Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-12 / 15. szám
IRODALOM Másnap Jóska a behavazott úton ballag fölfelé. Gyönyörű ez a téli világ! Szűziesen tiszta, hófehér, kristálytiszta a levegője. Gsak a kémények pipálnak fekete kígyókat az égre. Az utcán emberek nyüzsögnek: kl-kt a maga háza előtt takarítja el a havat. Kenesi István Is ott szorgoslkodlk. Őrlési falapáttal munkálkodik. Jóska ráköszön. — Aggyonisten! — Neked is, Józsii Hova, hova? — Az orrom után! — No, fene, de jő a kedved! — Jó, jó, mint a sózott tolvajé. Menne tovább, de Kenesi nem engedi. — Izé, oszt nem érnél rá egy csöppet? Jóska megáll. Ráér, nem sietős e dolga. — Miért kérdi? -— Begyühetnél. — Csak nem a borát akarja megkóstoltatni? — Hát... lehet róla szó ,.. Van belőle elég, hál Istennek, a malmot is elhajtaná. Gyere, nol Jóska gondolkozás nélkül szót fogad. Az ajtó előtt ledobogják lábukról a havat. Kopogás után belépnek. — Jőnapot! — köszön Jóska tísztelettudón. Zsuzsi nagyon meglepődik, nem kevésbé Keneslné, aki a tűzhely körül forgolódik nagyon dühösen, vasvllla szemekkel. Azért egy csendes Istenhozottat kierőszakol magából. — Ülj már le, no! — invitálja Kenesi Jóskát ez asztalhoz, majd Zsuzsihoz szól kedvesen rákacsintva. — Te meg hozzál be a kamrából egy üveg bort, lányom!... Még mindig itt vagy? Jóska röstellkedve megszólal. — Én csak bolondoztam, István bácsi. — A bolondozás sokszor komolyra üt ki, gyerek! Zsuzsika tán nem is a földön tette meg a kamrába vezető utat. Hamar visszatért. Két poharat is tisztára törölt ügyesen, s csdíiog a bor aranyos gyöngyözéssel. Koccintanak. — Jő ital — dicséri Jóska. — Megjárja — hagyja rá Kenesi. Keneslné meg a szemével igyekszik félreparancsolni Zsuzsit, de kevés sikerrel. A lány úgy térill-fordul, hogy végül mégiscsak a legénnyel szemben telepszik le. Szemének sugara egyelőre a konyha talaját pásztázza, de néha-néha már az asztalon túlra is átvillan, s egy-egy röpke pillanatra ott Is marad, Kenesi István előbb a bajszát csapja két felé akkurátusán, majd a füle tövét vakargatja nagy körülményességgel. — Az idén is lesz erdőirtás. Elgyünnél? — Miért ne, ha meg tudunk egyezni! — Tavaly sem vesztünk össze .,. No, fogd azt a poharat, mert bitang az, elszáll ez ember elől, ha nem szorongatja gyakran. Kenesiné az ajtó felé fáról, miközben a lányának szeretné tudtára adni a szemével, kezével: mars ki a házból! Hasztalan. Olyan most a lány, mintha süket és Vak lenne, látszólag ügy magába temetkezik, hogy drága jő édesanyjának akár a keze Is eltörhet a nagy integetéstől, mégsem veszi észre. Eszter asszony tehetetlenségében összeszorított foggal, mérgesen reccsent! be maga mögött az ajtót. Az ajtó panaszosan felnyög, mint az oldalbarúgott kutya. Kenesi István Zsuzsára sandít biztatón — No, öntsél 'már a poharakba, kislányom, mert menten szomjan veszünk! — mondja szelíden, és szemének meleg fényével cirógatja Zsuzsit. Mintha rugó lökné asztalhoz a lányt. Nagy buzgalmában aztán csordultig löttyentl Jóska poharát. Szélesre húzódik a gazda szája. — Ejnye, a szenvedésit neki, utóbb keresztelő lesz a háznál! Elneveti magát a lány kipirosodva, Jósika Is mosolyog egy aprót. Aztán Kenesi István váratlanul elkomolyodik, összeráncolja a homlokát, mintha sürgős dologról feledkezett volna meg, feláll. — Teremtésit az eszemnek! ... No, mindegy! ... Majd gyüvök mindjárt, csak beszélgessetek. — Sietősen kimegy. Az udvar közepén találkozik össze az asszonyával. — Elment már? — Bolond lenne!... Mondom, hadd melegedjenek össze egy cseppetl — hunyorít a gazda és csíp egyet a bajsza hegyin. — De a jézusmárjátokat, majd összemelegltlek én benneteket! — fordult fel a világ az asszonnyal és rohanna be a házba, ha Kenesi utána nem kapna és vissza nem penderítené erélyes mozdulattal. — Az istállóban tán jobb a levegő, Eszter! — röffent) az ember vadlkanként és olyan rémisztő arcot vág hozzá, hogy az asszony ereiben egy pillanatra megáll e vér. A következőkben meg mintha puskából lőnék kt, iszkol az istálló felé. Ezalatt odabenn a konyhában, már alig lötyög valamicske bor az üveg fenekén. Zsuzsi egyre kínálgatja a legényt. — Az én egészségemre, Jóska! — Zsuzsikám, te nagyon jólelkű lány vagy! ,. Meg szép is, nagyon szép... — mondja Jóska kedves mosollyal, komolyan. Zsuzsi is elkomolyodik. Megrendítik a szép szavak. Szerelmes szive ugyancsak szaporázza, s kérés, könyörgés (1! a szemében: mást is, többet is mondjál még! Hiába var, a legény néma marad. Közben a szülők Is bejönnek. Kenesiné szeme szúr. mint a vasvilla., — Vigyél meleg vizet a htzólibáknak. ment gyorsan! — adja ki a parancsot ellenvetést nem túrón az asszony. Zsuzsi kelletlenül kioldalog. Kenesi Is köszörüli a torkát. — Gyere csak ki, Józsi Keneslné korát meghazudtoló fürgeséggel pattan ki előttük az ajtón. — Zsuzsi, Zsuzsi, gyere be gyorsan! \ Az istálló felé menet Kenesi fületövét vaikargatva dünnyög valamit az orra ajatt. Jóska a nyomában.. Belépnek íz Istállóba. Bűzzel vegyes tangy fogadja őket. — Jó két 16, ml? -— Remei? két állat — bólogat Jóska. — Ezek mögött oszt Jól érzi magát az ember a szekéren, A házat Is elhúznák! — düllesztl mellét büszkén a gazda — Osztán nem ragadnának el, Jóska fiam, ha úgy a te kezedre lenne bízva a gyeplő? — Engem ugyan nem! —, köp markába a legény. — Mind a kettőt a saroglyába ültetném! kennst végigtapogatja, szemével a legényt.-— Hát az Ingujjad teli van, sz.6 se róla — mondja elismerően. felcsillanó szemmel. Aztán lőska szeme a padláshoz, erősített ágyra téved, amelyhez egy létra van támasztva feljáróul. A gazda pillantása követi Jóskáét, s mintegy magyarázatképp bök! oda a legénynek fölényesen, félvállról. — A szóga nyoszolyája ..,-0-Elérkezett a Szilveszter, nagy mulatság van a kocsmában. A szépen, feldíszített nagyterem zsúfolásig tömve. Az asztalok most a halra nvtló két kisebb helyiségben állnak. Ott üldögél a férfinépség, szónakozgat, iszogat. A falak menti lócák rns kadoznak az asszonyok alatt. KI a lánya, kt a fia táncában gyönyörködik, hangos szóval, vagy csak gondolatban párosítok a fiatalokat: ki kihez illik vagyon és rang szerint. A tanítónő éppen hazalrányítja az iskolátokat, mart befelezték a műsort, és semmi helyük a bálban, G maga visszajön, s a lányok gyűrűjébe kerül. Később a cigányok pattogó csárdásra rendítenek. Táncoló párok lepik el a terem közepét. Az egyik kis helyiségben feszít a segédjegyző úr. Módos panasztok (között ül és iszogat. Ujján vastag, feketeköves aranygyűrű csillog Hanyagul, fölényesen vetegetl a szót. Azt hiszi, ö a világ közepe, s körülötte forog a Föld, A másik klsszobában legények mulatoznak Galambos fóska ts ott ül Kovács Feri és Seres Pista társaságában. A többiek mar mind táncolnak, csak ők vedelik ez italt nekikeseredetten A tanítónő az. asszonyokkal tereferél. Félszemmel a táncosainkat figyeli, de akit az ö szeme keres, nincs köztük, A segédjegyző úr feláll, feszesen kihúzza magát, |nbhrabalna fordított fejle! jelzi, hogy elhatározása mindenkinek szól, az egész asztaltársaságnak. — líraim, bocsánat, a labam táncra szólít. — Ügy, úgy, jegyző uram, tessék csak! Délcegen, pávásikodva tör utat magának a táncosok között, majd megáll a tanítónő előtt és parádésan meghajlik. — Szabad lesz! Márta biccent a fejével, táncra kelnek Egy félkör után torkát köszörüli a segédjegyző, s bárgyún megjegyzi. — íme, Itt a Szilveszter és áll a bál . — ... a szilveszteri bál — ismétli a gondolatot Márta gúnyosan. — Minden évben csak egyszer van. — Igen, Igen — kap a szón a szeplős fiatalember — Azért olyan nagy a varázsa: csalk csacsogni és kacagni tud ez ember ilyenkor, önfeledten türdik a varázsban — csicsergi és rekedtesen felnyertt. Éppen a klsszoba. előtt táncolnak el Márta megpillantja Jóskát, ahogy a cimborái között (11 és nekikeseredve i3Zlk. Mintha keserű szél érintené az arcát: elszorul a torka. Seres Pista vágyakozó szemmel fal a tanítónőbe. Felbuzdulva Jóskához fordul, akin már igen látszik, hogy sok Italt fogyasztott. — Jóskai . Hallod, Józsikám; öt fiter bort fizetek, ha elkéred attól az égimeszelőtől! — Ml van veled, megkukultál? — Meg .. — Ügy teszel, mintha halottas torban ülnél. Mi ven veled, hallod? — Semmi... Közben a cigányok szünetet tartanak A táncosok szétszélednek, ÚJ erőt gyuitenek. Galambos Jóska a prímás felé Integet, — Gyere csak, Gyuszlkám! A cigány szolgálatkészen kapja a hegedűjét és a kisszobába tornássza magát. Megáll az asztal előtt, álla alá teszi hegedűjét. — Melyik legyen az, Józsikára? — Belenéztem két ragyogó szentébe . *. A prímás rákesertt. Egyszeriben elül a zsivaj, Jósika pedig énekelni kezdi * dalt őzépen, zengőn árad a hangja, betöltve minden kis zugot. „Belenéztem ikét ragyogó szemébe. Azt hittem, hogy menyországom ven benne. Az a két szem másnak ragyog, én meg a bolondja vagyok, örökre Minden szem a klsszobána szegeződlk. Az asszonyok összesúgnak — De szépen dalol ez a Józsi! Kenesi Zsuzsi szive összeszorul, s könnye! telik meg a szeme a gyönyörűségtől. Azt hiszi, hozzá szál! az üzenet a del szárnyán. Csak egy valaki van a teremben, aki tudja, érzi, kihez szó! a nóta: a tanítónő. Hiába akar uralkodni magán, hám tud. Az ő szemét is harmat lepi Gyöngyöző harmat, amelyben a szerelem csillog árulkodón. Nem lehet azt letagadni. A dalnak vége Seres Pista feléled, s nagyot rikkant — Gyula, hallod-e, füstös! Most aztán olyan ropogósát húzzál. hogy a széklábak is táncraperdllljenek! Az egyik asztalnál a kajlabsjszú öreg Seres gazda büszkén vigyorog és kldüllasztl a mellét: lám csak, az. ő Pista fia la milyet rikkantott! Megrándul a vnnó. Rövidre iá a teremben a táncolók sokasága kavarog, hullámzik. A feketébe öltözött asszonyok árgus szemmel figyelnek: ki derekát ki ropogtatta, ki lába járla sztlajabbul, ki a legszebb lény, legszebb legény, kinek drágább, cifrább a ruhája, kinek püffed szép harangformára a szoknyája pergés közben anélkül, hogy kilátszana a . .. uramisten, mije Is? ,.. —■ No, még most sem kéred el? — lök! oldalba Jóskát Seres Pi.-ta fogcsikorgatva. — Már megint ő táncoltatja, hz apja úristenltl Jóska komor arckifelezésse! feláll. — Most már elkéreml Az ajtóba áll, ott várja meg míg segédjegyző edatánCö! eléje a tanítónővel. Mikor odaérnek, meghajlik, — Szabad lesz! A segédjegyző úr némi csodálkozással az arcán emeli Jóskára a tekintetét. Átnéz rajta, mint a levegőn és tovább táncol. — Szabad lesz, jegyző úr?l — ismétli Jóska, de most mér valamivel erélyesebben. A segédjegyző megtorpan egy pillanatra, s csak úgy félvállról szűr! a szót Jóska felé: — Nem szeretem, ha tánc közben zavarnak! — mondja, azzal tovább táncol, és fölényét fitogtatva Mártára mosolyog A tanítónőnek halálsápadt ez arca, nem mosolyog vissza Szemrehányással a hangjában megszólal: — Ilyet nem szabad csinálni, jegyző űri A falu ősi törvénye szerint,., Ugyan (ke re írj 1 - szakítja félbe Márta gondolatát —, csak nem engedem át annak a részeg disznónak! —• Még mást is mondana, de Galambos Jóska vasmanka vállon ragad ja és szem bependerltl. — Én táncost körtem, jegyző űr! Nem adott. Megszegte az ősi törvényt! Tudja ml Jár ezért!? —. sziszegi a legény túlfűtött hangon A segédlegyzőnek egy pillanatra torkán akad a sző, de csakhamar visszanyeri e lélekjelenlétét. — Takarodl innen, részeg disznói fóska ereiben vad száguldozásba kezd a vér Elmegyek jegyző úr, de előbb agyonütöm! — mondja Jóska vésztjósló csendességgel, és hirtelen ütésre rándult az ökle, mint egy félelmetes pöröly. — jóska! — ugrik (közéjük a- tanítónő slkoltve — Nem szabad, lósika, nem szabad! Fogadjon szót! Galambos Jóska tekintete a tanítónőre siklik, aztán lehanyatlik az ökle Eltorzult arca lassanként kisimul, mellére billen a. feje, megfordul és kimegy a teremből. A dermedt csendben, elsápadva, balálraváü arccal, mintegy magát bátorítva motyogja a segédjegyző. ( — Pimasz, részeg alak. A tanítónő nem szól semmit, Olyan Utálattal méri végig « begyulladt fiatalembert, hogy az többet mond minden kimondott szónál. Kemény elhatározással megfordul és 6 Is kisiet a (eremből büszkén, felvetett fejjel. Galambos Jósika megbántottál!, inagábaroskadva lépked a behavazott ütőn. lassacskán ballag, mint akt nagyon iáér, mint akinek most már minden mindegy Gondolkozni sem fűd most, csak a szivét hasogatja valami kegyetlen és kérlelhetetlen élű kés. — Jóskai — szól utána a tanítónő Egy pillanatra megdermed a legény. Tétovázás kószál benne, már már megáll, hirtelen azonban átvlllan az agyán, hogy semmi értelme, ük egy más világba tartoznak, nincs helye közöttük, semmi keresnivalója. Tőlük jobb, ha Őrizkedik ez ember. A szegény ember. Nem áll meg. — Jóska! — szólítja őt másodszor Is a tanítónő. Jósikában a fájdalom mérkőzik a keménységgel, szive az eszével. Meggyorsítja a lépteit, siet, rohan, mint űzött vad a puskacső elől...- 0-A múlt én végén már cm* litctiem, hogy régi ismerősöm, Krempasek űr, egy szép őszi reggelen elhagyta szeretett hazáját. Előző este n pártszervezet illésén még clrikkantotla magát, hogy ,,Veletek vagyunk, legyetek velünk!", aztán becsomagolt és átrobogott a haláron. Ez nem volt akkor egyedi eset, sokan megelőzték, és még azután ts sokan követték. De hát 1968 „szökőév" volt. Annál nagyobb meglepetés ért a minap, amikor a Stür utcán találkoztunk. Már messziről felismertem tipikus billegő járásáról. Ez a szokása még Horthy kormányzó úr Idejéből maradt rá, amikor még büszke tiszti egyenruhát és bllgerl csizmát viselt. I Egyébként akkor még Karánvölgyt Leventének hívták.) Az olvasó szives engedélyével kihagyom a viszontlátás „örömteli" pillanatainak leírását, valamint ntsszaté rése okainak részletes felsorolását. Erről maid később. Krempasek úr szokásos szét les mozdulataival és from* bita hangjával elharsogta, hogy helyre akarja hozni lévédését, és ezért márts beje! ment a padlásra és ott egy poros ládában régi ruha darabokat fedezett fel. Először egy aranygombos kainnat blúz került a kezébe, amelyet még nagyapja viselt a Itroli vadászoknál. Kikefél te, reridbehozta és másnap felajánlotta Harry Bambák táncdalénekesnek, akt fellépésein előszeretettel viselt a múlt századi divatot utánzó ruhadarabokat. Harry homlokon csókolta Krempaseket, és lefizetett kemény háromszáz koronát. Így Indult el az új népgazdasági ágazat. Amikor kifogytak az öreg láda értékel, sor került a rokonok, ismerősök kincseire, majd az ismerősök ismerőseinek holmi mmmmmmasmmmmmm tára és ez kimeríthetetlen kincsesbányának bizonyult. Előkerültek a száz-százötven öves esküvői frakkok, Ferenc lőska Rábátok, pepita lovogióriadrágok, francia idegenlégiós felöltök, fodros ujjú rokokó öltönyök, — végtelen mennyiségben De mit meséljem, mindezeket megcsodálhatjuk a bit és hit-parádék pödtumjoin. Így kapcsolódott be Krempasek a népgazdaságba— De mt lesz akkor, ha megváltozik a divat? — tettem fel a kérdést. Krempasek úr szánakozó mosollyal villogtatta meg aranyfogalt: — Maga kis naiv. Egy üzleti lángész sohasem jön zavarba. Majd. átmegyek más témára, ne féltse maga Krempasekat — harsogta, majd a lovastiszteknél szokásos ingadozó, de kemény léptekkel elbillegeti. P. E. IV, RÉSZ Krempasek úr bekapcsolódik kapcsolódott az ország nép• gazdasági vérkeringésébe. Oj működést tere — mint mondja — fontos szakasza n népgazdaságnak. Arról van ugyanis szó, hogy egyesek sok értéktelennek vélt tárgyat tárolnak, amelyet bizonyos foglalkozási ágakban hasznosítani lehet. Az egész gondolat úgy születeti, hogy Krempasek barátunk hazaérkezése után
