Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-26 / 17. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE TÁRSADALMUNK LEGJÓZANABB RÉTEGE A SZÖVETKEZETI PARASZTSÁG IHúsz esztendővel ezelőtt, 1949. február 23-án kiadott 69. sz. szövetkezeti törvény tág teret nyitott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás számára. Pártunk vezetésével megkezdtük falvainkon a szocializálást, a kis- és középparasztság fölszabadítását az évezredes robot alól. Pavel J 0 N Ä S mérnök, a Parasztszövetség elnöke a szövetkezetesítés húsz esztendejéről az alábbiakban nyilatkozott: jL A Parasztszövetség hogyan értékeli az első földművesszövetkezetek megalakulását? — Természetesen pozitívan, hiszen ismeretes, hogy már az 1948-as esztendő utolsó és az 1949-es első felében hét mezőgazdasági termelőszövetkezetet tartottunk számon Szlovákiában. Közülük a legelső a tőrei volt. Utána következett a pozsonyi szőlészeti, a bélai, a Szene melletti martini, az alsókereskényi, a Nemőinany-i és a vicsápapáti szövetkezet. Ezeknek a vezetőit és tagjait ma a szövetkezetesítés úttörőiként emlegetjük. Hiszen két esztendővel korábban kezdték a közös gazdálkodást, mint a többiek. Véleményem szerint a hét szövetkezet előtérbe helyezése nem zavarja a későbben alakultak szerepét, hiszen 1949-ben a szövetkezetek egész sora megalakult, melyekbe az emberek ezrei jelentkeztek, akik az első típusú egymás megsegítésétől egészen a harmadik, negyedik típusú közös gazdálkodásig mentek. Kezdetben az első típusú^szövetkezeti forma százait alakítottá*k. A földművesek ott Ismerték meg a közös gazdálkodás első mozzanatait, aztán rátértek a magasabb típusú formákra. Így alakult ki a nagyüzemi gazdaságokban egy újarcú szövetkezeti parasztosztály. Nagyon hosszadalmas lenne ma összeszámolni azon első típusú szövetkezeteket, amelyek 1949/ 1951-ben alakultak, és végeredményben áttértek a harmadik típusra. Milyen konkrét adatok maradtak az utókor számára? — Erre vonatkozólag néhány hiteles adat áll rendelkezésünkre. Az első nagyobb följegyzés Szlovákiában 1949. június 20-i dátummal történt, mely arról tanúskodik, hogy abban az időben 369 előkészítő bizottság működött, s tíz szövetkezet — az említett hét mezőgazdasági termelőszövetkezeten kívül — már létezett. Így az 1949- es esztendő végére 520 földművesszövetkezetet alakítottak meg, mintegy 45 ezer taglétszámmal. Az 1950-as esztendő augusztus 20-i följegyzése alapján Szlovákiában 312 második, 172 harmadik és tíz negyedik típusú szövetkezet működött. Az év végére 324 második és 484 harmadik típusú szövetkezet alakult. Az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy az 1950-es év a fordulat esztendeje volt. kedvezett a szövetkezeti eszme terjedésének. Ma már minden egyes olyan szövetkezetei az úttörők közé sorolunk, amelyek 1949—1950-ban és az 1951-es év első felében áttértek' a harmadik típusú gazdálkodásra. Későbben, mint ismeretes, újabb nagyüzemi gazdaságok létesültek, így 1960-ban alapjában véve befejezettnek tekinthettük a szövetkezetesítést, hiszen Szlovákiában már 2785 közös szövetkezeti nagyüzem működött, s a szocialista mezőgazdasági szektor a mezőgazdasági területnek 80.5 százalékát birtokolta, melyből a földművesszövetkezetek tulajdonában a területnek 65,8 százaléka volt. A, Milyen véleménye van ma a mezőgazdasági irányítás hajdani direktív módszereiről? — Az 1961-es és 1965-ös esztendők végtelenül komplikáltak voltak szövetkezeteink szempontjából. A gazdaságok direktív irányítása és a centralizált tervezés a helytelen árpolitikával együtt nagyon komplikálták a szövetkezetek helyzetét, minek következtében sokhelyütt nem nagyon törődtek vele, milyen lesz a végeredmény, mert abban az időben a szövetkezeti demokrácia is csorbát szenvedett, éppen a bürokratikus irányítás következtében. Ezek akadályozták a kibontakozást, a szövetkezeti gazdálkodás előnyösségének bebizonyítását. Ez csak azért történhetett meg, mert abban az időben nem létezett Parasztszövetség, mely védte volna a szövetkezetek és tagjainak gazdasági és társadalmi érdekeit. Ügy kellett cselekedniük és termelniük, ahogyan az irányító szervek parancsolták. Ezek a tények nagy hatással voltak a tervek (hiányos teljesítésére, ami végeredményben kikényszerítette a szövetkezetek irányításában az előbbi gazdaságpolitika korrigálását, a szabadabb légkör megteremtését. Az 1967-ben életbe léptetett intézkedések, az irányítás kedvezőbb formái új lehetőségeket, távlatokat adtak a szövetkezetek fejlődésére. Korszerűsítették a termelést és hatékony részt vállaltak a szocialista kereskedelmi szellem kibontakoztatásában. Az új lehetőségek természetesen több felelősségérzetet követeltek a vezetőktől, minden tekintetben. Ezzel egyidejűleg megnövekedett a sortagok érdeklődése a nagyobb eredmények irányában, mert világossá vált, hogy a magasabb jövedelemből nekik is több részesedés jár. ± Mire lesz szükség ezután? — Húsz esztendő távlatából visszapillantva elmondhatjuk, hogy nagy utat tettünk meg az első lépésektől. Szlovákia mezőgazdasága társadalmunkban a politikai és ökonómiai konszolidáció legalapvetőbb tényezőjét képezi. Ebben a nagy mozgásban minden elismerés elsősorban a szövetkezetek tagságát illeti, akik népgazdaságunknak a legtöbbet adták és társadalmunkban a legjózanabb Osztályt képezik. Ez indokolttá teszi, hogy a szövetkezeti földműves-osztály ugyanolyan ökonómiai és társadalmi jogot élvezzen, akárcsak más ágazatok dolgozói. ☆ Ojabban a Parasztszövétség alapszervezeteinek megalakulásával a szövetkezetek egyben gazdasági-társadalmi szervezetekké váltak. Húsz esztendős nehéz, becsületes, eredményes tevékenységük garancia arra, hogy méltó helyen emlegessük őket az országépítők soraiban. De nem csak emlegetésre, hanem inkább elismerésre van szükség. Méghozzá olyan elismerésre, melyet jogi tényekkel is alátámasztanak. Az utóbbi napokban több Alkalommal szóbakerült, hogy új és külön földművesszövetkezeti törvény életbeléptetésére van szükség, mert az előzőek már rég idejüket múlták. Ma már ugyanis nem elegendő a vállveregetés, helyébe törvényes garancia szükséges, hogy a szövetkezeti parasztság ne érezzen megkülönböztetést, s ha ez meglesz, nagyobb lelkesedéssel, még több felelősségtudattal vállalja a társadalom irányában ráháruló feladatot. -hal-Kinevezték a társadalmi ügyek felelősét A Szabad Földműves 8. számának Szövetségi Szemle elnevezésű rovatában egyik cikkünkben tanácsoltuk, hogy az egyesített kéméndi szövetkezetben miként oldhatnák meg a Parasztszövetség alapszervezetének rugalmas irányítását, illetőleg a szövetkezeten belül felmerülő társadalmi problémák intézését. Azt javasoltuk, hogy az ellenőrző bizottság elnöke vállalhatná a társadalmi ügyek intézését, mert amúgy is rendszeresen a szövetkezeti tagok közt jár, meghallgatja kérelmeiket, intézi ügyes-bajos dolgaikat. Későbben erről személyesen Is elbeszélgettünk Kocsis Imrével, az ellenőrző bizottság elnökével. Egyetértett a cikkben felvetett gondolattal, Megjegyezte, hogy ha a szövetkezet vezetősége megbízná őt a társadalmi ügyintézéssel, szívesen vállalná. A szövetkezet ve zetősége így Kocsis elvtársat a közelmúltban megbízta a Parasztszövetség alapszervezete társadalmi ügyeinek intézésével. S mondanunk sem kell, hogy nagyon fele lősségteljes funkciót vállalt magára az ellenőrző bizottság elnöke, hiszen a szövetkezeten belül ez a feladatkör manapság még új és szokatlan, de nagyon fontos. Mozgató nélkül ugyanis valamirevaló alapszervezeti élet alig-alig képzelhető el. Természetesen elsősorban a munkából eredő és azzal kapcsolatos kérdésekre gondolok, hiszen ebbe a tárgykörbe tartozik a szociális ügyek intézése, vagyis a nyugdíjaztatás előtt álló szövetkezeti tagokról történő gondoskodás, de emellett nem szabad megfeledkeznie a társadalmi felelősnek azokról sem, akik alacsony nyugdíjat kapnak, és a szövetkezet támogatására szorulnak. Nem kisebb feladat a fiatalság megnyerése a szövetkezetbe és megfelelő munkába való beosztása sem. A társadalmi felelősnek alaposan meg kell ismernie embereit. Persze ez nem megy máról holnapra. Huzamos időre van szüksége, s ha jól végzi feladatát, az emberek szigorúan családi természetű ügyeikkel is bizalommal fordulhatnak hozzá jótanácsért. Arra is ki kell terjednie figyelmének, hogy a fiatal dolgozók közt egyesek hogyan állják meg a helyüket, és kiket lehetne iskoláztatásra vagy tanfolyamra küldeni, a kiválóbbak közül pedig jutalomüdültetésben részesíteni. A megszokott kirándulások helyett tanácsosabb, és a szövetkezet szempontjából előnyösebb a tanulmányutak szervezése, hogy a résztvevők a kellemeset összeköthessék a hasznossal, s hazatérve munkahelyükön jó szolgálatot tegyenek a közösnek. Feltétlenül szükséges, hogy a társadalmi felelős hatáskörébe tartozzanak a különféle szövetkezett bizottságok, mint például a szociális, kulturális, munka- és üzembiztonság, a norma megállapítás, a premizálás stb. bizottságai, természetesen megfelelő pénzeszközökkel együtt. Ennélfogva a társadalmi ügyek Intézője egyrészt az elnökségnek, másrészt a tagságnak felelős a rábízott pénzeszközök okszerű, gazdaságos felhasználásáért. Kötelessége, hogy a vezetőséget és a tagságot időközönként tájékoztassa minden fontos kérdés megoldásának lehetőségeiről. Egyszóval javaslatot adjon, melyet a „több ember többet tudhat“ alapon vitára bocsájthatnak, vagy eredetijében, vagy pedig kiegészíthetnek. Kocsis elvtárs beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy a kéméndi szövetkezetben nyugdíjaztatás után is gondoskodnak az öregekről. Minden egyes személynek 50 kg kenyérgabonát juttatnak maximális áron. De az is gyakori, hogy az idős tagokat gyógykezelésre küldik a szövetkezet költségén. Természetesen, ez még csak a kezdet. A jövőben sokkal többet tesznek majd társadalmi vonatkozásban. Eddig nem regisztrálták, magától értetődőnek vették a tagok is és a vezetők is. Most arról van szó, hogy legalizálják, még tartalmasabbá, emberibbé varázsolják ezt a tevékenységet. Vitán kívüli, hogy a szövetkezeten belül a társadalmi lehetőségek valóra váltása mindig az ökonómiai helyzetből adódik. Anélkül fából vaskarika lenne a társadalmi segítségre való törekvés. Tény, hogy a szövetkezet egyben gazdasági és társadalmi szervezet, méghozzá a legdemokratikusabb önigazgatási alapon. A Parasztszövetség tartalmat, távlatot adott a formának. Kiharcolta a földműves jogait, tekintélyét, s így a szövetkezeti parasztosztályt a munkásság mellett elismerték mint a második legteki” télyesebb államalkotó osztályt. Hoksza Isi.aii A Parasztszövetség senicai járási bizottságának alakuló konfe-* renciáján a küldöttek egyhangúlag leszögezték a szövetség szükségességét és vele együtt a földművesek érdekében eddig tett intézkedéseit. Szerdahelyi László elvtárs — akit későbben a szövetség járási bizottsága elnökévé választották — beszámolójában kiemelte azokat az eredményeket, amelyeket a szövetkezetek az eltelt húsz esztendőben és későbben elértek, annak ellenére, hogy a mezőgazdálkodás szempontjából ebben a járásban n"m a legideálisabb feltételekkel rendelkeztek. így is sikeresen teljesítették például a kenyérgabona termesztés célkitűzéseit. Példa erre néhány alábbi adat, mely fényesen bizonyítja a termelés hatékonyságának növekedését. Járási átlagban A vitában Hamerlik Stefan mérnök, a jablonicai szövetkezet elnöke kérte az állami szervek jelenlevő képviselőit, hogy bízzanak a szövetkezeti tagságban, akik a nehéz helyzetben is bebizonyították társadalmunk Iránti hűségűiket. De ma már nem csupán szavakra, hanem konkrét tényekre, az ökonómiai és társadalmi jogok törvényes elismerésére van szükség. Kubíéek mérnök Hlbokáról annak a reményének adott kifejezést, ihogv az alapszervezetek és a szövetség járási bizottságának megalakítása után minden előfeltételt megteremtenek azon földműveseik munkájának elismerésére, akik kezdettől fogva becsülettel helytállnak a szövetkezetekben. Ezek az emberek semmi áron nem mondanának le a szövetkezeti földekről, nem egyenznének bele a fölHasznos konferencia volt 1960-ban búzából 19, tavaly pedig már 37 mázsás hozamot értek el, és ezzel szlovákiai méretben a második helyre jutottak. Ugyanilyen jó eredményt mondhatnak magukénak a burgonya termesztésben is. Burgonyából 1963-ban 70, tavaly pedig 180 mázsát takarítottak be hektáronként. A kimagasló eredményeik természetesen a jövedelmezőség tekintetében is megmutatkoztak. A múlt évi hektáronkénti mezőgazdasági nyerstermelés járási átlagban elérte a 8200 koronát, ami ebben a termelési körzetben kiválónak mondható. Ezzel összhangban egy állandó szövetkezeti dolgozó munikadíja — szintén járási átlagban, 46 ezer koronás munkatermelékenység mellett — elérte a 13 000 koronát. Jó jel, hogy a szövetkezeti tagság nem pihen babérjain, hanem még kifejezőbb eredmények elérésére törekszik. Tudatára ébredtek ugyanis, hogy még mindig akadnak tartalékok, amelyeket részben a mezőgazdaságon kívül ikell megtalálniuk, ha olcsóbbá akarják tenni a termelést. • A martini járásban megtartott szövetségi konferencián megjelent 75 választott küldöttből és 14 vendégből 12 vett részt a vitában. A felszólalók a legfájóbb problémákat vetették fel. Ebbe a témakörbe sorolható a mezőgazdasági üzemek számára szükséges termelő eszközök többszöri áremelése. Kifogásolták, hogy műtrágyából nemcsak hogy kevés van, de a minőség sem üti meg a mértéket. A felszólalók véleménye szerint, ha az idő előtt — a gyártók hibájából, pótalkatrészek hiányában — kiselejtezett gépek árkülönböztetét a gyártó vállalatoknak kellene megtéríteniük, aligha fizethetnének dolgozóik számára évvégi haszonrészesedést. 0 A múlt hét folyamán kormányunk jóváhagyta az egyénileg gazdálkodó földművesek és államunk kölcsönös viszonyára vonatkozó irányelveket. Az elvek körülbelül 76 ezer kisgazdaságra vonatkoznak, melyek a hegyi és a hegyaljai körzetekben egyedenként két hektáron felüli területtel rendelkeznek. Szlovákiában az aktív egyénileg gazdálkodók teljes létszáma 74 ezer. • Kevés a sertéshús. Egyes személyek a hiányt a tervezés „felszabadítása“ eredményének tüntetik fel. Ezeket a nézeteket vissza kell utasítani. Hiszen a mezőgazdasági üzemek már két esztendő óta arra hívják fel az illetékesek figyelmét, hogy az érvénybe levő ökonómiai serkentő eszközök nem segítik elő a sertéshús termelést, így rövidesen a mennyiség csökkenésével számolhatunk. Mert ha a sertéshús felvásárlási árát más termékekéhez hasonlítják, azonnal láthatjuk, hogy milyen nagy a különbség. Ez eredményezi aztán, hogy a termelők inkább a nagyobb hasznot hozó termékek mellett döntenek. • A Cseh Parasztszövétség jelentése alapján a Frydek-Místek-i járásban idén 15 földművesszövetkezetben ünnepük a megalakulás 20. évfordulóját. A helyi jellegű ünnepségek előkészítésébe a szövetség járási bizottságának dolgozói is bekapcsolódnak. Az ünnepségek fénypontja a járási aratóünnepély lesz, ahol kitüntetik a legkiválóbb alapító tagokat. A A Szlovákiai Parasztszövetség Központi Bizottságának Elnöksége a közelmúltban jóváhagyta az egyénileg gazdálkodó földműveseknek a Parasztszövetségbe történő belépés szervezeti szabályzatát, miszerint az egyéniek, a Parasztszövetségbe a helyi társulásokon keresztül léphetnek be. Az erre vonatkozó irányelveket a szövetség járási bizottságai is kézhez- i kapták. -hdek parcellázásába. Megjegyezte továbbá, hogy a szövetkezeti tagság támogatja pártunk politikáját, s a földműveseik felelősséget éreznek társadalmunk közélelmezéséből rájuk háruló feladatokért. De érthetetlen, hogy miért csak a földműveseké a felelősség. Időszerű lenne, ha például azok is csatlakoznának a földművesek mellé, akiik a mezőgazdasági szükségleteket és a termelőeszközöket meglehetősen magas áron adják el a szövetkezeteknek. Lényegében hasonló hangnemben fejtették ki véleményüket a többi felszólalók is. Hrbaty Ernest Dubovicéről például az alapvető problémákat feszegette. Sokszor megnehezítik, kompromittálják az egyszerű szövetkezeti tagok és a vezetők életét. Főképpen a termelő földhöz való tulajdonjogi viszony körüli rendellenességekről, a termelőeszközök és szükségletek ára rendezésének szükségességéről, az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak egyenlőtlen megterheléséről beszélt. Egy-egy szövetkezeti tag az állattenyésztésben például kerek 150 nappal többet dolgozik, mint bármelyik ipari dolgozó. Továbbá a különféle adóztatás, mely a szövetkezetek dolgozóit tenheli, mind azt bizonyítja, hogy a földműves még mindig nem egyenrangú más ágazatok dolgozóival. JUDr. Michal fiurdiak, a SZÉP KB dolgozója Magyarázzuk az alapszabályzatot A Parasztszövétség Központi Bizottsága ez év elején nyomtatásban kiadta a „Funkcionáriusok kézikönyve“ elnevezésű füzetet, melynek első részében a szövetség alapszabályzatát közli. Tehát nem a füzetben megjelenteket kívánjuk itt idézni, hanem azt akarjuk elmondani, hogyan kell értelmezni az egyes alapvető pontokat, hogy a tagság jobban megérthesse azokat. Az alapszabályzat III. része a Parasztszövetségben való tagság lehetőségét tárgyalja, melynek 19. pontja kimondja, hogy a szövetség tagja lehet minden egyes személy, aki valamely földművesszövetkezétben vagy az egyénileg gazdálkodók helyi társulatába kérte taggá való felvételét. Most pedig időzzünk el kissé ennél a pontnál, mert sok minden magyarázatra szorul, főiképpen ami az egyénileg gazdálkodók szövetségi tagságát illeti. Tegyük fel a kérdést úgy, hogy hol alakítható az egyénileg gazdálkodó földművesek helyi társulata? A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy csak azokban a községekben, ahol nincs szövetkezet vagy állami gazdaság. Olyan körzetek községeiben, ahol belátható időn belül nem lesz meg a 'kellő ötkonómiaí feltétel szocialista mezőgazdasági nagyüzem létrehozására. Most pedig tegyünk fel egy másik kérdést, hogy az egyéniek közül ki lehet a szövetség tagja? Előbb a 19. pontnál már említettük, de még az is bővebb magyarázatra szorul. Az egyéniek közül tagja lehet a szövetségnek mindenki, aki élethivatásának választotta a földművelést, s a családjával együtt abból él. -h-SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. április 26. ISZÖVETSÉGI HÍREK C==:—J
