Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-24 / 21. szám

FALVAINK

HATÁRJÁRÁS ALSÓSZELIBEN

Az alsószell szövetkezet székházában menetkészen találom Sárkány József elnököt és Váci István agronómust. Határjárásra készülnek. Fő céljuk a mákvetés megtekintése. Ugyanis a késve érkezett tavasz miatt kissé eltolódott a vetése, majd az áprilisi szélsőséges Időjárás nem kedvezett kelésére, illetve fejlődésére. Most az a kérdés, ekét kap-e a növény, vagy művelésre kiosszák a tagok között. '

ROSSZUL KEZDŐDÖTT A TAVASZ

Az elnök Invitál, tartsak velük. Nem árt, Iha megnézzük, hogy a sovány április után milyenek a növények. A faluból kiérve szemünk elé tárul a májusi határ. A reggeli eső felfrissítette a növényeket, ózondússá változtatta a levegőt. Ilyenkor élvezet a természet ölén s öröm a barangolás a növények birodalmában. Az agronómus árgus szemekkel figyel jobbrabalra, az elnök pedig az indulás nehézségeiről, a tavaszi munkák elé gördülő akadályokról beszél.

— Rosszul kezdődött a tavasz. Szinte lopni kellett a munkát — emlékezik vissza Sárkány elvtárs. Már az indulás komoly kérdés elé állított bennünket. A laposokon levő talajvíz a vetésforgó átszervezését vonta maga után. Át kellett csoportosítani a növényeiket, hogy az árpa mielőbb a földbe ikerülhessen. Ez nem volt egyszerű, mivel az átcsoportosítás a háztáji földeket is érintette, amelyet a taggyűlés előzőleg már jóváhagyott. Ám a szükség törvényt bont. A 90 hektárnyi vetőmag kukorica számára alkalmas hely kellett. A közös érdekében megtettük, amit lehetett.

SZŰKRE SZABOTT VETŐMAG

Kukoricatábla mellett visz utunk. Váci elvtárs megállásra szólítja az elnököt. A sorok nyílegyenesen sorakoznak egymás mellett, a növények szemlátomást nőnek, erősödnek. Az egyszerű szemlélő nem is venné észre, amit az agronómus szeme azonnal felfedez A zárt sorokban ugyanis itt-ott üres hely is akad. Ez bosszantja a szakembert annál inkább, ha a tábla ezen részén hiány mutatkozik, mi lesz a tábla másik felén.

— Sajnos, a vetőmagot nagyon szűkre szabta a vetőmagtermesztő vállalat. Csupán 16 kg-ot küldtek hektáronként. 86 %-os csírázóképességgel — magyarázza a tényeket Váci elvtárs. A gép beállításakor nem a vetőmag mennyiségével, de a szükséges egyedekkel számoltunk. Így történt, hogy negyven (hektár kivetése után a kelleténél jobban megcsappant a vetőmag. Az ügyben telefonon értekeztem az illetékesekkel, ahonnan azt a választ kaptam, nincs több vetőmag. Állítsuk a gépet aszerint, amennyi magunk van. Ez megtörtént, de nem lesz benne köszönet.

Igazat kell adnunk az agronómusnak. Ha a külföldről behozott öt-hatezer koronáért vsárolt hibridekkel takarékoskodunk, ne tegyük ezt a hazai vetőmagokkal, különösen akkor ne, Iha továbbszaporitás céljából termeljük a növényt. Váci elvtárs joggal állítja, hogy a nagy takarékosságnak drága lesz az ára. Az a néhány kiló vetőmag, amit most meghúztak a földtől, ősszel néhány mázsa terméscsökkenést eredményez.

KIVÁLÓ A BÚZA, ]Ö AZ ÁRPA

Hatalmas búzatábla szélén állunk. A haragoszöld, egyenletes növény láttán gazdag termésre következtethetünk. Az agronómus a reggeli esőtől vizes búzatengerbe gázol. Tenyerével végigsímít a széles leveleken, majd egy tövet kihúz a sok közül. Nézegeti, mustrálgatja, s a fejét csavargatja. Elégedetlenségének okát hamarjában megtudjuk.

— Alig ázott meg a föld, a növényen máris a lisztharmat jelei mutatkoznak — mondja bosszankodva. Itt a tövénél már jól láthatók a gomba tünetei. A Mironovszkáját hamar meglepi a lisztharmat. Egyébként nincs rá panaszunk.

A másik dűlőben elnézegetjük a Bezosztája fajta búzát, a harmadikban pedig egy régebbi fajtát, mégpedig a Fertődit mutatja be az agronómus. A növény fejlődését tekintve sokkal előbbre áll az említett másik két fajtánál, de szárának szilárdsága szemmel láthatóan is gyengébb.

— Nem szeretném nélkülözni ezt a búzafajtát — mondja az agronómus. Szemre is megadja a 40—42 mázsát, míg a szalmája több és kitűnő zöldtakarmány. Őszi keverékekben nagyon alkalmas, mert szalmája puhább, mint a külföldi fajtáké.

A látottakat összegezve minden szépítgetés nélkül elmondható, hogy a mostoha tavasz ellenére kiválóak a búzák, de az árpa is jónak mondható

annak ellenére, hogy későn került a fö’dbe. Az áprilisi szárazság a cukorrépa, kukorica és az alávetések kelésén 1 éreztette hatását, de ezt a fogyatékosságot egy kiadós eső helyrehozhat.

Ami az alávetéseket illeti, Váci elvtárs. :ik erre külön receptje van. Az aprómagvak vetésével nem várja meg, amíg kisoro! az árpa. Amint a védőnövény a földbe kerül, illetve a magtakaró borona után azonnal sort kerítenek vetésére. Ez az alávetés gyors kelését és korábbi fejlődését eredményezi.

JOBBRA FORDULT A MÁK SORSA

Kis kerülővel érünk útunk céljához, a mákföldhöz. A táblát sűrűn vetett kender fogja körül. Védősáv a mákbarkó ellen. Váci elvtárs megemlíti, hogy jó tapasztalataik vannak a kenderrel, mint védőnövénnyel.

Amíg a kender szép, mutatós, addig a máikvetésből alig látunk valamit. Ám amint beljebb érünk, egyre inkább szembetűnnek az apró növények. A Nappal szembe fordulva jól láthatók a sorok, bár a közökön vadrepce burjánzik. Az agronómus térdenállva vizsgálgatja a hiányosnak tűnő sorokat, miközben megállapítja, mindenütt van növény, csak nem kelt a mák egyszerre. Az elnökkel mi is nézegetjük a vetést. Az oldalaikban, a dombon vastagon kígyóznak a sorok, a laposabb részeken viszont gyenge a növény. Ellenben az éjjeli eső, a meleg időjárás egykettőre „megugrasztja“ a mákot.

— Nem szántjuk fel, — Pista — szól az elnök az agronómushoz. A legsürgősebben szét kell mérni a tagok között. Ha kézi sarabolóva! megjáratják a sorközöket, s eltűnik a repce, mindjárt más formát mutat.

— Egy-ikét nap alatt készen lehetnek ezzel a munkával, hiszen a 15 hektárból csupán öt és fél ár megművelése jut személyenként — toldja meg az elnök megjegyzését Váci elvtárs. No, meg mi a fenét is vetnénk a helyére. Igaz ugyan volna mit, de a mákból tervezett összeget másból nehezen érnénk el. Ez pedig nem kevesebb mint 250 ezer korona.

Jó magam is örültem, hogy a mák sorsa jobbra fordult, mert nagyon szeretem a mákosrétest.

ÜGYES KERTÉSZEK

Határnézésünk utolsó állomásaiként került sor a kertészet megtekintésére, amely egyik jövedelmező ága a közösnek. Előttünk szép sárgafejű saláták kínálgatják magukat. A mostoha időjárás ellenére korán piacra érett a „május királya“. A sok szép saláta, paprika, paradicsom és zellerpalánták mind-mind a hozzáértő, szorgalmas munkáról tanúskodnak.

Palkovics Gyula és Vankó László a kertészet irányítói. A két szakember évek során versenyben áll egymással. A verseny minden formaiságot nélkülöz, mégis nagy hajtóerő főleg a primőráru termesztésében. Például a tavaszon is szóbeszéd tárgya volt, hogy Vankó két héttel hamarabb elvetette a salátát. Ellenben az sem maradt titok, hogy Palkovics hamarabb piacra vitte a ikalarábét.

— Idén nincs panaszunk a korai zöldségekre — mondja Palkovics elvtárs. Jó ára van a salátának, kalarábénak. Csak így menjen továbbra is, akkor kutya bajunk. A salátát és kaLarábét követően már a paprika virágzik az üvegházban. A tízáros területről ezidáig 60 ezer koronát árultunk. A szabadföldi saláta is kitűnően bevált. Május első hetében már hétezer darabot adtunk piacra. Kis szerencsével szép összeghez jutunk, ha a 150 ezer darab salátát értékesíteni tudjuk. Muszáj iparkodnunk, hiszen a terv szerint hektáronként 57 ezer koronát kell elérnünk.

Ogy gondolom, jól döntött a szövetkezet vezetősége, amikor a kenderterület csökkentése után 15 hektárral megtoldotta a kertészkedésre kijelölt területet. A jelenlegi ötven hektáros kertészet nemcsak tekintélyes összeget hoz a házhoz, de munkát is ad öregnek, fiatalnak. Ez pedig az alsószeli szövetkezet viszonyai között nagyon is elsődleges kérdés.

Mostoha, szélsőséges időjárás uralkodott márciusban, áprilisban. A legjobb akarat mellett sem mondhattuk, hogy kedvezett a szántóföldi növényekre. Ha valamikor, most igazán bevált a régi paraszti szólás-mondás; „amit elront , az április, helyre hozza a május.“ A gabonafélék szebbek, mint bármikor s remélhető, hogy a kapások is rendbejönnek, kiheverik a kelésből eredő veszteségeket. Most már csupán a tagok odaadó munkáján múlik, hogy a tavalyihoz hasonló termés szülessen a földeken. Szorgalomban és tenni akarásban nincs is hiány az alsószelí sezövetkezetben.

SÁNDOR GÁBOR

Ez év januárjában közös útra lépett K kővári és a haraszti szövetkezet tagsága. Létrejött az Ipoly szövetkezet, amely 619 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A két kis EFSZ-bőI alakított szövetkezetben nagyobb lehetőség nyílik a termelés további fokozására. A helyi adottságok alapos kihasználásával megvalósítható a termelés szakosítása, ami a szövetkezet eredményesebb gazdálkodásának egyik fontos előfeltétele.

A szövetkezet irányítói fáradságot nem ismerve végzik munkájukat a szövetkezeti gazdálkodás színvonalának emelése és a terméseredmények fokozása érdekében. Közülük B a 1 k ó László agronómus az egyesítés után került a szövetkezetbe. A fiatal szakember nagy lendülettel látott a munkához. A 365 hektár szántőföldön a lehetőségekhez mérten szeretne még jobb terméseredményeket elérni.

Reménykednek

A napokban néhány szó erejéig elbeszélgettünk Balkó László agronómussal. Amikor az időszerű mezőgazdasági munkákról érdeklődtünk, az agronómus arcán elégedett mosoly jelent meg.

—■ A fontos munkák jó ütemben haladnak — említi az agronómus. — A négy hektár mákot és a 11 hektár cukorrépát megsaraboltuk, és az egyeléssel is végzünk a napokban.

— Kukoricát 30 hektáron termesztünk — folytatja tovább a beszélgetést az agronómus.

— Külföldi fajtákat is termesztenek?

— Igen. A Be SK4 BB jugoszláv hibridkukoricát két hektáron termesztjük kísérletképpen.

— Az évelőtakarmánynövényekből és a gabonafélékből milyen termés mutatkozik? — érdeklődünk tovább az agronőmustól.

— Főleg a vöröshere ígér gazdag termést. Reméljük a takarmányalappal nem lesz baj, hiszen 30—30 hektáron termesztünk évelő takarmánynövényeket és silókukoricát. A jövőre is gondolunk; 42 hektár az alávetés és 15 hektár lucernát pedig takarónövény nélkül termesztünk. A gabonavetések állapnta kitűnő. A tavaszi árpafajták közül különösen a Jantár és a Dvoran fejlődik erőteljesen.

Az Ipoly szövetkezet agronómusával folytatott rövid beszélgetés azt bizonyítja, hogy a kisebb problémák ellenére is jó termésre van kilátás, tehát reménykednek. K. P.

JÓ TERMÉST ÍGÉR A MÁJUSI

■g|ájus van és kánikula. Bizony

TM szokatlan. A hosszú hideg tavasz után a földművesek közül sokan úgy gondolták, hogy már nem is lesz meleg. Most pedig 30 fokos hőséget árasztanak a nap sugarai. Hull a verejték a földre, de senki se sajnálja. A földműves számára az a legnagyobb öröm, hogyha a határban dolgozhat és gyönyörködhet az ugrásszerűen növő növényekben. A határ a földműves munkájának tükörképe, mert a növényeket nem lehet becsapni. Ha nem kapnak elég tápanyagot és idejében jő ápolást, bizony lemaradnak a többitől. De határszemlénk során örömmel állapítottuk meg, hogy idén nem nagy a lemaradás a növényápolásban, mindenfelé igyekeznek, mert az eső után a nagymelegben gyorsan fejlődik a gyom is.

A határszemle után azt mondhatjuk, hogy az agronőmusok elégedettek, a kertészek viszont kevésbé. Nem csoda. A hideg miatt későn kezdhettek a zöldségfélék értékesítéséhez. Bizony eddig még vékonyan jött a pénz a házhoz. Azonban az ügyesebbek már jó pár koronát behoztak a szövetkezetek kasszájába. A szépen fellett korai retek már elárasztotta a piacot és egyre sűrűbb a salátaszállitás is. Ezen a téren többek között Nyustin József, az ipolyviski szövetkezet kertésze is jeleskedik, aki mér május első felében 50 ezer salátát dobott a piacra és rövid időn belül 180 ezret ad összesen. A saláták nagyon fejlettek, tfzdekás fejeket adtak el az előírt nyolc dekák helyett és így jó árat Is kaptak, és salátából közel 200 ezer koronát vételeznek be. Néhány üvegházi kertészetben is jártunk, azonban nem mindenütt adtak elég korán és kellő mennyiségű zöldséget a piacra. Kivételt képez a főrévi kertészet, ahol Kulacs Rudolf főkertész és Karol Simeik segédkertész szerint már 14 ezer darab étkezési paprikát adtak el, és mostantól kezdve

5—6 ezret adnaik a bratislavai zöldségelárusítő üzleteknek. Paprikájuk nagyon szép és fejlett, nem túlhajtatott, úgy hogy nem egy könnyen fonynyad össze. Már érik a paradicsom is és ebből is nemsokára szállítanak a piacra.

A kertészetek tehát kisebb-nagyobb sikerrel kezdik a zöldségfélék értékesítését, azonban az agronómusok, bár még nem kapnak pénzt a termékeikért, bizakodva néznek a jövő elé. Megtehetik, mert igazolja őket a határ. A hidegben lelassult növények fejlődése most ugrásszerűen meggyorsult. A kukorica szinte óráról-órára szemlátomást nő és már a legtöbb helyen sanabolják. A cukorrépa sarabolására sok helyen már nem is jutott Idő, olyan gyorsan fejlődött a növény, hagy azonnal egyelni kell és csak utána kap majd sorközi kapálást. Mind a kukorica, mind a cukorrépa elég sűrűn kelt, tehát nem kell az egyik növényt sem újra vetni, mint a múlt évben.

A határ megszemlélése után elbeszélgettünk néhány agronómussal, elnökkel. Általában az volt a véleményük, hogy az ősziek is jól teleltek és nem rosszabbak mint a múlt évben, sőt, egyes mezőgazdasági üzemekben még fejlettebbek. Először Janecka Milan mérnökkel, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás főagronómusával beszélgettünk. Megkérdeztük tőle, hogy mi miatt boszszankodott a tavaszi időszakban. Fölháborodottén kiáltott föl.

— Évek óta gyötör már a műtrágyahiány. Most meg tetejébe a zálu- Zei kémiai üzem beszüntette a folyókon nitrogén szállítását. Ki hallott már ilyet. Épp akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Köszönjük az ipar segítségét.

Amikor kimérgelődte magát, arról faggattuk, hogy miben leli örömét. Kissé megnyugodott, majd így válaszolt:

— Elsősorban abban, hogy szépek,

fejlettek az ősziek, ezek után nem várok rossz termést. Örülök a kukoricának is. A magashozamú jugoszláv fajtából az összterület 45 százalékát vetettük be, a szintén jő termőképességű magyar kukoricából 30 százalékot és csak a további 25 százalék lesz hazai fajta.

— Miben látja az új kukoricafajták előnyét?

— Ismert tény, hogy magas hektárhozamot adnaik, 60—80, sőt 100 mázsát is morzsoltan. Termésük szinte majdnem minden évben biztos, mert erős a gyökérzetük és így a szél nem tehet bennük túl nagy kárt, emellett széles a levelük s ezért bírják a szárazságot is.

— Mit mutat a cukorrépa?

— Amint látták a határban,, nagyon gyorsan fejlődik, ha valami közbe nem jön, jó termés lehet. Egyenletesen, szépen kelt ki, nem úgy mint a múlt évben, amikor a szél többszáz hektáron tönkretette, elhordta a földdel együtt és így újra kellett vetni.

— Beszélgettünk néhány elnökkel és agronómussal, akik mind azt mondták, hogy a tavaszi munkák gyors ütemben haladnak, nincs munkaerőhiány, sőt, több helyen munkaerő-fölösleg mutatkozik. Nem szorítja ez vissza a gyomirtószereik használatát?

Gyors ütemben egyelik a cukurrépát a gadóci szövetkezeti tagok.

0 Gyors ütemben folyik a kukorica és a cukorrépa sarabolása, egyelése 0 Jól fejlődnek az ősziek # Kevés a műtrágya, nagyon hiányzik a folyékony nitrogén. 0 Beváltak a román kukoricavetőgépek 0 Készítik a ventillátorokat a hideglevegős takarmány-szárításra 0