Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-03 / 18. szám

CSALÁDI KÖR | ©gutóbb szives türelemre kér* ■* tűk azokat a szájhagyomány­­kedvelö olvasóinkat, akik arra vár­nak, hogy összegyűjtögetett verslkéik, mondókálk, klszámolóik lapunk Csa­ládi kör rovatában a lehetőségeikhez mérten napvilágot látnak, Íme most egy csokorravelöt összeválogattunk, s közlésre bocsátunk. • Maczkő István kertész, Udvará­ról újabb küldeménnyel lepett meg bennünket. Két éneket ragadtunk ki belőle: Méz, méz, méz — termett méz, Termett méznek áldottsága, Lehullott virága.-X — Ez az áldott bor, ami nékünk forr, Ha Jót Iszol belőle, a torkodra forr. 2. — Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? — Az kerülöm, azt fordulom a kend háza táját. Szeretném, szeretném, Ilonka leányát. — X — — Lányomat nem adhatom Hat lő nélkül, hintó nélkül, Három aarnygyűrd nélkül. Llptyom — lapltyom Gyere édes lányom! # Budai József, Múlyadról küldött be néhány klolvasót. Egy a több kö­zül: FELEDBSBEMENO szájhagyomány? Csokornyiének mondóka kiszámoló # Érdekes a kissallól Gúlái Éva által gyűjtött klszámolók sokasága Is. Belőlük kettőt érdemesítünk közlésre: 1. Szőrös füle van a légynek, ha nem hiszed, eredj, nézd megl Inc, fine, te vagy kint! 2. En, ten tó, klfl kafl, nó Aris, táris, tudu ráris, Te vagy a fogó! # Tamás Katalin áji olvasónk által gyűjtött két kiszámolóval tesszük tel­jessé a Szlovákia különböző tájairól beküldött s általunk összeválogatott csokrot: 1. Cicuska, macuska, hol Jártál? — Malomba’ Mit kaptál? — Kenyérkét. Hová tetted? — Polcocskára. Ki kapta el? — A pap macskája. 2. Piros kendő pl, pi, pi alatta van valami... , Két kis egér, meg egy nyúl, kimehet a pipi úr. Reméljük, ezáltal is némi segítsé­get nyújtunk az óvódák, napközi ott­honok kicsi lakóinak napi foglalkoz­tatása, Játéka tarkaságának gazdagí­tásához. Hogy ml lesz a beérkezett gyűjte­mények további sorsa? Erre majd valamelyik legközelebbi számunkban válaszolunk. A gyűjtők újabb örömé­re, megelégedésére számítva. Ettyem, pettyem... Ettyem, pettyem, pitypalára, Szól a rigó kiskorába’ Hess, hess, kismadárka, Szál] fel a rózsafára! Ingó-bingó rózsa, Te vagy a fogócska! — Hej csücske, csücske ..« • „A népköltészet az egyszerű fa­lusi ember gondjának, örömének leg­­igazibbb kifejezője“ — Írja Némethné Öllös Márta madi levelezőnk, aki na­gyon fiatalon vált toliforgatóvá. Az általános iskolát be sem fejezve Íro­gatta, s küldte leveleit szerkesztősé­günkbe. S most, mint családanya, ugyancsak Irogat. Az alábbi tréfás népkölteményt 82 éves nagyanyja em­lékezetének gazdag tárházából ra­gadta ki. Én azt cselekszem, megházasodom, Feleségem dolgozik, én meg aluszom. Hej csücske, csücske, ugorj ki belőle. Hajdanáné, rokonáné téged hívlak táncba. Nem mehetek táncba, mert a lovam sánta. Sánta lovam, paripám, hízik a mezőbe’ Szépasszony szeretőm, lakik mostan Győrbe! Annak olyan cipellője, hegedül a sarka. Annak olyan fejkötője, az eget hasítja. Sim, som gyere be, szeretőm szerelme Jutott az eszembe. A BÜTOR ALKALMAZKODJON AZ EMBERHEZ,S NE AZ EMBER A BÜTORHOZ! LEJÁRT A MÜTYÜRÖK KORA Lakószoba variálható elemekből: a he­­verők tetszés szerint sarokra állítha­tók vagy hosszában, a fal mentén. Az ágynemütarlók (alacsony) térelvá­lasztót is képezhetnek; a szekrények (még két ruhásszekrény tartozik a berendezéshez) egységes méretüknél fogva bútorfalat alkothatnak, vagy külön-külön egy-egy kisebb talrész bebútorzására is alkalmasak. Napjainkban a lakberendezési tárgyak kérdése egyre Jobban foglalkoztatja a falusi dolgozókat. Sokan azon­ban a régi szemléletet vallják magukénak, a modern lakberendezés ismereteinek hiányában. Pedig egy mon­datban így foglalható össze: a bútor alkalmazkodjék az emberhez, s ne az ember a bútorhoz. Csupán tájékoztatásiképpen: bútoraink Európa-szerte keresettek és kedveltek. A legkorszerűbb alapanyagok­ból, tetszetős és praktikus kivitelben készülnek, s híven tükrözik a lakáskultúra fejlődését, népszerűségüket en­nek köszönhetik. Mi lesz a dísztárgyakkal? Gyakran felvetődik a kérdés: mi lesz a dísztárgyak­kal? Hol kapnak helyet a modern lakásban? Ezt a ké­nyes kérdést érdemes több oldalról megvizsgálni. Leg­helyesebb, ha magyarázatért a múltba pillantunk vissza. A 19. század végén, a 20. század elején az átlagos polgári lakás dísze az ebédlő volt. Ritka esetben hasz­nálták ugyan ebédlőnek, inkább különféle ünnepségek alkalmával, vendégek fogadásakor vették Igénybe. Minden Ilyen ebédlő nélkülözhetetlen kelléke volt az üvegezett vitrin. Rendeltetése volt: benne tárolták az összegyűlt dísztárgyakat. Kisebb dísztárgyakat „hlppe­­ket“, porcelán és üvegtárgyakat helyeztek el benne. Ezek a dísztárgyak magukon viselték a Ikor általános jellemzőit. A lakás váljék korszerű otthonná! Az iparművészet forradalma a huszas évek ^lején bontakozott ki. Ez hatalmas változást hozott a lakások felszerelésében és berendezésében. A változás lényege az volt, hogy a lakások a valóságos igényekhez igazod­tak. A lakás lényegében ekkor kezdett korszerű otthonná válni. Megszűntek a lakás reprezentatív helyiségei és minden négyzetmétert célszerűen igyekeztek kihasznál­ni. Már ekkor lejárt a mütyürök, giccses porcelán­­szobrocskák kora. Ha ma valaki be akarja bútorozni lakását, ritkán talál a bútordarabok között vitrint. Viszont egyre na­gyobb a választék úgynevezett bútorfalakból. Ezekre a bútordarabokra olyan tárgyak és díszítő elemek kerül­nek, amelyek valamilyen célt szolgálnak. Az utóbbi Időben a bútorfal van terjedőben. Nyilván­valóan azért, mert Jól alkalmazkodnak a korszerű ter­vezésű lakásokhoz és előállításuk olcsó. A készen kap­ható bútorfalak közül az úgynevezett „svédfalak“ váltak be leginkább. Ezek többnyire fémállványra szerelt pol­cokból és szekrényelemekből állnak. Könnyen szétszed­hetők. Tulajdonosuk tetszés szerint variálhatja, állíthatja össze. * A mai ember szemében múzeumként hat az olyan la­kás, amelyben a rekamiék, fotelek ízléstelen sokaságát, csipketerítős bútorasztalokat kell kerülgetni. A divat igen változó. Ehhez sem igazodhat mindenki. Aki lakását korszerűen akarja berendezni, viszont Jó, ha tudja: a kor szellemét és ízlését figyelembe kell venni! Kalita Gábor, Ipolyság ■y|inden divatigény hoz valami új formát: régen a hordóvonal i uralkodott, ezt követte a zsák, a tu­bus, s most a trapéz jött. Az új sziluett a lefelé bővülő mér­­j tani forma, a trapéz. Ehhez a kalap magasított ugyan, de rendszerint ka­rima nélküli, vagy „cowboy” kalap. A táska kicsi és szögletes, a cipő bot­­sarkú és szintén szögletes orrú. A di­vatos nő sohasem lehet részleteiben — csak kalapban, vagy táskában, vagy cipőben — elegáns. Az igazi elegancia a formák összessége: a sziluett. * Mi az ízlés? Az a tehetség vagy megtanult jótulajdonság, amivel a legújabb divatból — egyéniségét, test­alkatát, az alkalomszerűséget figye­lembe véve — a nő kiválasztja a neki legelőnyösebb ruhafélét és a kiegé­szítőket. ♦♦♦ ♦♦♦ '** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *1* ♦♦♦ «5* *t* *** *$* «J* «J* *** «J* «£♦ «$► «$♦ «$* «J» «£♦ «$* •$» *** *** ♦> *j* •** *** **< A kisnyuszi első sétája Hol volt, hol nem volt, élt Nyu« szl-anyó egyetlen gyermekével, a Kis­­nyuszival. Mindenük megvolt, amit csak szemük, szájuk kívánt, még a ravasz rókák sem háborgatták őket. Nyuszlanyó, hogy változatosabbá tegye életüket, másnap kora reggel felébresztette Klsnyuszit: — Eddig keveset láttál a világból — mondotta neki —, elviszlek sétaútra. Csak arra kérlek, fogadd meg a taná­csom, nehogy baf érjen! — Rád hallgatok — ugrándozott örömében Klsnyuszt. Elindultak. Rengeteg volt a látnivaló. A nyuszi­­sári nem bírt betelni velük. Futkáro­­zott, s egyszer csak botot pillantott meg; — Nézd, anyu — lelkendezett —, jó lenne ez a bot nekünk. — Add csak Idei Rátesszük a ta­­rlzsnyánkat, így könnyebb lesz a ctpe­lése. Lépteiket megszaporázták, hogy töb­bet lássanak. Patakhoz értek. Klsnyu-MEGFEJTÉS — NYERTESEK A Szabad Földműves 16 száma mi­­nlreltvényének helyes megfejtése: V. I. Lenin, Áprilisi Tézisek. Nyertesek: Csépe Aliz, Várgede — Maszlák István, Kassa —• Becse Tibor, Muzsla. szí azon töprengett, miként kelnek 'át rajta. Nyuszlanyó megnyugtatta; — Várj tttt Elóször átvtszem a ta risznyát, s visszajövök érted. — Egyet dobbantott, s átlendült a túloldalra Ilyen könnyen megy ez? — gondolta Kisnyuszi. — Elég nagy vagyok. Meg­mutatom anyunak, hogy tudok akko­rát ugrani, mint ő. S azzal nekiru­gaszkodott. .. De nem ért partot, bele­huppant a sebes patak vizébe. Kapá­­lódzott, de úszni nem tudott. Nyuszlanyó nem esett kétség­be. A bajbajutott felé nyújtotta a bo­tot, s menten kihúzta a szófogadatlan Klsnyuszit. A bőrig ázott nyuszi-gyerkőc szé­gyenkezve tett ígéretet: — Máskor mindig szótfogadokl VARGA JENŐ, Nagycétény — SZLOVÁKIAI HEGYEK — VÍZSZINTES: 1. Hegység a szlová­kiai Kárpátokban. 5. Levegő — gö­rögül (aer) 6. Äk! 7. Lőrés szélei. 9. Vonat eleje és vége. 10. Fél tucat. 11. Kettős betű. 13. E napon. 14. Étel­­ízesítő. 15. Menyasszony. 17. Szlová­kiai magyarnyelvű képes hetilap. 19. Fedd. FÜGGŐLEGES: 1. Végnélküll mese. 2. Nem egészen arra. 3. Azonos ma­gánhangzók. 4. Maró folyadék. 5. Ez a hegység is a Szlovákiai Kárpátok­ban van. 8. Hegy Közép-Szlovákiában. 12. Fontos ásvány. 13. Római ezeregy. 16. Igavonó állat. 18. Tíznek a fele. 19. Helyrag. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 5. és 8. számú sorok megfejtése. Mindig ízlésesen divatosan Tudott dolog, hogy mindig az al­kalomnak megfelelően kell öltözköd­ni. S az alkalom nemcsak azt jelenti, hogy társaságban, színházban kell jól öltözöttnek, elegánsnak lenni, hanem a nap minden szakában, attól füg­gően, hogy hol vagyunk. Például ott­hon szükséges a háziruha. Ez köntös vagy pongyola. De aki ízlésesen és korszerűen akar öltözködni, ne a hosszú, matlasszé pongyolát válasz­­sza, hanem a rövid, jó meleg szövet­ből készült házikabátot, hosszú nad­rággal. Munkában, iskolában, hivatalban legpraktikusabb a szoknya és a blúz, az új divat szerint mellénnyel vagy kötöttkabáttal. A teltkarcsúaknak egyenes mellény és hosszított derekú szoknyát ajánl a tervező, a magas, karcsúaknak a rakott vagy holos szoknyát, a buggyos, bekötött blúz­megoldásokat. Baráti társaságba, koncertre, szín­házba, moziba, táncos szórakozóhely­re az alkalomnak megfelelően kell öltözködni. Azonban az alkalmi ruha nem azonos a feltűnő, túldíszített ru­hákkal. Baráti társaságba kis szövet­ruha, pulóver a legmegfelelőbb. Szín­házba, koncertre szépszabású, egy­szerű, elegáns, finom anyagú ruha, kompié vagy kosztüm való. Táncos helyre a dekoltált, különleges anyagú és szabású ruha illik. POZSONYI VAROSRÉSZLET — Patbó Erzsébet, VIII. oszt. tanuló tusrajza. MOLNÁR LAJOS: Esti mese öreg anyóka az est, Csoszog, tesz-vesz, rendez: lefekteti a szellőt, odaszól a csendhez, a kuporgó bokrokat álomba dúdolja, a virágok színeit sorra betakarja. Megnézi a fészkeket: rendben van-e minden?. Hangyabolyok ajtaját becsukta szép csendben. S hogyha elrendez mindent, a langyos sötétben elalszik egy falevél puha tenyerében. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1969. május 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents