Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 14. szám

TERMELÉSI TAPASZTALATOK

Vegyük igénybe a gépállomások segítségét

A MŰSZAKI KARBANTARTÁS ÉS A JAVÍTÁSOK MEGSZERVEZÉSE A SZÖVETKEZETEKBEN,

VALAMINT AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN

A műszaki karbantartás, a gépek, valamint az állattenyésztésben alkalmazott berendezések Javítása alatt szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkon azoknak a legkedvezőbb szervezési-, műszaki-, anyagi-, káder- és szállítói-fogyasztói kapcsolatoknak és feltételeknek kialakítását értjük, amelyek által a gépek és berendezések kellő műszaki színvonalát biztosíthatlak, célszerűen kihasználhatjuk. A Javító szolgáltatások szervezési biztosításának egyik alapfeltétele mezőgaz* dasági üzemeinkben mindenekelőtt az állattenyésztés nagysága és Jellege, a gépesítés foka, a kezelő személyzet szakmai képzettsége, a műhelyek berendezése és felszerelése, a pótalkatrész-ellátás és még több más tényező.

Az állattenyésztés Jelenlegi műszaki színvonala és a munkafolyamatok gépesítési foka azonban azt mutatja, hogy az 1230—1500 hektárt meghaladó mezőgazdasági földterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemeknek feltétlenül kellene egy képzett gépjavító az állattenyésztés gépi berendezéseinek javítására, valamint egy villanyszerelő is. A mezőgazdasági üzemek nagyságának Jelenlegi terjedelme a valóságban azonban zömével, különösen a közép- és a kelet-szlovákiai kerületben 500—700 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkeznek, nem lennének kellőképpen kihasználva és a javítás, valamint a karbantartás költségei jelentősen befolyásolnák a termelést. Az ilyen kiterjedésű földterületen gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek mérlegelniük kell, hogy műszaki felkészültsége szerint milyen mértékben végzi majd maga a műszaki karbantartást és Javításokat, és mennyiben veszi igénybe a gőpállo* más szolgáltatásait.

A kisebb és a középnagy (800—1000 ha mezőgazdasági földalappal rendelkező) mezőgazdasági üzemekben az eddigi tapasztalatok alapján a legmegfelelőbbnek mutatkozik a napi', heti és havi műszaki karbantartás biztosítása saját költségben a gép kezelői által, illetve az állattenyésztés gépi berendezéseinek karbantartója által és az igényesebb műszaki karban* tartást (negyedévenként és az ellen* őrző karbantartást), a közép- és generáljavítást szerződéses alapon a gépállomás biztosítaná.- Az olyan mezőgazdasági üzemekben, amelyeknek nincs képzett gépjavítójuk és karbantartójuk, a műszaki karbantartást és a javításokat ajánlatos átalányban kiegyenlítve a gépállomáson végeztetni.

Az állami gazdaságokon a műszaki

A burgonyavész elleni védekezés helikopterrel

Nyilvánvaló, hogy a repülőgépes permetezés sokkal előnyösebb, mint a földről végzett permetezések. A repülőgép elvégzi a permetezést olyan esetben is, amikor a talaj állapota nem teszi lehetővé, hogy földi gépeket használjunk. Kétségtelen, hogy a helikopter alkalmazása nagy beruházást igényel, azonban gazdaságosabban alkalmazható. Skóciában a repülőgépes permetezés alkalmazásakor több probléma merül fel, mivel az időjárási viszonyok gyakran változnak.

(Agric. Aviation)

A zöldzab tápanyagbozama

Külföldön arra mutatnak rá, hogy a zabot célszerű és gazdaságos zöldtakarmánynak termeszteni. Ilyen módon másodterményként is beiktatható. A zab zölden, bugal.ányás után kaszálva 630—720 kg nyersfehérjét és 3150—3600 kg keményitőértéket terem hektáronként. Így tápanyaghozama csaknem kétszer annyi, mintha szemnek termesztenék. A zöldzab közvetlenül is jól takarmányozható, jól silózható: szénakészítésre viszont kevésbé alkalmas.

karbantartást, az állattenyésztés gépi berendezéseinek javítását és az elektromos berendezések karbantartását, legcélszerűbb a saját Javítócsoporttal elvégeztetni, amelyet az idő-ütemterv, valamint a műszaki karbantartás és a javítások sürgőssége szerint végeznék el ezt a munkát az állami gazdaság egyes osztályain és farmjain.

A gépek üzembehelyezése

A gépeket csupán a velük dolgozó alkalmazottak kellő kioktatása után lehet üzembehelyezni. Minden egyes gép üzembehelyezésekor jelen kell lennie annak a dolgozónak, aki átveszi a gép kezelését, továbbá a karbantartó, a munkabiztonsági technikusnak és annak a műszaki dolgozónak, aki a gépet átadja.

A gépet jegyzőkönyvileg adják át, amelyben az átvevő aláírásával igazolja, hogy kioktatták a gép kezeléséről, karbantartásáról és a biztonsági előírások betartásáról. Az új gépek üzembehelyezésekor be kell vezetni a gép befuttatását. A gép befuttatásakor a következő elveket kell szem előtt tartani:

a) nem szabad a gépet, illetve gépi berendezést maximális teljesítménnyel üzemeltetni, hanem a gyártó utasítása szerint fokozatosan kell megterhelni;

b) a kenési helyeket — csapágya* kát, dörzsfelületeket, fogaskerekeket stb. — a gép befuttatása idején gyakrabban és jobban kell kenni olajjal vagy egyéb zsiradékkal, mint ahogy azt a gyártó cég által kidolgozott ke* nési terv előírja;

c) az egyes gépek és berendezések áttételeiben az olajcserét ilejében kell elvégezni és a friss olaj feltöltése előtt az áttételi művet öblítő olajjal átöblíténi;

d) befulladásuk idején a gépeket és berendezéseket állandóan és alaposan ellenőrizni, és fokozott figyelmet szentelni a kenésre szoruló és áttételi alkatrészeknek, hogy üzemelés közben nem melegszenek-e át túlságosan.

Az állattenyésztésben használatos gépek és gépi berendezések jó műszaki állapotának és tökéletes kihasználásának záloga elsősorban a helyes és szakszerű kezelés, valamint gondozás az üzemelés idején. Még mielőtt a gépet, illetve berendezést üzembe helyeznék, a kezelő személyzetet aprólékosan meg kell ismertetni a helyes kezelés, gondozás, karbantartás, a biztonsági előírások és a berendezés gazdaságos kihasználásának elveivel. A gép és a. berendezés nyilvántartása és pontos ellenőrzése üzembehelyezésétől kezdve a napi és heti karbantartás minőségének és el* végzésének ellenőrzése elősegíti felsőbb fokú (havi, negyedévi és ellen* őrző) műszaki karbantartás; a javítások (közép- és generál javítás) céltudatos tervezgetését és jó minőségű elvégzését a kellő időpontban.

A műszaki karbantartás egyes foko* zatainak elvégzését az egyes gépek és az állattenyésztésben használt gépi berendezések fajtái és típusai szerint

a műszaki igényességeket, a munkaműveletek terjedelmét és jellegét tekintve két fokozatba tagoljuk, éspedig:

az alacsonyabb fokozatra, amelybe a napi és a heti műszaki karbantartást sorolják; ezt nagyobbára a kezelő személyzet végzi és

a felsőbb fokozatra, amelybe tartozik a havi műszaki karbantartás a negyedévi és ellenőrző műszaki karbantartás; a munkákat a szakképzett karbantartók és villanyszerelők végzik.

A műszaki karbantartás egyes fokozatai. éspedig elsősorban a heti és az ellenőrző karbantartás elvégzésének terjedelme, a legtöbb esetben a mezőgazdasági üzemben uralkodó körülményektől és a karbantartás szervezési biztosításától függ. amelyet az üzem nagysága, különösen az állattenyésztés terjedelme és a gépesítés foka, a gépkezelő személyzet és a karbantartók szakképzettsége, a mű hely felszerelése, a gépállomás szolgáltatásainak minősége stb. befolyásolja.

Az állattenyésztés nagyobb fokú gépesitésekor, és kellő számú karbantartó, valamint villanyszerelő alkalmazásakor célszerűbbnek mutatkozik, ha a gépkezelő személyzet csupán a naponkénti műszaki karbantartást végezné el, a heti és a műszaki karbantartás felsőbb fokozatait a karbantartók és a villanyszerelők végezzék (különösen a negyedévi és az ellenőrző karbantartást). Az ellenőrző műszaki karbantartás elvégzését azonban ilyen feltételek mellett saját erejéből a mezőgazdasági üzemnek alaposan meg kell fontolnia. Figyelembe kell vennie különösen a karbantartók szakmai színvonalát, képzettségét és azt a tényt, nem előnyösebb e, ha ezt az igényes feladatot a gépállomásra bíznák.

Az állattenyésztés gépesítésében alacsonyabb színvonalon álló mezőgazdasági üzemekben a műszaki karbantartás elvégzésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a gépkezelő személyzet szakmai képzettségére (hogy képesek legyenek elvégezni a napi és a heti műszaki karbantartást), és a karbantartás felsőbb fokozatainak megvalósítását a karbantartók szakmai tudásától és számától függően a gépállomás szolgáltatásainak igénybevételével kell megoldani. Ahol a feltételek nem kedvezőek, különösen a kisebb mezőgazdasági üzemekben és ott, ahol az állattenyésztés gépesítésének foka alacsony, helyesebb a műszaki karbantartást teljes egészében a gépállomás szakembereire bízni, és ellenértékét átalányban kifizetni.

A gépek és az állattenyésztés gépi berendezése, az elektromos berendezések Javítására ugyanazok az elvek érvényesek, mint a műszaki karbantartás elvégzésére. Az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok és eredmények azonban azt mutatják, hogy a javítások, elsősorban a generáljavítások, de a folyamatos Javítások elvégzését a Jelenlegi helyzetre és adottságokra tekintettel a gépállomás szolgálatainak igénybevételével kell megoldani, mivel a gépállomás-káderek és az anyagellátás szempontjából is e feladat elvégzésére Jól felkészültek.

STANISLAV PROKES mérnök

Pusztulásnak indult völgyrészlet

április, az erdők hónapja

Az év negyedik hónapját az erdők hőnapjává nyilvánították. Különös — kérdezhetné valaki —, hát rászorul az erdő arra, hogy védjük? És ha igen, akkor rögtön meg is kérdezhetjük, hogy mi, vagy ki ellen védelmezzük’. Hiszen ahová az ember eddig a lábát betette, azon a tájon, földrészen, kisebb vagy nagyobb területen, nem hogy védte volna, hanem inkább mindenütt átalakította őserdeit. Ez a küzdelem folyik ma is az ember és a természet között általában.

Köztársaságunk erdei 4 295 000 hektárt ölelnek fel, ami az összterület 35 %-ának felel meg. Mindamellett csínján kell bánnunk fakészleteinkkel, mert a régebbi tőkés, rablógazdálkodás, az országbitorlók kíméletlen kizsákmányolása és a fröntátvonulás érzékenyen sújtotta erdőgazdaságunkat. Ma már 90 °/o-ban állami szocialista szektor gondozza erdeinket, 7 %-ban az EFSZ-ek és csak 3 % maradt egyéni gazdálkodásban. Ebben látjuk biztosítékát a rendszeres és tervszerű fásításnak, erdőtelepítésnek.

Erdőállományunkban minden figyelmeztetés ellenére sok kárt okoz —■ főleg egyes szlovákiai körzetekben — a csordák legeltetése tiltott részlegekben, az erdei vad túlságos, hasznot nem hajtó elszaporodása vagy gondozásának elhanyagolása.

A tavasz beköszöntővel országszerte megkezdődött erdőszéll égetések nyomán keletkező erdőtüzek helyenként súlyos népgazdasági kért okoztak az utóbbi éveikben. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívta ezért a lakosság figyelmét, hogy az erdő szélétől — még szélcsendben is — csak 100 méteres távolságon túl szabad tüzet gyújtani és a tüzet állandó felügyelet alatt kell tartani. Szeles időben erdő közelében a tűzgyújtás tilos. A kirándulók erdőben tüzet csak a kijelölt helyen és csak megfelelő óvintézkedések mellett gyújtsanak, égő gyufát, cigarettavéget ne dobjanak el, mert a száraz avar könnyen gyullad, s az erdőtüzek szinte pótolhatatlan károkat okozhatnak. A nemzeti vagyon szervezett Védelmének szükségességét bizonyítja az a valóság is, hogy a statisztikai adatok szerint 1964-ben — „átlagos évben" — Csehszlovákiában 775 erdőtűz keletkezett, több mint 6 millió korona kárt okozva. Az említett évben csaknem 1600 hektárnyi erdő égett le. A legtöbb erdőtűz szombaton és vasárnap volt, amikor a dolgozók tömegesen rándulnak ki a természetbe. Csupán a dohányosok 103 erdőtüzet és ezzel az anyagi kár egyharmadát okozták. Úgyszintén tavaly a viharok 8,5 millió köbméter fát^ döntöttek ki, ami az évi fakitermelés 70 százalékának felel meg. Ehhez hozzájárult még a szúfélék és egyéb kártevők fokozott elszaporodásának veszélye is.

Mindezek és egyéb hibáik következtében szükségessé vált a fával való ésszerű, takarékos gazdálkodás, melynek már a fűrészipari üzemeknél kell kezdődnie. Hogy faigényünk a jelenleginél nagyobb százalékban legyen biztosítható, elsősorban azt kell elérni, hogy erdeinkben több faanyag nőjön, mint amennyit a fakitermelés keretterve előirányoz. Tehát több fásított területre van szükség, és arra is, (hogy erdőgazdaságaink főleg a gyorsannövő és Jóminőséget adó fafajok telepítésével foglalkozzanak. Tekintettel a még mindig mutatkozó munkaerőhiányra, brigádmunkásokat, háztartásbeli nőket, nyugdíjasokat és fiatalokat kell toboroznunk, hogy megbirkózzunk a kitűzött feladatokkal. A lehetőségekhez mérten tevékenyen járuljunk hozzá az erdőgazdaságok munkájának elvégzéséhez, főként a fásítás terén, erdőink szépségének és gazdaságának népszerűsítése által.

Április, az erdők hónapja figyelmeztet erre, mert az erdőgazdálkodás és a fakitermelés népgazdaságunk egyik legfontosabb ágazatát képezi.

Az erdő közvagyon. Szívesen sétálunk egyet árnyékos, üde illatú utain. Az erdőkre ezért necsak áprilisban gondoljunk. Védjük, gondozzuk egész éven át. MATISZ GYULA

A természet rajongója

Rövid, türelmetlennek hangzó kopogás után szinte beperdül szobámba lapunk külső munkatársa, Matisz Gyula elvtárs. Rég ismerjük egymást, a természet szeretete erős szálakkal összefűzött bennünket. Csakhogy ő a régi generáció gyermeke, s egy hosszú emberöltő munkássága van mögötte.

Elnézegetem ezt a tűz-vér embert, s csodálom frisseségét, energiáját, Arcáról percre sem tűnik a mosoly. Kifogyhatatlan a tréfából, talpraesett megjegyzéseiből. Olybá tűnik, most kissé megváltozott viselkedése, magatartása. Észreveszem, fontos közölnivalója van számomra. Bíztatom, mondja el, ami a szívét nyomja.

Előveszi zsebkendőjét, s megtöri! izzadtságcseppektől fénylő homlokát. Kezével oly mozdulatot tesz, semmiség az egész, csupán néhány percre meglátó jatott. Szemeiből azonban most olvasok. Kis hallgatás után elárulja titkát:

„Most, áprilisban zárul fölöttem háromnegyed évszázad. Betöltőm a

hetvenötödik életévemet. Ebből az Időből fél évszázadot a természet védelmére áldoztam. A múlt században született természetvédelmi eszmék megvalósításán, továbbfejlesztésén fáradoztam. Nevemhez fűződik a Tátrai Nemzeti Park létesítése (19481, Szlovákia első természetvédelmi törvényének megjelenése (1955), a száznál több rezervátum és védett terület megszervezése, a kiveszőben levő növény- és állatvilág értékes példányainak védelmére szóló rendeletek kiadása, a barlangok védelme, a természetvédelmi intézetek és kutatóállomások létrehozása, valamint számos intézmény alapítása.

Idős barátunk rövid idő alatt áttekintést ad munkájáról, múltjáról. Átszellemült arcán látszik, mindmáig híven őrzi azon eseményeik emlékeit, amelyeknek immár húsz éve részese, intézője volt. Az eddigieknél is nagyobb tiszteletet ébreszt bennem múltja, mozgékonysága, friss észjárása. Ez arra késztet, megkérdezzem, mi a titka, hogy hetvenöt évesen ily fiatalos lendülettel, sokrétű tevékenységet folytat ahelyett, hogy gond nélkül töltené nyugdíjas éveit.

„Hosszú évek során rájöttem, hogy az állandó munka fiatalít. Úgymond nem ér rá az ember megöregedni. A tétlenség viszont mindannyiszor letör, úgy érzem, öregít. Jelenleg továbbra is természetvédelmi kérdésekkel foglalkozom a legszívesebben. Árgus szemekkel figyelem mindazokat a megoldásra váró feladatokat, amelyek régóta nyugtalanítanak és élnek bennem. Ha alkalmam adódik, szerény Javaslataimmal igyekszem átvészeltetnl az előre látható, megjósolható, nem kívánatos károsodást, ami a természetet sújtaná. Bízom abban, hogy végre megvirrad a nap, amikor az ember közvetlen kapcsolatba kerül a természettel, megérti fontosságát, és támogatja, védi azt.

Kívánjuk, hogy Matisz bácsi vágya teljesedjék. Ez alkalomból engédje meg, hogy szerkesztőségünk s a magam óhaját tolmácsoljam: magas kora ellenére is oly frissnek érezze magát, mint az ébredő természet.

Sándor Gábor

SZABAD FÖLDMŰVES J

1969, április S.