Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-03 / 18. szám

.HASZNOS TUDNIVALÓK. A EFSZ-ek bizottságai - a szövetkezeti demokrácia fejlesztésének alapjai Az egységes földművesszövetkezet a Jogrend szabványai alapján önkéntes termelési-gazdasági és társadalmi szervezet. Az EFSZ-ekben a szövetke­zeti demokrácia elve érvényesül, amely a szövetkezet minden tagjának lehetővé teszi, hogy aktívan és kez­deményezzen vegyen részt a szövet­kezet életének irányításában. A szö­vetkezeti demokrácia tartalma első­sorban az, hogy a tagok, mint szövet­kezetük gazdái, taggyűlésük és a szö­vetkezet egyéb szervei által maguk Intézik, irányítják saját ügyeiket az érvényes Jogrenddel összhangban. A taggyűlés, mivel ez a szövetke­zet legfőbb szerve, a legnagyobb ha­táskörrel is bír az EFSZ szövetkezeti demokráciájának megvalósítása és fej­lesztése terén. Hatáskörébe tartoznak egyrészt a szövetkezet életének leg­fontosabb kérdései (az EFSZ-ek min­ta-alapszabályai szerint kizárólagos jogikör), másrészt határozhat a szövet­kezet napirendre tűzött összes többi kérdésében Is (a taggyűlés általános jogköre). A taggyűlés a szövetkezet kollektív szerve és tárgyalásain a szövetkezet minden tagjának részt kellene vennie, ami biztosítaná, hogy a taggyűlés olyan határozatokat fo­gad el, amelyek az érvényes Jogsza­bályokkal és a szövetkezeti tagok ér­dekeivel is teljes összhangban lesz­nek. A taggyűlés érvényessége szem­pontjából legalább a szövetkezeti ta­gok felének részvétele szükséges és az elfogadott határozatokat a taggyű­lésen résztvevők számának felét meg­haladó többségnek kell megszavaznia. Jóváhagynia. Tekintettel arra, hogy az EFSZ-ek taggyűlését aránylag je­lentős időközönként (minden 1—3 hó­napban) tartják csak meg, s ezáltal a tagok részvétele a szövetkezet vezeté­sében és irányításában lényegesen csökken, feltétlenül szükséges az EFSZ-ekben az albizottságok tevé­kenységét rendszeresíteni, amelyek ál­tal aktivizálható a szövetkezeti tagok részvétele a szövetkezet vezetésében, ügyintézésében. Az EFSZ-ek jelenleg érvényes min­ta-alapszabályai szerint (Tt 169/1964 sz. rendelet) a szövetkezetekben egy­részt a taggyűlés albizottságait,, más­részt pedig a szövetkezet vezetőségé­nek albizottságait rendszeresítik. Ezek kötelezően létesített albizottsá­gokra (amelyeket minden szövetke­zetben meg kell alakítani), valamint olyanokra tagozódnak, amelyeket nem kötelező létrehozni. A taggyűlés kötelezően létesített albizottságai közé tartoznak az ellen­őrző bizottság, a szociális, a kulturá­lis és a munkabiztonsági albizottsá­gok. A szövetkezet vezetőségének kö­telező albizottsága a szabványmeg­állapító (norma) albizottság. Az ellenőrző bizottságnak különle­ges helyzete van az EFSZ-ben, mivel a szövetkezet egyetlen ellenőrző szer­ve. Tevékenységéről kizárólag a szö­vetkezeti taggyűlésnek tartozik szám­adással, amely ezt a bizottságot 2—4 év időtartamára választja meg. Nincs alárendelve sem a vezetőségnek, sem a szövetkezet elnökének, jogkörét eléggé részletesen határolják meg a földművesszövetkezeti jogrend szab­ványai (az EFSZ-ek minta alapszabá­lyai, valamint a szövetkezetek munka — és ügyviteli rendje). Az ellenőrző bizottság tagja csak szövetkezeti tag lehet, azonban nem lehet olyan veze­tőségi tag, akinek tevékenységét el­lenőrizni köteles. Az ellenőrző bizottság megválasz­tásának szükségességét egyetlen EFSZ-ben sem vonják kétségbe. Min­den szövetkezetben kötelezően meg is választják. Komolyabb hiányossá­gok mutatkoznak azonban számos el­lenőrző bizottság munkájában, éspe­dig azért, mert a bizottság által tel­jesítésre váró igényes feladatok el­végzéséhez az ellenőrző bizottságok tagjai nagyobbára nem rendelkeznek a kellő szakmai és jellembeli előfel­tételekkel. A szociális albizottság a szövetke­zeti földművesek szociális biztosításá­nak kibővítése következtében a szö­vetkezet egyik legfontosabb albizott-10 57AtAD FÖLDMŰVES sága. Rendszeres munkája jelenleg egyetlen EFSZ-ben sem nélkülözhető. Dönt a betegség idejére, esetleg a családtag ápolásának idejére adott táppénz, a szülési szabadságra adott táppénz, a családi pótlékok összege megítéléséről, ami minden szövetke­zetben nagyon gyakori és időszerű ügyviteli ténykedés. A szociális albizottság különleges­sége az, hogy amennyiben a szövet­kezeti tagok illetményeit össztársadal­mi alapokból ítéli meg (táppénz, csa­ládi pótlék stb.), a szociális ellátás állami szervének jogkörét tölti be. A szövetkezet szociális és kulturális alapjából adott hozzájárulások és se­gélyek megítélése esetében a szövet­kezet szerve csupán. Tekintettel az albizottság e fontos munkakörére, titkára a törvény meghatározásai sze­rint a szövetkezet ökonőmusa (köny­velője) tehát olyan tisztség viselő, akinek e felelősségteljes és igényes munka elvégzéséhez kellő képzettsé­ge és adottsága van. Az albizottságot a szövetkezet taggyűlése választja, összesen 3—5 tagot 2—4 év időtar­tamra. A Jogszabályokkal összhangban, amelyek szerint az EFSZ a szövetke­zeti parasztok társadalmi szervezete is egyúttal, a szövetkezetek köteles­sége gondoskodni tagjaik kulturális igényeinek kielégítéséről. Az adott részlegen a szövetkezet szükségletei­nek kielégítésére a taggyűlés meg­választja a kulturális albizottságot, amely a taggyűlés kötelezően létesí­tett bizottsága és minden szövetkezet­ben meg kell alakítani. A kulturális albizottság létrehozásának szükséges­ségét és kötelező voltát nemcsak az érvényben levő minta-alapszabályok és ügyviteli rend írja elő, hanem kü­lön kihangsúlyozza a Szövetkezeti és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szlovákiai Szövetségének Alapszabá­lyai is, mely alapszabályokat a Nyit­ján 1968 júliusában megtartott orszá­gos konferencia küldöttel határoztak meg. Eddig már pontosan meghatá­rozták az EFSZ kulturális albizottsá­génak munkatartalmát is. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatásköréből kivonták az üdülési gondoskodás és más kulturális tevé­kenység ügyintézését és a Paraszt­szövetségre hárították, amely szervei által gondoskodik majd arról, hogy ezt a munkát a legkisebb egységekig, az EFSZ-eklg mindenütt pontosan el­végezzék. A szövetkezetekben ezeket az ügyeket a kulturális albizottságok intézik. Reméljük, hogy a Parasztszö­vetségnek, mint a szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó földművesek érdekvédelmi-társadalmi szervezeté­nek sikerül összehangolni ezt a mun­kát és mindenütt fellendül majd a kulturális albizottság tevékenysége. A szövetkezetekben aránylag a leg­gyengébb tevékenységet a munkabiz­tonsági albizottságok fejtik ki. Habár ez is egyike a taggyűlés kötelező al­bizottságainak, egyes szövetkezetek­ben, a minta-alapszabályokkal ellentét­ben létre sem hozzák, tagjait meg sem választják és ha igen, a bizottság lé­tesítése tisztán formalitás. Emellett a szövetkezetekben a munkabalesetek száma igen jelentős, sőt, a munkabal­esetek egyre gyakoribbak, amit az illető albizottság Jó munkája jelentős mértékben elsősorban a balesetek megelőzése terén befolyásolhatna. A szövetkezetek munkabaleseteinek csökkentése érdekében következete­sen ki kell tartani amellett, hogy minden egyes EFSZ taggyűlése meg­válassza a munkabiztonsági albizott­ságot kötelezően létesített bizottsága­ként, és ez eleget tegyen a jogsza­bályok szerint reá háruló feladatok­nak. Az EFSZ elnökségének egyetlen kö­telezően megalakítandó bizottsága a norma-bizottság. Munkája elsősorban a szövetkezet teljesítmény-normáinak, szabványainak kidolgozására irányul az EFSZ minta-teljesítménynormát szerint, amelyeket a Mezőgazdasági Minisztérium adott ki. Az egyes EFSZ-ek saját teljesítmény-normáit az elnökség Javaslata alapján a szövet­kezet taggyűlésének kell Jóváhagynia. A kötelezően létesítendő bizottsá­gokon kívül a taggyűlés és a szövet­kezet vezetősége további — nam kö­telező albizottságokat is létesíthet vagy állandóan,, vagy Ideiglenesen. A taggyűlés állandó albizottságai kö­zé tartoznak pl. a tűzrendészet! albi­zottság, (amelyet igen sok EFSZ-ben már létrehoztak), beruházási albizott­ság, választási albizottság stb. A ve­zetőség például saját belátása szerint megalakíthatja a szövetkezet egyéni alapszabályainak kidolgozására létesí­tett albizottságot, fegyelmi albizott­ságot hozhat létre stb. II. Az EFSZ-ek mintaként szolgáló munka- és ügyviteli rendje értelmé­ben a szövetkezetek albizottságai rendszerint annak a szervnek segéd — illetve tanácsadó szervei, amely őket. létrehozta. A szövetkezet e szer­veinek nyújtják be ezek az albizottsá­gok a problémák megoldására kidol­gozott javaslataikat. A taggyűlés olyan eseteket állapíthat meg, ame­lyekben az illetékes albizottság maga hozhat döntést. Ezek azonban nem lehetnek olyan esetek, amelyek a mintaalapszabályok szerint kizárólag a taggyűlés hatáskörébe tartoznak. Döntési jogköre lehet az albizottság­nak a jogrendi előírások szerint és ilyen esetben sem a taggyűlés, sem a szövetkezet más szerve döntésében nem korlátozhatja. Ez érvényes ma például a szociális bizottságra, amely önmaga hozhat határozatot a szövet­kezeti földművesek szociális ellátá­sának kérdéseit illetően. Azoknak a kérdéseknek körét, ame­lyeknek megoldásában a bizottságnak kell Javaslatot benyújtani, vagy köz­vetlenül döntést hozni az a szerv ha­tározza meg, amely a bizottságot lét­rehozta, amennyiben a bizottság jog­körét nem szabályozzák egyéb jogi előírások (például a szociális bizott­ság esetében). A bizottság ezután ilyen kérdésekben tárgyalás- és dön­tésképes tagjainak legalább a felét meghaladó létszáma mellett (legkeve­sebb három tag jelenléte) határozat­­képes és határozatai érvényesek, ha a bizottság tagjainak több mint a fele e döntést jóváhagyja. Az olyan bizott­ság határozatát, amelyet döntési jog­körrel ruháztak fel, csak az a szerv másíthatja meg, amely ezt a bizott­ságot megalakította. A bizottság szükség szerint ül ösz­­sze, rendszerint azonban havonta egyszer. Előre kidolgozott terv sze­rint dolgozik, amelyet az albizottságot megalakító szerv munkaterve alapján dolgoz ki. A bizottság tárgyalásairól és döntéseiről jegyzőkönyvet ír, amelyből világosan ki kell tűnnie, milyen végső következtetésekre Ju­tott, és milyen határozatot hozott. A bizottság tagjait (3—5 tagot) az a szerv választja meg a szövetkezet tagjai közül, amely a bizottságot lét­rehozza, tehát vagy a taggyűlés, vagy a szövetkezet vezetősége. A segéd, illetve tanácsadó albizottságba az olyan személyek is beválaszthatok, akik nem tagjai a szövetkezetnek, különösen a szövetkezetben dolgozó szakemberek soraiból. A bizottság elnökét a bizottság tagjai választják saját körükből. A szövetkezeteknek ajánlható, hogy a bizottságok elnökei lehetőleg vezetőségi tagok legyenek. Az előbbiekben röviden felvázolt sorokból is kitűnik, hogy a szövetke­zetek tagjainak elég lehetőségük van a szövetkezeti demokrácia kibővítésé­re és fejlesztésére, elsősorban a szö­vetkezet vezetése, irányítása terén. A szövetkezet funkcionáriusainak, tisztségviselőinek nem szabad na­gyobb Jogkört kisajátítani, mint amennyi őket az érvényes jogi szab­ványok szerint megilleti, nem szabad egyéni pozíciójukat a többi szövetke­zeti tag kezdeményezése korlátozásá­nak rovására erősíteniük. A szövetke­zeti demokrácia nem Jelenti csupán a taggyűlésen a formális szavazati Jo­got, hanem annak lehetőségét, hogy valóban és ténylegesen beleszólhas­son a szövetkezet tevékenységébe, mindenekelőtt a szövetkezet bizott­ságainak munkája és ténykedése ál­tal. A szövetkezeti bizottságok és segédszerveinek Jó munkája mellett a szövetkezeti tagok felelősséget érez­nek majd szövetkezetük fejlődéséért és vezetéséért. Ezért a vezetés és irá­nyítás munkájából ténylegesen, aktí­van kiveszik részüket. Doc. dr. Juraj Kolesár, tudományos kandidátus Munkabér és éjjeli bérpótlék 1969. május 3. Nemrég vállaltam állást az egyik helyigazdálkodási üzemegységnél mint portás. Munkabéremet havi 920.— koronában állapították meg. Mi a portások bérének alsó és fel­ső határa? Jogom van bérpótlékra, ha éjjeli műszakban dolgozom? A munkavállaló alapbérét a szerve­zet vezetője állapítja meg a munka­körnek megfelelően (103/1968 Tt szá­mú rendelet, 2. §. 2. bek.).'Ebben az esetben az üzemegység vezetője szab­ja meg a dolgozó munkabérét. A por­tások munkabérének alsó határa 850,— korona és felső határa 1020,— korona. A munkabér megállapításánál tekintettel kell lenni a munka nehéz­ségére és a munkavállaló egyéni tu­lajdonságaira. Egyébként meg kell Je­gyezni, hogy a munkavállalónak az alapbéren kívül Jutalomra és haszon­­részesedésre is van igénye. Ha a munkavállaló éjjeli műszak­ban dolgozik, bérpótlékra van igénye. Ez 0,80 korona minden ledolgozott teljes óra ntán, de műszakonként legfeljebb 8 órát számítva. A bérpót­lékot 2,— koronáig lehet emelni a munkafeltételeknek és a szervezet anyagi eszközeinek megfelelően, azok­nak a dolgozóknak pedig, akik kizáró­lag éiiüli szolgálatot teljesítenek (pl. ez éjjeli portásoknak) 3,— koronáig. Éjjeli műszakon azt a műszakot kell érteni, amelyből legalább 5 óra a 22. órától 6 óráig terjedő időszakra esik. Az említett bérpótlékot akkor lehet kifizetni, ha a munkavállaló az egész éjjeli műszakot ledolgozza. Azonkívül ezt a munkát a meghatározott heti munkaidő keretében teljesíti (103/1968 Tt számú rendelet, 7. §, 3. bek.). Ha az alkalmazott az éjjeli műszak egy részét a munkában való akadályozta­tása miatt nem tudja ledolgozni, ezt a műszakot a bérpótlék szempontjá­ból teljes mértékben ledolgozottnak kell minősíteni (86/1965 Tt számú kormányrendelet 63. §). Azoknál a szervezeteknél, ahol kollektív szerző­dést kötnek, a bérpótlék nagyságát ebben a szerződésben kell meghatá­rozni. Egyéb szervezeteknél a bérpót­lékot a szervezet vezetője határozza meg az illetékes szakszervezeti szerv­vel való megállapodás után. — NB— Burgonya helyett sertéshús A Törvénytár (Zbierka zákonov) leigűjábbb részlegében megjelent a Me­zőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztérium 17/1969 sz. hirdetménye, amely módosítja és kiegészíti a Tt 30/1968 számú, egyes mezőgazdasági termé­nyeknek és termékeknek az állami gazdaságok, illetve egyéb, mezőgazda­­sági termeléssel foglalkozó szocialista szervezetek dolgozóinak való eladá­sáról szóló rendeletet. E hirdetmény szerint módosul a rendelet 5. paragrafusa éspedig olyan értelemben, hogy az állami gazdaságok dolgozóinak, ha ezeik tekintettel ez állatorvosi, higiéniai előírásokra, esetleg más nyomós okok következtében maguk nem nevelhetnek sertést, úgy a malac, gabona és burgonya eladása helyett a naptári évben egy felhizlalt, legfeljebb 150 kg élősúlyú sertést adhat el. A dolgozónak ezt a hízósertést nem szabad tovább tartania, ha­nem azonnal le kell vágnia, az erre vonatkozó különleges előírások szerint. Ilyen előírás például a Tt 156/1968 Sz. rendelet, amely egyes vágóállatok háziőléseikor nélkülözhetetlen állatorvosi kivizsgálás kötelezettségéről szól. Horgászat a halastavakon — Egyes halastavakon horgász­nak, más tavakon viszont a halá­szásnak ez a módja tilos — kérde­zik egyes olvasóink, akik közül néhányan a Csehszlovák Horgász­­szövetség tagjai. A választ ezekre a kérdésekre egyértelműen a Tt 102/1963 számú, a halászásról szóló törvény és a Tt 103/1963 sz. végrehajtó rendel­kezés adja meg. A halászásról szó­ló törvényben abból a tényből in­dulnak ki, hogy a halastavak mes­terséges víztárolók, amelyek első­sorban haltenyésztésre szolgálnak. A halastavaknak ez a szerepe rend­szerint megmarad, még ha ugyan­akikor egyéb fontos gazdasági funkciót is betölt (például a talaj vízkészletének fenntartása, víztáro­lás a lakosság szükségletére és esetleg tűzoltásra, a harmatképző­dés természetes éghajlati bázisa, stb.). A halastő funkcióját a halte­nyésztést illetően a halászatról szóló törvény fejezi ki meghatá­rozva, hogy a halastavakon folyta­tott gazdálkodással a piac ellátá­sát biztosító tervszerű haltenyész­tést és a halállomány utánpótlását nevelését, valamint a horgászkör­zetek halállományának fenntartá­sát kell elérni. A halastavakon folytatott szakszerű gazdálkodásról elsősorban az Állami Halászat ki­­rendeltségei, vagy más szocialista szervezetek (például egységes föld­művesszövetkezetek és mások) gondoskodnak. Ezek a szervezetek a törvény értelmében kötelesek a halastavakat szakszerűen rend­ben tartani és rajtuk úgy gazdál­kodni, hogy a lehető legnagyobb halmennyiséget tenyésszék ki és a haltenyésztés minőségét egyre javítsák. A halastó többi használói Is (egyének) kötelesek ezt gondozni és rendben tartani. Az említett ha­lastavak az ún. gazdasági halas­tavak. A halászásról szóló előírá­sok ezeket úgy határozzák meg, hogy ezek a tavak víztárolók, me­lyeken eredeti küldetésük mellett haltenyésztéssel is lehet foglalkoz­ni és amelyeket a halastó-gazdál­kodás szükségletei szerint le lehet csapolni és a halakat ki lehet fog­ni. Az olyan halastavaikon, ame­lyeken ilyen rendszeres gazdálko­dás folytatható, ott tilos a sport­horgászat — a Tt 103/1963 számú végrehajtó rendelkezésének 5. pa­ragrafusa szerint. Ez a tilalom nem vonatkozik az olyan halastavakra, amelyeken akár csak átmenetileg is, nem lehet halastó-gazdálkodást folytatni. Arról, hogy valóban ilyen jellegű halastő-e a kérdéses tó, a járási nemzeti bizottság dönt. Egyes halastavakon azonban nem lehet rendes halastó-gazdálkodást folytatni. Rendszerint olyan halas­­tavakN (víztárolók) ezek, amelyek­ből a vizet nem lehet lecsapolni, valamint olyanok, amelyeken egyéb okokból nem lehet rendes halastó­­gazdálkodást bevezetni. Az ilyen halastavakat a Járási nemzeti bi­zottság halastó-gazdálkodásra tar­tósan alkalmatlannak nyilvánít (a halászatról szóló törvény 6. para­grafusának 2. bekezdése). Ezeket a halászati törvény szerint „folyó­víznek“ minősítik (amilyenek a fo­lyók, völgyzáró gátakkal létreho­zott víztárolók, mederszabályozás által kialakult holtágaik, vízleve­zető- és öntözőcsatornák, valamint a bányászás következtében kiala­kult bággertavak). A Mezőgazdasági- és Élelmezés­­ügyi Minisztérium az ilyen halas­tavat a legközelebbi horgászkör­zethez csatolják (a törvény 7. pa­ragrafusának 1. bekezdése) és té­rítésmentes horgászást biztosít el­sősorban a Csehszlovák Horgász­­szövetség szervezett tagjainak. Ez az oka annak, hogy azokon a ha­lastavaikon, amelyeket a járási nemzeti bizottság halastó-gazdál­kodására tartósan alkalmatlannak minősített, a sporthorgászás enge­délyezett. —n— •»»fcefc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents