Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-05 / 14. szám
IPAR-KERESKEDELEM Minden újságolvasó ember előtt ismeretes az a tény, hogy Dél-Szlovákia és ezen belül a dunaszerdahelyi járás az iparosítás terén nagyon lemaradt. A Szlovák Szocialista Köztársaság megalakulásával már nemcsak reményeink vannak új ipari üzemek építésére és a meglevők bővítésére az említett területen, hanem a tervezett iparosítás gyors végrehajtásában is bízunk. A dunaszerdahelyi járás iparosításának jelene és jövője A járás Iparosításának távlati tervei is igazolják, hogy a járási pártbizottság már évekkel ezelőtt konkrét javaslatokat terjesztett elő a felsőbb szerveknek az ipar fejlesztésével kapcsolatban. A reális alapokon nyugvó terveik a túlzott centralizálás következtében nem egy esetben elsikkadtak és csak a járási pártbizottság meg nem alkuvásának és harcos kiállásának köszönhető, hogy a járásban az iparosítás idáig is eljutott, ahol a jelen pillanatban van. • Szívet melengető érzés hallani, amikor egy-egy épülő üzem igazgatója kijelenti: azért épül az üzem, hogy a járás lakói, a csallóköziek munkát kapjanak, és helyben jussanak keresethez. Járásunk tipikusan mezőgazdasági jellegű, ezért a kollektivizálás idején, és még néhány évvel később is, a lakosság legszélesebb rétegének munkalehetőséget nagyrészt a földművelés biztosított. A hatvanas évek elején jelentős változások következtek be a mezőgazdaságban. A fokozott gépesítés és a haladóbb termelési módszerek bevezetésével a mezőgazdasági üzemek munkaerő-szükséglete lényegesen csökkent, tehát ez is indokolttá tette a járás ipari fejlesztését, s mindenekelőtt a meglevő ipari üzemek bővítését. A múlt semmilyen ipari üzemnek nevezhető létesítményt nem hagyott örökségül a járásnak. A második világháború után három kisüzem működött a járási székhelyen. Az egyik létesítmény szesz és élesztő, valamint gyümölcs- és zöldségkonzervek készítésével foglalkozott, a másik húskonzerveket gyártott, a harmadik pedig lent dolgozott fel. Ezeket az üzemeket csak a legjobb akarat mellett lehetett gyárnak nevezni. Erősen idényjellegűek voltak, és körülbelül 100— 130 embert foglalkoztattak. Az idény végével a foglalkoztatottak száma csökkent. Ma már jő érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évben — minden közbejött nehézség ellenére — jelentős volt az előrehaladás a központilag irányított vállalatok, üzemek és ipari termelőszövetkezetek fejlesztésében járásunkban. A járási szervek tárgyalásai az egyes ipari üzemek vezetőivel is eredményt hoztak. — Ezek a tárgyalások azt a célt követték, hogy a dunaszerdahelyi Járás Iparosítását, meggyorsítsuk, és a termelőképes személyek foglalkoztatottságát megoldjuk, — mondja Öllé Gyula, a járási pártbizottság iparügyi titkára. A központilag irányított üzemek építésének előkészítése és végrehajtása a járásban a következő képet mutatja: A TESLA Praha n. v. szakágazati igazgatósága úgy döntött, hogy Dunaszerdahelyen rádiókat gyártó üzemet létesít. Az üzem építését 1971-ben kezdik meg, és teljes befejezése után mintegy 1900 személyt foglalkoztat majd. Az építkezés 90 millió korona beruházást igényel. Ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy a járás területén található ideiglenes férőhelyen minél előbb megkezdődjön a termelés. E feladat teljesítése érdekében a JNB megegyezett a Dunaszerdahelyi Járási Építőipari Vállalattal a valamikori gépesítési központ átvételének ügyében, amelynek fő épületét át lehet alakítani termelőcsarnokká a Tesla részére. A termelés ideiglenes megindulása mintegy 200 fővel növelné a foglalkoztatottak számát, ami egyben lehetőséget nyújtana a bedolgozásra és előkészítené az alkalmazottakat az épülő üzem részére. Ha a járási építőipari vállalat az építkezést ez év június végéig befejezi, úgy a termelés ez év második felében megkezdhető. A DREVINA Tunanyban működő igazgatóságával megegyezés jött létre egy famegmunkáló üzem építésére. A tanulmánytervek szerint az üzem 360 személyt foglalkoztat majd, de az alkalmazottak számát 500 főig lehetne növelni. A megegyezés szerint az üzem építését ebben az évben meg kell kezdeni és a teljes üzembehelyezés 1970 első felében történne meg. Az üzem leendő igazgatója már Dunaszerdahelyre költözött, hogy felügyeljen és szakmai tanácsokat adjon az építőknek. Folyamatban van az új PREFA építőelemkészítő üzem építése Dunaszerdahelyen. Ebbe az új üzembe lesz átcsoportosítva a termelés a város belterületéről, ahol a termelés szétaprózódott, és a munkakörülmények is mostohák voltak. Az új üzemben öszszeihasonlíthatatlanul jobbak lesznek a munkaikörülmények, és emelkedik a foglalkoztatottak száma is. Az új cukorgyár építkezésén eddig a következő építményeket és berendezéseket adták át rendeltetésüknek: 8 lakásegységet, az irodaházat, a műhelyeket és a vasúti mellékvágányt. Rövidesen átadásra kerül a szivattyúállomás is. A gyár ez év őszén megkezdi a próbaüzemelést. Bár a járásban munkaerő túlsúly mutatkozik, mégsem sikerült ezidáig teljes mértékben megoldani a munkaerő-toborzást a gyár részére. A gyárban az idény folyamán 480, máskor 226 személy kap munkát. Eddig 174 dolgozó, ebből 136 állandó munkaerő Jelentkezett felvételre. Az idénymunkások begyakorlását, betanítását sem sikerült elérni, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy része biztosította a cukorgyárat, hogy teljesíti a munkaerő toborzást. A műszaki dolgozók toborzása Is nehezen ment. A mai napig sincsenek biztosítva a következő munkaerők: • egy mérnök, cukorgyári technológus — műszakvezető, % egy gépipari középiskolát végzett személy, üzemtechnikusi beosztásra, • egy vegyipari középiskolát végzett, szintén üzemtechnikei állás betöltésére, 0 Az ügyviteli szakaszon nyitott a pénzügyi könyvelőség személyi beosztásának kérdése és az anyagi-műszaki ellátás élére a vezető, stb. A járás vezetői már hosszabb ideje tárgyalásokat folytattak egy vegyi üzem létesülésével kapcsolatban, amely Somorja mellett épülne fel. Az üzem építésének előkészítése folyamatban van. Itt hozzávetőleg 3000 ember kopna állandó munkát. Üzembővítéssel számol a somorjai KOÍATEX és a dunaszerdahelyi ÜSVIT termelőszövetkezet. A somorjai Koíatex megvásárolta a járási építőipari vállalat somorjai szociális épületét és 30 fővel emelkedett a foglalkoztatottak száma. Jelenleg folyamatban van egy tervdokumentáció jóváhagyása, amely szerint 8 millió korona ráfordítással üzemet létesítenek Somorján bőripari cikkek gyártására. Az új üzemet előreláthatólag 1969 áprilisában kezdik építeni és a munkát 1971-ben fejezik be. Ebben az üzemben 300 személyt, többnyire nőt alkalmaznak majd. A dunaszerdahelyi Űsvit termelőszövetkezet további három üzemegységet adott át rendeltetésének az elmúlt esztendőben. így a foglalkoztatottaik' száma 58 fővel emelkedett. Ebben az évben tovább folyik a nagymegyeri RAVAKO üzem bővítése. Az alkalmazottak száma 1967-hez viszonyítva 174 fővel emelkedett. Az üzemnek jelenleg hozzávetőleg 500 dolgozója van. Az üzem bővítésére az elmúlt év októberéig 4.5 millió koronát fordítottak. Növekedett a radiátorok gyártása, melyből jelenleg naponta 600 négyzetméternyit gyártanak. Űj mázolórészleget helyeztek üzembe négy kemencével. A járási iparvállalat működési körének keretein belül 1967 októberében megkezdődött egy famegmunkáló üzem építése*' 16.6 millió koronás költségvetéssel, amiből 10,9 millió korona az építkezési munkákra jut. Az üzem bútorokat gyárt és 250—270 személyt alkalmaz majd. A járási székhelyen működő konzervgyárban rekonstruálták a húsfeldolgozó részleget és ezáltal — főleg egészségi szempontból — lényegesen javult a munkaikörnyezet. Bővült az üzemrész termelése és 40 fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Elvégezték a kompótikészítö részleg újjáépítési munkáit is. Ezzel végre rendeződött a termelés eddigi, idényre történő korlátozásának, felvásárlási idényen kívüli megoldása. Annak ellenére, hogy aránylag jelentős összeget fordítottak az üzem újjáépítésére és bővítésére, meg kell állapítani, hogy a beruházási eszközöket igen elaprózták, amit azonban nem egy esetben a helyi körülmények Okoztak. A dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzem vezetőinek is vannak további jelentős tervei. Véglegesen úgy döntöttek, hogy a dunaszerdahelyi üzemegység fejlesztését nem rekonstrukciós munkákkal oldják meg, hanem egy új üzem építésével, melynek építési költsége az előzetes számítások szerint kb. 45—50 millió koronát vesz igénybe. Az új baromfifeldolgozót a dunaszerdahelyi és a komáromi járás látja majd el nyersanyaggal, vágóbaromfival. Évente 3000 tonna baromfit dolgoznak itt fel, 2000 tonna vadihús- és baromfikonzervet gyártanak és 30 millió darab étkezési tojást gyűjtenek és adnak ót a kereskedelemnek ebből az üzemből. Megépül egy 500 tonna befogadóképességű fagyasztóraktár és egy ötmillió darab befogadóképességű tojáshűtő. Ebben az új üzemben több száz dolgozó talál alkalmazásra. A projekciós előkészületeket még ebben az évben megteszik, és 1970-ben megkezdik az építkezést. A dunaszerdahelyi lenfeldolgozó 1969 áprilisában befejezi a termelőcsarnok bővítését s így további 564 négyzetméternyi területet nyernek, ahol két olyan gépet szerelnek fel, amelyek a cigarettapapír alapanyagát gyártják lenből. Továbbá olyan új gépsort állítanak üzembe, melyen kö-; tőspárgát gyártanak majd, főleg az EFSZ-ek és az állami gazdaságok részére. Ezzel az új részleggel elérik, hogy 40 fővel emelkedik a dolgozó nők száma. A mezőgazdaságban hasz-J nált magasnyomású présekhez is gyártanak majd madzagot. Ezt a termelési ágazatot Bratislavából helyezik át, ahol ezt megszüntetik. Erre a a célna egy új 1440 négyzetméteres nagyságú termelőcsarnokot építenek. Az üzemelést 1969 szeptember elsején kezdik meg. Ennek a részlegnek 80 alkalmazottra, ebből 70 nőre van szüksége. A járásban 1967-hez viszonyítva 1968-ban az iparban foglalkoztatottak száma 551 fővel nőtt. Az 1968-as évhez viszonyítva pedig a feltételezések szerint ebben az évben megközelítőleg 700 személlyel nő a foglalkoztatottak száma. A következő években (1970—1971) a központilag irányított vállalatoknál újabban feltehetően 2000 személy kapcsolódik be a termelő munkába. Az adatok összehasonlításakor — annak ellenére, hogy a járásban jelentősen bővül az ipari termelés — nyilvánvalóvá válik, hogy a produktív korban levő személyek számbeli növekedésével a kínálkozó munkaalkalmak mennyisége nincsen egyensúlyban. Ez az állapot mindaddig tart, amíg az említett Tesla üzem és a vegyipari gyár fel nem épül. A járás iparosítása minden néhézség ellenére jó úton halad. Az emberek legszélesebb rétegei bíznak abban, hogy a járás iparosításához vezető úton nem lesznek kitérők, hanem az egyenesen vezet tovább az elégséges munkalehetőség felé, és a járás dolgozóinak a közeljövőben nem kell száz kilométereket utazniuk, ha dolgozni akarnak. MOLNÁR FERENC, Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, Dunaszerdahely Rehabilitálni a kereskedelmet és bevonulni az ipari porondra A vállalatról, a vállalkozásról és a szövetkezetekről szóló törvények a szocialista vállalkozásba kívánnak életet önteni és annak állóvizét sodrásba hozni. Mindezek az intézkedések és a gazdasági irányítás új elvei igényes feladat elé állítják az EFSZ-ek tagságát, de főleg vezetőségét. Határozniuk kell afelől, hogy milyen utat választanak a kereskedelmi vállalkozás, valamint az iparosítás terén, mivel a gazdasági fejlődés mai szakaszában a csekély haszonnal járó nyersanyagtermelés mindinkább megkívánja a mezőgazdasági üzemek egy lépéssel való előrejutását. Kétszeresen vagy legalábbis fokozott mértékben kellene — a kereskedelmi vagy az ipari tevékenység szövetkezeten belüli elismerésével és annak rugalmas végzésével — a nyersanyagnak, esetleg árunak számító saját termékeket hasznosítani. Az EFSZ kereskedelmének kialakítása és fejlesztése terén a szakképviselőnek két főfeladata lehetne. A Egyik feladata szerint részt venne az állami felvásárló vállalatokkal történő szerződéskötésben, mint szakértő hozzászólna a szerződések tartalmához, nem engedné, hogy a szerződés egyoldalú legyen, hanem kikövetelné az EFSZ érdeikeit védelmező tételek szerződésbefoglalását. Terményátadáskor figyelemmel kísérné az érvényben lévő előírások, állami normáik, minőségi szabványok, felvásárlási árak betartását az átvevő részéről. Hogy ezt kvalifikáltan tehesse meg, a feladat szükségessé teszi áruminősítési szakismereteinek fejlesztését, a gabonaneműek, a vetőmagok, a zöldség, a gyümölcs, a technikai növények, a tej, az élőállatok és számtalan más termékcsoporttal kapcsolatban. Tisztában kell lennie az alapár képzésével, a felárak vagy az esetleges levonások olykor bonyodalmas előírásaival. Tökéletesen ismernie kell a mintavétel előírásait, kapcsolatot szükséges teremtenie az Állami Minőségellenőrző Szolgálat embereivel és azokat szükség esetén kihívni a helyszínre. Tanácsos lenne laboratóriumot létesíteni, esetleg a közeljövőben néhány községből kialakuló körzeteikben legalább egyet, amelyben a legszükségesebb termékminőség és tartalom vizsgálatokat el lehetne végezni. Ez hasznos lehetne az EFSZ-en belüli ellenőrzés szempontjából is, például a tej vizezésével1 kapcsolatban. A zöldség vagy a gyümölcs, de más termékek osztályozásának hiánya százezer koronás károkat okoz a szövetkezetnek, amit szintén meg lehetne akadályozni, ha ez valakinek a gondjaira lenne bízva. A tejtisztaság, vagy a zsizsiikes raktár gázozása szintén olyan gond aminek nincsen gazdája. A Másik feladata szerint a szakképviselő az állami felvásárló vállalatok, esetleg konzervgyárak által bizonyos okokból, például helyi torlódás miatt, vagy a vállalaton belüli rossz szervezés, esetleg kényelem miatt át nem vett áruk elhelyezésével lenne köteles törődni. Ez piaci áttekintést, rugalmasságot esetlegszemélyi összeköttetést kíván. A járáson kívüli áruelhelyezést lehet improvizálni, de lehet szervezetten is végezni. Hasznosnak mutatkozik az a módszer, hogy nélhány szövetkezet közös erővel és befektetéssel ipari központokban esetleg nagyobb városokban olyan üzletet nyit, amelyben egész éven át árusíthatja terményfeleslegeit. Ez lehet zöldség, gyümölcs, esetleg kolbásszá, füstöltsonkává vagy sajttá feldolgozott vagy frissen árusított sertéshús, továbbá tojás, juhsajt, palackozott bor és egyebek. A szakképviselőnek hatáskörébe tartozna az Ideiglenes standok, például gyümölcsárusító helyek létrenozása és ellátása. Nem szükséges gyakorlati példákk. 1 illusztrálni az olyan helyzetek kialakulását, amikor a szövetkezettől, vagy a szövetkezeti tagoktól nem volt hajlandó az állami felvásárló átvenni például a cseresznyét, vagy a barackot, ugyanakkor a Tátra alatti forgalmas üdülőhelyeken ez a gyümölcs hiánycikk volt. Az is előfordult, hogy az állami felvásárló raktárnoka az első minőségi osztályba tartozó barackot csak harmadosztályúként volt hajlandó átvenni. Ilyen esetekre minden községben számtalan példát tudnak felsorolni. Régebben az állami felvásárló monopol szó szerint uralta a helyzetet. Szerencsére a monopóliumok ideje lejárt és ma már mindenki szabadon és bárhol árusíthatja az árut, ha az szerződésen felüli, vagy ha azt nem volt hajlandó a felvásárló a megkötött szerződés alapján akkor átvenni, amikor azt a termelő felkínálta. Az állami felvásárló vállalatok valamelyikével le nem szerződött áruk eladására, a külföldre szállító export cégekkel köthet egyezséget a szakképviselő. Ezért fel kell vennie a kapcsolatot ezen a téren is. AZ EFSZ iparfejlesztésének terén a szakképviselőnek szintén két főfeladata lehetne. + Elsősorban keresnie kellene a lehetőséget arra, hogy az iparnak ne nyersanyagot, hanem félkészárut lehessen átadni. Ha arra mód van munkaerők szempontjából, úgy például a zöldpaprikát előkészítve, a magház kivágása után adhatná át a szövetkezet a konzervgyárnak. Munkát lelhetne szerezni a fémipari üzemekből, a faipari üzemekből. Például a zöldséges ládák összeszögelését az idősebb szövetkezeti tagok téli foglalkoztatásaként lehetne végezni. Vállalni lehetne a jabloneci üzem részére gyöngyfűzést, fajátékok összeragasztását. festését vagy műanyag hajasbabák összeszerelését, népművészeti cikkek készítését, egyszerűbb bőráruk készítését, drótkerítéshez fémkeret készítést stb. stb. + Másodsorban saját ipari létesítmények kialakításán kellene fáradoznia. Számításba Jöhetnek kisebb műanyagfeldolgozó üzemek, gyümölcsaszalók, baromfifeldolgozók, gyümölcslé készítők, hagyma vagy fokhagyma szárítók esetleg őrlők, malmok, szeszfőzdék, kisvágóhidak egy vagy néhány község részére, saját zöldséigesláda készítő üzemek, jól felszerelt gépjavító üzemek, hordókészítő üzemek, kaptárkészítő üzemek, háztáji tyúk-, vagy nyúlketrec készítő üzemek, drótszövő üzemek, téglaégető, homok- vagy kőfejtő üzemek stb. Létesíthetők szövetkezeti pékségek, vendéglátóipar! üzemek, borpalackozók, nádfeldolgozók, műanyagvagy papírgöngyöleg készítő üzemek, konzervkészítő üzemek és hasonlók. Több szövetkezet, mondjuk 200—300 EFSZ együttműködésével, részvénytársasági alapon cementgyárat lehetne létesíteni, amit az állam szívesen támogatna. Legfontosabbb lenne azonban minél több hütőházat létesíteni, hogy az egyes gyümölcsféleségeket ne idényben legyen kénytelen az EFSZ alacsony áron eladni, hanem télen, amikor kétszeres árat lehet elérni, miközben az üzemi költség kilónként mindössze 0,20—0,40 koronára rúg. Határtalanul sok lehetőség van ipari, vagy azzal kapcsolatos tevékenységre az EFSZ-ekben, csak meg kell találni azt az ügyes embert, akinek érzéke van a munkaalkalmaik felkutatására. Az is elképzelhető, hogy több EFSZ-nek közös kereske delem- és iparfejlesztési szakképvise lője lenne, ami mindig a helyi körül ményektöl függ. Egy azonban kétség télén, mégpedig az, hogy a közeljövő ben rehabilitálni kell a kereskedelmet és akármilyen szerényen is de bevonulni az ipari porondra. E nélkül ma már nem lehet elképzelni az EFSZ-ek további sikeres fejlődését. KUCSERA SZILÁRD SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969, április 5, Igenám, csakhogy ezidáig elenyé- 1 szően csekély azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyekben az újabban adódó lehetőségeikre gondoltak volna, illetőleg ezeket kihasználnák. Ennek egyik fő okát kutatva rájövünk, hogy míg az anyagellátás, gépalkatrész beszerzés feladatainak betöltésére csekély kivétellel minden szövetkezetben van felelős megbízott, addig a saját szövetkezeti kereskedelem és iparfejlesztés feladatainak ellátását egyáltalán senki sem végzi. Vagy ha kivételesen megbíznak valakit e feladatkör végzésével, azt csak számos más, fontosabbnak tartott feladatok mellett, mellékesen intézi az illető, legtöbb esetben a feladatokkal különben is agyonterhelt elnök. A fejlődés magával hozta annak szükségességét, hogy az EFSZ-ek nagy átteklntésű, gyors határozó képességű, rugalmas, szervezőképes egyéneket kutassanak fel és bízzanak meg a kereskedelmi és iparfejlesztési ügyek végzésével. Mi tartozhatna a kereskedelem- és iparfejlesztési szakképviselő munkakörébe? Ezt a helyi körülményeknek megfelelően kell meghatározni, de ötletszerűen, néhány javaslattal szolgálhatok.
