Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-11 / 2. szám
NEMCSAK KÖTELESSÉG, EMBERSÉG DOLGA IS...! Az elmúlt években általában kevés szó esett a sa]tó hasábjain a mezőgazdasági üzemek 'dolgozóinak életkörülményeiről, járadék-, valamint nyugdíjjogosultságáról, s még kevesebb, ami a beleset- és egészségvédelem, a gyógykezeltetés és üdültetés kérdését illeti. E fontos témakörnek igyekszünk a jövőben — hetenként egy oldalnyi terjedelemben —• helyt adni. Több mint háromezer hektáro* a vágfarkesdi szövetkezet, s legnagyobb a gelántai járásban. Ennek « közös gazdaságnak az 1. számú állattenyésztő telepén betonozott, sima utak kötik össze egyik istállót a másikkal. Jó dolog ez a kemény úti Dicsérik a dolgozók, hiszen a legnagyobb esőzések, hóolvadások idején sem kell térdig sárbanvlzben közlekedniük. Kerékpáron eljuthatnak munkahelyeikre. A takarmánybekészltők, alomszalmaszállítók, Jószágfuvarozók is sokkal könnyebben célbajutnak. Hanem másmilyen problémák foglalkoztatják őket. Például ilyenek: — Amióta güinőkóros, bangos állataink nincsenek, védőruha, gumicsizma sincs — vélekedik az első istállóban levő nappali ügyeletes, (öt naponként járja az ügyeletesség. Ez az a bizonyos „hosszú“ nap, amikor hajnali félnégytől este félnyolcig helyt kell állniuk.) A másik istálló ügyeletese, Orosxi István etető és fejő meg azzal hozakodik elő, hogy két hónapig meleg víz nélkül voltak. Elromlott a bojler, így azután bonyodalmat okozott, főleg a fejőgépek tisztántartása. Tudott dolog, hogy ez a fejőeszköz nincs jóbarátságban a hidegvízzel. Tóth Károly — aki mindössze 28 éves és hatodmagával ül az asztalhoz, ha evésre kerül sor — a tisztálkodási lehetőséget nem tartja kielégítőnek. — Egyetlen münyag-mosdótál nem elég. Fürdőszobát lehetne berendezni. — Hát ez bizony nem lenne bolondság! — vetem közbe. — Két istálló dolgozóinak egy fürdőszoba lehetne legalább. Nagyon hiányzanak a ruhaszekrények. A tiszta felsőruha átveszi az istállószagot. A fogas nem megoldás — sorolja Dubai Júlia fejőnő, aki közben az esti fejőshez készülődik. Kovács Istvánná kényes pontra tapint rá. Például nem tartja helyénvalónak, hogy férfi és nő egyetlen helyiségben kénytelen ruhát cserélni, tisztálkodni. A munkaviszonyból eredő betegségként a Q-láz is szóba kerül. Kitűnik, hogy csaknem mindegyik állatgondozó beleesett ebbe a betegségbe. Például Szalai István emiatt 42 napig betegeskedett. Fabula Irmát, aki már 11 esztendeje dolgozik az állattenyésztésben, vagy két hónappal ezelőtt egy rakoncátlan tehén úgy a mennyezetet tartó oszlophoz nyomta, hogy két oldalbordája menten eltörött. Az orvos 10 napi munkaképtelenséget Állapított meg, de ő — ha kínos is volt részére a munka — dolgozott. Nehezményezi, semmilyen kártérítést, illetve fájdalomdíjat nem kapott. S még egy dolog: keveslik az elsősegélynyújtás kellékeit tartalmazó ládácska gyógyszerkészletét. Megannyi kérdés ez, amely a baleset- és egészségvédelem, valamint a munkahigiénia tartozéka. Lássuk csak, hogyan néznek erre a kérdés-csoportra az illetékesek? A szövetkezet baleset- és egészségvédelmi előadója, Pál Géza átérzi ennek a tisztségnek a betöltésével járó felelősséget, s így nyilatkozik: — Fabula Irma nem jelentette az esetet. Márpedig ez lett volna a kötelessége. így a ténymegállapítást rögzítő rövid jegyzőkönyv sem Juthatott el az illetékes járási szervekhez ... Tehát maradt minden a régiben, mintha mi sem történt volna. Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni: csak hasznát látnák, ha most, a téli napokon módot találnának a baleset- és egészségvédelmi rendszabályokat és előírásokat ismertetnék az egyes termelési ágazatok dolgozóival. Pénzbe nem kerül, időt meg tudnak rá szakítani. A gyógyszerellátás szükséglet szerint történik, Sulan Stefan mérnök, főzootechnikus szavai szerint. Sajnos, nemszeretem dolog is megütötte a fülemet. Okkal, ok nélkül hozzátapad az állatgondozók keze a gyógyszerhez. Ogy lenne helyénvaló, ha az istállófelelős gondjaira bíznák annak kiadását, ami csupán szervezés kérdése. S ezáltal elejét vehetnék az indokolatlan gyógyszerfogyasztásnak, helyesebben: eltulajdonításának. Hja, a Q-láz. Többen kételkednek abban, hogy igazságosan történt-e, vagy sém a betegség mértékének a megállapítása. Valamint, állítólag olyanok kaptak több pénzt, akik rövidebb ideig betegeskedtek. Az igazságosságról egyszerű meggyőződni. A vérképelemzést nem helyben, sem Galántán, hanem Bratislavában végezték. S az eredményről szőlő igazolás, illetve pontarány-megállapítás megtekinthető a főzootechntkusnál. A pontszám a betegség súlyosságát, s nem a betegség időtartamát értékelteti. Ami az almozószalmát illeti, bár jobb helyen lenne az istállók fedett előterében, mert száraz állapotban kerülne az állatok alá, de tűzveszély elhárítása miatt történt az az intézkedés, hogy az istállótól mintegy 30 méterre tárolják. Más kérdés az, miként lehetne az esőtől, hótól megóvni, vagyis száraz állapotban tartani. Erre a célra legjobban megfelelne a ponyva, vagy műanyag-fólia. S itt jön a legélénkebb vitát kiváltó dolog: a szociális helyiségek kérdése. Az 1. számú állattenyésztő telepen minden istállóban található alkalmas helyiség, amely berendezhető. Kályha, asztal, ülőalkalmatosság meg Is található itt. Csak a ruhaszekrényeket helyettesítik a falakra helyezett fogasok. Ez higiéniai szempontból kifogásolható. De Pál Kálmán szövetkezeti elnök olyasmiről tájékoztatott, hogy a szekrény-kérdés rövidesen megoldódik, hiszen már megrendelték. így azután majd a tiszta felsőruhába nem szívódhat bele az istálószag. Természetesen az alapvető tisztaság követelményeihez tartozik az is, hogy a tisztálkodási eszközök — a jelen esetben a mosdótál — ne taszítsa, hanem vonzza a tekintetet. — Az öltözködés, illetve ruhaváltás kérdése vita tárgyát képezheti, főleg a nők részéről. Ezt elismerem — bizonygatja a főzootechnikus. — Szervezéssel meg is oldhatnánk, de a nők nem mennek bele, hogy egy istállóban, egy közösségben dolgozzanak. Márpedig úgy lenne a legcélszerűbb, ha egy szociális helyiséget — amely istállónként megtalálható — ők birtokolhatnának. Fürdőszoba, vagy legalább hideg-melegvizes zuhanyozó beszerelése nem megoldhatatlan kérdés egy háromezer hektáros szövetkezetben. Ezt ugyan az illetékes vezetők sem vonják kétségbe, de ... S itt jön a bökkenő., — Csak úgy ne járjunk azután, mint Sókszelőcén, ahol berendezték a szép szociális helyiséget állatgondozók számára, s nem használják éppen azok, akiknek készült — aggodalmaskodott ez elnök. A dolgozók rendszerint idegenkednek az újtól, a szokatlantól. A szigorú, kötelező rendelkezés itt nem segít. Hatékonyabb az okos szó, a felvilágosítás. Meggyőzőbb a helyes érv, a jó példa. Zárszóként hadd idézzem Sulan Stefan mérnök főzootechnikus szavait: „Mi sem vagyunk elégedettek, ami a szociális helyiségek kérdését illeti. Például a szomolai állattenyésztő telepünkön még az 1. számú telepitől is rosszabbak a szociális ’ feltételek. A gazdasági épületek tervezői az állatokat látják csupán maguk előtt, azok gondozóiról már megfeledkeznek. Itt például egy-egy istállóban 6 emberre kellett volna méretezni a szociális helyiséget, s csak három fér be úgy^ahogy. Kályha beállítására nem is gondolhatunk. Dehát a tervezőintézettel ujjat nem húzhatunk. Kálvária-járásba kerül, ha elodázhatatlan, sürgős változtatást kell eszközölni valamely istállón. A tervező mérnök külön beleegyezése szükséges az ilyen módosításokhoz.“ A tervezőintézet mérnökeihez: Tudatosítsák, az állatgondozók is emberek! Okét se tévesszék szem elől, ha az istállókat tervezik! Ez nemcsak kötelesség, de emberség dolga is! N. Kovács István Egy kis jóakarattal... Közismert, hogy a szövetkezetek legtöbbjében majdnem annyi a női dolgozó, mint a férfi. Asszonyaink, lányaink nemcsak a növénytermesztésben szorgoskodnak, hanem az állattenyésztésben is nagy részt vállalnak. Gyakran előfordul, hogy a férj az etető, felesége pedig a fejő, avagy közösen végzik bizonyos számú állat gondozását. A munkából legtöbbször fele-fele arányban veszik ki a részüket. Ez eddig rendben is lenne. A baj ott kezdődik, hogy a munkaegységet nem egyenlő arányban írják szét. Mivel rendszerint a férfi az idősebb, ő áll közelebb a nyugdíjhoz, a munkaegységet teljes egészében vagy nagy részben a férj nevére írják. Az állattenyésztés irányítói közül sokan ezt természetesnek veszik és nem gondolnak arra, hogy törvénytelenséget követnek el, és különféle bonyodalmak előidézői lehetnek. Nemrégiben az egyik Ipoly-menti faluban Simka E. panaszolta el az esetét. Férjét két évvel ezelőtt nyugdíjazták. Hasonlóan, mint mások, ők is a családfő nevére írtiák a munkaegység többségét. Sinkáné azt gondolta, hogy hatvanöt éves koráig még jőnéhány év hátra van, s addig az ő nevére is írhatnak elég munkaegységet havonta. ■ Sajnos, nem így történt. Sinkáné megbetegedett, s mivel az orvos elismerte száz százalékos rokkantnak, javasolta a nyugdíjaztatását. Annak rendje-módja szerint ki is töltötték a nyomtatványokat. Ekkor derült ki, hogy az utolsó öt évben nincs ledolgozva a szövetkezet taggyűlése szerint megállapított évi munkaegység mennyisége. így természetesen a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályán nem fogadták el a nyugdíjkérelmét. A szövetkezet irányítói közül mindenki tudja, hogy Sinkáék havonta rendszeresen több mint száz munkaegységet dolgoztak le. Azt is tudják, hogy Sinka B.-nek a nyugdíjaztatásakor semmi különösebb előnye nem származott abból, hogy az utolsó öt évben ezren is felül volt a munkaegység-átlaga. A hátránya viszont megvan, mert a megbetegedett feleségének a nyugdíjkérelmét elutasították. Ez az egy eset a sok közül újból figyelmeztet arra, hogy nincs értelme a munkaegységek aránytalan elosztásának a Iházastársak között. Ez már megtörtént, de valahogyan orvosolni kell azt. A szövetkezet vezetősége üljön össze a szociális bizottsággal és találjon megoldást, igazolják Sinkánénak azt a minimális munkaegységet, amelynek alapján megkaphatja a megérdemelt nyugdíjat. Csak egy kis jóakarat szükséges! —tt— Szomorú számvetés Sajnos, a múlt. esztendő sem szűkölködött mezőgazdasági munkabalesetekben. Az alábbiakban arról számolunk be, milyen arányokat öltött az állami gazdaságokban, egységes földművesszövetkezetekben. Szlovákiában nem kevesebb, mint 87 állami gazdasági dolgozót, illetve szövetkezeti tagot ragadott el a halál baleset következtében. Igaz, ezek közül hatot a villám súlytott agyon (halandó ember villámhárítót nem hordhat a fején, ugyebár?), kettő pedig repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Ám az esetek többségében elhalálozásra nem került volna sor, ha betartják a munkabiztonsági előírásokat, forgalmi szabályokat, ha. borgőzös fejjel nem ülnek a volán mögé, ha nem feledkeznek meg az elővigyázatosságról, stb. Mennyi anyagi kárt lelhetett volna megelőzni, mennyi munkakiesést, ha törvényszegésre, bűnös mulasztásra nem kerül sor ... De ez csak a halálesetek száma. Mennyi özvegy, mennyi félárva maradt hátra ...? S mennyit érhetett súlyosabb-könnyebb baleset? Agyrázkódás, törés, belső-külső sérülés, stb. Mennyi, mennyi, mennyi...? Ágaskodnak a kérdőjelek. S vajon okulunk-e a tragikus esetekből? A jelek azt mutatják: vajmi keveset. Vétkes könnyelműség ez. Avagy más? ... (nk) AZ ÁLDOZAT VÁDOL — AVAGY Mire int B. M. halálesete? A tragikus eset Csatán történt. A Gergely naptár szerint 1968. december negyedikén, déli tizenkét óra után. Ki tudja? Tán az ebéd járhatott eszében a negyvennyolc éves traktorosnak, amikor a trágyarakó védőburok nélküli kardántengelye egy óvatlan pillanatban elkapta a ruháját, s a ruhával együtt... ... Még rágondolni is szörnyű. Igen, a félelmetes, halálos veszedelmet rejtegető kardánlengely az embert is felcsavarta. Csontot tört, ütött, zúzott, szakított. A szerencsétlen em-I. Ä képen látható Magyarországon gyártott gépújdonságok iránt nagy *2 érdeklődés nálunk is. CSRS csillagke rekes rendsodró. Vontatott rendsodró gép lucerna, herefélék és rétiszén» 12 SZABAD FÖLDMŰVES 1989. január 11. -v ^il< rendekbe gyűjtésére, továbbá a rendek forgatására szolgál. A szőnyegrenden megfonnyadt szálastakarmányt a talajról forgatott csillagkerekek folyamatosan rendekbe sodorják. Főbb műszaki adatok: Max. munkaszélesség 3000 mm Munkasebesség 5—12 km/ő Teröletteljesltmény 3,5—4,5 kh/6 Erögépszükséglet: 25-30 LE mokles kardja függjön, kitéve őt a haiálveszedeiemnek. Ezáltal tudatnsan vétettek a Földművelési és Élelmezésügyi Minisztérium 40/1967. számú közlönye 28. pontjának rendelkezései ellen, valamint megszegték a 65/65. sz. nuinkatörvény 23. paragrafusának második pontja, s a 272. paragrafus rendszabályait. Még akkor is vétkes mulasztást követtek el, ha tudatában voltak annak, hogy a trágyarakó gép nem felelt meg a 4700—02 sz. Csehszlovák Szabvány követelményeinek. Kit terhel a súlyos felelősség? Elsősorban a szövetkezet mechanizátorát, aki nem ellenőrizte a gépet, megfelel-e a munkabiztonság előírásainak. S milyen javító intézkedések születtek, hogy a tragikus eset megismétlődésének elejét vegyék? A mechanizátor szigorú megrovásban részesült, miután elmulasztotta tisztségéből eredő kötelességeit. Mindazon gépek és munkaeszközök használatát, üzemeltetését betiltották, amelyek nem felelnek meg a 4700—02 sz. Csehszlovák Szabvány erre vonatkozó előírásainak. A szövetkezet valamennyi tagja — traktorosok, gépkezelők, állattenyésztők, növénytermesztők stb. — rövidebb tanfolyam keretében áttanulmányozzák a Földművelési és Élelmezésügyi Minisztérium 40/1967. számú közlönyének a munkabiztonsággal összefüggő szabályait, előírásait. Kár, hogy mindezekre az intézkedésekre nem jóval hamarabb került sor, hanem csak a tragikus haláleset után. Remélhető, hogy a csatai eset tanulságait nemcsak az illető szövetkezet vezetői és dolgozói vnnják le — akik egy dolgos ember élete derékbatörésén okulhattak, mire vezet a bűnös könnyelműség, a kötelességmulasztás — hanem más mezőgazdasági üzemek dolgozói is okulhatnak belőle. K. I. bér agyvelőig haté, iszonyatos fájdalmakat érezhetett... Kórházba szállították. Negyedik napjára B. M. traktoros kiszenvedett. Dolgos, munkaszerep ember életének mécsesét oltotta ki a vétkes könnyelműség, a kötelesség mulasztás. Az áldozat vádol! Vádolja azokat akik vétkesek. Akik az 1964. óta hasz náit trágyarakó gép kardántengelyéi védő nélköl használtatták. Azokat akik tűrték, hogy a traktoros, illetve a gép kezelője fölött mindenkor Da . o t C/3 i i o'- -O cp 'O >> Mül s gr e-s C ® m . '3 8 a s.2 TM* <5 M N ® Ä dl .S S -3 2 g; 2 a 7* tt tí R «tű N ! 2 3 s f g, > o :0 >—1 M t_ O CX S ^ CO > 3 & W 2 ~ 0) I O I io O Tft W N M c o^: I O O (O “l 00 tt Ui CD QC O CO in CM H ts CO H ,q O > X p’O'fd'O ^ O c 0? ü — -t S3 <3 £ 'tH 'ca Sl-oJ-S* ~ £ Sj-g=:§2 * | cs ~ >%’-c 9 •• c «5 g u 3 c ^ *3 n ^ ^ -5 ga S 8 v 2« <2 5P 2 3gB~ sSSSSaS^ilsS e äöo < > w m iq? ^ 5 o wn w # « © 2 *2 6° eng E 15 «2 § g ° ^ 8 | 2 | 2 3 | CM öt3 > n.ct«HS>Owav
