Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-03 / 18. szám

KISÁLLATTENYÉSZTÉS Ahol valutát jelent a juhtenyésztés Lehet-e kedvesebb képet elképzelni? Senkár István juhász és Hencz István takarmányos a hodály előtt. Andrisikin J. felvétele Általában a juhászok majdnem minden szövetkezetben arról panaszkodnak, hogy a vezetőség, de még a zootech­­nlkus sem törődik olyan gonddal a juhtenyésztéssel, mint az állattenyésztés többi szakaszával. Megnyilvánul ez a takarmányellátás minőségében, mennyiségében és az állomány iránti érdeklődésben. Sok helyen azt gondolják, hogy a silány legelő elegendő az állatok eltartásához, az utódok neveléséhez és gyapjútermeléshez. Ez az állás­pont helytelen, mert a juhoknak is szükségük van jó­­minőségű szálas- és szemestakarmányra, hogy a fejlő­désükhöz szükséges kalóriamennyiséget magkapják. A jőminőségű takarmány különösen fontos a vemhes­­ség Időszakában, hogy a fejlődő életnek biztosítva legyen a táplálók. Ha minőségi gyapjút akarunk kitermelni, ennek is elengedhetetlen követelménye a jó takarmány. A hetényl szövetkezetben is foglalkoznak juhtenyész­téssel. Senkár István juhász közel másfél évtizede dol­gozik e szakaszon, tehát érti a mesterségét. Ezt az is bizonyítja, hogy Juhász nemzetségből származik. Nagy­apja, az édesapja is ezt a mesterséget űzte. Tehát volt alkalma elsajátítani a mesterség minden csínját-bínját. Verőfényes tavaszi napon látogattam meg birodalmát. Hencz István takarmányos éppen egy jól megrakott szekérről dobálta a szálastakarmányt. Senkár István az egyiik hodály mellett foglalatoskodott. Amikor megtudta, mi járatban vagyok, az anyajuhok szállásához vezetett. Meglepett az állatok sűrűsége, ugyanis a hodályban 600 darab anyajuh és 250 kisbárány van összezsúfolva. Mozgási lehetőségük igen szűkreszabott. Amikor a juh­tenyésztés szakmai kérdésére kerül sor, Senkár Istvánból szinte ömlik a szó. — Szövetkezetünkben gyapjútermeléssel foglalkozunk és ezért a merinói fajtát tenyésztjük. Gyapjúja minőségi­leg kifogástalan, de persze az állatokat gondozni kell. Az anyák között akad néhány elfajzott, de ezeket kiselej­tezzük. Csakis tísztavérű anyákat hagyunk továbbte­­nyésztési célokra. Az elért eredménnyel elégedett va­gyok, mert ezidáig 250 darab kisbáránnyal szaporodott az állomány. Ezek egy részét továbbtenyésztés céljából meghagyjuk, a többit pedig eladjuk. Amint a szövetkezet vezetőségétől értesültem, 150 klsbárányt a Német Szövet­ségi Köztársaságba exportálunk. A klsbárányok 15 kg-os súlyban kerülnek eladásra. Az eladásból befolyó összeg valutát jelent a népgazdaság számára. Dicsérem a szép állatokat, hiszen egyik szebb, mint a másik. De a juhász elégedetlen. Elégedetlen a takar­mánnyal, a férőhellyel és a legelővel is. Kifogásolja, hogy a közös vezetősége évről-évre kihasít a legelő terü­letéből, amit vagy a szőlészethez, vagy a növénytermesz­téshez sorol. Tehát mindig kevesebb legelő lesz a juhok számára. Némelyik anyajuh mellett két kisbárány is ugrándo­zik. Ez nem ritkaság. Elnézem a szinte gyerekesen paj­kos jószágokat. Egyiket-mási'kat megemelem. Súlya meg­közelíti a 20 kg-ot. De öröm ránézni az anyajuhokra is, amelyeknek szép tömött bundája gazdag gyapjúhozamot ígér. Senkár István szereti az állatokat, melyet az bizonyít legjobban, hogy minden alkalmat megragad, hogy ré­szükre egy kis „pótfejadagot“ szerezzen. Nem csoda, hiszen a szaporulattól és a gyapjúhozamtól függ a ke­resete. Igen sok szakdolgot tudok meg tőle. Jólesik hal­lani szájából a szavakat, melyeiket a lelkesedés, a szak­ma szeretete diktál. Ritkán találkozni ilyen emberrel, aki minden porcikájával munkájának él. Amikor a gyapjútermelés jövőbeni lehetőségei felől érdeklődöm, bizakodóan ítéli meg a helyzetet. Egy-egy anyajuh gyapjútermelését 3—3,5 ikg-ra becsüli. Ez a mennyiség azonban több is lehet, illetve lehetne, ha az állatok jobbminőségű takarmányhoz jutnának. A gyap­júnyírást kb. mábfél hónap múlva kezdik meg. Ezt a munkát nem házilag, hanem az ímelyi asszonyok végzik, akik részben természetbeni, részben pedig pénzbeli jut­tatásban részesülnek munkájukért. Az átellenben levő hodályba is benéztünk. Itt vannak az ürük. Ezeket eddig nem Senkár István gondozta és ez meg is látszik az állatokon, amelyek elég siralmas képet nyújtanak. Ezzel szemben a kosok minden dicsé­retet megérdemelnek. Szovjet tarnopoli fajták. Különö­sen kettő testi felépítése és fejtartása feltűnő. Az elmondottakból Is látható, hogy a juhtenyésztés sokoldalú lehetőséget rejt magában, csupán élni kell a lehetőséggel. Ezt teszik Hetényen, ahol egy izig-vérig juhásszal volt alkalmam találkozni! Andriskin József Tf 6-t parasztasszony beszélget egy* mással a gyorsvonatban. Eköz­­ben szemügyre vesznek minden jövő­menő utast, milyen a csomagja, ho­gyan rakja fel a csomagtartóba, mi­lyen a felöltője stb., stb. Élvezik a nagy változatosságot, a „püspök-fala­tot“ ás kacsacombot, melyen csende­sen rágódnak. Ráérnek.., En az újságba merültem, miközben arra lettem ftgyelmes, hogy a Hemp­­sir és a Plümut tyúkfajtákról beszél­nek. Ogy tettem, mintha olvasnék, de közben szavukra figyeltem. „Én a tojások darabját három kora* nával llferálom“ — mondja az egyik, becslésem szerint a 60 év körüli, jól táplált, szimpatikus asszonyság. „En ts úgy adom“ — mondja a má­sik. Feléjük fordultam, és megkérdez­tem: — „Engedelmet kérek a zavarásért, de kíváncsi vagyok hogyan csomagol­ják a tenyésztojdsokat? A ml vidékün­kön ugyanis a fajtatiszta tyúkok te­­nyésztojásait a helyi EFSZ csak egy ötvenével veszi át, és azt is csak áp­rilis elsejéig". A válasz meglepett, és nem szé­gyenlem bevallani, hogy Andódi Márt néném asszonytól tanultam. Elmon­dotta, hogy a tojásokat szállító falá­dikó belvilága 29X29, azaz majdnem akkora, mint a szabványos, rekeszes tojástartó papírmasés méretet, 30X30 cm. A ládtkó aljába finom szálas fa­forgácsot rak, a tenyésztojások két pólusára pedig rugalmas műanyag alá­tétet tesz. A kis láda tetején egy toll­g S/A'tÁO FÖLDMŰVES 1969. május 3. Kisállattenyésztök a gyorsvonatban jól fejlett, csillogó tollú, verekedős legyen. Az ilyen kakas hergel jól. „így van — folytatom, mert minél nagyobbak a herék, annál több hor­mont fejlesztenek benne az tntersti­­clálís mirigyek, melyek a másodlagos férfi nemi jelleget alakítják“. Ez a kedves parasztasszonyka olyan nagy tudású gondoltam, hogy ezzel már így is lehet beszélni. Tudományát a tojásról még kiegészítettem azzal, hogy a legjobb súlyhatár' 50 és 64 gramm között mozog, és optimális formatndexe 1,22—1,45. A tenyész­­tojás formaindexét úgy kapjuk meg, ha a szélesség méretét elosszuk a hosszúság méretével. Ez azért fontos, mert csakis az ilyen súlyú és méretű tojásban van megfelelő arányban a fehérje, sárgála, és az embrió, az ilyen tojás héjából fedezi kellőképpen a foszforsavas mészsó szükségletét. A csendet Mari néni töri meg. Ma­gamban Andódiné már Mari néni volt, de ily rövid együttlét után még sem szólíthattam így. Azt mondta, jobban szereti a csir­két keltetőből, mint kotlós alól. Nagyszerű — gondoltam. Egy újabb téma, ami annál érdekesebb, mert Mészárosáé más véleményen van. Ö kotlóssal szereti a csirkét. A kotlós­­ellenes Andódiné így beszélt: „Nem bajoskodom a kotlóssal 21 napig. Ki tudja mennyi foganlk be az alárakott tojásokból. Annyi kis csir­két veszek a keltetőből és akkor, ami­kor nekem tetszik. A kotlós nem fo­gyassza a drága csirkeételt, no és nem is biztos, hogy megkotltk a tyúk". Mészáros Anna, a kotlós-pártt pedig védte Igazát: „Nem kell kiadnom a keltetőben 4 koronát a csirke darab­­fáért, A tojások, amit alászórok a sa-Tavasz az állatvilágban Tavasszal minden élőlény: rovar, hal, madár és a többi állatfaj ösztö­nösen gondoskodik az utódairól. Hi­szen ha nem így lenne, már régen kipusztultak volna. Meglepő azonban az a változatosság, amelyet ezzel kap­csolatban tapasztalhatunk.!Az állatok legtöbbje csupán egy .„nevelési idény­re“ választ párt magának. Vannak azonban olyan állatok, ahol a hím és a nőstény az egész életre együtt ma­rad. Az ember azt gondolná, hogy ami­kor beköszönt a jő idő, minden ma­dár sürgősen családalapításhoz lát. A tojásokból ugyanis magatehetetlen fiókák bújnak ki, s ezek még hosszú hetekig szülői támogatásra szorulnak. Ezért a „családi élet“ a fészekrakó madarak között a legelterjeltebb. A madaraknál a nőstény és a hím együt­tes tevékenysége szükséges. Amelyi­kük a tojások kiköltésével foglalko­zik, nem tud eleségre vadászni. A ma­dárpár rendszerint megosztja a fel­adatot: amíg az egyik költ, a másik hozza az élelmet, — majd felváltják egymást. A madarak párválasztása egyes fa­joknál egy költési idényre szorítkozik, másoknál azonban az egész élet tar­tamára szól. Vannak madarak, ame­lyek már akkor fészkelnek, amikor még vastag hó fedi a tájat. A holló februárban rakja tojásait és a már­ciusi tavaszébredésre csupasz fiókák tátogatnak fészekben. A bíbicek több­nyire már március második felében tojásokat raknak. Viszont a kék ga­lamb, amelyik február elején érkezik, csaik április elején kezd tojni. De még érdekesebb, hogy a balkáni gerle nemcsak állandó madár lett nálunk, hanem néha már januárban fészkelni kezd. Közeli rokona, a gerle csak na­gyon későn, május közepe táján kezd családalapításhoz. Akad madár, amelyik évente négy­­szer-ötször is (költ, míg a másik csak egyszer. Némelyek azonban újra fész­kelnek, ha tojásaikat elszedik, mások pedig nem pótolják már abban az év­ben az elveszett költésüket. Egyes madarak tíz-húsz tojást is tojnak egy költésre, míg mások csak egyet vagy kettőt. Vannak olyan madarak is, me­lyek csaik három-négyéves korukban költenek először, mfg a legtöbb faj már egyéves korban .ivarérett. A fia­talabb madarak kevesebb tojást rak­nak, mint az idősebbek. De bármilyen változatosság is észlelhető a költés­ben, azért június elején van a leg­több fészekben tátogató, éhes madár­fióka, amelyet a szülők felnőtté táp­lálnak, mire eljön az ősz. Azok a fa­jok, amelyek már kirepítették fészek­aljukat és az évben nem költenek, utódaikkal vagy azok nélkül járják az erdőt, mezőt, alig van egyéb gondjuk, mint magukat ■ hizlalni a szűkös őszi-téli hónapokra. Nem így van ez az emlősállatoknál, mert amíg minden madárnál az utó­dok felnevelésében a hímnek elenged­hetetlenül fontos szerepe van, addig fát Hempsir tyúkjaimtól valók. Nem kapnak hasmenést, mint a keltetői csirkék, mert a Kisállattenyésztő Egyesület jóvoltából az állatorvos a tagok tyúkjait vérpróbával megvizs­gálja. No meg tudja Isten, szeretem is nézni az apróságokat.“ Ezután kérdően rámnéztek, mi a vé­leményem. Nem akartam a vita jobb vagy bal serpenyőjét megbillenteni. Ezért a kompromisszumhoz folyamod­tam. Azt mondtam, ha a tyúkom meg-. kotlik, kotlóssal neveltetem fel a kis­csirkét s ha nem, a keltetőből szer­zem be azokat. De azért magamban úgy éreztem, hogy inkább kotlóssal neveltetek, mert a „Szeretem nézni“ érv egy csapásra megdönt minden rentabilitást. Hát igenI Szeretni valakit vagy va­lamit igen nagy kincs. A tyúk-familiát pedig sokan szeretik, figyelik és cso­dálják. Csodálják az anya bő szókin­csét, ahogy társalog, hív, figyelmez­tet, aggódik, vészjelez, kétségbe esik. Mindezt világosan ki tudja fejezni, és e beszédet a pöttöm kis sárga pama­csok csodálatos gyorsan elsajátítják. Mindezt már csak gondoltam, mert az én kedves két útitársnőm lassan cihelődni kezdett. Gyorsvonatunk na­gyobb állomás felé közeledett. A vil­lanylámpák mind sűrűbben villantak el, a sok álmos egyszerre mozogni kezdett a felöltővel és a sok fajta cso­maggal. A vonat fékezett, majd nagy zökkenéssel megállt. Drága Anna néni, Márt néni! További szerencsés utat kívánok. Vigyázzanak a leszállásnál, és gon­doljanak néha rám. En sem feledke­zem meg magukról, s a kellemesen elíölött fél éjszakáról. J „ Dr. IZSÖF ZOLTÁN, állatorvos az emlősállatoknál az anya végzi mindazt, ami az ivadékok életbentar­­tásához és felneveléséhez szükséges; sőt, egyes eseteikben az apát távol is tartja a kicsinyektől. Ez ugyanis néha a saját gyermekeit is „ennivalónak“ véli. Az emlősök családi életéről szólva meg kell különböztetni a húsevőket és a növényevőket. A csapatosan járó növényevők nagy részének kicsinyei fejletten jönnek a világra és képesek maguk legelni, mihelyt az anyatej már nem elég táplálásukra. A hús­evők kicsinyei pedig fejletlenül jön­nek a világra és csak bizonyos idő múltán alkalmasak arra, hogy maguk megszerezzék élelmüket. Amíg a növényevők kicsinyeinek felnevelésében az apának nincs gond­ja, addig a húsevőknél az apa egy ideig játszik kicsinyeivel, de hamaro­san megunja, és visszatér a magános legényélethez. Ilyképpen az emlősiva­dékok gondozása csaknem teljes egé­szében a nőstényre hárul, az emlős­állatok körében nem alakul ki csa­ládi élet. Az együttélésük gyakran csak a párosodás időszakára vagy ép­pen az aktusra korlátozódik. Az állatvilágban is akadnak „lakás­gondok ‘. A legtöbb állat úgy választ­ja meg, illetőleg készíti el lakhelyét, hogy az fennmaradását szolgálja. Az is megtörténik, hogy évtizedek — vagy még inkább évszázadok — folya­mán a környezeti hatások és egyéb okok az ősi forma megváltoztatására késztetik. Más fajok viszont ma is úgy építkeznek, ahogyan ezt hajdan az első megfigyelők észlelték. Matisz Gyula Tanácsadó MILYEN TOJÁS VALÓ KELTETÉSRE? Sok háztáji baromfitartó nem vásá­rolja, hanem kelteti a naposállatokat. A keltetés akkor eredményes, ha a kotlő alá, vagy a gépbe rakott 100 tojásból 75—80 életerős, egészséges naposállat kel ki. keltető tojást tojó törzsállatok egészségesek, élősködőktől mentesek, normálisan fejlettek legyenek. A liba kivétel, jobban keltethetők a fiatal törzsállatok tojásai. A törzsállatokat vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, változatos eleségen szükséges tartani, hogy a tojás héja erős, bél­tartalma pedig vitaminokban gazdag legyen. A tojó- és hímállatok aránya is na­gyon fontos. Egy hímállathoz nehéz­súlyú tyúkból nyolcat, könnyűsúlyúból 10—12-őt, libából hármat-négyet, ka­csából ötöt-hetet, gyöngytyúkból ha­tot, pulykából nyolcat-tízet lehet be­osztani. A keltetés eredményének szempont­jából a tojás alakja is fontos. A túl­zottan kerek, vagy hosszúkás tojás nem alkalmas keltetésre. A göcsörtös héjú és formátlan úgyszintén. A tojás nagysága szintén döntő le­het. A túlzottan apró tojásból nem keltethető ki megfelelő nagyságú ál­lat, a túlzottan nagy viszont esetleg kétszikű. Az óriás tojásokban arány­lag kicsi a sárgája, pedig a fehérje, valamint sárgája arányosságára szük­ség van az embrió kialakulásakor. Keltetésre legjobb az 53—65 grammos tyúk-, a 40—50 grammos gyöngytyúk-, a 70—80 grammos pulyka-, a 150—200 grammos liba- és a 60—80 grammos kacsatojás. A tojás tárolása nem tarthat hosszú ideig, legfeljebb tíz napig. Az a leg­jobb, ha a helyiség, ahol a tojást a keltetésig tároljuk, 5—14 celzius fok hőmérsékletű és 75—80 százalékos páratartalmú. Ha tíz napnál tovább tárolnánk a tojást, kiszáradna, lassú átalakulás kezdődne benne, tehát kel­tetésre alkalmatlanná válna. Keltetésre tiszta tojás való. Jó tojó­­fészkek használatával, az ólak tisztán­tartásával megakadályozhatjuk a to­jáshéj szennyeződését. Ha ez mégsem sikerült, akkor inkább szennyezetten mint mosottan keltessük a tojást. Óvjuk a tojást a penésztől már a tnjófészekben s később a tárolóhelyi­ségben is. Nem minden tojás alkalmas kelte­tésre. A vérrögösöket, szakadt jégzsi­­norúakat, hajszálrepedteket, sárgája nélkülieket, vagy kétszikííeket, sza­bálytalan légkamrájúakat ki kell emel­ni a keltetésre valók közül. Ha megfelelő tojásokat raktunk a gépbe, vagy a kotló alá, a keltetés folyamán nem történik hiba, akkor jó kelésre, egészséges naposállatokra számíthatunk. (g) tartó szerű falemez csúsztatható be és ki, melynek egyik oldalán a feladó, a mástkon a címzett neve áll. Ezen­kívül még azt is elmondotta, hogy a tenyésztojásokat gondosan kiválogat­ta, de soha nem mosta. A hosszúkás, hegyes, hibás héjú, kicsiny vagy túl nagy, vékony vagy repedt héjú tojás­ból tésztát gyúr. Tíz napnál idősebb tenyésztojást nem ad el, mert azok termékenysége már jóval kisebb, mint a friss tojásé. Tizenkét tyúkra egy kakast számit. De annak aztán ka­kasnak kell lennie, Büszke tartású, Az ilyen tojásokat nem töri össze a kotlós-, teszi még hozzá a szakszerű választ a tojásdialógus után Mészá­rosáé. Ezután csend lett. Mindenfelé bó­biskoló emberek. Az egyiknek a feje a föld felé bukik lejjebb-lejjebb, a má­sik éppen fordítva, tarkóját támassza tátott szájjal az ülés támlájához ki­nyújtott lábakkal. Hármunkat nem tudnak leverni a kerekek egyhangú ütemei, zakatolása. Nekünk hármunk­nak közös, kedves, tavaszias témája van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents