Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
____________________________________K U I, T Ü R A. Nagyabony és a Rákóczi-induló Március 8-án magyar lapjaink ts megemlékeztek a nagy francia zeneszerző Hector Berlioz száz év előtti haláláról. Méltán, mert ő a francia programzene megteremtője a hangszerek hanghatásait és kifejezőképességét bámulatosan ismerte. Irt szimfóniákat, nyitányokat, operákat, melyek egyikébe — ha Damnation de Faust — beleszőtte a Bihari János alkotta Rákóczi-induló nótamotívumait. Bihari Rákóczi-indulóját ugyanis — amennyiben Bihari nem értett a kottához — elsőnek Schall katonai karmester hangszerelte 1809-ben. Ezt elevenítették fel a múlt század 40-es éveiben Liszt és Erkel, de a világszerte elterjedt mai hangszerelési formáját Berlioz alkotta pesti időzésekor 1841-ben, Illetve 1846-ban. Ezzel kapcsolatban helyén való emlékezetünkben felújítani a Nagyabonyban született cigányprímás, hegedűművész, verbunkoskomponista Bihari János (1764—1827) nekrológját Is. Egyszerű emberek és „koronás fők“ rajongtak játékáért. Zenéje egy ország szívében visszhangzott, hegedűjének gyújtó hangja szebb és igazabb jövőre vágyó százezrek és milliók álmait szőtte. Olyan korban élt, melyben nemzetének nagyon is szüksége volt éltető, utat mutató lángoszlopokra. Akkor formálódott Magyarország reformkora, amely 1848 eszméiben öltött testet. Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty mellett muzsikusok voltak a nemzeti öntudat legnagyobb hatású ébresztői: Lavotta, Csermák és mások, akik között magasan kiemelkedett a legendás hírű Bihari. Kisfaludy Sándor önmaga művészi képmására ismert benne. Berzsenyi, Széchenyi rajongott érte. Liszt Ferenc tőle tanulta meg, hogy mit jelent a magyar zene, mely akkor: „Olyan erőt adó ital volt ez, ami ereinkbe életet, erőt csepegtetett, bátorságot, büszkeséget keltett, a szeplőtelenség. a sebezhetetlenség érzését támasztotta.“ Liszt Ferenc ilyen elragadtatott szavakkal emlékezett meg Bihariról több évtizeddel azután, hogy halthattaoBiharlt. De Liszt nemcsak a „tüzet“, az „elíxírt“ örökölte Biharitól: számos dallamát Is remekművű keretbe foglalta „Magyar Dalok“ című zongoramű-sorozatában, majd a Magyar Rapszódiákban. Káldy Gyula megállapítása szerint azonban nem Liszt volt az első világhírű művész, akt Biharidallamot dolgozott fel: szerinte Bihari a szerzője annak a verbunkosmelódiának is, mely Beethoven „István király“ nyitányában szerepel. Ám bizonyos az is, hogy nem Liszt volt az utolsó a Bihari muzsikáját világszerte ismertté tevő művészek sorában. Századunkban Kodály Zoltán adózott zenével Bihari emlékének: pompás, lendületes dallamát a Háry János toborzójában foglalta bele. A XVIII. századból származó Rákóczi-nóták zömét a hagyomány Barna Mihálynak, Ráikóczi udvari cigányának tulajdonítja, de a Rákóczi-induló nagyhatású terjesztője-propagálója Bihari János volt a XIX. században. Bihari — amint mondottuk — nem értett a kottához, teremtő és újjáteremtő művészetéből „játéka nyomán“ csak annyi maradt ránk, amenynyit muzsikusok, műkedvelők, részben emlékezetből, papírra vetettek: gyakran több, mint egy-egy dallam-csontváz. Életútja nem kevésbé tragikus: 1824-ben baleset érte, karja eltört, közönsége, mely egykor bálványozta, gyorsan elfelejtette. Magára hagyottam koldusszegényen halt meg Pesten, 1827-ben. Művészetének Igazi eleje elenyészett tehát a múló idővel, de Bihari neve nélkül, mely eggyé vált a magyar muzsika fogalmával, nem lenne teljes a magyar szellemi élet krónikája. Matisz Gyula # VASAD a lévai járás egyik legkisebb községe. De ettől eltekintve a CSEMADOK Maczwalda Károly elnök vezetésével szép munkát fejt ki. Mióta ő az elnök, a taglétszám negyvennel gyarapodott. Legutóbb Pásztor Tibor kultúrfelelős irányításával betanulták Lovicsek Béla „A végállomás“ című háromfelvonásos vígjátékát. A helyi bemutató óta már Bajkán, Besén, Füzesgyarmaton, Felsőpélen, Ojbarson és Alsószecsén is szerepeltek. A fellépéseken a legnagyobb elismerés hangján beszéltek a teljesítményről. A szereplőgárdában a legfiatalabb Antal Giziké 15 éves, s a legidősebb Farkas János már túl van az ötödik X-en. A többi szereplők is megérdemlik, hogy felsoroljuk a nevüket: Kulcsár Ernőné, Kulcsár Gabika, Nagy Zoltán, Nagy Zoltánná, Nagy Károly, Galambos Károlyné, Kovács István, Kozma Ernő igazán kiváló teljesítményt nyújtottak. (P. K., Léva) Ä Magyar Területi Színház játékterve 13. kedd Nagymácséd 19.30 Hazudj igazat Nitra 19.00 Ének a romok felett 15. csütörtök Csallóközcsütör. 19.30 Romeo és Júlia 16. péntek Komárom 19.30 Isten, császár, paraszt 17. szombat Ekecs 19.30 Ének a romok felett Bajcs 19.3D Hazudj igazat 18. vasárnap Fél 19.30 Ének a romok felett Naszvad 19.30 Hazudj igazat 22. csütörtök Léva 19.30 Isten, császár, paraszt 23. péntek Diószeg 19.30 Romeo és Júlia 24. szombat Nagyfödémes 19.30 Isten, császár, paraszt 28. szerda Érsekújvár 19.30 Isten, császár, paraszt 29. csütörtök Dunaszerdahely 19.30 Isten, császár, paraszt 30. péntek Nagysallú 19.30 Romeo és Júlia 31. szombat Csilizradvány 19.30 Hazudj igazat Kisgyarmat 19.30 Ének a romok felett Bemutatjuk a M0ZAIK-ot Nem tudni mennyi idő kell ahhoz, míg az emberiség kiheveri a név jelentését, hatását, mert még ma is rajonganak ha kimondjuk a nevet: Beatles. És ezzel a rajongással fogadják Ipolyságon és a környező falvakban a zeneikart, mely a Beatle-fiúk indította stílusban játszik. A nevük: Mozaik. Megbocsáthatatlan nyegleség, ha egy jó nótás fiatalember és néhány Jókedvszóró gitáros legény hirtelen összeráncolják a homlokukat, nagy lélegzetet veszneik s elhatározzák, hogy ők grandiózusak, világrengetők lesznek. A Mozaik zenekar esetében azonban erről szó sincs, ök nem ilyenek, Hanem ... Nagyon szerették a tévét. A legeslegnagyobb földi dolognak tartották'. És ma is annaik tartják. Csak valahogy únni kezdték mindig azon nevetni, hogy szarvakat kap a férj vagy tilosban jár s már elméjük finom gépezetét is úntatta a kém- és detektívfilmeik logikai játéka. Viszont a zenét nagyon szerették. Belágyi Péter, aki jelenleg tanító a palásti iskolában, már gyermekkorában zeneiskolába járt. Jól tanult. És Ipolyságon, ebben a kisvároskában, nem maradt titokban a zeneiskola tanárának véleményezése sem: „Ebből az évfolyamból csak Belágyi Péternek van abszolút hallása“. Lehet, hogy őmaga sem akkor, sem most figyelmet sem vet rá. Főiskolás korában N. László Endrével együtt komponált néhány dalocskát a pozsonyi rádió műsorához. Ez, amit jelentősnek tart. Egyébként ő a Mozaik zenekar bőgőgitárosa. Kovács Tiborral — akit maguk között Sisának becéznek — kezdték néhány évvel ezelőtt „szervezgetni“ az együttest. Ez a mokánytermetű fiú jelenleg a STROJSTÁV munkása, de már érettségi előtt hobbija volt a gitár. Aztán csak úgy összeállt a zenekar, mint valamilyen mozaik-kép. Ezért is választották ezt a nevet. A zene szeretete azonban összeforrasztotta őket. Néhány év óta elválaszthatatlan barátok. És ez nem frázis. Élő valóság. Sok-sok jel bizonyítja. Többek között az a tény is, hogy ilyen gondot oldottak meg közösen: az egyik katonaságtól visszatérő „tagnak“ ünneplő ruhát kerítettek, hogy az is felléphessen velük. A dobosuk Pleva Laci, aki ipari tanuló. Maholnap már felszabadul és „civilben“ esztergályos lesz. Az akkordgitáros Kapuszta Péter. Ö főiskolás. A Testnevelési Intézet hallgatója. Néhány év múlva testnevelő tanár, vagy edző lesz. Pozsonyban tanul, de ha csak szerét ejtheti, vonatra ül és hazajön a zenekar kedvéért. Énekesük Cserba István ugyancsak főiskolás. Jobban mondva: már majdnem tanár, hisz csak a diplomamunkáját kell megvédeni a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson. Egyébként mint énekes a lévai járás táncdalversenyének győztese. A zenekar fellépésein már számtalanszor bizonyította, hogy az előadás színvonalának növelésére a dinamikát, valamint a vokális éneket is jól tudja felhasználni. Saját szerzeményüket, a Gyertyalángot pedig Ipolyságon és környékén slágerszámba veszik a fiatalok. Ismerik őket jól a környéken. Fáradhatatlanul „faluznak“. Dacsókeszitöl Nagysallóig, Felsőszemerédtől Csatáig terjed „hatáskörük“. Az ifjúsági kluboknak nemcsak vendégeik ők, hanem szervezőik is. Vagy ahogy magukról mondják: „mozgásban tartjuk az ifiket“. Tehát ilyenek ők. Hajdú András Varga József felvétele. Eltekintve a szórványos vendégszereplő olasz és francia társulatoktól, valamint a rövidebb tartamú magyar színházi idényektől, a színházi előadások nyelve a 19. század végéig csaknem kizárólag a német volt. Az őslakosság összetételére jellemző, hogy amíg a német nyelvű színi előadások rendszerint telt ház előtt zajlottak le, addig más nyelvű társulatok sokszor anyagi zavarokkal küzdöttek. A Budapest felől áramló nemzetiesítő törekvés Is csak a századforduló előtt kezdte éreztetni hatását a „Pozsony városi színház“ falai között. Ennek ellenére nagy sikert aratott a brünni cseh operatársulat kétheti vendégjátéka 1902-ben, amely Smetana. Dvofák, Csajkovszkij stb. örökszép szerzeményeit adta elő első rangú énekesek és zenészeik szereposztásában. Eltekintve Szlavianszkij d’Argreneff orosz társulatának fellépésétől. a brünni cseh művészek szerepeltek először szláv nyelven a háború előtti Pozsonyban. Színház után hová? Amíg a sört évszázadokon keresztül a cseh országrészekből kellett „importálni“, addig messze földön híres volt a pozsonyi szőlőtermesztők bora. A más, jóllehet hazai vidékről behozott bort a városi tanács könyörtelenül megvámolta. Az első „Heurlger“-ek, vagyis kapásbormérések megnyitására Mária Terézia adott engedélyt, amelyekben a szőlőkerttulajdonosok saját termésű borukat árusíthatták. Zenéről, énekről, hangulatról szinte emberemlékezet óta egészen első köztársaságunk végéig az ún sramlik fSchrammelmusiker) gondos kodtak. Valamirevaló heurigert el sem lehetett képzelni sramli zene nélkül. És ha netán nem telt meg dugig már délután vagy kora este valamelyik bormérés, a színházlátogatók gondos kodtak fel töltéséről, illetve benépesí Mséről. Nézeteltérés, clvódás vagy ments’isten verekedés, ha néhanapján Fővárosunk történetéből IV. elvétve előfordult a vendégek között, valóságos eseményszámba ment, amin azután heteken át nem győztek eleget méltatlankodni a békés polgárok. Ugyancsak Ismeretlen fogalom volt a nemzetiségi különbségből származó torzsalkodás. Egyes utcákban egymás hegyén-hátán sorakoztak a vendéglők, kocsmák, bormérések és vendégfoga dóik, kevés kivétellel mégis valamenynyien megéltek. S hogy egy kis ízelítőt adjunk a régi árakról: Kemény Lajos várostörténész feljegyzései szerint a már említett Nachtigall várhajdú meg tudta vásárolni egy egész dűlő összes szőlőit, egy várírnok házat vett a Várúton és Eder István 1850-ben a Bimbóházhoz címzett három vendéglő árendája fejében évi 12 forintot(I) fizetett a városnak. Ugyanakkor Kari Landgraff pozsonyi kávés 24 krajcárért hirdetett egy hatfogásos ebédet. ~ * Magyarország mostohagyermeke Mint a századforduló hajnalán született őslakos zsenge gyermekkoromtól kezdve alkalmam nyílott szemlélődésre, elmélkedésre és a következtetések levonására. Visszapillantva a múltba velem együtt minden tárgyilagos megfigyelő megállapíthatta, hogy az egykori Pozsony kifejezett mostohagyermeke volt nemcsak a régi Magyarországnak, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarch iának. Számos műemléke ellenére afféle közepes me zővárost szinten Ingadozott. Ezen a té nyen mitsem változtatott, hogy a törökdúiás századaiban Pozsony lett Magyarország „helyettes“ fővárosa, hogy „koronázó“, majd „szabad királyi várossá“ léptették elő. Fellendí tésére, városiasítására édeskeveset fordítottak a magyar hatóságok, a nemzeti gyűlölettől fűtött Habsburgok pedig kárörömmel szemlélték a magyarok nyugati végvárának tehetetlen vergődését. Voltak, okik gúnyosan Bécs elővárosának, sőt túlnyomórészt német nemzetiségű lakossága miatt a Habsburg-dinasztia előretolt keleti bástyájának, hídfőállásának minősítették. Pangott az urbanizáció, a városszabályozás, a század elején jóformán teljesen szünetelt az építkezés, csupán a városszépítő egylet fejtett ki némi kétségbeesett tevékenységet saját szűkös eszközeiből. Hanyatlásnak indult ugyancsak a régebbi, viszonylagos jólét, a közeledő első világháború mindinkább előrevetette rőt fényét. Megkezdődött a nemzetiségi széthúzás. a más városokban meginduló iparosítás egyre inkább megbénította a pozsonyi kiskereskedők, kézművesek és kisiparosak kereseti lehetőségeit. 0s-Pozsony egyesülése Nagy-Bratislavával Az első fellendülés vitathatatlanul 1919-ben, első köztársaságunk megalakulása után vette kezdetét. A nagyarányú építkezés pedig ugyancsak szemmel láthatóan Februári eseményeink után indult el. Gombamódra nőttek ki az egykori dűlők helyén épült beláthatatlan lakótelepek, iskolák, internátusok, gyáraik, kutatóimé zetek. A lakosság száma több mint háromszorosára emelkedett, meghatványozódott a munkalehetőségek száma. Ennek ellenére lényegében nem változott sem a pressburgi őslakosok, sem a főleg vidékről beszüremlett „bratislavőanok“ gondolkodásmódja, életfelfogásukban mindmáig többnyire „kispolgárok“ maradtak. A régi és új város „összenövését“ különben szemléltetően megfigyelhetjük többek között az űn. „ötszáz lakás“ lakótelepén a Malomllgeti úttól északkeletre, ahol egy ódon, viharvert lakóház búslakodik a vadonatúj épülettömbök tengerében: vagy a Februári győzelem útján az égnek meredő toronyházak között ottfelejtett viskóknál; vagy a 17-es trolibusz végállomásán, ahol a Slavín-ról levezető, kínosan ápolt sziklakért műútja a Bimbóház úti gazosba torkollik. Megannyi ellentét! Ne mulasszuk el megtekinteni! Az idegenből érkező városnéző már a vonat ablakából meglátja városunk ősi szimbólumát, a régi pozsonyi Várat, melyet tetemes költségráfordítással újjáalakítottak. Alatta találjuk az ugyancsak ősrégi pozsonyi székesegyházat, a dóm-templomot, számos magyar király koronázőhelyét. Gyönyörű sírköveket, értékes műemlékeiket és sírkápolnákiat találunk továbbá a régi András-temetőben (ulica 29. augusta). A régi Pozsony különben a „kutak és szökőkutak“ városa volt. Ezek közül napjainkig fennmaradt a mai Április 4-e terén látható, gót stílusban épült Roland-szökőkút 1572-ből melynek kőszentje a néphit szerint minden Szilveszter éjszakáján „sarkonfordur, a Prímáspalota udvarán elhelyezett sárkányölő Szent-György szökőkútja. a Szlovák Nemzeti Színház előtti, Tilgner alkotta Ganimedész szökőkút, a Safárik téri ún. Kacsaszökőkút, a pozsonyi születésű Kühmayer mesteri alkotása, és egyebek. A Prímáspalota termeiben értékes gobelinekben gyönyörködhetünk, a dómtemplom alatti katakombákban katolikus egyházi méltóságok szarkofágjaira, a Várhegy alatti alagút előtt rég elhunyt zsidó rabbik temetkezési helyére bukkanunk. Bővebb felvilágosítást minderre a régi Városháza ún. Apponyi-szárnyában elhelyezett Városi Múzeumban találunk. Végül pedig ne feledkezzünk meg városnézésünk során felkeresni Nagy- Bratislava díszét, a városunk felszabadításáért 1945-ben elesett szovjet hősök örök nyugvóhelyét, a majesztétíkus Slavín-t. Ahogyan rangjelzésre való tekintet nélkül harcoltak vállvetve a vérzivatarban, úgy nyugszanak egymás mellett közkatonák és tábornokok a márványfennsík néma kőrengetegében. (K. E.) (Vége.) SZABAD FÖLDMŰVES 1 3 1969. május 10.
