Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
Május IR—25. között megnyitja kapuit Brnóban az 1969. évi Közszükségleti Áru Nagyvásár. A hagyománytól eltérően — miszerint a csehszlovák közszükségleti cikkeket készítő üzemek és gyárak mérték öszsze erejüket árujuk minőségében és esztétikai kivitelezésében — ez évben első ízben kerül sor számos külföldi cég részvételére Angliából, Franciaországból, Finnországból, Hollandiából, Olaszországból, Japánból, Jugoszláviából, Magyarországról, az NDK-ból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Lengyelországból, Ausztriából és Svédországból feltehetően megteremti az alapot a jövőbeni nemzetközi erőpróbákra. A nemzetközi részvétel a kiállítás megrendezésének eszmei és képzőművészeti rendezését illetően az előzőekhez mérten nagyobb követelményeket támaszt. A Csehszlovák Minőség Éve intézményes akciót tulajdonképpen ez a magasabbfokú követelmény hívta életre. A nagyvásár eszmei motívuma ugyancsak a minőség jegyében fogamzott, mondván, hogy „Az élet minősége az emberi tevékenység minőségének függvénye“. A kormány tanácsadószerve az Ipari Kultúra Tanácsával karöltve végzi majd a kiállított árucikkek minősítését, melynek alapján a legjobb áruféleségeket CID jelzéssel látják el. Csehszlovákia és a világ A csehszlovák gyártmányú árucikkek világpiacra történő kikerülését hivatott elősegíteni az A-pavílon rotundájának bevezető bemutatója. A kőröndben hangsúlyt kap Csehszlovákia kerületeinek és nagyvárosainak bemutatója, amely az egyes városközi baráti kapcsolatokat is szemléltetni fogia. Mint tudjuk, ezek a belföldi és külföldi városközi kapcsolatok igen szépen fejlődnek és különböző szempontokból, főleg kulturális, valamint sporttevékenység vonalán eredményesen bontakoznak ki. Ezeket a közeljövőben a kereskedelmi kapcsolatok ápolására és bővítésére kívánják a nagyvásár rendezői kiterjeszteni. ____________IPAR-KERESKEDELEM_____________ KÖZSZÜKSÉGLETI ÁRU NAGYVÁSÁR nyílik a Szakágazatok szerint A nagyvásár igazgatósága igyekszik azt az elvet érvényesíteni, hogy ez a kiállítás is, hasonlóan mint a gépbemutató, egyes szakágazatok szerinti elrendezésben kerüljön a nyilvánosság elé. Az egyes közszükségleti árucikkeket tíz nagy csoportba sorolták. Az első csoport üvegáru néven tartják számon. Ide tartoznak a bizsuáruk, a haszonkerámia, valamint a villanyégők és a lámpák. A második csoportot bőráru néven emlegetik. Ebbe tartozik a lábbeli, a bőrdíszműáru és egyéb bőráru. A harmadik csoportba a textilárut sorolták. Ide csoportosították a gyapjúárut, a lenárut, a selyemárut, a műszál készítményeket, a kötöttárut és a lakberendezési textilt. A negyedik csoportba tartozik a faáru. Ide sorolják a bútorféléket, a fából készült víkendházakat stb. Az ötödik csoportba tartoznak a hangszerek. A hatodik csoportba utalták a kémiai készítményeket. Itt mutatják be a háztartásban használatos vegyipar által gyártott szereket, az illatszereket és a kozmetikai készítményeket. A hetedik csoportba azokat az élelmiszereket sorolták, amelyeket az élelmiszeripar állít elő. A nyolcadik csoportban találjuk az Ipari árukat. Külön sorolták a háztartási szükségleteket, a szerszámokat, az edényféléket és a villanyfelszerelési háztartási cikkeket. A kilencedik csoportba sorolták az apró árut. Ide kerültek a játékszerek, az irodai felszerelések, a divatárucikkek, a sportfelszerelések és az órásáruk. A tizedik csoportban azok a különféle áruk maradtak, amelyeket nem lehetett az előző csoportokba sorolni. A szakágazati besorolás az állami üzemekre és gyárakra vonatkozik, míg a helyi gazdálkodás üzemeinek az A-pavilonban adtak helyet, a kisipari szövetkezetek árukollekcióját pedig a Z-pavilonban tekinthetik meg a látogatók. Bővüljön a választék A kiállított közszükségleti ipari cikkeket egyrészt a 73 000 m2 területű kiállítási pavilonokban mutatják be, másrészt a pavilonok körüli 40 000 m2- nyi szabad területen. A szlovákiai kerületeket számos cég képviseli majd, amelyek közül 38 a nyugat-szlovákiai kerületből, 29 kiállítások városában a közép-szlovákiai kerületből, 11 cég pedig a kelet-szlovákiai kerületből kerül ki. Már az elmúlt években is megmutatkozott, hogy az egyes nemzeti vállalatok, kisipari szövetkezetek, valamint a helyi gazdálkodós üzemei közötti egészséges konkurrencia mindhárom szektor áruinak minőségi javulását idézi elő és újabbnál újabb árucikkeket hoz piacra. A külföldi cégek részvétele, szakágazatok szerinti elrendezése a látogatók és a nagyszámban jelenlevő szakemberek részére kellő áttekintést nyújt majd nemzetközi szinten. A fejlődést óhajtó kereskedelem természetes célja megmutatni ugyanazokat az árucikkeket különböző cégek kivitelezésében egymás mellé felsorakoztatva, mivel rendes körülmények között módot kell nyújtani a vásárlónak arra, hogy azt vegye, ami számúra a legelőnyösebb, a legjobban megfelel. Így kerültek a közszükségleti cikkek bemutatójára a csehszlovák külkereskedelmi cégek is. Közülük ismertebbek a Jablonex, a Musicexport, a Skloexport, a Cs. keramika, a Centrotex, a Ligna és a Pragoexport. Szakmai napok Az egyes érdeklődési körök részére szakmai napokat rendeznek. Például az első szakmai nap május 18-án a bútornak, mint közszükségleti cikknek Jegyében zajlik le. Naponta rendeznek előadásokat, filmvetítéseket, szimpóziumokat és egyéb rendezvényeket. A csehszlovák textilipar a DIÓRA reklám ügynökséggel közösen rendez a nagyvásár idején minden nap divatbemutatót, miközben Karel Vlach közismert zenekara és annak szólistái, slógerénekesei lépnek fel a közönség szórakoztatására. A beléptidíj tizenöt korona, gyerekeknek öt korona. A látogatók a kiállítás területére naponta 8.—18. ó. közötti időben léphetnek. A Közszükségleti Cikkek Nagyvására lényegében kiállítás, amelynek megtekintését főleg az ipari üzemekben és a kereskedelemben dolgozóknak ajánljuk, ugyanis az ő áttekintésüktől függ az áruválaszték bővülése és a vásárlóközönség informálása. Ilyen alkalommal módjuk lehet ez egyes szakembereknek ismereteik bővítésére, megtudhatják mi új van a világban, milyen irányzatok uralkodnak a divatban, hiszen az ilyen ismeretek nélkül nem lennénk képesek a közeljövőben világszínvonalat elérni. A mezőgazdasági üzemek dolgozói számára ugyancsak hasznos lenne megszervezni a kiállítás meglátogatását, mégpedig olyan szemponttól vezetve, hogy a dolgozók és a vezetők áttekintést szerezzenek arról, milyen árucikkek készítését lennének képesek, főleg a téli időszakban, melléktermelésiként végezni. Bizonyára számos olyan kisipari jellegű árucikket találnának a kiállításon, amelyek ilyen szemszögből ötletet Jelentenének számukra. A kiállításon szerzett tapasztalatok hasznosítása céljából tehát a mezőgazdasági dolgozóknak is hasznukra válhat a kiállítás meglátogatása. Kucsera Szilárd Csodavíz - csoda nélkül Kladanjl csoda címen vonult be az utóbbi időben az európai sajtó hasábjaira a Boszniából érkezett hír: a kis falucska forrásának vize erős ifjúvá varázsolja az elaggott férfiakat. Az ügyes hírverés eredményeként kisvártatva özönlöttek oda* a turisták, a jugoszláv és a külföldi vállalkozók pedig megkezdték a csodatevő „muska voda“ nagybani exportját. Az üvegek — három sdhillingért — Ausztriában is forgalomba kerültek és a kereskedők emlékeztették az érdeklődőket: a különleges víztől született hajdan újjá a török pasák férfiassága, csakúgy, mint a boszniai megszállásban részt vett császári és királyi tiszteké. Legújabban — feltehetően a féltékeny konkurrencia kezdeményezésére — az osztrák állami élelmiszervizsgáló intézet szakértői jelentést készítették a csodavízről. Az okmány lényege: a muska voda összetétele nagyjából a vízvezetéki víznek felel meg. Csodatevő hatásának fő alapanyaga, a stroncium, sok ausztriai forrásban sokkal nagyobb mennyiségben található, mint a drága Importvízben ... Ökonómiai feltételeket az életrevaló piac megteremtéséhez Az alapvető nyersanyaguk elégséges mennyisége és az egyes gyártmányok vásárlási lehetősége ellenére az élelmiszerpiac egyes területein és bizonyos árucikkek szempontjából egyenetlenség mutatkozik. Ennek következtében nincsenek teljes mértékben kielégítve a lakosság igényei. Ez a helyzet többek kö, zött abból ered, hogy nincsenek megteremtve az ökonómiai feltételek, amelyek igazi piaci légkör kialakítását tennék lehetővé. Ez a légkör hiányzik a közélelmezés-politika egészségügyi stratégiájának következetes végrehajtásához. Az ésszerű táplálkozás fokozatos meghonosítása kiegyenlített piaci helyzetet kíván. Be kell azonban vallani, hogy ezt lehetetlenné teszi az ökonómiai serkentő tényezők hiánya, a nyersanyagtermeléstől kezdődően a feldolgozóiparon keresztül egészen a kereskedelemig. így például nincs összhang azok között az ökonómiai * serkentők között, amelyek a mezőgazdasági termelés fokozását célozzák és azok között, amelyek a kereskedelemben az eladást hivatottak előmozdítani. Ezt többféle állattenyésztési vagy növénytermesztési eredetű árucikkel lehet igazolni. Legkírívóbban mutatkozott ez meg nemrégiben a marhahús esetében, amikor nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet, továbbá a sertéshús esetében, ahol fordított a helyzet, ugyanis Itt a kínálat nem képes a keresletet fedezni. Az egész múlt év folyamán javasoltuk a rugalmas árintézkedések bevezetését, amelyek a kínálat és a kereslet kiegyenlítődéséihez vezettek volna bizonyos mértékben, miközben azt az elvet kellett volna követni, hogy „az élelmiszer-szükséglet kosara“, koronaérték szempontjából mint egész, változás nélkül maradna, azonban annak belső felépítése a kínálat és a kereslet szerint változna. Mindez azzal a céllal történne, hogy az ésszerű táplálkozást átültessük a gyakorlatba. Ennek az intézkedésnek a végrehajtását tekinthetnénk megvalósítás esetén első lépésnek a rugalmas közélelmezési politika végrehajtásához, amely az ésszerű élelmiszerfogyasztás irányvonalát követi. Elhhez azonban ökonómiai rendszerünkben meg kell teremteni a feltételeket és a pénzügyi alapot mind központi, mind pedig vállalkozói szinten. idényArak és Árrés Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni az Idényárak elterjedtebb bevezetésének szükségességét, amelyeket ezidáig csupán az étkezési célokat szolgáló tojás eladásánál vezettünk be, azonban úgylátszik, hogy az idényárak bevezetése helyes lenne a tej, az italok, a sör, egyes húsáruk, állati belsőrészek és aprólékok, zőldségkészítmények és más éllemiszeripari cikkek esetében is. Ilyen intézkedés bizonyos mértékben segítene a reális élelmiszerpiac kialakításában. A kereskedelmi politika gyakorlatának javítását szolgálná az úgynevezett kereskedelmi árrés, a kereskedelmi rabat módosítása. A Jelenlegi helyzet ugyanis nem veszi figyelembe a bonyolultabb jellegű árueladás feltételeit, vagyis nem segíti elő az élelmiszerek eladását és az általános élelmiszerellátási helyzet javítását. A legtöbb élelmiszer esetében nyomatékosan szükségessé vált a kereskedelmi árrés bővítése, miközben meg kellene különböztetni azokat az árucikeket, amelyeknél a vállalkozás rizikója nagyobb és az eladás lebonyolítása nehezebb, illetőleg pénzügyi szempontból ikevésbé vonzó. A kereskedelmi rabatot főleg a távoleső fogyasztási körzetekben és a falvakon mint az olyan árucikkeknél kellene fokozni, amelyek egységára alacsony, ami főleg az alapvető élelmiszereket érinti. Helyes lenne, iha a kereskedelmi árrés csupán keretszerű lenne és így a kereskedelmi partnereknek lehetőségük lenne az adott helyzettel összhangban a kiskereskedelmi áron belül a kereskedelmi rabatot csökkenteni vagy emelni. INTEGRÁCIÓ A fejlett ipari államokban végbemenő haladás azt mutatja, hogy nagyon gyorsan alakul az élelmiszer előállítók és az élelmiszer kereskedelem közötti integráció. A tőke kölcsönös egymásra kapcsolása folyik, amivel gyors és közvetlen reagálást érnek el a termelésben a piaci követelmények alapján. Ez a folyamat nagyon gyorsan megy végbe Nyugat-Európában (a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban), de másutt is. Nálunk ezen a téren csak minimális eredményeket tartunk számon. Az első lépéseket erre vonatkozóan csupán a tejtermelés, a péikipar és a baromfitenyésztés területén tették meg, azonban az olyan ágazatokban, ahol erre a legnagyobb szükség lenne, vagyis olyan gazdasági ágazatokban, amelyek a dívatváltozásnak vannak alárendelve, ezidáig nem értük el a kívánt fejlődést. Főleg a cukorkaiparról, a tartós sütemények készítéséről, a konzerviparról, a szesziparról, a borászatról van szó. Jelentős divatváltozások következtek be az élelmiszerválasztékban a munkaszüneti napok számának megnövekedésével kapcsolatban. Fokozódik a turisztikához szükséges kellékek gyártása és eladása, mégpedig ajándék- és fogyasztói csomagolásban egyaránt, valamint a könnyen hordozható készítmények, az egyszeri használatra szolgáló göngyölegek stb. szükséglete. Ha nem akarunk lemaradni a fejlődésben a külföld mögött, gyors intézkedéseket kell foganatosítani és azokat hiánytalanul végrehajtani. SZÁLLÍTÁSI ÉS KÉSZLETTARTASI KÖLTSÉGEK * Továbbá szükséges a termelés és az eladás közötti viszony javulása érdekében kölcsönös előnyök biztosításával hosszúlejáratú együttműködést kialakítani. Az alapárakhoz számított kiegészítéseikről és levonásokról van szó, továbbá a szállítási költségek alapárhoz számításáról, főleg az exkluzív árucikkek esetében. A különleges árucikkeknél a szállítási költségeknek a kiskereskedelmi árban kellene kifejezést nyerniök. Ezzel egyúttal csökkennek az olykor előforduló és műúton előhívott úgynevezett fehér foltok, vagyis az olyan körzetek, ahol az élelmiszer készítmények nem kaphatók. A kereskedelmi szervezetekkel karöltve lesz szükséges megállapítani az optimális készletek szintjét az egyes élelmiszerekre vonatkozóan, megoldást kell találni az idényelőtti készletek képzésével kapcsolatban és elintézni ezek kamatterhelését, valamint pénzkölcsön kérdéseit, s ezzel enyhíteni a Ikészletcsökkentésre irányuló ökonómiai nyomást a kereskedelmi szervezetekben. Ezzel folyamatosabb kapacitáskihasználás érhető el az élelmiszeriparban és eltávolítiható az össztársadalmi, valamint a vállalkozói érdek közötti ellentét. Az élelmiszerellátás ugyan nagy vonalakban biztosítottnak mondható, azonban számos kérdés megoldásra vár. Ezeik a kérdések lényegében ökonómiai jellegűek és gyórs intézkedést kívánnak. Súlyos problémák vannak az élelmiszer körforgás összhangbahozásában, az élelmiszer nyersanyagelőállításátől egészen a kereskedelemig, amely munkaterületeken több közvetlen és közvetett ökonómiai serkentő tényezővel kellene rendet teremteni. Csakis a felvetett kérdések fokozatos megoldásával és az éllemiszerpiac állandó szem élőt*: tartásával, s kivitel szabályozásával érhetünk el javulást ezen a téren. SpaCinsky L.,^mérnök, CSc. « £ S-aj ' £ a j* . N ifi S « * Z öo 05 « 0 N = W5 S » w £ ce N c '2 « •fi Ä 60 '(13 0 M > '» » > t'C sí >> ° '§ £ £ C.É M« O rá u ►*.* c § "2 *3 E > S ~ H 8! » 3 ££ ! a 2 1 S-.2P <!já a
