Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-26 / 17. szám

SPORT Az érem I másik oldala HOZZÁSZÓLÁS „A FALUSI SPORT HELYZETE A KOMÁROMI JÁRÁSBAN“ CÍMŰ CIKKHEZ A Szabad Földműves 1969. március 15-én megjelent 11. számában cikket közölt a komáromi járás falvainak sporthelyzetéről. A cilkk szerzője Bangha Dezső módszertani előadó­val folytatott beszélgetést és ennek alapján vázolta a helyzetet. A cikk­ben közölt tények ellen nincs semmi kifogásom, mert azok teljes mérték­ben fedik a valóságot, de mégis úgy érzem, néhány konkrét adattal ki kell egészítenem, hogy reális képet alkos­son az olvasó járásunk falvainak sportéletéről. Pénz, pénz és harmadszor is pénz... Tehát kezdjük mindjárt a pénzzel. Aki ismeri járásunk falvaiban működő sportszervezeteket, azt is tudja, hogy ma már alig néhány olyan község van, ahol a szövetkezet vezetősége jelentős anyagi támogatással ne segí­tené a sportszervezetet. Több község­ben a HNB-tól is támogatást kapnak a sportszervezetek. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy Naszvadon, Ögyallán, Perbetén, Alsópőteren, Madáron, Bátorkeszin, Búcson, Dunamocson, Dunaradványon, Marcelllházán, Srobárován, Hetényen, Űrsújfalun, Aranyoson, Nemesőcsán, Tanyon, Keszegfalván, Ifjúságfalván, Izsán, Bajcson és további községek­ben nincs ok panaszra. Csupán azon múlik, hogy a sportszervezetek veze­tői hogyan élnek az adott lehetősé­gekkel. Mert sok helyen úgy képze­lik, hogy a szövetkezet tagsága által jóváhagyott összeget a szövetkezet vezetősége a sportszervezet rendelke­zésére bocsátja, és az szabadon ren­delkezik az összeggel. Hát ez a föl­fogás teljesen téves. Mégpedig azért, mert a szövetkezet vezetősége csak fölszerelések vásárlására és a csapa­tok szállítási költségeinek fedezésére fordítja a pénzt, az általa kiállított megrendelőlap, illetve számlák alap­ján. Itt azonban álljunk meg egy szóra. Az évek során szerzett tapasztalatok alapján a legtöbb községben nincs meg a szükséges együttműködés a sportszervezetek részéről a szövetke­zet vezetőségével. Nekem az a véle­ményem, ha a taggyűlés megszavazott egy bizonyos összeget sportcélokra, akkor a sportszervezet vezetőségének feladata konzultálni a szövetkezet ve­zetőségével és kétoldalú szerződéssel biztosítani a pénz ésszerű és célsze­rű felhasználását. Ha már az anyagi támogatásnál tartunk, nem hallgathatom el azt sem, hogy az évzáró taggyűlések alkalmá­val, sőt a labdarúgó-bajnokság során is, nem egyszer támadják a városi vezetőséget azért, mert semmiféle tá­mogatást sem nyújt. Ismeretes, hogy a labdarúgósportnak önellátónak kell lennie. Erre a célra a központi szer­vektől egy koronát sem kap a járás. Ezzel szemben sportteljesítmények, berendezések vásárlására minden év­ben folyósít bizonyos összeget, ame­lyet a járási vezetőség az igénylések alapján bocsát a sportszervezetek rendelkezésére. Persze, tévedés lenne azt gondolni, hogy a jóváhagyott ösz­­szeget készpénzben kapják meg a sportszervezetek. Nem! Csupán meg­rendelést kapnak a járástól, amely­nek alapján beszerezhetik a szüksé­ges anyagot. De még ezzel a lehető­séggel sem élnek mindenhol. Tudomá­som szerint az árvíz után több sport­­szervezet kapott nagyobb összegű tá­mogatást, melyet veszni hagyott. így pl. az izsai sportszervezet 1966-tól legkevesebb 40 000 koronát veszített. Lakszakállas 10 000, Aranyos 15 000, Alsópéter 5000 koronát. De további községek is kisebb-nagyobb összege­ket. Nem beszélve arról, hogy a he­lyi lehetőségeket sem használták ki. Arról is szólni szeretnék, hogy az elmúlt év utolsó hónapjaiban fölmé­rést végeztünk a járás falvaiban, melynek célja az volt, hogy megálla­pítsuk, melyik sportszervezet rendel­kezik sportlétesítménnyel és azok megfelelnek-e a kor követelményei­nek. Egyúttal tárgyalásokat folytat­tunk a községek funkcionáriusaival és a szövetkezetek vezetőivel is annak érdekében, hogy a korszerűtlen sport­­létesítményeket közös erővel korsze­rűvé tegyük, és ahol egyáltalán nem rendelkeznek ilyennel, ott teljesen újat létesítsünk. Örömmel állapítha­tom meg, hogy a legtöbb helyen kellő megértésre találtunk, sőt, néhol még a tél beállta előtt munkához láttak, így például Dunaradványon, ahol Ta­kács elvtárs, a szövetkezet elnöke hajlandó volt az építési csoportot a sportszervezet rendelkezésére bocsá­tani, akik igen rövid idő alatt fölépí­tették az új, korszerű öltözőépületet. Dunamocson viszont a járás segítsé­gével épül egy korszerű sportlétesít­mény. Bátorkeszin a Z-akciő kereté­ben már a második szakaszba lépett az új stadion építése, melynek építé­séhez a szövetkezet és a HNB is tete­mes összeggel járult hozzá. Végre Izsán is kezdetét vették a munkála­tok és remény van arra, hagy rövi­desen és végérvényesen itt is megol­dódik az évek óta vajúdó probléma. De térjünk vissza még egyszer az anyagi kérdésekre. Nyugodt lelkiis­merettel leszögezhetem, hogy a sport­fejlődést nem az anyagiak hiánya gá­tolja, hanem az önkéntes dolgozók, Új idény - új remények Valljuk be őszintén nem sokat hallottunk eddig a rimaszombati atléták­ról. Jó pár évvel ezelőtt ugyan rendeztek itt versenyeket, de egy idő óta csak az iskolákban, kötelező oktatás keretében foglalkoztak atlétikával. A kedvező változást a tavalyi év hozta meg, amikor több fiatal pedagógus került a járásba, akik nyomban foglalkozni kezdtek (tornaórákon kívül is) a fiatalok atlétikai nevelésével. A téli időszakban két alkalommal rendeztek fedettpályás atlétikai ver­senyt, melyeken egy-két igen bíztató eredmény született. Az idénykezdő mezei futóversenyen is láttunk egynéhány tehetséget, akikről hamarosan többet is fogunk még hallani. Különösen a serdülő fiúk vívtak színvonalas küzdelmet. A 3 km-es távon a rimaszombati Szojka győzött a feledi Pusztai és ozsgyání Slávik előtt. A sportegyesület — egyelőre kicsi ugyan —, de lelkes tábora reméli, hogy a fiatal atléták fejlődése töretlen marad, s így hamarosan felzárkóz­nak a fejlettebb atlétikával rendelkező járások mellé. (hacsi) 1969. április 26. sportvezetők érdektelensége, valamint a játékosok által támasztott anyagi igények. Mert nyíltan meg kell mon­dani, hogy egyre több községben csak akkor hajlandók futbalozni a fiata­lok, ha azért anyagi előnyöket élvez­nek, vagy pedig természetbeni jutta­tást kapnak. A sport egyre inkább csaik másodrendű kérdéssé zsugoro­dik. Ha a sportszervezetek tevékenysé­géről beszélünk, igazat kell adni azoknak a sportszervezeteknek, me­lyek a járás délnyugati részén mű­ködnek, és a területi átszervezés előtt a megyei járáshoz tartoztak. Ezek azt állítják, hogy a járás „mos­tohán“ bánik velük. Akik ezt állítják, nem messze járnak az igazságtól. Mégpedig azért nem, mert nemcsak Kolozsnémán nem működik sport­­szervezet, hanem Komáromfűssön, Gelléren, Bogyán, Lakszakáliason és Szilason sem. Pedig ez utóbbi négy község alig négy kilométeres körzet­ben fekszik egymástól. Néhány évvel ezelőtt Lakszakállason még jól műkö­dő sportszervezet volt. Talán anyagi okoik miatt szűnt meg? Ugyan! Cseh Károly, a közös elnöke nem szűkmar­kú, ha sportról van szó, de Győri Vince, a szilasi szövetkezet elnöke is hajlandó a terhek viselésére. Hát ak­kor miért nem működik a sportszer­vezet? Azért, mert nincsen aki szer­vezzen, irányítson. Vajon mit tett a járási vezetőség annak érdekében, hogy Lakszakállason ismét megindul­jon a sporttevékenység? Tudomásom szerint semmit. Pedig amikor a sport­­létesítmények ügyében a községben jártunk s a pálya kérdését igyekez­tünk rendezni, a helyi és a szilasi szövetkezet vezetői részéről is a leg­messzebbmenő megértés nyilvánult meg. De amíg az új pálya elkészülne, ez iskola igazgatója engedélyezné a játékot a régi pályán, amely az iskola szerves részét képezi. Továbbá miért léptek ki a virtiek a bajnokságból? Talán nem segíti óikét a szövetkezet? Alig hinném, mert akkor miért segíti a violínieket? Azért, hogy sportolja­nak. És a violíniek élnek is a lehető­séggel. További tényeket sorolhatnék fel, de úgy gondolom, hogy az elmondot­tak eléggé meggyőzőek. De hát akkor hol van a kutya elásva? Erre igen ne­héz lenne konkrét választ adni. Egy­részt az emberekben, azok anyagias­ságában, vagy talán egész másban. Egy azonban bizonyos, ma már kevés önzetlen ember akad, aki a közösség érdekében áldozatra lenne hajlandó. Ezt a tényt igazolja, hogy majdnem minden községben csupán két-három ember vállára nehezedik a gond, az ügyek intézése. Andriskin József A Szabad Földműves kupájáért A múlt héten, sajnos, már lapzárta után, tudósítást kaptunk a negyedik körzet két mérkőzéséről, ezért kissé megkésve (de jobb későn, mint soha) közöljük az eredményeket. Tornaijai MMKI—Tornaijai Szaktan­intézet 3:3. A mérkőzés közepes színvonalú já­tékot hozott. A csapatok teljesítmé­nyén meglátszott az összeszokottság hiánya. Kiegyenlített harc után igaz­ságos 3:3 arányú döntetlen szöletett. Góllövők: Szőrád 2, Benyüs, illetve Kankulya 2 és Mihályi. Száz néző előtt a találkozót Huszár Béla ve­zette. Kövecsesi Szaktanintézet—Tornaijai MMKI 1:5 (1:1). Az első félidőben még kiegyenlített játék folyt, mindkét oldalon több helyzet akadt, de a két csapat csa­tárai csak egyet-egyet használtak ki. A második félidő fergeteges MMKI rohamokat hozott. A hazai csapat úgy látszik kifáradt és csak védekezésre szorult. A vendégek ilyen arányban is megérdemelten győztek. Góllövők: Jankó, ill. Szórád 2, Ádám, Benyüs, Kósík. (Horváth) Gólszegénység jellemezte a 19. fordulót A csehszlovák labdarúgó válogatottnak a hollandok elleni előkészítő mérkőzése, mint tudjuk, nem sikerült a legjobban. 'A tartalékos holland csapat a két ország mérkőzéseinek történetében első ízben fektette két­­vállra Csehszlovákia válogatottját, és ez a gyorsan közelgő május 4-1 írek elleni világbajnoki selejtező előtt nem a legbiztatóbb előjel. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a tabella élén tanyázó két csapat, a Trnava és a Slovan, melynek játékosai a válogatott gerincét alkotják, a liga-küzdel­meken kívül nehéz kupamérkőzéseket is játszottak. Hogy az íreket nem szabad lebecsülni, azt felesleges hangsúlyozni, hiszen még mindnyájunk­nak élénken emlékezetében él az 1967 évi prágai vereség. A labdarúgóliga 19. fordulója sem igen örvendeztethette meg Markó szövetségi edzőt. Elsősorban azért nem, mert a hét találkozón mindössze 14 gól született, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy már a szezón közepén járunk, nagyon kevés. Érdekes, hogy ezúttal csak két csapat, a Teplice és a Slávia tudta kihasználni százszázalékosan a hazai pálya előnyét. Két ízben a vendégek győztek (az Ostrava és a Sparta) és három pályán szü­letett l:l-es eredmény. A forduló rangadójának, a Slovan—Trnava mérkőzésnek időpontja sokáig bizonytalan volt. A két csapat kupa-kötelezettségeire való tekintettel ké­sőbbi időpontra akarta halasztani a mérkőzést, sikertelenül. Ez a sokáig húzódó bizonytalanság a rangadóra is rányomta a bélyegét. A nagy harc utáni l:l-es eredmény a Trnava sikere, melynek sikerült megtartania négy­pontos előnyét a Slovannal szemben, és ez már valószínűleg elegendőnek bizonyul a bajnoki cím megvédésére. A találkozó után a hazai csapat edzője természetesen nem volt elégedett. Viőan edzőt nemcsak az elszalasztott győzelmi lehetőség bosszantotta, de elsősorban az a bürokratikus határo­zat, mely nem engedélyezte a találkozó elhalasztását. A másik pozsonyi csapat, az Inter ugyancsak l:l-es eredményt ért el, ■de az egy pont a pardubicei pályáról nagyon jól jött a már hosszabb ideje gyengélkedő együttesnek. A harmadik l:l-es eredmény Besztercebányán született, ahol ismét bebizonyosodott, hogy a hazai csapat teljesítménye Petráé játékán áll vagy bukik. Petrás ezúttal nem léphetett csatasorba és a várt győzelem is elmaradt. A kassai csapatok ezúttal egy pontot sem szereztek. A Lokomotíva oda­haza szenvedett vereséget Ostravától, a VSS Teplicén hagyta a pontokat. A két találkozó érdekessége, hogy mindhárom gól az utolsó percben szü­letett. (Az ostraveiak első gólja az első félidő utolsó percében.) A pozsonyi rangadón kívül Prágában is két nagyfontosságú, szinte rang­adónak beillő mérkőzést játszottak. Míg azonban a téglamezei stadionban a bajnoki címért folyt a küzdelem, Edenben „kiesési derby“ volt műsoron. A Slávia 2:0 arányban legyőzte Zilinát és a két együttes ismét helyet cse­rélt. A Dukla—Sparta találkozó is érdekes játékot hozott. A gólhelyzeteit jobban kihasználó Sparta 2:1 arányban győzött és ezzel a bajnoki táblázat harmadik helyére került. A 19. forduló válogatottja: Svajlen, Pivarník (mindkettő VSS), Hrivűák (Slovan), Bomba (VSS), J. Zlocha, Hrdliüka (mindkettő Slovan), Kraváriik (Slávia), Král (Zilina), Kantor (Slávia), Strausz (VSS), Kabát (Trnava). Az összeállításból kitűnik, hogy a válogatott játékosok zöme nincs a legjobb formában. Az írek elleni VB selejtezőre azonban Marko a régi gárdával számol és a 16-os keretben a következő játékosok kaptak helyet: Viktor, Vencel, Dobiás, Pivarník, Plass, Horváth Kvaénák Hagara, Geleta, Kuna, B. Vesely, Szikora, Jurkanin, Adamec, Jokl és Kabát. A 20. forduló első mérkőzése a Zilina—Dukla találkozó már ma kerül lebonyolításra. A holnapi mérkőzések párosítása: Ostrava—Teplice, VSS Kosice—Pardubice, Inter—Slávia, Sparta—B. Bystrica, Trenőín—Slovan, Trnava—Lokomotíva. (Ezt a találkozót hétfőn játsszák.) (o. v.) EHESZTREJTVÍWY VÍZSZINTES SO­ROK: 1. Női név. 5. Katolikus fran­cia világi pap cí­me. 9. Fogadási összeg. 12. Bebal­zsamozott emberi tetem. 14. Fás te­rület. 16. A föld felé. 17. A. D. L. 18. Trombitahan­gok. 20. Én néme­tül. 22. Mind ide­gen szóval. 24. Vissza: gyalog (é. h.). 26. Öreg bácsi szlovákul. 28. Be­cézett Erzsébet. 30. Lakbér németül (fon.). 31. Csillag ismert idegen szó­val. 33. Ilyen er­nyő is van. 35. Fe­lesége van. 36. Vá­ros Hollandiában. 38. Szélhárfát. 40. Sír. 41. Kifarag. 43. Ékezettel: menet­rendi rövidítés. 45. Hangtalan séta. 47. Ború ellentéte. 48. Megnyugodott. 50. A munka és az energia egysége. 52. Sietség németül. 54. Nem tud be­szélni. 55........Valjean, Hugo: A nyo­morultak c. regényének főhőse. 57. Könyörgött. 59. T. H. 60. Enni néme­tül. 65. Szlovák nyomás. 67. Terebé­lyes. 68. Spanyol névelő. 70. Római öt és ezerkettő. 72. Arany — fran­ciául. 73. Hiányos léc. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Idézet Jo­sef Hora: „A szabadság éneke“ c. ver­séből, folytatva a függőleges 6. és 11. számú sorban. 2. Ló népiesen kiejtve. 3. Kevert mag. 4. Verdi ismert operá­ja. 7. Ha fázunk, így jelezzük. 8. Léda betűi felcserélve. 10. Lélegzik. 13. Mind németül. 15. Boldogság. 19. An­gol szeszes ital — névelővel. 21. P- betűvel az elején: becézett pajtás. 23. L. L. E. 25. A gyilok. 27. Kevert ódák. 29. Állóvíz névelővel. 32. Angol por­tyázás. 34. Háziállat. 37. Kevert évem. 39. Régebbi katonai utánpótlási ala­kulat. 42.........a búzakalász, népdal kezdete. 44. Kevert kék. 46. Három spanyolul. 49. Kevert téma. 51. Né­met vendég. 53. Férfinév. 56. Kevert nyelv. 58. Szovjet sakkmester. 61. Né­met név. 63. Bírósági eljárás a végén névelővel. 64. Július kezdete és vége. 66. K. I. I. 69. Folyadék. 71. Izom­kötő. 72. Csont — olaszul. 73. Éva Anna. Beküldendő a függőleges 1., 6. és 11. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 15. számában közölt keresztrejtvény megfejtése a következő: Frank Borman — James Lovell — William Anders. Könyvjutalomban részesülnek: Paciga Margit, Fegyvernek Bahorec Ferenc, Hurbanovo Horváth Anna, Malinovské Haulitusz Margit, Vojnice Bathő Ilona, Marcelháza 14 SZABAn FÖLDMŰVES A férfi mezőny rajtja

Next

/
Thumbnails
Contents