Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-12 / 15. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA A CSKP KB Elnökségének végrehajtó bizottsága foglalkozott e Cseh Üjságíró Szövetség Elnökségének állásfoglalásával a politikai helyzettel kapcsolatban és határozatában szükségesnek tartja olyan lépések megtételét, amelyek felújítják a tömegtájékoztatási eszközüknek az ország sorsa és a szocialista haza érdekel Iránti fokozott felelősségét. Az Elnökség a leghatározottabbanelutasítja a CSŐSZ elnökségének állásfoglalását és elitéit azt a felelőtlen magatartást, amellyel a mai súlyos problémákhoz közelítenek. Megállapítja az Elnökség, hogy bár a CSÜSZ elnöksége állásfoglalásában „teljes mértékben tudatosítja az ország súlyos helyzetét és bizalmát fejezi ki Svoboda, Dolliink, Cernik, Husák és Smrkovsky elvtársak iránt és hitet tesz o CSKP és a kormány határozatai mellett'1, másrészt ebben az állásfoglalásban egyáltalán nem jut kifejezésre sem a CSKP KB Elnökségé nyilatkozatának, som a Szövetségi Kormány nyilatkozatának támogatása. ..Sőt, az egész állásfoglalás közvetett tiltakozás a CSKP KB Elnökségének nyilatkozata ellen és vita annak alapvető gondolataival es intézkedéseivel. Ez annyival is súlyosabb, mivel ez az állásfoglalás egyidejűleg irányelv a szerkesztőségek és a tájékoztató eszközök számára“. Ez visszatükröződik ezeknek az eszközöknek a munkájában. A Cseh Üjságirok Szövetsége Elnökségének nyilatkozata visszautasítja a Központi Bizottság Elnökségének a sajtóval szemben gyakorolt bírálatát, amely rámutatott arra, hogy a tömegtájékoztatási eszközök felelősek a válságos helyzet kialakulásáért és hatásuk nagy szerepet játszott annak a hangulatnak a kialakulásában, amelyek azután szovjetellenes hisztériába csaptak át. A CSÜSZ elnöksége állásfoglalásában sehol sem bírálta az nntiszocialista és szovjetellenes erőket, csupán a március 28—29-en történt pusztításokat Ítélte el, hugy azok ártanak „a szocializmus és a modern humánus társadalmi eszmék érdekeinek, amelyet az újságirö szervezet hirdet“. Ezt a magatartást mint az antiszocialísta erők védelmét kell értékelni. A Központi Bizottság Elnökségének végrehatjtö bizottsága egyben értékeli azoknak az újságíróknak a magatartását, akik már a novembert határozat után teljes felelősségérzettel igyekeztek segítséget nyújtani a pártnak a pozitív, reális út megválasztásában n szocialista társadalom további fejlesztésében és felléplek mindaz ellon, ami ezt ez utat zavarja és veszélyezteti. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Is foglalkozott az utőbbi napokban kialakult bonyolult politikai helyzettől. Rámutatott arra, hogy az utóbbi hónapokban a szoclallstaellcncs erők, amelyek többször Idéztek elő válságos helyzetet, a jégkorong világbajnokság idején ellenséges, sőt vandál akciókat szerveztek, amelyek szöges ellentétben állnak népünk politikai érdekeivel és kulturált nemzetek magatartásával. Ezzel egész társadalmunkat veszélyekkel járó belpolitikai válságba sodorták és kárt okoztak nemzetközi kapcsolatainkban. A Központi Bizottság megállapítja, hogy ezek a tettek kimondottan ellenforradalmi jellegűek. Szlovákia Kommunista Pártja KB Elnöksége teljes mértékben támogatja az állami és á párt-szervek azon Intézkedéseit, amelyek a rend és a nyugalom fenntartását és a szocialista rendszer fejlődését biztosítják, a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval fennálló kapcsolatok megerősítését szolgálják. Az SZLKP Elnöksége is számos intézkedést tett mind « szlovákiai pártszorvekben, mind az állami szervekben, valamint a társadalmi szervezetekben és a sajtéban dolgozó kommunisták számára. Feladatul adta. a kormányban, a Nemzett Frontban, a társadalmi szervezetekben és a tömegtájékoztatási eszközöknél dolgozó kommunisták számára, hogy munkahelyeiken következetesen teljesítsék a CSKP KB, valamint az SZLKP KB Elnökségének nyilatkozatában foglalt feladatokat és további konkrét feladatoké* tűzött az SZLKP kerületi és járási bizottságai elé. 2, SZABAD FÖLDMŰVES 1969. április 12. Gazdasági reformunk és mezőgazdaságunk • • • • jovoje Az elmúlt három év az üj gazdasági irányítás gyakorlati alkalmazásának hz Időszaka volt. De egyúttal tovább formálódott ez új rendszer elmélete Is és tisztázódott számos gyakorlati kérdés. Az új gazdasági Irányítás életbe léptetése elsősorban a gazdasági reformok egész sorának a bevezetésében nyilvánult meg. Ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy az új rendszer sok újat és hasznosat hozott mind a mezőgazdaságnak, mind egész népgazdaságunknak. Évek óta kifogásolták, hogy mezőgazdaságunk nem képes kielégíteni a népgazdaság mezőgazdasági nyersanyag és élelmiszer Igényeit, és az élelmiszerek nagymérvű behozatala rendkívül megterheli külkereskedelmünk mérlegét. Az elmúlt három év tökéletesen bebizonyította, hogy kellő gazdasági feltételek mellett mezőgazdaságunk képes a megszokottnál gyorsabb ütemben fejlődni és termelni. 'A termelés az elmúlt években olyannyira növekedett, hogy egyes árucikkekben bizonyos felelősségről és értékelési., nehézségekről lehetett beszélni. Például húsfeleslegről, tej-, gyümölcs-, zöldség- stb. feleslegről. Ez Is fontos bizonyítéka gazdasági reformunk (helyességének, életképességének. Gazdasági reformunk az előforduló hiányosságok mellett is Jelentősen hozzájárult az EFSZ-ek megszilárdításához és parasztságunk jólétének további növeléséhez. Ahogy hátrált a dtrektív rendszer, úgy virágzott és fejlődött mezőgazdaságunk, Hogyan fejlődik majd a Jövőben mezőgazdaságunk és gazdasági reformunk? Abból kell kiindulnunk, hogy gazdaságl rendszerünk további reformálása ötéves időszakokban fog megvalósulni. így az 1968—1970 időszakot kiinduló Időszaknak minősíthetjük. Az 1971—1975. évek a gazdasági reformunk végcéljára való áttérés, az 1975 utáni időszak gazdasági reformunk végső céljai megvalósításának időszaka. Az alapkérdések, amelyeket az elkövetkező egyes időszakokban szükséges lesz megoldani * következők: 1 A népgazdaság és » mezőgazdaság ökonómiai viszonyának a rendezése. Ez a viszony elsősorhan népgazdaságunk további fejlődésétől függ- Mai gazdasági helyzetünk megköveteli, hogy az elkövetkező • öt évben intenzív gazdasági fejlődésre kell áttérnünk. Az intenzív fejlődés szükségessé teszi többek között távlatilag meghatározni a beruházások részesedését a nemzett Jövedelemben és a beruházások intenzív ágazatokba való fektetését. Így szükséges lesz kiszélesít tenl a nyersgázolaj és a földgáz kihasználását az energetikai Iparban és csökkenteni a szén bányászását és a fekete fémek gyártását. Az elkövetkező években nem kell nagyobb beruházásokat fektetni a nehéziparba, szükséges azonban jelentősen fe|lesztenl a kémiai, élelmiszeri és fogyasztási termékek minőségét és mennyiségét. Csökkenteni kell az építkezések időtartamát és meggyorsítani a befektetett eszközök visszatérítését. Az elemzések és a fejlett államokkal való összehasonlítások azt mutatják, hogy mezőgazdaságunk képes az elkövetkező években Is (ha meg lesznek teremtve részére a kellő gazdasági feltételek) oly ütemben fejlődni, hogy bebiztosítsa a nemzeti jövedelemben valő 5 százalékos részvételét. A termelésnek oly ütemben kell növekedni, hogy bebiztosítsa a piaci termelés évi 5 százalékos növekedését, II. A mezőgazdasági termelők, fogyasztók és a mezőgazdaságnak termelő eszközöket szolgáltató ágazatok közötti egyensúly megteremtése. Ez a gazdasági probléma Inkább a legutóbbi években vált időszerűvé, főleg a mezőgazdaságnak juttatott termelő eszközök és szolgáltatások nagykereskedelmi órainak változásaiból kifolyólag A Központi Statisztikai Hivatal és a Mezőgazdasági Minisztérium kutatása kimutatja, hogy csak az 1968. évben ezen eszközök ára 700 millió koronával növekedett. Hasonló |elenséggel salnoa az elkövetkező Időszakban Is szükséges számolni. Ezenkívül az anyagi Jellegű ökonómiai kérdéseknek a megoldását a központosított pénzeszközök a mezőgazdaság javára való kompenzációjában kell keresnünk. Hl, A mezőgazdasági dolgozók személyi jövedelmének és egyéb nép gazdasági Agazatnkban dolgozók keresete színvonalának emelése. A személyi jövedelemnek kiegyenlítését már programba foglalta a CSKP Központi Bizottsága és a kormány is. Ha az utóbbi években bizonyos kiegyenlítődésről Is beszélünk, a személy! jövedelmek Indokolatlan eltérései nagyon Jelentősek. IV. Az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban alkalmazott ökonómiai eszközök és a gazdasági politika ngysggesitése. A két létező szocialista üzemforma között már ma is számos hasonlatosságot találunk gazdaság-politikai téren is. Már napjainkban egységesek az Irányítás és a vezetés alapelvei mind a két ttzemformában. A mezőgazdasági adó mindkét formája azonos. A felvásárlási és a bevásárlási árak is egységesek. Szükséges még egységesíteni a differenciális járadékokat, a stabilizációs dotációikat és a szubvenciókat. A differenciális járadékok egységesítésének a feltételei már ma is megvannak. Az állami gazdaságoknál azonban sokkal alacsonyabb a befektetett eszközök hatékonysága. V, A felvásárlási árak szerepének növelése a társadalmilag szükséges költségek fedezésénél. A társadalmilag szükséges termelési költségek fedezése már napjainkban is árrendszer útján történik. Az árrendszeren kívüli költségfedezés nem haladja meg a 15 százalékot, Rendkívül szükséges Időben tisztázni a gazdasági eszközök változását az elkövetkező Időszakra. így okvetlenül szükséges például az 1970. évre érvényes ökonómiai eszközöknél történő változásokat Időben nyilvánosságra hozni, legkésőbb augusztus közepéig. Ha az 1970. évben nem is várhatunk lényeges változásokat a felvásárlást áraknál, mégis az árak útján lesz szükséges megoldani az állandóan növekedő nagykereskedelmi árak fedezését. Várható, hogy az egész népgazdaságban beálló rendszerváltozásnál a mezőgazdasági üzemeknél Is a „haszon" alapján lesz meghatározva a mezőgazdsági adó változó része. A legjelentősebb változás a növekedési prémiumoknál ál! be, amelyeket már a következő évben megszüntetnek. A növekedési prémiumok rendkívül fontos szerepet Játszottak az 1968 és 1967-es években. Napjainkban azonban már az üzemek Is érzik káros hatásukat. Az így megtakarított pénzeszközöket az árak módosításához, Illetve az árpótlékok növeléséhez használják fel. Változások állnak be a stabilizációs dotáciőknál is. Szükséges szigorítani és objekttvizálnl ezen nem lebecsülendő összegű jelentős eszköz alkalmazását. A differenciális pótlékok az 1970. évre nem fognak változni. A szektor szerinti egységesítés az 1971—1975-ös Időszakban várható. A beruházási szubvenciók két csoportra oszlanak: 1. a talaj termőképességének javítására szolgáló szubvenciókra, 2. építkezési célokat szolgáló szubvenciókra . Változások állnak be a stabilizációs dotációk alkalmazásánál Is. Ezeket az eszközöket csak azok az üzemek kapják, amelyeknél az objektív szükségesség kimutatható. Az 1970-es év tehát nem hoz lényeges, alapvető változásokat a gazdasági eszközök alkalmazása terén. Az 1971—1975-ös Időszakban azonban átdolgozzuk egész árrendszerünket és vá hozások várhatók az egyéb gazdasági eszközöknél Is. TÖTH ENDRE Merre tart a NATO Az Északatlanti Szerződés szervezetének 15 tagállama minap ünnepi ülésen emlékezett meg a NATO születésének 20. évfordulójáról Azonban nagyon is vitatható helyén valő volt-e a washingtoni ünneplés. Hiszen ismeretes, hogy az Északatlanti Tömb létrejöttével elkezdődött a hidegháború tobzódása, Európa kettéosztása. A NATO kezdeményezői „vasfüggönnyel“ zárták el Nyugat-Eurépát a szocialista országok elől, hogy biztosítsák felette a kapitalista országok monopóliumainak uralmát és visszaszorítsák a szocializmus erőit. Húsz esztendővel ezelőtt még nem kapcsolta össze a szocialista tábor országait semmiféle katonai egyezmény. A tisztán védelmi jellegű Varsót Szerződés tagállamai csaik 1955-ben kötötték meg egyezményüket. Jóllehet az Északatlanti Tömb kezdeményezői ismételten hangsúlyozták, hogy a NATO-t az európai biztonság és az újból való megbékélés létfontosságú szavatolójának tekintik, politikájuk folytán évek hosszú során át a hidegháború szele süvített Európában, főleg az ötvenes években. Csupán ebben az évtizedben mutatkoztak a politikai feszültség enyhülésének bizonyos Jelel. A nyugat-európai tagállamok gazdasági erejének növekedése nem maradhatott kihatás nélkül a NATO vezérlő hatalmára, az Egyesült Államokra sem, amely egykori hegemóniáját módosítani kényszerül: az eddiginél sokkal Inkább kell már számot vetnie partnereinek érdekeivel, hogy megóvhassa vezető szerepét. Franciaország kilépése a NATO katonai kötelékeiből és az Északatlant! Tömb különböző tagállamaiban mutatkozó ellentmondásos fejlődés, vagy éppen kifejezetten a széthúzó erők fokozódó megnyilvánulása tavaly komoly lazulással fenyegette a NATO-t. Am az augusztusi események ürügyet szolgáltattak az Északatlanti Tömb Tanácsának, hogy november közepén megtartott ülésén fálrevorje a harangokat és kidomborítsa a NATO megerősítésének szükségességét. így sikerült elhessegetni azt a „veszélyt", hogy Franciaország példáján felbuzdulva más tagállamok is faképnél hagyják a NATO katonai szervezeteit. Ez a fordulat azonban korántsem mindenütt találkozik azonos visszhanggal. Míg pl. Kanada kormánya gyengíteni kívánja a NATO-hoz fűződő kötelékeit, a nyugat-német militaristák nem győzik eléggé hangsúlyozni az Északatlanti Tömb erősítésének és az Egyesült Államok európai Jelenlétének fontosságát. Ugyanakkor viszont egyes tagállamok kormánya feszegeti a NATO struktúrájának, sőt ml több, még a főparancsnokt poszt betöltésének kérdését Is, szóval felveti az amerikai hegemóniát közvetlenül érintő problémákat. Az Északatlantl Szerződés szervezetéből egy évi felmondással lehet kilépni Úgyszólván biztosra vehető, hogy ezldőszerint egyetlen tagállam sem él -azzal a jogával, hogy felmondja az augusztus 24-én lejáró egyezményt, amely a katonai költségvetés és az emberanyag-potenciál további emelésének még további teret biztosít. Ennek ellenére korai volna a NATO távlata tekintetében jóslatokba bocsátkozni. Mert ha Igaz Is, Ihogy ehhez a tömbhöz revansiszta és militarista körök szoros érdeke fűződik, a hidegháború csak mély ellenzéssel találkozhat a széles néptömegnél, amelyekre egyre elviselhetetlenebb terheket ró a fegyverkezés és a borzalmas pusztítással fenyegető nukleáris hadviselésre való felkészülés. Nos, ennek a veszélyes fejlődésnek meghiúsítása érdekében tartotta á Varsói Szerződés Tanácskozó Testületé szükségesnek, hogy budapesti felhívásával lényegében megismételje a bukaresti és Karlovy Vary-1 konferencián tett javaslatait, amelyek — mint Ismeretes — egy az európai biztonságról tárgyaló értekezlet összehívására irányulnak. A budapesti felhívásban foglalt javaslat a katonai tömbök felszámolását, a lázas fegyverkezés beszüntetését és az európai biztonság érdekében a mostani európai határok sérthetetlenségének szavatolását ^célozza. Ez pedig többek közt az Odera—Nelsse, a CSSZSK—német, valamint az NSZK és az NDK közti határ, továbbá a két német állam elismerését jelenti. A Javaslat értelmében a Német Szövetségi Köztársaságnak le kellene mondani az egész német nép egyedüli képviseletének igényéről, továbbá minden nukleáris fegyver birtoklásáról. Nyugat-Berlln különleges statútuma világosan kifejezi, hogy a város nem tartozik Nyugat-Németországboz. A felhívás visszhangja a legkülönbözőbb árnyalatokban jelentkezett Általában véve figyelmet keltett Nyugaton, hogy a felhívás a katonai tömbök felszámolására és az európai államok, valamint nemzetek közti békés együttműködésre utal, amit egyébként a CSKP áprilist akcióprogramja is egyik fontos követelménynek tekint. Egyelőre még csak tanulmányozzák a címzettek a Varsói Szerződés Tanácskozó Testületének Javaslatát. Az NSZK-ban azonban máris érzékenyen reagáltak a felhívásra. Míg a Keresztény Demokrata Unió Jobb szárnya gyanakvással fogadta a budapesti felhívást és abban Nyuget-Németo^szág érdekeinek sérelmezését látja, valamint afféle dlverziót és egy a NATO bomlasztását célzó kísérletet, s ezért az elutasítás álláspontján van, addig a szociáldemokrata párt magatartása kevésbé negatív. Vezetői ugyan (különféle fenntartásokkal élnek, de súlyt helyeznek a budapesti felhívás komoly elemzésére és egyik-másik feltételt elfogadhatónak Is tartanak, több pontról pedig úgy vélekednek, Ihogy tárgyalni lehetne róluk. Nem foglal el merev álláspontot a szabad demokraták több vezetője sem. Mindebből persze még nem vonható le az a következtetés, hogy könnyűnek és egyszerűnek Ígérkezik a revíziós áramlatok képviselőinek leküzdése, de most — úgy látszik — ha nem is kellő határozottsággal, de kezd kibontakozni egy, a realitásokkal józanabbul számoló folyamat Nyugat-Németországban. A varsói szerződés tagállamainak felhívása széles körű lehetőségeket tár fel Európa egyenlogú nemzeteinek termékeny együttműködésére, a béke és a stabilitás biztosítására. Ml sem volna örvendetesabb, mint az, ha az atlanti szövetség tagállamai a békéről hangoztatott, általánosságokba vesző szólamokon túl konkrét akciók útjára lépve a nemzetközi feszültség enyhítésére és Európa Igazi biztonságának megteremtésére vennének Irányt. Szírt t
