Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-18 / 3. szám
A jelenlegi időszakot mindenekelőtt a tokozott munka-aktivitás jellemzi. Elérkezett a tettek, a szorgalmas hétköznapok ideje, s ez természetesen egyúttal belpolitikai helyzetünk konszolidációját is jelenti. Lényegében ezek a gondolatok kerülnek előtérbe vezető politikusaink legutóbbi nyilatkozataiban. A január utáni politika konkretizálásához — s ez természetes — feltétlenül nyugalmas légkörre is elmélyült alkotó munkára van szüksége társadalmunknak. Feltétlenül abból kell kiindulni, hogy szocialista társadalmi rendszerünk további megszilárdításának egyedüli lehetséges útja hazánk gazdasági helyzetének megjavítása. S itt kerül előtérbe a jelenlegi időszaknak az a követelménye, amely konkrét tettekre, cselekvésre szólítja fel hazánk minden dolgozóját. Ma már senki előtt sem lehet kétséges, hogy politikai vonalvezetésünk a szocialista országépítést szolgálja, s mindaz, ami a január utáni politikában pozitív volt, lépésről-lépésre megvalósul. Wezető politikusaink nyilatkozatai w közül figyelmet érdemel dr. P. Colotka miniszterelnök-helyettes interjúja, amelyet a Csehszlovák Sajtóirodának adott a napokban. Ugyanis a CSKP Központi Bizottsága elnöksége úgy döntött, hogy a Szövetségi Gyűlés elnökének tisztségére a szlovák nép képviselőjeként dr. Peter Colotka professzort, a szövetségi kormány eddigi miniszterelnök helyettesét javasolja Csehszlovákia Kommunista Pártja nevében. Colotka professzor kifejtette, ihogy erre a tisztségre azért jelölték, mivel szlovák nemzetiségű állampolgár. Bár ez a kérdés a jelenlegi helyzetben eléggé kényes, szövetségi kormányunk jelenlegi -miniszterelnökhelyettese nem szeretné, ha személye félreértéseket okozna nemzeteink között. Colotka professzor említést tett Smrkovsky elvtárshoz fűződő viszonyáról is. Kijelentette, hogy Smrkovsky elvtársat becsüli mint kiváló pártós állami funkcionáriust s őszintén fájlalja, hogy a jelölésével kapcsolatos összefüggések esetleg olyan színben tüntethetik fel, mint Smrkovsky elvtárs ellenjelöltjét. Végezetül a szövetségi gyűlés elnökjelöltje annak az óhajának ad kifejezést, hogy Csehszlovákia népe ne csalódjon benne, s megnyerje mindenkinek a bizalmát. M£ özleményt bocsátott ki a CSE** MADOK Központi Bizottsága is legutóbbi elnökségi üléséről. Az elnökség ismételten megerősítette, hogy következetesen védi pártunk januári politikájának alapelveit, s minden erejével támogatja a párt Akcióprogramjának megvalósulását, valamint a CSKP KB novemberi és decemberi ülésén elfogadott határozatokat. A CSEMADOK KB elnöksége tudatú ban van a jelenlegi politikai helyzet komolyságának, s nyugtalanítják azok a jelenségek, és extremitások, melyeknek célja, hogy konfliktusos helyzetet teremtve politikai válságot idézzenek elő. A kialakult helyzetet értékelve az elnökség felhívja a CSEMADOK szerveit és szervezeteit, hogy következetesen támogassák a CSKP KB progresszív törekvéseit, s az ország élete normalizálása érdekében elfogadott határozatait. A Központi Bizottság elnöksége annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ezek a politikai elvek megfelelő biztosítékait jelentik a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésének, a nemzetek és nemzetiségek egyenrangúsága elve következetes érvényesítésének. Ülésezett a SZÉP Központi Bizottsága Az ülés napirendjén a szervezési kérdések és a szövetkezeti parasztság érdekeinek védelmével kapcsolatos problémák szerepeltek. Pavel Jonáá mérnök, a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke — a vitaindító beszámolójában — tájékoztatta a központi bizottság tagjait a szervezet kiépítésében elért eredményekről. Megállapította, hogy a SZEP-nek minden járásban működik előkészítő bizottsága és az előkészítő bizottságok jó munkájával magyarázható, hogy napjainkig már több mint ezerháromszáz szervezet létezik, s hogy a szövetség tagjainak száma meghaladta a 150 ezret. A továbbiakban beszélt arról, hogy a kormány november 11-1 határozata, — amely a mezőgazdaság irányításának eddigi módszerét átmeneti időre szentesíti, vagyis számol a járási mezőgazdasági társulások és a termelési igazgatóságok további létezésével — a szövetség szervezeti felépítésével kapcsolatos elképzeléseinek módosítására ösztönzi a Központi Bizottságot. Az elnökség álláspontját tolmácsolva Jónás elvtárs hangsúlyozta, hogy a legésszerűbb megoldás az lesz, ha az Egységes Parasztszövetség nem zavarja meg a mezőgazdaság irányításának járási rendszerét azáltal, hogy az eredeti elképzelések alapján a szövetség részére külön álló járási vezetőségeket létesít. Helyesebb lesz, ha a Parasztszövetség járási bizottságai a létező járási mezőgazdasági társulásokra, mint szervezeti bázisra épülnek, mert ezáltal a mezőgazdaság irányítása és a szövetkezeti tagok gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme — járási mértékben — egyetlen irányító szerv hatáskörébe tartozik. S végeredményben egy olyan irányító szerv hatáskörébe, amelynek keretein belül a szövetkezeti parasztság képviselői képezik a tagság túlnyomó többségét. Az ilyen megoldás magával hozza azt Is, hogy. a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség nem csupán társadalmi küldetést tölt majd be, hanem hatékonyan beavatkozhat az irányító munkába, illetve aktívan vehet részt a mezőgazdaság sajátos problémáinak megoldásában. Beszámolója további részében azokkal az árpolitikai és egyéb ökonómiai problémákkal foglalkozott, amelyek megnehezítik a mezőgazdasági üzemek helyzetét. Hangsúlyozta, hogy a SZÉP Központi Bizottsága mindent elkövet abból a célból, hogy a mezőgazdaság fejlődésére károsan ható intézkedések gyakorlati érvényesülését megakadályozza. A vita keretében — a felszólalók mindegyike — támogatta a járási szervek felépítésével kapcsolatos javaslatot és a fejlődést gátló intézkedések (árpolitikai és egyéb ökonómiai jellegű problémák) megoldása céljából sürgős beavatkozást, vagyis bátor kezdeményezéseket javasolt. A SZÉP Központi Bizottságának ülésén jelen volt Ján Janovic mérnök, a tudományok kandidátusa, a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is, aki felszólalásában a legmesszebbmenő segítséget ígérte a Parasztszövetségnek és ígéretet tett arra is, hogy az irányítása alatt működő minisztérium küzdeni fog minden olyan kísérlettel szemben, amely a mezőgazdaság érdekei ellen irányul. Beszélt arról is, hogy mezőgazdaságunk fejlődését a feldolgozóipar alacsony színvonala és korlátozott méretű kapacitása fékezi. Javasolta, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek anyagi eszközökkel rendelkeznek, társulás útján létesítsenek kisebbméretű, de korszerű berendezésekkel ellátott terményfeldolgozó üzemeket. (A SZÉP KB-nak ülésén elhangzott beszámolót és a központi bizottság irányelveit lapunk jövő heti számában közöljük.) (pa) Évzáró előtt... Évek óta nem beszélgettem Muzslai Sándorral, a lekéri szövetkezet elnökével. Jelenlegi látogatásomnak két célja is volt. Az egyik az, hogy a múlt esztendei eredményekről beszélgessünk, a másik pedig az, hogy érdeklődjem a rövidesen építésre kerülő nagyhizlalda felől. Tény, hogy ez a szövetkezet 1966- ban a régi termetési programmal 450 ezer koronás üzemi hitellel zárta az évet. Természetesen ez gondolkodóba ejtette a vezetőséget, s végül a termelés átépítése mellett döntöttek, vagyis a hibridkukoricáról áttértek a napraforgó termesztésére, amely ugyanazon a területen az előbbi 300 ezer helyett 700 ezer korona nyersjövedelmet hozott a szövetkezetnek. Hasonló módon rendezték a többi kevéssé jövedelmező ágazatokat is. De hogy visszatérjek a napraforgóhoz, érdemes megemlíteni, hogy a kukorica és a napraforgó termelési költségei közt nagyon lényeges a különbség, ami az utóbbi termény javára billenti a mérleg nyelvét. Ebből persze már az következik, hogy rövid két esztendő alatt konszolidálódott a szövetkezet termelési és pénzügyi helyzete, ami abból is látható, hogy most az üzembiztosítási alapon 1 millió 25 ezer korona készpénzzel rendelkeznek. Ez pedig 45 százaléka a munkaegységekre évente kifizetésre kerülő összegnek. A múlt esztendei termelési eredmények túlteljesítése nagyon érthetően pénzügyi szakaszon is kifejezésre jutott. Pénzügyi tervüket 359 ezer koronával túlszárnyalták. így egy-egy munkaegységre a kifizetett 22 korona mellé most az évzárón további 7 koronát kapnak a dolgozók. Ami pedig a nagyhizlaldát illeti, az nemcsak a lekéri szövetkezeté lesz. Igaz, hogy az ő földjeiken építik fel, de több környékbeli szövetkezet és a Zselízi Állami Gazdaság is betársult a nagyszerű létesítménybe. Így a lekéri szövetkezet 40, az oroszkai 20, a csatai 15, a vezekényi 20, a nagysallói 5 s a Zselízi Állami Gazdaság pedig 15 részvénnyel társult be. Egy részvény pénzértéke 50 ezer korona. Előzetes elképzelések szerint évente több mint 6000 mázsa sertéshúst értékesítenek a nagyhizlaldáből. Egyszeri kapacitása pedig 3000 lesz, s évente két és félszer fordul meg benne az állomány. Felvetődött az is, hogy honnan szerzik be a hizlalda alapanyagát. Muzslai elvtárs elmondta, hogy a süldő sertéseket a csatai és a nagysallói szövetkezetek szállítják a nagyhizlaldának 35 kg-os átlagsúlyban az érvényben lévő vásárlási árban. A nagyhizlalda tiszta hasznáról a taggazdaságok a befizetett összeg arányában részesednek. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a hizlalda belső műszaki berendezéseit és a fémszerkezeteket a Zselízi Állami Gazdaság gépesítő műhelyeiben készítik el. Feltételezhető, hogy a hizlalda termelési kapacitása szerint nagy mennyiségű trágya halmozódik fel, amelyet megfelelő hígításban a lekéri szövetkezet 200 hektáros öntözőrendszere segítségével értékesítenek. Ilymódon lehető lesz, hogy a szövetkezet egyre nagyobb hektárhozavnot elérjen, s a hizlalda számára a részvény arányában kellő mennyiségű abrakot szállítson. Az idei évzáró közgyűlés a lekéri szövetkezet és más gazdaságok életében azért is komoly jelentőséggel bír, mert ebben az időszakban, vagyis január végén tartják a járási szövetkezeti konferenciát, ahol megválasztják az Egységes Parasztszövetség járási szerveit s ezzel a szövetkezeti gazdálkodás új korszakba lép. A szövetkezetek tömegszervezetekké válnak. Hoksza István Jevgenyij Grigorjev a moszkvai Pravda egyik legutóbbi számában nemzetközi áttekintésében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államjogi rendezésében bekövetkezett nagy változásokkal foglalkozik, Említést tesz az új kormányok — a szövetségi kormány, valamint a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának megalakításáról. Hangsúlyozza, hogy a januári napok a CSKP KB novemberi és decemberi plénuma határozatai megvalósításának szellemében telnek, s e határozatok célja elsősorban a szocializmus céljainak megszilárdítása, a múlt évi januári irányvonal pozitív oldalának kibontakoztatása, a kommunista | párt vezető szerepének megszilárdítása, a szocialista-ellenes irányzatok és jobboldali erők határozott letörése. — A csehszlovákiai kommunisták — állapítja meg a cikkíró — ismét kifejezésre juttatták, hogy készek harcolni a szocializmus megszilárdításáért és a testvéri szocialista országok kölcsönös barátságának és együttműködésének megerősítéséért! (-mre) ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1989. január 18. A kézbesítési díjért felelősségteljesebb munkát Szeptember óta a Posta Hírlapszolgálatánál botrányosnak nevezhető kézbesítési csúszásokat észlelek. A napilapok kézbesítése néha két-három napot, a hetilapoké és a havi folyóiratoké pedig gyakran egy hetet is késik. Eltekintve minden frázistól határozottan állítom, hogy az olvasó nem passzióból, hanem csupán azért járatja az újságot, hogy abból tájékoztatást, szórakozást, kellemes perceket nyerjen. Az újság pedig ugyebár azért íródik, hogy az olvasó a kívánt dolgokat „frissentálalva“ kapja az asztalra vagy a munkapadhoz. Kétségtelen, hogy az olvasó vágyát az újságírók idegölő munkával, kellő odaadással igyekeznek teljesíteni. Az előfizető pénzt ad, a szerkesztő pedig pénzt kap a termékért, s ez így rendben is van. Itt van azonban a mostani módi szerint a „komunikáció“, tehát az árunak, vagyis az újságnak a kézbesítése. Úgy látom, hogy ezen a téren nem a századunk tempóját túlhaladó törekvések érvényesülnek, sőt mi több, azt is merem állítani, hogy a múlt század végefelé meghonosodott tempó sincs betartva. Pedig az elmúlt évtizedek alatt azért csak valamicskét fejlődnie kellett a „komunikációnak“ is. Ám a nyájas olvasó ennek nem sok hasznát látja, hanem továbbra is ujjait nyálazva várakozhat a későn érkező újságokra. Közben megtanul káromkodni és nagyokat nyelni bosszúságában azért, mert a kézbesítő a várt újságok átnyújtása helyett az előfizetési díjak inkasszálása miatt jelentkezett. Valamikor ugyebár az újság először valóban újság volt s csak azután vált közönséges használati anyaggá. Ma ez másként van. Mert a kései kézbesítés miatt csak nagyon ritkán töltheti be az újság az elsődléges küldetését. Nem jól van ez így! A postának tudatosítania kellene, hogy a kézbesítési díjat az Időbeni kézbesítésért fizetik! Azért, hogy a Posta Hírlapszolgálata gondoskodjon arról, hogy az’előfizető ne használati papírt, hanem valóságos újságot kapjon minden alkalommal. Ha erről megfeledkezik, akkor jóvátehetetlen bűnt követ el a társadalom ellen. Őrt, kontaktuszavart idéz elő a szerkesztőségek és az előfizetők között. A kései kézbesítés okainak keresőre közben arra gondoltam, hogy a Szabad Földműves időbeni kézbesítését valami „öntudatos lokálpatrióta“ hanyagolja el. Erre a gondolatra az vezetett, hogy tapasztalatom szerint még a falumnál, Káinénál kisebb és elmaradottabbnak minősített falvakban is hamarabb kézbesítették a Szabad Földművest, mint nálunk. Sajnos azonban az utóbbi időben úgy látszik versenyre léptek a két járás, illetve a megfigyelésem alatt álló két község kézbesítői. S bizony holtverseny alakult ki közöttük! Mindkét helyen későn kézbesítik már a Szabad Földművest. Tudatában vagyok annak, hogy erről az áldatlan állapotról a szerkesztőség nem tehet. Esetleg megkísérelheti a lapzártát előretolni abból a célból, hogy a posta hamarabb megkapja és legkésőbb pénteken kézbesíthesse. Feltétlenül tenni kell valamit azért, hogy a Szabad Földműves példányszáma ne apadjon, hanem a jövőben is gyarapodjon. Demeter István, Garamkálna A szerkesztőség megjegyzése: Demeter István kálnai előfizetőnk bosszankodása indokolt. Ilyen jellegű panasz szinte naponta érkezik szerkesztőségünkbe és leggyakrabban a lévai járásból. A számunkra Is felmérhetetlen bosszúságot okozó kézbesítési problémát már több esetben igyekeztünk kedvezően megoldani. Sajnos a nyomdaigazgatósággal történt többszöri tárgyalásunk nem járt sikerrel. A nyomda túlterheltsége miatt nem tudtuk elérni azt, hogy lapunkat csütörtök helyett szerdán nyomják. Az igazság okáért persze meg kell mondanunk azt is, hogy a nyomdánk igazgatóságánál megértéssel találkoztunk. ígéretet kaptunk arra, hogy csütörtök estig a Szabad Földműves összes példányszámát elkészítik amenynyiben a Posta Hírlapszolgálata hajlandó lesz csütörtök éjszaka nemcsak a kelet- és a közép-szlovákiai kerületbe, hanem a nyugat-szlovákiai kerület járásaiba is továbbítani. Ebben az esetben a Szabad Földműves minden járásban már pénteken reggel megjelenne. Sajnos azonban a Posta Hírlapszolgálata ezt a kötelezettséget nem vállalta s így a nyugat-szlovákiai előfizetőknek szánt példányszámokat csak pénteken reggel veszi át a nyomdától és akkor is továbbítja. Persze a küzdelmet nem adjuk fel és reméljük, hogy előbb-utóbb kedvező megoldást találunk. Ettől függetlenül azonban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a nyugat-szlovákiel járások, illetve községek döntő többségében a Szabad Földművest pénteken délután vagy szombaton kézhez kapják előfizetőink. A kései kézbesítés miatti panaszok 99 %-a a lévai járásból érkezik és érkezett a múltban is. Ezeket a panaszokat minden esetben továbbítottuk a Postai Hírlapszolgálat kerületi igazgatóságának. Néha — egy bizonyos időre talán javult is a helyzet. De a panaszokból arra következtetünk, hogy a lapunk késel kézbesítése a lévai járásban — vissza-visszatérő —• krónikus betegséggé vált. Ideje lenne, ha a Lévai Járási Postaigazgatóság ezt a betegséget végre felismerné és az orvoslás módját is mielőbb megtalálná. Ko } nm~e n.Lcir uun k Ä teltek időszaka Egyre többet olvashatunk vagy hallhatunk arról, hogy a hangzatos szavak és cifra szólamok helyett most már tettekre, munkára van szükség. Politikusaink és gazdasági tisztviselőink is többször hangsúlyozták ezt, hiszen a termelőmünka az alapja mindennek. Attól függ gazdasági helyzetünk, s ha gazdaságunk nem áll kellő színvonalon, akkor a legszebb szavak is hiábavalók. Ezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy az eddig elhangzott szavakra nem volt szükség. Tudjuk jól, hogy a politikai zajlás időszakában milyen nagy jelentőséggel bír a tömegek befolyásolása. Hogy az emberek szinte szomjúhozzák a lelkesítő szavakat, élénk figyelemmel kísérik az eseményeket melyekben tevékenyen részt kívánnak venni. Egyszóval mindenki hozzá akar járulni a politika alakulásához és a társadalom fejlődéséhez. Mindenki igyekszik eljuttatni szavát — a tisztviselők a tömegekhez, a tömegek pedig a tisztviselőkhöz. A tömegek, a nép szava természetesen a január utáni politikában is döntő befolyású volt és marad. Pont ez jelenti a demokrácia elvének érvényesítését. Ám a társadalom fejlődésének alakításához nemcsak szavakkal lehet, sőt elsősorban nem ezzel lehet hozzájárulni, hanem a mindennapi termelő-alkotó múnkával. Ha ki-ki a saját munkahelyén úgy fog dolgozni, ahogy azt tőle a társadalom elvárja. Bizony, ezen a téren még nagyon sok a rejtett tartalékunk, hiszen hazánkban a munkafegyelem még korántsem éri el azt a szintet, melyre egy fejlett országnak szüksége lenne. Gazdaságunk fejlődésében a fellendülést elsősorban az intenzív, tisztességes munkától, konkrét feladataink teljesítésétől várjuk. Ugyanakkor az sem lehet közömbös számunkra, hogy mit végzünk és helyesen tesszük-e. Az esetleges hibák feltárására persze a tettek időszakában is szükség van. A dolgozók igazát sohasem tiporhatjuk el. Az igazság azonban mindig relaítv, ezért olykor igaznak vélhetjük azt is, ami nem az. Ez pedig a legszebben hangzó szózatokra is vonatkozhat. Az utóbbi időben ezek közé tartoznak a dolgozók bizalmának megrendítésére irányuló törekvések, a sztrájkra szólítás és más, az egység megbontását célzó törekvések. Kezdeményezőik félreérthetetlen szándékát még az sem változtatja meg, hogy a január utáni politika radikális híveinek adják ki magukat. A kimondott szavak igazáról sokszor csak évek múltán győződhetünk meg. Az állításokat, a feltevéseket a történelem hivatott igazolni. Megújhodási folyamatunk eredményei — s esetleges hibái is — a történelem tükrében válnak majd igazán láthatóvá. Az azonban máris beigazolódott, hogy a tettek időszaka nem várathat tovább magára. (F-e) Tanácskoztak a falu fiataljai Poprádon e héten fejeződött *J* be a falusi és mezőgazdaságban dolgozó fiatalok kétnapos szlovákiai konferenciája. A falva- J kon élő fiatalok megvitatták az *** ifjúsággal foglalkozó munka *♦* eddigi rendszerét és irányítási módját, majd jóváhagyták egy »♦* új szervezet létesítését. „A Fa- ^ lusí és Mezőgazdaságban Dől- J gozó Ifjak Szövetsége“ elneve- *♦* zéssel. A tervek szerint az új szövetség szorosan együttműkö- «$♦ dik a cseh-morva Juvenával. Az ♦♦♦ új szervezet, mint a Szlovákiai í Ifjúsági Szövetség része, a Szlo- f vák Nemzeti Front teljes jogú V tagjaként tevékenykedik. A kon- *i* ferencián megjelentek: Anton «J* TaZky, az SZNT elnökségének tagja, az SZNT alelnöke, Robert í Harenöár, a CSISZ szlovákiai J* Központi Bizottságának elnöke, V Ján Janovic, az SZSZK mező- »I» gazdasági- és élelmezésügyi «$♦ minisztere, Pavol Jónás, a Szlovák Parasztszövetség elnöke, J valamint a párt-, az ifjúsági és *J* állami szervek más képviselői. V
