Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 20. szám

KULTÜRA Jk Dunaszerdahelyl Jái'ási Népimi velődési Otthon mellett tevé­kenykedő dal- és táncegyüttes nem­régiben ü] műsorával mutatkozott be. A műsorról, az együttes gondjairól, terveiről Ág Tibor művészeti vezető­vel és Quittner jános koreográfussal váltottunk néhány szót. Hogyan látja Ág Tibor karnagy a népművészeti együttes helyzetét? — Nálunk a népi hagyományok fel­tárásával. ápolásával jelentősebben a felszabadulás után kezdtünk foglal­kozni. A Csallóközi Dal- és Táncegyüt­tes, amely különböző székhelyeken tevékenykedett, nagyon sokat tett azért, hogy a népi hagyományokat művészi szinten adja vissza a inának. Egy évtizeddel ezelőtt arról kezdtünk vitatkozni, hogyan lehetne a népit mo­dern kifejezési formába önteni. A kö­zelmúltban bemutatott műsorunk is ebből az alapelvből indult ki, és a táncokban szintén a többszólaműságra törekedtünk. — Hány tagú jelenleg az együttes? — Nyolcvan körül mozgunk. Ebből közel negyven az énekes, s mintegy harmincán dolgoznak a táncegyüttes­ben. Nehézséget okoz, hogy az ének­kar Nagymegyeren működik. Egyelőre sajnos más megoldás nincs, mert ha­sonló szintű kórus megszervezése Dunaszerdahelyen nehézséget okoz. A nagymegyeri énekkar különben lelkes dalosokból tevődik össze. Kár, hogy nem tudunk több fiatalt meg­nyerni a kórusban való éneklésre. — S ezen nem lehet segíteni? — Megpróbáljuk. Tíz-tizenkét tagú iamarakórussal kijárunk az iskolák­ba és nevelő hangversenyeket rende­zünk. A másfél órás vetélkedő kere­tében elbeszélgetünk az énekről, zené­ről. Ogy gondolom, a zene és az ének megszerettetését az alapfokú iskolák­ban kellene kezdeni. — Az együttes zenekara megfelelő? — Banyák István népi zenekaráról a legnagyobb elismerés hangján be­szélhetünk. Kitűnően kísérnek és ön­álló számaikkal is meghódítják a kö­zönség szívét. Bátran mondhatjuk, nemcsak pénzért, hanem ügyszeretet­ből végzik a nem éppen könnyű fel­adatukat. — A tánckarral nincsenek nehéz­ségeik? — Arról talán a táncegyüttes veze­tője szólhatna. — Hogyan is kezdjem? Röpke négy év alatt 166 táncosom cserélődött ki — kezdte kissé borús arccal Quittner János. — Katonaság, férjhezmenés és egyéb okokból válnak ki a többéves gyakorlattal bírók a tánckarból. Gon­dot okoz az is, hogy a táncosok több faluból járnak a próbákra. Szóval nem irigylésre méltó a dolgunk, s bi­zony néha el is keseredünk. Ehhez még az Is hozzájárul, hogy egyes du­naszerdahelyl vezetők nem értékelik kellőképpen a fáradozásunkat. Több megértésre, erkölcsi és anyagi támo­gatásra lenne szükségünk, hogy még nagyobb kedvvel dolgozzunk. — A terveik? — Hasonlóan, mint az előbbi évek­ben, sokat akarunk szerepelni kül- és belföldön. A közeljövőben Szombat-A népi hagyományok hű ápolói helyen lépünk fel. Ott leszünk a CSE­­MADOK országos rendezvényén Zselí­­zen és Gombaszögön. Részt veszünk a Lengyel Kultúrszövetség Dal- és Tánc­ünnepélyén. Jó kapcsolatunk van a szövetkezetekkel és az állami gazda­ságokkal is. így a különböző alkalom­ból rendezett ünnepélyeken gyakran fellépünk. Csak bírjuk erővel és idő­vel, szereplési lehetőség lesz elegen­dő. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes közel két évtizeden keresztül sokat tett a népi kultúra fejlesztéséért. Éppen ezért az illetékesek még job­ban megbecsülhetnék a népi kultúra hű ápolóit. -tt-SRAJER ERZSÉBET vagy HABÁN MAGDA? Vagy talán valaki más? LEÁNYOK! 1969. május 28-ig lehet jelentkezni a mezőgazdaságban dolgozó magyar leányok szépségversenyére! A jelentkező lapon tüntessék fel: vezeték és keresztnevüket, a születési időt, lakásuk pontos címét, munkahelyük címét és munkabeosztásukat, s mellékeljék fényképüket! A jelentkezők korhatára: 17-től 25 évig! A versenyen résztvevő és jó helyezést elérő leányok értékes jutalomban részesülnek! 1. a „MISS SZABAD FÖLDMŰVES“ jutalma 1500 korona, 2. helyezett jutalma........................................... 1000 korona, 3. helyezett jutalma........................................... 500 korona, 4. —10. helyezettek értékes ajándéktárgyakat kapnak. A jelentkezéseket várjuk a Szabad Földműves szerkesztősé­gébe, Bratislava, Suvorovova ÍR szám alá. RÉSZLET A GUMUK1 ESTEK UIMU TANCKOMPOZICIOBOL 120 évvel ezelőtt volt a nagysallói csata VAJON KI LESZ a „Miss Szabad Földműves1'? Aki a múlt összekötő tonalát elvágja a jelennel, az sohasem ér el a jövőbe. FÄBR Y Minden népnek, nemzetnek megvan a maga történelme. Az egyiknek nyu­godt, békés, háborúktól mentes, a másiknak örök háborúkkal, vérzivata­rokkal teli évek, sőt évszázadok jut­nak osztályrészül. A magyar nép ez utóbbinak a részese. Elmondhatjuk, hogy Európa színpadán mi is játszot­tunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep. Karddal és vérrel íródott a magyar történelem. Évszázadokon át talán a magyar harcolt legtöbbet ha­zájáért, a szabadságért és független­ségért. A harcok, háborúk váltakozó szerencsével folytak, melyek után gyöngyöző bor és tárogatók hangja mellett mulattak a győztes vitézek, új erőt gyűjtve mentek száz új csatá­ba. Hol meg halottak százai, ezrei borították a csatateret és a sebesül­tek halálhörgése volt az elült csata­zaj záróakkordja. Az életben mara­dottakból megtöltötték a börtönöket. Nem száradt meg a hóhér pallosa, melynek sújtásal nyomán porba hul­lott az új eszmét hirdető, igazságért küzdő magyarjaink legjobbjainak nemes feje. Az elmúlt csaták, háborúk közül talán történelmünk legfényesebb kor­szaka az 1848—49-es szabadságharc. Nép, mely olyan lelkesedéssel soha­sem küzdött a szabadságért, függet­lenségért, mint a 48-as ifjak által, élükön Kossuth és Petőfivel megindí­tott forradalomban. — Veszélyben a haza ... — szólott Kossuth és seregek támadtak a semmiből, majd fényes diadalmak következtek egymás után. Nagysalló, 1849. április 19. Az isaszegl. váci csaták után a győztes magyar hadsereg egy része az erősen szorongatott Komárom fel­szabadítására indult. Április 16án a magyar had Görgei parancsnoksága alatt már Lévánál táborozott. Léva környékéről április 19-én kora haj­nalban megindult a sereg Komárom felé. Reggel nyolc óra körül volt, ami­kor Klapka tábornok észrevette, hogy a sallói dombokon ágyú ágyút ér, s a völgyben hemzseg az osztrák katona­ság. Az osztrákok Wohlgemuth tábor­nokkal az élen 25 ezer embert küld­tek. hogy megakadályozzák a magya­rok előrenyomulását. Klapka azonnal értesíteti Damjanichot a veszedelem­ről, ő pedig megtámadja az osztrák haderőt. Tíz órakor érkezett a csata színhelyére Damjanich, a honvédség szuronyos rohamot intézett az ellen­séges hadoszlopok ellen, és az osztrá­kokat a város belsejébe szorította (a történelem Sál lót városként említi 1. A városban iszonyú utcai harc kezdő­dött, minden házat ostrommal kellett elfoglalni. Az osztrák sereg később a város mellett elterülő magaslatra húzódott vissza és az időközben segítségül ér­kezett pihent hadakkal ellentámadás­ba Indult. A hős Guyon azonban ki­szorította őket a Salló közelében levő erdőbe. Később lovasság érkezett a segítségükre, és mindenütt futásra kényszerítették az ellenséget. Este hat órakor már csak a füstöl­gő város romjai és a csatateret borító holttestek, sebesültek nyögése tanús­kodott az Iszonyú küzdelemről. Legelőször 1861-ben emlékeztek meg a nagysallői csatáról. Az emlék­beszédet Nagy János református lel­kész tartotta. Még az év végén az üt­közetről Aranyosmaróton egy nagy festménnyel emlékeztek meg, ame­lyért a császár rosszallását fejezte ki. öt évvel később Bars megye közössé­ge a város legmagasabb pontján em­lékművet állított fel. Az emlékmű mauthauseni gránitból készült 9,5 m magas obeliszk, melynek csúcsát bronz koszorú öleli körül. Rajta ara­nyozott betűk: Az 1849. április 19-én vívott nagy-sallól győzelmes csata és az abban elvérzett vitéz honvédek emlékére. Bars megye közönsége 1878. április 19 én. Ennél az emlékműnél volt azután minden évben ünnepség, ahol kegye­lettel emlékeztek a hősökről megko­szorúzván az emlékművet, egészen 1945-ig. Tudjuk, hogy a háború után, mi­lyen idők következtek a magyarság számára. Ünnepségről már szó sem lehetett, sőt az emlékműről a betű­ket le karták faraghatni egy nagysal­lói kőfaragóval, bizonyos Vendel bá­csival, aki azonban nem volt hajlan­dó, sőt a szerszámát sem kölcsönözte, hogy más semmisíthesse meg a fel­iratot. Pár évvel ezelőtt a CSEMADOK he­lyi szervezete volt a kezdeményezője annak, hogy Ismét koszorúzás! ünne­pély legyen az emlékműnél, hiszen a 48-as szabadságharc haladó volt már annyiból is, hogy megszüntette a feu­dális rendszert s a Jobbágyság felsza­badult. Azonban kezdeményezésük nem talált mindjárt megértésre sem a helyi, sem a járási szerveknél, míg végre most, 1969. április 19-én, a 120 éves évfordulón megtörtént ez az ün­nepi aktus, amely felejthetetlen em­léke marad a nagyszámú közönség­nek. Csekei Ernő, Felsőszecse MAGASVÁRI MAGDA — RÓKA ILONA? ANTALICS ZSUZSANNA — SZABÓ ERZSÉBET? Motto:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents