Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-10 / 19. szám

SPORT Szikora Gyuri a dublini 90 percről Három mérkőzés, három győzelem, 6:l-es gólarány. Ez a csehszlovák lab­darúgó válogatott eddigi mérlege, a második világbajnoki selejtező cso­portban. A találkozók felén tehát már túlesett Marko edző legénysége és az eddigiek során teljes lehet a megelé­gedés, hiszen a 6 pontból 4-et ide­genben harcoltak ki, így már csupán egy mérkőzést játszanak az ellenfél pályáján, mégpedig május 25-én, a Népstadionban a magyarok ellen. Ez viszont a legnehezebb erőpróbának ígérkezik. Hogy mi lesz Budapesten, arról még korai beszélni, inkább tér­jünk vissza az írek elleni mérkőzésre úgy, ahogy a csehszlovák válogatott egyik legjobb játékosa, Szilkora Gyuri látta. — Először is, milyen volt a csapat mérkőzést megelőző hangulata? — Már a Podébrady-i összpontosítá­son sokat beszéltünk erről a találko­zóról. Bevallom őszintén, nagyon tar­tottunk a túl keményen játszó ír csa­pattól, és amint ez utólag kiderült, nem ok nélkül. Mindezek ellenére, talán kivétel nélkül bíztunk a győze­lemben. Közvetlen az elutazás előtt négyen nyilatkoztunk a Práce egyik munkatársának. Horváth, Viktor és Plass egygólos csehszlovák győzelmet tippelt. Én 2:l-et jósoltam, és így is lett. Sziikora már háromszor játszott az írek ellen. Az egyes találkozókhoz különböző emlékek fűzik. — Az első mérkőzésen jobbszélsőt játszottam. Győztünk és gólt is rúg­tam, tehát ez az összecsapás a lehető legjobban sikerült. Az emlékezetes 1967-es prágai találkozón kikaptunk és eltörött a lábam. Erre a mérkőzés­re nem szívesen emlékezem vissza. Ezúttal ismét győztünk, de gólt nem sikerült rúgnom, pedig még talán egy válogatott mérkőzésen sem lőttem annyit a kapura, mint akkor. Határo­zott balszerencsém volt, mert sok lö­vésem csak hajszállal ment mellé vagy fölé, a kapura tartó lövéseket viszont Kelly nagyszerű érzékkel hárította. Mindezek ellenére úgy érzem, jól ját­szottam, győztünk, és az a fő. — A mérkőzés két ellentétes félidő­ből állott. A vesztes 45 perc után szinte újjáéledt a csapat és győzött. Ezt hogy magyarázod? — Az első játékrészben még nem tudtunk kellőképpen alkalmazkodni. A „dunfermltnei“ keménységgel ját­szó írek egymás után provokálták ki a torzsalkodásokat. Löktek, rúgtak, ütöttek. Én magam is összekoccantam prágai lábtörőmmel, Hurley-vel. A szünetben természetesen nagyon el­keseredett hangulat uralkodott az öl­tözőben. Marko nem adott különösebb utasításokat, csak nyugodt játékot kért tőlünk, mondván, hogy ez az egyetlen mód, mellyel győzhetünk. Én a 0:1 után is bíztam még, mert érez­tem, hogy jobbak vagyunk. Közvetle­nül Rogers gólja előtt Dobiás kapufát rúgott. Ha ez a lövés bemegy, egész más lett volna a játék képe. Szeren­csére nem kellett sokáig várni. Az egyenlítő gól hamar jött és ez oly­annyira megnyugtatta az egész csa­patot, hogy a végén a győzelmet is sikerült megkaparintani. Meggyőző­désem, ha nem sikerül ilyen gyorsan egyenlítenünk, a rugdálózás tovább tartott volna. Hosszabb szünet után Kvaéftáik is­mét helyet kapott a válogatottban és várakozáson felül szerepelt. — Kwasnáik beállításával szerintem Marko edző a legésszerűbb megoldást választotta. Magam is örömmel vet­tem, hogy vele játszhatok, mért min­dig jól megértettük egymást. Andrej ugyanis univerzális játékos. A véde­lemben épp oly jól dolgozik, mint a támadások felépítésében. Ezenkívül Geleta teljesen formán kívül van, úgy­hogy más megoldás nem is igen lett volna. A találkozón jelen volt Sós Károly is, és neki sem tetszett az írek „rug­­by-szerű“ játéka. — Közvetlenül a találkozó után be­széltem a magyar szövetségi kapi­tánnyal, és bizony aggodalommal be­szélt az elkövetkező Írország—Ma­gyarország találkozóról. Ismeretes ugyanis, hogy a magyar labdarúgók nem kedvelik a kemény, az eréfut­­ballt forszírozó csapatokat, így nem csoda, ha Sós Károly tart ettől a roppant erőszakos csapattól. — Mi jelentette számodra a legna­gyobb meglepetést? — Feltétlenül a közönség. A sziget­­ország szurkolóit mindenütt, mint a legideálisabb drukkereket emlegetik. Dublinban azonban, különösen az első félidőben annyi banánt, narancsot és más gyümölcsöt dobáltak a nézők a pályára (Vencel Sanyit fejbe is ta­lálták), hogy nálunk egy Zelovoc egy hétig el lenne látva ilyen mennyiségű gyümölccsel. A tárgyilagosság ked­véért viszont azt is meg kell említe­nem, hogy egy-egy tetszetős csehszlo­vák akciót tapssal jutalmaztak. BRUMEL újra ugrik Ordódy V. Gondok és örömök Kajaion Egy vidám, de mégis nagy gondok­kal küzdő falusi sportszervezet éle­tének bemutatására vállalkoztam. Ka­jal Galánta tőszomszédságában elte­rülő kisközség. 1700 lakosa van, melynek fő sporttevékenységét a fut­ball alkotja. Már sok viz folyt le azóta a Vágón, mióta falunk vezetői lerakták a sport­­szervezet alapjait. Kajal 1931-ben lé­pett a szövetségbe, de nyilvános sze­replését csak később kezdte meg. Kezdetleges módszerekkel fogtak munkához, de volt bennük akarat és lelkesedés. Futballpályát építettek, felszerelést vásároltak és az akkori időkben környékünkön hires kajali futballcsapat elkezdte pályafutását. A galántai járás csaknem mindegyik falujával kemény mérkőzéseket vív­tak. A találkozókra lovaskocsin és kerékpáron jártak. Ilyen volt tehát a kezdet, melynek már idestova 38 éve. Azóta persze változtak a szokások és az emberek. A közönség manapság már nem elégszik meg akármilyen mérkőzéssel. Színvonalas futballt szeretne látni. A sportszerű, tetszetős játékért min­dent elkövetnek vezetőink, hogy ki tudják elégíteni a közönség igényét. Ez a feladat nem olyan egyszerű, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Sok munka, kitartás kell ahhoz, hogy élvezni is tudjuk fáradozásaink gyü­mölcsét. Köszönettel tartozunk elsősorban vaskezű, tapasztalt edzőnknek, Hor­váth Dezsőnek és funkcionáriusaink­nak. Ezek mindent megtesznek a lab­darúgás színvonalának emelése érde­kében. Élő példa erre, hogy futballcsapa­tunk az elmúlt idényben jól szerepelt. Az A-csapat a második, az ifjúsági együttes pedig a 4. helyet fnglalta el a tabellán. Az idei évadot is nagy lelkesedéssel kezdtük, da a szerencse valahogy el­pártolt tőlünk. Öt játékosunk katonai A női tornászok Európa-taiálkozó|a A mexikói olimpia óta nem találko­zott földrészünk női tornász-gárdája. Az eltelt év alatt a válogatottak szor­galmasan készültek az újabb erőpró­bára. Minden valószínűség szerint felikészülten érkeznek a svédországi Landskrőnába, az Európa-bajnokság színhelyére. Az idei Európa-bajnokságnak talán az lesz az érdekessége, hogy nincs kimondott favorit együttese, sem egyéni esélye. Odloüilová-Cáslavská ugyanis anyai örömök előtt áll, a hí­rek szerint végleg visszavonult az aktív versenyzéstől, Krajőírová sem vett részt a legutóbi válogató verse­nyen. A versenyt nem kis meglepe­tésre a 17 éves jihlavai Lisiková nyer­te a nála öt évvel idősebb prágai Koéfalová előtt. Ők ketten biztos résztvevőt a válogatottnak. Rajtuk kívül még Krajőírová, Rimnáőová, Skleníková, Kubiőková is számíthat nevezésre. Együttesünk legkomolyabb konkur­­rense a szovjet csapat lesz. Az edzők ott is gondokkal küzdenek, mivel a legtapasztaltabb tornásznők nincse­nek kellő erőnlétben. A napokban rendezték a 14. tornászkupát, amelyen az eddig ismeretlen Ludmila Turiseva, lb éves moszkvai középiskolás vitte el a babért. Betegség,' illetve sérülés miatt hiányzott a mezőnyből Voro­­nyina, Petrik és Kucsinszkája. A vetélkedőn a magyar együttes szintén jelén lesz. A szakvezetők bíz­nak neveltjeikben, nagy reményeket fűznek Bánfainé és Ducza Anikó jő helyezéséhez. Másik nagy ellenfelünk a Német Demokratikus Köztársaság csapata. Mexikóban megmutatta, mire képes. Főleg Zuchold és Janz van kiváló for­mában, mindkettő szerezhet meglepe­tést. Természetesen a szovjet lányok minden áron meg akarják védeni vi­lágelsőségüket. Még jől emlékezünk arra, milyen ádáz küzdelemben sze­rezték meg azt a legjobbjaink előtt. Szakkörökben arról is vita folyik, hogy csapatunkat fiatal erőikkel fris­sítik fel. Kérdés, hogy Cáslavská nél­kül kiálló együttesünk ezen a fontos találkozón képes lesz-e a visszavá­gásra. Amint a múlt példája mutatta, többszörös bajnokunk jelenléte ön­bizalmat öntött még a tapasztalt, ru­tinos tornásznőikbe is. Csapatunknak biztos kezdésre kell törekednie. Amennyiben sikerül né­hány tizedpont előnyt elérniök nagy vetélytársaikkal szemben, sokkal nyu­­godtabban és biztosabban fogják vé­gezni gyakorlataikat. Mindenekelőtt nagy gondot kell fordítani a gyakor­latok igényességére, technikai kivite­lezésére. A majdnem egyforma képes­ségű csapatoknál csak a tökéletesen bemutatott gyakorlatok dönthetik el a helyezéseket. A lelkileg is jől felkészített csapat leküzdi a legnehezebb akadályokat is. Erre különösen most van szükség, amikor a legcsekélyebb megingás szomorú következményekkel járhat. H. T. behívót kapott. Köztük volt egyetlen kapusunk is. Az első akadályt csak nehezen tudtuk leküzdeni. De sike­rült. Szinte hívószóra jelentek meg az új játékosok, és újult lelkesedéssel fogtunk hozzá az edzésekhez. A má­sodik akadály az volna, hogy nagyon sokan nem látogatják rendszeresen az edzéseket. Ennek kiküszübölése nagyon fontos tényező volna további jő szereplésünk érdekében. Reméljük a közeljövőben sikerülni fog. Mindezek ellenére a tavaszi idény megkezdése után elég jó tempóban haladunk. Sajnos, ismét felmerülnek olyan kérdések, melyek hátráltatják a jó játékot. Egyes csapatok durvaság­gal, erőszakkal szeretnék megkapa­rintani a két pontot. Ez néha sikerül is. Megemlítem egyik hasonló esetün­ket. Csúnya vereséget szenvedtünk, ami kimondottan a játékvezető érde­me volt. A közeli Vereknyén vendé­geskedtünk. Az első félidő gől nélkül telt el, de csatáraink olyan játékot produkáltak, hogy hajszálon múlott győzelmünk. A második félidőben fordult a kocka. A'játékvezető ok nél­kül kiállította egyik játékosunkat és igazságtalan ítéleteivel annyira tönk­retette fizikailag a csapatot, hogy vé­gül is 6:0 arányú vereséget szenved­tünk. De ezen már sajnos, nem lehet segíteni. Visszatérnénk szervezetünk tevé­kenységére. Nagy feladat előtt állunk. Egy korszerű futbalipálya építésén fáradozunk. Brigádmunkával szeret­nénk mielőbb befejezni, hogy tavasz­­szal új pályán kezdhessük az idényt. Fiataljainknak egy minden segédesz­közzel felszerelt futballpályát szeret­nénk átadni, s reméljük sikerülni is fog. Cserébe jő szereplést és sport­szerű mérkőzéseket szeretnének látni a kajali szurkolók. SZLÁVIK LASZLÖ Mexikóban az atlétikai stadionban az ameriíkai Fosbury főszerepet ját­szott. Ez a kitűnő magasugró már az olimpia előtt Is szenzációt keltett ha­nyattvetődő stílusával, de kevés szak­ember gondolta, hogy ezzel a kocká­zatos technikával aranyérmet lehet nyerni. Fosbury sok nyilatkozatot adott közvetlenül a győzelme után és azóta is. Az amerikai magasugrő mindannyiszor megemlítette, sajnálja, hogy Valerij Brumel nem volt ott Mexikóban, mert ha esetleg őt fs le tudta volna győzni, ez föltétlenül emelte volna mexikói aranyérme ér­tékét. Kétségtelen, ihogy a világihírű szov­jet magasugró nagyon hiányzott az olimpiai mezőnyből. Fosbury és Bru­mel párharca már azért is különösen érdekes lett volna, mert két stílus került volna szembe egymással. Brumel, aikit közismert balesete so­káig megakadályozott abban, hogy edzzen és versenyezzen, egyre re­ménykeltőbben készülődik. A kitűnő szovjet atlétán több műtétet hajtottak végre, az utolsót az elmúlt esztendő májusában. Ezután következett a rég­óta várt és remélt javulás, és Brumel­­nek a mexikói olimpia napjaiban már nincs szüksége manikőra. Szinte újra tanult járni. Kiváló orvosok állították össze számára az erősítő gyakorlatok menetrendjét. 1968. decemberében végre, óvatosan ugyan, de megkezdte az edzéséket is. Eleinte csak könnye­dén glmnasztikázott, azután sízett, súlyt emelt. Nemcsak orvosai, edző­je, hanem az egész atlétikai világ együttérzéssel figyelte Brumel tiszte­letreméltó akaraterejét és erőfeszíté­sei. A magasugrónak elsősorban szük­sége van a vele született és semmi­féle edzéssel sem pótolható tulajdon­ságra, s ez a ruganyosság. Ezt fejlesz­teni lehet, de pótolni nem. Brumel ezt a tehetségét nem vesztette el. Elen­gedhetetlen azonban a gyorsaság Is, mert az ugrónak megfelelő tempóval kell nekifutnia a lécneik. Itt érződik viszont Brumelnél a baleset káros ha­tása. Abban az Időben, vagyis 1960—64 között, amikor a világhírű atléta 24 alkalommal ugorta át a 220 cm-t, ak­kor 10,6—10,7 mp alatt futotta a 100 métert. Most érthetően, sajnos még nem tudja elérni ezt a káprázatos gyorsaságot. — Ha a szabadtéri atlétikai idény elejére 12 mp-es időt érek el majd százon — mondta a kiváló szovjet atléta —, akor elégedett leszek. Ha azután eljutok a 11 mp-ig, — akkor remélem 1 — feltehetik nekem a lécet 220 cm-re Is. Brumel téli nyilatkozata óta gyor­san halad előre. Napról napra szem­mel láthatóan visszanyer valamit haj­dani gyorsaságából. Már a 210 cm-nél tart. Az edzéseken egyre magabizto­sabb, és arra készül, hogy eleget te­gyen egy olaszországi meghívásnak és nemzetközi versenyen is Indulhas­son. Nincs messze talán az Idő, mikor Fosbury és Brumel találkozik és ki­próbálják, melyik magasugrő stílus a jobb, az amerikaié, vagyis a ha­nyattvetődő, vagy a szovjeté, a has­­mánt technika bukóváltozata? Ma­holnap már ezt a kérdést eldönthetik a pályán. Egyelőre így állnak, Bru­mel: 228, Fosbury 224 cm. > «{♦ «J* *3» «3* *3* »3* »3« »3» *3* «J* *** «J* *3* «£♦ *3* «J* »3* »3* *3« «$♦ »3» »3* *** «£♦ ERESZTREJTVÉNY JÓSIKA MIKLÓS VÍZSZINTES: 1. Jósika Miklós is­mert regényének címe. 10. Egy oro­szul. 11. Szóvégző­dés. 12. Ész. 13. Szlovák álom. 16. Vadász állás. 17. Z. N. 18. Az egyik irány. 19. Víziállat. 21. L. H. 22. Nem haszon. 24. Taga­dás. 25. Menj — angolul. 27. Házi­állat. 28. G. J. 29. Rezső Zoltán. 30. Végnélküli ének. 32. Mellékhelyi­ség. 35. Szakít. 36. Őszinte. 33. Férfi­név. 39. Állat. 40. Jókedvű. 41. Nyak­védő. 42. Kérdőszó. 44. Római három. 46. Európai nép. 48. Pálca. 49. Euró­pai főváros. 51. Szlovák elöljáró. 52. Ékezettel: sze­mélyem. 53. Laoszi néptörzs. 54. Álla­mi illeték. 56. Izom­kötő. 57. Fél millió. 59. Szaglőszerv. 60. Igen oroszul. 62. Idegen sors. 64. Alma tájszólással. 65. Énekhang. 67. Égtáj. FÜGGŐLEGES: 1. Paradicsom (kert). 2. Angol szeszes ital. 3. Kettős betű (ford.). 4. Patakocska. 5. Kopasz. 6. Ékezettel: lángol. 7. Ékl 8. Azonos mássalhangzók. 9. Felvesz. 10. Jósika regény címe. 14. Kártyajáték (fon.). 15. Erika. 18. Táncmulatság. 20. Ro­mán pénzegység. 23. A függőleges 10. folytatása. 26. Szlovák személyes név­más. 29. Védett kikötőhely. 31. Prin­cípiumot. 33. Alumínium vegyjele. 34. Fedd. 35. Grund. 37. Számnév. 39. Edény. 43. Elektromos töltéssel ren­delkező atom. 44. Jőkai is ez volt. 45. Teher. 47. Szláv három. 49. Kún ere­detű törzs. 50. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 53. Szín. 55. Kronométer. 58. Hidrogén jele. 61. Rangjelző szócska. 63. Kétesl 64. Folyó Olaszországban (ford.). 65. Folyadék. 66. Hamis. Beküldendő a vízszintes 1., vala­mint a függőleges 10., és 23. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 17. számában közölt keresztrejtvény megfejtése a következő: ....... 0 május elseje, reményeink s a beteljesülés napja, te egyesíts a harccal“ Könyvjutalomban részesülnek: Vöröss Mária, Ipolyság Juhász Attila, Tiszacsernő Nagy László, Nagykürtös Gáál József, Rimaszombat Jakab József, Csáb 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. május 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents