Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-05 / 14. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Ä Parasztszövetség alapszervezetei szervezésének kezdeti időszakában egyes járások — ahol a szervezettséggel elérték vagy megközelítették a száz százalékot — nem tudták mire vélni, hogy a dunaszerdahelyi Járásban akkoriban még el sem kezdték a szervezést. A szövetség központi vezetőségének ülésén az elnökség egyik tagja föl is tette a kérdést Németh Jenőnek, aki a Parasztszövetség Központi Bizottságának alelnöke, és egyben a dunaszerdahelyi járás képviselője, hogy mivel magyarázható járása mezőgazdasági üzemeinek tartózkodása. Németh elvtárs a kérdésre bejelentette, hogy az alapszervezetek megalakítására a dunaszerdahelyi járásban néhány nap elegendő. Ez tehát csak részletkérdés. A fő kérdés a szövetség jogkörének és a mezőgazdaság irányítása Járási rendszerének, vagyis a szövetség és a mezőgazdasági társulás kölcsönös viszonyának tisztázása volt. Amíg ezt a kölcsönös viszonyt az államhatalmi és a szövetségi szervek egymás közt nem oldották meg, a Parasztszövetség jogok nélküli, csak kötelezettségeket magára vállaló, szigorúan társadalmi jelleggel bíró szervezet volt. Menet közben természetesen megoldódott a helyzet, s a járásban ténylegesen napokon belül megalakították az alapszervezeteket. Március 21-én aztán sor kerülhetett a járási konferencia megtartására s a járási bizottság megválasztására. Németh elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a konferenciát abban az időben hívták egybe, amikor sok helyen komoly előkészületeket tesznek a szövetkezetek megalakítása 20. évfordulójának megünneplésére. Tények bizonyítják, hogy milyen fejlődésen ment át a járás mezőgazdasága. Ezt tapasztalhatjuk a dolgozóik anyagi és szociális helyzetének javulásában, a gazdasági egységek erősödésében stb. Azok a szövetkezetek, amelyeknek tagjai a kezdésnél szilárd akaratukon és munkaerejükön kívül úgyszólván semmilyen anyagi bázissal nem rendelkeztek, ma 560 millió korona értékű alapeszköz jogos tulajdonosai. Gazdasági állataik értéke 203, anyagi eszközeik értéke pedig 137 millió korona. Járási átlagban 100 millió koronát meghaladó összeget tartanak számon a szövetkezetek folyószámláin. így ma már alig akad egy-két szövetkezet, mely év közben hitelt igényel a banktól. A nagy előretörést természetesen az eredményezte, hogy az egyszerű emberek tudatára ébredtek a szakmai felkészültség szükségességének. Tanulni kezdtek és tapasztalataikat a termelésben érvényesítették. A dunaszerdahelyi járásban manapság a szakma ismeretet tartják a legjobb befektetésnek, a leghatékonyabb termelőerőnek. A gazdasági fellendülés természetesen az emberek anyagi és kulturális létének Javulását is eredményezte. Tavaly például nem kevesebb, mint 22 138 korona volt egy állandó szövetkezeti dolgozó átlagkeresete. A hitelesség kedvéért el kell mondani, hogy ez a fejlődés tulajdonképpen a legutóbbi hét-nyolc esztendő konkrét eredménye. Ebben a járásban ugyanis már régen rátértek a formalitásoktól mentes, mindenki által igényelt alkotó, demokratizációs folyamat gyakorlati megvalósítására, melyet legutóbb országszerte is beütemeztünk, de nem mindig úgy jön ki a lépés, ahogyan szeretnénk. Jogosan büszke a Járás parasztsága eddigi gazdasági és társadalmi, valamint kulturális eredményeire. Az elmúlt esztendők nem voltak és nem lehettek zökkenő s hibamentesek, mert az új útkeresés közben tévedések, botlások is előfordultak, hiszen az élet a legjobb tanítómester. De a végcél mindig világos volt, s ez a lényeg. Tudjuk, hogy a járás nem mindig talált megértésre felsőbb körökben, de a pártbizottság gerinces irányítása mellett megtalálták a helyes módszereket, vállalták a felelősségeket, — olyan sajátságos mezőgazdasági rendszert építettek ki, amelyen belül egészséges, kölcsönös, demokratikus viszony alakulhatott ki. Sajnálatos, hogy a mezőgazdaság gazdasági-társadalmi természetű értékelése nem mindenkor jut kifejezésre. így a mezőgazdasággal együttműködő partnerek az őstermelők rovására sok esetben jogtalan előnyökre tesznek szert. Többször hallani, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság stabilizálásának fontos tényezője. De legtöbbször a sző csak szó marad, mert valahogyan nem veszik komolyan. Pedig konkrét tények bizonyítják, hogy népünk közélelmezésének megoldása kizárólagosan mezőgazdaságunk és a vele szorosan együttműködő — belőle élő — szervek érdeme. Ez a meztelen valóság. Senki le nem tagadhatja, s az évtizedek is igazolják, hogy a mezőgazdaság mindenkor becsülettel helytállt. Sokan nem értik meg, hogy a szövetkezeti paraszt más „sütetű“ ember, mint kistermelő elődje volt. A korhoz hű. Cselekedetében, gondolkodásmódjában s mindenben a mi társadalmunk „terméke“. Magáénak tekinti és becsüli ezt a társadalmat, mely felszabadította őt az évszázados robot alól. A munkásosztállyal való szövetséget is végtelenül komolyan gondolja, s gyakorlati módon kifejezésre is juttatja. Éppen az említettek tették szükségessé, hogy a parasztságnak legyen kellő jogkörrel rendelkező érdekvédelmi szervezete, a Parasztszövetség. Ennek Jegyében hívták egybe és alakították meg Dunaszerdahelyen a szövetség járási bizottságát. Dömény János elnökletével. A vitában a gellei szövetkezetből Mészáros József kifogásolta, hogy nem tartja szerencsésnek és helyesnek az adó mozgó részének kivetési módozatát. Véleménye szerint erre vonatkozólag Igazságosabb formát kellene keresni. Nagyon helyesen gondolta. Ugyanez a helyzet a biztosítási illeték befizetésénél is. Kifogásolta, hogy a gépek minősége körül is komoly hibák észlelhetők. Ez azért következhetett be, mert a mezőgazdasági üzemek képviselőit mellőzik egyes géptípusok kibocsátásánál. De ha mégis legyártanak egy típust, s a mezőgazdasági üzemek Jobb híján vásárolni kénytelenek belőle, biztosra vehető, hogy néhány éven belül leállítják az illető gép készítését, s még alkatrészt sem gyártanak. így van ez a Zetor—25-ös kerekestraktorral. Nálunk állítólag sehol nem gyártanak hozzá alkatrészeket. A termelők esetenként kénytelenek Magyarországra utazni és ott beszerezni a hiányzó alkatrészeket. Ez semmi esetre sem válik a mi gyártó vállalatunk, sem pedig gazdasági rendszerünk becsületére. Horváth elvtárs, a dunaszerdahelyi szövetkezet fiatal gépesítője ecsetelte, hogy az egyre terjeszkedő ipari vállalatok hogyan „fogyasztják“ a szövetkezet földalapját. S mindezt a tagság megkérdezése nélkül. A mezőgazdasági termelés szempontjából kiváló minőségű termőterületeket beépítik, ugyanakkor a szövetkezet a kavicsbányák betakanásával igyekszik megtartani, szélesíteni földalapját, s ez a művelet sok százezer koronát fölemészt. Beszélt továbbá arról, hogy szövetkezetük tagságának mintegy 50 százaléka fiatalokból áll, s ezek az emberek az alapítók nyomdokain kívánnak haladni. Kérik a Parasztszövetséget, támogassa őket törekvéseikben. Benkö elvtárs Illésházáról a kezdeti nehézségekről beszélt. Az úttörő szövetkezeti tagok eleinte hónapokon keresztül nem kaptak fizetést, mégis kitartottak, helytálltaik a földeken. Megtanultak termelni. Most azonban nagyon sokszor gondot okoz az áru elhelyezése, a zöldségfélék, a dohány és más termékek értékesítése. A partnerek tehát még mindig úgy játszanak az őstermelővel, akár a macska az egérrel. Számos visszáság van még, melyek keserítik a földműveseik életét. Bizonyos mértékben hátrányos helyzetben vannak más ágazatokban dolgozó társaikkal szemben. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Elindultunk a demokratizálás útján, ezért ne engedjük meg, hogy a pártunk akciótervében meghatározott célkitűzéseket illetéktelenek elferdítsék. Hoksza István Előbb beérkeztek mint a többiek A Parasztszövetség célkitűzése: „Közös erőfeszítéssel" vétség! szervek tevékenységének fékezésére irányulnak, olyan törekvések, hogy a Parasztszövetség csupán társadalmi vonalra korlátozza munkáját. A szövetség szervei tisztában vannak vele, hogy ez az állapot átmeneti. De kiikívánkozik a nyílt kérdés, hogyan lehetséges, hogy az illetékesek (legalábbis egyeseik) egyre másként vélekednek bizonyos kérdésekben. Ez természetesen nem kedvező a Parasztszövetség tevékenységére. Megegyezés történt például a mezőgazdasági társulások és a szövetség Járási szervei együttműködésének egybehangolására, arra, hogy a társulások elnökségét s a társulás elnökét jelöljék a szövetség vezető tisztségére, s hogy a járási társulás alkalmazottai a szövetség feladatait is teljesíteni fogják. Természetes, hogy ha az apparátust bekapcsoljuk a közös munkába, akkor az is nagyon természetes, hogy annak igazgatója egyben a szövetség járási titkára legyen, mert hiszen rajta keresztül érvényesülnék a dolgok. Ezért javasoltuk, hogy a társulások és a termelési igazgatóságok vezetőjét járásonként jelöljék a szövetség járási titkári funkciójára. Gondolom, hogy a megoldás nagyon is kézenfekvő. De az egyezmény ellenére valahogy leintették az igazgatókat, nehogy vállalják a szövetség járási titkári funkcióját. De ugyan ki tilthatja meg a szövetkezetek tagjainak kit válasszanak járási titkárnak. Hiszen a társulások és a termelési Igazgatóságok vezetőivel éveken keresztül együttműködnek. A problémák és az eredmények közösek, s végtére is ismerik ezeket az embereket. Miért ne lehetnének a szövetség járási titkárai, ha egyszer a szövetkezetek megbíznak bennük. Talán egyesek nem tudják, vagy nem akarják felfogni a szövetkezeti tagok jogos kéréseit. Hiszen a parasztság vállalni akarja a közélelmezéssel kapcsolatos feladatokat, s mindezt önigazgatási szervezetén kérész-Hogy mik vannak?! Amikor bizonyos igazságtalanságokat tapasztal az ember, sokszor az epeömlés környékezi. Nézzük csak az alábbi esetet: szövetkezetünk háztáji termelőit a múltban arra kötelezték, hogy a számukra juttatott föld használatáért bizonyos tojásmennyiséget adjanak el a felvásárlóknak. Ezt a leadott mennyiséget is beszámították a növekedési prémium megítélésénél. De a legutóbb az történt, hogy a Jednota szövetkezetünk háztáji termelőitől nem vásárolta fel a tojást állítólag azért, hogy a szövetkezet ne számíthassa be ezt a leadást az összüzemi teljesítésbe. Hogyan létezik ilyesmi? Hiszen szövetkezetünk tagjainak a háztájival együtt más anyagi természetű juttatásokat is ad, de az is köztudott, hogy a háztáji után is fizeti a földadótl Vajon milyen logika az, ha valamelyik szövetkezet tagja nem vállalhatja magára üzeme kötelezettségeit, hiszen a földművesszövetkezet csoporttulajdon! De még rosszabb, hogy a kiskereskedelemben nincs elegendő toiás. így minek nevezhető a Jednota akadékoskodása? ]. P. BOLESOV Érdekvédelem KIALAKULÓBAN AZ ÚJ MEZŐGAZDASÁGI TÖRVÉNY! A napokban Dr. Peter Colotka CSc., a Szövetségi Gyűlés elnöke fogadta a mezőgazdaság és az élelmiszeripar képviselőit. A küldöttséget Dr. Kolónián Botfa CSc. miniszter, a Szövetségi Kormánybizottság elnöke vezette. A bizottság tagjai voltak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumok miniszterei, s a cseh és a szlovák Parasztszövetség elnökei. Dr. Koloman Berta a bevezetőben hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságnak segítségre van szüksége, s a megoldását éppen a választott szervektől várja. Első helyen említette a szövetkezeti földművelésről és a termőföld védelméről szóló törvény szükségességét. Dr. Peter Colotka megjegyezte, hogy mint a vidék szülöttjének, őszinte vonzalma van a mezőgazdasághoz, s ez kötelezi őt arra, hogy hatékony lépéseket tegyen érdekében. Hangsúlyozta, népgazdaságunk más ágazataiban sok mindent eltanulhatnának a falusi emberek szorgalmából, mert manapság a legfontosabb feladat, hogy ki-ki a maga munkahelyén a lehető legjobban dolgozzon, mert ez a boldogabb élet egyedüli előfeltétele. A Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági miniszterei Dr. J. Cerny és J. Janovic mérnök hangsúlyozták, hogy valóban sürgetni kell a szövetkezeti földművelésről és a termőföld védelméről szóló törvény kibocsátását. J. Janovic mérnök kifejtette nézetét arra vonatkozólag is, hogy a szövetkezeti földművelésről szóló törvénnyel egyidöben ki kellene bocsátani a szocialista üzemekről szóló törvényt is, s hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságnak a népgazdaság más ágazataitól való elkülönítése nem lenne ésszerű. Ennek a mezőgazdaság látná kárát. Ugyanúgy a cseh és a szlovák Parasztszövetségek elnökei, J. Karban és P. Jonáá mérnök, megemlítették, hogy a Szövetségi Gyűlés sürgősen megoldhatná a termőfölddel kapcsolatos tulajdonjogi vonatkozásokat. Üj törvényt kellene kibocsátani továbbá a hegyi és a hegyaljai körzetek földterületeinek megművelésére, egyeniogúsítani a földműveseket a szociális biztosítás és ellátottság, az öntözőrendszerek építése, a gyümölcsészet és a szőlészet nagyobb méretű bevezetése tekintetében. P. JonáS mérnök meggyőzően hangsúlyozta, hogy szükség lenne olyan törvény kibocsátára is, mely védené az őstermelőket a külkereskedelmi monopóliumokkal szemben, amelyek jelenleg a behozatalt a hazai mezőgazdasági árutermelés figyelembevétele nélkül diktálják. Erre a törvényre azért lenne szükség, hogy féken tarthassák a külkereskedelmi szerveket, vágyig rákényszerítsék arra, hogy idehaz'a nézzenek körül, és azután olyan szükségleteket hozzanak be, ameiyekből nálunk keveset termelnek. Szóba került az is, hogy a legközelebbi választások alkalmával mindent el kell követni annak érdekében, hogy a mezőgazdaság megfelelő menynyiségű képviselővel vehessen részt a legfelsőbb törvényhozó testületekben és más szervekben, mert csak így érhető el a mezőgazdaság követeléseinek maradéktalan teljesítése. —in— 9 Azt is mondhatnánk, hogy a hosszú" várakozás után Szlovákiában megtört a jég. Zólyomban, Martinban és Nagykürtösön egybehívták a Parasztszövetség járási konferenciáit, s megválasztották a járási bizottságot. Hogy a szövetség a zólyomi Járásban jól teljesíthesse társadalmi természetű feladatait, a konferencián erre a célra külön bizottságot választottak. A hírek szerint komoly problémákkal foglalkozott a martint s a nagykürtösi konferencia is. 9 Megbízható forrásokból tudjuk, hogy a Cseh Éarasztszövetség taglétszáma ismét növekedett. Március elején elérte a 388 182 létszámot. Újra és újra a dél-morva kerület tünteti ki magát a szervezettségben. Ügy látszik, hogy a Cseh Parasztszövetségnek itt van a legerősebb bázisa, melynek 112 812 tagja van. A Cseh Szocialista Köztársaságban a szövetkezeteknek már 85 százaléka csatlakozott a szövetséghez. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. április 5. célravezető az áskálódás, mert bénítja a kezdeményezést, elveszi az emberek kedvét, s éppen ezért káros. No de ahogyan mondani szokás, ha kisüt a nap, minden más színt ölt. A munka foglalkoztatja az embereket. Rendben van, ám ez ma már nem elegendő. A szövetkezeti parasztságnak szüksége van saját önigazgatási szervezetre, központi, járási és helyi szinten. Szükséges, hogy végre megszűnjenek a szövetség hatás- és jogkörét zavaró körülményeik. A közeli napok újabb eredményekkel kecsegtetnek. Járásaink földművesei azzal fejezik ki egyetértésüket, hogy egyre alakítják a szövetség járási bizottságait, Poprádon, Tapolcsányban, Zsolnán, Újvárban és Senicán. A többi járásokban is teljes a fölkészültség. Kiadták a jelszót: „Közös erőfeszítéssel!“ Nem üres fecsegés ez. Komolyan gondolják. Aki nem érti meg a szó tiszta csengését, értelmét és becsületes jelentését, az azt sem tudja, mi a földművelés, és vajon hogyan is tudná, mire van szüksége a parasztnak. JUDr. Michal Durdiak, a SZÉP KB dolgozója tül. Miért érthetetlen ez a nagy akarás?! Hiszen tudják, hogy a közélelmezés, nem egyszerű feladat, mégis vállalnák. i Az eddigi Járási konferenciák igazolták, hogy sem az alapszervezetekben, sem pedig a járási bizottságokban nem értik, miért állítják a szövetséget problémák elé, miért kell vitatkozni olyan dolgokról, amelyek tulajdonképpen magától értetődöek. S ha eddig egyes Járásokban nem tartották meg a konferenciát, az abból ered, hogy a járás vezető dolgozóinak valakik tanácsolgatnak, azt Javasolják, hogy várjanak. A tanácsadóknak megvannak a saját elképzeléseik, a mezőgazdaság irányítása rendszerére vonatkozóan. Tehát újra és újra a direktív módszer? Hiszen a suttogók elképzeléseit senki sem hagyta jóvá, és mivel semmi közük pártunk január utáni politikája koncepciójához, így nem is akarjuk. Tény, hogy ilyesmik kételyeket ébresztenek az emberekben. De kinek jó ez? Aki ismeri a szövetkezeti életet, tudja, hogy télen ott is vitatkoznak. Ez jó és hasznos. Különösen ekkor jó, ha nemes célokat szolgál. De nem November 24-ig Szlovákiában hat járásban hívták egybe a Parasztszövetség Járási konferenciáját s alakították meg a Járási bizottságot. Az alapszervezetek felépítésében kimagasló eredményt elérő járásokban tulajdonképpen már a múlt esztendőben egybe kellett volna hívni a konferenciát, mégsem került sor erre. Pedig az előkészítő bizottságok felkészültsége ezt indokolttá tette volna. A formájában céltudatos, tartalmában nehéz munka mindenképpen arra irányult, hogy az őstermelő tekintélyének a Parasztszövetség megalakításával érvényt szerezzünk. Bizonyfté, kaink vannak, hogy a termelők igénylik a szövetség megalakítását, ami abból is látható, hogy március közepe táján 220 ezer tagja volt a szövetségnek. Az embereik önkéntesen, kényszerhatás nélkül kérték felvételüket önigazgatási szervezetükbe. Tanúi vagyunk továbbá annak, hogy az egyénileg gazdálkodók is csatlakoznak, akik a hegyi és a hegyaljai körzetekben a tanyarendszerekben még nem találtaik módot a nagyüzemi formák megalakítására. De vajon milyen célt tűzött ki a szövetség? Tán mondanom sem kell, hogy lényegében ugyanazt, mint a szövetkezetek. Minél többet termelni és minél több élelmiszert és nyersanyagot adni társadalmunknak, hogy zavartalan lehessen népünk közélelmezése, feldolgozóiparunk nyersanyaggal történő ellátása. Emellett elérni azt, hogy megbecsüljék a földművest, teljesítsék jogos követeléseit. Legutóbb a Parasztszövetség Járási szervének jogkörére vonatkozólag az államhatalmi és a szövetségi szervek közt bizonyos nézetkülönbség alakult ki. Egyesek, akiknek a centralista rendszer idején úgymond semmilyen jogkörük nem volt, most a föderatív államrendezés után igyekeznek megragadni az alkalmat felsőbb és alsóbb szinten. Naponta tapasztalhatjuk, hogy vannak olyan törekvések, melyek a sző-
