Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-10 / 19. szám

BEL- ES KÜLPOLITIKA Az élelmiszer-ellátás időszerű problémái Ha mezőgazdasági termelésünk és az élelmiszer ellátás a múlt években jelentősen is növekedett, napjainkban újra komoly hiányosságokra bukkan­tunk. Egyes mezőgazdasági árucik­kekkel nem tudjuk ellátni kellő mér­tékben a fogyasztókat. Feszült, szinte kritikus a helyzet a tojás és a ser­téshús ellátásban. A tojásellátás már az elmúlt évben Is jelentősen ingadozott. Az elmúlt évben a fogyasztók 1 millió 202 ezer 143 db tojást kaptak, ami azonban az 1967-es évvel összehasonlítva 8 mil­lióval kevesebb. Ez a nem kívánatos mérleg csökkentette a konzerváló és tároló üzemek tartalékait, amelyek már a múlt évben Is alacsonyabbak voltak mint 1967-ben. Az ellátást to­vább súlyosbította, hogy a múlt évben sem lett teljesítve teljes mértékben a tojás külföldről való behozatalai Ezek a fő okai a novemberben és fő­leg decemberben megnyilvánult tojás­hiánynak. A tartósított és raktározott tojás­készletek sajhos hiányosak az idén is. Január elsején készített mérleg csak az előző év 58,8 százalékát mu­tatta ki. Ha ezen hiányosságok napjainkban közvetlen nem is érintik a fogyasztó­kat, a tojásellátás terén mégis igen feszült a helyzet. A tojás-hiány a fel­sorolt okok miatt ugyanis beállhat holnap, egy hónap múlva, esetleg ké­sőbb. A tojásellátás sajnos még nincs tökéletesen biztosítva az 1969-es év­re sem. Még mindig nincs eldöntve a tojás behozatalának a kérdése. Kri­tikus a helyzet a tojástermelés terén is, mivel jelentősen csökkent a to jóstyúk állományunk. A tojóstyúkok száma csak az elmúlt évben 655 ezer darabbal csökkent. Az idén várható felvásárolt tojás mennyiség kb. 1 680 000 000 db. Ebből kifolyólag a különbséget a szükség­lettel szemben (100—120 milliói kül­földről kell bevásárolnunk. Ez ismét érzékenyen hat az amúgy is feszült külkereskedelmi viszonyokra. Az elmúlt évben jelentősen növe­kedett a húsfogyasztás is. A múlt év­ben a piaci fogyasztás országos mé­retben 574 600 tonna hústermék volt, az 1967-es évhez viszonyítva 28 600 tonnával, illetve 5,2 százalékkal több. A hiányosságok a húsellátás terén a múlt év utolsó negyedében kezdőd­tek. Legelőször a sertéshúsban és ígéretes volt Szép, örömtelies volt a május elseje a Dunával körülölelt Komáromban is. Bár a Járásban több helyütt rendeztek körzeti ünnepélyt, mégis mintegy 15 ezren vettek részt a város lakosaiból és a közvetlen környékről a felvonu­láson. A nyugat-szlovákiai sütőipar komá­romi dolgozói az igazgatóság udvarán sertéshús termékekben, de később ve­szélyeztetve volt általában a húsellá­tás. A nem kívánatos helyzet a hazai termelés és import hiányosságából ered. 1969. január 1-hez szarvasmarha­­állományunk a múlt évhez viszonyít­va 187 315 darabbal csökkent. A ser­tések terén a helyzet még szomorúbb, az állomány 465 172 darabbal alacso­nyabb. A húsipar tartalékai kb. 21000 tonnával alacsonyabbak az elmúlt év­hez viszonyítva. A sertéshús tehát újra komoly népgazdasági probléma. A hiányt külföldről lehet pótolni. A múlt év folyamán külföldről kb. 55 ezer tonna húst vásároltunk. Az Idán 81000 tonnát kell majd importálni. Sajnos, a hazai hústermelés kilátásai sem megnyugtatók. Az irányzat to­vábbra Is Inkább csökkenő. A termelők és a fogyasztók is jogo­san feltehetik a kérdést, ki a hibás tulajdonképpen a súlyos helyzetért? Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a fogyasztók nem. Máig akkor sem, ha egyre több húst és egyéb konzervált ■húsárut fogyasztanak. Tehát a terme­lők a hibásak? Ezt sem állíthatjuk, mivel azok túlsúlyban teljesítették a termelési és beadási tervet, és a megkötött szerződéseket. Nézetem szerint a súlyos helyzetnek nagy részese a központi irányítási és tervezési szervek, melyek a modern piackutatási és prognosztikus mód­szerek segítségével sem tudták meg­határozni és előrejelezni a fejlemé­nyeket. Habár erre valóban elégsége­sek a gazdasági elemzések legalapve­tőbb mérleg számításai Is. Az élelmiszerhiány megoldásának kérdései érdeklik mind a fogyasztó­kat, mind a termelőket. A fogyasztó­kat ugyan csak annyira, hogy legyen mindig elegendő tojás és hús. A ter­melőknek ez azonban már nagyobb gondot okoz. Joggal is kíváncsiak, hogy fogjuk megoldani ezeket az égető gazdasági kérdéseket. Vajon új­ra áldozatai lesznek-e a már jól is­mert direktív intézkedéseknek? Vajon rá lesznek-e kényszerülve újra tojós­­tyúkokat tenyészteni a nemrég kise­lejtezett és leállított tyúktenyésze­tekben, fészerekben és a háztáji gaz­daságokban? Vajon nem lesznek-e a szövetkezetek arra késztetve, hogy új­ra a rentábilis vágősúlyon értékesít­sék a hízósertéseket? Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a kérdés saját mezőgazdaságunkat havi átlagbér már lassanként eléri a 2000 koronát. Kilenc óra előtt elindultak az üze­mek, intézmények dolgozói, hogy a főutcán felsorakozva meghallgassák ' Varga Gyulának, az SZLKP Járási bi­zottság vezető titkárának ünnepi be­számolóját. A vezetőtitkár beszédében hangoztatta, hogy rendet, nyugalmat, békés építőmunkát akarnak a Járás­ban. Mindenkinek legyen példaképe a' parasztságunk, amely a rendkívüli A sütőipar dolgozói indulnak a május elsejei felvonulásra. gyülekeztek. Bár a pékség alkalma­zottjai az ünnepek előtt éjt nappallá tettek, hogy bőségesen legyen a „min­dennapiból“. Jókedvüek. vidámak vol­tak. Námestny Ián, az üzem igazgató­ja örömmel újságolta, hogy a sütő­iparban a különböző nehézségek elle­nére is mindig száz százalékon felül teljesítették tervüket, s így a kenyér, péksütemény ellátással nem volt sem­mi fennakadás. A sütőipar dolgozói szorgalmának az eredménye, hogy a 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. május 10. politikai helyzet ellenére is becsülete­sen megállta a helyét és ennek ered­ményeként a mezőgazdasági üzemek a leggazdagabb termést takarították be a tavalyt évben, s az őszi-tavaszi munkát is oly gondosan végezték el, hogy minden előfeltétele megvan az idei JÓ termésnek. A színpompás, ünnepélyes felvonu­lás után a Május 1. téren felállított sátrak előtt váltottak szót Ismerősök, barátok. A marcellházt szövetkezet kitüntetett elnöke boldogan beszélt a látottakról és így jellemezte a verő­fényes május elsejét: — Örömteljes és ígéretes volt a dol­gozók nagy seregszemléje. T. ű. fogja legjelentősebben érinteni. A va­luta helyzetünk ugyanis jól ismere­tes. Ezért nézetem szerint újra kell hangsúlyoznunk a mezőgazdaságunk kulcsszerü népgazdasági jelentőségét, és eszerint kell biztosítani a hiány­termékek termelésének a növelését. Ing Tóth Endre Nagy találkozó Ipolyságon A Szabad Földműves szer­kesztősége és az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Kö­zépiskola május 17—18-án rendezi meg a mezőgazdasá­gi iskolák közti szakmai és irodalmi vetélkedőt. Emellett a korszerű ipolysági stadion­ban kerül sor a Szabad Föld­műves kupáért versengő lab­darúgó csapatok közti elő­döntőre és vasárnap a dön­tőre. SZOMBATON ESTE 17 órai kezdettel gazdag kultúr­műsor lesz az ipolysági Amfiteát­rumban. A műsorban fellépnek a mezőgazdasági Iskolák legjobb együttesei és szólistái. Az ipoly­sági Mozaik zenekara kíséretében közreműködnek az országos tánc­dalversenyen részt vett énekesek. A műsorban több neves budapesti művész is szerepel. Puskás Sándor, Szántai Ildi­kó, Ármos Amália, Harsányi Lilla és Szolnoki Gyula sok­színű műsora minden bizony­nyal megnyeri a közönség tetszését. A műsor után az iskola udvarán tábortűz lesz és reggelig tartó táncmulatság. A széleskörű rendezvényre min­denkit szeretettel várunk. Jegyelővétel az Ipolysági Mező­­gazdasági Technikumban. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa csúcsszervének moszkvai tanácskozásáról informálta a sajtót F. Hamouz, a fö­deratív kormány alelnöke, hazánk állandó képviselője a KGST-ben. Hamouz elvtárs magállapította, hogy a KGST fennállása óta először dolgozott ki egy olyan programot, amelynek a közös integráns és dinamikus fejlődés' elvi alapján ki kell emelnie a szocialista gazdasági rendszer és a szocialista ökonómia elő­nyeit. A moszkvai ülést az összes tagállamok egy év óta tartő előkészülete előzte meg, amely munka nagyban hozzájárult a konferencia sikeréhez. Mindegyik állam a saját adottságai és feltételei alapján kidolgozta javaslatait és elgondolásait. Ezek­nek megvitatása és összehangolása folytán született meg az egységes program, amelyet aztán kötelezőleg elfogadtak az összes tagállamok. A program 25 pontból áll és magába foglalja a szocialista integráció, együttműködés, és specializáció szakaszait, az új, rugalmasabb kereskedelmi kapcsolatokat, az ármegállapítás elveit a világárakhoz viszonyítva, a KGST keretében történő árközelítést, a közös pénzügyi politikát, a hitelkérdéseket. a kamatok magasságát, a tudományos technikai együttműködést stb. ' A program tükrözi a mi hozzájárulásunkat is, főleg a valuta­­pénzügy területén, a fizetési kapcsolatokban, a kooperációban, a szakosításban és a tudományos-technikai együtttműködés megjavításában. ,A szocialista integrációnak nem lesz befolyása pl. a tag­államok sajátos belső tervezésére, és a vállalatok önállósá­gára. A szocialista országok gazdasági tevékenységének fej­lődése az összehangolt tervezés útján fog haladni, amely a KGST keretében folyó együttműködés alapvető módszere lesz. A beruházási építkezések biztosításánál a tagállamok a tudo­mány és a technika tervszerű fejlesztésére támaszkodnak. Minden tagállam önállóan dönt abban, hogy a közös tervezés melyik szakaszán kíván résztvenni. Számunkra például a ko­hászat fejlesztése, fejlett kohászatunk következtében, nem jö­het tekintetbe. Ezzel szemben az elektronika fejlesztésében jelentős részt vállalunk. A kereskedelmi kapcsolatok rugalma­sabbá tétele érdekében többek közt lehetővé válik a partnerek közötti közvetlen kapcsolat és a szabad árucsere. A tudomá­nyos technikai együttműködés kiszélesül úgy, hogy fokozato­san nemzetközi tudományos-technikai intézményeket, labora­tóriumokat és tudományos intézeteket építenek. A tudományos tapasztalatok cseréje tekintetében egyrészt érvényesítik a díjmentesség elvét, másrészt olyan esetekben, amikor jelentős tudományos-technikai műről van szó, amely nagy nemzeti részvételt és magas költségeket igényel, ezt anyagilag megtérítik. A KGST keretében egy kollektív szerződés készül, amely a közös, könyvelhető valuta szerepét szabályozza. A mezőgaz­daság és az élelmiszeripar komplex fejlesztése terén nemcsak az agrotechnikai és a gépipari egységeknek kell érvényesül­niük, hanem a vegyiparnak és más rokonágazatoknak 'isi Nemzetközi-jogi szabályozás bevezetésével megoldódik a termelési védjegyek kérdése is, mely gyönge pont volt eddig az együttműködésben. A szocialista gazdasági rendszer fejlesztésének és, .megszi­lárdításának sok alapvető problémáját, valamint őzeknek meg­oldását tartalmazza az egyhangúlag elfogadott program. Mind­amellett nem szabad azt hinnünk, hogy ez a program — amelynek a proklamáciős Időszak után a tevékeny működés! időszakba kell átmennie — azonnal vagy egy-két' éven belül látható eredményeket hoz. Gazdasági proqaléroáinkat magunk­nak kell megoldani saját alkotó munkánkkal és a szocialista, valamint a többi partnereinkkel folytatott- kétoldalú együtt­működés segítségével. Új francia ELNÖKVÁLASZTÁS ELŐTT DE GAULLE CSATAVESZTÉSE Az ötödik francia köztársaságban, melyet tudva­­*** levöleg De Gaulle tábornok hívott híveivel élet­re, múlt hónap 27-én egy további — immár az ötödik — népszavazás zajlott le. Ezúttal az új közigaz.gatási be­osztáshoz és a szenátus reformjához foglaltak állást a választópolgárok. Most azonban — annak ellenére, hogy De Gaulle lemondással fenyegetőzött, ha az alkotmány­­módosító reformok nem kapnák meg a többséget — balul ütött ki reá nézve a szavazás. A választópolgáruk 53 százaléka nem-et mondott és így igazolódtak azok a közvéleménykutatók, akik figyelmeztették De Gaulle-t a kockázatra, és ismervén a hangulatot, távolról sem vették holtbiztosra, hogy a francia kispolgárság a köz­­társasági elnök távozása esetére politikai káoszt, anar­chiát, polgárháborút, devalvációt várna és mindettől való félelmében mégiscsak kitart De Gaulle mellett. Minthogy a tábornok számítása ezúttal hibásnak bizo­nyult, nem maradt más hátra, mint az adott szó bevál­tása. De Gaulle tehát visszavonult Colombey-les-deux Église-i kastélyába és ott tűnődik Franciaország további sorsának alakulása felett, amelyre nem kis kihatással lesz a már előkészületben levő, június 1-re kitűzött el­nökválasztás. Az alkotmány értelmében addig is a szenátus elnöke, Alain Poher tölti be a köztársasági elnök funkcióját. De Gaulle, aki a parlamentben meglehetősen jelentős többségre támaszkodhatott, alkotmány által biztosított jogai révén — melyek persze a legkevésbé sem gyöke- j reztek hiteles demokráciában — könnyűszerrel hajtat­hatta volna keresztül reakciós reformjait, melyek a sze­nátusból merő tanácsadó testületet csináltak volna és mit sem változtattak volna a kinevezett prefektusok — aféle főispánok — jogkörén, de ezt nyilván kevesellte. Nos a népszavazás megmutatta, hogy a parlamenti erő­viszonyok korántsem tükrözik a széles néprétegek érzü­letét, amelybe a tavalyi májusi események hatása alatt — nem utolsó sorban a frankot ért megrázkódtatás cs a kispolgári életszínvonal növekvő veszélyeztetése miatt is — mindjobban elvegyült a bizonytalanság érzése. De Gaulle nacionalizmusa, nagyhatalmi politikájának túlfeszitése súlyos terheket rótt a francia dolgozó tö­megekre és a gaullizmus nem egy pozitív vonása — mint pl. az atlanti szövetség katonai szervezeteiből való ki­lépés, és a vietnami amerikai intervenció ellenzése — nem feledtethette el velük a gaullista kül- és belpolitika közti ellentéteket. Az elégedetlenség hullámai egyéb­ként az utóbbi hetekben a kiskereskedők köreiben is magasra csaptak; a gaullistáknak nem sikerült az alap­vető belpolitikai problémákat legalábbis valamennyire megoldaniuk. AZ UTÖDLÄS körül már széles fronton bontakoznak ki az elnökvá­lasztási csatározások. Legesélyesebb elnökjelöltnek Georges Pompidou volt miniszterelnök, De Gaulle egy­kori legközelebbi munkatársa mutatkozik, akit most Giscard d’ Estaing, a volt gaullista pénzügyminiszter híveinek tábora is támogat. Pompidout, mint a pénzvi­lág képviselőjét, tehetséges. De Gaulle-nál alkalmazko­­dóbb képességű, hajlékonyabb politikusként értékelik, akiről tudni vélik, hogy bizonyos megértést tanúsít Nagy-Britaniának az ún. közöspiacba való belépési óhaja és az atlanti szövetség iránt, és hogy a nyugat-keleti kapcsolatok elhanyagolása nélkül, bizonyos mértékig revideálni hajlandó a gaullista közel-keleti politikát. Biztosra vehető, hogy a Pompidou mögött (elzárkózó jobboldali erők mellett, az úgynevezett polgári közép­­párti irányzatok is porondra lépnek, nem szólván egyéb jelöltségre kivánkozókról, akik voksaikat igyekeznek a legtöbbet ígérőnek áruba bocsájtani, mint ahogyan ez az ilyen csábító alkalmaknál szokásos ... Sajnos, a jobboldal ereje alapvetőleg a baloldali tábor szétforgácsoltságában rejlő gyengeségben rejlik. Ennek tudatában igyekezett a francia kommunista párt úgy­szólván még a legutolsó napokban is a szocialista párt kongresszusát arra bfrni, hogy a többi baloldali erőkkel egyetemben, közös program kialakításáról tárgyalva, kö­zös elnökjelöltben egyezzen meg. Guy Mollet pártja azonban elvetette ezt a javaslatot, amivel csak Pompi­­douék vagy a centristák malmára hajtja a vizet. Ezzel szemben jóváhagyta Gaston Deferre marseille-i polgár­­mesternek jelölését, akiről Ismeretes, hogy annak ide­jén heves kommunistaellcnes magatartást tanúsított és a polgári középpártokkal szűrte össze a levet. Igaz, hasztalan! Hiszen csúfos vereséget szenvedett az 1963. évi elnökválasztásokon. Így érthető, hogy a kommunista pártnak rossz emlékei vannak az antikommunizmus e dicstelen lovagjáról... Deferre mellett, aki abban bízik, hogy a kommunista párt kirekesztésével sikerül a szocialistákat, centristákat, és különféle többé-kevésbé baloldali irányzatú republikánus csoportúkat megnyerni, a viszonylag kicsiny Egyesített Szocialista Pártnak is meg van a maga jelöltje, éspedig M. Rocard személyé­ben. Amennyiben Pompidou nem nyerné el az abszolút többséget, második választási menetre kerülne sor, ahol már csak két jelölt közt folyna a versengés. Nehéz vol­na jóslatokba bocsátkozni, mi minden kombináció szü­lethetnék meg erre az esetre, bizonyos azonban, hogy Deferre próbálkozása teljesen reménytelen. A kommu­nista párt kirekesztésére, amely mint a legszervezettebb és legnagyobb baloldali párt Jacques Duclos-t állította fel jelöltjeként. Minden esetre jellemző, hogy Deferre mögött távolról sem zárkózik fel az egész szocialista tábor. Mint a szocialista párt kongresszusa mutatta, el­lenzékben nem volt hiánya, sokan tartózkodtak a sza­vazástól, ami csak aláhúzza Guy Mollet és pártvezetű­­ségbeií társainak súlyos felelősségét. Szírt a © M *© >• D> © o * C/3 B* 1-"Ö > :o s .iá i *S & 8! aj 0 £ (/> to 5 N | :© a m g u | :© * E* 88 >• 8> WS

Next

/
Thumbnails
Contents