Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 2. szám

CyAaliídiXm. A húsok házi tartósításáról Disznóölések időszakában a háziasszonyokat a húseltevés gondolata fog­lalkoztatja, hisz a többkllőnyl hús nem őrizhető meg csupán a tél hidegé­ben vagy a jégszekrényben, tehát a lehetőségek szerint megfelelően kell raktározni hosszabb időre. Sőt a sonka, lapocka, oldalas a nyarat is megéri. A legelterjedtebb tartósítási forma a füstölés. Ez az eljárás vizet von el a húsból. A vízelvonás idézi elő részben a hús eltarthatóságát, másrészt a füst nagy mennyiségű kátránytermékeket (pl. fenol, formalin) és formal­dehid fertőtlenítő anyagot tartalmaz, amelyek a hús sejtjei közé szívódva elpusztítják a romlást előidéző csírákat, baktériumokat. Mivel a füstölés bizonyos mértékben kiszárítja a húst, ezért csak a zsírosabb húsokat tesz­­szük füstre. A kolbászon, disznósajton kívül a többi füstrevalót előzetesen pácoljuk. A friss húst, szalonnát először jól besózzuk, majd pácoljuk. Egy sertésből a füstölésre kerülő részekhez 30 g törött borsból, 300 g zúzott fokhagymá­ból, 10 g fenyőmagból, ugyanannyi mustármagból és 20 g salétromból, — ennyi langyos vízzel hígítva, hogy a húst félig lepje el, — páclét készítünk. A sonkát, lapockát 20—26, az oldalast, szalonnát és egyéb részeket 12—14 napig pácban tartjuk. Naponta kétszer megforgatjuk, és Jónéhányszor a lével meglocsoljuk. A meghatározott idő elteltével füstölünk. Erre a célra füstölőket készí­tünk. A cserépkályhához hasonló, legalább két és fél méter magas épít­ményt állítunk fel. Anyaga lehet tégla, panel vagy kombinált (a tűzhely­rész kőből, téglából és a felső rész deszkából). Alul a tűzrakáshoz meg­felelő nyílás, és a felső részen jól zárható ajtó legyen. Keresztbe fektetett rudakra aggatjuk a füstölnivalót úgy, hogy a füst minden oldalról belep­hesse. De ügyelnünk kell arra, hogy a füst hőfoka 30—40 °C között legyen. Ennél magasabb hőmérsékletű füst ízváltozást okoz, ami nem előnyös. A sonkát, vastagabb húsokat 48—60, a kisebbeket, vékonyabbakat 18—24, a kolbászt, préssajtot (amelyet az ölés utáni napon füstölünk) 12 órán át füstöljük. A csemege szalonnának valót sok helyen ugyancsak sós, fokhagymás, borsos és édespaprikás lében 8—10 napig áztatják. (A paprikából 50 gram­mot használnak a már felsorolt anyagok fele értékéből készített páchoz.) A szalonna 24 órás füstölésénél különösen vigyázzunk a hőfok emelkedés­re, 30 °C körül mozogjon. Füstölésnél csakis fát, forgácsot, száraz fürészport égetünk. A tűz sose lángoljon, hanem szunnyadozó, bőven füstöt árasztó Iegyenl A másik tartósítási eljárás a húsok befőzése. A húsokat tetszés szerint leszeleteljük, megsózzuk. Tepsiben bő zsírban köménymagosan, hagymával, esetleg fokhagymásán, kevés meleg víz hoz­záadásával, előre felforrósított sütőben sütjük. (Legalkalmasabb erre a vil­lany- vagy gázsütő, amely kemenceszerűen, minden oldalról egyformán árasztja a hőt.) Egynéhányszor a szeleteket megforgatjuk, s amikor meg­pirosodtak, máris sterilizált és felmelegített befőttes üvegekbe rakjuk. A tepsin levő zsíros levet elosztjuk üvegenként, és még zsírt adunk mind­egyikbe, hogy a pecsenyét teljesen elborítsa, s légmentesen lezárjuk. Utána dunsztoljuk mint a gyümölcsbeföttet. Hűvös helyen raktározzuk. Az ilyen húsbefött megérheti a következő évi disznóölést, teljes zamatosságában. A harmadik, egyben a legegyszerűbb tartósítási mód a lesütés. Nagyobb darabokra vágott húst sótlanul zsírban sütjük. Amikor elég sültnek és pu­hának látjuk, a tárolásra kijelölt edénybe tesszük zsírostól. Ha a zsír, ami­ben sült nem fedi el, akkor még forró, tiszta zsírral felöntjük, hogy telje­sen vastag rétegben befedje. E módon csak rövidebb időre tároljuk a húst. Ha hosszabbra hagynánk, a sültek veszítenének ízükből, kiszáradnának, s még az avasodás veszélye is fennáll. Ha disznóöléskor érvényre juttatjuk az ajánlott recepteket, a későbbi napokra is ízletes falatokat nyerhetünk. RÉTI T. KÁLMÁN Rendszeretetre nevelés Minden szülői házban többször elő­fordul a rendre nevelés problémája. Mikor? Hogyan kezdjék? Erre vonatkozólag a következőket ajánlom. A szülők gyermekeiket attól a pillanattól fogva, hogy folyamato­san beszélnek, tanítsák rendszeretet­re. Ezt úgy kezdjék meg, hogy gyermekük holmiaira biztosítsanak helyet. A rendszeretetre nevelésnél nélkülöz­hetetlen, hogy minden gyermeknek legyen önálló kis helye, amivel ő rendelkezik. Ha a gyermek tudatában van annak, hogy egy kis hely az övé, kis szek­rényke, vagy csak a szekrényben egy kis rész, amelyben saját holmiai van­nak, ez tetteit felelősségteljesebbé te­szi, és maga is igyekszik rendben tartani dolgait, játékainak, képes­könyveinek és később egyéb köny­veinek is hely kell. Ogyszintén szük­séges, hogy cipőinek, ruháinak, meg­legyen a saját helye. Tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy ha valamit elvisznek, azt saját helyére tegyék rendbe vissza. Természetesen, mint mindenütt, a nevelés széles területén itt is nélkü­lözhetetlen a jó példamutatás. Hiába adunk gyermekeink holmiéinak kü­lön helyet, és követeljük tőlük, hogy dolgaikat tartsák rendben, ha mi ma­gunk rossz példát mutatunk. Tanítsuk meg őket helyes cipőtisz­tításra és arra is, hogy ezt a lakás­ban hol végezhetik. Természetesen legyünk magunkkal szemben is kö­vetkezetesek és akkor ezt megköve­telhetjük gyermekünktől is. Időnként ellenőrizzük gyermekünk dolgait, és ha rendben találjuk, ak­kor dicsérjük meg őket, ellenkező A csúfolkodó virágcsokor Egy zord, fagyos téli napon történt. Tündöklő virágcsokrot hoztak a szo­bában sorakozó aszparáguszok, kak­tuszok, hársak közé. Alig ültették azonban új helyére, a drága kristályvázába, tüstént csúfolni kezdte szobatársait, a szelíd zöldellő növényeket. — 0, ti egyszerű, igénytelen Jó­szágok! Nézzetek csak rám. Most tél van, kegyetlen tél, s az én szirmaim mégis milyen ékesek. Szebb vagyok valamennyiötöknél, úgy hogy jogo­san irigykedhettek rám. Az egymás mellett békében élde­gélő aszparáguszokat, kaktuszokat, hársokat bántotta ugyan a virágcso­kor fecsegése, de műveltebbek vol­tak, mintsem veszekedésbe bocsátkoz­zanak. Többre becsülték inkább az ablakon belopakodó napsugarakat, vagy a kályha melegséget árasztó duruzsolását. A virágcsokor lassan megszokta, hogy szobatársai figyelmen kívül hagyják, de a csúfolkodósról még­sem szokott le. Sőt, önteltebbé válto­zott, mint valaha is volt. Nagy hiúságában azt sem vette ész­re, hogy egyre jobban fonnyadozni kezd, s tündöklő szépsége is alább­hagy. A háziasszony figyelmét azonban mindez nem kerülhette el. Egy nap odament a kristályvázához, s a sze­métkosárba hajította a magát olyan nagyra értékelő virágcsokrot. 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. január 11. Az aszparáguszok, kaktuszok, hár­sak boldogan lélegeztek fel. Egyikük sem sajnálta a csúfolkodó, pajkos virágcsokrot. Némethné Ollós Márta Találós kérdések Anyanyelvűnk megismerésére a népmesék, gyermekjátékok mellett hathatós segítőtársaink az óvodában a találós kérdések, szólás-mondások és közmondások is. A népalkotta ki­fejező szóképek, amelyekben a forma közös és szorosan összefügg a tarta­lommal, érthetők a gyermekek szá­mára, és serkentik alkotó képzeletét. A találós kérdéseknek tömörségükön kívül nevelő hatásuk is van. Vagy megállapítják a tárgyak eredetét, vagy pedig rámutatnak a tárgyak sze­repére. A találós kérdés megtanít arra, mi honnan ered, s mit miből csinálunk. Például: Négy foga van, mégsincs szája, Az ételt ő nem kívánja, Mégis az evést szolgálja. (Bit! A) A szobában szaladgál, a pad alatt, földön hál. (pjdas) Egy feje, egy lába, erdő a hazája, moha a párnája. Mi az? (nquroS) A találós kérdések segítségével a gyermek tökéletesíti az általa ismert tárgyak és jelenségek jellegzetes és alapvető tulajdonságaira vonatkozó elképzeléseit. Néni ül az ablakban, Ázik a szoknyája. Jön a kapitány úr, A fejét levágja. (eíjzsodpg) Télen nagy lakomát csap, nyáron egy falatotot sem kap. (epXipij) A gyermekek nagyon kedvelik a találós kérdéseket. Néha maguk is kigondolnak újakat, s gyarapítják öt­letgazdagságukat. Ezért vegyük igény­be a szólás-mondásokat, közmondá sokat, találós kérdéseket. Gyűjtsük, Jegyezzük fel őket, hogy meghonosod­janak a köznyelvben, segítsék az ővődák pöttömnyi lakóinak alkotó­­képességét, képzelőerejét. Lengyel Magda, óvónő, Bögellő esetben mutassunk rá, hogy ha nem vigyáznak a dolgaikra, azok idő előtt tönkrementek, ami felesleges pénz­kiadás. A rendszeretetre nevelés azért is fontos, mert ezzel együtt a gyermek önállósága is fejlődik. Kislányunk, kisfiúnk, ha kiskorától megtanulja a rendet, akkor később az iskolában, majd az iskola elvégzése után az életben, a munkahelyén is rendes, pontos lesz. Dolgaira vigyáz, műhe­lyekben, gyárakban, szerszámaikat rendben tartó, hivatalokban pontos lesz és olyan, aki vigyáz mindenre. Az ilyen gyermek felnőtt korban tudja értékelni a közös vagyon meg­védését, rendbentartását és ennek nemcsak szocialista társadalmunk, hanem mindnyájan hasznát vesszük. Az ilyen embert a vezetők és a mun­katársak mindenféle munkahelyen egyaránt szeretik, s szüleiknek ezzel pedig örömet szereznek. Dr. Hofer Lajos TASNÄDI VARGA ÉVA: Alszik az őzike Alszik most a kis őzike, nem megy óvódába, Űzi mama reggelijét nem teszi az áigra. — Megfázott a kicsi fiam, mit szól szomszédasszony? — El kell hívni Bagoly doktort, majd meggyógyul akkori DIVAT Téli ruhatárunk alapdarabja a kabát Fiatal nő áll az autóbuszmegálló­nál; látom megnézik, de nincs ebben a „megnézésben“ semmi kétértelmű, vagy sértő. Főleg nők figyelik lopva, vagy nyíltan érdeklődő pillantással. Rájövök, miről van szó. A kabát. Sima és puha szövetből készült. Igen, de a szabás! Rajta az új divat minden szo­katlan Jegye — széles kihajtó, amit hidegben föl is lehet csukni, részek­ből szabott alj, tűzéssel és szoknya­szerű hajtásokkal, nagy zsebek, fém­gombok, bőröv... és az összhatás nagyon ízléses. Ezért tűnik fel, vagy azért, mert még kevesen hordják? A divatot elfogadjuk, igazodunk hozzá, de a kabátot, a téli öltözködés alapdarabját valahogy nehezen tud­juk elképzelni nem a klasszikus, sima vonalakkal. Persze, tettünk már en­gedményeket: elfogadtuk a redingot vonalat, valahogy megszoktuk a mell­től bővülő, fenn szűk szabást is, de ezt, ezt a drága, jó szövetnek pazar­lóan „miszlikbe szabásiát“!? Ez már olyan extravagánclának látszik, amire még a divatot gondosan követő nők is nehezen szánják rá magukat. Hi­szen még átalakítani sem lehet majd, ha Jövőre megint más divat jön ... Mindez igaz és mégis: a kabátdí­­vatnak igazodnia kell a divat általá­nos vonaliához. Tájékoztatásul, köte­lességünknek érezzük az alapvető tudnivalók ismertetését. Nyilván eb­ben a kérdésben is van az általános vonalvezetésnek határa. Az egészen fiataloknak sokminden, az eddigi ka­bátoknál szokatlan nem csak hogy megengedett, de ajánlatos is: szabott öv — derékon felül, vagy épp fordít­va, lejjebb csúsztatva — elütő színű műanyag, vagy bőröv, részekbe sza­bott alj, tűzések, rátűzött, nagy zse­bek stb. S az ő számukra ez a divatos Plwh- TANÁCSADÓ Talán egyetlen egészségügyi kérdés sem okoz olyan sok gondot, mint a megfázás, illetve a meghűlés után természetszerűen Jelentkező rosszul­­lét, láz, hurutos betegség. Ha a test valamelyik részét hirte­len hőmérséklet-csökkenés éri, ez a károsodás reflektorikus úton, tehát a kapcsolt idegrendszer segítségével az orr-garat nyálkahártyájának bizonyos részén vérszegénységet idéz elő. Me­legben a bőr alatti hajszálerek kitá­gulnak, hogy az odaáramló vér a fö­lös hőmennyiséget könnyebben lead­hassa. Hidegben viszont ezek az erek összeszűkülnek, hogy minél kevesebb hő Jusson a test felületére. A hideg tehát változtat a szervezet vérellátá­sán, hiszen azzal, hogy a felületi réte­gek erei összehúzódnak, a vérnek az eddiginél is nagyobb része préselődik a belső szervekbe. Az így vértelenné váló nyálkahártyák, amelyek a szer­vezetet a kórokozók behatolása ellen védik, ziláltakká, átjárhatókká vál­nak, és könnyebben átbocsátják a rájuk került kórokozókat. A megfázás tehát még önmagában nem jelent be­tegséget, ám mégis veszedelmes az egészségre, mivel a meghűlés követ­keztében a hurutossá vált, folytonos­ságukban megzavart sejtrétegek el­lenállása károsodik és könnyebben fertőződhet az ember. — JÄRÄSOK — VÍZSZINTES: 4. Dal. 7. Irány. 8. Leányom férje. 9. A középkort meg­előző kor. 11. Vonatkozó névmás. 12. Repül. 14. Literátus. 15. Tejtermék. 17. Megszólítás. 18. Argon vegyjele. 19. Római ezeregy. FÜGGŐLEGES: 2. Kötőszó. 3. Igavo­nó állat — névelővel. 5. Szlovákiai magyar képes hetilap. 10. Ezer gramm. 11. Két szó: névelő és betűt vet. 13. A bor, sör is az. 16. Burok közepe. 20. Izomkötő. E rejtvényünkben négy szlovákiai járás nevét rejtettük el a vízszintes 2., 21. és a függőleges 1. és 6. számú sorokban. Beküldendő e sorok megfej­tése. Halló-halló Tölgy rendelő? — Itt az Özi néne, kérem, hogy a doktor bácsi őzikét megnézze! — Ejnye — mondja Bagoly doktor, pápaszeme villan. — Szaladgáltál kint a réten, most a nátha itt van! Forró tea, orvosságok, a torkodra kendő, három napig ágyban fekszel, s meggyógyulsz, egy-kettő! modell készülhet éppen — átalakí­tásból ... Lényegében ugyanaz Jel­lemzi a „harmincon felülieknek“ ajánlott kabátokat is, némi szelídí­­téssel. A kabát rövidségének, a tűzé­sek alkalmazásának, a szabásvonal „fantáziásságának“ tompításával kö­vethetik a divatot a nem éppen „hu­szonévesek“ is, úgy, hogy azért senki se mondhassa róluk, hogy bakfisok­nak szeretnének látszani... Nem érzi Jól magát egyetlen fiatal nő sem, ha elavultnak hat, s ezért talán mégis meg fogunk barátkozni az új divat kabátjaival is. M. E. Dr. BUGA LÁSZLÓ: MEGFÁZÁS A szervezet elsősorban az orr-garat, tehát a felső légutak nyálkahártyája, a meghűlés következtében hasonla­tossá válik a felszántott vagy fel­­ásott, kellően előkészített talajhoz, amelyben otthonra talál és hamaro­san kikel az elvetett mag. Az ellen­tétek szembeállítása végett, hadd mondjam el azt is, hogy a kellően megedzett, meg nem fázott egészséges egyén nyálkahártyája viszont olyan, mint a Jól letaposott, legyúrt, kijárt kemény talaj, amire hiába hull a mag, semmiképpen sem kel ki benne. Mit Jelent a gyakorlatban a nyál­kahártya károsodása? Azt, hogy fo­lyamatossága megszűnik, a sejtek közötti hézagokon át a kórokozók a szervezetbe befurakodnak; a kisebb vérellátás következtében ezen a terü­leten természetesen kevesebb a fehér vérsejt, afagocita, a falósejt, a szerve­zet rendőre és nincs aki elbánjon a betolakodott kórokozókkal. ... és mit Jelent a szervezet ellen­állóképességének csökkenése? Azt, hogy a vérszegény, a C-vitamin hiá­nyában szenvedő, gyenge, edzetlen, vagy bármilyen egyéb ártalom miatt amúgy is megviselt szervezet nem tudja a kórokozók rohamát azonnal elszigetelni és kialakul a hurutos be­tegség kórképe. A garathurut, a felsőlégúti bántal­­mak esetében bárki nyomban kész a magyarázattal; hideg vizet ivott, be­szívta a reggeli friss levegőt, tehát a lehűlt testrészt és a hurut megje­lenési helyét — számos tapasztalat nyomán — azonosította. Hasonlókép­pen azon sem csodálkoznánk soha, hogy az átázott, nedves cipőben el­szenvedett lábfázás miért okoz nát­hát, amikor a felsőlégutat ezúttal semmilyen közvetlen hidegártalom nem érte. Közvetlenül nem, közvetve azonban igen, hiszen az idegkapcso­lat következtében a test bármely ré­szének hirtelen hőmérséklet-csökke­nése az orrgarat nyálkahártya káro­sodását okozhatja. Honnan kerülnek elő megfázáskor a fertőzéses kórokozók? A felelet egyszerű: vagy „vannak“, vagy „szer­zi“ őket az ember. Környezetünk, sőt sokszor saját felső légutaink is teli lehetnek kórokozókkal, a betegek köhögés, tüsszentés, hangos beszéd sarán a szétszórt nyál és nyálkacsep­­peken százezer számra ürítik a kör­nyezetbe, ahogy azt a cseppfertőzés­ről már többször elmondtuk, ezek mindaddig ártalmatlanok maradnak, amíg megfázással, vagy a szervezet ellenállóképességének más, ma még kevésbé ismert módon létrejött hir­telen csökkenésével „talajt nem te­remtünk“ szaporodásukra. Csak így magyarázható az a tény, hogy egyik napról a másik ezrek betegednek meg, hogy a légzőszerveket megbete­­gítő vírusok Jellemző képviselője, az influenzavírus néha csak kis terüle­tekre vagy egy-egy országra, máskor akár egy-egy földrészre sőt esetleg több földrészre is kiterjedő járványo­kat okoz.

Next

/
Thumbnails
Contents