Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-03 / 18. szám
Bratislava, 19B9. május 3. Ara: L— KCs XX. évfolyam, 18. szám. MÁJUS 9 Hazánk népei 24 évvel ezelőtt reményteljes útra Indultaik. Megnyílt a tér egy olyan társadalmi rendszer építése előtt, amely a dolgozó embereknek, a nép döntő többségének érdekeit tartva szem előtt, megszervezi és megteremti a félelemtől, kizsákmányolástól és nyomortól mentes életet, intézményesen biztosítja az emberi jogokat anyagi és kulturális téren s nemcsak lehetővé teszi, hanem természetes állampolgári kötelességgé is minden polgár számára a fontos politikai döntésekben való részvételt. A szabaddá tett úton minden mesterséges és elemi akadály ellenére, bíztatóan indultunk el. Leküzdöttük mind a mesterségesen támasztott, mind pedig az objektiv akadályt. Felszámoltuk a kapitalista osztály hatalmát, szétzúztuk annak militáns erejét, a fasizmust, megteremtettük az államvezetés és a közigazgatás népi szerveit, megvalósítottuk e népi hatalom alapját — az intézményes szocialista demokrácia előfeltételeit — ez igazságos népképviseleti rendszert. Erőssé és átütőképessé vált a dolgozó emberek politikai szervezete, Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a burzsoá köztársaság nehéz és áldozatos harcaiban egyedül rendelkezett olyan programmal, amely a dolgozók minden kívánságát és vágyát összpontosította. A fejlődés második szakasza, a forradalmi februári változás, elképzelhetetlen lett volna, Iha 1945-től 1948-ig tartó Időszakban nem gyűjtöttünk volna erőt és tapasztalatot a nagy feladat, a szocialista rendre való áttérés küzdelmeihez. megváltoztathatatlan valóság. Gazdaságunk újjáéledésének legjelentősebb faktora is az a segítség volt, amelyet a Szovjetunió élelmiszerekben, ipari nyersanyagban, termelési eszközökben és főleg építési tapasztalatokban nyújtott. Többek közt ezeket a gazdasági kapcsolatokat rágalmazta az ün. „progresszív“ sajtó az elmúlt hónapokban anélkül, hogy a legkisebb konkrétummal is alá tudta volna támasztani állítását. Egy példa: az egyik kulturális sajtótermék a múlt év végén ezt állította: van egy ország, amely elvesz tőlünk olyan cikkeket, amelyeket mi drága valutáért szereztünk. Erre az állításra egyedül Való Jozef régi érdemes kommunista vezető válaszolt a Pravda hasábjain. Felszólította az illetőt, mondja meg nyíltan, melyik az ez ország, amelyik Ily módon megkárosít minket és milyen áruról van szó. Választ természetesen nem kapott. A rágalmazó elhallgatott. Elképzelhető telhát, hogy mennyivel sikeresebb lett volna a rágalmazók elleni küzdelem, ha a kommunista újságírók Ily módon használták volna fel a felelősségrevonás fegyverét a rágalmazások megcáfolására.- a Azt hiszem nem számít ünneprontásnak, Iha saját gyengeségünkről is beszélünk. Sőt! A felszabadulásra emlékezve szorosan a tárgyra tartozik, bogy mit tettünk szövetségi rendszerünk megerősítése érdekében, hogyan teljesítettük a szocialista nemzetköziség és a felszabadító Szovjetunió iránti kötelességünket azokban a naj pókban, mikor erre a legnagyobb szükség volt. Az idők vérzivatarából egy bronzba öntött egyenruhás ember alakja emelkedik ki, a szovjet katona alakja. Ez az ember, aki öt éven keresztül végtelen testi és lelki szenvedésektől kínozva, sokszor éhesen, sokszor testben teljesen kimerülve, családjáról, gyermekéről, szüleiről hírt sem hallva, az utolsó lélekzetig küszködve, ajkát görcsösen összeszorítva harcolt és verekedett az akkori világ legerősebb és legkegyetlenebb katonai ereje, a történelem legcinlkusabb tömeggyilkos hordája ellen. Nincs toll, amely csak megközelítőleg is le tudná írni azt a tömérdek szenvedést, lemondást és áldozatot és nincs lélekbúvár, akt be tudna hatolni a hősiesség és elszántság e monumentális jelenségének gyökereibe. Es nincs hálamegnytlvánulás, amely csak ezrelékekben is ellensúlyozhatná azt a lelki nagyságot, amelyet a szovjet katona a mérlegre helyezett ebben a mindent pusztító tűzvészben és vérfürdőben. Valljuk be őszintén, hogy ml, akik emberek akartunk maradni, még a legnagyobbak, a kultúra és a humanizmus fáklyavivői is, a fasiszta szennyáradat előretörése idején, sokszor elvesztettük hitünk és reményünk utolsó szikrátt is, és nem láttunk többé kiutat ebből az apokalipszisből. Egyedül a szov-. jet nép, megfontolt vezetői, a szovjet katona maradt a posztján és tette meg a majdnem lehetetlent, legyűrte a fenevadat, szétzúzta a gyilkos masinériát. Az egyenruhás szovjet ember Népünk ezekben az években fényesen bebizonyította politikai érettségét és az építésre irányuló harcos elszántságát. A szocialista építés időszakára sem kell szégyenkezve visszagondolnunk. A népgazdaság fejlesztése gyárak és üzemek százainak építése, köztük talán a legsikerültebb alkotás — a mezőgazdasáig nagyüzemi átszervezése mellett, amelyben talán legjelentősebb a feudális állapotban senyvedő Szlovákia gazdasági felemelkedése, — a társadalmi élet minden téren, a kultúrában, az iskolázás terén, az egészségügyi gondoskodásban olyan eredmények születtek, amelyekre az első köztársaság polgára — nem beszélve a nyomorgó munkanélküliek százezreiről — még álmában sem gondolhatott. Mindezek az eredmények annak a pártnak a vezetése alatt születtek, amely már az első köztársaság viszonyai között bebizonyította, hogy céltudatosan és következetesen küzd a dolgozók jogaiért, emberi méltóságuk érvényesüléséért.- * -A menet közben elkövetett hibákról az utóbb! években sokat beszéltünk, és még sokáig kell majd erről beszélni, de még inkább gondolkodni, és azokat minden emóció nélkül józanul elemezni. A marxista-leninista gondolkodásmód megkívánja a jó és a rossz tapasztalatok konkrét elemzését egyaránt, a tanulságok levonását, hogy azok ne terheljék további munkánkat, árnyékuk ne sötétítse el a célt és a cselekvés útját, módszereit. Semmibe sem vennénk a dialektikus gondolkodás szabályait, ha nem elemeznénk hasonló konkrétsággal annak a törésnek az okait is, amelyek ez utolsó években megbontották társadalmunk egységét és politikai, gazdasági szakadék szélére sodorták az országot. Az ilyen rövid írásban nem térhetek ki a fölötte igényes elemzésre, másrészt ez a munka a tapasztalt eszmei dolgozók munkaterületére tartozik. Az azonban már a szocializmus minden híve számára világos, hogy az egyes politikai vezetők szűk látóköréből származó hibás irányítási módszerek teremtették meg a táptalajt a revizionisták és a Jobboldali diverzánsok számára. Ezek kihasználva a kétely és a csalódottság atmoszféráját, nem egyes személyeket, helytelen módszerekkel dolgozó vezetőket, hanem magát a pártot és a politikai rendszert állították a vádlottak padjára. Hogy milyen céllal, ez ma már nem titok, és ki is kell mondani: a párt kompromlttálásán és szövetségi rendszerünk szétbomlasztásán keresztül jobboldali fordulat volt a végcél. A felszabadulás évfordulóién éppen szövetségi rendszerünk kérdéséről kell ma elgondolkodnunk. A szocializmussal szemben elfogult ellenségnek kell lennie annak, aki tagadni merné, hogy hazánk felszabadítását elsősorban a Szovjetunió rengeteg véráldozattal járó hősi helytállásának köszönhetjük. Ez örökérvényű, Az elmúlt 14 hónap eseményeiből sok tanulságot lehet és kell is levonni. Ennek a kritikai folyamatnak, amely további fejlődésünk szempontjából elengedhetetlenül fontos, előbb-utóbb be (kell következnie. Egy tanulság azonban teljesen megérett arra, hogy kimondjuk: a Szovjetunió mind a világháborúban, mind pedig hazánk szocialista irányú gazdasági és társadalmi fejlesztésében világosan bizonyította, hogy szocialista nemzetközi kötelezettségeit minden tekintetben teljesítette és teljesíti. A világ első szocialista állama minden esetben és mindenhol szem előtt tartotta és támogatta a felszabadulásért küzdő népek megsegítésének ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió népeinek nagy műve nélkül nem alakulhatott volna ki az erős és még további reményekre jogosító szocialista világrendszer, nem keletkezhettek volna szocialista államok és nem állhatták volna ellen a kapitalista államok nyomásának. Még Kína, de még Jugoszlávia sem. Ezért a többi szocialista államokkal együtt természetes szövetségesünk és olyan szövetségesünk, amellyel biztosítva láthatjuk egy szocialista Csehszlovákia jövőjét. valósította meg a legújabbkorl történelem páratlan fegyver•< tényét, szuronya hegyén hozva a szabadság, a humánum új haj-, nalát Európa és az egész világ számára. Keletről támadt a fény, mint minden hajnalon. KÉT FALU ÜNNEPE JÖZSEF ATTILA: Május A rengő lomb virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, frtss jelszavak röpülnek, S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, — a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s 6 kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! Napsugaras idő köszöntötte az ünnepi ruhába öltözött vágsellyei szövetkezeti tagokat szombat reggel. Mosolygós arccal, vidáman igyekeztek a „közös“ székháza felé. Érthető a mosoly, az öröm. A tavasz egyik napról a másikra virágba öltöztette a gyümölcsfákat, zöld színűre varázsolta a vetéseket. Lelket öntött természetbe, emberbe. Az alkotó kéz megtette a magáét, de az éltető meleg sokat váratott magára. Végre a szövetkezetesek nagy ünnepére mégis megérkezett ... Két falu — Vágsellye és Vecse — két jelentős eseményt ünnepelt. Az új székház felavatását és a szövetkezet megalakulásának 20. évfordulóját. A szalag elvágása után mi is jóleső érzéssel léptük át az új székház küszöbét. Megtekintettük a termeket a minden igényt kielégítő berendezéseket. Alsó részében pince vendégfogadóval, a középső részen a 400 személyt befogadó nagyterem, emeleten az irodákkal. Kényelmes munkahelye lesz a vezetőknek, szórakozóhelye a szövetkezet tagjainak. — Húsz év nagy idő, mégis élénken emlékezünk a közös alakulásának minden mozzanatára — mondotta főbeszámolójában Hatvanyi István a szövetkezet elnöke. Nagyon nehéz volt az úttörők dolga, hisz-n jóformán üres marokkal kezdtek a közös létrehozásához. Az emberek hite, bizalma akkor sem veszett el, amikor csak néhány korona jutott munkadíjul. Tudták, bíztak benne munkájuk nem lesz hiábavaló, sorsuk révbe ér. A vágsellyei vezetőknek duplán kellett iparkodniok, hogy egyenesbe jöjjön a gazdálkodás menete. Számukra nem lehetett közömbös mennyit keresnek a szövetkezet tagjai. Felépült a Duslo, ezenkívül számos üzem jobb munkafeltétellel, fizetéssel csalogatta az embereket. Az üzemek ajánlatát főleg a fiatalok körében csak pénzzel lehetett ellensúlyozni. Most húsz év távlatából telmondható, elérték amit akartak. Az utóbbi években a szövetkezet a fizetés terén nemcsak versenyképes az ipari üzemekkel, de jóval felülmúlta azokat. Ezt bizonyítja, hogy az 1538 hektáron gazdálkodó szövetkezet 420 tagot tart nyilván, kiknek keresete 20—25 ezer korona évente. A fejlődésnek indult szövetkezet 1960-ban jelentős határkőhöz érkezett. Ugyanis ebben az esztendőben egyesült a vágvecsei szövetkezettel. A' két gazdaság jól kiegészítette egymást, mely újabb eredményekhez vezetett. Ehhez hozzájárult az időközben felépült Sellye—Gtítai öntözőrendszer, melynek révén korszerű gazdaságot hozott létre az egyesült szövetkezet. Ma már negyven milliós vagyont mondhatnak magukénak, mely évente 26 millió koronát hoz a közös pénztárába. A mai helyzetet értékelve megbecsülés illeti a szövetkezet alapító tagjait, s mindazokat akik hosszú évek során önfeláldozóan dolgoztak a gazdaság létrehozásért. Dicséretes, hogy a szövetkezet vezetősége az ünnep alkalmával messzemenően gondoskodott a tagokról. A meleg köszönő szavak mellé értékes ajándékokat és pénzjutalmat kaptak, aszerint, ki hány évet töltött a közösben. A sok szép ajándék és az új székházban elfogyasztott étel, ital igazi ünnepélyes hangulatot teremtett. A szövetkezet méltóképpen ünnepelte fennállásának húszéves jubileumát. (sándor)' írta: PERL ELEMÉR
