Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A PARASZTSZÖVETSÉG JÁRÁSI BIZOTTSÁGAI LEGYENEK HARCOS SZÓSZÓLÓI << PARASZTSÁGUNKNAK 0 Szlovákia szövetkezeti parasztságának már 95 százaléka tömörült az Egységes Parasztszövetség soraiba 0 Húsz járási bizottság kezdte meg működését £ Felsorakoztak a galántai járás szövetkezetesei is; „parasztparlamentjük“ ötven tagú £ Kedvezőbb termelési teltételeket, reálisabb árpolitikát! Q A melléküzemági termelés kétszeres megadóztatását elítéli parasztságunk nagy többsége; bűnhődjenek azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek háttérbe szorítják a mezőgazdasági termelést Ä múlt esztendő nyitrai konferenctájával — amelyen megalakult az Egységes Parasztszövetség központi szerve — lényegében új fejezet kezdődött parasztságunk életében. Még egy év sem telt el, s azóta a Parasztszövetség kiterebélyesedett. Magába foglalja a szövetkezeti tagok mintegy 95 százalékát, s ugyanakkor közel 13 000 egyéni gazdálkodó is a saját érdekvédelmi szervét látja benne. A saját érdekvédelmi szervükben blznaik az őstermelők. Jelentőségét tudatosították magukban a galántai járás szövetkezeti tagjai is, akik 1969. április 25-én Nagyfödémesen tartották a parasztszövetség Járási bizottságának alakuló gyűlését. Jozef GaSpar mérnök, a Járási Mezőgazdasági Társulás elnöke bevezető beszédében utalt a parasztság hajdani Nagy István, a nádszegi szövetkezet elnökhelyettese, az Egységes Parasztszövetség járási bizottságának tagja. hányatott életére, szociális és jogi helyzetére. Dióhéjban vázolta, milyen jelentős szerepet töltött be szövetkezeti parasztságunk az utóbbi két évtized során, ami az ipar nyersanyagellátását, s nem utolsósorban a népélelmezés zavartalanságát illeti. Majd körvonalazta, milyen sürgős feladatok megoldása vár a parasztszövetség járási bizottságára. Célkitűzések Nehéz, de hálás feladatokat vállalt magára a parasztszövetség járási bizottsága Galántán. Mindenekelőtt fokozott figyelemmel kíséri a szövetkezeti tagok szociális, kulturális, egészségügyi, valamint művelődési törekvéseket. Szorgalmazza majd a járás területén az ifjú szakemberek klubjainak tető alá hozását. Megalkuvás nélkül harcol a mezőgazdasági ifjúság, valamint a nők jogvédelméért. Sürgeti a bölcsődék és napközi otthonok létesítését. Támogatja a mezőgazdaság, a szövetkezeti termelés fejlesztését. Tanulmányutaikat szervez. Szívügyéneik tartja továbbá a gyermekek és felnőttek külföldi, valamint hazai üdültetését. Foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy az eddigi méltánytalanságokon esett csorba kiköszörülődjék. A gyógykezelésre szorulók az eddigitől jóval több fürdő-beutalót kapjanak. Egyenlő jogokat! A húsz esztendő nem múlt el nyomtalanul parasztságunk feje fölött. Soraiból jó szervezőképességű, irányítani tudó vezetőik, mérnöikök, technikusok garmadája nevelkedett ki. Ez a szövetkezeti parasztság öntudatosabb, politikailag fejlettebb. Érzékenyen reagál mind a külföldi, mind a belföldi eseményekre. Tárgyilagos, józan ítélőképességével az utóbbi évek során nemegyszer példát szolgáltatott. A legutóbbi márciusi események idején is hallatta szavát: nyugodt légkört, rendet követelt e hazában, hogy akadálytalanul termelhessen. Amíg az egyes politikai áramlatokhoz tartozók véget nem érő, terméketlen vitáikkal feszegették az amúgy is feszes „húrokat“, úgymond a „zavarosban halászgattak“, a parasztságunk tette, amit tennie kellett. Termelt, s nem is selejtet. S éppen ezért, politikai öntudata, állampolgári fegyelme magaslatán úgy érzi, a munkásosztályéval egyenlő jogok illetik meg. S mi a helyzet ezen a téren? Hát nem éppen a legrózsásabb! A nagyfödémesl konferencia több felszólalója is ezirányú véleményének adott hangot. Kedvezőbb termelési feltételeket Ilyen értelemben szólt hozzá többek között Rózsa Károly is, a vágkirályfai szövetkezet elnöke. Helytelenítette, hogy az ipar „felsrófolja“ a mezőgazdasági gépek, a műtrágya és más egyéb fontos, a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen termékek árát, ugyanakkor a mezőgazdasági termékek átvételi ára módfelett alacsony. így van ez a kukoricával, kenderrel, dohánnyal, juhgyapjúval. — Hová jutunk, ha ez így megy tovább? Vajon ki veszi meg a kombájnhoz szükséges adaptért 90 000 koronáért, hogy a kukorica gépileg legyen betakarítva? Ettől sokkal olcsóbb a kézi erővel történő betakarítás — fejtegette a vágkirályfai elnök. S jogosan tette fel a súlyos kérdést. Hiszen csak a vak nem látja, süket nem hallja, hogy szövetkezeti parasztságunk a gyakorlatban még nem egyenrangú partner. Az egyenlő jogok kivívása még hátra van. Meg kell érte majd jócskán küzdeni, szervezetten, egységesen. j Ebben az egyenlőtlen harcban, még ha mennyire egyenlőtlenek is az erőviszonyok, sokat tehetnek a parasztszövetségek járási bizottságai. Legyenek a szövetkezeti parasztság igazi, harcos szószólói. Aktivitásuktól sok függ. Igen fontos, hogy ismerjék a Az alakuló gyűlés munka-elnökségének néhány tagja s vendége. szövetkezetek gondját-baját, s ha lehetséges, menten orvosolják. S ami pedig a szövetség központi szerveire tartozik, továbbítsák. A központi vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy újabb ferdülésekre sor ne kerülhessen! Mert bizony nemegyszer hoztak döntéseket a parasztság létérdekeivel ellentétben. Róla döntöttek — nélküle. Ezekután csoda-e, hogy számos olyan félresikerült intézkedés látott napvilágot, amely kedvét szegte az őstermelőknek. S évek múltak, míg a visszaesett termelés újra rendes kerékvágásba zökkenhetett. Néhány miatt ezrek bűnhődjenek?... Ügy látszik, egy tanulság nem volt elég. Megint kell egy kis „labdázás“. Sajnos, ezúttal is a mezőigazdaságot rántják be a játékba. Akkor, amikor a melléküzemági termelés nagynehezen helyre „rázódott“. A mezőgazdasági üzemek ismét törődnek a munkaerők állandó foglalkoztatásával. Melléktermelést folytatnak, még az alacsonynak egyáltalán nem mondható adóztatás ellenére is. S ez sem elég! Űjabb érvágás: a növekedési prémium lehetőségeinek korlátozása. Vajon illetékes illetékeseink ilyen megoldásokban látják a gazdasági nehézségeinkből kivezető utat? Ez mégcsak nem is félmegoldás, hanem újabb kudarc. S mi ezzel kapcsolatban az Egységes Parasztszövetség központi vezetőségének álláspontja? Pavol Jonáá elvtárs, a szövetség központi elnöke többek között kifejtette: — Szövetségünk semmiképpen sem érthet egyet az ilyen intézkedésekkel. Jellemző, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a növekedési prémiumra vonatkozó irányelveket tiltakozásunk ellenére, beleegyezésünk nélkül megváltoztatta — a szövetkezetek rovására. Mondani sem kell, hogy ez az intézkedés éppen azokat a szövetkezeteket sújtja, amelyek növénytermesztési, vagy állattenyésztési terén szakosították termelésüket. Azt is elítéljük, hogy a melléküzemági termelés át nem gondolt, magas megadóztatásával a szövetkezetek többségének gazdasági eredményeit veszélyeztetik. Kérdezzük, nem helyénvalóbb lenne-e az az intézkedés, amely azokat sújtaná, akik jövedelmük Igen számottevő rész-ét az aránytalanul kiszélesített melléktermelésből nyerik, ugyanakkor a mezőgazdasági termelést pedig háttérbe szorítják. Néhány miatt ezrek ne bűnhődjenek! * Az alakuló közgyűlés résztvevői egyhangúlag jóváhagyták a járási bizottság munkaprogramját, megválasztották a bizottság 11 tagú elnökségét, 5 póttagját, valamint az 5 tagú felügyelő és ellenőrző bizottságot, s két póttagját. Az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága elnökségének elnökévé Jozef Gáspár mérnököt, a szenckirályfai szövetkezet elnökét választották. Reméljük, hogy az új járási bizottság tagjai rászolgálnak tevékeny munkájukkal a beléjük helyezett bizalomra. S mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a helyi szervezetek mihamarabb aktivizálódjanak. A járási bizottság felelősségteljes munkája csakis úgy járhat sikerrel, ha megosztja s a helyi szervezetekkel karöltve váltja valóra a kitűzött feladatokat. (kovács] Jól működnek a járási bizottságok Az előkészítő bizottság régebbi gyűlései is már arra vallottak, hogy a Szlovákiai Egységes Pacasztszövetség alakuló járási konferenciája Nyitrán nemcsak a járás, hanem egész mezőgazdaság! nyilvánosságunk problémáit veszi majd fontolóra felelősségének teljes tudatában. A járási konferenciához fűzött összes remények valóban beigazolódtak. Bevezető beszámolójában az előkészítő bizottság elnöke, akit azután a szövetség járási elnökévé is megválasztottak, rögtön lekötötte a résztvevők figyelmét beszédének szerkezetével és tartalmával, főleg azonban a különleges eredmények ismertetésével, amelyeket a nyitrai szövetkezetesek az EFSZ húszéves fennállásának tartama alatt elértek. Érthető módon persze nem teljesülhetett a szövetkezetesek valamennyi elhatározása. De mindennél lényegesebbek a gazdasági téren elért eredmények, amelyek a mezőgazdasági termelés növénytermesztési és állattenyésztési szakaszának intenzitás növelésében egyaránt megnyilvánulnak. Bizonyítékául annak, hogy az ősi Nyitra szorgoskezű szövetkezetesei nem henyéltek. A gazdasági eredményekhez képest a jutalmazási alap is emelkedett. Az EFSZ tagjai ma már nem ismerik azokat az időket, amikor három-négy hónapig kellett várni a kifizetésre. Helyes mederbe terelődött minden. Az őstermelő a megkönnyebbülés sóhajával gondol vissza arra, hogy valamikor ő maga is híján volt a legalapvetőbb élelmiszercikkeknek, ma pedig az a legfőbb gondja, hogyan értékesítse termékeit, hogy ne vesszenek kárba, hanem csorbítatlan minőségben és elegendő mennyiségben gazdagítsák a fogyasztók asztalát. Ezek kétségtelenül más gondok, mint amilyenekkel húsz év előtt küzdöttek a sző vetkezetesek. De hngyan is nyilatkoztak a problémáról és azok megoldásáról a járá'i konferencián? A küldöttek közül felszólalt az AGROSTAV igazgatója, F. IVANIC elvtárs, aki az említett vállalat szervezetének kiépítéséről beszélt. A legégetőbb kérdések egyikéül víztornyok létesítését jelölte meg, amelyekből huszonnyolcat kellene építeni a járásban. A megvalósításhoz azonban hatékony segítséget kellene nyújtania az illetékes szakminisztériumnak. Jozef MAGÄT elvtárs, a Vicsapapáti EFSZ elnöke aprólékosan taglalta a gépipar problémáját, a szállított gépek minőségét és árát. A földművesek számára szállított gépek minősége — úgymond — egyre romlik, áruk viszont aránytalanul emelkedik. Mindez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását, a szövetkezetesek pedig jogosan vonakodnak vállukra venni a gépipari ágazat által nekik „átengedett“ terlhet még akkor is, ha ez az új gazdasági irányítási rendszer ürügye alatt történik. Emellett a mezőgazdasági termékek ára egy helyben topog, ami nem jelent egyebet, mint a mezőgazdasági őstermelők állandó hátrányos megkülönböztetését. — Beszédje során az elnök főleg a kerekes traktorokról nyilatkozott, amelyeknek minősége egyre süllyed és mindinkább elmarad a külföldi traktorok minősége mögött. Az egyetlen orvoslást csupán a külföldi behozatalban látja azon egyszerű oknál fogva, hogy senkinek ne legven egvedárusítási joga traktorokra és ezáltal megteremtsük az egészséges versengés feltételeit. Ha a silány minőségű mezőgazdasági termékekért a szövetkezeti tagoknak kell viselniük a felelősséget, miért ne tartozzanak ugyanolyan felelősséggel a rossz minőségű gépek okozta következményekért azok készítői? No de mit tegyünk, ha jobbakat nem kapunk, sőt néha kénytelenek vagyunk köszönetünket kifeiezni és baksist adni értük? Ez az állapot a leglobb akarat mellett sem nevezhető egészségesnek, sem Igazságosnak. HORNIAK elvtárs személyében egy további küldött rámutatott a juhtenyésztés helytelen politikájára. Megemlítette, hogy Szlovákiában néhány szakosított EFSZ működik, amelyek már évek óta juhtenyésztéssel, ezzel ,a hagyományos állattenyésztési termelési ágazattal foglalkoznak, amely értékes nyersanyagot szállít iparunknak. Most egyes közgazdászok egyszeriben rádöbbentek, hogy az Ausztráliából behozott gyapjú állítólag olcsóbb a miénknél és egyúttal a legegyszerűbb megoldást javasolták: le kell szállítani a felvásárlási árakat! Az a tény, hogy ezzel a szó szoros értelmében a juhtenyésztés sírásóivá válnánk, jóvátehetetlen veszteségeket okoznánk a szövetkezeteknek és néhány hónap elteltével vagy évek múltán talán visszasírnánk Juhállományunkat, szemmel láthatóan hidegen hagyja az indítványozókat. De vajon mikor jön el az idő, amikor felhagyunk a panaszkodással és ahelyett követelményeink megvalósításához látunk? Fel kellene hagynunk a vég nélküli vitázással. mindenekelőtt azonban az illetékes tényezőknek is konkrét tettekkel kellene megoldaniuk az égető problémákat a szövetkezeti földművesek érdekében. Ján SULINK, a Cierne Kfaííany-i EFSZ elnöke azt javasolta, hogy a központban is már elgondolkodhatnának azon, vajon nem lenne-e helyesebb három-négy szövetkezet marhaállományának összpontosítására alkalmas tehénistállókat építeni, amelyekben a takarmány elkészítését ipari módszerrel lehetne lebonyolítani és amelyekben egyúttal az elsődleges termékek feldolgozását is biztosítani lehetne. Ebben az esetben egyszersmind két műszakot is be lehetne vezetni. A jelenlegi helyzet szerint ugyanis nem gazdaságos régi tehénistállók átépítése vagy egvéb, állattenyésztési célokat szolgáló épületek újjáalakítása. Élénk érdeklődés előzte meg Ing. Vladimír TULEJA elvtársnak, a Szlovákiai Egységes Parasztszővetség alelnökének a felszólalását. Beszámolójában méltatta a szövetség központi szerveinek elért munkaeredményeit, ugyanakkor azonban bírálta az ezen szervekben uralkodó állapotokat. — A szövetség — mondotta — mint a szövetkezeti földművesek konszolidált osztályának képviselője, felelősségének teljes tudatában továbbra is teljesíteni óhajtja a legfontosabb feladatot, a létszükségletek, az emberi élelmezés maradéktalan biztosítását. Ezentúl is dolgozni akarunk, élelmiszereket termelni, de ugyanakkor felelősségteljes munkánkhoz mérten el akarjuk érni egyenjogosításunkat valamennyi szakaszon. Dr. Tibor BOHDANOVSKt elvtársat, az egykori nyitrai funkcionáriust, a földművelési és élelmezésügyi miniszter jelenlegi helyettesét, figyelmesen meghallgatták a küldöttek. A nevezett három fontos kérdéssel foglalkozott: Először is állást foglalt az árkérdéshez. A szakminiszter számokban fejezte ki az 1968. évi áremelés hatását a mezőgazdaságra. A minisztérium törekvése oda irányul, hogy utat-módot talál ion a mezőgazdasági őstermelőket kétségtelenül kedvezőtlenül érintő hatás kiküszöbölésére, illetve kártalanítására. Ez tehát a szakminisztérium állásponttá a mezőgazdasági szükségletek áremelésének tárgyában. A második pont hazai mezőgazdasági őstermelésünk védelmének kérdésével foglalkozik. Itt Is módot ke'l találni olvan mezőgazdasági termékek behozatalának korlátozására, amelyeket otthon is előállíthatunk. A kérdést annyival inkább meg kell oldanunk, mert a tőkés államokban is törvény védi a hazai mezőgazdasági őstermelők érdekeit, különböző előírások és intézkedések védelmezik maeát az őstermelést. Ezért a szövetség szerveivel karöltve ml is törvényié - vaslat kidolgozásán fáradozunk mezőgazdasági őstermelőink érdekeinek védelmére. Harmadik pontjában a miniszterhelyettes azon kérdés rendezésének szükségességére mulatott rá, amely, mint a feldolgozó-, nevezetesen az élelmiszeripar, mezőgazdasági termelésünk kerékkötőjét képezi. Ha tovább akarjuk fejleszteni mezőgazdasági őstermelésünket, már csak azért is kell kombinátokat létesítenünk, mert egyszer élelmiszerfölösleg mutatkozik nálunk, máskor viszont hiányt szenvedünk bizonyos cikkekben. A többletek tárolására egyúttal raktárakat is kell építenünk. Amíg például tavaly sertéshús-fölösleg mutatkozott, addig idén a cseh országrészekben 15 ezer tonnányi hiány állott be. Ennek következményeképpen külföldről kell disznóhúst behoznunk, természetesen valutáért! Ezt a hibát ki tudjuk és ki is kell küszöbölnünk. Jozef BENüS elvtárs zárószavai derűlátóbbak voltak. — Ha húsz év alatt mezőgazdasági termelésümk központosításának magas fokát sikerült elérnünk — mondotta —, ha növénytermesztési és állattenyésztési részlegünkön egyaránt csúcsteljesítményt produkáltunk az intenzitás világviszonylatában, ha legalább hozzávetőleg elegendő élelmiszert termeltünk és ezen felül a szövetkezeti földművesek arányos díjazását tudtuk biztosítani, akkor ki kell tudnunk harcolni földművesszövetkezeteseink parasziosztályának egyenjogúsítását is Mindenekelőtt tevőlegesen meg kell valósítanunk a CSKP agrárnnlítikáiát és — mint a munkásosztály méltó partnere — kormányunk akcióprogramját. Ebben látjuk szövetségünk központi szerveinek küldetését, valamint a Szlovákiai Egységes Parasztszővetség nyitrai járási új bizottságának elhivatottságát. JUDr. Micbal DORDIAK SZABAD FÖLDMŰVES 3 1989. május 10.
