Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 2. szám

A SZLOVÁKIÁI EGYSÉGES PARASZTSZÖVETSÉG FÓRUMA Ne csak neve legyen a gyereknek Egyesek talán azt mondhatnák, hogy ez — mármint én — ismételten azt feszegeti, milyen legyen az Egysé­ges Parasztszövetség szervezeti élete, társadalmi tevé­kenysége, munkaköre. Azt is mondhatnák, hogy erre útbaigazítást ad a szervezeti mintaszabályzat. Igenám, de van itt egy lényegbevágó bökkenő. Felsőbb — állami — szinten elismerték a Parasztszövetség létezését, ha­nem amikor a jogok megadásáról van szó, nem éppen mondhatnánk, hogy bőkezűsködnek a szövetséggel szem­ben. Való tény, hogy az Egységes Parasztszövetség központi szervének még valamire való irodahelyiségei sincsenek, márpedig egy jóval 100 ezeren felüli szervezetnek szük­sége lenne ilyesmire is, hogy megfelelő szervezői mun­kát fejthessen ki tagjai körében. Egyelőre az a helyzet, hogy a Parasztszövetség vezetői kilincselgetnek; s az eredmény majdnem mindig ugyan­az, mint kezdetben. Ogy látszik, mintha ott valahol fel­jebb valamiféle szükséges rossznak tekintenék az Egy­séges Parasztszövetséget, holott, ha azt vesszük, dolgozó parasztságunk felbecsülhetetlen értékű, népünk élelme­zéséhez elengedhetetlenül szükséges termékeket bocsát népgazdaságunk rendelkezésére. Másrészt pedig köztu­dott, hogy parasztságunk szocialista társadalmunkkal szembeni erkölcsi alapállása makulátlan, s ezzel egyide­jűleg társadalmunknak éppen a parasztság adta a leg­nagyobb értékeket. Miért hát a huza-vona? Hinni szeretnénk, hogy a szervezeti élet kibontakoz­tatását gátló okokat az illetékesek hamarosan eltávolít­ják, s tág teret nyitnak a szövetség számára, hogy végre a hosszú vajúdás után megalkothassa önönmagát. Vagyis arról van szó, hogy necsak neve legyen a gyereknek, hanem legyén gondviselője, pártfogója is. A napokban az alapszervezeti élet és tevékenység ki­fejtésére vonatkozóan eszmecserét folytattam Retkes Lajos elvtárssal, a búcsi szövetkezet elnökével. Retkes elvtárs világosan és nyíltan ecsetelte elképze­léseit. Több alkalommal hangsúlyozta, hogy az Egységes Parasztszövetség csak abban az esetben válhat igazán a szövetkezetek és azok tagjai védelmezőjévé, ha társa­dalmi és gazdasági szinten megfelelő módon harcolni fog az érdekekért. Legyen tehát a Parasztszövetség ki­mondottan érdekvédelmi szervezet. Emellett a járási szerv segítse az alapszervezeteket, mint gazdasági egy­ségeket a termelési módszerek tökéletesítésében, s nyújt­son védelmet a kereskedelmi és szolgáltató szervezetek­kel szemben. Amikor konkrétan az alapszervezeti társadalmi életre terelődött a beszélgetés, Retkes elvtárs elmondta, hogy a búcsi szövetkezet tagjai számára ez már nem újdon­ság. A szövetkezetnek ugyanis már évek óta van saját kul­­túrháza. A dolgozók üdültetése is megoldódott s most, a helyi nemzeti bizottsággal közösen óvodát építenek. A szövetkezet erre a célra, nem kevesebb, mint 200 ezer koronát áldozott. Ebből is nyilvánvaló, hogy a búcsi szövetkezet gazdasági helyzetéhez mérten, vagyis kellő módon hozzájárul a falu fejlesztéséhez, s emellett a bel­­utak rendbehozásánál is hatékony segítséget nyújt. Az sem újdonság, hogy a szövetkezet a labdarúgó­csapat fenntartására évente 10 ezer koronát áldoz, s tel­jes mértékben fedezi a kultúrház kiadásait. Természetes az is, hogy a szövetkezet rátermett dol­gozói aktív részt vállalnak a helyi és felsőbb szinten az állami ügyek intézésében. Retkes elvtárs például a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselője. Beszélhetnénk persze arról is, hogy helyi szinten na­gyon fontos a gyűlések 'és más összejövetelek megtar­tása is, hanem véleményem szerint nem az a lényeges, hogy szám szerint hány gyűlést vagy megbeszélést tar­tanak, hanem az, hogy egy-egy összejövetelen mit intéz­tek. Tehát a gyűlések és összejövetelek tartalma a lé­nyeges. Végeredményben mindig és minden a szövetkezet gazdasági helyzetén múlik. Mert hát hiába ábrándozná­nak például valamilyen szociális jellegű beruházásról ott, ahol a munkaegységekre sem futja teljes mértékben. Ebből pedig az következik, hogy végeredményben min­dent módjával kell intézni. Tudni kell, meddig ér a ta­karó, mert majdnem minden egyes szövetkezet más és más módon fejlődik, s ez nagyon is befolyásolhatja a szervezeti élet ilyen vagy olyan kibontakozását. Itt tehát végtelenül türelmes, aprólékos szervezői te­vékenységre lesz szükség mind a központi, mind pedig a járási szervek dolgozói részéről Segítséget kell nyúj­taniuk az alapszervezeteknek a program kidolgozásánál. S az alulról jövő javaslatokat nemcsak regisztrálniuk, hanem Intézniük is kell, úgy mint eddig. Vagy még job­ban. Mostanában végtelenül nagy óvatosságra s annál na­gyobb aktivitásra van szükség. Óvatosságra azért, ne­hogy tagjai körében tekintélyét veszítse az Egységes Parasztszövetség. Aktivitásra pedig azért, hogy a tagság a lehető legnagyobb mértékben támogathassa a Központi Bizottság szervezeti élet kibontakozására vonatkozó erő­feszítéseit. Tény, hogy amit az Egységes Parasztszövetség napjain­kig tett, nem kevés, de ennél is többre van szükség. Kell, hogy fussa az erőből. Ugyanis a már beváltak mellé további aktív munkavállaló emberekre van szükség. Az embereket persze a Parasztszövetség minden szervében úgy kell értékelni, amilyen szolgálatot tettek vagy tesz­nek a szövetség érdekében. Például ahány alapszervezet megalakításánál közbenjártak, milyen ügyeket intéztek kedvezően a földművesek javára stb. Hisszük, hogy a közeljövőben összehívásra kerülő kongresszus s a járási konferenciák is felvehetik ezeket a kérdéseket. HOKSZA ISTVÁN Épül a hű tő tároló, (cikk a 11. oldalon). Talán majd az ú| esztendő E hó második felében Az Egységes Parasztszövetség lévai Járási előkészítő bizottsága a közel­múltban számos fontos kérdéssel fog­lalkozott. Milan Smolka mérnök a bizottság elnöke tájékoztatta munka­társait az alapszervezetek megalakí­tásának kedvező körülményeiről. Az alakuló gyűléseken megválasztották a küldötteket a január második felé­ben megtartásra kerülő járási kon­ferenciára. Több községben küldötteket jelöl­tek a Nemzeti Front helyi szerveibe, ugyanezt tették a Járási előkészítő bizottságból is. Természetesen helyi szinten elsősorban a központi jelleg­gel bíró községekben történt meg a jelölés. Mérés Cyril a járási bizottság alel­­nöke azzal a kérdéssel fordult a ve­zetőséghez, hogy a járási konferen­ciát milyen időben kellene megtarta­ni, vagyis még a szövetkezeti évzáró gyűlések előtt vagy azután. Végezetül úgy döntöttek, hogy a konferenciát mélg a közgyűlések előtt, vagyis a föntebb meghatározott időszakban egybehívják. Varga András bizottsági tag meg­jegyezte, hogy kezdetben arról volt szó, hogy az évi tagdíjat 30—50 koro­nában szabják meg, most pedig arról, A képen látható hegyi fűkaszáló szabadalmát Franciaországból szerezték be. Ez év második felében a jiőíni és a prostéjovi Agrostroj gyártja együttműködésben. —h— hogy a nyersjövedelem 0,5 százalékát fizessék be a taggazdaságok. Kihang­súlyozta, szeretné tudni, hogyan vál­tozott meg az eredeti javaslat. Kifo­gásolta továbbá, hogy a 120 kg-on felüli hízósertések kilójáért a termelő 2 koronával kevesebbet kaphat, mint a 120 kg-on aluli kilójáért. Állítólag az említett sertés húsának minősége nem megfelelő. De hogyan lehetséges mégis, hogy a húsipar ezt az árut is ugyanolyan áron értékesíti, akárcsak a 120 kg-on aluli sertések húsát? Gombos György helyteleníti, hogy az utóbbi időben már áremelkedés tapasztalható a szövetkezeteknek nyújtott szolgáltatás terén. Vélemé­nye szerint ezt meg kellene akadá­lyozni. Zsigari József pedig a dohány átvételével elégedetlen. Jelen volt a lévai dohánybeváltóban, amikor át­vették tőlük az árut. Nagyon bosszús hangulatban jött el onnan, mert a dolgozók apró hibákat keresve osztá­lyozták a dohányt. Persze az ő rová­sukra. Ha továbbra is így meg, jövőre nem hajlandók dohánytermesztéssel foglalkozni. Akadt azonban olyan felszólaló is, aki kifogást emelt az Állami Biztosító munkájával szemben. Mezőgazdasági dohánytermesztő körökben köztudott, hogy az R—3-as dohányfajta termesz­tése nem előnyös, mert egyrészt ala­csony hektárhozamot ad, másrészt minőségre nézve is kifogásolható. A biztosító mégis nyomást gyakorolt a termelőkre, hogy ezt a fajtát válasz­szák, mert ellenáll a peronoszpórá­­nak. Tény, hogy helytelen cselekedet az olyan, amely figyelmen kívül hagyja a termelők érdekeit. Végül a bizott­ság úgy határozott, hogy ebben az esztendőben azokban a gazdaságok­ban, amelyekben nem rendelkeznek beépített szárító berendezésekkel, csökkenteni kell a dohánytermesztést.-h-A mezőgazdasági üzemek, amelyek már csatlakoztak a szövetséghez, arra törekednek, hogy mindjobban teljesít­sék társadalmi és termelői feladatai­kat. De az is fontos lenne, hogy mi­előbb tág lehetőség nyíljék arra, hogy a Központi Bizottság zökkenőmente­sen tevékenykedhessen. Tomaskovics Károly elvtárs, a sók­­szelőcei szövetkezet elnöke így nyi­latkozik: — Szövetkezetünk tagsága rég csat­lakozott az Egységes Parasztszövet­séghez. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel befejeződtek volna a dolgok. Véleményem szérint, valamit tenni kellene a szervezeti élet körül is. Természetesen ehhez kellő előfeltéte­lekre van szükség. Egyelőre sajnos a központi szervnek nincs megfelelő székhelye, nem is beszélve a járási előkészítő bizottságok helyzetéről. Helyesnek tartom, hogy a szövetkeze­tekben az alapszervezet munkaköre egyezzék a szövetkezet és annak ve­zetősége munkakörével. Tán monda­nom sem kell, hogy nagyon nevetséges lenne, ha a tagság külön szövetkezeti és külön alapszervezeti szövetségi vezetőséget választana. Erre semmi szükség nincs. Tény, hogy a szövetség az elmúlt hónapokban nagy tekintélyre tesz szert, s hogy a tekintélyét megőrizze, tagjai számára teljes jogvédelmet kell nyújtania, hogy azok a partnerekkel szemben egyenlőknek legyenek elis­merve, hogy azok a szövetkezeteket jogtalan követelésekkel ne károsít­hassák. Nagyon kézenfekvő lenne az is, ha a szövetségnek kellő áttekintése lenne a mezőgazdasági termékek ke­reslete és kínálata tekintetében. S ez­zel együtt beleszólása lenne a piac­kutatásba, valamint a külföldről tör­ténő árubehozatalba. Módot kell ke­resni arra, hogy továbbra is meg­őrizzük a Parasztszövetség tekinté­lyét. Puchovsky Sándor a gímesi szövet­kezet elnöke így vélekedik: — Építeni szeretnénk. De a dolog nem ilyen egyszerű, még akkor sem, ha erre saját pénzeszközökkel rendel­kezünk. Ugyanis először kérnünk kell az építkezési engedélyt, s az illetékes hivatal a pecséten kívül semmi más hozzájárulást nem nyújt, s az enge­délyért mégis fizetnünk kell. Legfel­jebb a fizetség fejében annyit tesz, hogy az engedélyt elküldi a kivitele­zőnek, mintha erre mi képtelenek lennénk. Hiszen az építőanyagokat magunknak kell beszerezni. Ján NemCko a roátári szövetkezet elnöke ezeket mondotta: — Figyelemmel kísérem a szövet­kezetek vezetőinek a szövetség tevé­kenységére vonatkozó megjegyzéseit, észrevételeit. Magam is úgy véleke­dem, hogy fokozatosan el kellene tá­volítani a közbeeső szerveket, s ehe­lyett egyenes kapcsolatot kellene te­remtenünk a fogyasztókkal, a feldol­gozókkal és a szolgáltatókkal. Járá­sunkban a termelési igazgatóság so­kat tett a szövetkezetek gazdasági fölemelkedéséért. Emellett persze kel­lő teret kell kapnia az Egységes Pa­rasztszövetségnek iS: Jó lenne, ha az új esztendő tény­legesen kellő támogatást hozna az Egységes Parasztszövetség szervezeti és gazdasági érdekvédelmi tevékeny­ségének kibontakozásában. —jmi— Teljes lelkesedéssel a Szövetség mellett A nagykürtösi járási előkészítő bi­zottság valóban gazdag programmal lépett a jelenlévő elé. Kanát mérnök azt javasolta, hogy a járási konferen­ciát legalább január első felében hív­ják egybe. Hangsúlyozta, hogy az 1988. november 11-i kormányhatározat értelmében a szövetség küldetése fő­leg a társadalmi érdekekre irányul, vagyis megmaradnak a termelési igaz­gatóságok és a járási társulások is. Felolvasta a földművelés- és élelme­zési miniszternek a járási szervekhez intézett ezirányú levelét is. A vitában több fontos kérdést meg­tárgyaltak. Az előkészítő bizottság tagjai megegyeztek abban, hogy egy­séges szervezetet létesítsenek, mely egyformán védeni fogja a szövetke­zetek és az egyéniek érdekeit s irá­nyítója lesz termelői tevékenységük­nek. A legközelebbi feladatként a járási előkészítő szerv a programtervezet ki­dolgozását, valamint más fontos szer­vezeti intézkedések megtételét vette tervbe, hogy teljes mértékben felké­szülhessenek a járási konferenciára. —jn^

Next

/
Thumbnails
Contents