Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-11 / 2. szám
A mezőgazdasági gépek árának nagyarányú emelkedése természetszerűen a mezőgazdasági termények árénak hasonló arányban történő emelkedését kellett volna maga után vonnia. Sajnos, az illetékesek ezt nem engedték meg, ellengezőleg: még számos tömegtermény — köztük a cukorrépa felvásárlási árának csökkentését — hajlandók voltak végrehajtani. Ez a huszonöt koronáról törtánfi Indokolatlan árcsökkentés bizonyára meg is történt volna, ha közben nem jön létre a mezőgazdaság érdekelt védelmező szövetség. Amenynylvel aránylag fölötte vagyunk a mezőgazdasági gépek és alkatrészek világpiaci árának — tekintve azok teljesítőképességét és minőségét — annyival alatta Járunk a mezőgazdasági termények felvásárlási árával. De ennek részletes taglalását hagyjuk máskorra. Abból az ünnepélyes alkalomból, hogy a Központi Mezőgazdasági Műszaki Ellátó Vállalat (OPPT) működésének megkezdésétől kerek tíz év, a Mezőgazdasági Anyagellátő Vállalat (PZZ) létezésétől pedig húsz év telt el, irányítsuk talán figyelmünket előítéletek nélkül a vállalat problémáira, főleg a pótalketrészellátás szervezése, a raktárkészletek optimalizálása, az üzleti hálózat, a piackutatás, az adatfeldolgozás, a külkereskedelem és egyéb fontos kérdések vonatkozásában. A Központi Mezőgazdasági Műszaki Ellátó Vállalat (ÚPPT) Jelenleg a gépipar függvénye. A parasztszövetségnek saját tagsága érdekében arra kellene törekednie, hogy ez a vállalat necsak elosztószerve legyen a gépiparnak, hanem teljesen önrendelkezésű, teljesjogú, független kereskedelmi vállalattá alakuljon. Olyan variáció is elképzelhető, miszerint az önállósulás után bizonyos tanácsadói Jogot kapna az üzem vezetőségében a Parasztszövetség képviselete, de a mezőgazdaságnak szolgáltatásokat végző kereskedelmi vállalat működése részvénytársasági alapon is megoldható lenne. Ha ezek közül valamelyik módozat megvalósítása megtörténne, abban a pillanatban megszüntetné ugyan a gépipar a vállalat Ihiánymérlegének kiegyenlítését — amit Játszva megtehet a mezőgazdaságból kipréselt áremelésből, amelybe belekalkulálták az ipar által okozott károkat is — viszont a saját lábára álló vállalat nem venne át az ipartól olyan mezőgazdasági gépeket és felszereléseket, amelyek senkinek sem kellenek. Ezzel a műszaki ellátó vállalat semlegessé, a parasztsághoz az előzőekhez összehasonlíthatatlanul közelebb álló alakulattá válhatna. Nem történhetne azután meg az, hogy a vállalatra, a gazdasági egységek vezetőinek tiltakozása ellenére, rákényszerítik a használhatatlan gépek átvételét — mint az a vezetődolgozók felháborodása ellenére a közelmúltban megtörtént azzal az indoklással, hogy a kladnói munkásoknak különben le kellene állítaniuk a munkát, mert a termékeket a külföld sem veszi át. Hát miért nem állnak át olyan gépek Jó minőségben történő gyártására — egy-két hetes, vagy akár hónapos termelési kiesés árán, amelyek nem mennének szinte azonnal, de főleg használat nélkül az ócskavasba? Vajon fejőstehénnek képzelik a mezőgazdaságot, hogy az ipar által egész népgazdaságunknak okozott ilyenjellegű károkat, fokozott üzemi költség ürügyén mezőgazdasági üzemeink fizessék meg a felemelt árakban? Szerencsére a hozzánemértésről tanúskodó, felelőtlen, fennhéjázó és oktalan rendelkezések ideje /emélhetőleg lassan lejár. A parasztság ezidáig inkább kézi erővel végzi el a különböző munkákat, amíg erejéből telik, de nem hagy magával bolondot járatni. Persze az ilyen paszszív védekezési módon kívül léteznek aktív védekezési formák is. Szerintem ez esetben ki kellene harcolni, hogy a műszaki ellátó önálló kereskedelmi vállalattá alakuljon és így a saját és a parasztság érdekeit védelmezze. Jóakarattal a műszaki ellátóról A gépiparnak az utóbbi két évben ellenvetés nélkül megengedték, hogy a mezőgazdasági gépek és ezek alkatrészei árát felemeljék. Mivel közben megszűnt a direktív gépkiutalási rendszer és a mezőgazdasági üzemek a maguk gyakorlati tapasztalatai alapján határozhattak, melyik gépet minősítik műszakilag alkalmasnak, vagy megvételét ökonómiai szempontból előnyösnek, számos mezőgazdasági gép a közvetítő szerv nyakán maradt. Őszintén szólva az utóbbi években sokan nem a túlságosan hosszúlejáratú tervezési rendszer elavultságában és a gazdasági irányítási, szervezési, valamint jutalmazási rendszer rugalmatlanságában keresték az évtizedek folyamán feltornyosuló hibákat, hanem abban a cégben, melyben a láncolat lezárult és a másutt keletkezett hibák a közvetlen üzleti kapcsolat következtében a legkirívóbban mutatkoztak meg. sen követelni a gépipartól a szerződések megkötésekor a vevők kívánságainak figyelembevételét, főleg ami a gépek és alkatrészek megszabott Időbeni átadását illeti, kiengesztelhetetlenül pontosan követelni a szerződések minőségbeli, mennyiségben és Időbeli betartását. Az utóbbiakat csakis akkor követelhetnék és érhetnék el a műszaki ellátó vezetői, ha végre kikerülnének a gépipar bűvköréből és önálló kereskedelmi vállalatként működhetnének. Különben ami a gépeket és alkatrészeket Illeti, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a minőség ellenőrzésére, a technikai dokumentációra, figyelemmel kell kísérni a fejlődést és a vele összefüggő gépszerkezeti változásokat, Ismerni kell a gépi felszerelések felhasználásának módját a mezőgazdasági üzemekben, azok kezelésének színvonalát, karbantartásuk fokát, A műszaki ellátó embereinek áttekintést kell szerezniük a javítóműhelyek hálózatáról, minősítéséről és minden további tényről, amely hatással lelhet az alkatrészszükséglet alakulására. A pótalkatrészek szükséglete egyébként államszövetségünk területén az elmúlt évben 1200 koronás értéket Jelentett. Ebből a külföldről behozott pótalkatrészek értékének aránya 370 millió korona. Legnagyobb pótalkatrészszükséglet a traktorok esetében volt, amit 480 millió korona értékben fejezhetünk ki. A műszaki ellátó vállalat munkája az adott körülmények között Igen nehéz és felelősségteljes. Dolgozóik valóban szeretnék a lehető legjobb kapcsolatokat fenntartani a mezőgazdasági üzemek vezetőivel és szakembereivel. Ha a Parasztszövetség befolyását felhasználnánk arra, hogy a műszaki ellátó önálló kereskedelmi vállalattá alakuljon és kikerüljön az Ipar hatásköréből, ezzel nemcsak a vállalat működésének Javítását, de egyben a gép- és pótalkatrészellátás rendezését is elősegítenénk. Kucsera Szilárd Az eladóhálőzat szervezete A készletek optimalizálása Piackutatás Külföldi gépek és alkatrészek A műszaki ellátó kereskedelmi szervezete húsz éven át az irányítási modellek minden módozatát átvészelte, s több mint tíz átszervezésen esett át, miközben a vevők érdekében csak kevés változás történt. A direktív irányítási rendszer formái ugyanis mindig az ipar érdekeit helyezték előtérbe és a normális üzleti szolgálatok terén kivétel nélkül a fejlődés átmeneti meggátlásához vezettek. Az ipari vezetést azelőtt nem érdekelte túlságosan, hogy milyen a piac felvevőképessége, milyen valójában a gépalkatrész szükséglet, hanem abból a szemszögből indult ki, mit képes gyártani az ipar, mennyi Jó és mennyi gyenge nyersanyag áll pillanatnyilag rendelkezésére. A kocka kissé fordulóban van és lassanként szóhoz jut a vásárló is. Ez szükségessé teszi a szószerint vett piackutatást is. Szerintem a műszaki ellátó embereinek hozzávetőleg szabályos időközökben kellene meglátogatniuk a mezőgazdasági üzemeket, hogy szakértő szemmel felmérhessék az ottlevő géppark állapotát, aminek alapján, az üzemek szakembereinek véleményét meghallgatva, elkészíthetők a rővidlejáratú és távlati becslések. A raktárkészletek Ingadozását nagyobb figyelemmel kellene követni, amihez egészen egyszerű módszereket lehet kidolgozni például grafikai ábrázolás formájában. Az egyik amerikai ipari vállalat, amely villanyfelszereléseket gyárt 52 Válasz a bírálatra Sajnos, kicsit megkésve értesültünk az Önök által közölt cikkről, amelyet a Szabad Földműves december 14-én „Partnerek és problémák“ címen közölt. Kicsit kellemetlenül érintett bennünket tartalma, nem azért mintha teljesen Jogtalan lenne, hanem azért, mert nem a teljes igazságot közölte. Ugyanis a helyzet az, hogyha részben igaz is a közlés, helyesebbnek tartottuk volna, ha az illetékes szerkesztő mielőtt közölte cikkét, bennünket is megkérdezett volna. Tudniillik nem egészen az a helyzet, mint ahogy Nyárasdon Ismertették. Az éremnek ugyanis van másik oldala is. Igaz, hogy a szövetkezet vezetősége nevében az agronómus megkötötte a szerződést, hogy öt naponként a cukorgyár átvevő helyére 8000 mázsa cukorrépát leszállít, ennek a betartása azonban már nem felel meg a szerződésnek, mert nem tartották be, ahogyan ez népgazdasági szempontból helyes lett volna. Ezt azonban nem akarom ellenérvül felhasználni. Helyes megvilágítást szeretnék nyújtani a többi dolgokról, melyeket helytelenül adtak a nagy nyilvánosság elé. Nem tudjuk honnan veszik az elvtársak, hogy a cukorgyár ígéretet tett arra, hogy négynaponként szállítja a szeletet, amikor a szerződéskötés alkalmával elfogadtuk a Jelenlévő termelők ajánlatát éspedig olyan formában), hogy 10—12 naponként küldjük a szeletet, hogy a termelők gazdaságosan felhasználhassák. Ez volt ugyanis a termelők kérése, melyet igyekeztünk teljesíteni, míg azt nem akadályozták objektív nehézségek, vagyis üzemzavar. Voltak esetek, amikor a rendelkezésünkre álló kocsiállomány több mint 50 százaléka üzemképtelen volt. Szeretném továbbá megvilágítani a felajánlott „Jó indulatot“ részünkről a valóságnak megfelelően. Annak idején, amikor mi ezt az ajánlatot tettük, nem kívántuk a szállítást a termelők költségére, csupán azt Jegyeztük meg, hogy hajlandók vagyunk fedezni a fuvarköltségeket abban a magasságban, ahogyan ezt a teherfuvarozó vállalatnak térítjük. Ebbe a tarifába azonban a termelők nem egyeztek bele. Hogy teljesen világos képet alkothassunk az igazságról, szeretnénk még hozzáfűzni, hogy a termelőknek meg kell érteniük azt, hogy a cukorgyár csak annyi szeletet szállíthat, amennyi répát az üzem feldolgozott. Ezt a mennyiséget persze el kell osztanunk az összes termelők közt. Nem kívánhatják a termelők — még a nyárasdi szövetkezet sem —, hogy hat hét alatt, amíg a felvásárlás tart, leszállítsuk az egész szeletjérandóságot, mivel a felvásárolt répamennyiséget körülbelül csak 98 nap alatt vagyunk képesek feldolgozni. A kapacitást sajnos képtelenek vagyunk kiszélesíteni, ugyanis ez nem harmonika. Erre a mi erőnk nem elegendő. Az érvényes törvényes rendeletek szerint a cukorgyár a kampány befejezéséig köteles a szeletjárandóságot leszállítani. A kampány befejezése azonban csak Január elejére várható. Tudjuk, hogy a termelők szeretnék, ha az összes szelet a kukoricaszár betakarítása idején rendelkezésükre állna. Mi szerettük volna kívánságukat teljesíteni, de lehetetlen volt. Befejezésül csupán annyit kérnénk, ha máskor meghallgatnák mindkét felet s azt közölnék, ami a tényleges valóság. Nem haragszunk a cikkért, csak az egyoldalúságért. HÁJEK JANOS, a Diószegi Cukorgyár n. v. répaosztályának vezetője A KMMEV hatvanezerféle alkatrészről gondoskodik, több mint ezer géptípus részére. Kétévi átlagban egész Csehszlovákia területén 1410 millió korona értékű alkatrészt adtak el, amihez évi 1450 millió koronás raktárkészleteket tartanak fenn. Az elmúlt két évben 230 millió korona értékű eladhatatlan készletet selejteztek ki. Intézkedéseket tesznek a készletek választékának bővítésére. Fontos szerepet Játszhatna ezen a téren a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek unifikálása, vagyis egységesítése, sajnos, gépiparunk irányítói erre alig képesek. Szerintem több figyelmet kellene fordítani a többhasznosítású gépek gyártására is, például mint amilyen az RS-09 Jelzésű és huszonöt kiegészítő géppel működtethető univerzális traktor is. A műszaki ellátó vállalat célja 1969—1970-ben elérni az alkatrészkészletek legmegfelelőbb szintjét egész kereskedelmi hálózatában, mégpedig olyan összeállításban, amely fokozza a kínálatot a vevő Javára. Mindez igen haladó változások végrehajtását kívánja meg a vállalat szervezeti egységein belül. A Központi Mezőgazdasági Műszaki Ellátó Vállalat (ŰPPT) működését 92 árusító központ és tíz kerületi és spacializált raktár teszi lehetővé. Ezek szétthelyezése gyakorlatilag minden Járás területét érinti, mert az elárusítóhálózat 150 helyet tart nyilván. Újdonságként további speciális alkatrészraktárakat létesítenek közvetlenül az egyes nagyobb EFSZ Javítóüzemek közelében, állami gazdaságok területén stb., mégpedig kölcsönösen előnyös kereskedelmi szerződések alapján. Bővítik a postai és vasúti küldeményszolgálatot. Saját és külföldi tapasztalatok alapján kívánják megoldani az egyes eladóközpontok személyzeti helyzetét. Saját inasiskolát is létesítettek és a dolgozók közül sokan távtanulással végezték el a középiskolát vagy a főiskolát. dott a DUTRA négykerékmeghajtású nagytraktorok iránt is a kereslet. A külföldi gépek közül érdeklődés főleg a motorsfűrészek, a meliorációs gépek, a mechanikus rakodók, a szőlőfeldolgozó felszerelések, a takarmányszárító gépek, a hűtőházak és az élelmiszeripari gépek iránt mutatkozik. áruházban árusítja azokat. Elektronikus számológépet használva a válla lati központban naponta tudják, hogy melyik árucikkből hány darabot adtak el és mennyi a készlet. Nagyrészt ennek alapján rajzolják meg a gyártási grafikonvonalat, amilhez igénybe veszik még a vásárlók véleményét a prototípusként gyártott új gyártmányokkal kapcsolatban. Kényelmes tervezési rendszerünk legrövidebb időszaka egy év, ami azonban gyakorlatilag legkevesebb másfél évet Jelent. Az egynapos tervezési rendszerre képtelenek vagyunk áttérni, de bizonyos erőfeszítés árán legalább a negyedéves tervezési rendszer bevezetésére kellene a népgazdaság valamelyik ágazatában kísérletet tenni. Hiába vezetnénk be az elektronikus számológépek használatát a gyakorlatban, ha az alapmódszert nem változtatjuk, s nem javítjuk meg. Így nem marad a műszaki ellátó részére sem egyéb lehetőség, mint közvetlenül az üzemekben megállapítani a gépalkatrész-igényeket, erélyeelőtt saját külkereskedelmi vállalatán az AGROEXPORTÄN keresztül végzi majd a terményexportot és a gépimportot is. A behozott gépek hazai elhelyezését, de főleg géjxalkatrészekkel való ellátásét a Központi Mezőgazdasági Műszaki Ellátó Vállalat (OPPT) végezhetné. Jelenleg még mindig a MOTOKOVON keresztül hozza be például Magyarországról is a lucernaszárító felszereléseket. A szerződéseket 1970 I. évnegyedéig bezárólag már megkötötték. A mezőgazdasági üzemek maguk határozhatják meg. hogy a külföldről történő gépbehozatalukat melyik cégen keresztül, vagyis, hogy a saját AGROEXPORTÄN vagy a kereskedelmi hasznát nem a mezőgazdaságnak adó MOTOKOVON keresztül kívánják-e lebonyolítani. Ha a műszaki ellátó vállalatban nem történnek meg rövidesen a mezőgazdaság részéről kívánt változások, megtörténhet, hogy a mezőgazdaság kénytelen lesz teljesen mellőzni a műszaki ellátó vállalat külföldi gépek behozatalával kapcsolatos közvetítő szolgálatait. Tehát szerintem a műszaki ellátó vállalat létérdeke a mezőgazdasággal való zökkenésmentes együttműködés. Remélem a mezőgazdasági nagynyilvánosság a Parasztszövetségben szervezett erejével oda hat majd, hogy a műszaki ellátó vállalat önálló kereskedelmi vállalattá alakuljon át az ipar és a monopolok befolyása nélkül, mert akkor nagyszerű együttműködés alakulhatna ki közte és a mezőigazdasági üzemek között. A belföldi gépgyártás minőségi- és teljesítménybeli Javulását és a behozatal választékát csakis akkor áll módjában a mezőgazdaságnak szabályoznia, ha saját befolyása alatt tarthatja a gépbelhozatalt. Jelenleg a felszerelések és gépek behozatalát a mezőgazdasági üzemek megkérdezése nélkül végzik. A szovjet gyártmányú gépek közül nem mindegyikkel van megelégedve mezőgazdaságunk, de pl. az SK—4 Jelzésű gabonakombájn aránylag Jól bevált, s az újabban gyártott SK—5-ösnél talán még csökkentették is a szemveszteséget. Szlovákia hozzávetőleges szükséglete 1969-ben kb. százötven gabonakombájn lehet. Ehelyett a mezőgazdasági üzemek vezetőinek megkérdezése nélkül 250-et rendeltek az NDK-bán gyártott E-512 jelzésű kombájnból, amely lehet ugyan hogy jobb, de amelyről mezőgazdasági szakembereink véleményt nem alakíthattak ki, mert a gyakorlatban működni nem látták. Viszont az biztos, hogy árban nagy a különbség. Az SK—4 jelzésű gabonakombájn ára százezer korona körüli lesz (régi ára 80 000 volt), az SK—5-ös talán százötvenezerre alakul, míg az E-512 Jelzésű kombájn ára 200 ezer korona. Szerintem kellene, hogy az ilyen gépek vásárlásakor az agronómuson és a gépesítőn kívül az ökonómusnak is beleszólása legyen a dolgokba, de a gyakorlat sajnos még mindig az, miszerint a mezőgazdaságból senkit sem hagynak beleszólni a MOTOKOV és a gépipar emberei. Ezekre az emberekre bizonyos mértékben kényszerítő körülményként hat például az olyan tényállás, amely szerint Csehországban jóformán mindenütt már csak kerekes traktort hajlandók megvenni a mezőgazdasági üzemek, mert szerintük a lánctalpas traktor kihasználási foka csekély. A szántáson kívül a lánctalpas traktorral — a meliorációs tevékenység kivételével — más munkát alig lelhet végezni, ami évente mindössze 14—20 napos gépkihasználást Jelent. Ellenben a kerekes traktor számos más munkára, többek között anyagfuvarozásra egész éven át, hozzávetőleg 20- szor hosszabb ideig használható. Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy egy lánctalpas traktorra évente 12—13 ezer korona értékű pótalkatrész szükséges (de nagyobbrészt sajnos nem volt beszerezhető), míg egy kerekes traktor alkatrészeire, a gumikerekeken kívül átlagosan 3500— 4000 korona a kiadás. A kereslet az utóbbi években az 50—120 lóerő közötti vontatóképességű kerekes traktorokra irányul, amilyet ezidáig iparunk sorozatban képtelen volt előállítani, ezért ezen a téren ismét előtérbe lép a külkereskedelem fontos szere pe. Ezzel magyarázható, hogy fokozó-A belföldi gépipar megbízható működését bizonyos mértékig ki lehet kényszeríteni, ha legalább hozzávetőleg rendesen működhet a külkereskedelem olyan országokkal, ahonnan a hazainál jobb minőségű, aránylag olcsóbb gépek hozlhatók be. A Bratislava! Járási Mezőgazdasági Terménye.adási Társulás működése előtt, melyből az AGROEXPORTA részvénytársaság fejlődött ki, az volt a gyakorlat, hogy külföldi gépek vásárlása a mezőgazdaság részére a prágai MOTOKOV vagy a STROJEXPORT állami monopolvállalatokon keresztül történt. Az EFSZ-ek és állami gazdaságok Bratislavában megalakult részvénytársaságának egyik feladata lesz a külföldi gyártmányú mezőgazdasági gépek behozatala is. Mivel az állami deviza készletek jelenleg nem adnak optimizmusra okot, elsősorban olyan mó dón lehet a bárhol beváltható pénz nemek országaiból gépeket behozni ha körzetükbe mezőgazdasági termé nyékét szállítunk, persze amelyek iránt érdeklődés mutatkozik. A mezőgazdaság természetesen mindenek
