Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-10 / 19. szám
Személyi változások a legfelsőbb párt- és állami szervekben Az SZLKP elnöksége vasárnap megtartott ülésén káderintéakedésekre tett Javaslatokról tárgyalt, azokat Jóváhagyta és a Központi Bizottság plenáris ülése elé terjesztette. Az elnökség megelégedéssel állapította meg, hogy Szlovákiában méltón ünnepelték meg a május elsejét, amelyen csaknem egymillió ember vett részt. Az elnökség köszönetét mondott minden pártszervnek és szervezetnek, valamint a szakszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, iskoláknak, a dolgozóknak és az ifjúságnak tömeges részvételükért az ünnepségükön. Ezután a Központi Bizottság plénuma ült össze. Husáik elvtárs politikai és gazdasági kérdésekről beszélt, valamint a párt egységének múlhatatlan fontosságát hangsúlyozta. A nemzetiségek kérdéséről szólva megállapította, hogy a nemzetiségek jogait az egész állam érdekeinek szempontjából kell megoldani. Kiemelte; hogy a pártnak nem szabad tűrni a soviniszta elemeket a nemzetek és a nemzetiségek közti viszonyban.' A sovinizmust és a nemzeti túlkapások minden formáját ki kell iktatni életünkből. Beszéde végén felmentését Kitüntetések Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma lapunk két munkatársának, N. Kovács Istvánnak és Hoksza Istvánnak A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta. N. Kovács István (képünkön) agrárproletár családból származik. A felszabadulást követő években a kommunista párt nádszegi alapszervezete mellett működő Vörös Ifjúsági Szervezetben kezdte mozgalmi tevékenységét. Az Oj Szó levelezőjeként kedvelte meg a tollforgatást, majd a CSEMADOK központ kultúrosztálvának dolgozójaként ismét rendszeresen Jelentkezett írásaival a napi sajtó hasábjain. 1952-ben került a Szabad Földműves szerkesztőségébe, ahol a mai napig Is dolgozik. Szerénységével, munkája igényességével mutat példát. Kovács elvtárs mór kezdettől egész tevékenységével falvaink, s a mezőgazdaság szocialista átépítésén fáradozott. Szóban és cikkeiben a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kibontakozását segítette és segíti ma is. A szocializmus eszméinek hirdetője, tántoríthatatlan harcosa. Hoksza István elvtárs iközel tíz éve dolgozik szerkesztőségünkben. Olvasóink úgy ismerik, mint mezőgazdasági és főleg ökonómiai szakaszon dolgozó hírlapírót. Szakmai és gazdaság-politikai elemzései világosak és meggyőzők, sok alkalommal segítő irányvonalul szolgáltak számos mezőgazdasági üzem vezetőjének tevékenysége megjavítása és a helyes termelési orientáció megválasztása terén. Szilárdan pártos és harcos újságírók közé tartozik, aki nem riad viszszia a sokszor hálátlan bírálat alkalmazásától sem. Ezért és nyíltsaavúságáért, páratlan szorgalmáért, ügyszeretetéért, szerkesztőségünk közkedvelt tagja. * A kitüntetés méltó dolgozókat ért, és mikor ez alkalomból a legjobb kívánságunkat tolmácsoljuk Hoksza István és Kovács István kollégáinknak, azt hisszük, hogy olvasóink óhaját is teljesítjük. kérte az SZLKP KB első titkárának elnöksége és titkársága tagjainak funkciójából, majd javasolta, hogy Stefan Sádovskyt válasszák meg a Központi Bizottság első titkárává. A Központi Bizottság ülésének résztvevői egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy dr. Husák elvtársat, tekintettel magasabb funkcióba történő megválasztására, fel kell menteni az SZLKP vezető szerveiben betöltött funkcióiból. Anton Taáky elvtárs a plénum nevében köszönetét mondott dr. Husák elvtársnak sikeres tevékenységéért, amelyet Szlovákia Kommunista Pártja központi Bizottsága első titkárának tisztségében kifejtett. Ezután az ülés résztvevői titkos szavazással Stefan Sádovskyt választották meg az SZLKP KB első titkárává és titkárságának tagjává. Egyidejűleg megválasztották dr. Peter Colotka elvtársat, az SZLKP KB elnökségi tagjává és javasolták a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöki tisztségére. Ugyanaznap délutánján tartott ülést a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége. Az elnökség tekintettel arra, hogy Stefan Sádovsk^t, az eddigi miniszterelnököt, az SZLKP KB első titkárává választották, a nevezettet saját kérésére felmentette a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöki tisztsége alól és elfogadásra ajánlotta az SZLKP Kj5 javaslatát az új miniszterelnök személyére. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége az Alkotmánytörvény értelmében dr. Peter Colotkát nevezte ki a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. Dr. Peter Colotika professzor a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének, a szlovák kormány tagjainak, dr. Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának, Stefan Sádovskynak az SZKP KB első titkárának, és a Központi Bizottság tagjainak, valamint a Szlovák Nemzeti Front és más szervezetek képviselőinek jelenlétében Ondrej Klokoő, az SZNT elnöke kezébe letette a Csehszlovák Szövetségi Alkotmánytörvényben előírt fogadalmat. A naptárt tavaszt márciusban köszöntlük, de az igazi ta-oasz hosszú évtizedek óta mégis a május. Azóta, amióta május nemcsak a virágzást, a természet győzelmes újjáéledését jelenít, hanem szimbóluma lett a rabtartó tél kemény bilincseit széttörő diadalmas szabadságvágynak, kibontakozásnak, nap felé fordulásnak. Mi valahogy úgy vagyunk vele, hogy tavaly óta az újjáéledés ígéretét, a napfelé fordulást számunkra nemis annyira a május, mint inkább a január szimbolizálta. A január ígért tavaszt nekünk is, — csehszlovákiai magyaroknak. Viharos nyarat, viharos őszt értünk meg azóta és bizalmunk abban, hogy az akcióprogramnak a nemzetiségek teljes egyenjogúsítására vonatkozó része a gyakorlatban érezhető valósággá válik, ktssé megkopott. Türelmetlenek vagyunk s ez nem csoda. Minél hosszabb, szigorúbb a tél, annál sürgetőbb a tavasz utáni vágy. Egy biztos. A nagy történelmi próbatétel során mindvégig megálltuk a helyüket. Vetettünk, arattunk, betakarítottunk, végeztük a dolgunkat. Ehhez mindig értettünk. Megdönthetetlen igazság az, hogy a nagy társadalmi megmozdulások végső kibontakozása csak az állampolgárok békés, mindennapi munkájának a biztosítása lehet, ami nélkül fejlődés el nem képzelhető, Azért az egyetlen kivezető út szocialista államunk, de az egész emberiség számára is a békés egytittélés, a jövőt építő együttmunkálkodás útja, amely sohasem lesz járható a jogok egyenlősége nélkül. Jelszavak itt már mltsem érnek, a konkrét mából kell kiindulni, a valódi normalizálódás szükségességéből. Hiszen kétségtelen, hogy a nemzet és nemzetiség egymáshoz való viszonyának kedvező alakulása csak használhat államunk politikai és gazdasági fejlődésének. MdfU-Ü g-om-dalatolc Előttem van egy fénykép, amely az érsekújváríakat ábrázolja közvetlenül a háború után egy május elsejei felvonuláson. A menetelők táblát visznek, amelyen a következő felírás olvasható: Magyar iskolát a magyar gyermekeknekI Azóta kaptunk iskolákat, van pedagógusképzésünk, van színházunk is, bár évek óta (és még ki tudja meddig) fedél nélkül, vannak újságjaink is és könyvkiadásunk. A szlovák államban miniszterünk is van, miniszterhelyetteseink, Nemzetiségi Titkárságunk. Azt lehetne kérdeznt ezek alapján: mit akartok még? Legyen a palota bármilyen ra-' gyogó, ha bizonytalan alapokra épült, bármikor összeomolhat. Kik fognak majd Iskolába járni, ha nincsenek óvodáink? Es itt van a tanonciskolák, szakképzőiskolák fájó hiánya. Gyökerek nélkül nincsen virágzás. A magas posztok betöltőinek posztjukhoz illő hatáskörrel kell bírniuk, hogy ahol szükségét látják, intézkedhessenek. Május elsején a munkának, a fizikai és a szellemi munkának teremtő erejét ünnepeltük. A munkát, amely javakat és jogokat teremt. Szocialista államban egyenlő jogokat kell hogy teremtsen minden dolgozó számára, beszéljen az bármilyen nyelven. Az erős és egységes országot teremteni akaró szándéknak, amely az Akcióprogramban jutott kifejezésre, nem szabad betűnek maradnia. Betűről betűre szeretnénk ismerni végre alkotmányba foglalt, törvényben szentesített jogainkat. Hosszú tél uán késik a virágzás, de sosem marad el; a rügyeknek végül ki kell bomlaniok. Türelmetlenek vagyunk és joggal, ezt a pártnak, kormánynak, törvényhozó szerveknek be kell látntok. Építeni az országot csak velünk lehet. Együtt dolgozunk, együtt ünnepeltünk május elsején, azt akarjuk, hogy a májusi napfényből, a nyár melegéből is egyformán részesüljünk, mert sorsközösségünk realitás és megváltozhatatlan. Ordódy Katalin A zselízi városi kertészet lelkes fiataljai gondoskodnak arról, hogy szebbnél-szebb szegfűvel ékesítik a tereket, utcákat. Az internacionalizmus és az alkotó rend jegyében A tavaszi kánikula kora reggeli óráiban Bratislava minden részéből díszbe öltözött, vidám emberek igyekeztek a város központja felé. Az utcákat sokszínű szalag-pálcikás, tarka ruhába öltözött Iskolás lánykák lepték el. A felvonulásra előkészülő menetoszlopokat fúvós zenekarok szórakoztatták. Mindannyiunkat magával ragad az igazi május eiseji hangulat. Kipirult arcú emberek örülnek az év legszebb hónapja első napjának, a nemzetközi összefogás, a proletár nemzetköziség napjának. Gyönyörű, napsütéses időben indul a menet, melynek élén a párt és kormány képviselői, köztük dr. Husák elvtárssal a CSKP első titkárával haladnak az élen. Majd ökölbe szorított kezű, elszánt, antifasiszta harcosok félezres tömege nyitja meg a nagy májusi menetet. Az emelkedett májusi hangulatban mondja el Husák elvtárs megfontolt, rövid beszédét, amelynek minden sora a rend és a nyugalom helyreállítására irányul. A tömeg többször tapsol, közbekiáltással helyesel, amikor arról szól, hogy eltávolítjuk a válság jelenségek okait, megteremtjük a feltételeket a szövetségesekkel való jobb együttműködésre, szorosabbra fűzzük barátságunkat a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval és következetes harcot folytatunk a szélsőséges elemek ellen. A zavarosban halászóknak tudomásul kell venniük, hogy a munkások és a parasztok és az értelmiségiek nem mennek újabb könnyű kalandba és megvédik a szocializmus alapjait. A színes tömegből egyre több a közbekiáltás. „Éljen Husák elvtárs!“ „Keményen tartsd magad, Husák elvtárs!“ „Éljen a párt!“ „Támogatunk a rend ás a nyugalom helyreállításában!“ „Teremtsetek rendet, biztonságot, dolgozni akarunk!“ Színpompásan vonul a májusi menet, elsöprő erővel halad a Dimitrov üzem vöröszászló erdeje, aztán következnek a kiszalagozott, feldíszített botocskákkal menetelő fiatalok. Mellettem többen így kiáltanak: „Nagyon szép ez a májusi menet!“ Jómagam, aki a múlt évi május elsejét is végigszemléltem, egyetértek a felkiáltókkal. Igaz, kevesebb volt a transzparens, az allegorikus kocsi, de ezer meg ezer piros tulipán, virágerdő olyan széppé tették ezt a májusi menetet, hogy még most is magam előtt látom. Virágerdő mindenfelé. Feldíszített, Integető pálcikák díszítették a gyönyörű májusi menetet. Talán a jövőben is jó lenne ezen az úton menni. Sok-sok virág kell a májusi menetbe, sok-sok piros tulipán. Mert a legjobban ez jellemzi, hogy május elsején a proletariátus vérrel festett harcos vörös lobogóit ünnepeljük. A múlt évben azt írtam, hogy nem volt még ilyen május elseje. Akkor nagy tömegeket ragadott magával a januári szél és az emberek a demokratizálódás jegyében meneteltek május elsején. Ma is azt mondom, helyes volt a januári út. De közben a demokratizálódási folyamattal visszaélők káoszt teremtettek és kikezdték a szocializmus alapjait. Akik viszont komolyan gondolták januárban a demokratizálódást és a sok vihar után az idei május elsején is a januári utat, azok ott voltak újra a május elsejei menetben. Mert ez a menet a szocializmus mellett manifesztált, az internacionalizmus és a születő rend nevében. Transzparensek hirdették, hogy tovább megyünk a januári úton. Husák elvtárs is erről szólt. Nincs viszszaút. De a májusi menet bizonyította, hogy elszámították magukat azok, akik azt gondolták, hogy a dolgozók tömegei a szocializmus ellen fordulnak. Ezt hangsúlyozta Bratislava utcáin a sokszínű, virágpompás menet. (bállá) Bratislava, 1989. május 10. Ara: L— Kis XX. évfolyam, 19. szám.
