Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 14. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Dél-Szlovákia és az életszínvonal 1980-töI kezdve gazdasági rendsze­rünk hiányosságai egyre szembetűnőb­ben törnek napvilágra és jelentősen érintik társadalmi életünket. A hatva­nas években a nemzeti jövedelem amúgy is elég alacsony növekedési üteme csökken, és a legalacsonyabb a szocialista államok között. Ezen ne­hézségekkel párhuzamosan egyre ne­hezebbé válik gazdasági helyzetünk, ami természetesen kihat az életszín­vonalra is. Növekedik a közélelmezés szempontjából fontos fogyasztási esz­közök ára. Nem csoda tehát, hogy az elmúlt év augusztusáig a legkülönbözőbb szo­ciális rétegek jelentős béremelési kö­vetelésekkel fordultak kormányunk­hoz. Helytelen lenne azt állítani, hogy ezen követelmények jogtalanok vagy alaptalanok. De ugyanakkor nem állíthatjuk azt sem, hogy rövid időn belül kielégíthetők. A bérek növekedése nem gazdasági rendellenesség. Éppen ellenkezőleg: világviszonylatban tapasztalható, álta­lános jelenség. Például a normális bérek (a bér abszolút értéke a vásá­rolható értéktől eltekintve) az 1950 évtől 1967-ig külföldön és hazánkban a következőképpen növekedtek. Jugo­szláviában 301 %, az NSZK-ban 137 %, Nagy-Britanniában 131 %, az USA- ban 114 % és nálunk 106 %-kal. A reálbérek (amelyek a bérek vásárló­­értékét fejezik ki) ugyanazon időszak alatt az NSZK-ban 195 %-kal, Nagy- Britanniában 132 %-kal, Franciaor­szágban 180 %-kal, az USA-ban 129 %-kal növekedtek. Világviszonylatban a legnagyobb növekedés az NSZK-ban tapasztalható, ahol a reálbérek az el­múlt 15 év alatt a kétszeresére növe­kedtek. Még eredményesebbnek tű­nik a reál havi-bérek koronában való összehasonlítása az ENSZ adatai alap­ján: Átlag havi bérek Kős-ben kifejezve 1964-ben __________CSSZK Fnanclao. NSZK NB Svédország USA munkások 1 448 2 250 3 560 4 170 5 900 10 400 mérnökök 2 000 12 900 — — — 21000 Az átlag havi bérek fejlődése Csehszlovákiában Kés-ben kifejezve Év__________________CSSZK_____Csehország _________Szlovákia 1961 1 382 1395 1 339 1963 1390 1401 1352 1965 1 463 1 473 1 433 1968 1503 1511 1478 1967 1586 1 594 1 561 1968-ben kb. 1800 A táblázat alapján világos képet alkothatunk a nominális bérek szint­jéről és annak fejlődéséről az elmúlt években. Országos viszonylatban át­lagmutatókban a nominál bérek 1381- től B7-ig 14,7 százalékkal növekedtek. Ez önmagában kívánatos jelenség, de ezt a növekedést lényegesen csökken­tik a fogyasztási eszközök és a köz­szolgáltatások állandóan növekedő árai. 1961-től az árképzés reálisabban alkalmazkodott az elért gazdasági eredményekhez. Ennek köszönhetők az elmúlt években és a jelenleg elő­forduló áremelkedések. A legjelentő­sebb áremelkedés 1964. április else­jén valósult meg. Ekkor növekedtek a vendéglői és az üzemi étkezés árai. 1984-ben emelkedett a lakbér is. 1968. március 16-től emelkedett a sör, hús­félék, textil, cipő és bőráruk ára. Ugyanebben az évben drágultak a köz­szolgáltatások is. A nyílt áremelkedés mellett állandóan tapasztalható a rej­tett áremelkedés is, ami főleg az új­onnan forgalomba hozott áruknál ta­pasztalható. A nyilvános statisztikai adatok 1961-től 1967 ig kh. 8 száza­lékos árnövekedést mutatnak ki. Ez a mutató azonban az utolsó két évben lényegesen megnövekedőt*. Jólétünk objektív elemzésénél föl­tétlenül számítani kell a bérek lénye­ges növekedésével az elmúlt évek­ben. A nominális bérek a hatvanas evek felében évente általában 2,3 szá­zalékkal, 1967-ben már 5,5 százalék­kal és 1968-ban pedig már 7 százalék­kal növekedtek. Amíg 1961-ben csak a lakosság egyötöde keresett 2000 ko­­rnnán felül, 1968-ban már minden harmadik lakos havi bére magasabb. Habár a nők bérezése még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, itt is pozitív jelenség mutatkozik. Amíg 1981-ben csak a női dolgozók 1 szá­zaléka keresett 2000 koronán felül, ma már a női dolgozók 7 százaléka. Számunkra rendkívül fontos elemez­ni az egyes népgazdasági ágazatok közötti bérviszonyokat. Éhhez azon­ban szükséges értékelni még az alanti táblázatot: A bérek fejlődése az egyes ágazatokban [havi bérek koronában) É v Ágazat 1954 1960 1966 1967 ipar 1262 1429 1582 1687 építészet 1320 1517 1752 — forgalom 1 217 1 457 1 632 — tudomány és kutatás 1 389 1 538 1 780 — EFSZ (beleszámítva a ter­mészetbeni jutalmat is) 895 1022 1 179 Állami gazdaságok 1180 1380 1 473 Kulturális hírek A pöstényi Magnólia Szállodában március 26án a „B9-es nagyanyó" jelige alatt vetélkedő zajlott le, ame­lyet a SLOVENKA című folyóirat szer­kesztősége rendezett karöltve a Szlo­vák Nőszövetséggel. A korát megha­zudtoló 29 „nagymama“ közül a 74- éves, varrni születésű Emília Preko­­pová vitte el a pálmát. Az 1967—B8-es években lényegesen növekedtek az egyes szociális rétegek bérei és jutalmai. A bérek leginkább növekedtek a kereskedelem, az egész­ségügy, az iskolaügy és a közlekedés terén. Nagyobb segítséget kapnak a gyermekes anyák és családok, növe­kedtek a nyugdíjak. Növekedtek a jö­vedelmek a mezőgazdaságban. Szociális viszonyaink egyik legelszo­­ninríiőbb valósága, hogy a mezőgazda­­sági munka jutalmazása a szocializá­­lódástől kezdve a legalsóbb szinten mozog. Például mivel indokolható az, hogy 1960-ban az ipari munkás kb. 40 százalékkal magasabb bért kapott, mint a szövetkezeti dolgozó. Ez a szo­morú diszproporció a bér növekedé­sének időszakában is megmaradt, illetve csak 30 százalékra csökkent az 1987-es esztendőben is. Ha figye­lembe vesszük a mezőgazdasági mun­ka fizikai, egészségi és időszükségleti igényességül, akkor a mezőgazdasági dolgozók bérének a kiegyenlítését elsőrendű társadalom-politikai és gaz­dasági feladatnak kell tekintenünk. A mezőgazdasági munka alacsony ju­talmazásának következményei ránk. magyar kisebbségre is lényegesen ki­hatnak, mivel magyarlakta vidékünk lakosságának kétharmada éppen me­zőgazdasággal foglalkozik. Ez is egyik kísérő jele' Dél-Szlovákia gazdasági és szociális lemaradásának. Tóth Endre mérnök Oj tavaszi offenzíva % Egy helyben topogó párizsi érte­kezlet ^ Politikai megoldást sürgető amerikai hangok @ A saigoni klikk közvetlen titkos tárgyalásokra tett ajánlata # Már több mint hat hete tart a Dél­­vietnami Nemzeti Felszabadító Front (a DNFFJ mostani tavaszi offenzívá­­ja, melynek során a DNFF számos szabadon élhet önrendelkezési jogá­val. Ám az USA és a saigoni bábkor­mány még mindig csak manőverezik, ktbúvőkat (keres, kerüli az Igazi meg­oldást, Dél-Vietnam szuverenitásának elismerését. Az USA mindenképpen szeretné elérni, hogy a saigoni csat­­lős-rezsím vezetői nyeregben marad­janak. Ezt pedig csak a maga és szö­vetségesei haderőinek katonai győ­zelmével erőszakolhatná ki, amire azonban a Fehér Ház továbbra sem Az USA szövevényes ☆ A Csehszlovákia ötvenéves fenn­állásának emlékére rendezett „Szín­házi szerzők vetélkedőjének“ értéke­lése során a bíráló bizottság egyebek közölt kitüntette a közkedveltségnek örvendő Tibor AndraSovan profesz­­szort, aki megzenésítette Karol Cá­pák: „A fehér kér“ című világhíres drámai regényét. Díjnyertes lett Gejza Dusfk „Fazekasbál“ című műve Is. ☆ Kevésbé örvendetes „kultűrjelenség­­nek“ minősíthetjük azt a tényt, hogy a Zeneművészeti Főiskola — állítólag csak átmenetileg, a valóságban azon­ban immár 20 éve — egy túlzsúfolt bérházban, az Állami Konzervatórium egy volt szállodában, a Csehszlovák Rádió egy volt középiskolában, a Szlo­vák Zeneműkiadó két összetákolt la­kásegységben. a Zeneiskola egy kolos­tor boltíves celláiban és a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége egy üzlet­helyiségben tengeti létét. ☆ A „Példás népkönyvtáráért folyó országos versenyben a 800 lakosú Sá­rosfa nyerte el a központi kitünte­tést, A könyvtár fejlesztése körül ér­demeket szerzett annak vezetője, a hatgyermekes Méry Andctrné, ^ S7AH VI) MM DMÜVFS 1869. április 5. _______ amerikai támaszpontot és egyéb ka­tonai célpontokat vett tűz alá. Ellen­őrzését további jelentős területre si­került (kiterjesztenie. Maguk az ame­rikaiak beismerik, hogy mintegy 350 ezer lakossal növekedett a hazafias erők rezsimje alá tartozó országrész népessége. Fokozódnak az USA hadereje által elszenvedett veszteségeik. Az amerikai törvényhozás naplója, a Congressional Record 31 ezernél több elesett ameri­kai katona nevét nyomtatta ki leg­utóbbi számában és a névjegyzék még nem teljes. Hiszen a lista elkészülése után máris további több száz halot­tat követelt a hazafiak áldozatos sza­badságiharca, amelyre a betolakodók kényszerítik a DNFF-ot. Mind nyilvánvalóbb, hogy a vietna­mi konfliktus felszámolása egyedül és kizárólag politikai síkon érhető ei. Az eddigi párizsi tárgyalások saj­nos még nem hoztak semmiféle pozi­tívumot. A DNFF és a VDK küldöttet azon követelés teljesítéséhez fűzték a párizsi értekezlet sikerét, hogy az amerikaiak és szövetségeseik feltétel nélkül kivonják csapataikat Dél-Viet­nam. területéről és hogy a genfi egyez­mények értelmében Dél-Vietnam népe számíthat. A hazafias erőik valósággal példátlan aktív ellenállását bizonyít­ja, hogy (hasztalannak mutatkozott az USÁ gyorsított „pacifikálást program­ja“, Dél-Vietnam városainak és falvai­nak bombázása, amellyel az Egyesült Államok (ki akarja köszörülni a ku­darcok folytán presztízsén esett csor­bát. Nem juttatja őt az áhított kato­nai fölényhez közelebb a Laosz terü­letére küldött tengerész-gyalogság és azon fenyegetőzés sem, hogy a hábo­rút kiterjeszti a Kambodzsai király­ságra. Ügy -látszik Nixon nem bízik a pá­rizsi tárgyalások sikerében. Másrészt mind érezhetőbb a közvélemény fo­kozódó nyomása, amelynek az ameri­kai szenátusban erősödik a visszhang­ja. Különösen Fulbright demokrata párti szenátor bírálatában, akt kezde­ményezést követelt Nixontől. Ám mint a Vietnam ügyében nemrégiben meg­tartott washingtoni tanácskozásokat követő beszédből — amelyet az elnök a rádió- és tv-társaságok szövetségé­nek ülésén mondott el —• kitűnik, Nixon (legalább is egyelőre-) csak formailag keresi az új kezdeménye­zést. Véleménye szerint a „béke felé igazi haladást csakis zárt ajték mö­gött folytatott tárgyalásokon lehet el-Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége a múlt héten tartotta alakuló kong­resszusát. A kongresszuson résztvett Alexander Duböek, a CSKP KB első titkára, Samuel Falfan, a Szövetségi Kormány elnökhelyettese és más (köz­életi személyiségek. Jelen volt továb­bá az Ellenállási Harcosok Nemzet­közi Szövetségének küldöttsége Jean Toujas főtitkárral az élen. Duböek elvtárs felszólalásában ki­fejezésre juttatta Csehszlovákia Kom­munista Pártja köszönetét mindazok­nak, akik a felszabadítás! mozgalom­ban tevékenyen résztvettek, akik a Ludvík Sveboda hadseregparancs­­nők, köztársasági elnök, a csehszlo­vák fegyveres erők főparancsnoka meglátogatta a csehszlovák néphad­sereg chebi és Mariánské Lázne-1 alakulatait, valamint a határőrségnek a nyugati határokon szolgálatot telje­sítő egységeit. A köztársasági elnököt Alexander Duböek, a CSKP KB első titkára, Oldflch Cerník szövetségi mi­niszterelnök, dr. Lubomír Strougal, a CSKP KB csehországi irodájának el­nöke, Stanislav Rázl, a CSSZK minisz­terelnöke, Martin Dzúr vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter és más ka-A múlt héten történt Spanyolországi Nemzetközi Brigádban harcoltak a fasizmus ellen, akik az illegális szervezetekben, partizán-ala­kulatokban, « szlovák és a prágai fel­kelésben résztvettek, akik a fasiszta koncentrációs táborokban szenvedtek és küzdöttek. Külön fejezte ki köszö­netét a Szovjetunióban alakult cseh­szlovák hadtest hősi katonáinak, akik Svoboda tábornok parancsnoksága alatt a szovjet hadsereggel kéz a kéz­ben harcoltak a felszabadulásért és független államunk felújításáért. Hangsúlyozta, hogy nemzeteink ma sem szigetelődnek el a világméretű osztályharctől a haladásért, a háború­tól, a kiuzsorázástól és a nemzetiségi elnyomástól mentes világért vívott küzdelemtől. Csak a haladásért vívott harc biztosíthatja teljes mértékben a mi nemzeti és állami létünket is. A csehek és szlovákok, valamint a nem­zetiségek együttműködésének meg­szilárdításával a felgyülemlett régi problémák eredményes megoldásával, valamint a szocializmus fejlődését cél­zó új intézkedésekkel akarunk hozzá­járulni a haladáshoz. Ezért összpon­tosítjuk minden erőnket az égető gazdasági és politikai problémák meg­oldására A továbbiakban újbői állást foglalt a januári politika pozitív tartalmá­nak fejlesztése mellett, mely eddig is jelentős eredményeket hozott. Ugyan­ezt akarjuk — mondotta többek közt — amit a nemzeti felszabadító harc­ban és a háború utáni építés során akartunk: virágzó, szocialista Cseh­szlováklát, amely maximálisan kiveszi részét a szocializmus világméretű fej­lődésében. „Tudatában vagyunk annak, hogy országunkban a helyzet bonyolult. Éppen ezért elfogadhatatlan számunk­ra az olyan hangulatok előidézése, amelyek gátolják a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolataink normalizálódását, s ez­zel akadályozzák annak a politikának a megvalósítását, melynek igazában és helyességében hiszünk,“’ — fejezte be beszédét Duböek elvtárs. tonal parancsnokok kísérték. A csehszlovák állami és pártvezetők első útja a chebi Július Fucík lakta­nyába vezetett. Az ünnepélyes fogad­tatás, az állami himnusz elhangzása és a díszalakulat szemléje után a ven­dégek megtekintették a kiképző kör­leteket, a szállásokat és végignézték egy páncélos zászlóalj gyakorlatát. Megismerkedtek, a harci és politikai felkészítés eredményeivel és a kikép­zés anyagi biztosításával. Chebből, ahol a város lakossága szívélyesen üdvözölte a magasrangü vendégeket, a párt- és állami vezetőik kimenteik a határra és felkerestek egy határőr alakulatot. A határ­őrök tájékoztatták a vendégeket az alakulatok harci felkészültségéről és gyakorlatilag bemutatták a határvé­delmet. Délután Ludvík Svoboda köztársa­sági elnök, Alexander Duböek, a CSKP KB első titkára, valamint politikai és közéletünk további képviselői meglá­togatták a Mariánské Lázne-i ikatonat egységet. Meghallgatták Fnantiáek Sé­dek eltábornnagynak, a nyugati ka­tonai körzet parancsnokának tájékoz­tatását az ország nyugati határainak védelmétől. Ludvík Svoboda, hadseregtábornok köztársasági elnök dicsérőleg nyilat­kozott a nyugat-csehországi (katonai egységeik harci felkészültségéről. Meg­emlékezett arról, hogy éppen harminc évvel ezelőtt szakították el ezeket a határmenti területeket a köztársa­ságtól. •k A Kelet-Szlovákiai Vasmű acélőntő­­déjében a számítások szerint már eb­ben az évben 1 850 000 tonna acélt fognak termelni. Ez a mennyiség már nagyon megközelíti az öntöde terve­zett kapacitását, a 2 millió 200 ezer tonnát. A vasművekben azonban a jö­vőben 4 millió tonna acél előállítását tervezik. Ennek érdekében azonban a második öntődét is fel kell építeni. érni. Ezáltal Nixon felfogása alapján nem feszélyeznék nyilvános „presz­tízsmegfontolások“ Észak- és Dél- Vietnam képviselőit. Mintha az nem vonatkoznék ugyanügy az USA-ra isi Persze Nixon ezúttal sem felejtette el hangsúlyozni az erőpozíció szükséges­ségét, amit nem éppen egyszerű ősz­­szeegyeztetnl Rogers külügyminiszter múlt hét csütörtökén a szenátus kül­ügyi bizottságában tett nyilatkozatá­val, amely utalt arra, hogy az USA új kormánya „tisztességes és elfogad­ható“ kiutat keres a vietnami válság­ból, és olyan békére törekszik, mely­ben Észak-Vietnam és szomszédai va­lóban békében élhetnek, nem csupán a fegyveres ellenségeskedések állapo­tában“. A szenátorok joggal mutattak rá a Nixon-kormány meglehetősen ellentmondásos magatartására és az amerikai közvélemény Rogers állás­foglalását általában a közvélemény megnyugtatáséra tett kísérletnek te­rendezni kívánja a vietnami problé­mát, tárgyaljon közvetlenül a DNFF- fel. A közeljövő feleletet ad, nem te­kinthető-e Tlhleu elnök javaslata csu­pán a Nixon kormányzat manőveré­nek, amely leplezni akarja a háború fokozására irányuló politikáját, és egyben a diszkreditált Ky-kormány megmentését célozza. Az észak-viet­nami delegáció vezetője Xuan Thuy támogatja a DNFF azon követelését, hogy az amerikai kormány Dél-Vienam ügyéről közvetlenül a Nemzeti Front­tal tárgyaljon. Bár Tran Buu Kim, a DNFF képvise­lője elutasította a saigoni kezdemé­nyezést, számos nyugati hírmagyarázó úgy véli, hogy ez az elutasítás nem zárja teljesen ki bizonyos közvetlen titkos megbeszélések lehetőségét, me­lyek pozitív eredményeiben Nixon bi­zakodni látszik... A hanoi Nhan Dán című lap azonban joggal tesz célzást arra, hogy nem a megbeszéléseik jel­vietnami politikája klntik. Nixon titkos tárgyalásokra tett ja­vaslata, amely körül feltűnően nagy volt a hírverés, aligha több a saigoni bábrezsimmel összehangolt manőver­nél. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a saigoni rezsim elnöke Thteu éppen most javasolt közvetlen titkos tárgyalásokat a DNFF-fel és helyet­tese Ky tábornok sem véletlenül ve­tette fel azt a gondolatot, hogy szí­vesen ellátogatna Hanoiba, a VDK fő­városába. Nem lehet a béke egyetlen őszinte hívére nézve sem meglepő, hogy a DNFF küldöttségének vezetője Tran Buu Klem elutasította a saigoni elnök közvetlen titkos tárgyalásra tett ajánlatát. Hiszen — mondotta — a saigoni klikk csak önmagát képvi­seli, és amennyiben az USA valóban legén, hanem azok tartalmán, vagyis -azon múlik, hogy a tárgyalások az agresszió végét és a béke helyreállítá­sát eredményezzék, amelyben semmi esetre sem a bábok látszhatják a fő­szerepet. A „Washington Post“ a pá­rizsi megbeszélések új fázisáról ír, amelyek állítólag döntő fordulatot je­leznek. Washingtonban egyes körök (derűlátóan) jelentős előrehaladást várnak az elkövetkező félévben. De egyelőre még korántsem lehet tudni, kik kerekednek felül az Egyesült Államokban, a katonai megoldást szorgalmazó héják, vagy a tárgyalásos megoldást kívánó galambok, amelyek nyilván nem hiszik, hogy a kínai­­szovjet viszályból tőkét lehetne ková­csolni holmi engedmények kicsikará­sára . i . Szírt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents