Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-03 / 18. szám

ÉLETÉBŐL Jobbról balra Mrózik Stefan elnök, Pápai József főagronómus és Fiilöp János ökonómus. ÉDES LETT A KÖZÖS GYÜMÖLCSE kedését segíti, illetve munkaköréihez tartozik. Elmondja például, szívesen jár külföldön, hogy tapasztalatait bő­vítse, azután ittihon kamatoztassa. így került sor a szovjet búzafajták, majd a Jugoszláv, román és magyar ikukori­­cafajták alkalmazására. Ottlétünkkor az agronómust Ille­tően érdekes Jelenetnek voltunk szemtanúi. Mint vérbeli szakember melegen ajánlotta, menjünk a határ­ba, tekintsük meg a traktorosok mun­káját. Éppen Jugoszláviából származó hibridkukoricát vetnek, mégpedig ro­mán vetőgépekkel. A földre érve mi lett volna fontosabb, mint a vetőgép munkájának ellenőrzése. Elnök, agro­­nómus térdenállva kaparták a beve­tett sorokat. Centiméterről centimé­terre ellenőrizték, a gép milyen tá­volságra dobta a magot a földbe. Mindaddig kutattak, kerestek, amíg mindketten meggyőződtek, hogy az előre meghatározott távolsíágban fek­szenek a fehérszínű kukoricaszemek. Munkánk végeztével újabb szokat­lan eseménynek voltam szemtanúja, ami az agronómus igényességét, föld­szeretetét példázza. Pápai elvtárs megkérte sofőrünket, amott, a kazal­nál forduljon meg a kocsival, hogy e kerekek ne gyúrják feleslegesen a kukoricaföldet. Pályafutásom alatt hasonlót nem tapasztaltam. Az eléggé alapos eszmecsere és helyzetfelmérés után arra a megálla­pításra Jutottam, hogy az eddigi ered­mények főképpen a vezetők odaadó munkája, szaktudása s a jő irányítás következményeként születtek. Tények igazolják, hogy minden feltétel meg­van a további fejlődésre, a belterjes gazdálkodás tökéletesítésére. Ez an­nál inkább lehetséges, mivel elegen­dő szerves és ipari trágyával rendel­keznek, emellett a Sellye—Gúta ön­tözőrendszer Jóvoltából 600 hektár­nyi területet a kívánalmaknak meg­felelően öntözhetnek. Az utóbbi években történt gazda­sági fellendülés láttán számos fiatal kérte felvételét a közösbe, akik most a gépesítésben és a kertészetben dol­goznak. A szövetkezet jelenleg há­rom — egyenként négy család szá­mára — lakóházat épít a fiatalok és a nagycsaládú tagok számára. Ebből is látható, hogy a vezetőség messze­menően gondoskodik a szövetkezet tagjairól, közöttük a fiatalokról. Az elmondottak alapján nem két­séges, hogy a zsigárdi szövetkezet dolgozói, vezetői emelt fővel ünne­pelhetik a közös megalakulásának 20. évfordulóját. Bár az első évtizedben rögös, nehéz volt az út, sok türelmet és önfeláldozást követelt, de a máso­dik évtized alatt annál édesebbre érett a közös gyümölcse. SÁNDOR GÁBOR A szövetkezet vezetői, közöttük Dóra Jenő gépesítő megállapítják, hogy jó munkát vegez a román kukorica-vetőgáp. Fotó: Sándor évtized jegyzeteiben sorsuk. Bürokratizmust elsöprő po­litikai hullámoknak kellett Jönni, hogy a remény valóra váljon és ime, a reálisabb mezőgazdasági politika és a parasztság végtelen szorgalma meghozta az eredményt. Ma gazdag szövetkezeti paraszt­jaink vannak, siránkozó, tévelygő barátaim! Még akkor is, ha ti mást állítotok, és nem látjátok, hogy milyen óriást forradalmi, humánus átalakulás ment végbe a mezőgaz­daságban. Aranycsillagos, munkaérdentren­­des szövetkezeteink vannak, ame­lyek legtöbbjében már a havi ke­reset 1800—2000, sőt 3000 korona között mozog. Igaz, sok verejték hullott a földre, míg ez az ered­mény létrejött, de csak úgy érhet­tünk fel a csúcsra, a sokat emle­getett világszint megközelítésére, hogy voltak önfeláldozó szövetke­zeti tagjaink és funkcionáriusaink. Csak néhány adatot Idézek leg­újabb Jegyzeteimből, amelyek ez ugrásszerű fejlődésről tesznek ta­núságot. Nemcsok László nyényei szövet­kezeti elnök vezetése alatt a kö­zös gazdaságban az évi összbevé­tel 4,5 millióról 10 millióra emel­kedett, és ma olyan csúcseredmé­nyeik vannak, hogy megállják a helyüket világszínvonalon is. Hogy csak egy példát említsek, a múlt évben már 216 tojást termeltek tyúkonként. Nemrég Mengyán Má­tyással, az lzsai szövetkezet fő­könyvelőjével beszélgettem a ta­gok keresetéről. Bevezetőül csak ennyit mondott: „Nem Is tartjuk rendes szövetkezeti tagnak azt, aki 'havonta legalább 2000 koronát nem keres.“ De hasonló adatokkal ta­lálkozók a vásárvámosi, a kissallói és más szövetkezetekről Irt Jegy­zeteimben is. Az ipolynyékiek pél­dául Csinger Sándor agronómus szerint már 30 százalékos bérrésze­sedést is adtak, ami azt Jelenti, hogy többek között a traktorosok és a kocsisok az év végén 5000— 5000 koronát Is kaptak személyen­ként. Persze, ezek az eredmények nem véletlenek. Egyre magasabb a termelés szintje. A kissallói szö­vetkezetben már 17 000 korona nyerstermelést érnek el hektáron­ként. A termelés magas szintje mellett pedig nagyon örvendetes tény, hogy a tartalékalapokat any­­nyira feltöltötték a szövetkezetek, hagy már akkor is tudnák a bére­ket fizetni, ha fél évig egy fillér bevételük sem lenne. A göröngyös úton induló szövet­kezeti mozgalom tehát ország-világ előtt megmutatta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A múlt év­ben remekelt a termelésben. Hogy csak egy példát említsek, 1936-hoz viszonyítva megkétszereződött a búzatermelés mennyisége. Nagyot haladt tehát a forradalmi paraszt­ság, amely már 1948-ban a szlová­kiai földművesek egységes szövet­kezetébe lépve követelte a föld­reform befejezését, mégpedig a párt hradeci programja alapján, amely bátran kimondotta, hogy a föld végre azé legyen, aki meg­dolgozza. És bár a hradeci prog­ram még nem beszél a mezőgaz­daság kollektivizálásáról, a fejlet­tebb földművesek már 1948-49- ben megalakították az első gép­szövetkezeteket, majd később az első típusú termelőszövetkezete­ket. A parasztság öntudatosabb része tehát még a párt politikáját is megelőzte, és amikor a párt ki­tűzte a mezőgazdaság kollektivizá­lásának programját, már némi szövetkezeti tapasztalatokból indul­hatott ki. Két évtized Jegyzetfüzeteiben böngészgetve az utolsó lapokhoz érve, a sok önviaskodás után, arra végkövetkeztetésre Jutok, hogy a húszéves küzdelem, a parasztság­gal való drukikolás nem volt hiába­való, mert íme az eredmény, amely bizonyítja az elméletet. Igenis, száz meg száz önfeláldozó harcosa volt a szövetkezeti mozgalomnak és megemelhetjük kalapunkat a szövetkezeti parasztság osztálya előtt, mert megelőzve Franciaor­szágot, a Német Szövetségi Köz­társaságot, Belgiumot, Ausztriát — ahol a Mansholt-terv alapján csak most akarják nagyüzemi útra át­állítani a mezőgazdaságot — a mi parasztságunk már húsz évvel ez­előtt a forradalmi szövetkezeti út­ra lépett és olyan művet alkotott, amelyre méltón büszkék lehe­tünk. Bállá József A szőgyéni EFSZ egyike az érsekújvári Járás legna­gyobb szövetkezeteinek. A bartiakkal való egyesülés óta a szántóföldi terület közel 5000 hektárra növekedett. Tehát törvényszerű volt a fokozottabb gépesítés. Leg­utóbb is több új traktort vásárolt a szövetkezet a leg­újabb 5511-es Majorok unifikált sorozatából. Érthető, hogy a szőgyéniek szerelőműhelye „kiörege­dett“. Ma az agrotechnikai követelmények egyre nagyob­bak, és ez maga után hozza a bonyolult és univerzális géprendszerek alkalmazását. Ezek javításához, karban-Szőgyéni tartásához, ú] és Jól felszerelt Javítóműhelyek szüksé­gesek. A szőgyéniek nem sokat teketóriáztak, hozzálát­tak egy modern műhely felépítéséhez. Az építkezést még 1966 nyarán megkezdte a szövet­kezet segédüzemágaként fenntartott kőműves brigád. Néhány hét múlva átadják rendeltetésének. Az új műhely a régitől mintegy kőhajításnyira épült. Nagysága a réginek többszöröse minden tekintetben. A középső, hangárszerű szerelőcsarnok tetejét vasbeton konstrukció képezi. Az épületnek két bejárata van, ame­lyeket csaknem öt méter magas, görgőkön mozgatható vaslemez ajtók zárnak. Még a legnagyobb gépek és kom­bájnok is könnyűszerrel bejuthatnak majd a „járművek kórházába“. A csarnokokból mellékhelyiségek nyílnak, ahol spe­ciális Javításokat végeznek. Az egyikben történik a sze­lepköszörülés, valamint a befecskendező szelepek nyo­másának beállítása a gép típusának megfelelően. A má­sikban nafta-próbapadot állítanak üzembe. Itt történik majd a fogyasztás beállítása. És külön helyiségben Ja­vítják a járművek elektromos berendezéseit. A szövetkezet mechanizátora, Sümeg elvtérs lelkesen beszél az új műhely üzembeállításáról: — Ebben az ú] műhelyben ml magunk végezzük a gé­pek generáljavítását. Eddig a szállítási költségek nagy­ban megdrágították a Javításokkal kapcsolatos kiadáso­kat. Nem titkolta Sümeg elvtárs azt a körülményt sem, hogy jelenleg az emelők és a modern esztergapadok megvásárlása kiadást Jelent, de számításokkal bizonyí­totta: a befektetés nyomán a jövőben mérséklődnek majd a Javítási költségek. A műhely hatalmas ablakain keresztül friss tavaszi napfény árad, tehát az ablakok kellő fényt biztosítanak a sokszor ezredmilliméternyl pontosságú munkákhoz. De a szőgyéniek a nagyobb biztonság kedvéért nagy tel­jesítményű neónlámpákkal is felszerelték az épületet. A helyiségek klímáját pedig központi fűtéssel biztosít­ják majd. Akaratlanul is kétkedés fogja el az embert, Ismerve az építők gyengéit és ezért meg is kérdezem Sümeg elvtársat: — És ennek a nagyszerű épületnek nincs semmi hi­bája? — Az épület nagyszerű, annyi bizonyos, a beruházási értékek meghaladják a 955 ezer koronát. Hiba azonban itt is akad. Úgy lett volna Jó, ha fából készült kockák képezik a padlózatot. A fa Jobb szigetelő anyag, mint a beton. De reméljük, ha kielégítő fűtés lesz, akkor a beton nem veszélyezteti felfázással az itt dolgozó szere­lőket. Igaz, hogy a központi fűtéssel még baj van, mert a galántai szerelők nem láttok munkához, de reméljük, hogy hamarosan elvégzik a beszerelést. És különben is, tavasz van ... Még Sümeg elvtárssal végignéztük, megvlzsgálgattuk a ventillátorokat, amelyekkel az állandó levegőcserét biztosítják, s elindultunk a régi műhely felé. A két mű hely közötti teret betonlapok lerakásával próbálják sár­­mentesftenl. Ennek a tavaszi olvadások Idején lesz nagy Jelentősége. Egyébként a régi műhelyt raktárrá alakítják át. A raktárnoktól megtudtam, hogy a raktári készletet szüntelenül növelik. Hamarosan 1 millió 200 ezer koro­nára emelkedik a készlet értéke. Ugyancsak tőle tudtam meg, hogy az 50 Super típusú traktorokba való du­gattyú hiánycikknek számít ugyan, de nekik még van néhány darab raktáron. A szövetkezeti műhely, mint önálló segédüzemág fog dolgozni. Az alkalmazottak száma jelenleg 30 körül mozog, de hamarosan ú) munkaerőkkel bővítik a létszá­mot. Ha az új műhely teljes kapacitással fog dolgozni, még két adminisztratív dolgozójuk is lesz. építkezések Az érsekújvári Járásban máshol is épültek már hasonló Javítóműhelyek. Udvardon a szövetkezetben, valamint az Érsekújvár közelében levő Mikulási Állami Gazdaság telepén. A szőgyéniek semmiben sem maradnak el ezek­től. Ám másféle építkezés is „akad“ Szőgyénben. Ez egye­lőre szociális intézmény néven szerepel. Ebben az épü­letben kap elhelyezést a szövetkezeti konyha és a zuha­nyozó. Ennek az épületnek az átadását a nyári hónapok­ra tervezik. A szőgyéni EFSZ állandóan gyarapítja állóeszközeinek értékét és számát. Most is két új intézménnyel, két új „családtaggal" növekedik a szövetkezet vagyona. Ha így haladnak, biztosra vehetjük, hagy még előkelőbb helyet kapnak majd Járásuk élenjáró mezőgazdasági üzemei között. Moncz László, Ipolyság hektárhozama 260 mázsáról 503-ra, míg a búza 24,80 mázsáról 48,42 má­zsára emelkedett. Az állattenyésztés területén szintén ugrásszerű emelke­dés mutatkozik. Például, amíg az em­lített évben 621 mázsa húst értékesí­tett a szövetkezet, addig tavaly két­ezer mázsát. Tejből pedig kereken 400 ezer literrel értékesítettek töb­bet, mint 1961-ben. Ezek után nézzük meg az eltelt idő alatt mennyivel emelkedett a tagok bevétele. A sok közül csupán néhány nevet említünk, s főleg az idősebb tagok névsorából. Tóth Béla trakto­ros keresete például 9421 koronáról 33 483 koronára emelkedett. Félix Michalé 8668-ról 28 356-ra, Rybánsiká Rozália fejőnőé 4690-ről 18 460-ra, míg Takács Alajos gépjavítómester 1961-ben 10 653 koronát, 1968-ban pe­dig 34 759 ezer koronát keresett. Természetes, hogy a felsorolt pénz­összegek, illetve a gazdálkodás fel­Az első lépést az újdonsült elnök tet­te meg. Mivel senki sem akart né­hány koronáért dolgozni a földeken, a részes művelést helyezte előnybe. Igenám, de akkoriban ezt nagy bün-Dég készültem, hogy meglátaga­­tom a galántai járásban gaz­dálkodó zsigárdi szövetkezetét. Gon­doltam, megnézem ml az oka, hogy évek óta nem hallok felőle. Jóllehet az ötvenes években többet tudtunk róla a kelleténél, de ebben nem volt köszönet. Nem állítom, de valószínű, hogy a sereghajtó szerepét Játszotta a Járás szövetkezetei között. Körül­belül egy vonalban haladt a király­­révl szövetkezettel, amelyet Időközben felszippantott az Úrföldi Állami Gaz­daság. — Hajszálon múlott, hogy a zsigár­di szövetkezet nem Jutott szomszédja sorsára — emlékezik vissza Mrázik Stefan elnök — aki 1961-ben került a közös élére. Jóformán csak papíron létezett a szövetkezet. Nem volt pén­ze, terménye. A tönk szélén állt. Igaz, akadt év, amikor Zsigárdon „kétszer“ termett a kukorica. Ugyanis Január­ban, februárban történt a szedése. A tagok egymás közt zsörtölődtek, e vezetőkkel veszekedtek a gyűléseken, a határban. Ilyen körülmények között szó sem lehetett munkaerkölcsről. Az akkori és a mostani helyzetet összehasonlítva érthető a tagok ak­kori állásfoglalása, keserűsége; 1961- ben például ötmillió korona bevétel­lel számoltak, tavaly pedig tizenhat millióval. A munkaegységekre hét év­vel ezelőtt csupán másfél millió Ju­tott, míg az elmúlt évben 6 millió 855 ezer korona. Bár ezeik a számok önmagukért be­szélnek, mégsem érzékeltetik méltó­képpen ezt a fejlődést, amit a szövet­kezet Jelenleg felmutat, hiszen az utóbbi néhány esztendőben a nagy­üzemi gazdálkodás szilárd alapjait rakták le Zsigárdon. A régi idők terhes napjairól nem is beszélnek szívesen a közös vezetői, de annál inkább a fellendülés éveiről. nek tekintette a felsőbb vezetés. Volt is futikosás, kilincselés, amikor a ta­gok megérdemelt részüket hazaszállí­tották. Nehéz volt az elnök dolga, pedig aránylag Jó viszonyban állt a járásiakkal, a felsőbb szervekkel. — írja meg — mondotta felcsillanó szemmel az elnök —, hogy a részes művelés miatt majdnem rácsok mögé kerültem, pedig ez Indította helyes irányba szekerünket. Nem maradt határban a termés, ugyanakkor a hek­tárhozam is emelkedett. Ahogyan növekedett a termés, úgy Javultak az eredmények az istállókban, a sertés­ólakban. Egyre több és több terméket értékesíthettünk, több pénz állt a házhoz, jobban fizethettünk. Megjött a tagok munkakedve, sőt újak is Je­lentkeztek. Mialatt ez elnök a múlt eseményeit idézi, Fülöp János ökonómus a régi és a tavalyi terméseredmények össze­hasonlításán fáradozik. Nem árt, ha papírra vetünk belőle néhányat. A kimutatások szerint a pangás éveiben, konkrétan 1961-ben csupán 18 mázsa kukoricát, míg 1968-ban 43 mázsát takarítottak be hektáronként a szövetkezet tagjai. A cukorrépa lendülése mögött szorgalmas tagok és előrelátó, tapasztalt szakemberek állnak. Itt van például Pápai József főagronómus. Rövid ismeretség és eszmecsere után meggyőződtem róla, hogy szakmájának igazi mestere. — Ogy van az ember a földdel, á növénnyel, mint hozzáértő orvos a beteggel. Ha ránéz, tudja mi a baja — mondja többek között az agronómus. A mi földjeink alacsony fekvésűek, így fontos a növények megválasztása, de még fontosabb a munkák idejének helyes meghatározása. Az egyes agro­technikai műveletek végzése nagy kö­rültekintést, talajismeretet követel. Például egyetlen hengerezés avagy idő előtti talajelőkészítés helyrehoz­hatatlan károkkal Járhat. Például a talajvíz a tavaszon is sokat rontott ez őszi vetéseken. Ám ezeket a ter­­mészet-csinálta hibákat mindenkép­pen Igyekszünk kiküszöbölni, helyre­hozni. Ebből következik például, hogy a búza fejtrágyázását egyrészt a la­boratóriumi, másrészt a helyi adott­ságok és többéves tapasztalataink sze­rint végezzük. Pápai elvtárs még sok mindent fel­sorolt, ami a hektárhoaamok nőve-

Next

/
Thumbnails
Contents