Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-26 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES A mezőgazdasági dolgozók hetilapja Bratislava, 1969. április 26. Ara: L— Kis XX. évfolyam, 17. szám. A proletár nemzetköziség jegyében Irta: PATHÖ KAROLY — ■ —ÜWM ":ait- -----■*■■■ ■ . i.. ii ■..... ■" ■■ = A világ dolgozói pár nap múlva ünnepük má­­]us elsejét, a szocializmus győzelméért küzdő népmilliók nemzetközi összefogásának és az egész világra kiterjedő seregszemléjének har­cos ünnepét. A hazai események egész sora és a CSKP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi határozatai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy elmélyült fele­lősséggel vizsgáljuk: vajon mennyiben maradtunk hűek május elseje szelleméhez, a proletár nemzet­köziség eszméihez. Kétségtelen, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja — annak ellenére, hogy soraiban mindig akadtak Jobboldali egységbontók, akik tagadták a proletariátus nemzetiközi összefogásának szük­ségességét és a szocialista országok kölcsönös egymásra utaltságának tényét — lényegében min­denkor bizonyította, hogy hű a proletár nemzet­köziség eszméihez. Tehát több évtizeden keresztül vallhatta, hagy hazánk munkásmozgalma és a szocializmust építő társadalmunk a nemzetközi proletár és szocialista frontnak szilárd láncszemét képezi. Most, amikor a pártonbelüli opportunista és re­vizionista elemek és az általuk támogatott ellen­­forradalmi csoportok megzavarták pártunknak és népünknek a testvéri szocialista országok népei­hez fűződő gyümölcsöző internacionalista kapcso­latait, egyebek mellett a történelmi hagyomá­nyaink, melyeknek nyomán több évtizeden keresz­tül élveztük a világ forradalmi erőinek őszinte elismerését és bizalmát — tehát ezek a hagyomá­nyok is köteleznek bennünket arra, hogy az utób­bi években kifejtett eszmei és gyakorlati aktivitá­sunkat átértékeljük. Köteleznek bennünket arra is, hogy a nacionalista és revizionista irányzatok által előidézett eszmei zűrzavarból levonluk a he­lves következtetéseket és társadalmi életünk min­den szakaszán következetesen szolgáliuk pártunk központi bizottsága novemberi és legutóbbi ha­tározatainak teljesítését. Ezeknek a határozatoknak teliesítése egvér-TM telmű pártunk eszmei egységének, a párt és a nép akcióegységének megújhodásával, a világ forradalmi erőihez, főleg a testvéri szocialista országok népeihez fűződő politikai, gazdasági és kulturális, vagyis sokrétű elvtársi kapcsolatainak elmélyülésével. A pártonbelüli opportunista, revizionista és na­cionalista elemek által támogatott és ösztönzött reakciós ellenforradalmi megnyilvánulások tehát határozott cselekvésre köteleznek bennünket. El­sősorban is a marxizmus-leninizmus eszméihez hű kommunistákat kötelezik arra, hogy a párt­­szervezeteken belül — s persze azokon kívül is — olyan munkát végezzenek, amely a Január utáni politikának csak a pozitív vonásait, vagyis csak a szocialista demokrácia vívmányait gyarapítja, s ez a sokrétű politikai munka nem az ellenzékkel való látszólagos, tehát átmeneti Jellegű megegye­zéshez vezet, hanem amely fokozatosan, de egy­szer s mindenkorra lehetetlenné teszi, hogy a re­formátorokként tetszelgő anarchista elemek zavart keltsenek szocialista építő munkánkban és gátol­ják a szocialista országokhoz fűződő szövetségi és sokrétű kapcsolatainknak, mint a szocialista tár­sadalmunk további fejlődése egyik legfontosabb előfeltételének kibontakozását. A huszadik század szocialista forradalmárainak' harcait általában a bevált lenini harci módszerek­hez való ragaszkodás Jellemzi. Mint Ismeretes, Lenin a hatalomért folyó harc és a kivívott hata­lom megszilárdításáért folyó küzdelem időszaká­ban a legnagyobb veszélyt az opportunista és re­vizionista erők egységbontó törekvéseiben és azokban a káros irányzatokban látta, amelyek a kommunista párt vezető szerepének aláásását, te­kintélyének rombolását szolgálták. Ezért Lenin és a nemzetközi kommunista mozgalomnak a lenini eszmékhez hű harci csoportjai, engesztel­hetetlen harcot folytattak és folytatnak ma is, a marxizmus-leninizmusnak idegen eszmei áramla­tok ellen, a kommunista párt tényleges eszmei és akcióegységének megvalósításáért és a nemzet­közi kommunista mozgalomban előforduló egység­bontó, nacionalista irányzatok felszámolásáért. Tehát minden szempontból nagy hibát követnénk el, ha a pártélet és az egész társadalmi életünk konszolidálását a megalkuvásra és kényelemre ösztönző „borítsunk fátylat a múltra“ Jelszó Je­gyében akarnánk elérni. A jelenlegi helyzetben arra van szükség, hogy ” mielőbb „kenyértörésre“ vigyük a dolgot. Hogy saját cselekedeteink átértékelése mellett határozott véleményt alkossunk mások munkájáról is. Vagyis, hogy marxistákhoz-leninistákhoz méltó nyíltsággal leplezzük le a párt és szocializmus­ellenes eszmei áramlatok szócsöveit, tehát hogy következetes harcot folytassunk a Jobboldali, burzsoá ideológia ellen. Persze hiba lenne, ha továbbra is csupán annak alapján ítélnénk meg embertársaink és a párt tagjainak hovatartozását, hogy ki milyen lelkese­déssel fogadta a CSKP Január utáni politikáját. Ugyanis a központi vezetőség munkájában érvé­nyesülő nagyfokú határozatlanság és az a tény, hogy egyes vezető személyiségek a párthatároza­toktól lényegesen eltérő egyéni véleményeket han­goztattak, előidézték, illetve lehetővé tették, hogy a Január utáni pártpolitikát ki-ki a maga módján politikai fejlettsége, vagy az éveken keresztül eltitkolt érzelmei, esetleg az erőviszonyok alaku­lásához igazodva, tehát karrierhajhászástól ve­zetve, magyarázza. Ezért embertársaink megítélésében akkor járunk el helyesen, ha a mércét az képezi, hogy a kinyilvánított politikai nézetei és csele­kedetei alapján ítélve — ki milyen küldetést szánt a Január utáni politikának: azt-e, hogy általa a szocialista demokráciánkat fejlesszük; hogy nem­zeteink és nemzeti kisebbségeink kapcsolatait a Jogegyenlőség szellemében rendezzük; hogy a szo­cialista országokhoz fűződő internacionalista kap­csolatainkat elmélyítsük; avagy azt vallotta és szorgalmazta, hogy a Január utáni politikának a burzsoá demokráciáról alkotott hamis illúziók gyakorlati megvalósulásához, a kapitalizmus és a szocializmus „keresztezése“ folytán létrejövő ál­szocializmus, vagyis az osztályjelleget tagadó de­mokratikus szocializmushoz, mint új társadalmi modellhez —, a nemzeti kisebbségeik Jogi megkü­lönböztetéséhez, a testvéri szocialista országok­kal való együvétartozásunk tagadásához, vagyis a nyugati orientáció gyakorlati érvényesítéséhez, a szocializmus fokozatos felszámolásához kell ve­zetnie?! A párttagoknak már a múlt év tavaszán — ami­­kor különböző reakciós, ellenforradalmi csopor­­tok alakultak és napról-napra növelték tömegbe­folyásukat látniuk kellett, hogy az ellenség frontális támadásra készül a szocializmus ellen. Erre figyelmeztetett bennünket a CSKP Központi Bizottságának májusi határozata is. S mi történt? — Az, hogy a párttagok egy része — a január utáni politikához való ragasz­kodás ürügyén — továbbra is azoknak az ellen­séges csoportoknak malmára hajtotta a vizet, akik szocialista vívmányaink felszámolására töreked­tek. Tehát a párton belüli opportunisták és revi­zionistáik hatékonyan elősegítették a szocializmus­ellenes irányzatok erősödését és azt, hogy hazánk a polgárháború felé sodródott. Nyíltan, tehát kertelés nélkül állíthatjuk, hogy a szövetséges szocialista országok — az interna­cionalista kötelességeik teljesítésével — társadal­mi katasztrófát hárítottak el fejünk fölül. S éppen ezért megdöbbentő, hogy a nacionalista irányza­tok szócsövei és a társadalmi anarchia hívei — hosszú hónapokon keresztül — büntetlenül fokoz­hatták tevékenységüket. ^agától értetődik, hogy a pártonbelüli jobb­oldali elemek nehezen nyugszanak meg abban, hogy ebben a küzdelemben, amely lénye­gében pártunk bolsevizálásáért, a párt vezető sze­repének megszilárdításáért folyik, tehát hogy ebben a törvényszerűen kibontakozó eszmei küz­delemben vereséget szenvedjenek. Egy azonban biztos; bármennyire erőlködjenek s bármennyire szeretnék is elodázni a nyílt eszmei harc kibontakozását, a politikai felelősségrevonás nem maradihat el. Másként nem lesz, mert nem lehet rend ebben az országban! A marxizmus-leninizmus eszméihez hű kommu­nistáik végzetes hibát követnének el akkor, ha nem vonnák felelősségre azokat a párttagokat akik élesztgették és segítették a szocializmus el­len küzdő erők csoportosulását; azokat, akik mint népszerűséghajhászók hamis progresszivitásukkal a Jelenlegi politikai válság okozói voltak; tehát főleg azokat, akik nem politikai tudatlanságból, hanem egyéni számításból és jó adag nagyképű­ségből — nyíltan vagy burkoltan — becsmérelték a testvéri szocialista országok népeinek alkotó­képességeit, tudatosan számításon kívül hagyták azok érdekeit, s Így érdekellentéteket szítottak hazánk és a többi szocialista országok között. ^^zokról van tehát szó, akik szavaikkal és tetteikkel érlelték a nacionalizmus mérges magvát, akiknek az augusztusi események kapóra Jöttek ahhoz, hogy álhazafiságukat fitogtathassák, a szovjet és a többi szocialista országokkal szem­beni bizalmatlanságot és gyűlöletet még hatéko­nyabban szíthassák. Persze aioknak a politikai felelősségrevonása sem maradhat el, akik vissza­élve társadalmi beosztásukkal a szocializmuselle­nes és nacionalista irányzatok szócsöveit —, mint példás hazafiakat — elismerésben részesítették, s ügy a párthatározatokkal ellentétben, de a való­ságban hivatalos színezettel segítették a naciona­lista, szovjetellenes propaganda kibontakozását. A CSKP Központi Bizottságának április 17-1 ha­tározata és a legfelsőbb pártvezetésben eszközölt személyi változások kedvező irányt szabnak to­vábbi fejlődésünknek. A marxizmus-leninizmus eszméihez hű kommunistákra hárul a feladat, hogy az említett határozatok szellemében, a párt eszmei és akcióegységének megteremtéséért és népünk jövője iránt érzett felelősségtudattól át­hatva, következetes és megalkuvást nem tűrő har­cot indítsanak a pártonbelüli opportunisták és revizionisták, valamint a politikai és gazdasági anarchia tényleges, vagyis tevékeny képviselői ellen. Ur. Gustav Husák a CSKP KB első titkára A póri programjának megvalósításáért A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSÉRŐL Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága április 17-én a prágai vár Spanyoltermében plenáris ülést tartott. Az ülésen a CSKP KB tagjaival és póttagjaival együtt részt vettek a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága vezetőségének tagjai, a CSKP KB, az SZLKP KB, a CSKP KB cseh irodája titkárai és osztályvezetői, valamint a szövetségi kormány kommunista miniszterei. Az ülés bevezető részében felszólalt Alexander Dubéek elvtárs. Röviden elemezte a jelenlegi politikai válságot, annak okait és megjelölte a kive­zető utat — a párt vezető szerepének megszilárdítását a társadalmi élet valamennyi szakaszán, mindenütt a szavakról a tettekre való áttérést, a szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolatok mielőbbi rendezését. Dubéek elvtárs olyan változásokat javasolt a CSKP KB végrehajtó szervei­nek összetételében, amelyek c szervek és az egész párt akcióképességének „ növeléséhez vezetnek. Végül felmentését kérte az első titkár tisztsége alól. A Központi Bizottságnak dr. Husák elvtárs, a CSKP KB elnöksége tagjának megválasztását javasolta e tisztségbe. A CSKP KB tagjai túlnyomó többségükben támogatták a beterjesztett javaslatokat. A plénum elhatározta, hogy eleget tesz Dubéek elvtárs kérel­mének azzal, hogy vezető állami tisztséget vállal. Egyúttal megválasztotta őt a CSKP KB új elnöksége tagjává. Köszönetét fejezte ki Dubéek elvtárs­nak eddigi tevékenységéért, amelyet tavaly január óta napjainkig fejtett ki. A CSKP KB plénuma ezután titkos szavazással, a szavazatok nagy több­ségével megválasztotta dr. Gustáv Husákot, a CSKP KB első titkárává és megválasztotta az új elnökséget. A CSKP KB plenáris ülése egyértelműen megerősítette elszánt akaratát a január utáni politika folytatására, amint azt a tavalyi áprilisi, májusi és novemberi üléseken jóváhagyott alapvető dokumentumok tartalmazzák. Dubéek elvtárssal egyetértésben hangsúlyozta, hogy feltétlenül szükséges alapvető fordulatot elérni e politika gyakorlati megvalósításában, főként a párt vezető szerepének érvényesítésében, gazdasági és politikai életünk következetes konszolidálásában, valamint a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolataink rendezésében. A CSKP KB elnökségének javaslatára a Központi Bizottság elhatározta a CSKP KB elnöksége eddigi végrehajtó bizottságának feloszlatását és 11 tagú elnökséget választott. A CSKP KB elnökségének tagjaivá a következő elvtársakat választották meg: Vasil Bifak, Peter Colotka, Oldfich Cerník, Alexander Dubéek, Ev2en Erban, Gustáv Husák, ján Pillér, Stefan Sádovsky, Ludvík Svoboda, Lubn­­mír Strougal és Karel Poláéek. A Központi Bizottság a tanácskozás folyamán levont következtetésekhez igazodott, amelyek szerint cáfolhatatlan tény, hogy a pártszervek gyakor­lati munkájában valamennyi fokon nagymérékben gyengült a párttevé­kenység alapelveinek érvényesítése — kezdve a párt vezetőségétől. A CSKP KB plénuma úgy határozott, hogy e tényre teljesen konkrét döntéssel vá­laszol — a CSKP KB új elnökségének összetételével, amelyben olyan elv­társak foglalnak helyet, akik elkötelezték magukat a január előtti időszak hibáinak és fogyatékosságainak kiküszöböléséért és leküzdéséért vívott harcra, s hűek maradtak a marxi-lenini eszmékhez, a szocialista interna­cionalizmus elveihez. GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS CSÜTÖRTÖKI TELEVÍZIÖ­­BESZÉDÉBÖL Amint már Svoboda elvtárs, köz­társaságunk elnöke tájékoztatta önö­ket, ma összeült Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsá­ga, hogy kiutat keressen az államunk­ban már hosszabb ideje uralkodó sú­lyos válságos helyzetből. E pillanat­ban a Központi Bizottság ülése még tart. Közvéleményünket részletesen tájékoztatni fogjuk a Központi Bi­zottság tárgyalásáról és tárgyalásá­nak eredményeiről. Szükségesnek tar­tottuk legalább így, röviden tájékoz­tatni közvéleményünket egyes kérdé­sekről, hogy ne keletkezzenek fölös­leges pánikhíreik, szóbeszédek, ill. hogy az ellenséges propaganda ne élhessen vissza a legfelsőbb pártszerv safát ügyeinkről folytatott tárgyalá­sával. Azt mondottam, és erről beszélt már az elnök elvtárs is, hogy lassan egy éve nem tudunk kikerülni a sú­lyos válságos helyzetekből. Pártunk és államunk legfelsőbb szervei az utóbbi időben is több ízben a közvé­leményhez fordultak, megmagyaráz­ták e válságos helyzet okait, s azt, milyen kiutat vártunk, hogy hazánk élete megnyugodjék, hogy hozzálát­hassunk dolgozóink legégetőbb prob­lémáinak megoldásához, hogy álla­munk normális belső és külső kap­csolatok közepette élhessen. A Központi Bizottság mai ülésén az egyik feladat a párt új vezetőségének, a CSKP KB új elnökségének és az ú] első titkárnak a megválasztása volt. Mindezek az Intézkedések Dubőek elvtársnak, a CSKP KB eddigi első titkárának a javaslatára történtek. Egyetértésben vele, és egyetértésben (Folytatás a 2. oldalon.J,

Next

/
Thumbnails
Contents