Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
ÉLETÉBŐL Korszerű, hasznos A mezőgazdaságban az egyik legkomolyabb probléma olyan korszerű program kidolgozása, amely politikai, ökonómiai, társadalmi és szociális szempontból felkeltse minden réteg érdekeltségét. A programnak számolni kell a tudományos technikai haladással, és a vagyonjogi helyzettel is, ami faluhelyen is változik. Az alakító szövetkezeti tagok lassan már nyugdíjba vonulnak, az új generáció viszont már nem ragaszkodik a földhöz. Fokozatosan elválasztódik egymástól a szövetkezet választott és végrehajtó apparátusa, ami más irányítási rendszert követel az eddiginél. Különösen üdvözölendő az utolsó fejlődési szakasz, mert a választott szervek a jövőben inkább ellenőriznek majd, a végrehajtó szervek pedig szaktudásukkal megvalósítják a választott szerv által kitűzött feladatokat. —p— Nyugtalan, csupa ideg ember Soóky Lajos, a madari szövetkezet elnöke. Nyugtalanságának az oka mindig a közügyekből ered. Szeretné, ha minden jól menne és a közös minél nagyobb darab kenyeret biztosítana a tagoknak. Búcson 1949. április 12-én alakult meg a szövetkezet. A legutóbbi találkozásunkkor, április 30-án múlt húsz éve, hogy még az akkor fiatal Soóky eljegyezte magát a bácsi EFSZ-szel. A sokoldalú fiatalember később a szövetkezet könyvelője lett, majd a volt párkányi járásban mezőgazdasági osztály vezetőjeként, aztán alelnökeként tevékenykedett. Soóky Lajos Is azok közé tartozik, akik sokat fáradoztak, hogy megmagyarázzák az egyéni gazdálkodóknak a közös előnyét. Nehéz volna pontosan megmondani, hány estét, éjszakát töltött el füstös irodákban, kocsmákban, magánlakásokon, ahol hévvel-tűzzel magyarázta a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Szívvel-lélekkel agitált, mert valóban hitt a ma-Szebb környezettéi a tanulók neveléséért Az lpolyszakállasl alapiskola hat év óta működik. A pedagógusok és a tanulók a szülőkkel együtt sokat tettek az Iskola környékének szépítéséért. A tanítók közül kiemelhetjük Veszelei Sándort, Kosztrián Józsefet, Török Lajost, Kiss Gyulát, Breznai Gyulát és Pásztor Gábort, akik a tanulókkal együtt egy lelátós sportpályát építettek. Az ískolakertben mintegy 200 gyümölcsfát ültettek, amelyeknek nagy része már ebben az évben termőre fordul. De ültettek egrest, málnát is, és a jövőben néhány szőlőtőkéből lugast akarnak csinálni. Az osztályok kisebb parcellákon zöldségféléket termesztenek. Az ültetőanyagot a helyi szövetkezettől kaplátk. Az iskola kertje a jövőben hasznot is hoz majd, mert gyümölccsel látja el a tanítókat és a diákokat. Azonban nem a gazdasági haszon a lényeg, hanem elsősorban az, hogy a tanulók megtanulják a növénytermesztés csínját-bínját, a gyakorlatból sajátíthatják el az oltás művészetét, a palánták ültetését és a növények gondozását. Az iskola bejárata előtt virágbokrok. virágágyak, díszcserjék szép látványt nyújtanak. De az Iskola környékét még tovább csinosítják. Török István igazgató nemrég Köbölkúton járt. Ott sok szépet látott és azt meg akarja honosítani az tpolyszakállasi iskola környékén is. A helyi szakszervezet elnöke és az Igazgató Ipolybalogra ts ellátogatott, ahol az iskola környékét példásan parkosították. Ennek nyomán Ipolyszakállason száz bokorrózsát ültettek és őszre újabb száza' ültetnek. Még a kis pionírok Is hozzájárulnak a szépítés! akcióhoz, személyenként két koronát adtak össze és Így B00 árvácskát ültetnek a virágágyaik ba. Az lpolyszakállasl Alapfokú Iskola környéke tehát egyre csinosodlk de nemcsak a szép látvány kedvéért. hanem azért is. hogy ez Is szol gáttá a tanulók esztétikai nevelését A szép környezet fellesztl a tanulók szépérzékét. Belányi János gasabb szintű gazdálkodásban. Nemcsak a párkányi járásban ismerték a lelkes szervezőt, hanem az egész nyitrai kerületben. Az agitációjának mindig azért volt meggyőző ereje, mert ha kellett, számok tengerével bizonyította, milyen eredményeket érhetnek el az egyes falukban,- ha valóban kialakul a nagyüzemi gazdálkodás. A sokat tapasztalt szervező később visszatért a falujába és ott elnökösködött. A nehéz ötvenes években egyre jobban tudatára ébredt, milyen károkat okoz a mezőgazdaságnak a túlzott kötöttség. Nem bírta soká az érthetetlen korlátokat. A gazdaság érdekében olyan módszerekhez nyúlt, amelyek az akkori irányítók szemében halálos bűnt jelentettek. Ezért neki is meg kellett járni a keserves kálváriát. Teltek, múltak az évek, lassanként kezdett felengedni a kötöttség. A sok vihart megért szövetkezeti funkcionárius újból elnöki funkciót vállalt a falujához közeli Madáron. Nem volt könnyű a feladata, mert egy olyan gazdaság irányításiát vette át, amelynek nagyon döcögött a kereke. Makacs elszántsággal látott munkához, és újból éjt nappallá tett, hogy közvetlen munkatársaival kiemelje a kátyúból a közöst. — A termelés egy bizonyos szinten jóformán magától is megy — bizonygatta már sokszor Soóky elvtárs. — Azért, hogy ez a szint magasabb és esztendőről esztendőre növekedő legyen, mindenekelőtt a vezetőknek kell sokat tenniük. Azoknak az embereknek, akik felelősséggel tartoznak a tagság iránt, mert a tagság bízik bennük. A szövetkezeti tag nem csak meg akar élni a közösben, hanem jobban akar élni, mint régen. Azt kellett napról napra magyarázni az embereknek, hogy csak akkor élhetnek jobban, ha még odaadőbban dolgoznak, és a szövetkezet többet termel. Többet és olcsóbban. Ennek az előfeltétele, hogy a tagok minden nap fennakadás nélkül, a gazdálkodás számára a legfontosabb munkát végezzék. Erről az irányítóknak kell gondoskodni. Szervezett, fegyelmezett munkairányításra van szükség, hogy az időt minél hasznosabban töltse a tagság. A szövetkezet mindenkié, és ezért az ott tevékenykedők nyújtsák a maximálisát, valóban érezzék magukénak a közöst. — Közös erővel a többért, a jobbért. — Ez az elnök alapelve. Ha gondolkozni kell, tervezni, előrelátni, Soóky Lajos nem ismer fáradságot. Aki mostanában Madáron jár, s körülnéz a határban meggyőződhet, a jó élet magva már ott sorollik a ritka rozsot termő domboldalakon. “Szőlőtenger a madari határ, méghozzá nemes szőlőt termelő. Az egyre fejlődő gabona, dohány, takarmánytermesztés és állattenyésztés mellett a korszerűen telepített szőlő lesz a közös aranybányája. Nyugtalan, örökké mozgó ember Soőky Lajos. Őzt, hajtja a tenniakarás, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségének a maximális kihasználása. A munkája a megértés eredménye, már meggyőzte a tagság nagy részét, hogy jő utakon járnak, és gazdag szövetkezet lesz az egyik leggyengébből a komáromi járásban. Hogy ez így van, nagyban elősegítette Soóky elvtárs ikétévtizedes tapasztalata a közös gazdálkodásban és makacs kitartása a jobbért, a nemesért való küzdelemben. Az illetékesek ezt az odaadását, hozzáértését értékelték, és a szövetkezetek megalakulásának a 20. évfordulója alkalmából állami kitüntetésben részesítették. Gratulálunk! —tit— A peredi szövetkezetben rendszeresen permetezik a gyű mölcsfákat. Nem hanyagolják el a szövetkezet irodája előtt lévő fák gondozását sem. Hisz ez a néhány gyümölcsfa is tükörképe annak, hogy a szövetkezet vezetői a nem mindennapos gazdasági ered mények mellett adnak a külsőre is. Balle felv. KIVÁLÓ sertésgondozó Egy évtizede lakom Komáromban, de a komáromi szövetkezet klsharcsási telepén csak egyszer jártam. Annak is már vagy öt esztendeje. Annak idején mindent tüzetesen megtekintettem, de valahogy elkerülte figyelmemet az anyasertések istállója. Igaz, hogy ez nem csoda, mert az a dombok védelmében bújiik meg. Most is csak véletlenül bukkantam rá, amikor már hazafelé tartottam. Meg kellett kerülni a dombokat, hogy a bejárathoz jussak. A sertésistállő szociális helyiségében leltem rá Bansky György sertésgondozóra és Jancsi fiára. Bansky György az „adminisztrációs“ teendőket végezte, Jancsi pedig jóízűen falatozott. A legényke nem zavartatta magát, amikor letelepedtem melléje, mert tovább folytatta a táplálkozást. Előbb csak általános dolgokról beszélgettünk, majd fordítottam egyet a beszéd fonalán és rátértem a gondozók munkájára. Amikor a munkára terelődött a szó, Bansky Gyöngy szinte megfiatalodott. — Húsz esztendeje dolgozom ezeji a szakaszon. Ebből 13 évet a perbetel szövetkezetben, a jelenlegi munkahelyemen podig már hat éve dolgozom. Ugye, kíváncsi, hogy ml szél hozott Komáromba? Hát az úgy esett, Ihogy egy igen jó ismerősöm Somorján dolgozott és hívott, hogy menjek oda dolgozni. Én kötélnek álltam és előbbi helyemen felbontottam a munkaviszonyt, de mire lejárt a felmondást idő, ismerősömet Komáromi» helyezték. Viszakoznt nem akartam, tehát kénytelen voltam Komáromba jönni. Perbetén eladtam a házat és itt vettem másikat. Megtudtam, hogy a gondjaikra bízott sertésállomány 190—400 darab között ingadozik. Egyszer több, máskor kevesebb, de az év végére kiegyenlítődik. A sertések etetését kézierővel végzik, mivel az istálló berendezése elavult. Az eleséget 200 literes hordókban szállítják a rendeltetés helyére. A hordókat gumikerekű kocsikra szerelték, hogy legaláb így könnyítsenek a munkán. Az ily mődon történő etetés már elavult kissé, de a fáradságos munkának megvan a gyümölcse. Amikor a kereset felől érdeklődöm, nem annyira a kíváncsiság vezet, hanem a megszokás. Bansky György azonban nem tér kt a válasz elől. Elmondja, hogy a jutalmazás a leválasztott malacok számától függ. Minden leválasztott malac után — 22 kg-os súlyban — 35 koronát kapnak. Az anyasertések gondozásáért 0,50 munkaegységet, a kanok gondozásáért pedig 10 koronát. Továbbá minden ledolgozott munkaegység után egy kilogramm gabonát. S persze kapnak fél hektár háztáji földet is. Ez utóbbit csak a családfenntartók kapják, a családtagok pedig minden munkaegység után további két koronát. Az anyasertések után, amelyek 10 malacot fölnevelnek, további 50 korona üti markukat. Az elmondottak után jogosan kérdezheti az olvasó, hogy tulajdonképpen milyen a havi jövedelme a sertésgondozóknak! Bizonyára sokan meglepődnek, ha eláruljuk, hogy a havi átlag meghaladja a 2000 koronát. De volt olyan hónap, amikor 3500 koronát vittek haza fejenként. Sok minden szóbakerült. Az is, hogy Bansky György már a negyedik gyerekkel dolgozik együtt. Jancsi alig múlt 15 éves, amikor a sertésekhez került, de bárhol vállalt volna munkát, ilyen keresetre sehol nem számíthatott volna. Az egyik leányával is majdnem négy évig dolgozott együtt. Amíg a férje katonai szolgálatot teljesített, addig együtt dolgozott édesapjával, csak amikor férje leszerelt, hagyta ott helyét, amelyet Jancsi foglalt el. Jancsi elégedett munkájával és nem is gondol arra, hogy máshová menjen dolgozni. Már csak azért sem, mert jövőre ő is sorköteles tesz. A sertésgondozók becsületes munkája meglátszik az istállók tisztaságában és a sertések egészségi állapotában. Most, hogy az időjárás kedvezőbbé vált, minden nap legeltetik a sertéseket. A takarmányozőban hatalmas kádakban erjed az eleség. Amikor a takarmányellátás felől érdeklődőm, Bansky elvtárs elmondja, hogy a sertések túlnyomórészben konyhai hulladékot, vágóhídi anyagokat kapnak. Az előbbiek az üzemi konyhából, kórházból és az iskolai étkezdékből kerülnek ki. Az utóbbi pedig a vágóhídon feldolgozásra alkalmatlan hús, csont és vérhulladékból. Ezeket az anyagokat a telepen létesített őrlőben főzik meg, őrlik össze és kerül az etetőbe. A beszélgetés befejező részében még azt is megtudom a sertésgondozóktól, hogy a malacok herélését. miskárolását Is Bansky György végzi, mely munkáért külön jutóimazásban részesül. Minden egyes darabért egy koronát, ami egy kis zsebpénzt jelent részére. Ezen a téren az elmúlt évtizedek során olyan gyakorlatra tett szert, hogy még az állatorvosok sem léphetnek nyomába. Az általa végzett beavatkozások után ritkán fordul elő elhullás. Ritkán nyílik alkalmam találkozni olyan emberrel, aki úgy szereti az állatokat, mint Bansky György. Talán ez Is hozzájárul azokhoz az eredményekhez, amelyeket fiával együtt elérnek. Még négy esztendő pereg le az élet „homokóráján“ és Bansky György sertés-gondozó jól megérdemelt pihenőjét élvezheti. Lehet, hogy a nyugalom napjaiban fölidézi azokat a szép napokat, amelyeket a ficánkoló malacok, röfögő anyasertések társaságában töltött el. De egy bizonyos, mégpedig az, hogy életének a mindennapi jó munka adott értelmet és ezért érdemes volt küzdeni. őszinte szívből kívánjuk, hogy Bansky György sertésgondozó Jan esi fiával együtt, még sok-sok siker részese legyen! Andriskin józsef Megérdemelt kitüntetés Perbete is rohamosan épül. A falu egyik büszkesége a Művelődés Háza, amely ünnepélyek vagy színelőadások, műsoros estek alkalmából zsúfolásig megtelik. Bállá felv.
