Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-05 / 14. szám
kisállattenyésztés. A VÍZ BEN HAL EN KACSA Néhány évvel ezelőtt Magyarországon még kétféle pecsenyekacsa nevelési módszerről lehetett beszélni: a szárazról és a halastaviról. Manapság lényegében már csak az utóbbi nevelési módszer folyik, mert a halastavakon tartott kacsák tolla, húsrrinősége magasan fölötte áll a szárazon neveltekének s gazdaságosabb is. A barom* fíipar ugyanis a tollal dúsan benőtt, minimális zsírréteggel rendelkező kacsát igényli, amely ráadásul 50 napos kor előtt éri el a szükséges élősúlyt, a 2,2—2,4 kg-ot. E feltételeknek a tavi kacsa felel meg legjobban s ezért a magyar baromfiipar számára úgyszólván az összes pecsenyekacsát néhány halastóval rendelkező állami gazdaság és termelőszövetkezet állítja elő. A tavi kacsatartás nemcsak önmagában gazdaságos, a tó abszolút kihasználása — hal és kacsa húshozama együttesen is fokozódik. A kacsanevelésnek a halhozamra való hatása tisztázására több kísérletét állították már be. Az egyik — három esztendeig tartott — a következőket mutatta: 1 kg hal- Egy kát. hold húshozama húsra eső ősz- A húshozam Év keményí- hal kacsa szesen növekedése nozam kg/Kh tfl érték----------------------------------------<ft-ban kg kg db kg kg 1962 — 83 2,5 254 — — 254 100 1964 1965 123 2,4 339 68 156 495 195 1966 203 1,9 373 82 189 562 221 Ügyeljünk a baromfiak egészségére Ez persze nem véletlen. A kacsa sokféle táplálóanyagot talál a tóban, viszont az etetőkből lehulló kacsatakarmány nem vész kárba, mert a halak fogyasztják el. A kacsák ezenkívül elvégzik a tavak trágyázását, mégpedig trágya-, munkabér és szállítási költség nélkül. A tavi k'icsatartásnak is többféle hívei. Mégis, mintha az úszóetetők és etető-szigetek használata lenne a célszerűbb. Ez esetbén ugyanis nem rongálják a tópartot a kacsák, másrészt — mivel egész nap a vizen úszkálnak — trágyájuk egyenletesen szóródik a vízbe. A tavi kacsatartás eredményessége snknt Javult az elmúlt években. 1962 Pecsenyekacsák a hortobágyi halastavon csa Jut átlagosan, de optimálisnak — a trágyahatás miatt — a 200-at tartják. A kacsatartással foglalkozó halastavi gazdaságokban kitűnő a nevelőépületek kihasználása: ősztől tavaszig pecsenyecsirkét nevelnek a fűthető épületekben. 1968-ban csaknem hárommillió pecsenyekacsát állít elő ily módon mindössze 14 kacsatenyésztő gazdaság és ez nemcsak nekik nagyon gazdaságos, hanem a baromfiiparnak is: kevés helyről nagy mennyiségű, egyöntetű, kifogástalan minőségű áruhoz Jut. Dr. Conda Irén anrár :i6rnHk Parti etetőhely a Hortobágyon módozata van. Általános, hogy a naposkacsákat két-három hétig fűtött előnevelőkben tartják. Egyhetes kor után azonban — jó időjárás esetén — a betonozott kifutókra is kiengedik őket. Általában háromhetes korukban kerülnek a tavakra s ott maradnak, míg meg nem nőnek. A tavi etetésnek két fő formája alakult ki. Vagy a parton etetik a kacsákat, vagy a vizen elhelyezett úszó etetőkből, etető-szigetekről. Mindkét módszernek vennék és 1967 között a törzsállományok tojáshozama 119-ről 225-re nőtt. 1962- ben egy tojó után 74, 1967-ben 84 kiskacsát keltettek ki. Egy kiló élősúly előállításához a korábbi időszakban 4,1 kg takarmányt, a későbbiben 3,37 kg-ot használtak fel. Ez idő alatt az átlagsúly 2,33 kg-ról 2,46 kg-ra nőtt, a nevelési napok száma viszont 54-ről 49-re csökkent. Korábban nem mertek nagyobb létszámú kacsát elhelyezni evv hnldn'd tavon id'm már 113 ka-Nöoendékkacsák a biharugrai halasi tavi gazdaság nevelőépületei körül A baromfiak számára fontos, hogy olyan életkörülményeket teremtsünk, amelyek egészségüket megőrizve biztosítják az állandó növekedést, illetve a tojástermelést. Az egészséges környezet sok mindentől függ. Például nem szabad megengednünk, hogy a baromfi a trágyatelepen kapirgáljon, mert ez sok betegség előidézője lehet. Biztosítsunk sziámiikra homok, vagy hamufürdőt. Ha észrevesszük, hogy az állatokat élősködők izgatják, keverjünk a homokfürdőbe mészport. Az ivóvíz tisztaságáról, frisseségéről sem szabad megfeledkezni. Téli időben langyos vizet, míg nyáron naponként többszőr friss ivóvizet adjunk az állatoknak. Tanácsos itatóedényt hetenként legalább egyszer fertőtleníteni. A takarmányból sose hiányozzanak a fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok. A dohos, penészes, rothadó vagy romlott táplálék emésztési zavarokat okoz, s ez az állat pusztulásához is vezethet. A baromfi nem szereti az egyoldalú táplálkozást. Ha hosszabb időn keresztül egyféle takarmánnyal etetjük, például csak kukoricával, árpával, hozzá sem nyúl a takarmányhoz, inkább éhezik. Az állatok egészségét rendszerint a paratífusz, gümőkór, baromfikolera és különböző baktériumok veszélyeztetik. Ezeknél kisebbek a vírusok, amelyek a baromfivész, diftéria, fertőző bénulás okozói. Fiatal baromfinál a betegség a fehérhasmenés, baromfivész, kolera, paratífusz formájában Jelentkezik. Ennek megelőzése érdekében fertőtlenítőszerként a mészport, friss mésztejet használhatjuk. Mészporral hintsük be az ürülékfelfogót, ülőrudakat, sőt a homokfürdőbe és a tojófészekbe is hinthetünk kisebb menynyiségű mészport. Friss mésztejjel meszeljük, vagy permetezzük az ólakat. Ajánlatos a régebbi meszet hatásos vegyszerekkel keverni: 5:10 arányban kreolinformalin, lizol, klórmész, odoform stb. A klórmész gyorsan bomlik és Ihatása is rövid ideig tart, ezért szokták a mésztejbe keverni. Hasznos fertőtlenítőszer a formalin is. A formaldehid facsaró illatú gáz, erősen ingerli a szem és légzőszerveket. Formalingázt úgy nyerünk, ha egyharmad hipermangánt kétharmad formalinnal fémedénybe összekeverünk. A gáz a fal, mennyezet, padlózat legkisebb részeibe is behatol. Legalább két óráig hagyjuk az edényt a zárt ólban, majd alaposan szellőztessünk ki. A lizol kreolinodoform oldat alakjában vásárolható, melyből 2—3 százalékos oldatot készítenek. Kitűnő fertőtlenítő szer, de a használati utasítást minden esetben tartsuk be. Kísérjük figyelemmel a baromfiak viselkedését. Ha észrevesszük, Ihögy az állat bágyadt, kedvetlen, tollazata borzolt, taréja kékül, bélhurutos betegségre következtethetünk, melyek közül leggyakoribb a nátha, bélhurut, külső élősködők, a kis- és nagy óvantag, meszes láb, a bél- és galandféreg, fertőző baromfivész, diftéria, himlő, gümőkór, bénulás, paratífusz és kolera. Amikor a baromfi orrnyílásán vizenyős váladék távozik, mely később beszárad, az orrnyílás beragad, szörtyögő, sípoló hangot adva, nyitott csőrrel a száján lélegzik, sokszor a szem megdagad, kidülled, az állat nem eszik, állandóan soványodik, baromfinátha lépett fel, amit fázás idézett elő. Ilyen esetben különítsük el az állatot, és lehetőleg lágy eleséggel etessük. Az orrnyílásokat többször mossuik ki langyos kamillafőzettel, vagy kétszázalékos borvízzel, majd ötszázalékos bőrkenőccsel kenjük be. Gondos ápolás mellett a baromfi ezt a betegséget két-három hét alatt kiheverheti. Azonban ha a fejen duzzanatot veszünk észre, kevés a remény a gyógyulásra, vágjuk le az állatot. A bélhurutos baromfit válasszuk külön, éhgyomorra reszelt fokhagymát, a takarmányába faszenet keverjünk. A fokhagymából galacsint készítünk s úgy adjuk a csőrébe, ugyanakkor az ivóvízbe egy-két százalékos zöldgálícot adunk. Az itaóedényt naponta tisztítjuk, fertőtlenítjük. Az ürüléket mészporral hintsük be és naponta távolítsuk el. Ha két-három nap alatt javulás nem tapasztalható, úgy vágjuk le a baromfit. A kis óvantag éjjel támad. Átszúrja a bőrt, s az állat vérét szívja. Nappal repedésekben, hézagokban, a fészekben húzódik meg. Számos esetben ez a féreg az oka, hogy a tyúkok inkább a saabadhan, a fákon alszanak, mint óljaikban. Ha észrevesszük Jelenlétét, az ólat 50 százalékos petróleum, 30 százalékos karbolin, 20 százalékos karbolsav keverékkel permetezzük, a fészkeket pedig égessük el. Megjegyzendő, hogy a kis óvantag hónapokig kibírja élelem, táplálék nélkül. A nagy óvantag a baromfi testén futkos, nyugtalanítja az állatot és tollazatát is kikezdi. Ily esetben a baromfit szórjuk be féregölő vegyszerrel, s ebből tegyünk a porfürdőbe és a fészekbe is. Az eredményes baromfinevelés megköveteli a sokrétű gondoskodást, mely egyrészt a takarmányozás, másrészt a betegségek megelőzésében Jut kifejezésre. —nj— BIZTOS PENZFORRUS Beton lábazata etetöhely a biharugrai halastavon Ezt a megállapítást tette az amerikai dr. Róbert W. Keirs, az Amdal Co. állategészségügyi kutatócsoportjának tagja. Az Amerikában gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a pulykatenyésztésben a legnagyobb kárt okozó betegség a kolera. Dr. Keirs szerint a kolera okozta gazdasági veszteségek biztonsággal még ma sem kerülhetők el. A legjobb védekezési módszernek tartja, ha immunizáló baktérinkészítménnyel látják el az állományt kétszer egymás után, négy-hat heti időközben. Ha a betegség mégis felütné a fejét, azonnal antibiotikum kezelést és nagyobb adagú bakterin adagolást ajánl injekció formájában. A gyógyszerek etetését vagy itatását azért nem ajánlják, mert a beteg állatok már keveset esznek és isznak. 0 FÖLDMŰVES 1969. április 5. A pulykákat megbetegítő gramnegatfv baktérium (Pasteurella múltoddá) megtelepszik számos melegvérű állatban, fgy háziállatokban, szárnyasokban, rágcsálókban és vadmadarakban is. Ennek folytán a kórokozó bármely pulykatenyésztő területen állandóan jelenlevőnek tekinthető. Nagy veszélyt okoz a baktériumnak az a tulajdonsága, hogy ha fogékony állatban megtelepszik, viruienciája megnő, és a virulensebb, elszaporodott kórokozó a relatíve ellenállóképességgel felvértezett állatot is meghetegítheti. Az elhullás elérheti a 20 %-ot és megbetegíti a többi 80 °/o-ot is, amely átvészeli ugyan a betegséget, de immunitásra nem lehet számítani. Dr. Keirs szerint a pulykák sokkal érzékenyebbek a kolera iránt, mint a tyúkfélék. Csupán 250 baktérium elegendő egy pulyka megöléséhez s ugyanabból a baktériumtörzsből 10 millió képes egy tyúkot megölni. A búcsí szövetkezetben hagyománya van a baromfitenyésztésnek. Retkes Lajos elnök szavai szerint a tyúktartás egyidős a szövetkezettel. Sőt, még régebbi, hiszen azelőtt is szép tenyészetek voltak a községben. Igen ám, de a mai baromfitenyésztés színvonala közelről sem olyan, mint a múltban, annál inkább, mivel a szövetkezet tejre, tojásra és választott malac előállítására szakosította termelését. Ennek megfelelően építettek tojóházakat — részben újat, részben régi épületek átalakításával. Amíg 1961-ben 2800 tyúkkal vesződtek, addig tavaly 16 359 állatot tartottak nyilván. Érdemes megfigyelni, hogy Búcson milyen tapasztalatokat szereztek a tojástermelés szakaszán az elmúlt nyolc esztendőben. Az első években külterjes termelési viszonyok között ráfizetéssel Járt a tojástermelés. Például 1962-ben 0,39 kg abrakfogyasztás mellett egy korona három fillérbe került egy-egy tojás előállítása, ugyanakkor a felvásárlók 97 fillért adtak darabjáért. Tavaly 0,25 kg abrakra volt szükség és 57 fillérbe került egy tojás termelése. A nyolc évet tekintve 1967-ben születtek kimagasló eredmények. Ekkor a tenyésztésben levő 13 ezer tyúk évi tojásátlaga 230 darabra rúgott. A magas tojásátlag Jóvoltából egy-egy tojás önköltsége 53 fillér, az abrakfelhasználás pedig 0,23 kg volt. Az évi hozam átlagát döntően befolyásolta az a tény, hogy egy átalakított épületben 3500 darab Nick-Chlck fajta tyúkállomány évi átlagos tojáshozama elérte a 268 darabot. Ezt az országos méretben is kiváló eredményt nem a drága pénzen megépített tojópavilonokban, hanem az egyik istálló padlásterében érték el. Amíg a hatezres tojócsarnok felépítése 580 ezer koronába került, addig az istállópadlás átalakítása csupán 35 ezer koronát emésztett fel. A ventiláciős berendezésen kívül minden egyéb technológia alkalmazása nélkül rekord eredmény született. Ebből az a tanulság, hogy a meglevő tojóházak még mindig nem töltik be maradéktalanul küldetésüket. Igaz ugyan — s ezt a búcsiak példája is igazolja —, hogy az állatok gondozásán is sok múlik. Például a kettes számú tojőházban 198, míg az elsőben 227 darab volt az évi tojáshozam. Egyébként a terv szerint tyúkonként 210 tojást kell az állatgondozóknak elérniük. Ezen felül tojásonként tíz fillér prémiumra tarthatnak számot. A tojóházakban négy személy két műszakban dolgozik. Ez Jól bevált, mivel a családos anyák otthon is nyugodtan elvégezhetik munkájukat. Örvendetes, hogy a két műszak ellenére is nagyon magasra rúg az állatgondozók egy főre eső termelési összege. Tavaly például egy-egy személyre 242 ezer 294 tojás termelése Jutott, mely pénzben kb. ugyanekkora összeget Jelent. Természetes, hogy az asszonyok a kitermelt értéknek megfelelően megkapták Jutalmukat. Bajkai Júlia például 24 ezer 485 koronát, míg Papp Júlia 29 ezer 842 koronát keresett az elmúlt esztendőben. Ami a baromfitenyésztést illeti, 3,5 millióval Járult hozzá az összbevételekhez. A szakosításból eredő tej* és tojástermelés Jótékonyan meggyorsította a közös pénzforrását. Ugyanis amit ma takarmányértékben feletetnek az állatokkal, az másnap tej- és tojás formájában visszatérül. Emellett állandó és egyenletes a bevétel, mely havonként mintegy hatszázezer koronára tehető. Ez pedig a havi munkabérek fedezésére éppen elegendő. A jövőt illetően további épületek átalakításával mintegy 25 ezer darabra növelik a tyúkok számát. Az intenzív tojófajtákat tekintve gyümölcsöző öszszeköttetései vannak a magyarországi Boly-i és a Bábolnai Állami Gazdaságokkal, ahonnan naposcsibéket vásárolnak. Idén például a Komáromi Felvásárló Üzem baromfivállalatának engedélyével Bábolnáról 18 ezer Nick- Chick, míg Bolyról 10 ezer Shaver hibridcsirkét vásárolnak. Amíg kiváló hibridekhez jut a szövetkezet, ez nem mondható teljes egészében a takarmányról. Ugyanis tapasztalatok bizonyítják, hogy a Brnóból kapott szemcsézett (granulált] takarmánytól 10—12 százalékkal nagyobb tojáshozam mint a bajcsi és az ócsai takarmánykeverőkből származott dercés tyúktáptől, bár Jő lehet, hogy a szükséges tápanyagok az utóbbiban is megtalálhatók. Száz szónak is egy a vége, a búcsiak a szakosítás keretében megtalálták számításukat a tojástermeiésben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy évrőlévre fejlesztik ezt az üzemágat, mely nemcsak állandó munkát ad a közös női dolgozóinak, de tetemes összeget hoz mind a szövetkezet, mind az állatgondozók házához. (sándor)' A PULYKÁK ÉRZÉKENYEBBEK A BAROMFIKOLERA IRÁNT
