Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-24 / 21. szám

KULTÚRA

A múlt dicsősége alkotja a jelen ** alapját és ez ad erőt a jövő építéséhez!

Gondolom, hogy a szándékot, ml kezembe adta a tollat, hogy megírjam mindazt, amit az alábbiakban olvashatnak, nem kell különösebben magyaráznom annak, aki elolvasta a fenti idézetet. Véleményem szerint önmagáért beszél. Hegy miért éppen Ipolyságról írok, annak igen egyszerű a magyarázata: ipolysági vagyok.

Az Ipoly mindkét partján, bőven termő földön terül el a volt Hont vármegye székhelye, társadalmi életének, politikai és kulturális fejlődésének lüktető központja, Ipolyság. A messzi századokra visszamenő múltja talán nem olyan gazdag történelmi emlékekben, mint a vármegye más pontja, de a véres századoknak csaknem minden eseménye nevéhez fűződik.

Archeológiái emlékek bizonyítják, hogy a megye területe kedvenc tartózkodási helye volt a mamutnak. Jó példa erre a honti szakadék, melyet állítólag 1793-ban egy záporeső nyitott meg. Innen tömérdek mamut és rinocéros csont került elő.

Magáról a megye székhelyéről, — Ipolyságról — az első okleveles említést IV. Béla királynak Zólyomban 1237-ben kelt oklevelében találjuk. 1245-ben a váci káptalan, — 1254- ben az esztergomi keresztes konvent tesz említést Ságról. Hogy mikor alapították a sági premontrei konventet és prépostságot, azt oklevelek hiányában pontosan nem tudhatjuk. Valószínűleg a bozóki és ipolypásztóival egyidőben valamelyik Huntfi alapította a XII. század első felében.

A sági premontrei konvent a tatárjárás után egyre nagyobb bizalmat és tiszteletet élvezett. 1266-ban az Ipoly hídnak vámszedési jogát ikapta a konvent, 1405-ben vásárszabadalmat nyer, 1407-ben pedig Zsigmond király pallosjoggal ruházta fel a községet.

Az Árpádház királyainak kedvenc vadászterületük volt Ipolyság környéke Ezt bizonyítják a nyolc határban előforduló klrálykutuk, ahol a vadászó királyok szomjukat enyhítették.

A sors keze azonban klrzámítíhatatlan. 1444-ben Gyarmati Balázs négy fia Bálint prépostot szerzetes társaival együtt kiűzték a kolostorból és ezt várrá alakították át. N?m ez volt azonban az egyetlen ilye t támadás. Két évvel később, 1446-ben, a lévai Péter vajda fia és Füsi László újból feldúlták a sági kolostort. Az elrabolt okmányok és pecsétek miatt a sági szerzetesek még 1511-ben Is pereskedtek a Lévai-Cseh családdal. (A rossz nyelvek azt beszélik, hogy azóta tart a rossz viszony Ipolyság és Léva között.)

A török Időkben Ságot erőddé alakították át. Az erőddé alakított kolostor első kapitánya Thüri György volt, aki 1566-ban Bakony-Palota várát vitézül megvédte. 1550-ben a Szécsény környékén garázdálkodó török megkísérelte Ság bevételét is, de a vár kapitánya Jakustcs Ferenc visszaverte a támadást, és sok keresztényt szabadított ki a török kezéből. Drégely eleste után 1552-ben Ságot is feldúlta a török. A sági levéltár maradványait először Garam szt. Benedekre, majd Pannonhalmára mentették.

Tatárok, törökök és husziták dúlták fel Hont vármegyét a hosszú századok alatt. Ezek a pusztítások nem kímélték meg a kolostorokat sem. Igv esett áldozatul a sági prépostság is, hiteles okleveleinek nagy részével együtt. Kétségtelen, hogy a szerzetesek sokat írtak, de műveikből úgyszólván semmi sem maradt ránk. Ez magyarázza, hogy Hont vármegyében az irodalom régebbi emlékeire aligalig akadunk, mintha csaik a szüntelen csatazajban a szellemi élet teljesen megbénult volna. Hiteles oklevelek és kulturális emlékek csak a 18. század második feléből maradtok meg. Ilyen Ság város pecsétje 1665-ből, melyen püspöksüveges, pásztorbotos prépost látható és a következő felirat: „S'gillum oppidi Saag“ (Ság város pecsétje).

Említésre méltó adat. hogy 1704-ben II. Rákóczi Ferenc Ságon fogadta *z errtélvl küldöttséget, mely fejedelem mé való megválasztását hírül hozta.

I. Lipót császár és király a töröktől visszafoglalt prépostsági jószágokat a jezsuitáknak ajándékozta. Ezek

építették mai formájára a sági templomot 1736-ban a régi XII. századbeli templom helyére, minek csak a gótikus stílusú portálja maradt fenn a mai napig. Az új templom azonban az egész várossal együtt leégett. Szintén a jezsuiták építették az ipolysági kőhidat is, 1769-t>en. Ez a híd egész 1944-ig állt, ekkor robbantották fel.

Hont vármegye székhóza eredetileg Kemenczén volt. Ez azonban az 1800- as évek elején leégett. Az új megyeházát Ságon kezdték építeni 1827-ben. Ez az építkezés az Ipoly folyó bal partján kezdődött egy új városrész építésével együtt, mit Űj-Ságnak neveztek. A megyeház építését Itt azonban nem fejezték be és az építkezést újrakezdték az Ipoly bal partján. Így aztán 1857-ben felépült az ipolysági megyeháza. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt a császár Is.

Említésre méltó esemény az 1830-as tisztújítás, melyen gróf Széchenyi István is részt vett, mint a főispán által kinevezett v. m. táblabíró.

A múló századok természetesen ráütötték bélyegüket Hont vármegye, így Ipolyság fejlődésére is. Úgy gazdasági, mint kulturális téren ugrásszerű a fejlődés az 1800-as években. 1837-ben megalapították a Honti Kaszinót Ipolyságon. Ez lett aztán az Ipolyság környéki kultúra középpontja. Két évvel később született meg a kaszinó könyvtára, melynek nagy része az 1848—49-es szabadságharc Ideje alatt elkallódott, ugyanis a kaszinó helyiségeiben katonakőrházat nyitottak a szabadságharc sebesült katonái részére. A kulturális élet kimagasló alakja Pongrácz Elemér volt. ö Indította meg a Honti Hírlapot, szerkesztette a Honti Naplót és a Hontvármegyei Almanachot. Ugyancsak ő rendezett nagy ünnepséget Szondi György halálának 350. évfordulóján a Szondi kápolnánál és ekkor nyitotta meg a honti múzeumot. Munkatársa volt a honti monográfia megszerkesztésén fáradozó társulatnak. Ezen időszak kiemelkedő egyéniségei közül megemlíthetnénk többek között Sípos Antal zongoraművészt és zeneszerzőt, akit Liszt Ferenc vitt magával Bécsbe, mivel nagyon megtetszett neki és tehetséget látott a fiatal Síposban. Továbbá megemlíthetnénk Sajó Sándor költőt, Herczeg Jenő költőt és még sorolhatnánk sokáig. Kuriózumként talán megemlíthetnénk a Balogh-Horváth-féle ipolysági muzsikusokat, akik a bolgár cárt jártak szórakoztatni Szt. Antalon levő kastélyába. Híres magyar sportolók közt megtaláljuk Szokoly András nevét, aki 1871- ben született Ipolyságon. Az 1896-os olimpián Athénben kiváló eredményeket ért el 100 ra-es síkfutásban, 110 m-es gátfutásban és hármasugrásban.

Természetesen a technikai és gazdasági fejlődés sem állt meg. 1886. szeptember 23-án „robogott“ be az Ipolysági vasútállomásra az első vonat.

Fontos esemény volt Ipolyság történetében a vármegyei kórház megalapítása. Először 1896-ban ikerült napirendre egy új kórház alapítása,

Ki fesz

a Szabad Földműves szépe?

VÄRADY BÉLA

Haban Magda is részt vesz a Miss Szabad Földműves vetélkedőn.

mivel az addigi kórházépület híján volt minden célszerűségnek. Dr. Kovács Sebestyén Endre vármegyei főorvos volt az, ki kezébe vette a kórház építésének problémáját és 1900. szeptember 27-én átadták az új kórházat rendeltetésének. Ezekben az időkben már működött az 1867-ben megnyílt Takarékpénztár Is.

Mielőtt tovább folytatnám ezt a kis kiruccanást a történelembe, úgy érzem, adós maradtam egy-két érdekességgel az 1848-as szabadságharc idejéből. Természetesen Ipolyságra is elért a forradalom szele. Mégpedig olyan formában, hogy március 20-án a vármegye vezetői hivatalosan is értesültek a felelős magyar minisztérium kinevezéséről. Pár nappal később azonban hírek érkeztek a megye északkeleti részéből bizonyos megmozdulásokról az úri osztály és a vagyonjog eltörléséért. Ezeket a megmozdulásokat Jankó Král és Rotharldes János vezették. Ezek a megmozdulások azonban nem Jártak sikerrel, a felkelés vezetőit elfogták és az ipolysági vármegye börtönébe zárták, majd később állítólag Pesten voltak fogságban.

Annak ellenére, hogy Jankó Král az ipolysági börtönben volt fogságban azért, mert haladó eszméiket hirdetett, az Ipolysági lakosság emléktáblát helyezett el a volt vármegyeház bejáratánál Jankó KráT mellszobrával együtt.

A szabadságharccal kapcsolatos másik személyiségről sajnos Ipolyságon nem maradt fenn semmi emlék, csak a monda. Ugyanis a szabadságharc leverése után Ipolyságon egy ellenállási csoport működött, Graca Antal vezetésével. Később aztán lehúződtak a Tisza mellé. Állítólag emeltek is neki emlékművet azon a helyen, ahol az osztrákok elfogták és megölték Graca Antalt. Erről valószínűleg semmi hivatalos dokumentum nem maradt fenn.

Mint említettem, a legnagyobb fejlődést az 1900-as évek elején tapasztalhatjuk. 1903-ban szerelik fel a város utcáin a gázlámpákat, sportklub alakul, megkezdi működését a pénzügyigazgatóság és sokáig lehetne sorolni a különböző Intézmények megalakulását. Fontos eseményként kell jegyezni a gimnázium megnyitását 1913. szeptember 4-én.

1919 tavaszán hadszíntérré vált ez Ipoly völgye. A folyó mentén húzódó demarkációs vonal ketté választotta a várost. Egyik napról a másikra egyszer a magyar, majd pedig a csehszlovák katonaság foglalta el a várost. Ezek után a harcok után 1922. decemberében Ipolyság megszűnt megyeszékhely lenni. Ez egy bizonyos mértékig fékező hatást váltott ki a fejlődésre, de nem lehet mondani, hogy teljesen megállt volne mindennemű fejlődés. Ezt bizonyítják azok a megmozdulások, melyek a kultúra fejlesztését voltak hivatva reprezentálni. így 1931. november 19-én az ipolysági közönség vendégül láthatta Móricz Zsigmondot és Mécs Lászlót. Nem sokkal később járt Ipolyságon először Egri Viktor is.

Körülbelül eddig lehetne beszélni történelemről. A harmincas éveikben nagy általánosságban ugyanúgy folyt az élet, mint bármelyik másik kisvárosban. Nem szívesen beszélek a második világháborúról. Azt hiszem, ez mindenütt egyforma volt: pusztítás, lángok, halál. Ez. természetesen rajta hagyta nyomát Ipolyságon is, de a szorgalmas és kitartó emberek segítségével a felszabadulás után sikerült megkezdeni a város újrafejlesztését. Mivel már tényleg a mába értem, azt hiszem, hogy új fejezetbe kellene foglalni a város mai életét és a jövőre vonatkozó terveket. -tlt-Évadvége a MATESZ-ban

Lassan megkezdődik a nyárelő, a színi évad utolsó hetei és a Magyar Területi Színház szabadtéri előadásai, amikor színházunk olyan helyekre is ellátogat majd, ahol kultúrház hiányában a színházi szezonban nem játszhat. Műsorunkon tartjuk az évad végéig nagysikerű történelmi drámákat, Háy Gyula: Isten, császár, paraszt c. művét, valamint Egri Viktor: Ének a romok felett c. drámai költeményét és Oscar Wilde: Hazudj igazat c. komédiáját. E darabok mellé az évad végére két új darabot is betanul a színház művészgárdája. 1969. június 13-án a „HANDABASA avagy A fátyol titkai“ című zenés komédia kerül bemutatásra Konrád József rendezésében. A darab szerzője Görgey Gábor, aki Vörösmarty Mihály műveinek felhasználásával irta a mulatságos komédiát, melyhez Stark Tibor szerzett igen hangulatos Beat-zenét. A díszleteket Platzner Tibor, a jelmezeket Nagy Eszter tervezte. A darab próbái már javában folynak, az együttes hol a kis zenekarral, hol Kvoőák József táncmesterrel próbálja nagy kedvvel a színdarabot. A darabban lépnek először színpadra a márciusi tehetségkutató vizsgán felvett új tagok Is. A színház művészegyüttesének többi tagjai is megkezdték az utolsó bemutató olvasópróbát Friss Péternek, a győri Kisfaludy Színház rendezőjének vezetésével. Ök Ben Johnson: VOLPONE c. komédiáját tanulják, mely Június 20-án lesz Nagymegyeren. A díszlet, illetve jelmezterveket e darabhoz Is Platzner Tibor és Nagy Eszter készítették. A színház július 1-től augusztus 15-ig tart nyári szünetet, majd augusztus végén a HANDABASÄVAL és a VOLPONEVAL megy vendégszerepelni Kelet-Szlovákiába.

Mindkét évadvégt bemutató elé nagy érdeklődéssel tekintenek a szlovákiai magyar színházlátogatók.

SZABAD FÖLDMŰVES 13

1969. május 24.

Az utóbbi egynéhány évben hazánkban ts meghonosodott a Nyugaton oly divatos szépségkirálynő választás. Az elsó, még egy ktssé bátortalan próbálkozásokat újabb és újabb, már nagyszabású versenyek követték, melyeknek népszerűsége rohamosan fokozódott. Persze, országunkban annyi a csinos lány. hogy lehetetlen és igazságtalan volna, ha csak egy Ilyen nagyarányú szépségkirálynó verseny létezne. Elsósorban ezért szaporodtak el a kisebbfajta versenyek is, mint pl. a „Miss Ekonómia“, „Miss Pedagógia, „Miss Smena“ stb.

Egyik testvérlapunk, a Beseda című képes hetilap Is évente már hagyományosan megrendezi a maga szépségversenyét, a „Miss Besedát“. Mi

sem akartunk lemaradni, azért, ha egy kissé megkésve is, de lehetöséaet nyújtunk azoknak a magyar kislányoknak, akik a mezőgazdaság területén dolgoznak, esetleg tanulnak, hogy bebizonyíthassák, nekik sem kell egy kis szépségért és rátermettségért a szomszédba menniük.

Amikor első ízben megjelent lapunkban a hirdetés, hogy a Szabad Földműves szépségkirálynó megválasztására készül, nagy érdeklődéssel vártuk, vajon milyen lesz a felhívás visszhangja. Elárulhatom, nem kel-' lett sokáig várni. A fényképes levelek gyorsan szaporodtak fiókunkban úgy, hogy most már nyugodtan elmondhattuk, lesz miből válogatni és hogy a zsűri jeladata nem lesz könnyű.

Hogy mégis könnyebb legyen a dolgunk, és igazságosabb legyen a döntés. mi ts úgy határoztunk, hogy nem csupán a jelentkezők fizikai adottságait vesszük figyelembe, hanem egész

megjelenését, viselkedését, rátermett-. ségét is pontozni fogjuk.

Az előbb már említettem, hogy a Miss Szabad Földműves címért sok csinos kislány lesz versenyben. A legtöbb jelentkező a mezőgazdasági tsko- Iákból van. A dunaszerdahelyi MMKl-t öt kislány képviselt majd szépségversenyünkön. Egyikük, Haban Magda az Iskola Koncz Zsuzsája.

— Talán olyan szépen énekel, mint Koncz Zsuzsa? — kérdeztem Magda egyik iskolatársnőjét.

— Nem. Hosszú, fekete haja miatt hívjuk úgy — kaptam meg a jeleletet.

De később kiderült, hogy Magdi, habár nem Koncz Zsuzsa színvonalán, de azért énekelni is szokott, sőt már az iskolai rendezvényeken Is fellépett. A hobbyja azonban nem az ének, hanem elsősorban a tánc. fis a táncon kívül? Elsősorban a kézimunka érdekli, tehát olyasvalami, ami általában a mai modern lányokat nem igen vonzza.

Haban Magda még olyan korban van, amikor a nők nem tagadják le korukat. Azt tehát, hogy tizennyolc éves és másodikba jár, nem volt nehéz megtudnom. Magda különben nagyon szűkszavú volt és élete talán első nyilatkozatát elfogódottan adta.

Mégis sikerült megtudnom, hogy még nincs völegényjelöltje, bár a tanítónéni említette, hogy egy bizonyos Laci az utóbbi időben valahogy sokat sündöröq körülötte. De hát ez természetes is.

Arra a kérdésre, mit venne a győztesnek járó 1500 koronán, ha történetesen ö nyerné lapunk szépségversenyét, gondolkozás nélkül válaszolta: egy magnót.

Ennyi lenne tehát dióhéjban szépségversenyünk eqyik jelöltjéről, akiről még csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy zsigárdi kislány. (Ordódy)