Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-11 / 2. szám
Két szomszédos falu A SZÖVETKEZET ÉS AZ ÁLLAMI GAZDASÁG EGYARÁNT TÖRŐDJÖN A FALU KULTURÁLIS ÉLETÉVEL Karácsony másodnapjának délelőttien azzal az előzetes tudattal nyomtam le a vllkei kultúrház kilincsét, hogy az úgysem nyílik ki. Kellemesen csalódtam. A művelődési otthon nem volt üres. A színpadon hárman szorgoskodtak: Danes Béla, a CSEMADOK kultúrfelelőse, Petro György és Kukla Róbert, az Ifjúsági klub vezetője. Három lelkes kultúrmunkás kuliszszákat festett, rendezgetett. Azt hittem, ők készülnek az előadásra. Tévedtem. A szlovák iskola diákjai sze lepelnek délután egy mesejátékban. A CSEMADOK és a klub tagjai az ő számukra készítik elő a díszleteket. Szép gesztus ez, és ebből is látni, hogy az Ipoly-menti faluban fontos, hogy virágozzék a kulturális élet. Az ifjúsági klub, amely 56 taggal alakult, szorosan együttműködik a CSEMADOK helyi szervezetével. A klub vezetői megértik, hogy összefogással minden jobban megoldható. Az ifjúsági klub legodaadóbb vezetője Petro György az apátfalusi textilgyár- fiatal esztergályosa. A fiatal legény titkára a Magyar Ifjúsági Szövetség losonci járási tanácsának és tagja a nemrég megalakult központi tanácsnak is. Vajon mi az ő véleménye az ifjúsági klubok megalakulásáról. — Azelőtt én voltam a CSISZ elnöke. Amikor megválasztották, a járási küldött megígérte, hogy minden hónapban legalább egyszer meglátogatnak bennünket. „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.“ Sajnos ók nem tartották meg és nemcsak velünk, de általában a magyar községben levő szervezetekkel vajmi keveset törődtek. Ezért örömmel vettük tudomásul a magyar szervezet megalakulásának lehetőségét, s rövidesen megszerveztük a klubot. — És azóta tevékenykednek is? — Már ahogy falusi viszonylatban lehet. Nemrégiben a CSEMADOK-kal karöltve esztrádműsort rendeztünk. A testnevelési szövetséggel megszerveztük az asztaliteniszezők helybeli vetélkedőjét. Zeneestek egész sorát tartottuk. Több mint fél évvel ezelőtt megalakítottuk e zenekart és így nem okoz gondot a fiatalok összehozása. Ma este is rendezünk mulatságot. Mivel szilveszterre sem kaptunk zenekart, az év utolsó napján is a mi négyesünk szerepel majd. De szerintem, talán az a legjelentősebb, hogy a klub helyiségében összejövünk esténként, közösen nézzük a televíziót, szórakozunk különböző társasjátékokkal és elvitatkozunk aktuális politikai és társadalmi kérdésekről. Elkalauzoltak a klubhelyiségbe, amely második otthona e vilkei fiataloknak. A klubszobában jóformán minden új. A helyi nemzeti bizottság televízióval lepte meg a fiatalokat. Az egységes földművesszövetkezet a berendezésre adott pénzt. Szóval mindenki tett hozzá valamit, hogy kellemessé varázsolják a fiatalok otthonát. — Anyagiak szempontjából hogyan áll a klub avagy a CSEMADOK? — Nem panaszkodhatunk — veszi át a szót Danes Béla. — Pár száz koronánk mindig van. De azt hiszem, ha pénzgondjaink lennének, a nemzeti bizottság és természetesen a szövetkezet vezetői nem zárkóznának el az anyagi segítség elől. Gondunk jelenleg más vonalon van. Kevés a választék színdarabban. Most is azon törjük a fejünket, milyen színdarabot játsszunk. Községünk legjobban a zenés vígjátékot kedveli. Sajnos, éppen ebből van a legkisebb választék. Már ki is választottuk a „Bob herceget“, de sehol nem tudjuk a kottáját felhajtani. Nagyon hálásak lennénk, ha valamelyik CSEMADOK vagy ifjúsági szervezet segítségünkre lenne a kotta megszerzésében. A kultúrfelelős e szekrény egyik részében néhány színdarabkönyvet Papes Sándor cigányprímás jónavű zenekarával nemcsak a talp alá valót húzza az újvári járás községeiben, hanem a tánccsoportokat is kiválóan kíséri. mutatott. Mindössze egy tucatnyi van belőle. Pedig ha hosszú évtizedek óta elrakják a megrendelt színdarabokat, már több száz is lehetne a könyvtárban, s akkor sokkal könynyebb lenne a színdarabválasztás. Persze, ez még nem mentesíti a színdarabkiadást, azt a tényt, hogy színdarabokból nincs nagy választék. A szomszéd faluban Alig három kilométernyire van Vükétől Panyideróc. Ebben a községben néhány évvel ezelőtt külső és belső nyomásra a szövetkezetből állami gazdaság alakult. Panyidarócon, ahol egy évtizeddel ezelőtt új művelődési otthon épült, pezsgő volt a kulturális élet, s példaképp emlegették a környéken. Most azzal a céllal beszélgettem el emberekkel, hogyan hatott a kulturális élet alakulására a gazdasági változás és jelent-e valamit az állami gazdaság a falu kulturális tevékenységében „Amikor már lassanként minden ember magáénak érezte a közöst, s ezáltal az kezdett fellendülni, akkor vette át a szövetkezet földjét az állami gazdaság.“ Ezt többen mondták azok közül, akiknek fáj, hogy a szövetkezet megszűnt létezni a faluban. Felső Gyulának, a helyi nemzeti bizottság elnökének más a véleménye. — Szerintem gyorsabb ütemű azóta a gazdasági fejlődés. És ami fő, az öregek 200—300 koronával több nyugdíjat kapnak, mintha a szövetkezet maradt volna. — És hogyan segíti az állami gazdaság a kulturális életet? — Azzal nem dicsekedhetünk. Azt hiszem az állami gazdaság ezen a téren semmit sem tesz. Kapsa Dezső, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke disznóöléssel volt elfoglalva, s így csak néhány szót váltottunk. — Amióta nálunk nincs szövetkezet, úgy érzem sokkal nehezebb összehozni a falu népét — vallja az elnök. — Már maga az a tény, hogy az állami gazdaság megalakulásakor mi, középkorúak hátat fordítottunk a mezőgazdaságnak és napi utazókká váltunk, visszaesést jelent. — Az állami gazdaság irányítói nem is érdeklődnek a CSEMADOK munkája iránt? — Egyáltalán ... Nem is csodálkozom rajta. Elég gyakran változnak a vezetők, s vannak köztük bejárók is. — A CSEMADOK kérte már valamiben az állami gazdaság segítségét? — Nem igen próbálkoztunk. Ügy is tudjuk, hiábavaló lenne. Szabó Géza, a Losonci Állami Gazdaság panyidaróci részlegén a pártszervezet elnöke. Jól ismeri a falu életét, hiszen panyidaróci és néhány évet a szövetkezetben is dolgozott. Vajon mi az ő véleménye? — Segítenek vagy nem segítenek? Ez attól függ. hogy a CSEMADOK, avagy a nemrégiben megalakult ifjúsági klub igényli-e ezt a segítséget. — S ha igényelnék? — őszintén?... Azt hiszem, sokra nem mennének vele. Én úgy gondo-Amikor az emberiség nem ismerte még az időmérés biztos támasztékát, mely szerint a Föld Nap körüli keringésének pontos tartama az év, időmérésre kezdetben csak a nappal és éjjel szolgált, vagyis az emberek csak máról holnapra éltek. Azután a Hold váltakozó jelenségeire felépítették a hetet és a hónapot és végül az év jelentőségteljes időtartamát hozzáidomították a Nap állásához. Minden nép megalkotta magának a maga külön naptárát, mely tisztán csillagászati természetű volt. Minthogy a naptárak többnyire a görögök és rómaiak beosztásán épültek fel, azért mi is átvettük a latin hónap-neveket, melyek az istenségekhez éppoly vonatkozásban állottak, mint a hétköznapoknak germán eredetű megjelölései. A „kalendárium“ szó maga görög eredetű, hozzánk azonban a rómaiaktól került. A „naptár“ a „kalendárium“ magyarosítására csinált sző. A naptárnak csakis a könyvnyomtatás, réz- és fametszet feltalálása kölcsönzött általános jelentőséget és azt meghonosította minden házban, minden családnál. Az első naptárakat Németországban állították elő, mégpedig 1439-ben. Tulajdonképpeni jelentőségét azonban csakis akkor nyerte, amikor Regiomontanus János, a hírneves königsbergi tudós és matematikus — aki 1467. október 10-től a pozsonyi ACADEMIA 1STR0P0LITANA tanára vonlom, hogy nemcsak az anyagi támogatás hiányzik az állami gazdaság részéről, hanem talán inkább az erkölcsi. — Amíg a szövetkezet létezett, más volt a helyzet? — Nálunk kezdetben nagyon döcögött a közös kereke. Bíztattak innen is, onnan is, hogy hagyjuk ott a szakmánkat és menjünk haza segíteni. Mi heten, fiatalok kötélnek is álltunk. Az első években nehéz volt a sorsunk. A fizetés kevés volt, s éppen hogy csak tengődtünk. A módosabb parasztok jobban kitartottak, mert azoknak volt tartalékuk. Szóval szegények voltunk, de azért nem csüggedtünk. — És a kulturális élet? — Abban az időben építettük a művelődési otthont, s méghozzá milyen lendülettel! A falu vezetői s a szövetkezet irányítói együtt örültek velünk, hogy jól megy minden. A színpadot jóformán a saját erőnkből létesítettük. Ha valami hiányzott, azt mindig megtaláltuk a szövetkezet háztáján. Mivel fiatalok is többen voltunk otthon, a kulturális élet fellendült, és az iparban dolgozók közül is sokan jártak esténként a kultúra hajlékába. Akkoriban jól működő színjátszó és tánccsoportúnk volt. Gyakoriak voltak az ismeretterjesztő előadások és irodalmi estek. Sok híve volt a sakknak és az asztalitenisznek is. Ezekben a sportágakban komoly versengés volt a falu lakossága között. Egyszóval nem import-kultúrából éltünk, mint manapság. — Tehát másképp nézett ki a falu közössége. — Ez csak természetes. Igaz, hogy akkor még nem volt minden háznál televízió. De azt hiszem nem ez a döntő. Hiszen az ember társas lény, és a papucskultúrán kívül másra is vágyik. — Milyen megoldást kellene keresni? — Ogy gondolom, ha egy faluban papra van szükség, mint az idealista világ eszméinek hirdetőjére, hasonlóan kellene egy fizetett ember, aki hivatásból végezné a haladó kultúra szervezését, irányítását. Ennek a megvalósítását anyagilag elősegíthetné az állami gazdaság is. Amíg szövetkezet volt a faluban, a tömegszervezetek úgy érezték, van mögötük valaki, akinek az erkölcsi támogatására számíthatnak. Bár szegény volt a közös, de azért szükség esetén az anyagi támogatástól sem zárkóztak el, mert helybeliek voltak a vezetők. Mióta állami gazdaság van Panyidarócon, valahogy szétesett a falu társadalma, s mindenki megy a maga útján. Ez valahogy nincs rendben. Azt hiszem, az állami gazdaságnak, mint a falu gazdasági erejének, hasonlóan, mint annak idején a szövetkezetnek erkölcsi kötelessége lenne figyelemmel kísérni a falu művelődési életét és elősegíteni annak kibontakozását. Egy percre sem szabad feledni, hogy az állami gazdaságnak is nagy szüksége lenne a fiatal munkaerőkre. Márpedig azok megnyerésénél a jó anyagi feltételek mellett jelentős szerepet játszik milyen szórakozási lehetőség van a faluban. Tóth Dezső kezdett vele foglalkozni, akit IV. Sixtus pápa 1474-ben meghívott Rómába, hogy a naptárreformhoz szükséges előmunkálatokban részt vegyen. 1473-ban Nürnbergben a saját nyomdájában latin és német nyelven kinyomtatott egy „Calendarium“ című kiadványt és ezzel lefektette az öszszes naptárak alapját. Ez a reformnaptár 30 esztendőre szólott és magas bolti ára ellenére — 12 forintba került — nagy kelendőségre tett szert. A naptár tulajdonképpeni javítását azonban csak egy századdal később hajtotta végre XIII. Gergely pápa, amennyiben egy Lilius Alajos kalábriai csillagász, Clavius matematikus, Cíaconus, Danti és másokból álló bizottságot hívott össze és Lilius javaslatát elfogadva, 1582-ben kelt bullájával rendezte a keresztény naptárt. Regiomontanus halála után a naptárak szerkesztői többnyire orvosok voltak és általuk jutott az a sok egész ségi tanács, amiket régi naptárakban találunk, ráadásul a mindig változatlanul megmaradt csillagászati adatok mellé az évszakok kezdetétől, a Nap keltéről és nyugtáról, továbbá a napok növekedéséről és csökkenéséről. Rendszerint bevált hasonszervi szerek felsorolásáról volt szó a mindennapi Az időszámítás történetéből „Bútor- és műasztalos“ hirdette a cégér Fellegi Flórián mesterségét a kültelki bérkaszárnya földszinti bolthelyisége fölött. Műhelye azonban már a tetőzet alatti padlásszobák egyikébe szorult, ahol olcsóbb volt a haszonbér. Üzletzárás és az azt követő vacsora után még egyszer felkecmergett a szorgalmas 'kisiparos- a csigalépcsőn, hogy afféle tűzmegelőző terepszemlét tartson műhelyében. Nem hajított-e el valaki el nem fojtott cigarettacsutkát, nem izzik-e valahol tűzveszélyes zsarátnok, nem hullott-e ki parázs a vaskályhából? A bérház valamennyi lurkója híven elkísérte Flóris bácsit minden esti „felfedező“ útjára. Már csak azért is, mert titokban felségesen mulattunk szaglási készségén. Akár éjfélig is elnéztük volna, hogyan tágulnak ki orrclmpái sziínatolás közben. De nem történt semmi. Minden „igyekezete“ ellenére sem talált tűzfészket, amíg... Flóris bácsi tüzet szimatol Amíg egy téli estén híre járt a házban, hogy Flóris bácsi tüzet szimatol. Egyszeribe vagy nyolc „tűzszakértő“ is fent termett Fellegi műhelyében. — E mögött a rabicfal mögött tűzfészek rejlik! — jelentette ki a műasztalos ellentmondást nem tűrő szimattal. A tüzek mesterei értetlenül álltak a ritka természeti tünemény előtt, mi srácok pedig a háttérben kuncogtunk. — Már mi éghetne a rabicfal mögött, Flóris bácsi? — kockáztatta meg a kérdést egy hitetlenkedő lakó. — A gyámgerenda! — torkolta le Fellegi prófétai szimattal a tamáskodót. — Talán kételkedik benne? Ezzel felkapta csatabárdnak beillő szekercéjét, megsuhintotta, és pillanatok alatt öles nyílást hasított a falba. Most már valamennyien láthatták a parázsló gerendát, sőt saját orrukkal érzékelhették az égett szagot, amely addig csak Fellegi orrát csiklandozta. — A földszinti lakás kályhájából a kéménybe nyúló füstlevezető kürtőt túl közel építették a gyámgerendához! — magyarázta diadalittasan, majd hozzáfűzte: — Éjjelen át leéghetett volna legalábbis a tetőzet, ha nem az egész ház. ☆ Talán a gondatlansághói és nemtörődömségből keletkező tűzfészek aránytalanul magas száma juttatta eszembe gyermekkori élményemet. De vajon nem ismétlődhet-e meg hasonló eset manapság is városokban és falvakon egyaránt? Bizonyára ma is akadnak még jó szimattal rendelkező tűzmegelőzők, akik jó szolgálataikkal, Flóris bácsi praktizálta esti körsétáikkal elejét vehetnék számos tragédiának. És mi lenne, ha tűzrendészet! szerveink Ilyen „szaglásban megöregedett“ nyugdíjasokat toboroznának a nemzeti és magánvagyon védelmére? Kozics Ede Villamos balesetek Az áramütött környezetét azonnal áramtalanítsuk. Rendszerint a kar vagy a mellkas izmai merevednek meg, esetleg a légzés idegközpontja megbénulhat. Előfordulhat zavar a szívműködésben, külső és belső égés, utóbbi különösen nagyfeszültségnél. Az eszméletlenség nem feltétlenül a halál beálltát jelenti, tehát az eszméletre térítésnél kell először próbálkoznunk. Minden körülmények között azonnal hívjunk orvost, akkor is, ha az áramsújtott eszméletnél van. Ha eszméletlen, fektessük le, ruházatát lazítsuk meg, juttassuk friss levegőhöz. Ha nem, vagy szabálytalanul lélegzik, mesterséges légzést kell alkalmaznunk mindaddig, míg az orvos meg nem érkezik. Előfordul, hogy a vezeték üzemi hiba folytán annyira felmelegszik, hogy tüzet okoz. Valamelyik gép vagy készülék túlterhelése, gondtalan vezetékkötés vagy átkötött biztosító lehet a tűz okozója. Ilyenkor első teendő a feszültségmentesítés, majd a tűz haladéktalan oltása. Ha az áram kikapcsolása azonnal nem hajtható végre, vízzel oltani nem szabad, mert a víz áramvezető, így további zárlatokat okoz, és az oltást végző személyt is áramütés érheti. A tűz oltására haboltó vagy poroltó készüléket használjunk. Ezek híján száraz homokkal fojtsuk a tüzet. Tűzveszélyes helyiségben előírás az oltókésziilék, illetve száraz homok és lapát tárulása. A tűz eloltása után csak szakközegek engedélyével szabad újból üzembe helyeznünk a berendezést. Aki tud, segítsen I A CSEMADOK vilkei helyi szervezetének a vezetősége azzal a kéréssel fordul a műkedvelő színjátszás irányítóihoz, színjátszókhoz, hogy akinek megvan a „Bob herceg“ című zenés vígjáték kottája, az értesítse őket. Cím: Danes Béla, Vel'ká nad Ipfom, okr. Lucenec. bajok ellen. Különös szerepet játszott az érvágás, amelynek csak bizonyos napokon tulajdonítottak gyógyító hatást és amelynek holdtölte és újhold szerint kellett igazodnia. Ezen érvágási napokból, amelyek február, május, augusztus és november hónapra estek — márciusban és áprilisban az érvágás meg volt tiltva —, származott a naptárhoz tartozó „érvágási tábla“. Ámbár amaz idők medicinális bölcsesége komikusnak tűnik is fel előttünk, azért azt még sem szabad félreismernünk, hogy ez vetette meg az alapját a naptár későbbi néptudományi kialakulásának. Ezzel kapcsolatban már a XVI. században felmerült a vásárok és búcsúk napjainak közlése, jóslások és jövendölések is. E jóslások főleg az időjárásban merültek ki. Az ilyen jövendőmondások élőké szítették a talajt a máig emlékünkben maradt százéves naptárban való misztikus hitnek. Az első „Százéves kaién dáríumot“ Knauer Móric apát adta ki, aki mint csillagász és időjós nagy hírnévnek örvendett. E műben Knauer — 1663-ban — az elmúlt évszázad alap ján az időjárást mindjárt a világ végéig terjedő minden esztendőre előre kiszámította. Az idők folyamán a naptáraknak a tudományos és ismeretterjesztő közleményekben való bősége egyre jobban gyarapodott, ami mellett persze a szórakozás szükséglete is kielégülést nyert. Az érdem, hogy a naptár igazán népszerűvé vált, elsősorban a német Hebelt illeti meg, akinek pompás „Kincses szekrénye“ kitűnő gyűjteménye a legnemesebb és amellett éppoly szórakoztató, mint tanulságos naptári történeteknek. Nem túlozunk ha a naptárakat a közelmúltban a legelterjedtebb irodalmi produktumoknak tekintjük. Mint egy egész esztendőre kirendelt kísérő és tanácsadó mindenütt bebocsáttatásra talált. A legegyszerűbb parasztember, akinek otthonában a biblián kívül alig volt más könyve, a kalendáriumot mégis megvásárolta. Végig böngészte minden betűjét, még pedig nem egyszer, hanem évközben többször. A családi naptár most már nem függ — közhasználatra zsinóron a falon —, mint valamikor. Jelentőségét azonban éppenséggel nem veszítette el ma sem, mert mai formájában egy nélkülözhetetlen kalauz, egy kis lexikon lett mindenki részére. A naptárt tehát soha sem nélkülözhetjük. Szívesen meghajlunk egy esztendőre terjedő uralma előtt. Matisz Gyula *»7A<3AD FÖLDMŰVES 1 3 1969. január 11.
