Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-31 / 22. szám
Bratislava, 1989. május 31. Ára: 1.— KCs XX. évfolyam, 22. szám. Fontos kérdések a megoldás útján Tanácskozott a Föderatív Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottság Május hő 27-én Olt össze a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Föderatív Bizottság. A bizottság tanácskozását dr. Kolonnán Boda professzor, a bizottság elnöke vezette. Boda elvtárs referátumában bejelentette, hogy előzetes megvitatás után három anyagot terjesztett az országos gazdasági tanács elé: a lakosság hússal való ellátása helyzetéről szóló jelentést, jelentést a műtrágya ellátás biztosításáról, valamint javaslatot, mely hivatott megoldani mezőgazdasági üzemeink által a kapitalista államokba szállított némely termék exportjánál keletkezett veszteségek rendezését. Elmondta, hogy egyben javaslatot terjesztett elő a vegyi anyagok Szlovákiába történő behozatalának biztosítása ügyében. Ezeket a beadványokat besorolták a gazdasági tanács május 6-án megtartott napirendjébe. Az exportban keletkezett veszteségek megtérítése ügyében előterjesz-Amnesztia a hazatérőknek A szeptember 15-ig visszatérők amnesztiában részesnineK Ludvík Svoboda, a köztársaság elnöke 1989. V. 27-én amnesztla-rendeletet adott ki, amelyben elengedi minden olyan személynek a büntetését, akik 1968. május 9-e után engedély nélkül hagyták el a köztársaság területét, valamint olyan egyéneknek, akik a köztársaság elhagyásával kapcsotett javaslatot a tanács lényegében elfogadta. A vegyi anyagok behozatala érdekében tett javaslatot a tanács tudomásul vette mint olyan kérdést, amely már megoldódott azzal, hogy az Állami Bank erre a célra 20 millió korona értékű devizát bocsátott rendelkezésre. A bizottság tagjai több felszólalás és megjegyzés után jóváhagytak néhány fontos jelentést. Ezeik: az új gazdasági irányítás működése a mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságokban és javaslatok a további fejlődés biztosítására; javaslat a megtermelés és a vele történő gazdálkodás fejlesztésére; a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás hatékonyságának növeléséről, valamint a juhtenyésztés további fejlesztéséről és hatékonnyá tételéről szóló komplex jelentés. Gyermeknapra Lesd meg egyszer az anyát, amikor gyermekét pályázza, szoptatja, füröszti vagy halkan dúdolva álomba ringatja. Figyeld meg arcán a szelíd, elégedett, boldog mosolyt, s megsejted, mi a béke. Kérdezd meg egyszer az anyát, mit óhajt legforróbban, s így válaszol majd kérdésedre: Óvjátok meg a békét, hogy a gyümölcs megérhessen, hogy magzatom felnőtt emberré cseperedjék, s tiszta, szép szívével, törekvő eszével ékesítse e földet. A szülő a gyermekében látja viszont a meghiúsult reményeket, általa élt meg újra a múlt ködébe vesző távoli éveket, az ő szemével mered ismét a rég megélt csodákra s az ő szívével érzi át a sohasem volt boldogság melegét. o Ilyenkor, tavasz vége felé, a virágok, az egész megújult élet pompás tobzódásának idején, amikor mélykéken szikrázik felettünk a fényes, felhőtlen tiszta ég, megállnak egy pillanatra az emberek, s mezítlábas, rövidnadrágos gyermekkorukra emlékeznek s talán a lombos árnyas fák is csemetékről álmodnak a napsütötte kertekben. A gyermeknap is ez időtájra esik. Június elsején szoktuk ünnepelni, de ha éppen hétköznap van, alig különbözik a többi naptól. A felnőttek nem nagyon érnek rá a legnagyobb munkák idején arra, hogy gyermekeiket ünnepeljék. Különben egész évben, életükben mindent megtesznek fiaikért, lányaikért, s öregségükben ts szívesen meglovagoltatják térdükön az unokákat egy csipetnyi szerétéiért, egy kedves, hízelgő szóért, de hétköznap sehogysem ünnepelhet a munkához szokott ember. Ebben az évben a naptár is kedvünk szerint való, vasárnapra került a gyermekek ünnepe. De mitől is lesz valóban ünneppé ez a nap? Bizonyára attól, hogy ekkor a gyermekek hatványozottan érzik a felnőttek részéről a szeretetet, az őszinte aggódást továbbt sorsukért. Mert a gyermekek életéért, jelenükért és elkövetkezendő egész jövőjükért a felnőttek felelősek. Nem lehet közömbös kérdés számunkra, milyen világot hagyunk a ma növekedő nemzedékre. Egyszer majd mi is megméretünk. Apáink mindig robotoltak, hogy lenne enni kevés kenyerünk, bús kedvvel, daccal, de dologban voltak ... — mondja József Attila a Fiatal életek indulója című versében. Mi is jól szeretnénk vizsgázni az utókor színe előtt. Míg karunkat és eszünket mozdítani bírjuk, nekünk is dologban kell lennünk. Hiszen sok még a tennivaló, ha valóban egy emberséges világ megteremtésén fáradozunk. Munkánk azáltal is nehezebb, hogy nemcsak felnőttek, hanem egyben példaképek is vagyunk. „Nem esik messze az alma a fájától“ — tartja a közmondás, de mi kicsinyes egyéni érdekeinket követve erről gyakran megfeledkezünk. Aztán, ha valami nem úgy sikerül gyermekeink nevelődése körül, ahogy azt egy ábrándos óránkban megálmodtuk, saját vétkeink felismerése elől menekülve az ifjúságot szidalmazók táborához csatlakozunk. Megfeledkezünk ilyenkor arról, hogy mi is voltunk gyerekek, voltunk fiatalok, s nekünk is megfogta va\aki a kezünket, hogy az emberiesség ösvényére vezessen. Ez a mai nap sem egyéb, mtnt egy kínálkozó kis alkalom; fogjuk meg gyermekeink kezét, mindannyian, együttesen, s vezessük el őket egy csöndesebb, egy békésebb és emberségesebb holnap felé. Így lehetünk csak igazán méltóak a Nemzetközi Gyermeknap eszmei küldetéséhez. Sz. S. latos bűncselekményt követtek el. A rendelet szerint ezekre a személyekre úgy kell tekinteni jogi szempontból, mintha nem követtek volna el bűncselekményt. A rendelettel hatálytalanná válik a már kitöltött büntetés, vagy a büntetésnek már kitöltött része és a büntetés fennmaradó része. Elrendeli a köztársasági elnök, hogy ne indítsanak, vagy ha már indítottak, szüntessék meg a bűnvádi eljárást azok ellen, akik engedély nélkül hagyták el a köztársaság területét. Végül a rendelet kimondja, hogy az amnesztia a külföldön tartózkodó személyre csak abban az esetben vonatkozik, ha az 1989. szeptember 15-ig visszatér a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területére, vagy pedig külföldi tartózkodását az erre vonatkozó csehszlovák törvényekkel összhangban rendezi. Mindannyiunk érdekében Ismét elérkezett június, a vadászok hónapja. A zöldkalaposok elégedetten nyugtázhatják, jó tavaszt hagytunk a hátunk mögött. A csapadékszegény időjárás kedvezett a fészkén ülő szárnyasvadnak, a liyúlfiaknak. Elmondhatjuk tehát, jól indult az év, nincs okunk panaszra, aggodalomra. Ám hogy az év teljes eredménnyel záruljon, még sokat kell tennünk a vadnevelés érdekében. Nemcsak a vadászokon, de az ország népén, főleg a mezőgazdasági dolgozók széles táborán múlik, hogy a vadgazdálkodás minden tekintetben betöltse hivatását. A mezőgazdaság dolgozói, sőt a vezetők között is szép számmal akadnak, akik nem tulajdonítanak jelentőséget a tervszerű vadtenyésztésnek. Nem értékelik a vadászok törekvését. A legtöbb esetben akadályt gördítenek munkájuk elé, semhogy valamilyen formában segítséget nyújtanának részükre. Pedig a mai vadászat nemcsak sport, egy-egy ember szenvedélyének kielégítése. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a vadgazdálkodás a mezőgazdaság szerves része, népgazdaságunk termelő egysége. Ha máskor nem is, de a vadászok hónapjában gondolkozzunk el egy ikicsikét, tettünk-e valamit a természet lakóinak védelme érdekében. Tegyük szívünkre kezünket és valljuk be őszintén, nem becsüljük eléggé azt az értékes kincset, amelynek őrzését államunk ránk bízta. Szólás-mondás tartja, hogy állatnak ember az istene. Igaz ugyan, sokszor akaratlanul is kárt okozhatunk. Például a takarmánynövények kaszálása alkalmával helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek. Ilyenkor nemcsak a kikaszált tojások forognak veszélyben, de sokszor a fácán és a fogolymama élete is veszélybe kerül. Kaszálókban különösen sűrűbb takarmánykeverékek ás herefélékben a nyúlfiakban is sok kár esik. Ám az sem titok, hogy az egyszerű emberek többsége szabad prédának, gazdátlan állatnak '•«kinti a természetben nevelkedett állatokat. Herekaszálás idején többször megtörténik, hogy leállnak a traktorok, mert a fűből kiugrott egy nyulacska. A traktorosok időt, fáradtságot nem sajnálva rohangásznak az ökölnyi nyúl után, amíg elcsípik. Vagy nézzünk egy másik példát. Köztudott, hogy a kutyák hatalmas károkat okoznak a vadállományban. Többször előre megfontolt szándékkal viszik a fiatalok a határba a kutyákat, hogy ott nyulat fogassanak. De még több azon kutyák száma, amelyek éjszakáról éjszakára a határban portyáznak és hajnalban véres szájjal, duzzadt hassal kerülnek haza. Mindkét esetben a felnőtt embereket kell elmarasztalnunk, mert nem tesznek intézkedést az áldatlan helyzet megszüntetésére. Mindannyiunk kötelessége, hogy a legkisebbre csökkentsük a veszteséget. Elsősorban a vadászok népes seregén a sor, hogy megtegyék a szükséges óvintézkedéseket. A vadvédelem kamatostól megtéríti a vadásznak, mezőgazdásznak a ráfordított munkát. Hiszen bizonyított tény, hogy a fogoly és fácán rengeteg gyommagot, ugyanakkor töménytelen rovart pusztít, amelyek tetemes kárt okoznának a kultúrnövényekben. Ha meggondoljuk, hogy Szlovákia több mint 4 millió hektáros vadászterületén sok-sok millióra rúgó aprővad pusztítja a növények legveszélyesebb kártevőit, csaknem olyan segítséget nyújtanak a növényvédelem terén, mint a vegyszerek. Különbség az, hogy ezért a segítségért egy fillért sem kell kifizetni. A növényi kártevők pusztításán kívül a vad kemény valutát hoz népgazdaságunk számára. A jelek szerint egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek vadászterületeink, nőttön-nő a külföldi vendégek száma, és az eddigiektől is nagyobb összeggel fizetik egy-egy állat lelövését. Saját érdekünk tehát, hogy egész éven át, de különösen a vadászok hónapjában nyújtsunk segítséget apró és nagyvadnak egyaránt. Mindaz, amit a vadak védelmében teszünk, magunk és a népgazdaságunk érdekében történik. Sándor Gábor Komáromi Jókai-napok A VERS- ES PRÖZAMONDÖK XIV. FESZTIVÁLJA Az idei lókai-napok május 24-én, szombaton, a verses prózamondók fesztiváljával kezdődtek. A fesztivált és az öntevékeny irodalmi színpadok és színjátszó csoportok többnapos versenyét Bagócsi János, a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság képviselője nyitotta meg. Majd utána a Népművelési Központ képviselője, azt követően pedig Szőke József, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára, Gjvári László, a bíráló bizottság elnöke és a járási pártbizottság képviselője méltatták a fesztivál jelentőségét. A szavalók és a prózamondók korcsoportonként versenyeztek. A kilencéves alapiskolák tanulói a III., az általános műveltséget nyújtó középiskolák tanulói a IV., a felnőttek pedig az V. kategóriába voltak csoportosítva. A vers- és prózamondók XIV. fesztiválja, amelyen ötven versenyző vett részt arról tanúskodik, hogy iskoláinkban komoly gondot fordítanak az irodalmi nevelésre és a pedagógusaink mindjobban törődnek a beszédtechnika és a diákok előadói képességének fejlődésével. Az alábbiakban ismertetjük a verseny eredményét, illetve azt, hogy az egyes kategóriákban kik nyújtották a legjobb teljesítményt: A III. kategória első helyezettje Molnár Éva, a csatai KAI tanulója lett, Török Elemér: Cím nélkül és Gál Sándor: Arc nélküli szobrok című versével. A második helyet Pathó Erzsébet, a pozsonyi KAI tanulója foglalja el, aki Szabó Lőrinc: Bajrám ünnepén és Várnai Zseni: Gábor című versét szavalta. A harmadik helyezett Csaba Blanka, a füleki KAI tanulója lett, míg a Szlovák írószövetség magyar tagozatának diját Póda Éva, a pozsonyi KAI tanulója érdemelte ki. A IV. kategóriában első helyezést Mariikovszky Ilona, nagytárkányi tanuló érte el, Karinthy Frigyes: Pitypang és Heltai Jenő: Csillag című versével. A második Tóth Erzsébet lett Csicserből, József Attila: Levegőt és Oláh Gábor: Dolgozatjavítás című versének előadásával. A harmadik helyet Mács Anna, zsípi, míg az írószövetség magyar tagozatának díját Trúdhly Gabriella, lévai diák nyerte. Az V. kategória első díját Szépe Katalin gútai, második díját Majkrics Erzsébet kassai, a harmadik diját pedig Fodor András nyerte el. A prózamondók III. kategóriájában Szabó Gizella, hetényi lakos bizonyult a legjobbnak. Második a losonci Tari Mária, a harmadik pedig Varga Mária lett Nagyidéról. A prózamondók IV. kategóriájának első helyezettje Szoby Gabriella, lévai, a második helyezettje Laboda Anna, kassai, a harmadik helyezettje pedig Losonszky Izabella, nagymegyeri tanuló lett. A Szlovák írószövetség magyar tagozatának díját a prózamondók közül Juhász Matild huszinai és Kovács Éva, pozsonyi tanuló érdemelte ki. Bár a versenyzők általában példás teljesítményt nyújtottak, ennek ellenére a bíráló bizottság arra a következtetésre jutott, hogy külön elismerésre jogosult teljesítmény nem volt, s így a fesztivál nagydíját nem osztotta k* (pa)
