Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-26 / 17. szám
FALVAINK Böngészgetem a kitüntetésekre javasolt szövetkezetek, tagok és funkcionáriusok névsorát, akik május elseje és kilencediké alkalmából megkapják hosszúéves munkájuk elismerését. Nem akármilyen névsor ez. Olyan szövetkezetek kapnak kitüntetést, amelyek ország-világ előtt megmutatták, hogy a szövetkezeti mozgalom helyes volt, és ma már világszinten gazdálkodnak. A nyugat-szlovákiai kerületben 35 állami kitüntetést kapnak a szövetkezetek és az egyéniek. Nem sorolhatom fel mindannyit, csak néhány adatot akarok kiragadni a májusi névsorból. Kissalló. Sokat írtunk már róla, de újból meg kell említeni. Ez a szövetkezet már világszinten gazdálkodik. Hisz búzából 46,9, árpából 45,2, szemeskukoricáből 43,9, cukorrépából pedig 552 mázsát termeltek hektáronként. A tehenenként! évi tejtermelés pedig 3136 liter. De hasonló adatokkal találkozunk a vágsellyei, a peredi és más szövetkezetekben is. Kitüntetések a termelés magas szintjéért és általában a jó munkáért. Mert ma már nemcsak az a mérce, hogy sok legyen a termelés, hanem gazdaságos is. Akik pedig így gondolkoznak és így is cselekszenek, szintén a névsorba kerülnek. Olvasom, hogy Molnár László traktoros és kombájnos aratócséplőgépe öt évig nem szorult generáljavításra és így 33 ezer koronát takarított meg a közösnek. Szép ez a májusi névsor, melyhez mi is tiszta szívből gratulálunk. Örülünk annak, hogy ilyen adatokról adhatunk hírt lapunkban, mert ez azt bizonyítja, földműveseink méltón követik a májusi veterán harcosok útját, a szövetkezet alakító, önfeláldozó földművesek kezdeményezését, és a virágos májust igazán elégedetten ünnepelhetik s tegyük hozzá, felszabadultan, mert a mai május elsejéken nem a csendőrszuronyokkal kell szembenézni az egyre magasabb színvonalon élő földműveseknek, hanem igazán örülhetnek a májusi virágnyílásnak. EGY FELSZÓLALÁS NYOMÁN Üreg napjait a ház körüli teendőkkel tölti. Szívesen tesz-vesz. Olykor meglátogatja lánya, unokái és két fia. A mostani eseményeket nem nagyon érti. Régi, veterán múltjáért a „Vörös Csillag“ kitüntetést kapta Moszkvából. Ott, a Szovjetunióban tanulta meg igazán gyűlölni a földbirtokosokat, a kapitalista csökevényeket. Jó iskola volt ez számára és sohsem felejti el. Mindig a népért, a néppel küzdött az elnyomók ellen. A másik veterán Oszlik Pál Bart községben igen nagy népszerűségnek örvend. Hetvenöt éves kora ellenére is fiatalosan mozog. Ha kell, még munkabrigádokat is szervez. A múlt nyáron például az ő vezetésével tették rendbe a község járdáit. De a fia betonkerítésének építkezésén is segédkezett. Többször eljár a kisiskolások közé és mesél a múltról, amikor a legendás vörös katonákkal együtt űzték, hajtották a fehérgárdistákat. Harcos múltjáért ő is „Vörös Csillag“ kitüntetést kapott. Kommunista hite Magyar Pál elvtárs nyugdíjas létére sohsem ingott meg. A legnehezebb sem tétlenkedik. időkben is hitt a nép sorsának jobb-Két vöröscsillagos Az első szlovákiai EFSZ-ek megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Nyitrán megtartott országos aktíván részt vettek a szövetkezetek alapító tagjai, és az egységes földművesszövetkezetek tisztségviselői. Közülük jónéhányan kifejtették véleményűiket a húszéves szövetkezeti mozgalomról, a mezőgazdaság problémáiról a jelentős évforduló ünnepi beszédeit követő vitában. A felszólalók többsége érintette azokat a kérdéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés fejlesztését gátolják. Dél-Szlovákia EFSZ-einek küldöttei közül felszólalt Bajcsi Imre is, a Lakszakállasi Egységes Földművesszövetkezet agronómusa: — Ha húsz év távtatábóbl visszatekintünk a lakszakállasi szövetkezet indulására és a későbbi fejlődésre, elmondhatjuk, hogy nem kell szégyenkeznünk az elért eredményekért, sőt, büszkék lehetünk sikereinkre, — mondotta bevezetőül Bajcsi elvtárs. Ezután ismertette azokat a körülményeket, amelyek közt lerakták a szövetkezeti gazdálkodás alapjait. Náluk sem volt könnyű a kezdet, hiszen a tíz alapító tag csupán két kezét tudta a szövetkezet rendelkezésére bocsátani, azt remélve, (hogy a meginduló szövetkezeti mozgalom a későbbiek során támaszra talál a párt és az államvezetés részéről. Mintegy 210 hektár földterületen az államilag kisajátított földeken és a volt egyházi birtokon kezdték meg a közös gazdálkodást. Munkaerőhiánynyal bajlódtak, és hiányzott a megfelelő gazdasági felszerelés is. Bizony, a kezdet kezdetén a problémák sokaságával kellett megküzdeni, amíg a szövetkezet gazdálkodása rendes kerékvágásba jutott. A következő évek során biztos fejlődésnek indult az egységes földmüvesszövetkezet, mert megteremtették a közös gazdálkodás legfontosabb feltételeit. Nagy segítséget jelentett számukra ebben az időben az állami alapokból juttatott hozzájárulás, mert ezáltal be tudták szerezni a legfontosabb gazdasági eszközöket, amelyek elősegítették a termelés kibontakozását. Ennek láttán a szövetkezeti tagság is jelentősen gyarapodott. — A szövetkezetesítés időszakában bizony nálunk is az úgynevezett meggyőzés helyett — hangsúlyozta felszólalásában Bajcsi elvtárs, — tulajdonképpen a „rábeszélést“ is alkalmazták, de durva, erőszakos beavatkozásra nem került sor. Nem hiszen — folytatta —, hogy azok közül, akik ezekben az években léptek be a közösbe, és jelenleg is a szövetkezet dolgozói, napjainkban akadna-e egy is, aki akkori cselekedetét megbánta volna. Pedig jónéhány évig nem volt valami rózsás a helyzet nálunk sem. A tagság rendszeres jutalmazásáról szó sem lehetett. Voltak olyan évek is, amikor két-három hónapig nem kapott fizetést a szövetkezeti tagság. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy ebben az időszakban bizony nem egy szövetkezeti dolgozónak rendült meg a hite a közös gazdaság további létét illetően. Sokan nem láttak kiutat a bizonytalanságból, és így nagyon sok bátorító szóra volt szükség ahhoz, hogy a közösben maradjanak. Azoknak lett igazuk, akik még ilyen körülmények között is bátran azt hangoztatták, hogy eljön majd az az idő, amikor a szövetkezetbe ajánlkozni fognak a dolgozók. — Örömmel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi években gyökeresen megváltozott a szövetkezeti tagok gondolkodásmódja, a közös vagyon iránti viszony. Maguk a szövetkezeti tagok is rájöttek arra, hogy a közösen kitermelt javakból mindenki csak az általa elvégzett munka mennyisége és minősége szerint részesedhet. Bajcsi Imre agronómus felszólalásának további részében alapvetően elemezte szövetkezetük gazdasági fejlődését és az elmúlt év eredményeit. Az 1360 hektáron gazdálkodó szövetkezet tavaly kitűnő eredményeket ért el. Ez jelentősen hozzájárult a tagság jövedelmének növekedéséhez is. Ennek bizonyítására megemlíthetjük, hogy például 1953-ban a szövetkezeti tagság egész évi jövedelme csupán 620 ezer korona volt, ami munkaegységenként 8 koronának felel meg, ugyanakkor 1968-ban már 6.5 millió, vagyis munkaegységenként 42 korona jutott a szövetkezeti tagoknak. A tagság jövedelmének növekedésével természetesen emelkedett a szövetkezet vagyonának értéke is. Amíg 1953-ban az EFSZ vagyonának értéke alig érte el a 3 millió koronát, addig 1968-ban ez már meghaladta a 14 millió koronát is, nem beszélve arról, hogy közben a szövetkezet 10 millió korona adóssága is rendeződött. Természetesen ezeket az eredményeket nem a véletlen szülte. Az egész szövetkezeti tagság fáradságos munkájának gyümölcseként könyvelhetők el a sikerek. A jó eredmény, a jelenlegi kedvező gazdasági helyzet kialakulásához nem kis mértékben járult hozzá az is, hogy a szövetkezet élére, a termelés irányításának legfontosabb szakaszaira tapasztalt szakemberek kerültek, akik igyekeznek lépést tartani a mezőgazdasági termelés korszerűsítésével, gyors fejlődésével. Valóban jó eredményekkel dicsekedhetnek a lakszakállasi szűvetkezetesek. De vegyük csak sorjába az egyes termelési ágazatok eredményeit. A növénytermesztés az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hiszen amíg árpából 5—6 évvel ezelőtt csupán 12 mázsás hektárhoaamot tudtak elérni, addig tavaly már hektáronként közel 40 mázsás termést takarítottak be. Búzából a 17 mázsás átlagos Ihektárhozam 46,5 mázsára emelkedett, de a Mironovszkája fajta hektáronként megadta az 52 mázsát is. A saját búzatermesztési kísérleti parcellákon még ennél is jobb eredményeket értek el. Az olasz Libelula és a San Pastore fajta 62, illetve 59 mázsát, a jugoszláv Dunaj fajta pedig 58 mázsát termett hektáronként. A kukoricatermesztésben is bíztató a fejlődés. Annak ellenére, hogy a szövetkezet a kukoricatermelési körzetbe tartozik, az elmúlt évek terméseredménye ezt nem bizonyította, hiszen alig érték el a 20 mázsás hektárhozamot. Tavaly azonban megtört a jég. Hektáronként már 45 mázsás termést takarítottak be. Ez főleg a kiváló minőségű vetőmagfajták alkalmazásának és a szakszerű agrotechnikának köszönhető. Érdemes megemlíteni, hogy tízféle magyar, jugoszláv és hazai hibridkukoricával kísérleteztek. A tegiobb eredményeket a jugoszláv fajtákkal érték el, hektáronként 55—B4 mázsát morzsolt állapotban. A növénytermesztés színvonalának emelkedése jelentősen befolyásolta a terméseredmények növekedését. Ez pedig a takarmányalap javulását eredményezte. Az állattenyésztésben 1964-től szintén javuló eredményekről beszélhetünk. Ugyanis ekkor szakosították az állattenyésztést tej- és sertéshústermelésre. A termelés szakosítása azt eredményezte, hogy amíg 1958- ban mindössze 1200 liter tejet termeltek tehenenként, addig tavaly már 3130 literre emelkedett az évi átlagos tejhozam. A sertéshús-termelés terén is jelentős a súlygyarapodás növekedés. Amíg tíz évvel ezelőtt az átlagos súlygyarapodás alig érte el a 28—30 dkg-ot, 5,5 kg erőtakarmány felhasználása esetén, addig 1968-ban 3,95 kg erőtakarmányból már 55 dkg-os súlygyarapodást értek el. Az ismertetett eredmények ékesen bizonyítják a lakszakállasi szövetkezet fejlődését az elmúlt két évtized • alatt. A jövőben még eredményesebben akarnak gazdálkodni, mert tudják, hogy ezzel az egész társadalom érdekeit szolgálják. — Bízunk abban, hogy a segíteni akarás a termelés növelése érdekében a mezőgazdasággal kapcsolatban álló üzemek és szervek részéről nemcsak jelszó lesz, hanem valósággá is válik. Ez pedig jelentős lépés lesz a lakosság szükségleteinek kielégítése ériekében, — fejezte be felszólalását Bajcsi elvtárs. Őszintén reméljük, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásának feltételeit sikerül megteremteni, és ezáltal elősegítjük majd az életszínvonal további emelkedését. —kp— Cjra itt a május, lassan virágba borulnak a fák, és ilyenkor mindenki úgy érzi, szép az élet. Különösen akkor szép, ha nincsenek mindennapi kenyér-gondok, aki akar, dolgozhat, és keresetéből szebbé teheti otthonát. A felszabadulás is a legszebb hónapra, májusra esett, és azóta egyre gazdagabb májusokat él a falvak népe. A május elsejei felvonulásokon és a május 9-i ünnepségeken gyakran láthatják a fiatalok is a régi veteránokat, akik a fél világot bejárták, fél világgal viaskodtak, hogy megteremtsék mai boldog életünk alapjait. Rövid írásunkban két ilyen veteránról adunk hírt. Magyar Pál már 79 éves és annakidején Tornszk város környékén harcolt. A bolsevik párt megbízásából az ellenforradalmi banditákat fogdosták össze, jól megtanult oroszul, megbíztak benne és 1921. június 12-én hazaküldték. Itthon, Léván két hétig ún. „fertőtlenítőben“ tartották, mert nem bíztak benne. Később megkapta az állampolgári jogot és tovább dolgozott. Alapító tagja volt a kommunista párt helyi szervezetének. A szövetkezet megalakulásából is kivette a részét, ott dolgozott, amíg bírt. A nagy népszerűségnek örvendő Oszlik Pál. rafordulásában és örül annak, hogy a baráti májusok is szebbek és gazdagabbak. BELÄNYI JÁNOS 1919, Május 1 Ötven év bizony nagy Idő. Előttem is kissé halványulnak mór az akkori események, de az 1919-es május elsejét sohsem tudom elfelejteni. Mint a 32. vörös ezred géppuskása a Miskolc körüli harcokban vettem részt. Támadásban voltunk. Állandóan üldöztük az ellenséget. Hamarosan eljutottunk a mai Szlovákia területére, és Kassát is elfoglaltuk. Akkoriban szolgálati ügyben Budapestre küldtek és így olyan szerencsés voltam, hogy a május elsejét Pesten tölthettem. Tudtam róla, hogy azelőtt a lovas-rendőrség többször megzavarta a május elsejéket és Bokányi Dezső szocialista vezér nem mondhatta el beszédét. 1919. május elsején azonban már nem suhogtak a kardlapok, mert győzött á munkáshatalom, és zavartalanul vonulhattunk Pest utcáin. Könnyezve hallgattam Bokányi Dezső ünnepi beszédét, aki végre szabadon beszélhetett. Nagyon szép volt a vörös zászlókkal fellobogőzott Pest, még álmomban sem láttam soha ilyen szépet. A munkásság nagy ünnepén, május elsején még mindig boldogan gondolok viszsza a félszáz évvel ezelőtti első szabad május elsejére. Wetzler Gyula, Ipolykeszi 4 SSA^AD FÖLDMŰVES 1969. április 26. Vasárnap délutáni pihenő.. (Bállá felv.J MÁJ USI GRATULÁCIÓ
