Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 20. szám

Bratislava, 1969. május 17. Ara: 1.— Kés XX. évfolyam, 20. szám. i I Változások a fogyasztói árakban Mire lapunk az olvasó kezébe kerül, már a kirakatok­ban lesznek az új árak. Az ország lakossága ez alka­lommal felkészülten várta ezeket az intézkedéseket, hi­szen politikai és gazdasági vezettünk több alkalommal hangsúlyozták, hogy a fogyasztói árak rendezésének elkerülhetetlenül be kell következnie. Az intézkedések szükségességét és halaszthatatlansá­gát az inflációs nyomás hívta elő, amely főképpen ta­valy óta elmélyftette a piac egyensúlyozásának megbom­lását. Sokszor előfordul, hogy a vásárlónak van pénze, de azt nem tudja a számára szükséges anyagra becserél­ni, vagy a szükséges szolgálatot megkapni. A múlt év­ben a bérek növekedését nem lehetett ellenőrizni és ezek az emelkedések nem lettek kiegyensúlyozva a ter­melés növekedésével, a munkatermelékenységgel és a gazdálkodás hatékonyságával. Pl. a múlt évben a lakos­ság bevételei 21 ml koronával emelkedtek, azonban ennek árufedezetét csak olyan forrásokból sikerült fe­dezni, amelyek csak egyszer használhatók fel. Pl. a szo­cialista államokkal szembeni aktív követelések érvénye­sítése, amelyeket felhasználtak a rendkívüli behozatal emelésére, vagy pedig a piacot az állami tartalékok ki­merítésével látták el, sth. Ebben az évben az inflációs nyomás még jobban megerősödött és egyenesen veszé­lyes jelenség mutatkozott a munkatermelékenység és a bérnövekedés viszonyában. Az ilyen fejlődés folytatása mellett lehetetlen biztosítani a népgazdaság szilárdsá­gát. Ezért a köztársaság mindhárom kormánya több aktív és megszorító intézkedések megvalósítását hatá­rozta el. Az aktív intézkedések azt célozzák, hogy a termelés és a behozatal ebben az évben 164 ml korona értékű áruval lássa el a piacot. A termelésnek 2,5 ml koroná­val, a behozatalnak pedig kb. 3 ml koronával kell emel­nie a piac ellátását. A megszorító intézkedések keretében a beruházási építkezések korlátozásával számolnak (ez nem érinti a lakásépítést) és az állami kiadások 10 ml összegű csök­kentésével. Főképpen egyes vállalatok állami támogatá­sának csökkentéséről és veszteséges termelési egységek árkiegyenlítési segélyének megszüntetéséről van szó. Idetartoznak a részleges forgalmiadó rendezések is. A most bevezetett áremelkedések 1969-ben átlagosan 2,5 százalékot tesznek ki és főleg az ipari termékeket érintik. De ezek közt is sok olyan cikk van, amelyeknek az ára megmarad vagy csökken. Nem változnak a fontos napi szükségleti cikkek árai. Így pl. a burgonya, a kenyér, a liszt és péksütemény, a tojás, a cukor, a zsírok, a hús és a húsipari cikkek, a tej, túró, liptói, a 7 és 10 százalékos sör, a gyermek­ruha és gyermekcipő, a fűtőanyag és a fűtés, a házbér, a vízhasználat, a villany és a gáz ára és a vasúti mun­kás- valamint diákjegyek díjai. Az árváltozások irányzatát kívánjuk szemléltetni né­hány olyan cikk új árának megjelölésével, amelyek olvasóinkat leginkább érdeklik. (Folytatás a 2. oldalon.) Ing. V. PETER, a Földművelésgyi Minisztérium osztályvezetője nyilatkozik Bíztató következtetések a növénytermesztésben A tarkaruhás, jókedvű asszonyok évről évre kapát fognak és hadat üzennek a gyomnak. Reményteljes május Sokat tgérő a határ. A csallóközi rónán a sötétzöld búzatáblákat ikissé halványabb tavaszi árpa. soroló ku­korica és cukorrépaparcellák váltják. A sok szép zöldet, sárgán viráígzó repcetáblák ékesítik. A múlt hét végén háromnapos ün­nep volt. Ünnepelt az ország. Ezrek és ezrek keresték fel a szórakozó és kirándulóhelyeket. A föld népe elfelejtett ünnepelni. A határban em­berek százai görnyedeztek, egyelték a cukorrépát. Másutt a zöldségféléket palántázták. A traktorok megszokott zenéje is hallatszott itt-ott. Kukoricát vetettek csalamádénak, s kaszálták az őszi keveréket. A bakai szövetkezet (dunaszerdahe­­lyi járás) nádasdi részlegén sokan nyüzsögtek a kertészetben, ültették a paradicsomot. Világi Sándor kertész és Bóne László csoportvezető elége­dettek az ügyeskezű lányok, asszo­nyok munkájával. — Pénteken késő estig kint voltak — szólt róluk elismerően a csoport­vezető. — Ma is addig dolgoznak, míg az utolsó szál palánta a földbe nem kerül. — A legjobban bevált román, ma­gyar, jugoszláv, francia fajtákat. Ta­valy néhány csallóközi mezőgazdasági üzemben sok fajtával kísérleteztek. Mi az ott elért legjobb eredmények szerint választottunk. Különben az idén 14 hektáron mi is vetettünk 14 fajtát kísérletképpen. — Kapálják, avagy nem kapálják a kukoricát? — Az újból rangot kapott növényt 165 hektáron SPC-6-os jelzésű jól be­vált román géppel vetettük. A sortá­volság 60 cm-es, a szemet pedig 26- tól 35 cm-es távolságba szórta a gép. Aszerint korai-e avagy kései a kuko­rica. A kísérlet alapján ezzel a vetési módszerrel jelentősen lehet emelni a hektárhozamot. Kapálni nem aka­runk. Szelektfnből másfél kilót, Zea­­zinból pedig két kilót adagoltunk hek­táronként. Azt hisszük, ez elég lesz a gyomosodás ellen. — Hatvanöt hektáron vetettünk koptatott magot. Nagyon szépen kelt és már mindenütt sorol. A répamag vetésnél egy kis hiba becsúszott, mi­vel nem kaptuk meg Időben a gyom­­irtószert. Ez évben a tavaszi munkák a szo­kottnál 10—14 nappal később kerültek végrehajtásra, pedig főleg Dél-Szlo­­vákiában fontos, hogy minél koráb­ban tavaszodjék. Szerencsére a vetést az átlagosnál rövidebb idő alatt sike­rült elvégezni, majd az áprilisi rend­kívül meleg időjárás a termesztett növények fejlődését meggyorsította, így a lemaradás minimálisra csökkent. Az Indulás tehát jó, ezért az eddigi idő­járás rovására elmarasztaló megjegy­zésünk nem lehet. Az elvetett tavaszi gabonafélék fajtaösszetételét sikerült megjavítani, például árpából kéthar­madrészt nagyhozamú fajtákat vetet­tek mezőgazdasági üzemeink, köztük a Diamant, a Jan tar, a Dvoran és a Sladar fajtákat. A zab esetében az északi területek részére hiány mutat­kozott, amit behozatallal oldottunk meg. Nagyon jól teleltek az idejében el­vetett őszi búzák és örömmel mond­hatom, hogy például a dunaszerda­­helyi, a komáromi és az érsekújvári járásban olyan erőteljes, bokros az őszi búzánk, amelynek talán Európá­ban nincs mása. Már jelenleg is sok­kal jobbak búzáink, mint tavaly ilyen­kor. A magra termesztett kukorica terén úgymond forradalmi változást hajtot­tunk végre. Magyarországról, Jugoszlá­viából, Romániából és Franciaországból százhetven vagon mennyiségű vető­magot hoztunk be, ami gyakorlatilag fedezi az EFSZ-ek és az állami gaz­daságok össz-szükségletét. Ezek kiváló hibridek, amelyek megfelelő agrotech­nika alkalmazása esetén hektáron­ként tíz-tizenöt mázsával nagyobb szemtermést nyújthatnak, mint a régi kukoricafajtáink. Ezek részben korai fajták, főleg amit Zágrábból kaptunk. Magyarországról középkorai fajtákat kaptunk, de sajnos felerészt kései faj­tákat is átvettünk. Az ilyen kései faj­ták az elmúlt évben például a komá­romi Járásban jól beértek. Tény az, hogy az időjárástól függ ezek rendes beérése. tehát bizonyos mértékben rizikót jelent termesztésük. A mező­­gazdasági üzemek vezetőit figyelmez­tettük, hogy például a jugoszláviai ZP-620-as és a ZP-590-es kései kuko­rica fajtákat ne vessék túlságosan nagy mennyiségben egy-egy gazdaság­ban. A kukorica vetését egyébként május elején befejezték. A vetőma­gon kívül magra termesztett kukorica A bakai határban Horváth Vince mérnök agronómus és társai elég há­látlan feladatot végeznek. A soroló kukoricatáblákból mérik ki a háztáji földet. Bármennyire is igyekeznek igazságosak lenni, mindig akad elé­gedetlen, házsártoskodó. Persze min­denkinek nem lehet igazat adni, mert akkor sohasem fejeznék be ezt a ten­nivalót. Az agronómus komoly arca akkor válik derültebbé, amikor a májusi ha­tárról érdeklődöm. — Jobb időt rendelni sem lehetne. Pedig az április igazán megtréfált bennünket. De aztán jött a testet­­lelket simogató igazi tavasz, és min­den jórafordult. A jó meleg földből négy-öt nap alatt kibújt a kukorica. — Milyen fajtákat vetettek? Ipolyság várja vendégeit Május 17—18-án kerül sor a Szlovákiát magyar tannyelvű mezőgazdasági iskolák kulturális, szakmát, néprajzi és sport­vetélkedőjére, melyet szerkesztőségünk és az ipolysági MMKI igazgatósága rendez. IPOLYSÁG VÁR]A VENDÉGEIT. A mezőgazdasági iskolák legjobb együttesei és szólistát az amfiteátrumban fognak fellépni. Tánc, dal, szavalat, jelenet... változatos és érdekes műsor lesz. Vendég népművészeti együt­tesek és népdalénekesek fellépésével tarkított műsorban a ma­gyar nyelvű mezőgazdasági iskolák ifjúsága mutatja be tudá­sának színe-javát. A SZABAD FÖLDMŰVES KUPÁÉRT versengő labdarúgó­­csapatok nagyszerű vetélkedőben, a modern stadion gyepén mérik majd össze erejüket. A teljesen szabályos, a mezőgazda­sági iskolák sportolóinak igazolása alapján összeállított csapa­tok küzdelmét semleges bírók vezetik. A szakmai vetélkedők is érdekes műsorral kecsegtetnek. A bíráló és pontozó bizottságok tagjai pártatlan mérnökök és szakemberek lesznek, s így az objektív döntések előfeltételei biztosítottak. A néprajzi vetélkedő érdekes lesz, mert már eddig ts sok eredeti és színvonalas gyűjtemény érkezett és vitathatatlan, hogy ilyen jellegű versenyzés, vetélkedés még nem volt soha. Nem titok az sem, hogy az Ipolysági MMKI konyhájának főztét már sok vendég hasonlította a pozsonyi Devín szálló szakácsművészetéhez. IPOLYSÁG TEHAT VARJA VENDÉGEIT , — Milyenek a pillangósok? — Néhány hektár kivételével az első kaszálásból magas hozamot vár­hatunk. Sajnos kevés van belőlük, — mindössze 106 hektár. Jövőre már gazdagabbak leszünk, mert 102 hek­tárnyi volt az alávetés. 60 hektár a lucerna és 42 a vöröshere. Nagyon jól keltek és ha valami rendkívüli idő­járás közbe nem jön, jövőre lesz elég lucernánk és vörsherénk, és akkor elégedett lesz velem a zootechnikus. Rácz Ferenc, a zootechnikus most sem panaszkodik, örül, hogy már hordhatják az őszi takarmánykeveré­ket és a fejési átlag felfelé ível, és rövidesen eléri a 10 litert tehenen­ként. (Tavaly 9 liter volt az évi át­lag.) Már húseladásból is teljesítet­ték a félévi tervüket. Szombat lévén, háromnapos ünnep, de az irodisták is a munkahelyükön vannak. Igaz, most nem kőrmölnek, hanem a szövetkezet székháza körül parkosítanak. Sokszínű tulipánok ke­rülnek a virágágyakba, s máris szeb­bé varázsolták az Irodaház környékét. Vasárnap volt az ünnep harmadik napja. Alig dugta ki orcáját a korán kelő nap, asszonyok, emberek Igye­keztek a háztáji földekre. Régi szokás szerint a kukoricasorok közé babot, takarmányrépát és ki tudja még mit ültettek. A szomszédos bősi határban ember­sereg hajlong az állami gazdaság ha­talmas cukorrépa tábláján. Fiatalok, idősebbek szorgoskodnak, hogy minél előbb elvégezzék a nehéz, de fontos munkát. A nap már magasan jár, és megkondult a déli harangsző, de még mindig vannak néhányan, akik nem hagyják abba, míg a sor végére nem érnek. Akikkel beszéltem, valamennyien azt mondták, reményteljes az idei ta­vasz. Gazdag termést ígér és busásan jutalmazza majd azokat, akik minden pillanatot kihasználva, szorgoskod­nak. Tóth * \ k ugyan a tavalyi 139 kg-hoz viszonyít­va emelkedést jelent, viszont nem si­került elérnünk az ökonómiai szinttel összhangban levő 170—180 kg-os ke­reslet kielégítését. A követelmények­kel szemben az év első felében pél­dául 31 000 tonna nitrogén és 15 000 tonna foszfor műtrágya hiányzik tisz­ta tápanyagban. A helyzet orvoslása érdekében kidolgoztunk egy indoko­lással alátámasztott tanulmányt, amelyet a Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya, valamint a föderatív bizottság jóváhagyott, így most már csupán a szükséges külföldi valuta beszerzésének lehetőségétől függ a Németországból és Ausztriából törté­nő behozatal lebonyolítása. Mindezekből nyilvánvaló, hogy mind a mezőgazdaság dolgozói, mind pedig a minisztérium tisztségviselői megtet­ték a tőlük telhetőt. Kucsera Szilárd vetésére alkalmas pneumatikus, pon­tosan vető gépeket is beszereztünk Romániából. Ezidáig mindig gondunk volt az egy hektárnyi területre szük­séges optimális növényegyed elérésé­vel. Próbaszámlálások alkalmával az elmúlt évben hektáronként olykor tíz­­tizenötezer kukorica növényegyed is hiányzott, ami döntően befolyásolta a hozamot. Tavaly kipróbáltuk az em­lített SC-6 jelzésű kukoricavetőgép­típust, amely tapasztalataink szerint hiánytalan egyedszámot biztosít. A ku­koricatermesztésben nálunk nézetem szerint ez évben olyan fordulatnak kell bekövetkeznie, mint két évvel ezelőtt a búzatermesztésben volt. A cukorrépa vetése megtörtént. Me­zőgazdáink a múlt évihez hasonlóan 390—400 métermázsás hektárhozamok­kal számolnak. Zömében az ismert és jól bevált nagyhozamú Dobroviceí C és Dobrovicei A fajtákat vetették ter­melőink, a déli járásokban a Bucsányi poliploidból is vetettek jelentős meny­­nyiséget, amely bár nem éri el a Dob­rovicei hektárhozamát, viszont szá­razság idején biztos termést nyújt, mert ellenálló az olyankor júliusban és augusztusban fellépő cerkosporió­­zis ellen. Kisebb mennyiségben vetés­re került a Bucsányi egycsírájú cu­korrépa vetőmag is, amely nagy öko­nómiai előnyöket nyújt, mivel szük­ségtelenné teszi az egyelést. Ezt a faj­tát az olyan gazdaságokban fogjuk a közeljövőben elterjeszteni, ahol a cu­korrépatermesztés komplex gépesíté­sére térnek át. Ebben az évben sike­rült külföldi valutát szereznünk és így kiváló gyomirtószereket hozhat­tunk be külföldről a cukorrépa és más kultúrák védelmére. A cukorrépa mű­velése egyébként a kellő ütemben halad. A múltban gondot okozott a lucer­na-vetőmaggal történő ellátás. Ezt be­hozatallal sikerült megoldanunk, töb­bek között Magyarországról is impor­táltunk húsz vagon mennyiségű lucer­namagot. A keveréktakarmányokba hiányzott a tavaszi bükköny, amit őszi bükköny vetésével oldottunk meg. A műtrágya-ellátás terén megoldat­lan problémáink maradnak. Az elmúlt évi mennyiséghez mérten ugyan át­lagosan tizenegy kilóval több jut egy hektárra, de a követelményeket nem tudjuk teljesíteni. Ez évben hektáron­ként átlag 150 kg műtrágya jut Szlo­vákia mezőgazdasági területeire, ami

Next

/
Thumbnails
Contents