Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-24 / 21. szám

ÉLETÉBŐL Perzselő napsütésben Erősen perzsel a nap és barnára süti a földeken szorgoskodó embereket. Nagy a hőség. Talán még a legidősebb földművesek sem emlékeznek ilyen meleg májusna. Ogy tűnik, hogy a tavasz késését igyekszik pótolni az idő­járás. Ha kiadós meleg idő, elegendő mennyiségű csapadékkal is párosul, akkor minden bizonnyal szépen fejlődő vetésekben, ültetéseikben gyönyör­ködhetünk majd. Országszerte benépesedett a határ. A földműves embernek ilyenkor még pihenésre is alig jut ideje. Sürget az Idő, mert az olyan fontos munkánál, mint a cukorrépa egyelés, már agy-két napos késés is csökkentheti a vár­ható termést. Az egységes földművesszövetkezetek dolgozói nagyon jól tud­ják, hogy most kell hasznosan 'kihasználni minden percet a gazdag termés érdekében. A lévai járási termelési igazgatóság főmérnöke, ing. Sabo Ondrej szerint járásukban jó ütemben halad a munka. Néhány szövetkezetben már ki­egyelték a cukorrépát, a többi mezőgazdasági üzemben pedig hamarosan befejezik ezt a fontos munkát. Cukorrépát egyébként 4850 hektáron ter­mesztenek. A járás szövetkezeteiben 4960 hektáron foglalkoznak kukorica termesz­téssel. A hektárhozam növelése érdekében az Idén kipróbálják a jóhírű külföldi hibridkukoricát. Három-három jugoszláv-magyar és egy román hibridkukorica fajtával kísérleteznek. A bőséges takarmányalap megteremtésére is nagy gondot fordítanak. A rosszul telelt évelő takarmánynövények helyett 2250 hektárra növelték a silókukorica vetésterületét. Az őszi búza hektárhozamát szakszerű növényápolással Igyekeznek fokoz­ni. Ezért a búza vetésterületének több mint a felén elvégezték a vegysze­res gyomirtást. A Mironovszkája fajtánál pedig a CCC (a gabona megdűlé­­sét gátló vegyszer) használatával igyekeznek jó feltételeket biztosítani a növényzet fejlődéséhez. A termelési igazgatóság főmérnökének készséges tájékoztatása után te­repszemlére indultunk. A nagysallói szövetkezet cukorrépa földjein gyorsan szaporodik a ki­egyelt cukorrépa parcellák száma. A szövetkezet vezetőit nehezen tudtuk megtalálni. Hiába ilyenkor sok a tennivaló. Hosszas keresés után az el­nökkel Pakusza Lajossal sikerült néhány szót váltani. — Hogy halad a munka — kérdezzük a napbarnított elnököt? — Az időjárás kedvez, amit igyekezünk kihasználni. A 130 hektár cu­korrépa egyelését egy-két napon belül már befejezzük. — És azután? — Következik a kukorica, amit 220 hektáron termesztünk, és a többi nyári munka — mondja mosolygós arccal az elnök. A kissíiHói szövetkezet irodája szintén kihalt. Csak a könyvelőnőt talál­tuk ott. Amikor a Munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezet elnöke felől érdeklődünk, a könyvelőnö jókedvűen megjegyezte: ma még nem is lát­tam őt. Ilyenkor ritkán tartózkodik az irodában, a határt járja és a szö­vetkezet ügyeit intézi. Tompán a 885 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó Tompa- Horválhi EFSZ ökonómusával, Tipary Lászlóval beszélgetünk. — Milyen a gabonák állapota? — Mind az őszi, mind a tavaszi gabonafélék jól fejlődnek. A 80 hektár árpa (főleg Jantar és Dvoran fajták) nem ígér rossz termést. Tavaly 31,6 mázsa árpa termett hektáronként — A kapásnövényeknél mi a helyzet? — Kukoricatermesztéssel 80 hektáron foglalkozunk. A 46 hektár cukor­répa egyelését már megkezdtük. — Az évelő takarmánynövényekből jó termés mutatkozik, szövi tovább a beszélgetés fonalát Tipary elvtárs. Különösen a lucerna segíti majd elő a bőséges takarmányalap megteremtését. A májusi időjárás kedvező: meleg van és 19 mm csapadék is volt a na­pokban. Reméljük, a folytatás is jó lesz — mondja mosolyogva búcsúzóul az ökonómus. Snírer jános, a felsőszemerédí EFSZ agronómusa is elégedett a munkák ütemével. Határszemlénk alkalmával mindenütt szorgoskodó emberekkel találkoz­tunk. A lévai járás földművesei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy idejében elvégezzék a jelenlegi sürgős mezőgazdasági munkákat. A szorgalmas földművesek időt-fáradtságot nem kímélve dolgoznak a gaz­dag termés érdekében. KAJTOR PÄL KÁNIKULA — Bizonyos fokig igen. A szövet­kezeti funkcionáriusok sokszor meg­hátrálnak a tagok előtt és hogy elég munkaegységet biztosítsanak nekik, inkább fizikai erővel irtják a gyomot. Sajnos, ez volt a helyzet a műtrágya­szórásnál is, amikor több szövetke­zetben álltak a műtrágyaszórók, ugyanakkor a tagok vödörből szórták a műtrágyát. Azonban ahol szükséges a mezőgazdasági üzemek vegyszerrel irtják a gyomot, összesen mintegy há­romezer hektár kukoricán alkalmaz­zuk a vegyszeres gyomirtást. — Tehát a májusi kánikula kellős közepén nincsenek komolyabb gon­dok. — Egyelőre megy a munka fenn­akadás nélkül, reméljük, hogy tovább tartiuk ezt az ütemet. A fdagrnnómus után Buch Sándor gépesítótöl a gépparkok üzemképes ségéről váltottunk néhány szót. El mondta, hogy volt bizonyos alkatrész hiány, de nem jelentős, nem túl sok gép esett ki a munkából. Azonban bajok voltak a kukorica vetőgépekkel. Jugoszláv kukoricavetőgépeket akar tak beszerezni, amelyek csak 12—15 kg kukorirát vednek hektáronként de deviza nehézségek miatt a behozatal nem sikerült. Ezután román kukorica vetögépeket rendeltek, azok meg egv kicsit késve érkeztek. De azért örül nek neki a szövetkezetek, mert jól előkészített talajban, hibátlanul vetik a kukoricát és előnyük, hogy cukor répát is leihet vetni velük. A heténvi szövetkezetben kipróbálták őket és nagyon jól beváltak, főleg a cukorrépa vetésénél. Alig váltunk néhány szót. megjele nik Retkes Lajos, a búcsi szövetkezet elnöke Széles mosollyal újságolja, hogy nagyon jól haladnak a tavaszi munkákkal sarabolják a kukoricát, egyelik a cukorrépát, a tagok még verekednek Is a munkáért. Az ősziek jól teleltek. Azonban hozzáteszi, hogy igyekezni kell a növényápolással, mert a nagy forróságban gyorsan fej­lődik a gyom. — Megvan már az útlevél? — ér­deklődik a gépesítő. — Máris indulhatunk. Tapasztalatszerzésre mennek. Né­hány élenjáró mezőgazdasági üzem­ben Magyarországon jól bevált a be­épített ventillátorokkal történő hideg­levegős takarmányszárítás. A búcslak is hasonlót akarnak építeni, hogy ta­karmányukat ily módon száríthassák. Egyébként a gépesítő megjegyzi, hogy van még ventillátor, csak idejében helyükre kell szerelni; hogyha meg­indul a takarmány-begyűjtés ne kell­jen már a ventillátorok beszerelésé­vel foglalkozni. Közben találkozunk Gogh Ferenc­cel, a Bálvány! Állami Gazdaság üze­mi tanácsa elnökével is. Szintén el­­újságolja, hogy a répaegvelés teljes ütemben folyik és már a jól fejlődő búzatáblákat permetezik repülőgé­pekkel. A határszemle végén még megál­lunk a gadóci szövetkezetben Is, ahol vagy félszázan egyelik a cukorrépát. Malmö Rudolf agronómus elégedetten izemléli a jól fejlődő növényeket. Dár oár nappal ezelőtt nem mosolygott ilyen rózsásan. A répát ellepték a bolhák, de szerencsére lőtt a sebes eső és így megszűnt kártevésük. Egyébként gabonafélékből szintén jó termést vár. Ugyancsak beleizzadtunk, de mégis szép volt ez a kánikulai határszemle. Sárga, messzevirító repcetáblák, bu­­iuzöld gabonatáblák, messziről látszó cukorrépa- és kukorica sorok között verejtékező földművesek, mind tarto­zékai a májusi kánikulának, a májusi határszemlének és együttvéve ez a kép azt mondja, jó termést Ígér a má­jusi kánikula. BÁLLÁ JÓZSEF A Szőgyéni „Barátság EFSZ és a Nádudvari „Vörös csillag11 tsz vezetősé­gének képviselői a nádudvari baromfitelepen. a Magyar Népköztársaság népei ba­rátságának elmélyülését is — az egyezmény szerint sok mindenre ki­terjed. Számolnak például azzal: — hogy a kölcsönösség elvének tiszteletben tartása mellett évenként kétszer a szövetkezetek vezetőségi tagjainak két-két csoportja tanulmá­nyozza a baráti szövetkezet munka­­szervezési és további termelési ta­pasztalatait; — hogy egymás rendelkezésére bo­­csájtják azokat a tapasztalatokat, amelyeket a növénytermesztés, az állattenyésztési termelés és további termelési ágazatok területén a csúcs­­eredmények elérése közben, vagy a termelés gazdaságossága színvonalá­nak felmérése, elemzése közben sze­reztek; — hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást országaink mezőgazdaság­politikájának lényegéről és e politika fejlesztésének már Ismert távlatairól; — hogy szakismeretek és gyakor­lati tapasztalatok szerzése céljából kölcsönösen lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy-egy dolgozójuk két hetet tartózkodjon és dolgozzon a baráti szövetkezetben egy olyan ter­melési szakaszon, ahol ez a szövetke­zet példás termelési eredményeket ér el; — hogy évenként legalább egyszer a tagság 30—40 tagú csoportját kül­dik egymáshoz ismerkedés, tehát a baráti kapcsolatok elmélyülése, va­lamint termelési tapasztalatok szer­zése céljából; — hogy a két szövetkezet labda­rúgó-csapata évente egyszer vendég­mérkőzést játszik Szőgyénben, illetve Nádudvaron; — hogy a szövetkezetek kölcsönö­sen törődnek azzal, hogy a műkedvelő kultúrmunkásalk — legalább évente A nádudvari tsz épülő irodaháza gyakorlatilag a saját jól szervezett építő csoportjával valósítja meg. Tájékoztatásként megjegyzem, hogy a nádudvariak sertéstelepe a múlt S7A«t<\D ROI.DMDVES 1969. május 24. Sokan azt tartják, hogy a nagy és erős embereknek és gazdasági egysé­geknek nincs szükségük szövetséges­re, mert ez élet viszontagságaival a saját erejükből is megbirkóznak. Persze az élet, illetve a gyakorlati tapasztalatok egész sora ennek ellen­kezőjét bizonyítja. Vagyis arra figyel­meztet, hogy nem csak a gyengéknek van szükségük szövetségesekre, ha­nem az erőseknek is, mert szövetsé­ges nélkül, kölcsönös segítségre épülő baráti kapcsolatok nélkül —, amelyek feltételezik egymás tapasztalatainak megismerését és ésszerű alkalmazá­sát — az erősnek látszó gazdasági egység is lemaradhat abban a ver­senyben, amely a gazdasági élet szün­telen fejlődését, életkörülményeink javulását szolgálja. Dicséretes, hogy ezt a tényt az utóbbi hónapokban tudatosította ha­zánk és a Magyar Népköztársaság legnagyobb mezőgazdasági termelő­­szövetkezetének vezetősége is. Az ér­sekújvári Járáshoz tartozó közel öt­ezerötszáz hektáros Szőgyéni „Barát­ság“ Egységes Földművesszövetkezet­ről, mint hazánk legnagyobb szövet­kezeti gazdaságáról és a hajdú me­gyei Nádudvar község harmincezer kát. holdas termelőszövetkezetéről van szó. Ezek azok az „óriások“, amelyek pár héttel ezelőtt szövetség­re léptek, illetve megegyeztek abban, hogy kölcsönösen ismertetik terme­lési és vállalkozói tapasztalataikat, tehát tanácsokkal esetleg más módon is elősegítik egymás fejlődésének meggyorsítását. E két óriás szövetkezet együttmű­ködése —, amely elősegíti hazánk és egyszer — a baráti szövetkezet tagjai előtt vendégszerepelhessenek. Az együttműködés és a baráti kap­csolatok megnyilatkozásának ismer­tetett formáit a szőgyéni szövetkezet vezetői javasolták. A kapcsolatok to­vábbi fejlesztése szempontjából bíz­tató, hogy a nádudvari tsz vezetői örömmel üdvözölték a szőgyéniek kezdeményezését és úgy nyilatkoztak, hogy a kapcsolatok konkrét formáit még bővíteni is lehet. A két szövetkezet vezetősége arra is gondolt, hogy a sokrétű kapcso­latuk kibontakoztatása ne ütközzön devízahiányból származó akadályok­ba. Megállapodásuk értelmében — az országhatár átlépése után — a láto­gatással kapcsolatban felmerülő költ­ségeket a vendéglátó szövetkezet fe­dezi. A szőgyéni szövetkezet vezetőségé­nek képviselői — akik Slabák József elnökkel az élen velem együtt két napon keresztül élvezték a nád­udvariak szíves vendégszeretetét — abban a tudatban hagyták el új barátaikat, hogy nem csalódtak, ha­nem nagyon helyesen cselekedtek, amikor szövetséges keresése közben választásuk a nádudvariakra esett. Persze erre a megállapításra nem csupán a magyaros vendéglátás és a kölcsönös megértés miatt jutottak, hanem azért is, mert az ott töltött Idő alatt —, amely főleg határjárással és a gazdasági udvarok megtekintésével telt el — látták azt is, hogy a nád­udvariaktól sokat lehet tanulni. Figyelmüket elsősorban is a kor­szerű baromfitelep ragadta meg, ahol évenként ötvenezer tojó mellett öt­esztendőben hétezerkétszáz darab hízósertést, de a jövő évben már tíz­ezer hízósertést értékesíthet aránylag szép jövedelemmel, mert egy kg ser­téshús kitermeléséhez csupán három kiló hatvan dkg. takarmányt használ­nak fel. Módunkban állt megtekinteni a hí­res hortobágyi legelőt is, melyből a nádudvariak 11 ezer 152 kát. holdat birtokolnak, s ahol jelenleg tizenhá­romezer darabot számláló juhállomá­nyuk gyarapításához is kedvező elő­feltételek vannak. Bár ők azt mond­ják, hogy a hortobágyi legelő gazda­ságos kihasználását nem a juhállo­mány növelésében, hanem a szikes talaj gyökeres megjavításában, jó szénatermést nyújtó rétek terjedelmé­nek fokozatos növelésében látják. Ogy néz ki a helyzet, hogy nekik van igazuk, mert a korszerű mód­szerekkel megváltoztatott gyenge le­gelőnek egy jelentős részén olyan szénatermésük ígérkezik, hogy jól művelt és tápanyagdús szántón sem várhatnánk jobbat. Azt is módunkban állt érzékelni, hogy a nádudvariakból nem halt ki az üzleti szellem Minden esetben a legfőbb tényezőből, a termelés jöve­delmezőségéből indulnak ki. Ennek a következménye az is, hogy tulipánt nemcsak kiskertekben, hanem a szö­vetkezetben, tehát nagyüzemi mód­szerekkel is termesztenek. Ottjártunk idején módunkban állt gyönyörködni az öt hold terjedelmű tulipánosban, ahol szép számú leánycsoport gyűj­tötte hatalmas csokrokba — a tulipá­nos föld mellékjövedelmét — a sok színű virágot. A tulipánosból szárma­zó bevétel nagyobbik részét azonban a tulipán-hagyma biztosítja, amit a szövetkezet jó áron, kilónként négy forint 50 fillérért értékesíthet. A szőgyénieknek valóban sok érde­kes élményt nyújtott a nádudvari termelőszövetkezet A sok szép látni­való mellett különös figyelmet érde­melt az a tisztaság és rend, amellyel a gazdasági udvarok mindegyikében — még ott is, ahol építkeznek — találkoztunk. Nem beszélve a jó mun­kaszervezésről és a szilárd munka­­fegyelemről, amiről szinte egysége­sen megállapítottuk, hogy az jelenti a nádudvariak boldogulásának egyik leglényegesebb előfeltételét. Azzal az érzéssel hagytuk el Nád­udvart, hogy a szőgyéni szövetkezeti tagok, akiknél ugyan nem hiányzik a jóakarat és a szorgalom, sokat ta­nulhatnak a nádudvariaktól. Persze Szőgyénben is van látnivaló és van­nak példás eredmények, tehát a nád­udvariak sem teszik meg hiába a há­romszáz kilométernyi utat Szőgyénig. Azt azonban rájuk, vagyis nádudva­riak' megítélésére hagyjuk, hogy mi­lyen erkölcsi haszonnal és tapaszta­latszerzési lehetőséggel jár részükre a szőgyéniekkel való baráti kapcso­lat. Végül megemlítést érdemel Szabó Istvánnak, a „Nádudvari Vörös Csil­lag“ tsz elnökének, — aki egyben a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csának tiszteletbeli elnöke — véle­ménye, mely szerint nagyon hálás lenne, ha a két szövetkezet együtt­működéséből a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség és a Magyar Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsának sokrétű együttműködése bontakozna ki. Remélhető, hogy Szabó elvtárs kí­vánsága a mi parasztszövetségünk vezetői körében kedvező fogadtatásra tfllál PATHÖ KÁROLY millió Hunnia hibrid csirkét keltet­nek részben a maguk, részben pedig további tizenkét termelőszövetkezet részére, s mely telepről évente 300 ezer pecsenyecsirkét értékesítenek. Csodálkozva szemlélték a hatalmas beruházási építkezéseket is, amelyek a már eddig is óriásnak tűnő, de ugyanakkor korszerű sertéstelep és a baromfitelep további lényeges kibőví­tését szolgálják. Persze a szőgyéni barátaim — velem együtt — megle­pődtek azon is, hogy ezt a nagymé­retű építkezést —, amelyet gyarapft még az épülő irodaház és a két úszó­medencét magába foglaló községi fürdő építése is — a nádudvari szö­vetkezet ugyan állam' dotációval de 5

Next

/
Thumbnails
Contents