Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-17 / 20. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK, ÄZ ingatlan átruházásáról megkötött szerződések nyilvántartása Ä becsületbeli nyilatkozathoz fűzött kérdőív szövegében, amely az ingatlan átruházásáról szóló szerződés nyilvántartásakor szükséges, bizonyos változás állt be. A kérdőív leegyszerűsítése után jelenleg ez a kérdőív tartalmazza az átruházó és az ingatlant átvevő személyi adatait, az ingatlan megnevezését, a társtulajdonosok nevét és részük terjedelmét, azokat a további ingatlanokat, amelyeket az átruházó, illetve az átvevő vagy ezek családtagjai birtokolnak, még az esetben is, ha ezeket az ingatlanokat egyes földműves szervezetek használják is. A kérdőív továbbá feltünteti a megegyezés szerinti árat, az átruházó és az átvevő rokoni kapcsolatait, azt a tulajdont, amit a legutolsó két év során az átruházó az átvevőnek térítésmentesen adott, valamint azt is, ki van felhatalmazva az illetményrendezésre vonatkozó mindenféle írásbeli anyag készhezvételévei. A kérdőívben továbbá változatlanul megmarad az átruházó nyilatkozata arról, hogy az átruházásra kerülő ingatlan tulajdonosa, illetve tulajdonosai valóban az ingatlan birtokosai és hogy ezzel korlátlanul ren-Elszámították magukat Az életben sok minden előadódik. Az ember takarékoskodni akar és a végén kisül, hogy ráfizetett. A legkellemetlenebb, ha éppen az a tény, amely-, lyel megtakarítást igyekezett elérni, komoly veszteséget okoz. Dehát ilyen az élet. Számtalan előre nem látott váratlan kanyar és örvény leselkedik s nagy tapasztalat — talán úgy is mondhatnánk szerencse — kell hozzá, "Hogy az ilyesmit az ember ép bőrrel ússza meg. 0 # * Régente, ha két fiatal készült sorsát egy életre egymáshoz kapcsolni, ebbe gyakran beleszólták az öregek, a szülők, a rokonság. Különösen ha a 'gazdasági, vagyoni kérdések nem feleltek meg a várakozásnak, egy-kettőre elmaradt a lakodalom. ’Ma már a gazdagság, a vagyon hálistennek nem befolyásolja a fiatalok vonzalmát és házasságát. Ez az idő végérvényesen visszatérhetetlenül mö* göttünk maradt. De azért a múlt árnyoldala néha még kísért, szelleme ittott visszatér. A házasságok gyakran még ma is hajótörést szenvednek, habár inkább más okokból, ám a vagyon, a tulajdon, a birtokvágy néha még most is közbeszól.,, 0 0 0 Pista es Ilonka fiatalos hévvel, kimondhatatlanul szerette egymást, mint 'ahogy a regényekben azt már sokszor megírták. Hűséges és kitartó szereU műk nem ismert határt s így nemsokára az esküvő napját is kitűzték. A szülőknek voltak ugyan bizonyos ellenvetéseik, aggályaik, de a fiatalok vonzalma ezt az akadályt is elhárította — győzött a szerelem. A HNB esfcetési termében az örömszülők ellágyultak, s a lány szülei közös megegyen Zéssel elhatározták, hogy új házukat a fiatalokra írják, mondván — ne legyen gondjuk lakásra s tiszta szerelmüket a lakásprobléma ne homály osítsa be, De a szülők a jövőre is gondoltak. Mi lesz akkor, ha a házasság nem lesz tartós? Megszabadulnak ugyan az arra nem érdemes vőtől, akit amúgy se nagyon kedveltek, de viszont házuk elúszik, amelyre egy életen át kupor-< 'gattak. Elhatározták tehát, hogy a házat csak lányukra, Ilonkára íratják. A fiatal férjnek, nejüknek először be kell bizonyítania, hogy valóban érdé» mes bizalmukra és házukra. Elhatározásuk szerint cselekedtek. ’Az egész család elment a jegyzőhöz, hogy nyélbeüssék az ingatlan átírását. Csak a vejüket hagyták otthon — kellemetlen lett volna megmagyarázni neki, hogy a ház tulajdonosa kizárólag Ilonka lesz. A jegyzővel folytatott tárgyalások során ismét felszínre tört túlzott óvatosságuk. Házunkat ugyan átírattuk lányunkra, csak ne kerüljön sokba, ez volt mottójuk, jelmondatuk. A jegyzőnek nem sok ideje volt, hogy megmagyarázza az összes lehetőséget s így csak röviden utalt arra, hogy az eseU ben, ha a szülők ingatlanukat ajándékozzák gyermeküknek az illeték vala•» 'mivel nagyobb, mint az esetben, há lányuk a házat szüleitől megveszi. Viszont nem mondta meg azt, hogy a különbség nem is oly lényeges és az 'illetmény az ingatlan értékének csupán elenyésző hányada. A szülők azonban túlzott takarékosságból az olcsóbbat választották. Ilonka tehát a házat megvette. A következmények azonban váratlan fordulatot vettek. A fiatalok házassága sajnos nem volt tartós. Csakhamar elhidegülés állt be köztük, amely egyre inkább fokozódott és kedves szavak helyett civódás, viszály került napirendre. Míg nem eljutottak a válópörig. A válóper során a vagyon elosztására került sor s ekkor tűnt ki, hogy llónka a házat már asszonyfejjel vette meg, s így a polgárt törvénykönyv 143. paragrafusa szerint Pista a vagyontárgy társtulajdonosa lett s természetesen jogának érvényt is szerzett. Hiszen minden, amit a házasság tartama alatt a házastársak szereznek, — kivéve ha a vagyontárgyat egyikük öröklés vagy ajándékozás útján szerzi — mindkét házastársat megilleti — így a törvény. Ilonka a házat asszonykorában vette meg. S így a szülök és leányuk csak későn lőttek rá, hogy elszámították magukat. Ki hitte volna? Minden kornak megvan a sajátossága s ha nem akarjuk gyakran elszámítani magunkat, úgy ezeket az apróságokat is figyelembe kell venni. Nefrankovat:! Redalccia Szabad dá BRATISLAVA Suvorovova 16 delkeznek. Végül a kérdőív befejező részében az érdekelt felek (átruházó és átvevő) kijelentik, hogy a szerződés összes adata teljes és megfelel a valóságnak s végül, hogy a megegyezett áron kívül más térítést nem kötöttek ki és s jövőben sem fizetnek. A kérdőív „B“ részében az átruházott ingatlan helye szerint illetékes helyi nemzeti bizottság mellékeli az átruházáshoz fűzött álláspontját, esetleges elutasító álláspontját meg kell indokolnia s egyúttal igazolnia is kell azt, hogy a megegyezett vételár megfelel az ingatlanok átruházásakor szokásos helyi áraknak. A kérdőív „C“ részében a járási nemzeti bizottság, illetve a területi építésügyi tervezés illetékes szerve jegyzi be, mely átruházott telkeket, milyen építkezésre lehet felhasználni. A „D“ részben az EFSZ, illetve más szocialista mezőgazdasági szervezet, amely az átruházott ingatlant használja, nyilatkozik olyan értelemben, hogy beleegyezését adja-e a mezőgazdasági földterület, illetve a gazdasági épület átruházásához. Az EFSZ- tagok esetében a szövetkezetnek fel kell tüntetnie, hogy az átruházáshoz előzetes beleegyezését adta a Tt 49/ 1959 sz. törvény 23. paragrafusának 2. bekezdése szerint. Végül a kérdőív „D“ részében adja az átruházáshoz beleegyezését a járási nemzeti bizottság mező-, erdő- és vízgazdasági szakosztálya, hogy a mezőgazdasági település lakórészét (a Polgári Törvénykönyv 128. paragrafusának 2. bekezdése) önállóan is át lehet ruházni, tekintettel az illető településhez tartozó földterületen folytatott mezőgazdasági termelés zavartalanságára, -n-Földterület utáni térítés — Községünkben 1959-ben alakult meg az egységes földművesszövetke? zet. Férjem belépett a szövetkezetbe, és ennek során az én tulajdonomban levő termőföldet s a hozzá tartozó leltárt meg terménykészletet is bevitte a szövetkezetbe, jelenleg nyugdíjat kapok, jogom van a bevitt termőföld és ingóság utáni térítésre? A helyi nemzeti bizottságon azt mondták, hogy a termőföld után térítésre nincs jogom. A szövetkezeti tag köteles a szövetkezetbe vinni a tulajdonában levő földterületet, valamint azt a földterületet, amelyet használt. A tulajdonosi jogviszony tehát ebben az esetben mellékes. Férje tehát köteles volt a saját termőföldjén kívül az ön földterületét is bevinni a szövetkezetbe. A tényállás valószínűleg az volt, hogy a szövetkezet megalakulásig a földeken közösen gazdálkodtak. A termőföldeken kívül az élő és holt leltárt, valamint a megművelt termőföldnek megfelelő vetőmagot is köteles volt a szövetkezetnek átadni. A földművesszövetkezetbe vitt termőföldért nem jár térítés. A mondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a termőföldek után önt nem illeti meg térítés. Más a helyzet az élő és holt leltár esetében. Az élő és holt leltár után, valamint a szövetkezetnek átadott készletek után a termelőszövetkezet a szövetkezeti tagnak (esetleg örökösének) térítést fizet. A szövetkezeti tagnak kifizetett térítés összegéből a leltár és a készletnek átvételi ára 20 %-ának megfelelő összegnek (a Tt 169/1964 sz. hirdetmény 36. cikk. 1. bek.) levonják a kötelező betét összegét. Amennyiben a szövetkezeti tag a gazdasági állatok megállapított állományát és a takarmány, vetőmag és ültetőanyag megfelelő készletét nem adta át, a szövetkezet a tagnak kifizetendő összegből levonja a hiányzó állatállomány 20 %-ának és a készletek teljes összegének megfelelő öszszeget. Az egységes földművesszövetkezet a térítést a szövetkezet gazdasági helyzetének megfelelően részletekben fizeti ki. A helyi nemzeti bizottság felvilágosítása tehát a termőföldeket illetően helyes volt. NB Továbbra is kísért a merevgörcs réme Amióta köztársaságunk valamennyi polgára ingyenes szakorvosi kezelésre és antibiotikumokkal történő hatékony gyógykezelésre tarthat igényt, lényegesen csökkent az úgynevezett gennyes sebek okozta megbetegedésekből eredő „mérgezések“ veszélye. Nemcsak a városi, hanem a vidéki lakosság is egyre nagyobb terjedelemben szorgalmazza a megelőző intézkedések igénybevételét mérgezések ellen. Mindezek ellenére nem oldottuk még meg maradéktalanul ez ün. „sérülésekből származó mérgezések“ kérdését. Mert jóllehet a tetanuszt, magyarul merevgörcsöt, mint a háborúban megsebesült katonák jellegzetes megbetegedését már az ókorban ismerték, mindmáig nem sikerült világviszonylatban sem felszámolni ezt a bonyolult fertőzést. A betegség kórokozója a tetanusz-bacilus, tudományos néven: Clostridium tetani. Az egyik végén spórában végződő, pálcika alakú bacilus üvegfejes gombostűre hasonlít. Heveny veszély fenyegeti a földműveseket A spórák, vagyis az egysejtű csíramagok szaporító sejtjei a legellenállóképesebb baktériumok közé tartoznak, amelyek kedvező körülmények között akkor is kicsíráznak tenyészalakjukban, ha például éveiken át a talajban tespedtek. A spórát eresztő baktériumok ezen csíramagjainak hallatlan szívósságában rejlik többek között a merevgörcs fertőzésének veszélye is. Rendes körülmények között a spórák emberek és állatok emésztőszerveiben élnek, ahol megvan a rendeltetésük. Kiválasztódás révén azonban az ürülékkel együtt a talajba kerülnek, de különben is jóformán mindenütt jelen vannak és mindenkit megfertőzhetnek. Mindenekelőtt persze a mezőgazdasági dolgozókat veszélyeztetik, akik leginkább és legtöbbször kerülnek érintkezésbe a talajjal. Ettől függetlenül a tetanusz-bacilusok a talajon kívül másutt és bárhol befészkelik magukat, amiért gyakorlati kipusztításuk lehetetlen. Olyan intézkedéseket kell tehát találnunk és foganatosítanunk, amelyek az emberi szervezetbe történt behatolásuk után megakadályozzák a betegség kitörését. Legjobban szaporodik a tetanusz-bacilus — különös módon — a levegő számára hozzáférhetetlen helyeken, mint például földanyag által szennyezett, mély sebekben, lövés okozta, szennyes sérüléseknél, de ugyancsak jól tenyészik jelentéktelennek tűnő, felületi horzsolások helyén, sport- vagy motorkerékpár-baleseteik következtében elszenvedett sebesülések után, mezei munkálatok végzésénél, szóval mindenütt, ahol valamilyen idegen test (tövis, szilánk, repesz, szálka, drót stb.) maradványa visszamarad a szervezetben. Még a nem genynyező seb Is okozhat merevgörcs-fertőzést. Előfordulásának arányszáma nálunk nem magas, mert évente átlag 100 ember betegszik meg tetanuszban, viszont csak kevesen gyógyulnak ki belőle közülük. De ezeknek sem kellene belehalniuk abba a betegségbe, amelynek minden egyéb fertőzésnél könnyebben lehet elejét venni. Ha azonban már beállott a fertőzés, annál nehezebb és valószínűtlenebb a gyógyulás. A fertőzés elleni gyógykezelés óriási lehetőségei mellett mégis csaknem valamennyien, borzalmas kínok és görcsök között, belepusztulnak a már kifejlődött tetanuszba. Védőoltás a legbiztosabb megelőzés A merewgörcs minden súlyossága ellenére hatékony eszközökkel rendelkezünk, amelyekkel megakadályozhatjuk a betegség kitörését és elérhetjük teljes felszámolását. Ez a tetanusz anatoxinjával történő, megelőző védőoltás. A tetanusz anatoxinja olyan anyag, amelyet ugyan maga a tetanusz-bacilus termel ki és amely merevgörcsmegbetegedést kiválthát, ha mérgező hatását előzőleg nem tették volna ártalmatlanná felmelegített formaimnál. A mérgező hatásától eképpen megfosztott toxin a vele beoltott embert immúnissá, védetté teszi a betegséggel szemben. Előfeltétele, hogy a védőoltásokat szakszerűen végezzék és hogy elegendő mennyiségű ellenanyag kerüljön a vérbe. Az ellenanyagok ugyanis ártalmatlanná teszik a kórokozót. Az alapvető védőoltás három befecskendezésből áll. Az első adag 1 milliliter anatoxint tartalmaz, hat hét múlva következik a második és hat hónap múlva a harmadik, egyenként 0,5 milliliter ellenanyagot tartalmazó befecskendezés. Aki csak egyetlen befecskendezést kapott, nem tekinthető „beoltottnak“, mert az egyszeri oltóanyag nem elegendő védettség biztosítására. 1955-ben bevezették nálunk az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások alkalmazottjainak kötelező, térítésmentes tetanuszelleni védőoltást. Úgyszintén beoltják azokat a személyeket, akik tetanusz által gyakrabban vesélyeztetett vidékről származnak. A gyermekek már egyéves koruktól kezdve részesülnek rendszeres védőoltásokban tetanusz ellen, amelyeket egyúttal diftéria és szamárköhögés elleni hatóanyaggal párosítanak. A merevgörcsöt megelőző védőoltások ártalmatlanok és sosem ütnek ki balul. Legjobb bizonyítéka ennek az az abszolút eredmény, amelyet a második világháború idején a szovjet, angol és amerikai katonák tízmillióinál elértek. Határozott célokra kiszemelt üzemekben az üzemorvosok gondoskodnak a dolgozók immunizálásáról. Rosszabb a helyzet a kisüzemekben és az egyénileg gazdálkodó földműveseknél vidéken, akiknek nincs üzemorvosuk és a körzeti orvost is csak elvétve keresik fel. A baj további kútfornása abban rejlik, hogy a sérülést szenvedett dolgozó rendszerint nem tud felmutatni bizonylatot egy esetleg régebben már megejtett védőolásró] és arra sem emlékszik, vajon mikor részesült befecskendezésben. Ha az utolsó oltástól számított öt éven belül sebzi fel magát valaki, nem fenyegeti fertőzés veszélye. Öt év elmúltával azonban elvesztik hatékonyságukat az ellenanyagok és fel kell őket „újítani“. Ezután már egy befecskendezés is elegendő. Sebesült beteget kezelő orvosok kötelesek páciensüket tetanusz elleni szérummal beoltani nemcsak akkor, ha a beteg azelőtt nem kapott még ilyen befecskendezést, hanem akkor is, ha nem tud arra visszaemlékezni vagy nem tudja annak megtörténtét hitelesen igazolni. Az orvosi rendelőkben gyakorlatilag minden egyes beteget beoltanak sérülésének gyógykezelése során. Ez az egyetlen befecskendezés azonban csupán azt a személyt védi fertőzés ellen, akit azelőtt már kétszer vagy háromszor beoltottak. Ellenkező esetben hat hét múlva másodszor, hat hónap múlva pedig harmadszor kell beoltani. Csakis ily módon lehet biztos benne, hogy nem tör ki rajta a borzalmas merevgörcs, amelyből még manapság is csak nagyritkán sikerül valakit kigyógyítani. MUDr. ANNA ZVAR0VÄ
