Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 14. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK. Hogyan gazdálkodjunk a szociális alap eszközeivel ? PRIEMSTAV, N. V. BRATISLAVA A Lévai Igyár építéséhez azonnal alkalmaz! • KŐMŰVESEKET • ÁCSOKAT • ÉPÍTKEZÉSI MUNKÁSOKAT ' • MESTEREKET / kitűnő feltételek mellett. Nős és nőtlen alkalmazottainknak napi 20 korona távol­sági pótlékot nyújtunk. Az alapkeresethez 12 százalékos pótlékot fizetünk. Órabérek a minősítés szerint 8.— Kős-től 12.— Kős-lg, Ingyenes lakás az építkezés munkásszállóiban. Étkezés a helybeli büffében. Az érdeklődők jelentkezzenek minél előbb a Textllgyár építkezésének személyzeti osztályán, ahol közelebbi fel­világosítást nyújtunk. Az öröklés és végrendelkezés FelUlvlzsgfilösalnk során sosem sm bed megfeledkeznünk a segélynyújtás kütelezettségéről a szövetkezetek szá­mára a kulturális és szociális szük­ségletek kielégítését célzó feladataik teljesítése érdekében. Ezt a segély­­nyújtást a jelenlegi jogi helyzet alap­ján csak akkor tudjuk helyesen alkal­mazni, ha előzőleg képet alkotunk magunknak arról, mi is a kulturális és szociális szükségletek alapja, mi a rendeltetése, milyen elvek alapján és mire használhatók fel eszközei a szociális biztosítás keretében. A választ ezekre a kérdésekre rész­ben már magában foglalja a nevezett alap elnevezése, másrészt a 116/87 Tt. számú törvény 104-ik szakasza is ki­mondja, hogy az EFSZ-ek a kulturális és szociális alapok eszközeit alapsza­bályaiknak és munkarendjüknek meg­felelően a szövetkezetesek szociális biztosításának kiegészítésére is for­díthatják. A kulturális és szociális szükségletek alapja ezért — az álla­mi eszközökből nyújtott juttatások és járadékok mellett — jelentős szerepet játszik e szövetkezeti földművesek szociális biztosításának egész szerke­zetében és — a szüntelenül több ki­váltságot biztosító újítások, valamint a nyugdíjemelést célzó folyamatos ak­ciók ellenére — továbbra is annak elválaszthatatlan tartozékát képezi. Az EFSZ-ek VI. kongresszusa után minden szövetkezetnek saját minta­­alapszabályzatot kellett kidolgoznia vagy kiegészítenie annak tisztázására, milyen Juttatásokat, hozzájárulásokat és segélyeket szándékszik nyújtani, milyen feltételek mellett. Számolnia kell emellett pl. a katonai gyakorlatra behívott szövetkezetes családjának já­ró segély kötelező kifizetésével, böl­csődék, óvodák és egyéb szociális be­rendezések építési és üzemeltetési költségeivel stb. Az említett alapok pénzeszközeinek összege a szövetkezet összjövedelmé­től és a szövetkezetesek szociális szükségleteitől függ. Mivel azonban a juttatások fedezésére a gazdaságilag elmaradt szövetkezetekben silányabb pénzeszközök állnak rendelkezésre, az érdességek részbeni kiküszöbölé­sére olyan állami támogatást javasol­hatnak ez Illetékes szervek az alap feltöltésére az EFSZ számára, amely­ből a szociális biztosítás valamennyi beütemezett juttatását kifizetheti. De szociális berendezések létesítését anyagilag gyenge szövetkezeteknek nem is szabad tervezniük, hanem nö­vénytermesztési és állattenyésztési termékeiknek legalább egy részét ter­mészetben a kulturális és szociális szükségletek alapjának kell juttat­niuk. A kulturális és szociális szükségle­tek pénzbeli és természetben! alapjá bél mindenekelőtt a szövetkezetesek és családjaik igényelt kell kielégíteni, amelyeknek rovására nem lehet kul­turális követelményeket teljesíteni. A kötelező juttatások közül első helyen állanak a katonai gyakorlatot végző szövetkezetes családjának nyújtott se­gély, valamint az alacsony járadékot élvező szövetkezeteseknek fizetett pótlék stb. Egyes szövetkezetek — elég Ihélyte- ’ lenül — a kulturális és szociális, szükségletek alapjából fizetnek ki fál­­dalomdljat vagy kártalanítást tagjaik munkabalesete, foglalkozásból eredő betegsége esetén, mert ezek a rend­szeresen nem ismétlődő kiadások a 379. számla terhére mennek, jóllehet még 1967-ben ezeket az egyszeri jut­tatásokat a szociális alapbői fizették. Ugyancsak helytelen a közös étkezte­tés keretében a megvendégelés költ­ségeit a szociális alap eszközeiből fedezni. Nemsokára különben új mlntaalap­­saabályzat és az EFSZ-ekről szélé új törvény lép életbe, amelynek kidolgo­zása folyamatban van az EFSZ-ek leg­utóbbi VII. kongresszusának határo­zatai értelmében. Minden szövetkezet tehát Ismét új alapszabályokat állít­hat össze magának, de addig Is aján­latos azokat az egyes Juttatások köte­lező nyújtására vonatkozó elvekkel kiegészíteni. Ennek a kiegészítésnek fontossága abban rejlik, hogy ha a taggyűlés például Jóváhagyta alapsza­bályaiban az alacsony Járadékot élve­ző szövetkezetesek kötelező támoga­tását, de bizonyos okokból kifolyólag mégsem Ismeri el a nyugdíjas szövet­kezetes igényét pótlékra, úgy az igaz­ság a megkárosított járadékos mellett van, mert a taggyűlés megsértette alapszabályait. ÖNKÉNTES JUTTATÁSOK Ezek közé tartozik elsősorban az alacsony járadékon felül megszava­zott, fent említett pótlék, amelyet a szövetkezet csak akkor köteles kifi­zetni, ha erre alapszabályaiban köte­lezte magát. Ez a hozzájárulás ha­vonként, negyedévenként vagy éven­ként rendszeresen nyújtható akár készpénzben, akár természetbeni já­randóságokban azoknak a szövetkeze­teseknek, akik kizárólag alacsony nyugdíjukra szorulnak és saját mun­kájuk révén képtelenek jövedelmüket növelni. A pótlék összegét esetről esetre, egyénileg állapítják meg — különös tekintettel a járadékos és családja szociális viszonyaira, de ajánlatos, hogy a szövetkezet tárgya­lási ügyrendjében egyúttal meghatá­rozza a járadék és a pótlék legalsó határát. Ugyancsak ajánlatos, hogy ez EFSZ a háztájit meghagyja vagy ki­utalja a nyugdíjasnak, természetbeni járandóságokat nyújtson térítésmente­sen vagy lényegesen alacsonyabb áron, olcsóbb vagy ingyenebédeket biztosítson a közös étkezés kereté­ben stb., végül pedig ne feledkezzen meg emellett az érdemes és alapító tagokról. Az önkéntes juttatások közé tarto­zik továbbá a bölcsődék, óvodák és egyéb szociális berendezések üzemel­tetését szolgáié hozzájárulás. Feltéte­le a kulturális és szociális szükségle­tek alapjának aránylag magas dotá­ciója. A szövetkezet azonban pl. a lakásépítési és a szövetkezeten be­lüli akkumulációt, valamint az üze­meltetést biztosító alapot is felhasz­nálhatja erre a célra. A szociális be­rendezések létesítésével és üzemelte­tésével járó tetemesebb költségek többnyire megkövetelik az említett alapok eszközeinek kapcsolását, Illet­ve egyik alapból a másikba történő átruházását. A gyakorlat bebizonyí­totta, hogy szociális berendezések létesítése, a szolgáltatások bevezetése nemcsak emelik a szövetkezetesek életszínvonalát, hanem egyúttal fo­kozzák anyagi érdekeltségüket és fia­tal munkaerőket toboroznak. Az egykori Szociális Biztosítás Ál­lami Hivatala elnökének javaslatára az önkéntes Juttatások sorába Iktat­ták végül az ún. szociálisan indokolt esetekben nyújtott segélyt, amelyre valóban támogatásra szoruló szövet­kezetesek és családjaik tarthatnak — nem törvényes alapon — Igényt, mert megszavazásáról és az összeg nagysá­gáról esetről esetre a szövetkezet dönt legjobb belátása, mérlegelése és tehetsége szerint anélkül, hogy arra valaki kötelezhetné. Az említett Juttatások folyósításá­ért, valamint a kulturális és szociális szükségletek alapjának helyes keze­léséért a szövetkezet vezetősége fele­lős. A szociális biztosítás céljaira fordított valamennyi Juttatás megsza­vazására vonatkozólag az EFSZ mel­lett működő szociális bizottság mond­ja ki az utolsó szót a taggyűlés meg­bízásából és a szövetkezeti földműve­sek szociális biztosításáról szóló hir­detmény 82. szakaszának 1/e pontja alapján. Tevékenységében ennek a bizottságnak az érvényes törvényes rendelkezésekhez, a szövetkezet tár­gyalási ügyrendjéhez és a taggyűlés határozataihoz kell Igazodnia. Ugyan­ez a bizottság köteles segédkezet nyújtani a szövetkezet elnökségének az alapszabálytervezet és a tárgyalási ügyrend kidolgozásánál. Az évzáré taggyűlés beszámolója számára szin­tén a szociális bizottság dolgozza ki az egész évi gazdálkodás taglalását és a szóban forgó alap eszközeinek hováfordltását. Jelentősét az illetékes járási nemzeti bizottság szociális ügy­osztálya hagyja Jóvá. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kulturális és szociális szük­ségletek alapja eszközeinek felhasz­nálását mindenkor egybe kell han­golni ezen alap célirányos rendelte­tésével. A szövetkezeti földművesek szociális biztosításáról szóié törvény 104. szakaszának 2. bekezdése és 115. szakaszának 3. bekezdése értelmében ezért a helyi nemzeti bizottságok és a járási nemzeti bizottságok szociális ügyosztályai hatékony segítséget tar­toznak nyújtani a szövetkezeteknek említett feladataik teljesítésében. Ab­ból a tényből kell ugyanis kiindulni, hogy a kulturális és szociális szükség­letek alapja olyan szövetkezeti intéz­mény, amely rendeltetésére való te­kintettel egyelőre az állam által a szövetkezeteseknek nyújtott szociális biztosítás oszthatatlan tartozékát ké­pezi. Ebből pedig szükségszerűen kö­vetkezik, hogy az alap eszközeinek elosztását mindenkor a törvényes elő­írásoknak megfelelően kell megvaló­sítani. Régente lehetséges volt, hogy a ha­gyatékot — a végrendeletet — nem az örökhagyó, hanem valaki a szom­szédok közül — megírta az örökha­gyó végrendeletét és ezt vele együtt a tanúk aláírták. Mivel az öröklés kérdései nem jelentéktelen ügyek, erről legalább a legszükségesebbet mondjuk el. Elsősorban azt, hogy az előbbiekben vázolt végrendeletet, amit például a szomszéd írt le, annak ellenére, hogy a tanúk is aláírták, ma már nem lehet Ilyen formáhan megírni, mivel az Ilyen végakarat érvénytelen. Ma a polgári törvénykönyv szerint, amely 1904. április 1-től van érvény­ben, a törvényes végrendeletnek két formáját ismerjük. Ez egyrészt az örökhagyó saját kezűleg Irt vég­rendelete. másrészt pedig az olyan végrendelet, amelyet az örökhagyó rendelkezései szerint jegyzői okirat­ban rögzítenek. A végrendelet egyéb formája érvénytelen lenne. A saját kézzel írt végrendelet érvényeségéhez szükséges, hogy ezt az örökhagyó sa­játkezűig aláírja és feltüntesse az aláírás évét, hónapját és napját. A törvény csupán egyéni végrendeletet ismer el, ami azt jelenti, hogy két örökhagyó (például házastársak) vagy több örökhagyó közös végren­deletet nem készíthet, Ilyen végren­delet szintén érvénytelen lenne. Ha az örökhagyó az örökösöknek bármi­nemű feltételeket szab meg, úgy ezek­nek a feltételeknek nincs semmine­mű jogi következményei. A törvény ugyanis abbéi Indul ki, hogy az örö­köst az örökhagyó semmivel sem be­folyásolja abban, hogy az örökölt va­gyonnal saját belátása szerint és leg­célszerűbb felhasználását tartva szem előtt gazdálkodjék. E feltételek alól kivételt képez a végrendelkezónek az örökös számára adott olyan utasítása, hogy örökségébe be kell számítania mindazt, amit az örökhagyótól ennek életében kapott (azonban a szokásos ajándékozást Ide nem számítják). Az örökhagyó rendelkezési szabadságát a törvény korlátozza, amennyiben az ún. természetes örököseiről van szó. Ezek a természetes örökösök a vég­­rendelkező utódai (de nem az örök­hagyó szülei, házastársa, nagyszülei —■ hanem természetes leszármazottai). Ez azt jelenti, hogy ha az örökhagyó végrendeletet ír, akkor a természetes örökösöknek az örökség egy bizonyos részét kell kapniuk. A kiskorú utó­­dóknak legalább annyi maradjon, amennyi a törvény szerint örökrészük, a felnőtt utódóiknak pedig legalább törvény szerinti örökrészük egy ne­gyede.. Ha a végrendeletben az örök­hagyó megfeledkezett volna a kiskorú utódokról akkor a végrendeletnek ez a része érvénytelen: gyakorlatilag azt jelenti, hogy a végrendeletben emlí­tett többi örökösök csupán a vagyon­nak azt a részét örökölnék, amely a természetes örökösök kielégítése után fennmarad. Az örökhagyó végrendeletét vissza­vonhatja, ez azonban ugyanolyan for­mát követel, mint a végrendelet. A végrendeletet az örökhagyó érvény­telenítheti azáltal is, hogy a megírt végrendeletet megsemmisíti. Ha az örökhagyó végrendeletet ír és ezen felül később új végrendeletet készít, úgy érvénytelenné válik az előző, ré­gebbi. A végrendelkező nem mondhat le a végrendelet érvénytelenítésére, esetleg megváltoztatására, illetve új végrendelet megírására vonatkozó jo­gáról. A végrendeletre vonatkozó fonto­sabb tudnivalókat ismertettük az olyan végrendelkezésnél, amelyet az örökhagyó maga készít el. Természe­tes, hogy ha az örökhagyó jegyző előtt végrendelkezik, úgy a közjegyző megadja neki a végrendelkezésre vo­natkozó összes szükséges tájékozta­tást. Ha az örökhagyó nem készített ér­vényes végrendeletet, úgy halála után örökségét bírósági végzéssel ruház­zák át örököseire. Ugyanez a helyzet, ha a végrendelet szerint ez örökösök csupán egy részét kapnák az örök­ségnek s ezáltal a fennmaradó va­gyonrészt ismét bírósági eljárás útján a törvény szerinti örökösök között osztják fel. -en-A Szabad Földműves válaszol AZ EFSZ HASZNÁLJA MAGTÁRÁT Szalay Miklós, Kamenné Kosihy-i olvasónk levelében Írja, hogy annakidején édesapja szövetkezeti tag volt, aki belépé­sekor társította az általa használt földeket és gazdasági épü­leteket. Olvasónk írja, hogy a kérdéses gazdasági épületek között van egy magtár is, amely felerészben az ő tulajdona a nagyszülők utáni öröklés címén. Ezt az épületet szeretné átalakíttatni la­kóházzá, de'az EFSZ egyelőre nem hajlandó az épületet kiürí­teni. A termés betakarítása után a magtárban gyakran nagy a por és az udvarban nagy a forgalom, ami bizony zavarólag I hat. Olvasónk nem EFSZ tag, kérdi, kit illet a kérdéses épület. Az EFSZ tag a szövetkezetbe való belépésekor a mintaalap­szabályok szerint, a gazdasági közül azokat adja át az EFSZ- nek. amelyekre a szövetkezetnek a közös gazdálkodás érdeké- j ben szüksége van. Az ilyen gazdasági épületet fel kell becsül- 1 ni, a becsérték 20 százaléka a feloszthatatlan alapba tartozik, a becsérték többi részét az élő és holt leltárral együtt az EFSZ taggyűlésének határozata alapján a szövetkezet anyagi hely­zete szerint fokozatosan kifizeti. — Ha a szövetkezetnek idővel nincs már szüksége a gazdasági épületre, ezt természetesen visszajuttathatja. Mivel a kérdéses magtár tulajdonjogának a fele önt illeti meg, ezt a tulajdonrészt a szövetkezet az említett társítás útján nem’ szerezhette meg. — A használat kérdését, idejét, a bér összegét szerződéssel kellene tisztázniok. Mivel eddig a hasz­nálat kérdését szerződésben nem tisztázták, térítést legfeljebb egy évre visszamenően igényelhet (jogtalan anyagi előny cí­mén) a járásbíróságon beadott keresettel, ha nem sikerülne megegyezniük. A bérösszeget a rt. 1967/98 sz. rendelet alapján lehetne meg­állapítani. Ha a felek nem tudnának megegyezni, akkor a bér összegét valamelyikük kérelmére az említett rendelet értelmé­ben a HNB határozza meg. MEHET-E DOLGOZNI AZ IPARBA? Egyik olvasónk levelében írja, hogy nem szövetkezeti tag, de már hosszabb ideje állandóan a szövetkezetben dolgozik. Sze­retne valamilyen ipari üzemben munkát vállalni, de az EFSZ nem akarja elengedni. Olvasónk nem szövetkezett tag és ahogy soraiból kitűnik, nincs a szövetkezettel munkaviszonyban sem. Ha olvasónk munkaviszonyban van a szövetkezettel, akkor a munkatörvényben előírt feltételek szerint írásbeli felmon­dással szüntethetné meg munkaviszonyát, a törvényes felmon­dási idő — egy. kettő, illetve három hónap, aszerint, hogy a dolgozó 30, 40 éves, illetve ennél Idősebb. Ha olvasónk nem tud a munkatörvénykönyv 51. §-a 1. bek. felsorolt felmondási ok valamelyikére hivatkozni [toborzás utáni munkavállalás, mun­kavállalás pályázat alapján, ha az orvosi véleményezés alapján nem szabad foglalkozását folytatnia, ha a munkaadó nem tar­totta be az egyéni, vagy kollektív szerződésben, vagy a tör­vényben megállapított feltételeket, vagy az utolsó 12 hónap­ban legalább hat hónapon keresztül nem használták ki minősí­tését, vagy ha a házastársát ill. mint fiatal korú dolgozó szüleit követi más lakóhelyre), akkor az előbb említett egy, kettő, il­letve háromhónapos felmondási határidő hat hónappal meg­hosszabbodik. A harmadik lehetőség az, hogy olvasónk sem nem tag, sem munkaviszonyban nem dolgozó, ebben az esetben munkatevé­kenységét az EFSZ-ben bármikor megszüntetheti, és állást vál­lalhat valamilyen ipari üzemben. NYUGDÍJ ÜGY Farkas Ferenc, Érsekújvár. Alacsony nyugdija rendezését a HNB n keresztül a JNB jára­dék osztályán szorgalmazhatja. Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents