Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
KERTÉSZET Kaktuszok magról történő nevelése Hazánkban sokan foglalkoznak kaktuszok tartásával. Ezek az igénytelen növények nemcsak virágaikkal, de elsősorban szép zöld színükkel, bizarr alakjaikkal teszik hangulatossá lakásunk környékét. Legtöbbnyire a tulajdonosok egymás között cserélik az egyes fajtákat, főleg olyanokat, amelyek begyökeresltett sarjlhajtásokkal könnyen szaporíthatok. A kaktuszkedvelők egyre ritkább és különleges fajtáikkal szeretnék gazdasgítani gyűjteményeiket, azonban ezek túlnyomó többsége nem nevel sarjakat. Ezek zömét magról kell szaporítani, amely azonban hozzáértést, türelmet és következetességet igé nyel. A magról történő szaporítás csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő steril körülmények között, bizonyos szabályok betartásával történik. A legtöbb kaiktuszmag magtokban foglal helyet, s ezt ültetés előtt ebből ki kell szabadítanunk. Ha a magok még a gyümölcsben, illetve magtoktjan vannak, a magtokot langyos, halvány lilaszínű káliumpermangános vízben áztatjuk. A magtok megpuhulása után azokat a tökből kinyomkodjuk, s a magokat itatóspapíron megszárítjuk. Még szárítás előtt célszerű a magokat az említett oldattal átmosni, elsősorban fertőtlenítés céljából. Magról való szaporításihoz vagy alacsonyabb peremű vírágcserepeket vagy nagyobb, kerámiai üzletekben beszerezhető lapos vetőedényt használunk, amelyet használat előtt jól kimosunk, majd vízben 8—12 percig forralva kifőzzük. A vetőedény lyukait cserépdarabokkal kell a föld bejuttatása előtt lefödni. Ezeket a töredékeket is ki kell jól főzni használatuk előtt. Ezzel egyidőben elkészítjük a vetőföldet, amelyet a következő földféleségekből keverünk össze: 1,5 rész (pl. literes üveggel mérve) érett bükklombföld rész, 1 rész mosott folyami homok, 0,5 rész pormentes tőzegliszt, valamint 0,15 rész (5%-os) faszéndara. A keveréket használat előtt 1 mm lyukbőségű szitán átrostáljuk. Mielőtt az elkészített edénybe tennénk, abban a jól kimosott cserépdarabokkal elfödjük a fenéklyukakat, majd alulra 1 cm vastag, homokmentes, mosott kavicsot, % cm vastag mosott, finomszemcsés homokot rétegezünk, csak ezután öntjük bele az elkészített földet felkúpozva. Gyenge rázással, ütögetéssel tömítjük. A vetőedénybe betöltött földet még vízgőzben fertőtlenítjük. Az edény és a talaj kihűlése után az edények szintjétől kiálló deszkalapocsik'ával egyenletesre húzzuk, majd deszkalappal kisé lenyomkodjuk a föld tetejét. Utána celluloid lapocskákkal annyi mezőre osztjuk a föld felszínét, ahány fajta kaktuszmagot szándékozunk ültetni. Cellulod helyett alumínium csíkocskáik is megfelelnek. Az így kapott mezőkbe elhintjük a magvacskákat, majd a deszkalappal lesodort és felmaradt földdel behintjük őket olyan vastagon, hogy a magok a szórás alól kissé kilátszanak. Az így elkészített vetőedényt 30—35 fokos káliumhipermangános oldatba tesszük, de a földszint alatt kb. 1,5 cm mélyen legyen a folyadék szintje, ha ez fölszívódik és a felszínen az első vízfolt megjelenik, szaporító edényünket kiemeljük az oldatból. A csírázáshoz folyamatos 25—28 fokos melegre van szükség, amit villanyégőkkel biztosíthatunk. A vetés legkedvezőbb ideje április eleje. Korábban is vethetünk, de az esetleges hőcsökkenés károsan befolyásolhatja a magvak csírázását. A mesterséges meleget keltetőszekrénnyel biztosíthatjuk, amelyik a vetőedénynél nagyobb láda (lásd az ábrákat). Ennek alján 25—40 wattos szénszálas villanykörte biztosítja a meleget. A vetőedény föléje kerül, majd az egészet üveglappal letakarjuk. A föld felszíne fölött elhelyezünk egy hőmérőt, majd az üveglap esetleges ínegemelésével, feltámasztásával a hőmérsékletet szabályozni tudjuk. A földet állandóan nedvesen tartjuk (nem lucskosan), mert ez esetleges átmeneti kiszáradás végzetes lehet a fejlődésnél. Öntözéshez forralt és lehűtött vizet alkalmazzunk, amelybe hetenként egyszer káliumhipermangán oldatot is adunk. Ezzel elejét vehetjük a gyakorta előforduló gombafertőzésnek. Magoncainkat akkor ültetjük át friss földbe, ha azokon megjelennek a finom szőrszerű tüskék. Az átültetést ültetőfával végezzük, hasonló talajba, mint a vetőedényben van, de ez lehet már szemcsésebb talajszerkezetű. Az átültetést végezhetjük nyár folyamán meleg, páradús környezetben. A kis növénykék gyökeréhez ecsettel húzzuk oda a földet, hogy azokat nagyon meg ne sértsük. Három napig nem öntözzük őket, majd permetezéssel, felszívatással rendszeres nedvességet juttatunk nekik. Az ilyen szaporítás, bár sóik időt és türelmet igényel, mégis hasznos, mert nemcsak új egyedeket nevelhetünk a legszebb fajtákból, de megfigyelhetjük a növény fejlődését a magállapottól a teljes kifejlődésig, sőt idővel majd a fátyolos tüskék közül kibúvó selyemfényű virágokban is gyönyörködhetünk. kaktusamagok föld hcmvok kavics 4- ábra víkdv-tüteia' nyílás 2-ábrcu Kjajtaiű" láda PILLANATKÉP A PEREDI KERTÉSZETBŐL A Nők Napja feledésbe merült, de a peredi szövetkezet üvegházaiban nem szűnt meg a virágvásárlás. Fiatalok, öregek jönnek, mennek, magukkal visznek néhány cserép virágot. A terem közepén húzódó asztalok telis-tele vannak virágcserepekkel. Bennük a színek minden árnyalatában virágzó muskátlik, begóniák, asztperágusz s egyéb dísznövények. Gál Zoltán a főkertész a „megviselt“ üvegház miatt nem elégedett az idei eredményekkel, ám a jó kertész mindig szebb, jobb áru nevelésére törekszik. Bár az üvegház valóban sok kívánnivalót hagy maga után, mégis 140 ezer korona bevételt várnak termékeiből. Ezt az összeget virágból, majd az utána következő kalarábéból és paradicsomból árulják a kertészek. A virágokat a környékbeli falvakban Sellyén, Diószegen, Újvárban és Nyitrán árusítják. Nem titok, hogy jó híre van a peredi kertészet virágainak, zöldségeinek. Ez abból ered, hogy a községben hagyománya van a kertészkedőknek. Többen termesztenek a 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. május 10, háztáján fokhagymát, salátát míg mások szőlővel, gyümölccsel foglalkoznak. A szövetkezet Is nagyban űzi a kertészkedést. Tavaly negyven hektáron, idén már hatvan hektáron termelik a zöldséget. Évi bevételük elérte a 2 millió 600 ezer koronát. A vezetők szaktudása, iparkodása révén 600 ezer koronával túllépték a kertészeik évi tervüket. Fő növényük a hagyma, karotka, petrezselyem, paradicsom, paprika és a káposzta. A felsorolt zöldségfalták közül előszeretettel beszélnek az őszi káposztáról. Érdekes, amellett, hogy másodnövényként — cukorborsó és őszi keverékek után — termelik mégis kimagasló eredményeikről adhatnak számot. Igán ugyan, hogy az idei terv szerint 145 vagon terméssel számolnak a 30 hektárnyi káposztából, ám de ezt a mennyiséget minden bizonynyal túllépik. A káposztafajták közül jó tapasztalatokat szereztek az Amagér és a Dobrovolszky fajtákkal. Idén nagy reményt fűznek a Delikatex amerikai fajta eltevésére alkalmas uborkához, amelyet négy hektó ron termesztenek. Hat vagonnal várnak e területről, de ha nem .jön közbe valami, sokkal többet szüretelhetnek. A vöröshagyma ugyancsak jól díszük a peredi földeken. Huszonegy hektáron termelik és ötven vagon terméssel számolnak. Ebből tizenhat vagont export céljaira szerződtek. A nagy területen folytatott kertészet sok munkaerőt követel. Ebből nincs is hiány a szövetkezetben. Borsányi Dezső csoportvezető alig győzi beírni a napi teljesítményeket a munkaidő végeztével, összesen, mintegy hetvenen, többségében fiatal lány és asszony dolgozik a kertészetben. Számukra örvendetes a kertészet bővítése, mert nemcsak munkaalkalmat, de jó kereseti lehetőségeket is biztosít. Ugyanakkor a szövetkezet is jól jár, hiszen a szorgalmas munka és a hozzáértő kertészek jóvoltából tekintélyes összeg kerül a közös pénztárába. (Sándor) Szorgalmasan dolgoznak a kertészetben. Fotó: Kovács TANÁCSADÓ Az őszibaracktermesztűk körében nem kell hangsúlyoznunk, milyen veszedelmes betegség az őszibarack levélfodrosodása (Taphrina deformans). Nemcsak a házikertekben, de a nagyüzemi gyümölcsösökben is felüti fejét és „gazdagon aratott“ ez a gombabetegség. A háztáji termesztő javarésze akkor futkos tanácsért, amikor alig van segítség a betegség terjedésének megakadályozására. A betegséget gomba idézi elő, mely a fa kérgén és a rügyek pikkelyein telel át. Kora tavasszal a spórák szaporodni kezdenek s behatolnak a gyenge levelek belső szöveteibe, ahol körös elváltozásokat okoznak. A betegség a rügy kipattanása után fiaté Ion megtámadja a leveleket, de kártétele valamivel későbben észlelhető. Eleinte néhány levélen hólyagszerű dudorodás látszik, mely egyre jobban növekszik — majd a levél hullámos ind,-csodása következik. Ha az idő kedvez (párás meleg), a betegség nagyon gyorsan elhatalmasodik, — az egész fára kiterjed. A megtámadott levét minél öregebb, annál lobban eltorzul, megkeményedik, szilárddá, törékennyé válik. A beteg levelek ké sőbb lehullanak, a fa csupasz marad. Természetes ezek után a gyümölcs tápanyagfelvétele is megszűnik. A termés megfonnyad, elsatnyul, majd lehull. Nagymérvű fertőzés esetén a fa fiatal hajtásai szintén eltorzulnak, összezsugorodnak és elhalnak. Ez a veszedelmes betegség a fák nyugalmi állapota idején könnyűszerrel megelőzhető. Akárcsak egyéb gombabetegség ellen, réztartalmú védőszereket használunk, mint bordóilé, Pnlybarit, Kuprikol stb. A régebbi gyakorlati tapasztalatok szerint a védekezésre legalkalmasabbak a 2—1 százalékos töménységű bordóilé (december—januári, míg úiabban olyan tapasztalatot is hallottunk, hogy a téli permetezéskor használt Nürosan la meggátolja a levélfodrosodást. . Tenyészidőben, illetve lombos állapotban réztartalmú szerek használatát nem ajánljuk, mert leperzseli a leveleket. Mostani teendőnk tehát elsősorban, hogy a fákról szedjük la az j összes beteg levelet, mfg az erőseb- 1 ben támadott hajtásokat vagdaltuk le és tüzeljük el. Ezután nyári hígításé kénes vegyszerek oldatával permetezzünk, E célból megfelelő a Sulka és Snltkol. A permetezést mindkét szer esetében fél százalékos töménységben végezzük. A kezelést kétszer-háromszor meg kell ismételnünk. Sándor Gábor Elbűvölő tulipánok Flóra vendéglátóját Olomoucot, még katonáskodásom Idején megszerettem. Szabad időmben sokat barangoltam Prágára emlékeztető régi negyedeiben és olasz városokat utánzó utcáiban. Megcsodáltam 220 történelmi nevezetességű épületét és műkincseit. Amióta Morvaország volt fővárosa lakosságának száma elérte a 79 ezret mégjobban megszépült ez a város és tekintélye is egyre nagyobb. Turisták ezrei érkeznek ide, hagy visszatekinthessenek a múltba, és a bel- és külföldleik százezrei özönlenek ide, amikor megjön a vlrágruhájú Flóra. Először 1958-ban látták vendégül Flórát és akkoriban még csak 60 ezren tették tiszteletüket a „szép hölgy előtt“. De olyan elragadőnak, csinosnak találták, hogy 1968-ban, a múlt évben már 840 ezer csodálója volt. Szép vagy FLÓRI69 Amikor autóbuszunk Olomouc felé robogott, kíváncsian vártuk, mivel lep meg a Flóra. Már az első percben elbűvölt a négykilométer hosszú, 34 hektár kiterjedésű gyűrűszerű park, mely felett impozáns Ielátós híd ível. Szivárványok tündököltek a szökőkutak vizében és tulipánok tízezrei tarkították a sétányok közepét. Ez volt tehát a külső kép, a látogatók fogadtatása, de mi Flóra legújabb ruhájának a kiállítási pavilonokban elhelyezett virágújdonságokra voltunk kíváncsiak. Vajon halad-e Flóra a világdivattal? Flóra nem maradt le. A világszerte divatos narancssárga színekben tündöklő virágoknak adott teret, :de helyet kaptak a sötétkék és a hófehér színek is. A virágkiállítás újdonsága a nemesített fehér nárciszok, amelyeik telt virágaikkal Igazán szép látványt nyújtanak és minden otthon ékességei lehetnek. A tavasz első szerény virágai méltóan szerepeltek a Flóra 69-en. Újdonságnak számítottak az egész évben nyíló holland gladiol félék és a jövő virágai az orchideák. Az orchidea mindig elérhetetlen vágya volt a virágot kedvelő embereknek. De csak a nagypénzű emberek juthattak hozzá. Most Nyugat- Németországban a virágkertészeknek olyan szép és emellett kisebb igényű orchideát sikerült kinemesíteni, amely a széles tömegek számára is napi szükségletté válhat, mert a jövőben olyan áron szerezhető be, mint most a szegfű. Az orchidea előnye, hogy vágás után vázában egy hónapig is eltart. A pavilonok nagy részét, amint már mondottuk a mézillatot árasztó narancssárga virágok uralták és a szerény nárciszok, valamint díszcserjék, sok színű óriás szekfűk mellett a legjobban megragadták figyelmünket a holland tulipánok, a D-pavllon ékességei. Sok szíép tulipánt láttunk a többi pavilonban is, de mégis a legszebbek Hollandiából érkeztek. Flóra tehát lépést tart az idővel, a divattal, de az újságírók körében komoly vita kerekedett látogatásiénak gyakoriságáról. Eddig kétévenként hozta a szépet, a gondot felejtető virágok tízezreit az olomouci parkba, de most olyan hangokat is hallottunk, hogy talán elég lenne háromévenként megrendezni a virágkiállítást. Mások a kétévenkénti időpont mellett törtek lándzsát, de voltak olyanok is, akik szívesen látnák Flórát minden évben. Nagy és szép Flóra sokszínű virágával a lelkek gyógyítója, az emberek jobbik énjének ébresztője és én azt mondanám, hogy legyen csak évente és nem ártana, ha közbeközbe rendeznének néhány területi virágkiállítást is, hogy minél többen gyönyörködhessenek a gondfelejttető virágokba, mert a mat rohanó életbe kell néha-néha egy perc, amikor az ember szebbnek látja az életet. Maradjon csak a szép Flóra a maga nagyságában és barátnői pedig látogassák az ország minden részét. BÁLLÁ JŰZSEF Gyönyörű teljes szegfűk
