Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-12 / 15. szám
IPAR-KERESKEDELEM I A felvásárlás jelenlegi helyzetéről és a közeljövőben foganatosítani kívánt intézkedésekről érdeklődtem Szabó Gyula mérnöktől, a Mezőgazdasági Anyagellátó és Termékfelvásárló Szakágazati Igazgatóság termelési és kereskedelmi főosztályának szakigazgatójától. Szerződéses termelés takarmány ellenében — Milyen a helyzet az állattenyésztési termékek felvásárlása terén Szlovákiában, ha az idei első negyedévet vetjük vizsgálat alá? — Március húszadikáig a felvásárlási terv teljesítése kedvezően alakult. Például a húsfelvásárlással öszszefüggő számadatok 99,7 %-os teljesítést mutatnak. A sertéshús felvásárlásának tervét 832 tonnával túlteljesítettük, de kisebb lemaradás mutatkozik a szarvasmarha-felvásárlás vonalán. A húsbaromfi felvásárlásának tervét nagyon jól teljesíthettük, azonban súlyosabb lemaradás mutatkozik a tojásfelvásárlási terv teljesítésénél, ahol több mint tizenöt millió darabos lemaradás mutatkozik. A helyzet az utolsó tíz napon javult, így a negyedévi zárószámok kiegyenlíthetik a hiányosságot. Azonban számításaink szerint kellemetlen helyzetalakulást várunk a második évnegyedben és folytatólagosan az év végéig. — Ez azt jelentené, hogy bizonyos intézkedésekre lenne szükség, különben a hiányosságokat nem sikerül kiegyensúlyozni. Milyen intézkedéseket próbálnak foganatosítani? — Ha sorravenném az állattenyésztési termékeket, úgy meg kell állapítani, hogy nagy kiesést várunk a szarvasmarha-eladásnál. Majdnem százezer darabbal kevesebb vágómarha van hizlalásra fogva, mint egy évvel ezelőtt. Biztos, hogy ennek negatív kihatása lesz a felvásárlási terv teljesítésére. Ezért a mezőgazdasági és közélelmezésügyi miniszter jóváhagyásával olyan intézkedéseket teszünk, hogy a második negyedévben a felvásárlónak eladott minden tonna szarvasmarha után 200 feg speciális takarmányt adunk a mezőgazdasági vállalatoknak, hogy ezzel is támogassuk a szarvasmarha-hizlalást. — Milyen áron adják majd át ezt ■ marhahizlaláshoz szükséges komponenseket tartalmazó takarmányt? — Ennek ára 148—150 korona lesz mázsánként. — A helyzetre való tekintettel nem tesznek olyan intézkedéseket, hogy az Olaszországba irányuló hízómarha kivitelt korlátoznák? — Erről is szó van, bár ezt nem szívesen tesszük, mert az utóbbi két évben sikerült kikerülnünk termékeinkkel a külföldi piacra, jó üzleti összeköttetéseket teremtettünk, amelyeket szeretnénk megtartani, amenynyiben ezt a belföldi ellátás helyzete megengedi. Ez azért fontos, mert a devizát, amit ezzel a kivitellel szerzünk, a takarmánykeverékek előállításához szükséges komponensek, műtrágyák, beszerzésére fordíthatjuk, tehát az értéket visszajuttatjuk a mezőgazdaságba. — Milyen a helyzet a Csehországból külföldre irányuló hasonló exporttal kapcsolatban? Helytelen lenne ha Szlovákiából korlátoznánk az exportot, viszont Csehországból szabadon szállítanák a hízómarhát. Ez azt jelentené, hogy Csehországot nekünk kellene ellátni hússal, viszont a kivitelből származó előnyöket csak az egyik országrész élvezné. Ezen a téren a föderatív szerveknek kell kiegyensúlyozott megoldást keresniük. — Ez egy bonyolult kérdés. Ismert tény, hogy évtizedek óta Szlovákia látja el Csehországot hússal. Ez idén is szállítunk oda bizonyos tételeket, de ma már ez nem túl nagy mennyiség. Az első negyedévben 5000 tonna marhahúst és 1800 tonna sertéshúst szállítottunk Csehországba. A második negyedévben, tekintettel piaci helyzetünkre, sertéshúst nem adunk Csehországnaik, marhahúsból pedig csak 3000 tonnát. Ha a lehetőségek meglesznek a felvásárlás terén, úgy szívesen emeljük a mennyiséget. Reméljük, hogy az egységes piacon belül a föderális szervek igazságos intézkedéseket tesznek. — Hogyan alakul a helyzet a sertésfelvásárlás terén? — A helyzet nem könnyű. Az év második felében előreláthatólag feszültség áll be a piac ellátásában. Éppen ezért rendkívüli intézkedésekre van szükség. A sertésállomány január elején 150 000 darabbal kisebb volt, mint egy évvel azelőtt. Kisebb az anyakocáik száma is, ami nem jó jel. A Mezőgazdasági és Közélelmezési Minisztérium Szlovákiában úgy döntött, hogy április elsejétől kezdődően szerződéskötési akciót hagy jóvá. Ennek keretein belül 140 000 darab sertést szeretnénk felvásárolni az év végéig. — Milyenek a szerződéskötési feltételek a termelők részére? — Minden olyan mezőgazdasági vállalat, amely szerződést köt a járás felvásárló üzemével, 100 kg leszerződött élősertés után 400 kg takarmányt kap. Ebből a szerződés megkötése utáni napokban 200 kg-ot, három hónap múlva pedig ugyanennyit vehet át a termelő. A tenyésztési ciklus hozzávetőleg 6—7 hónap alatt zárulna le. Az akció december húszadikáig tart. — A terven felül leszerződött sertések eladásával kapcsolatban juttatott takarmányt milyen áron veheti át a termelőüzem? — Az ötven kilón felüli sertések számára speciális tápokat tartalmazó takarmánykeverék ára hozzávetőleg 160 koronába kerül mázsánként. ' Hogyan kapcsolódhatnának be ebbe az akcióba a háztáji sertéstenyésztők? — Figyelembe vettük ezt is, mert nagyban hozzájárulhatnának az akció sikeréhez. Úgy gondoltuk, a magántenyésztőknek olyan lehetőséget biztosítunk, hogy kézből-kézbe egy mázsa nekünk eladott élősertés ellenében 250 kg keveréktakarmányt kapnak, ugyanazon a hivatalos áron mint a mezőgazdasági üzemek. Az eddigi hivatalos tárgyalások szerint ilyen lehetőségeket a háztáji tenyésztőik részére nemcsak ez évben, de a következő években is biztosítanánk. — Ha a szövetkezeti tagok esetében EFSZ-ük kezességet vállalna és szerződést kötne a felvásárló vállalattal a háztájiban hizlalt sertésmenynyiség erejéig, érvényesíteni lehetne az üzemekre vonatkozó előnyösebb feltételeket? — Ha az EFSZ köti meg a szerződést, akkor a feltételek azonosak maradnak a szocialista szektor feltételeivel. Mi nem fogjuk vizsgálgatni, [hogy az EFSZ a közösből vagy a háztájiból szerezte-e a sertést, fontos, hogy a közellátás céljaira a szerződés betartásával nekünk eladja. A feltétel, hogy az 1969-re legkésőbb február 28-ig megkötött rendes tervezett szerződések feletti mennyiségek lekötéséről legyen szó. A magántenyésztőktől a feltételek szerint csak akkor vehet át élősertést a felvásárló, ha a járásban levő EFSZ-ek a szükségletet nem tudták a pótszerződésekkel fedezni. — A tojásfelvásárlás vonalán milyen intézkedésekkel próbálja a felvásárló szervezet meggátolni a várható mennyiségi csökkenést? — Az elmúlt év első évnegyedéhez viszonyítva ez év első negyedében több mint tizennyolcmillió tojással csökkent a felvásárlás. A minisztérium intézkedéseket tesz a termelés terén és előreláthatólag behozatalhoz is kénytelen lesz folyamodni a tojásellátás zavartalansága érdekében. Mi a felvásárlást az áprilisig szerződött mennyiséggel szemben hozzávetőleg 20 millió darabbal szeretnénk fokozni. Minden mezőgazdasági üzemnek, amely hajlandó lesz az eddigi kötelezettségvállaláson felül további mennyiséget leszerződni, egy tojás ellenében 10 dkg takarmányt adunk. — A háztáji tenyésztők segítségével nem számolnak? — Tíz millió tojás erejéig a magánszektort is bevonnánk az akcióba. A magántermelőktől elvárnánk, hogy sokkal pozitívabb magatartást tanúsítsanak a tojáseladással kapcsolatban, mint idáig. Ezt azért mondom, mert ha a nagyüzemi termelést a magántermelés mellé állítom, akkor nyilvánvalóvá válik, [hogy a magántenyésztők Szlovákia területén ötször annyi tyúkot tartanak, mint a szocialista üzemek. Viszont a szocialista szektor majdnem kétszer annyi tojást ad el a felvásárló szerveknek, mint a magánszektor. Egy tyúktól a magánszektorban évente 20 tojást, a szocialista szektorban pedig 150 tojást adnak el a felvásárló szerveknek. Ha a magánszektorban tyúkonként legalább 30 tojást adnának át a közellátási átvevő szerveknek, nagyobbrészt rendeződne a helyzet. De nehogy csak kívánságokat terjesszünk elő, hanem ennek megvalósításához kézzelfogható lehetőséget biztosítsunk, a magántenyésztőknek a múltévi 2500 tonna keveréktakarmány helyett ezidén 4500 takarmányt adunk. — Milyen áron vehetik át a Jednotában a szemestakarmányt a magántenyésztők? — Mázsánként 300—350 koronáért. — És a EFSZ-ek a takarmánykeveréket? — Mázsánként 171 koronáért. — Ami a magánszektort illeti, jő lenne ha a felvásárló szervezet felvenné a kapcsolatot a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségével, s valamilyen formában megegyezést kötne a tojásátvétel szervezettebb lebonyolítására. A szövetség gyűlésein számtalan az olyan felszólalás, amelyből kitűnik, hogy a felvásárlás szervezésével van valamilyen baj. Főleg az olyan községekben, ahol a jednota nem mutat érdeklődést az aktív tojásfelvásárlás iránt, fizetség ellenében valamelyik nyugdíjas szövetségi tagra lehetne bízni a tojásgyűjtés lebonyolítását, persze akkor a felvásárló üzemnek nem lenne szabad elhanyagolnia a tervszerű elszállítást, mint ahogyan az sok helyen jelenleg történik. — Ez a kérdés nagyon érdekes. Elméletileg a szervezés nagy vonalokban megvan, csakhogy bajok vannak az elképzeléseik végrehajtásával. Nekünk olyan szerződésünk van a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségével, hogy minden egyes faluban van felvásárlónk, aki munkájáért bizonyos százalékot • kap a tojásfelvásárlás mennyisége szerint. Az elszállításnak is tervszerűen meg kellene történnie. Az a baj, hogy a megbízott személyek nem mindenütt teljesítik kellő alapossággal vállalt kötelessége iiket. — Talán egy kis egészséges konkurrencia életet vinne a tojásfelvásárlás körüli pangásba. Ezt főleg olyan községekben kellene próbaként bevezetni, ahol a jednota dolgozói elhanyagolják feladataik teljesítését, de szerintem ez minden községben beválna, mert ha már ketten mérnék össze erejüket, nem lehetne a babérokon kényelmesen nyugodni. A tojásfelvásárlás javítása fajtakérdéssel is összefügg. Valamilyen intézkedéseket kellene tenni a Baromfitenyésztési vállalattal a jelenlegi tojóstyúkállomány gyengébb fajtáinak lecserélése érdekében. — Biztos, hogy a felvásárlás színvonalának állandó jellegű fenntartása és emelése ezt követelné meg. Az egyes járásokban üzemközi vállalatok alakultak nagyméretű, korszerű tojástermelő üzemek létesítésére, amelyek nagyarányú beruházásokat végeznek. A fajtakérdést itt tenyészanyag beszerzéssel a magyarországi gépgyár oldja meg, amely pl. a Nidk-Chick állománybeli tojótyúkonként évi 220 tojást szavatol. A magánszektorban is (keresni kellene a megoldást jó fajták beszerzésével. — A baromfitenyésztő és tojástermelő vállalatok, amelyek legtöbb esetben valóban járási méreteket öltenek, az előrelátó, okos szervezés szempontjából nem a legszerencsésebben vannak megoldva. Tudniillik a tojásfelvásárlásban mutatkozó hiányosságok részben onnan is erednek, hogy tekintettel az említett járási üzemközi vállalatok létrehozására, számos szövetkezetben megszüntették a tojástermelést. Az új nagyüzemek létesítésénél nem tartották be az egyes járásokban a tervet, viszont a régi kistenyészeteket már likvidálták. Érdekes lenne utánanézni, hogy kiknek a geniális szervezési képességei okozták a kialakult fonák helyzetet. — Ez valóban egy nehezen helyrehozható, súlyos hiba volt, aminek igazolásiára egy összehasonlítást szeretnék ismertetni. Az elmúlt év Január elején 343 000 tojótyúkkal nagyobb volt Szlovákia baromfiállománya, mint idén januárban, ami nagyon nagy kiesés. Először valóban építkezni kellett volna és csak azután likvidálni és nem fordítva. Egyébként senki előtt sem vitás, hogy a korszerű, iparinak nevezhető, nagyarányú tojástermelés rentabilitás szempontjából helyes. A mi vállalatunk is integrációs kapcsolatba lépett az egyes ilyenirányú üzemközi mezőgazdasági vállalatokkal. A dunaszerdahelyi járásban már konkrét és pozitív eredmények is vannak az állami gazdaságok dunakátlói és gombai részlegén, ahol az üzemelés helyenként 40 000 tojótyúkkal folyik. Egyik fő tényező ezekben az üzemekben a korszerű technika, második fő szempont pedig a fajtakérdés. A szerződésileg szavatolt 220 tojást valóban sikerült elérni. Hasonló integrációs kapcsolatba léptünk az érsekújvári, a nyitrai és a trencséni járások nagyüzemeivel. Ez évben egy komplett berendezést hozunk be a Big Dutchman világcégtől a trencséni járás részére. Más járásokban is készülnek hasonló üzemek, ami reményt nyújt arra, hogy a következő években a jelenlegi tojásellátási problémák megszűnnek. — Az elmondottakon kívül talán még vannak bizonyos tartalékok, amelyek harcbavetésével a jelenlegi kellemetlen helyzetből kiutat lehetne találni. — A legfontosabb kérdések megoldása magúikra a mezőgazdasági szakemberekre vár a mezőgazdasági üzemek keretein belül. Hiába akarjuk jól megszervezni a szerződéskötést és annak sikerét takarmányjuttatással támogatni, ha a termelésben zavarok merülnének fel. Egy dologban azonban még segítségére lehetünk feladataik teljesítésében a mezőgazdasági üzemeknek, ez pedig a keveréktakarmányok készítésének lehetősége. Ezen a téren még mindig nagy kapacitásbeli tartalékaink vannak, amelyeket a mezőgazdasági üzemek nem használnak ki. A különféle célokat szolgáló keveréktakarmányok készítéséhez szükséges komponensekkel elegendő mennyiségben rendelkezünk. Ezt a fontos tartalékot tudjuk felkínálni legfontosabb partnereink, a mezőgazdasági üzemek számára. A komplett takarmánykeverékek használata, mint ismeretes, nemcsak a termelés lendületének fokozásában segít, de nagyarányú takarmánymegtakarítást is jelent. Remélhetőleg a felvásárló szervezet szerződéskötési akciói sikerre! járnak az április 30-ban megszabott határidőig, hiszen a közérdekű kívánság teljesítése érdekében nagyon előrelátóan takarmány-ellenszolgáltatást is felkínált. KUCSERA SZILÁRD A gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében ^wwvwwwwwv 4 IJ J J Népgazdaságunkban a kereslet és a kínálat közötti egyensúly terén, mint ismeretes, zavar keletkezett. Ha meg akarjuk akadályozni az inflációt, a pénz értéktelenedését, úgy védekezni kell az egyenetlenség további elmélyülése ellen. A nem kívánatos helyzet kialakulása alapján főleg a következő gazdasági területeken szükséges megfelelő intézkedéseket tenni: ■ Meg kell akadályozni a bérpolitika következtében kialakuló inflációs nyomást, amely abból ered, hogy a fizetések fokozódnak, viszont a megkeresett pénzen nincs mit venni, az üzletekből hiányzanak a legkeresettebb árufélék. ■ Szükséges védekezni a beruházási munkaterületen kialakuló inflációs nyomás ellen, mivel számtalan olyan beruházásokat eszközölni kívánó cégünk van, amelyek elégséges pénzösszegekkel rendelkeznek, csakhogy nem találnak épitővállalatot, amely részükre az elképzelt épületeket megépítené. ■ Végül pedig meg kell akadályozni a tehertételekből keletkező inflációs nyomást, ami abban rejlik, hogy a vállalatok különféle intézkedésekre, amelyek a termelés olcsóbbá tételére kényszerítik őket, a fokozott és megakadályozható tehertételek árakba történő átvitelével reagálnak. Egyedül a mezőgazdaság az a szektor, amely egyenetlenséget ezidáig nem okozott, mivel a mezőgazdasági termékek árai nem változtak. Kizárólag az iparról és a szogáltatásokról beszélhetünk, mint az egyenetlenség okozóiról. A föderatív kormány és a nemzeti kormányok a piaci egyensúly ismételt helyrehozása érdekében számos intézkedést készítenek elő. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezek az intézkedések nem lesznek népszerűek. A lakosság természetesen nem fogadja majd örömmel azt, hogy az egyes hiánycikkek vagy szolgáltatások árai emelkednek. A jelenlegi helyzet, amikoris a lakosság tulajdonában levő pénzösszegek négytől ötmilliárd korona értékig, árukészlet hiányában fedezetlenek, a jövőben már nem tartható fenn. Az elmúlt években az árukészleteket nem fejlesztettük olyan mértékben és ütemben, ahogyan ez szükségleteink szempontjából fontos lett volna. A megelőző politikai és állami vezetésnek nem volt elég mersze ezeket a problémákat a lakosság elé tárni, s elég ereje a helyzetet megoldani. Az előkészített intézkedések nyilvánvalóan anyagi hátrányokat hoznak magukkal, de a jövőbeni normális ökonómiai fejlődés érdekében ezeket kikerülni nem lehet. A kormányok és a vezető szervek nehéz kérdések megoldása előtt állnak. Ugyanis nem egyszerű határozni afelől, hogy hol és milyen módon kellene a fedezetlen vásárlóerőt elvonni, mely árakat kellene teljes határozottsággal megtartani a jelenlegi szinten és hol lehetne bizonyos áremelkedést megengedni. A szakszervezet vezetősége olyan nézetet vall, hogy az inflációs jelenségek megakadályozása népgazdaságunkban nem csupán a kiskereskedelmi árak emelésével lehetséges. A kormányoktól azt követeli, hogy dolgozzanak ki a helyzet javulását célzó komplex intézkedéseket. Az ökonómiai reform végrehajtásának feltételeit többek között olyan módon kellene. kiegészíteni, hogy lehetővé váljon az önálló vállalatok ökonómiai fejlődése és aktív vállalkozói tevékenysége, mivel főleg a termelésben és a termelési problémák ésszerűbb megoldásában van a legfőbb biztosíték az egyensúly helyreállítására. Olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek megerősítik a csehszlovák pénzbe vetett bizalmat. A szakszervezetek múltévi követelése ellenére a föderatív kormány ezidáig nem tett intézkedéseket az árképzés megfelelő ellenőrzésére. Amíg ez nem történik meg, addig a szakszervezet nem adja beleegyezését a kiskereskedelmi árak jelentősebb átcsoportosítására az úgynevezett limitált, esetleg a szabad árak csoportjába. A szakszervezetek továbbá követelik, hogy az Állami Kereskedelmi Inspekció végezzen áruminőség ellenőrzést, hogy ennek alapján le lehessen leplezni azokat a cégeket, melyek áruminőség javítás nélkül emelik lassanként, kevésbé szembetűnő módon a kiskereskedelmi árakat. A szakszervezetek azt is követelik, hogy bármilyen kiskereskedelmi árrendezést, főleg áremelést, csakis a szakszervezetek beleegyezésével lehessen végrehajtani. Az árjóváhagyó állami szerveknek nem lenne szabad megengedniük, részletes és számokban feltüntetett jogos indoklás nélkül, az órak emelését. A várt négymilliárd koronás áremelkedés ígéret szerint nem érintené jelentősebben a napi szükségletet képező árucsoportokat, hanem főleg a hosszabb ideig szolgáló használati tárgyakra vonatkozna. Nem engedhető meg, hogy az egyes vállalatok az árakat légbőlkapott adatok alapján képezzék és indokolatlanul emeljék alkalmazottaik fizetését, hanem szigorúan meg kell követelni a valóságos költségekre alapozott árkalkulációt. Talán helyes lenne megszabni, hogy a vállalati rezsiköltséget! milyen maximális összegig fokozhat' ják az üzemek, mert ez, főleg a nem produktív, de egyre nagyobb számú adminisztrációs munkaerők fizetését! rejti magában. Lehet, hozzáértő szaki emberek megállapítanák, hogy a vál* lalati rezsiköltség fedezésére elégséges lenne, mondjuk, ez előállítási ár 20—30 %-a, miközben vannak cégek,! amelyek 80—100 %-ot, sőt 200 %-ot számítanak hozzá a készítémnyek alapárához, amit a vevőnek kell megfizetnie. -ksz-' SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969, április 12.
