Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-26 / 17. szám
A legjobb műkedvelő táncdalénekesek Füleken találkoznak ★ A siker gondosabb felkészülést kíván Ne feledkezzünk meg a népdal-énekesekről sem A tánc- és népizenekaroknak is teremtsünk vetélkedési fórumot ★ Tavaly került sor első Ízben a csehszlovákiai magyar nép- ás táncdalénekesek első országos versenyére. Az idén csak a táncdalénekesek vetélkednek a legjobb helyezésekért. Az Üj Ifjúság, a Népmüvelődési Intézet és a CSEMADOK szervezi a táncdalénekesek versenyét, amelyre minden 16. életévét betöltött egyén benevezhetett. A magyar énekesek versenyének kezdeményezője különben a füleki üzemi klub vezetősége volt. 1969. május 9-én és 10-én kerül sor az országos döntőre, ahol a verseny nagydfjával jutalmazzák az első helyezetettet és különböző ajándékot kapnak a további legjobbak. A döntőben a járások két-két legjobb táncdalénekese vesz részt. A füleki vetélkedőn, versenyen kívül pozsonyi és budapesti táncdalénekesek is szerepelnek. A hivatásos művészek fellépése minden bizonnyal nagyban emeli a táncdal-vetélkedő színvonalát. A sorra kerülő országos versenyt körzeti és járási vetélkedők előzték meg. A vegyeslakta járásokból 40—50 táncdalénekes jelentkezett a versenyre. Éppen ezért többhelyiitt körzeti elődöntőket szerveztek és a járási versenyt már csak 18—20 résztvevővel rendezték meg. A lévai járásban az elődöntőket Ipolyságon és Léván rendezték meg, s ott válogatták ki a 18 legsikeresebben szereplőt, akik aztán Nagysallón vetélkedtek az országos versenyen való részvételért. A legtöbb járásban, így természetesen a lévaiban is, a CSEMADOK járási bizottsága volt a verseny fő szervezője. A rendezőket dicséri, hogy az ipolysági elődöntőn a környék fiatal táncdalénekesei telt ház előtt bizonyíthatták tudásukat és felkészültségüket. A főleg ifjúságból álló közönségről csak az elismerés hangján Írhatunk, mivel a tetszést nyilvánító tapsok az egyes énekesek fellépése után hozzáértésről tanúskodtak. A fellépő táncdalénekesek között jelentős volt a különbség. Akadtak olyanok, akik szeretnek énekelni bizonyos táncdalokat és azt remélték, ez elég a sikerhez. Voltak, akik gondosan készültek és a hangjukhoz, egyéniségükhöz megfelelő táncdalt választottak. Akik azt hitték, elég ha valamilyen neves énekes előadásformáját, mozgását utánozzák, csalódtak, mert a bírálóbizottság elsősorban a hang, a muzikalitás, a ritmusérzék alapján döntött a helyezésről. Cserba István (Ipolyság), az első helyezett, a lehetséges 20 pontból 18-at ért el, mindenféle szempontból magasan kiemelkedett a „mezőnyből“, s látni lehetett, hogy jól felkészült, gyakorlott táncdalénekes. Külön említést érdemel a bíráló bizottság elnökének Grebnerné Kucsera Margitnak a verseny utáni értékelése. A táncdalénekeseknek egyenként megmagyarázta a fellépésük pozitív és negatív oldalát és tanácsot adott a hogvan továbbra. A beszélgetés során kiderült, a versenyzők közül sokan nem ismerik a kottát, s nem játszanak semmilyen hangszeren. Márpedig a lévai zeneiskola igazgatója szerint a jó hang műveléséhez és az alapos felkészültséghez a zeneismeret föltétlenül szükséges. A táncdalénekesek vetélkedőjével egyidőben nem szabad megfeledkeznünk a zenekarokról sem. A tánczenekarok alakulásának főleg az ifjúsági klubok megalakulása adott lendületet. Manapság már minden járásban működik öt-hat zenekar, amelyek fejlődését minden bizonnyal elősegíti, hogy a táncdalénekesek versenyén ők is összemérhetik tudásukat, felkészültségüket. Az aránylag nemrégen működő tánczenekarokról (az ipolysági vetélkedőn) elégedett hangon beszéltek a bíráló bizottság tagjai. Különösen a helyi CSEMADOK mellett működő „Mozaik" elnevezésű zenekar aratott oszthatatlan sikert. Azt hiszem, üdvös lenne, ha rövidesen sor kerülne a tánczenekarnk országos vetélkedőjére. A versengési lehetőség minden bizonnyal még jobban késztetné a zenekarokat az alapos felkészülésre. Gondolom, hasonlóan, mint a múlt évben, a táncdalénekesek versenyével karöltve meg kell oldani, hogy rendszeresen sor kerüljön a népdalénekesek vetélkedőjére is. Az alaposabb előkészítés szempontjából esetleg kétévenként kerülhetne sor a tánc- és népdalénekesek országos versenyére. Természetesen egyidőben gondoskodni kellene arról is, hogy a tánc- és népi zenekarok szintén vetélkedési fórumot teremtsünk. -tit-KÜLTORA. A második helyen végzett búcsi Lant Irodalmi Színpad egy csoportja a csallóközaranyosi színpadon. A. Hutvágner felvétele E hónap tizenkettedikén a csallóközaranyosi kultúrház nagytermében, szépszámú közönség körében, helyet kellett volna foglalniuk mindazoknak akiik a mai fiatalságot „pausálban“ elmarasztalják és tevékenységüket, valamint érdeklődési körüket a bigbeat zenével — s hogy divatos kifejezést használjunk — a vonaglással hozzák összefüggésbe. Ez a fiatalság ugyanis — az említett nézetekkel teljes ellentétben — szavalni is tud, igen szépen és kulturáltan ejti ki a szép magyar szót és sikeresen birkózik meg nem éppen könnyű művészi követelményekkel is. Immár másodszor rendezik meg a komáromi járás fiataljainak irodalmi színpadi vetélkedőjét — mondotta az » Irodalmi színpadok fesztiválja előadás megkezdése előtt Mente elvtárs, a járási művelődési otthon dolgozója. A múlt évben erre a jelentős kulturális eseményre Búcson került sor. Az idén az első három csoport pénzjutalomban részesül, amit a tagok további fejlődésére használhatnak fel. Az első díj 1500, a második 1000, a harmadik 700 korona. A fesztiválon az idén Ihat csoport vett részt: Komárom, Búcs, Keszegfalva, Izsa és két csallóközaranyosi csoport. A zsűri az első díjat a komáromi Petőfi Sándor Ifjúsági Klub irodalmi színpadának ítélte oda, akik Kiss Mihály kitűnő rendezésében Zengő Dunatáj címen mutatták be műsorukat. A második helyre a bűcsi Lant, a harmadik helyre pedig a keszegfalusi Kölcsey Ferenc Irodalmi Színpad került. Magas színvonalú műsorukért minden dicséretet megérdemelnek a csallóközaranyosi Radnóty Miklós Ifjúsági Klub irodalmi színpadának tagjai, akik névadó költőjük legszebb verseiből állították össze műsorukat. Tetszett a közönségnek az izsai Jókai Ifjúsági Klub irodalmi színpadának műsora is és szépen szerepeltek a Csallóközaranyosi Kilencéves Alapiskola irodalmi színpadának tagjai is. A műsor zavartalan rendezéséért és a szükséges színpadi kellékek biztosításáért dicséret illeti a csallóközaranyosi CSEMADOK helyi szervezetét és a művelődési otthon vezetőjét. A fesztivál első három helyezettjét — a zsűri döntése alapján — rövid időn belül az idei jókai Napokon ismét viszontlátjuk. (k. 1.) ü^uttmáhs híreké • „AZ 1945. UTÁNI AMERIKAI FESTÉSZET“ címen kiállítás nyílt meg a Szlovák Nemzeti Képtár Dunaparti helyiségeiben Bratislavábad, ahol a washingtoni Smithsonia Institution tizenkilenc jelenkori amerikai festőművész alkotásait mutatja be. A képzőművészek képeinek javarésze már számos külföldi tárlaton aratott sikert. Pozsonyi szereplése után a vándorkiállítás európai körútja során Prágát is felkeresi. A füleki üzemi klubban vetélkednek a táncdal verseny járási győztesei a legjobb helyezésekért • BRATISLAVSKÍ HRAD CÍMEN értékes könyvújdonság jelent meg a Szlovák Nemzeti Múzeum kiadásában, amely 1965 óta rendszeresen nyújtott anyagi támogatásával lehetővé tette a történelmi-régészeti ásatások és kutatások befejezését. Akit érdekel a pozsonyi Vár évezredes története, „viharos“ múltja, a számtalanszor „gazdát“ cserélt Várhegy viszontagságai és a napfényre került ásatási leletek sokrétűsége, lebilincselő olvasmányra talál Fiala és Stefanoviőová gazdagon illusztrált művében. A 129 oldalt felölelő könyv ára 20 korona. • A CSEHSZLOVÁKIÁBAN TARTÓZKODÓ HATTAGÚ SZOVJET EGÉSZSÉGÜGYI KÜLDÖTTSÉGET Bratislavában Július Hanus, az SZSZK miniszterelnök-helyettese fogadta. A Borisz Vasziljevics Petrovszkij akadémikus, szovjet egészségügyi miniszter vezetése alatt álló küldöttség tagjai ellátogattak a Szlovák Tudományos Akadémiára is. II. dk mint már említettük, a pozsonyi ** dűlők eredeti, német nyelvű elnevezésén még az „Extra Hungáriám non est vitae“ jelige alatt elindított nemzeti mozgalom Idején sem változtattaik az uralmon levő magyar hatóságok Szlovák fordításukra vagy fonetlzálásukra többnyire csak a második világháború utáni két évtizedben került sor, amikor megkezdődött a kültelki dűlők beépítése és az új városnegyedek szükségszerű szlovák elnevezése Máskor viszont önkényesen történt egv egy régi dűlő átkeresztelése. Itt van például a SlávtCle údolie. magva rul Csalogányvölgy. Nagyon kevesen tud iák, honnan származik az elnevezés a pozsonyi Vár tisztjel, tisztviselői és hajdúi a 17 században nyakrafőre telkeket vásároltak a környéken így egv Nachtigal nevezetű „megtollasodott“ várhajdú 1648 ban megvá sárolta az Unterer Mntzengrund dűlő szőlőit, amelyet azután róla „Nachtiga!tal“-nak, vagyis Nachtigal (hajdú) völgyének nevezett el a nép. Legúlabban azonban legalább húszszorosára „terjesztették“ ki a régen porladó hajdú szőlőblrtokát. beleértve az ún. csalogánvvölgyi temető széles körzetét. Mindennek tehát semmi köze nincs már a madárnévre (Nachtigal = csalogány) hallgató hajdúhoz, sem a bülbül madarak tömeges előfordulásához. A jelen esetben Is nyilvánvaló, hogy a névadó bizottság vagy önkényesen járt el, vagy pedig hiányos ismeretekből kiindulva tévedett. Űspozsonyi német népszokások Amerre a világon németek laknak, mindmáig szertartásosan megünnepltk június 21 nek éjjelét. Az ún. Sonnwendfeier, a nvárl napváltozás ünnepe egy ősi pogány népszokás késel csökevényét képezi, amikor az ógermánok hatalmas máglyát gyújtottak a napisten tiszteletére. írott feljegyzéseink szerint a régi Pozsonyban is már a 15. század derekán meghonosodott ez a pogány szertartás. De hogy egyúttal keresztény mivoltukat is kifejezésre juttassák, keresztelő szent János napján hódoltak a napistennek a pressburgiak. A régi Városháza előtti Fő téren Ilyenkor máglyát raktak, este lángra lobbantották, dalolva körültáncolták, majd fiúk és leányok lendületesen átugráltak a tűzön. Ezen az estén kivételesen a „hivatásos“ örömlányok is megjelenhettek és a tisztes polgárokkal vállvetve benevezhettek a máglyaugrásba. — Az első pozsonyi nyilvánosház a későbbi Széplak utca végén húzódott meg és a városi tanács üzemeltetésében állott. Jövedelméből fedezték a városi hóhér tlszteletdfját. A nyilvánosház rendfenntartó női közegét is a kitűnő üzleti érzékről tanúskodó városatyák nevezték ki. Az említett János-napi ünnepségen kívül a szerelem papnői csak egyszer évente hagyhatták el meghitt szállásukat: a nagyhéten. amikor ha tetszett, ha nem, részt kellett venniük a húsvét előtti templomi ájtatosságokon(i). És ez volt egyúttal az egyetlen hét az évben, amikor ráfizetéssel zárult a városi tanács kommunális vállalkozása. Orvosok, patikusok, betegápolók Amíg a feljettebb európai városokban csak a 16. század végén kezdtek kórházakat alapítani, addig Pozsonyban már 1095-ben átadták ez első polgári ápoldát rendeltetésének. Eredeti alapítói, a városunkban letelepedett Szent Antal rendi szerzetesek jótevőjükről, Szent László magyar királyról nevezték el a jótékony célú intézményt. Jóllehet Batu kán, a tatár betörés idején felperzseltette, a város újjáépítette a kórházat és Lantzlin „kórházmestert“ bízta meg vezetésével 1309-ben. A mai Kórház utca 3. Fővárosunk történetéből szám alatti polgári ápolda első sebészorvosa Johann Czekus lett. Az átlag 40 elaggott kegydíjast befogadó otthon korszerűsítéséhez főleg Alois Edl, Hatvány János, Johann Bartl, Gervay Mihály, Anton Decker, Posfay Sándor s mások járultak hozzá tetemes összegekkel a 19. század elején. A kápolna szobrait Rumpelmayer Já-A régi Pozsony legimpozánsabb része ű Mihálykapu utca nos pozsonyi kőfaragómester alkotta, szakavatott kézzel. Az első pozsonyi patika, a Mihály utca 24 szám alatti „Vörös rák gyógyszertár “ a 14. század végén kezdett árusítani és jóval megelőzte testvérintézményeit. Akkoriban ugyanis csupán néhány kolostorban léteztek más városokban „nyilvánossági joggal fel nem ruházott“ patikák. A Vörös pák első gyógyszerésze Magister Thomas volt, drogéria-nyitásra viszont Martin Hainisch kapott először engedélyt 1504-ben. A Vörös rák árkádos-boltíves helyiségeit nemrégen gyógyszerészettudományi múzeummá alakították át. A 15. század elején az első pozsonyi orvosok egész soráról emlékeznek meg krónikusaink: Hanns, Andreas és Simon Arzt, valamint Heinrich Stoll és Adlman Erasmus, az orvostudomány megannyi jeles úttörői szerepelnek feljegyzéseikben. Nagy megtiszteltetés érte orvosainkat, amikor Theoprasus Bombastus Paracelsus hírneves német orvoskutató érkezett a város falai közé és több heti eszmecserét folytatott itteni szaktársaival. Végül pedig kegyelettel emlékezünk meg a hivatásos felcserek és önkéntes betegápolók népes seregéről, akik életük kockáztatásával siettek embertársaik segítségére a „fekete halál“ elleni küzdelemben. A 12. és 16. század között ugyanis olyan sorozatos pestisjárványok tizedelték a lakosságot, hogy egyes városrészek több ízben teljesen elnéptelenedtek, kihaltak. Az 1831-ben kitört kolerajárvány terjedését Dr. Endlicher városi orvos fékezte. Elemi és középiskolák Az iskolaügy terén ugyancsak a 14. századból rendelkezünk az első megbízható adatokkal. Egy erre vonatkozó okirat tanúsága szerint a Káptalan utcai prépostság épületében nyitották meg az első plébánia-iskolát 1365-ben. Azontúl is kizárólag a papság tartotta kezében az ún. felekezeti iskolákat csaknem a 19. századig. Első tanítókként Siegfried Schreibart, Ulrich Posselknechtot, valamint a pilisi származású Ulrichot említi meg a krónika. De a 19. század végén már német tannyelvű magániskolák nyíltak Pozsonyban Elise Diettelmayer, Maria Junghanns, Christian Blankenberger stb. vezetése alatt. Egyidejűleg egységes tantervét hagytak jóvá, — melynek koncepcióját még Mária Terézia dolgoztatta ki — valamennyi tanintézet számára, aki egyúttal öt egyetemet alapított a régi Magyarország területén, egvet köztük Pozsonyban is. Bevezették a kötelező népiskola-látogatást és szakképesítéshez kötötték a tanerők kinevezését. A többnyire német tannyelvű tanítóképző intézetekben 1846-tól kezdve kötelező tantárgy lett a magyar nyelv, de az elemi iskolák csak 1893-ban tértek át a magyar tannyelvű oktatásra. Több rendbeli kereskedelmi és ún. polgári iskolán kívül az első világháború kitöréséig mindössze három középiskola: a Grössling utcai katolikus főgimnázium, a Védcölöp úti evangélikus líceum és a Torna utcai állami reáliskola működött Pozsonyban. Visszapillantva a félszázad előtti állapotokra ugyan édeskevésnek tűnik a középiskolák gyér száma a lakossághoz viszonyítva, mégis bizonyos elismeréssel kell adóznunk az akkori korszellem alaposságának. Mert _ egyes elméleti ismeretek túlhajtott boncolgatásától eltekintve — tanáraink nagy általánosságban derekasan felkészítettek bennünket az életre. (Folytatjuk.) k. E. SZABAD FÖLDMŰVES 1 3 1969. április 26.
