Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-03 / 18. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Egyre kevesebb a panasz A panasz az elégedetlenség kifejezője. Éppen ezért az embereik panaszaiból könnyen következtethetünk arra, mivel elégedetlenek polgáraink, hol kell változtatnunk a régi gyakorlaton, hol kell rendet teremtenünk. A Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság minap megtartott, XX. plenáris ülésén a résztvevők megismerkedhettek a kerület nemzeti bizottságaira tavaly benyújtott panaszok elemző értékelésével. Ezt mindenképpen helyeselni kell, hiszen a dolgozók panaszaikkal tevékenyen hozzá akarnak Járulni a hibák feltárásához, részt venni a közigazgatásban. Ugyanakkor a panaszok orvoslása óriási politikai jelentőséggel is bír, mivel növeli a dolgozóknak az állami és a gazdasági szervek, illetve szervezetek lránt érzett bizalmát. A panaszok rendszeres, alapos Intézése egyben hozzájárul a fegyelem és a rend kialakításához, a törvények, előírások következetes betartásához. Az elemzésből kitűnik, hogy egyre kevesebb a panasz, ami a döntések, határozathozatalok minőségi javulásáról tanúskodik. A panaszok jelentős részét — Jellegüknél fogva — mint törvényen kívüli rehabilitációs kérvényt értékelték. A viszonylagos csökkenés ellenére még mindig a legtöbb a panasz a lakásgazdálkodásra. Főleg azt teszik szóvá az emberek, hogy nem utalnak ki a nemzeti bizottságok pótlakásokat olyan esetekben, amelyekben a régi lakás a családtagok megszaporodásával már kicsinek — és ezáltal egészségtelennek — bizonyul. Az ilyen jellegű panaszokkal kapcsolatban azonban nem lelhet elhallgatni azt a puszta tényt, hogy a nemzeti bizottságoknak nem áll rendelkezésükre elegendő lakás az állami építkezésekből, aminek következtében még a legsürgősebb szociális problémák megoldását sem tudják vállalni. Különösen a nagyobb városokban. így a lakásgazdálkodás elvének be nem tartására a dolgozók ugyan joggal panaszkodnak, ám ha figyelembe veszszük a nemzeti bizottságok objektív nehézségeit, akkor vérük szemben Is megértőeknek kell lennünk. Az objektív nehézségeket persze más kérinkább, mivel a megbírált egyén olykor igyekszik a jogos panaszt úgy beállítani, mintha az személyeskedés lenne. Megtörténik az Is, hogy a panaszos igazát az illető szerv, vagy személy csak azért nem akarja elismerni, mert attól tart, elveszti tekintélyét. Erre a káros jelenségre a jövőben is nagy súlyt kell majd fektetni, hiszen a hiba beismerése nem jelentheti a tekintély megcsorbulását, hanem éppen ellenkezőleg. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy minden bírálat, panasz orvoslást nyerjen. Ezzel nemcsak az általános rend és fegyelem kialakításához járulhatunk hozzá, hanem a közmegelégedettség kiváltásához is. Mert egyelőre ugyan erre kevesebb a panasz, de nem kevés! F. I. HÍREK 0 A Bratislava! Zenei Fesztivál keretében május 7-én és 8-án egy-egy hangversenyt rendez a Szlovák Filharmónia Zdenék Koller prágai karnagy vezénylete alatt. Mindkét hangversenyen fellép Josef Suk kiváló cseh hegedűművész. Az ünnepségek már május 4-én kezdődnek, amikor az ősi pozsonyi Vár erkélyén felharsannak az Állami Konzervatórium kürtegyüttesének szólamai. Az államhimnuszt a filharmónia énekkara adja elő a Várkápolnában, majd szlovák és cseh zenemüveket játszik a Szlovák Kamara Zenekar. * A termelőszövetkezetekben „csodák" is történnek désekben sem szabad szem elől tévesztenünk. Látnunk kell, hogy bizonyos dolgok egyszerűen nem oldhatók meg, vagy csak hosszabb idő elteltével orvosolhatók. Ilyen esetekben a panaszos fél türelmére Is szükség van. Annál Is Inkább, mivel a türelmetlenség olykor elhamarkodottsághoz, félmegoldáshoz vezethet, illetve gátolhatja a megoldást. Ezzel viszont egyáltalán nem akarjuk azt állítani, hogy olyan esetekben Is Indokolt a megoldás halogatása, amikor minden feltétel megvan hozzá. Érdekes, hogy a 3436 elintézett panaszból nem kevesebb, mint 726 az előző panasz elintézése ellen szól — ebből 302 jogosan. Vagyis az illetékesek gyakran nem minden tekintetben elégítik ki a panaszost. Az is figyelemreméltó, hogy a panaszok túlnyomó többsége sajátos ügyekre vonatkozik, s csak egy részük bír össztársadalmi Jelentőséggel (11,5 százalék). Igen sokan az alacsony nyugdíj miatt panaszkodnak. Mivel a nyugdíjemelés fokozatosan történik, feltételezhető, hogy az ilyen jellegű panaszok a jövőben sem szűnnek meg. Sok panasz érinti a házkezelőségeket a különböző hibák lassú eltávolítása miatt. A javítővállalatok monopol helyzete pedig azt eredményezi, hogy a lakosok félnek bírálni a javítók munkáját. Attól tartanak, hogy a bejelentett hibák eltávolítására soká fog kelleni várniuk. A kereskedelem dolgozói gyakran nagyon helytelenül a gyártókhoz küldik a reklamáló vásárlót. Nem kevés az olyan panasz, feljelentés sem, amely a szocialista tulajdon megsértésére figyelmeztet. Az ilyenekre főleg a hiányos ellenőrzés, a következetlenség ad lehetőséget. Külön figyelmet érdemelnek a névtelen panaszok. A tavaly regisztrált 4250 panaszból, feljelentésből 334 névtelen (7,8 százalék). Az 1967-es évhez viszonyítva 3,2 százalékkal több. A névtelen panaszok többnyire azért keletkeznek, mert az emberek még mindig félnek az esetleges következményektől. Még a panasz jogossága ellenére Is. A névtelen panaszok legjellemzőbb közös vonása, hogy úgyszólván valamennyi össztársadalmi érdekű. A közös tulajdon lopására, a funkcióval való visszaélésre, hiányos szervezésre figyelmeztetnek bennünket. Az is megtörténik, hogy a névtelen panasz egyik-másik állítása igaztalannak bizonyul. Kivizsgálása azonban mégis többnyire hasznos, mivel éppen a névtelen panaszok segítségével sikerült sok hibát feltárni. Több panaszos a sógor-komaság károsságára, illetve gyakori előfordulására mutat rá. Vannak, akik a borravaló elfogadására figyelmeztetnek. Nem ritkaság az egyszerű személyeskedés sem. Helytelen lenne azonban, ha személyeskedésnek vélnénk az olyan panaszokat, melyek egyébként teljes mértékben indokoltak. Annál is # Kegyeletes ünnepség keretében zajlott le fővárosunkban a Csehszlovák Vöröskereszt ötvenéves fennállásának és áldásos tevékenységének méltatása. Az ünnepségen megjelentek pártunk és kormányunk vezető személyiségei, valamint egészségügyi szerveink képviselői. Az ünnepi beszédet MUDr. Blaiej Rippa, a Csehszlovák Vöröskereszt városi bizottságának elnökségi tagja mondotta, majd emlékéremmel tüntette ki azokat az egyleti tagokat, akik több évtizeden át önzetlenül fejtettek ki emberbaráti tevékenységet. £ Sok gondot okoz annak a milliós beruházásokat igénylő 450 új tanteremnek felépítése, amelyre maholnap múlhatatlan szükségünk lesz. Az őszi új tanév elejétől ugyanis fokozatosan megkezdik a szlovák középiskolák átrendezését gimnáziumokká, amelyeket a második világháború után feloszlattak. Számos idegen országban nem ismerik el egyes olyan főiskolát végzett egyének diplomáját, akik egyetemi tanulmányaik előtt nem gimnáziumot, hanem egyéb középiskolát végeztek. Előrelátás - megelőzés E két szó értelmét általában ismerjük, mégis sok tekintetben nagyon elvont fogalmat jelent számunkra. A gyakorlatban ugyanis nem sokat adtunk arra, amire e két szó jelentése figyelmeztet bennünket. Legalábbis az utóbbi években nem törődtünk az előrelátók figyelmeztetéseivel, illetve a kilátásba helyezett problémák, bajok megelőzésével. Az előrelátást igen gyakran — főleg ha olyan jövőt, véget jósolt, amilyet nem akartunk — indokolatlan borúlátásnak véltük. Az előrelátót pedig vagy a közhangulat szándékos megfertőzőjének, vagy egyszerűen pánikkeltő egyénnek mondtuk ki. Kis és nagy ügyekre vonatkozó előrelátás tekintetében egyaránt. Az előrelátás, vagyis a figyelmeztetés bizonyos, esetleg bekövetkezhető hibákra lényegében nem más, mint kritika. Azok bírálása, akik cselekedete (szándékos vagy tudatukon kívüli cselekedete) kiválthatja azt a nem várt eredményt, melyet az előrelátó jóval az eredmény megszületése előtt megsejt. Az előrelátó tehát rendszerint bírál, ami magától értetődő. És mégsem egészen az, hiszen tudjuk, hogy a bírálatért nálunk az elmúlt esztendőkben nem igen szokták megdicsérni az embereket. Ez pedig azt eredményezte, hogy az előrelátók (bár nyilván nagyon nehezükre esett), mégis inkább megtartották saját maguknak véleményüket. Más szóval: nem akadt ember, aki figyelmeztessen a közelgő bajokra. S hogy ez mennyire igaz, azt a társadalom különböző szakaszain mutatkozó bajok, fogyatékosságok, torzulások mindennél ékesszólóbban bizonyítják. Ma már annyi kérdést kell megoldanunk, hogy jóformán nem tudjuk, hol kezdjünk hozzá a hibák orvoslásához, hiszen egyik sürgősebb megoldásra vár, mint a másik. A bajok eltávolítása ugyanis mindig sokkalta nehezebb, mint azok megelőzése. S ezzel eljutottunk a címben megjelölt másik fogalomhoz: a megelőzéshez. Hogy ez a sző mekkora jelentőséggel bír, az mindig a konkrét körülményektől függ. Szemléltetőül azonban nem árt legalább egy konkrét példára utalni. Mindannyian tudjuk, milyen óriási anyagi és erkölcsi károkat okozott a Duna 1985-ös áradása. Ám ha megtettük volna a szükséges megelőző Intézkedéseket, a katasztrófának nem kellett volna bekövetkeznie. Most már senki sem vitatja a megfelelő óvintézkedések szükségességét. S azt is mindenki megérti, hogy a ráfordítandó költségekért sem kár, hiszen az esetleges újabb katasztrófa sokszorta nagyobb károkat okozhatna. Mindezt 1965 előtt meg lehetett volna tenni. Magyarán: jobb későn, mint soha. De miért foglalkozunk az előrelátás, illetve a megelőzés kérdésével? — kérdezhetné valaki. Nos, ha nyitott szemmel körültekintünk, azonnal láthatjuk, mennyire időszerű foglalkozni e két fogalommal. Lépten-nyomon találkozhatunk olyan példákkal, amelyek arról tanúskodnak, hogy ma sem vagyunk minden tekintetben előrelátóak, illetve ma sem fordítunk kellő gondot az esetleges problémák megelőzésére. Számtalan példát sorolhatnánk. Elég, ha megemlítjük, hogy nem is olyan régen Havífovban tragikus következményekkel végződött egy többemeletes házban kiütött tűz. A példa nyomán mégsem hoztunk olyan intézkedéseket, melyek a toronyházak lakói számára teljes biztonságot nyújtanak az esetleges tűzvész esetén. A havírovi tűzvészt nem sokkal később Kassán újabb, hasonló tűzvész követte. Olykor egész társadalmunkat érintő döntésekre ts vonatkozik a megelőzés, illetve a kellő előrelátás hiánya. Itt a különböző, nem elég alaposan átgondolt reformokra, átszervezésekre gondolunk. Pl. iskolarendszerünket az elmúlt évek során kénytelenek voltunk többször megváltoztatni csak azért, mert az egyes változások nem voltak elég megfelelőek, átgondoltak. Ezt részben elmondhatjuk az ország területi átszervezéseiről is. Mindezt azért említjük, mert sokak szerint a kerületi nemzeti bizottságok megszüntetése — mely most van folyamatban — szintén nem elég átgondolt. A megszüntetés helyességéről aligha vitatkozhatunk, azt azonban joggal tesszük szóvá, hogy az átszervezéssel járó részleteket a döntés megszületése előtt aprólékosabban át kellett volna gondolni. Ezzel a máris mutatkozó problémákat megelőzhettük volna. (F-e) LENINRE EMLÉKEZTEK Sok panasz hangzik el manapság a fogyasztóközönség részéről az állami szektor és a városi kommunális vállalatok egyes szolgáltatásairól. Még többet olvashatunk a napisajtóban a javító és karbantartó vállalatok alkalmazottjainak nemtörődömségéről, érdektelenségéről, sőt — tisztelet a kivételnek — modortalanságáról, valamint az általuk fölényesen „kinyilatkoztatott“ várakozási határidők ki nem várhatóságáról. Ilyen gyászos tapasztalatok után annál kellemesebben lepétt meg a rokkantaknak LUDIB nevű termelőszövetkezete egyik üzemrészlegének rugalmassága. Az egykori pozsonyi Széplak utcán, a mai Obchodnán felkerestem a töltőtoll- és ceruzajavftó műhelyt, ahol keresztényi alázattal, a mezei liliomot megszégyenítő szerénységgel, fogvacogva előadtam „szerénytelen“ kérésemet: meg tudnák-e javítani régimódi töltőtollamat kellő tiszteletdíj ellenében? Felkészültem minden eshetőségre, Ihogy vagy „eltanácsolnak“, vagy kitessékelnek. Mégis csoda történt. Mert amikor a mosolygó üzemvezetőnő egy kis türelmet kérve hellyel kínált egy karosszékre mutatva, már-már úgy véltem, hogy hallószerveim csúf játékot űznek velem. Kerek 6 perc múlva arra döbbentem, hogy ebbeli aggályaim alaptalannak bizonyultak. Udvariasan átnyújtotta az új „belsőségekkel“ ellátott, külsőleg is fényesre csiszolt ócska töltőtollat égy szavatossági levél kíséretében és valóban szóra sem érdemes díjat számlázott a javításért. A derék üzemvezetőnő meg sem kísérelte, hogy holmi dajkamesékkel terelje el figyelmemet egy ki nem várható határidőről, hanem potom hatpercnyi „helyszíni“ várakozás után használható állapotban visszaadta a makrancos portékát. Követendő példáull Kozics Ede 2 S7ARAI1 Fftl DMÜVES 1989. május 3. Kockázatos amerikai kémkedés McArthur nyomdokain % Oj veszélyforrás £ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata £ Dél-Korea helyzete és az újraegyesítés sürgető problémája % Hovatovább 18 esztendő múlt el azóta, Ihogy véget ért az USA 1950 óta folytatott háborús agressziója Korea ellen, de békeszerződés mindmáig sem jött létre. Csupán fegyverszüneti egyezményre került sor. Még hozzá nagyon törékenyre. Hiszen a McArthur tábornok nevéhez fűződő súlyos fegyveres beavatkozás őta, melynek mindkét részről rengeteg emheráldozata is volt, rendkívül gyakran jött össze Panmundzsonban a fegyverszüneti bizottság, Ihogy letárgyalja a különböző, szinte alig számon tartható amerikai provokációt, és helyreállítsa a „nyugalmat“. Az ún. demilitarizált övezetben tehát — ha nem is folyik háború — nincs békesség: ismételten lövöldözésekre, támadásokra kerül sor. Az amerikai provokációkat tavaly — mint ismeretes — a KNDK által foglyul ejtett Pueblo-ikémhajó tetőzte be. Ez az incidens, amely világszerte mélyen nyugtalanította a békeszerető emberiséget, végül is rendeződött. A KNDK kormánya az USA kormányától erkölcsi elégtételt kapott, sajnos azonban a feszültség továbbra sem csökkent, sőt legújabban azáltal, hogy az EC— 121-es amerikai kémrepülőgé'p behatolt Észak-Korea légi terébe, kiéleződött. Mint a Pueblo esetében, ezúttal sem maradt passzív a KNDK, melynek légi erői lelőtték az amerikai kémrepülőgépet. Egy szovjet torpedórombolónak sikerült a Japán-tengerben kihalászni a lezuhant kémrepülőgép roncsainak egy részét, az USA torpedőrombolója pedig az elpusztult 31 főnyi legénységből két repülő holttestére bukkant. Az USA kémrepülőinek vállalkozása, amelyet Washingtonban azzal vélnek mentegethetni, hogy a felderítésekre szolgáló repülések manapság „szokásosak“, rossz fényt vet Nixon politikájára, aki veszett ügye tudatában, óvakodott a Biztonsági Tanácsnál panaszt emelni. James B. Knapp, az amerikai légi haderők tábornoka, aki az Egyesült Államok képviseletében tölti be funkcióját az amerikai—koreai fegyverszüneti bizottságban, visszautasította ugyan a KNDK panaszát és hivatalosan tiltakozott az EC 121 kémrepülőgép lelövése ellen. Nixon azonban a Fehér Házban folytatott konzultációk után nem szánta rá magát a megtorlásra. Másrészt elrendelte a kémrepülések folytatását és egyúttal azok fegyveres védelmét. És Washingtonban oly hírek keltek szárnyra, hogy az elnöík „drasztikus megtorló lépést“ tervez arna az esetre, ha hasonló incidensre kerülne sor. Minden esetre a Pentagon héjáinak nyomására vall, hogy múlt hét keddje óta 26 amerikai hadihajót tartanak harckészültségben a Japán-tenger déli térségében. A felderítő gépeket anyahajókról felszálló vadászgépek kísérik. A csatahajók közt van a 83 és félezer tonnás atommeghajtású Enteprise anyahajó is. Mindezek a katonai mozdulatok, amelyek érthetőleg nagy nyugtalanságot váltanak ki magában Japánban is, ahol tudvalevőleg ismételten tömeges tüntetések zajlanak le az USA-val kötött katonai egyezmények ellen, azonnali állásfoglalásra bírták a KNDK kormányát, melynek nyilatkozata többek közt hangsúlyozza, hogy akkor, amikor „az amerikai imperialisták szakadatlanul különféle felfegyverzett kémfhajókat és felderítő repülőgépeket küldenek az említett térségekbe és ki akarják fürkészni a KNDK katonai és államtitkait, egy célt követnek: előkészíteni egy agresszív háború kirobbantását“. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a bélke fenntartása és a rendkívüli feszültség enyhítése érdekében az amerikai imperialistáknak haladéktalanul be kell szüntetniük a koreai nép ellen elkövetett provokációkat és halált hozó fegyvereikkel egyetemben, ahogy azt egyébként maga a fegyverszüneti egyezmény feltételezi. Elvégre Korea egyesítésének kérdését csak magúik a koreaiak oldhatják meg, éspedig minden beavatkozás nélkül. A dél-koreai népnek, amely az amerikai vezetés alatt álló megszállók és a seuli bábkormány fegyveres erőinek kettős elnyomása alatt senyved, kifejezett létérdeke ez újraegyesítés. Eltekintve az északi országrészhez fűződő testvéri kapcsolatoktól, Dél-Korea dolgozói csak az újraegyesítés útján biztosíthatják szabad, demokratikus fejlődésüket, a gazdasági és kulturális felemelkedést, ami a jelenlegi helyzetben merő lehetetlenség. Mint a párizsi liberális „Le Monde“ seuli levelezője írja, Dél-Korea öt esztendő alatt 1300 millió dollárral adósodott el; ipari fejlődése és a beruházások mérve — megfelelő kiviteli lehetőségek híján, nem utolsó sorban nyersanyagszegénység következtében is — igen szűk határok közt mozog. Túlságosan lassú a lakosság 60 százalékát „éltető“ mezőgazdaság növekedése. Egy parasztra átlagosan alig jut több 0,9 hektárnál, de számos falusi ember csak fél hektáron gazdálkodik. Az űn. kooperatívák irányítása üzérek és uzsorások kezébe került és a kilátásba helyezett „reform“-tól alig várható más, mint a törpebirtokok felvásárlása, illetve összeharácsolása. A falu uzsorásai évi 25 százalék „törvényes“ kamatot szednek, ténylegesen azonban a kétszeresénél is többet. Ilyen körülmények közt — írja a Le Monde — érdemesebb kölcsönözni, mint a mezőgazdaságba beruházni, vagy pláne a földeken dolgozni. Ha talán némileg türhetőbb a dél-koreai munkás helyzete, a róla való szociális gondoskodás úgyszólván a semmivel egyenlő, és aktív szakszervezeti tevékenységről szó sem lehet. A szociális gondoskodás majdnem teljes hiánya, nem egy súlyos drámát idéz fel. íme, így fest Dél-Korea mai társadalmi képe az oly gyakran reklámozott sokoldalú Amerika-támogatással, amely hiteles becslések szerint a világ egyik legalacsonyabb életszínvonalára szorította le Dél-Korea népét. SZÍRT Lenin születésének 99. évfordulóját ünnepelte április 21-én az egész világ munkásosztálya és minden haladő ember a föld kerekségén. Az ünnepségek hazánkban Lenin történelmi Jelentőségű forradalmi alkotásának, eszmei hagyományának értékelésében nyertek kifejezést. A prágai emlékünnepen Strougal elvtárs joggal hangsúlyozta, hogy „a párt tevékenységében mindig akkor ért el sikereket, amikor a lenini tanítás alapvető tételeiből indult ki és azokra támaszkodott“, nehézségek és kudarcok akkor kísértek minket, amikor megkerültük a lenini elvi politika és elmélet hagyatékát. Az utóbbi évek hibái és tévedései és az ezekből kialakult politikai és gazdasági helyzet arra figyelmeztet, hogy újra és újra vissza kell térnünk a párt- és az országépítés és a demokratikus centralizmus lenini módszereinek alkalmazásához.
