Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-19 / 16. szám
IRODALOM IV. RÉSZ tk jegyzőiroda olyan, mint a legtöbb körjegyzői hivatal: ** íróasztalok, iratszekrény, telefon, a sarokban páncélszekrény komorodik, a másikban meg magas cserépkályha áll. Halványzöld csempéin megtörik, csillog a fény. Odabent a másik helyiségben két marcona, riadalmat sugárzó kakastollas ácsorog a segédjegyző úr előtt. Arcukon szolgálati szigor. A segédjegyző nagy hévvel magyaráz, — Le akart ütni, kérem szépen, de én nem ijedtem meg tőle! Kizavartam a kocsmából, csak úgy iszkoltl — Szépszerivel kiment? — Már úgy gondoljuk — kontráz a másik csendőr — verekedés azért nem volt. — Nem volt, persze hogy ném volt, de könnyen lehetett volna! ... Ha nem vagyok ott, biztosan vér folyik. Olyan részeg volt az a pimasz alak, hogy alig állt a lábáh. Egy részegtől — ugyebár — minden kitelik — hadarja a segédjegyző. Elgondolkozik a két csendőr. Tanácstalanul egymásra néznek: mi legyen most? Ismét a magasabbik fordul a segédjegyzőhöz. — Egyszóval, úgy gondolja, hogy... egyszóval: amennyi csak ráfér?! Elvigyorodik a segédjegyző. — Ahhoz már maguk jobban értenek, ugyebár ... Ismét összevillan a négy csendörszem. — De mégis, miért?... Miért?... — mordul az alacsonyabbik csendőr, s szemének éle szinte átdöfi a szeplőst. — Miért, miért?! — Ihümmög a segédjegyzö elgondolkozva, majd jó ötlettől csillan fel a szeme. — Például: már kétszer találkoztam vele éjfél után az utcán. Nem gyanús ez? ... Mi keresnivalója van az utcán éjnek Idején egy éhenkórásznak? Na mi?... Mert úgy tudom, a tiszteletes úrtól ellopott húst még mindig nem találták meg, pedig már három hete is van, hogy eltűnt a kamrájából. Lassan meg is eszi a tolvaj, a tiszteletes úr meg hoppon marad, nem gondolják?... Nem kell Itt sokat teketóriázni, kérem szépen, ok van itt bőven. Ha lehet, még jobban elkomorul a két csendőr. — Igaz, szent Igaz — dünhyögl a magasabbik. Akkora tenyere van, mint egy lapát. — Valóban nincs még meg a tettes — süti le szemét a zömökebb, vastagnyakú kakastollas. Mint az öklelő bika. — Nos, uraim, döntöttek már végre!? — ügy a segédjegyzö. s nemtetszés vibrál a hangjában. Hanyag mozdulattal a cigarettára gyújt, a plafon felé fújja a füstöt. Eltűnődve néz maga elé a magasabbik csendőr. — A húsügy nem rossz, nem bizony, a szentségit neki! Erre magunktól Is rájöhettünk volna — mondja röstelkedve, majd feszes vigyázzba merevedik. — Elintézzük, segédíjegyző úr! Jóska és mamika a disznóól melletti rajcsúrhoz támaszkodva nézik a süldőt. Hatvan kilót nyomhat, de úgy fekszik, mint egy darab fa. Meg se moccan. Máskor majd a rajcsúrt rúgta szét, most meg oda az elevensége. Szívctfájdítóan nyög, s jár a lágyéka, mint a kovácsfújtató. — Hát ennek vége, mamika — sóhajtja Jóska keserűen. A hajlotthátú öregahyó köténye sarkával törülgeti a szemét. Reszket a keze. — Így van ez, kisfiam: a szegény embert még az ág Is húzza. Most már nézhetünk egymásra: se zsír, se hús, se szalonna. Lámpagyújtás után benn ülnek a konyhában a tűzhely mellett. Szomorúság és keserűség lengi körül őket. Mamika a kakukkos órára tekint. — Hát te nem mész az Iskolába? — Nem. — Nem jártok már? — jár, aki jár. A nagy csendességben csak a kakukkos óra ketyegje dobog ütemesen, fáradhatatlanul. — Kenesi hívott be a minap. — Mit akart? — Hogy mit?... Talán azt, hogy ne éhezzünk . . — Szóga kellene neki? — Szógája van ... — mondja Jóska egykedvűen és egy gyufásdobozt forgat a kezében. Azzal játszadozik. — Hát mije nincs, kisfiam? — Veje... Veje még nincs... Kovács Feri érkezése zavarja meg a beszélgetésüket. Komoly a fiú huncutságnak nyoma sincs most az arcán. — lóestét mamika, szervusz, Józsi! — Ülj le, Feri! Feri azonban nem tágít az. ajtóból. — Nem ülök, sietek .... — Ha annyira sietős, minek jöttél? — A kisasszony küldött. — Azt izeni, gyere fel! Jóskában vegyes érzések kelnek, hosszasan gondolkozik, s aztán mondja: — Mondd meg. Fért, hogy... nem megyek. \ — Nemi?... Mi ütött beléd? — Semmi... csak nem megyek, mondd meg neki! — De hiszen a kisasszony lzenil — Akkor se — mondja Jóska határozottan. Az apró legényke tanácstalanul topog, vonogatja a vállát, hitetlenül néz Jóskára — Hát, te tudod . .. jóéjszakátl — Oszt mér nem mégy? — töri meg mamtka a hosszú csendet. Rossz sejtések köröznek benne. Jós ka vállat von. — Nincs én nekem abból semmi hasznom, mamika. minek mentek? — A kisasszony tzent. kisfiam, illendőségből Is elmehettél volna, ha másért nem ... Nagyanvó elkeseredve lefekszik. Jóska tenyerére támasztott fejjel ül az aszbal mellett. Cigarettázik és sóhajtozik. Fát a szive, úgy érzi, meghasad. Verembe esett minden álma és vágya. Sötétnek és kilátástalannak látja az életét. Hosszú tépelődés után dönt: mégis elmegy. A falióra tizenegyet kakukkok Elfúlta a lámpát és csendesen kimegy a házból. Megborzong. Sötét és hideg az éjszaka. Az, iskola felé menet találkozik Kovács Ferivel. Nagyot néz az. apró legényke, elcsodálkozik. — Hová mész, ilyen későn? — Dolgomra — feleli Jóska rejtélyesen. — Ilyenkor? Már mindenütt alusznak. — Nem baj — mondja Jóska, és faképnél hagyja a barátját. Feri azonban nem nyugszik bele egykönnyen a felemás válaszba. Belebújík a kíváncsiság ördöge, s nyomon követi Jóskát ügyelve, hogy ne vegye észre. Jóska az iskola elé érve megáll, körülnéz, majd óvatosan az. udvarba siklik. Lábujjhegyen oson végig a tornácon és az ablak alatt megáll. Vékonyka fénycsík szűrődik ki a redőny keskeny résén. Fenn van még a tanítónő. Koncz Jani, az öreg bakter éppen a tizenkettőt fújja. Mintha csak maga előtt látná ez ezer ráncból álló arcot, dús, kétágú bajszát, amint a duda fújása közben meg-megmozdul, mint a kétágú villa. Jóska önmagával viaskodik az ablak alatt. Nincs bátorsága bekopogni. Mivel is állíthatna be a tanítónőhöz ilyen későn? Hiszen minden jótőt léleik alszik már ilyenkor. Bárhogy töri a fejét, semmi elfogadható magyarázatot nem tud kioikoskodni. Hovatovább mindinkább elpárolog a bátorsága. Közben a redőny réséből eltűnik a fénycsík, halk mocorgás odabent, majd csend. Fájó szívvel fordul el az ablaktól és indul hazafelé. Valahol lenn a falu végén, talán éppen a házuk előtt Jani bácsi az egyet kezdi dudálni. A dudaszó elnyújtva hullámzik az éjszakai csendben. Már a kutyák sem ugatják meg, megszokták. A bratislavai Magyar Könyvesbolt mezőgazdasági szakkönyv-ajánlata GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Molnár—Szelei—0*. Nagy: A dinnye termesztése . 12,50 Kí* Claus József: Az őszibarack és termesztése . . 7.511 Kés Prohászka Ferenc: Szőlő és bor................................... 20.50 Kés Angeli Lambert: Paprika termesztés (étkezési és fűszerl.............................................................17.— Kés ör, Hajdú: A burgnnya öntözéses termesztése . 11.— Kés Sípos Elek: A gladiolus*..............................................................0,50 Kés Zatykó—nraskóczy: Nagy öröm a kiskert! . . 12.50 Kés Fontosabb szántóföldi növények öntözése . . . 13.— Kés Lehoczky—Reichert: A szőlő védelme .... 35.50 Kés Mohácsy—Maliga—Gyúró: A gyümölcsök metszésének kézikönyve............................................41.— Kés Szűcs: A növényvilág csodái ...... 25,50 Kés ÁLLATTENYÉSZTÉS Pr. Kiss: Baromfikeltetés . , . . . . . 20,50 Kés Oláh: Jövedelmező nyültenyésztes .... 21.50 Kés Pnpluhár—Vrtiak: Gazdasági állataink védelme a gümőkőr ellen................................................................................0.— Kés Ladislav—Eckert: Méhanya-nevelés ...» 14.50 Kés Örösi: Méhek között.....................................................................»».— Kés TECHNIKA Pr. Ternai: Mi a hiba? (autó) ...... 11,50 Kés Szentirmai: Háztartási villamos gépek . . , 20 — Kés A felsorolt könyvek kaphatók ős megrendelhetők a kővetkező címen: MAGYAR KÖNYVESBOLT, Bratislava, Mlchalská fi. Komlósi Lajos versei Magány Olyan a magány, mint a púp. a mankó, a fehér pálca, megszokod, mint azt, hogy avarpettyes ősz jön a napsugaras nyárra. A magány az én barátom kívüle nincs senkim; Vélem jár az utcán, soha nem ún rám, este mellém ül az ágyra, hol hallgat, hol mesél, míg kint zajong, lüktet és tombol a fővárosi lárma A magány Jó, Mohaszagú erdő, nárcisz-virág, mindent ad és semmit sem ad. Szigetek lombjai közt lapul, a toliamra ül, viiháncol a rímek között, míg verset írok az éjben a kálvinista templomtorony mögött. Púp, mankó, avar és fehér pálca! Megszokod a magányt is, mint télidőt az üvegházi pálma. Aztán majd magány sem lesz és magad sem leszel, csak a Balatont vonja be a hold csillámlő ezüsttel s a túlsóparti fények integetnek ét parányi fény-kezűikkel. Nem keres majd senkt, talán csak a balatoni nyár, összesúg a sás, a nádas: Erre jártak boldogok és vlgaik voltak, kár értük, nagy kár ... Maid Eső tocsog rád gondolok A szél senkit sem hoz a lépcsők lapulva hallgatnak Egy lámpa kialszik Valaki most születik valaki most hal meg Rád gondolok Meddig maradsz meg nekem? A szél majd akkor Is fúj ha nem leszel az eső Is tocsog de akikor már rád nem gondolok Eljönnek majd hozzád a szelek Én nem leszek csak a kályha duruzsol és ad némi meleget Pamutot gombolyítasz? Emlékkönyvbe lapozol? Leveleken merengsz? Most még Itt vagyok, Kint eső tocsog és rád gondolok. 0omos Tihamér a legélet^ revalóbb fiatalember szakállas ismerőseim között. Az aj divathóbort eme felülmúlhatatlan vívmányát ts a salát hasznára tudta kamatoztatni. A tél vége felé szép, enyhén vörös, bozontos szakállal tért vissza az üdülőből szerény hivatalába. A férfiak csakhamar napirendre tértek Tihamér férftékessége felett, de a nők cső dálkozástól és bizsergő vágyaktól terhes pillantásokat vetettek reá, valahányszor közelébe futhattak a folyosón vagy a felvonóban. fucika. a legbátrabb, legkacérabb anyagbeszerző le is szólította egyik alkalommal, mikor Tihamér úf törülközőt vételezett nála: — Mondja, kedves Tihl, szúr is, vagy csak csiklandoz? — A szakáll — 0, Tihl, ezt sohasem reméltem volna — omlott juctka a kézmosáshoz készülődő fiatalember karjaiba. TThamért meglepte a váratlan siker, s azt sem tudta hirtelen, mihez kezdjen a ravaszon mosolygó leányzóval. Szerencsére leiberregett a telefon. — Pardon, — sóhajtott juctka csalódottan — úgy látszik, letúrt hát szakállába, s köszönés és törülköző nélkül, enyhe fejbóllntással távozott. — Vajha igy vélekedne arcdíszemről az én feleségemI — sóhajtotta a folyosón félhangosan. De hát ő már minden tapasztalaton túl van, mindennek csak a hátrányos oldalát látta. Másnap szakáll nélkül, jól öltözötten, kiborotválkozva jelent meg Tihamér a hivatalban. — Mi történt? — állták körül nőismerdqei némi sajnálkozással. — Ma van a feleségem születésnapja — mosolyodon el Tihamér a papucsférjek szánalmas mosolyával. — Ezt a kedvességet nyújtom át neki ajándék helyett. Szegény asszony, bizonyára örülni fog, hiszen a szőrös alakokat soha ki nem állhatta. Meg különben sincs most pénzem holmi ajándékokra. m 0 s Tegnap ismét találkoztam TI- hamérral. Embernek talán még soha sem volt rútabb szakálla. Ügy látszik, nagy ünnepre készülnek a Somos-családban. SZENE SÁNDOR mutatott az ifjú frissen fésült áliára. — Embere válogatja — válaszolta Tihamér férfiasságának teljes tudatában. — Ha netán ráér, azonnal ki ts próbálhatja. pechem van a szakállas pasasokkal. Tihamér várakozott még néhány hosszú percig, aztán a végeláthatatlan telefonbeszélgetés alatt belátta, hogy vészé lyes kalandok( fenyegetik. Be-
