Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-12 / 15. szám
Bratislava, 19B9. április 12. Ára: 1.— Kts áX. évfolyam, 15. szám. A lig hullott ki a fegyver a burzsoá hatalmasságok (kezéből, kom** muntsta pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó népünk igyekezete oda irányult, hogy valamennyiünk sorsa Jobbra forduljon és hogy dolgozóink életszínvonalának emelkedését folyamatosan biztosítsuk. Csakhogy mialatt a pártban és köztársaságunk gazdaságában mutatkozó fogyatékosságokat kiiküszöbölük — nevezetesen a tavalyi Január utáni helyes irányzat kijelöléséneik idején — olyan szélsőséges elemek is léptek a porondra, amelyek már régen lestek az alkalomra, hogy nyílt harcot folytassanak a párt és a szocializmus ellen, rágalmazzék a Szovjetuniót, és amellett demokratáknak, humanistáknak adják ki magukat. Tanúja voltam ennek Prágában, ahol augusztus 19-én nyíltan kiálltaik és gyalázták pártunk és államunk élenjáró funkcionáriusait, a népi milíciát, miközben a „meggyőzés“ módszerével aláírásokat akartak kicsikarni az emberekből a párt és a munkásmilícia ellen. Azonkívül olyan cikkek láttak napvilágot, amelyek egyszerűen felrúgtak mindent, amit húsz év alatt felépítettünk. Pedig nincs miért szégyenkeznünkl Semmiképpen nem vallottunk szégyent egyebek közt a mezőgazdasági termelés részlegén, ahol a kistermelést átépítettük nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termeléssé, ahol lényegesen emelkedett a kis- és középparasztok életszínvonala. Szemléltetően bizonyítja ezt például a családi házak építéséneik fellendülése, földműveseink öltözködésének korszerűsége, a hatványozott autóvásárlás, a falusi lakásberendezések városiasodása és számos egyéb tényező, amelyek vitathatatlanul az életszínvonal növekedésére vallanak. feltétele I Az elért sikereket elsősorban annak köszönhetjük, hogy a Jelenlegi irányítási rendszer — egyes eddig még át nem hidalt nehézségek ellenére — széleskörű lehetőséget nyújt termékeink bővebb és olcsóbb értékesítésére. Hiszen csak a növénytermesztési és állattenyésztési termelés néhány szakaszán 100—150 százalékos növekedést sikerült elérnünk, amivel egyidejűleg mezőgazdasági dolgozóinik Jövedelme is emelkedett. A mezőgazdasági termelésnek ezen felfelé törő irányzata kedvezően befolyásolta népgazdaságunk egyéb ágazatait, ami egyes termékekkel történő önellátást lehetőségekben kezd megnyilvánulni. Bizonyos mértékben tehát csökkenthetjük a drága pénzen vásárolt mezőgazdasági termékek behozatalát, másrészt munkaerőiket szabadítottunk fel, és továbbra is felszabadítunk az ipari termelés részére. Más szóval: a mezőgazdasági munkálatok sokrétű gépesítése ellenére sem áll be nálunk munkanélküliség, ahogyan az megszokott Jelenség volt az egykori burzsoá köztársaságban, mikor a dolgozók ezrei kénytelenek voltak külföldön kenyér- - kereset után nézni. Azok ellen pedig, akik idehaza dolgoztak és béremelést követelve sztrájkba léptek, a „tőkés humanizmus“ eszközeit alkalmazták csendőrsortüzek formájában. Ha szemügyre vesszük Járásunk lakosságának havi keresetét az egyes foglalkozási ágazatokban, lényeges Jövedelemszaporulatot állapíthatunk meg az elmúlt nyolc év alatt, mert a mezőgazdasági dolgozók havi átlagkeresete 496 koronával emelkedett. Feltételezhető ugyancsak, hogy a dolgozók bére is kb. 3,2—3,6 százalékkal emelkedik majd. Ez az emelkedő irányzat azonban számos esetben néha szándékosan, máskor helytelen felismerésből az életszínvonal torzított képét tükrözi. Egyes emberek például az autóvásárlást tekintik az életszínvonal emelkedésének fokmérőjéül. Ügy vélik, jobban keres az, aki autót vásárolhat, holott néha éppen az a tehetősebb, aki autó nélkül is beéri. Jóllehet a felhozott példa talán kissé szokatlan jelenség, mégis megemlítem annak bizonyítására, hogy ez életszínvonal magasságát egyetemesen, ez egész társadalom szempontjából kell elbírálnunk. Abból kell kiindulnunk például, mennyi élelmiszert, hűtőszekrényt stb. vásároltak az emberek egy bizonyos időszakban, és mennyi fogy belőle manapság, (hogyan öltözködtünk, hogyan laktunk valamikor, és hogyan most. Hű képet csak valamennyi tényező összesítéséből alkothatunk magunknak, amelyeket semmi szín alatt nem szabad egymástól elkülönítenünk. Lényeges befolyást gyakorol az életszínvonal alakulására az a tényező is, hogy egyes államok (Anglia, az USA) más országok rovására élősködnek, amit egyrészt gyarmatosítással,. másrészt kizsákmányolással érnek el olyképpen, hogy gazdasági és katonai fölényük tudatában nagyon is átlátszóan egyenlőtlen, „kölcsönös“, kereskedelmi kapcsolatokat kényszerítenek rá a náluknál gyengébb lábon álló országokra. Szemléltetésül megint csak az Egyesült Államok példáját hozom fel — a dél-ameriikai országok viszonylatában. Bár mindkét fél azonos, vagyis tőkés rendszeren alapul, lényeges különbség mutatkozik kettőjük életszínvonala között. Az okot nem nehéz kitalálni: a latinamerikai országok ugyanis mind gazdasági, mind pedig katonai vonatkozásban Jóval gyengébbek az USA-nál, amely fejlett iparának és a monopóliumoknak segítségével kezében tartja a dél-amerikai országok nyersanyagforrásait. Hatalmi felsőbbségének tudatában az USA mindig okot talál a beavatkozásra, valahányszor egy dél-amerikai ország lakossága ki akarja magát vonni alárendelt helyzetéből. A haladó erők megmozdulását rendszerint „katonai államcsínyek“ megrendezésével fojtja vérbe az Egyesült Államok., A fenti tényezők felsorolásával azonban nem akarom - elterelni a figyelmet azokról a fogyatékosságokról, amelyek nálunk még mindig fennállnak és amelyek kiküszöböléséhez éppen a múlt év januárjában láttunk hozzá. Tisztán arról van szó, hogyan leszünk képesek valamennyien — párttagok és pártonkívüliek — munkahelyünkön teljesíteni feladatainkat, irányítani a termelést, betartani a munkafegyelmet, maradéktalanul felhasználni a munkaidőt és más előfeltételeket, amelyek elősegítik életszínvonalunk fokozatos emelkedését. Rajtunk múlik tehát, hogyan tudunk megbirkózni a fogyatékosságok felszámolásával. Ha viszont nem tartjuk be a termelés alapelveit, nem segít az eddiginél ésszerűbb átszervezés sem. Ing. PAVEL HUDEC, .................. — "TT'" Az akcióprogram évfordulóján Egy évvel ezelőtt jelent meg pártunk Akcióprogramja, amely megvilágította az utat a párton belüli és a közéleti demokrácia megújításához, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságához és népgazdaságunk felvirágozásához. Ezt a jelentős okmányt hazánk népei, minden társadalmi réteg a magáévá tette. Mindenki magáévá tette az Akcióprogram humanista szocialista irányvonalát s olyan lelkesedéssel látott annak valóra váltásához, amely csak a felszabadulás utáni hónapok lendületéhez hasonlítható. Az Akcióprogramban rögzített január utáni politika azonban olyan erőket is szabadított fel, amelyek a demokrácia kiterjesztésében csak az alkalmat látták meg pártellenes és szocialista-ellenes céljaik megvalósítására. Kibújtak rejtekhelyükből és felléptek a levitézlett reakciós elemek, akik a sajtó egy részében is szövetségesekre találtak. írások és rádió-, valamint tévé-közvetítések jelentek meg, amelyek kétségbe vonták a párt vezető szerepének jogosultságát, és tagadták mindazt az eredményt, amelyet húsz év alatt a termelésben, a szocialista társadalom építésében, a kultúra szakaszán a párt vezetésével elértünk. Durva, a pártot, annak vezetőit és a szocialista szövetségeseket rágalmazó cikkek látták napvilágot. A törvénytelenül elítélt politikusok és más személyek rehabilitációjával kapcsolatban az egész pártot tették felelőssé az elkövetett törvénytelenségekért. Ideológiai harcot kezdeményeztek és folytattak, amelyben a marxizmus-leninizmus ellenfeleinek revizionista nézeteit népszerűsítették. Tevékenységük megosztottságot vitt nemcsak a párt, hanem az egész társadalom soraiba, permanens eszmei válságot idézett elő, melynek eredményeként feszült légkör és széthúzás uralta egész társadalmunkat. Az csak természetes, hogy ebben a légkörben az Akcióprogram irányvonalának megvalósítása súlyos akadályokba ütközik. Az Akcióprogram ma sem holt betű és megvalósítása továbbra is a mi kezünkben van. Ennek azonban fő előfeltétele az antiszocialista erők elleni következetes harc és az alkotómunkához szükséges nyugodt légkör megteremtése. Perl Flemér Az idén a tavasz, a mezőgazdasági munkák végzésére alkalmas idő, későn érkezett. Márciusban csalk reménykedtünk, s bizony nagyon kevés mezőgazdasági üzemben sikerült földbe szórni a magot. Végre valahára április első hete meghozta a szántó-vető embernek az igazi tavaszt. A határ az egyik napról e másikra benépesült, a szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói solha nem látott szorgalommal láttak munkához. Közvetlen húsvét előtt mosolygott ránk a nap igazán. Voltaik aggődók, akik úgy vélték, a föld művelői nem használják ki a Jó időt az ünnepek miatt. Nos, nem így történt, s a legutóbbi napok újból igazolták parasztságunk viszonyál a társadalmunkhoz. Az ünnepek aufcJ száz és száz traktor zúgásától volt hangos a határ, és csak akkor öltöztek ünneplőbe a gépek irányítói, amikor földbe került a mag. Mi is ott Jártunk a szorgalmas, 16- kedélyű emberek között és szót váltottunk a tavaszi munkákról. ENDRÉD — Sajnos, még csak a borsót vetettük el — mondja' kissé szomorkásán Kovács László csoportvezető. — Nem lehetett traktorral a földre menni. — Most pedig itt vannak ez ünnepek — szólok közbe. — Csak alkkor megyünk locsolni, ha földben lesz az árpa. Szombaton és vasárnap hajnalban kezdünk. Ha sikerül befejeznünk, akkor hétfőn alaposan nyakon öntözzük a szoknyásokat. — De mit szólnak ehhez a traktorosok? — Első a vetés — mondja szinte egyszerre Szabó László és Lőrincz János traktoros. Alig mondják ki véleményüket, máris búcsúznak, mert a pótkocsiról telerakták a műtrágyeszőrőt. — Már húsz éve irányítják a pöfögő masinákat ezek a derék emberek — Jegyzi meg a csoportvezető. — Rájuk mindig lehet számítani. NAGYUDVARD Ez a Zselízi Állami Gazdaság legnagyobb részlege. A tavaszi munkát már régebben megkezdték. Megihengerelték a búzavetést és elvetettek 50 hektár borsót. Árpából 280 hektárt vetnek, ök is csak azután ünnepelnek, ha utolsót fordul a vetőgép. Kiss István gépesítő nem fél, hogy lesz olyan traktoros, aki elsőbbnek tartaná az ünnepet, mint a vetést. FARNAD Ritka látvány. Huszonnyolc pár lő egy tábla földön. A silókukorica töveit takarítják le a fogatosok. Most ez a leeső nvősebb tennivaló. A farnadi határban Pápes Józseffel, és társával elegyedtem beszélgetésbe. — Szükség van még manapság enynyi lóra? — kérdem kíváncsian. — Több is elkelne — hangzik a határozott válasz. — Nem lehet ám mindenütt lánctalpassal dolgozni. Meg aztán Jól néznének ki a kertek, ha azzal a berregő masinával szántanánk. — És a lovak utánpótlása biztosítva van? — Tizenegy csikónk van — válaszol büszkén Pápes bátya. Hogy a „berregő masinákra“ is nagy szükség van, arról már Sztreda László ökonómussal beszélgettünk. — Árpából az idén 550 hektárt vetünk. Ebből márciusban csak 120-ba került máig. Az árpa mellett 150 hektárba sürgősen el kell vetni a cukorrépa magot is. Szóval van munka bőven. — S hogyan használják ki a beköszöntő tavaszt? — Ogy, hogy több mint valószínű a (határban ünnepelünk. — S mit szólnak ehhez a traktorosok? — Semmit, mert tudják, hogy a rendes fizetésük dupláját kapják, ha vasárnap vagy ünnepnapon dolgoznak — hangzik a meggyőző válasz. KÖBÖLKÚT Kovács Ferenc mérnök ökonómus legalább olyan jől tudja mi történik a határban, mint a termelési részlegeik irányítói. — Önök dolgoznak ez ünnepek alatt? — kérdem a mérnöktől. — Nem — hangzik a válasz. — Igyekeztünk a lehetőséget kihasználni és március 20-ig 135 hektáron elvetettük az árpát. Természetesen már a korai burgonyát is elültettük. — A szőlészetben mi a helyzet? — Mind a 82 hektáron elvégeztük a metszést. Emellett 32 hektárt telepítettünk. — Milyen fajtákat ültetnek? — Főleg csemegeszőlőt. A nálunk még alig ismert Pannónia elnevezésűből is lesz hét hektáron. Ez a szőlőfajta kitűnő húsú és bő termésű. Augusztus közepén érik, és a Somogy megyében szerzett tapasztalatok alapján 180—200 mázsát is várhatunk hektáronként. Meglestük a tavaszt. Láttuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók éjt nappallá, ünnepet hétköznappá tesznek, hogy megteremtsék a Jó termés alapját. Azt hiszem, ha a népgazdaság többi ágazataiban is hasonlóan szorgoskodnának, nem lenne olyan nehéz gazdasági helyzet az országban. Tóth Dezső Lovakra is szükség van a határban Életszínvonalunk emelkedésének —H—•
