Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-05 / 14. szám
Bratislava, 19B9. április 3. Ara: 1.— KCs XX. évfolyam, 14. szám. Régi népszokások és korszerűsített húsvéti falusi ünnepek elevenednek meg előttem. A velem egyívásúak még vödörszámra öntözték a hűs vizű falusi kutak és a csörgedező patakok vizét a csinos, üde falusi lányokra és a pirospozsgás tűzről pattant menyecsikékre. A húsvét a frisseség, az üdeség ünnepe volt és marad. Szép a tavasz, mert Ilyenkor kezdődik az élet és ez nem lehet nyugodt és szenvedélymentes, sem az egyéni életben, sem a munkában. Amíg a földművesek az egyik oldalon ünnepelnek, a másik oldalon állandóan a munkára gondolnak, mert szórják az új életet jelentő magvakat a földbe, hogy ismét szárba szökkenhessen az élet és az ország minden családjának asztalára oda kerülhessen a piros cipó. Ünnepelnek töhát húsvétikor a földművesek is, mégpedig a jól végzett munka érzésével, jól, ügyesen gazdálkodtak, termeltek a múlt évben. Hogy Jó locsolást kívánunk! csak néhány számadatot említsünk, az előző évhez viszonyítva 1 milliárd 663 millió koronával több értéket termeltek. A múlt év eredményéiben böngészve csupa olyan adatot találunk, amelyek bizonyítják, hogy a mezőgazdaság remekelt A dolgos hétköznapok munkája Szlovákiában mintegy 7 milliárd 235 millió korona értékű nyerstermelést hozott létre, ami egy milliárd 112 millió koronával több a tervezettnél. Lényegesen emelkedett az egy hektárra jutó nyerstermelés mennyisége is. A szövetkezetek a nyersterme'ést az 1967-es évhez viszonyítva 13,2 százalékkal emelték, az állami gazdaságok 7,8 százalékkal. Ebből látszik, hogy a szövetkezeti termelés sakkal gyorsabb Ütemű, mint az állami gazdaságok termelése. Tehát szövetkezeti parasztságunk a múlt évek buktatóit felejtve minden erejét a termelés gyors művelésébe vetette. A múlt év gazdasági eredményeinek boncolgatása megmutatja azt is, hogy a szövetkezetek már nemcsak mezőgazdasági termelésből nyernek bevételeket. Előzetes becslések szerint a szövetkezetek a melléktermelésből mintegy másfél milliárd koronát vettek be, ami az összbevétel 20 százalékát jelenti. Itt mindjárt meg kell említenünk, hogy a szövetkezeti tagok átlagos évi keresete is azokban a járásokban a legmagasabb, ahol felkarolják a melléktermelést. Tehát a jövőben a szövetkezeteik minden olyan melléktermelést meghonosíthatnak, ami elősegíti a mezőgazdasági üzemek bevételéneik bővítését és azt új beruházásokra fordíthatják, hogy a több bevételből többet juttathassanak a termelés fokozására. Ha már a beruházásoknál tartunk, meg kell említeni, hogy a múlt évben a szövetkezetek személyi fogyasztása gyorsabban emelkedett, mint a szövetkezeteken belüli akkumuláció, amin a jövőben változtatni kell, mert esetleg az akikumuláció csökkenése a jövőben a termelés pangását vagy csökkenését okozhatja. A tagoknak kifizetett évi béralap az 1967-es évhez viszonyítva 9 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy ma már a szövetkezeti tagok évi átlagkeresete 16 080 korona. Persze, az élenjáró szövetkezetekben a kereset lényegesen magasabb. A bíztató eredményeik után csak jó kívánságunkat fejezhetjük ki földműveseinknek, kívánjuk, hogy jól ünnepeljenek és kiadósán locsolják meg asszonyaikat, lányaikat. Bállá József A kormány nyilatkozata A kormány 1969. április 2-i ülésén meghallgatta a március 28-án és 29-én lejátszódott provokatív akciók következményeiről szóló jelentést, értékelte ezeknek az eseményeknek nemzetközi politikai visszhangját, megtárgyalta az 1968. augusztus ZB-án és 27-én Moszkvában aláirt jegyzőkönyv, a szovjet csapatoknak Csehszlovákia területén való ideiglenes állomásozáséról kötött szerződés és az ezzel kapcsolatos egyezmények teljesítését. Megismerkedett a CSSZSZK és az CSS7K kormányénak intézkedéseivel és a jelenlegi belpolitikai helyzetnek nemzetközi kötelezettsége szempontjából való elemzése alapján, valamint a társadalom és a néngazdaság szükséges konszolidációjának szükségleteit tekintetbe véve mély nyugtalanságát fejezte ki az utóbbi időkben mutatkozó fejlődés miatt. Megállanította a kormány, hogy a sport-rajongók örömével visszaélve a szovjet- és szocialistaellenes erők nyilvánvaló politikai céllal azt tömegpszichózis keltésére használták fel. Hozzájárultak ehhez a napilapokban, a televízióban és a rádióban megjelent nem objektív cikkek és beszédek is, amelyek a mérkőzések eredményeit politikai motívumokkal és célokkal hozták összefüggésbe. Burkolt és nvflt támadások jelentek meg a Szovjetunió, a CSKP és annak vezető funkcionáriusai ellen. Olyan atmoszféra alakult ki, mely ellentétben áll a kormánynak az élet normalizálására és a legégetőbb feladatok megoldására irányuló törekvéseivel. A hamis hősiességet és a céltalan politikai ellenzékeskedést, amelyet egyes újságírók propagálnak, s amely felszítja a nemzeti érzületet, azzal visszaél, a kormány politikai felelőtlenségnek tartja. A kormány elítél minden szocialista-ellenes és jogellenes, valamint szovjetllenes fellépést. Ezek a cselekedetek szöges ellentétben állnak a dolgozók saját és nemzetközi érdekeivel, súlyosan komplikálják és veszélyeztetik január utáni politikánk megvalósítását, valamint a külső és belső konszolidációt. A kormány ezeket a cselekedeteket a csehszlovák nemzetközi érdekek, egyezmények súlyos megsértésének, a jogrend durva megbontásának minősíti. Ezért utasította a belügyminisztert, hogy gondoskodjék a bűncselekmények elkövetőinek mielőbbi leleplezéséről és felszólította a főügyészt, a vádemelésre és az okozott károk megtérítése iránti igény érvényesítésére. A kormánv egvidejűleg olyan intézkedéseket hozott, melyeknek célja a rendőrség megerősítése és felszerelésének tökéletesítése. A CSSZSZK és az SZSZK kormánya szükségesnek tartja az előzetes cenzúra bevezetését, azoknál a tömegtájékoztatási eszközöknél, amelyeknél nincs szavatolva, hogy magatartásuk összhangban áll az állam kül- és belpolitikai érdekeivel. A fenti intézkedések megtételéhez a kormánv abból indul ki. hogy polgáraink döntő többségének az a vágya, hogy nyugodt, rendezett államban élhessen, nyugodtan építhesse a fejlett szocialista társadalmat, fejleszthesse a népgazdaságot s ezáltal emelhesse életszínvonalát. Ezért, mivel politikájában a nép döntő többségére támaszkodik és mind a saját, mind az összes közigazgatási szervek kötelességének tartja leleplezni és üldözni azokat a szocialista ellenes erőket, amelyek veszélyeztetik és megnehezítik a polgárok nyugodt életét, megkárosítják a népgazdaságot. A kormány nyilatkozatéban hangsúlyozza. ma minden becsületes állampolgár Ugye, hogy sehol sem engedte meg az olvan helyzetek kialakulását, amelyeknek következményeként fokozódhat a politikai feszültség, vagy közbotrány okozásra kerülhet sor. FŐVÁROSUNK ÜNNEPÉN Füstbe ment prémium Horváth Andrásnak napok Óta sül-fő a fele a prémium miatt. Nem, korántsem a tagok rémiumárál van szó, de a vezetőség évvégi jutalmáról. Csakhát, csakhát... A lóból Is megárt a sok. De kt tehet róla, hogy Jól sikerült az esztendői „Kt hitte" volna, hogy a szövetkezet két millió koronával túllépi tervét. Ennek tíz százaléka a vezetőséget Illeti. Jogosságát senki ember fia nem tagadhatja, év elején Jegyzőkönyvbe foglalták, aláírták, bélyegzővel hitelesítették. Most mégis gondot okoz. Immár este hattól csürik-csavarják a dolgot, még sem Jutottak dűlőre, kt mennyit kap a kétszáz ezer koronából, hogy azt senki meg ne sokalja, ne Irigyelje. Hogyan néz majd a tagok szemébe, ha megtudják; Horváth András az elnök 40 ezer korona prémiumot vágott zsebre a közös pénzéből. Biz Isten ezt a Járás Is megsokalhatja. De meg ámI Gondterhelt arccal néz a füstfelhőbe burkolódzott társaira. Azok kívánt cstan fürkészik arcát, szeretnék ellesni gondolatait. Az Igent váriák, hogy azután ktnyiljon a nehéz páncélszekrény ajtaja, s kikerüljenek belőle a vastag pénzkötegek. Kerekes, az alelnök türelmetlen mozdulatot tesz. Szólnt akar, de az elnök megelőzi. — Elvtársak — a magam részéről sokallom ezt az összeget, őszintén szólna nem merem felvenni. Ebből bajunk ts származhat. Komoly bajunk. Az érdekeltek félig lehúnyt szempillájuk alól sűrű füstön keresztül pislognak az elnökre, aki egyszeriben saját árnyékától megijedt. Am a gépesítöbrigád furfangos vezetőjének agyában értelmes Javaslat születik: — Ha sokaljuk a gázsit, adjunk belőle másoknak is. Itt van például a pénztáros, fóban-rosszban velünk van s Igazán megérdemel vagy ötezer koronát. Adjunk a raktárosnak, a csőszöknek, az éjjelt őröknek. Ebből azután ne csináljunk gondot magunknak elvtársak. A gépesítő szavat hatását lesi, de ekkor tstentgazában az asztalra csap valaki. A zaj tovaűzi az álmot, a „kis" és nagy „vezetők" szeméből. Ügylátszik Dobos Benő, az ellenőrző bizottság elnöke más véleményen van. Ezt most, éjfélkor a legutolsó pillanatban adja a jelenlevők tudtára. S nem is akárhogyan. Fél éjszakán hallgatott, szavát sem vették, most pedig veri a ménykő. Még megtorpedózza az egész prémiumrendszert. Dobos valóban olyan tényeket sorol, amilyenre senkt sem számított. Merthogy azért van annyi pénz, a nagy túlteljesítés, mert a terv közelről sem fedi a valóságot. Kinek a fejében született például az az ötlet, hogy hektá■ ronként 26 mázsa búzát tervezzenek, amikor titokban 50 mázsát remélt a vezetőség. Vagy ott van a tejhozam; 2500 litert terveztek, de már tavaly 2700 litert fejtek tehenenként. S ez történt a sertéseknél, malacoknál, tojáshozamnál, mindenütt. A vak Is látja turpisság van a dologban s ezt nem nézheti tétlenül. Elmondja a taggyűlés előtt, ha kell a Járáson, ha ez sem használ, Jelentést tesz a bíróságon. Dobos szavai nyomán gúnyáikba húzódnak a vezetők. Az Iroda füstjébe vész ember és prémium. —Sándor— A ligeti park árnyas fái élénkzőld keretbe foglalják az ősi várat és a felette úszó, bárányfelhős kék eget. Alattuk a méltóságteljesen ballagó Duna partján az öreg város ódon házai közül kinyújtja gótikus tornyát a Dóm. Megkapó a ikép, amelyet a fenti fénykép alig tud visszaadni. Gyönyörű a mi fővárosunk, lakói ezt jól tudják és büszkék is rá. Szeretik az óváros kanyargó, dimbes-dombos utcáit, szegényes, de hangulatos parkocskáit, tenyérnyi kis tereit. Emellett azonban nagyon büszkék a külvárosi modern lakónegyedekre is, alhol a 12—14 emeletes házakat, viruló gyepszőnyegeik tarkítják. Ezek már a szabad években épültek és ezer számra adtak kényelmes, korszerű családi fészkeket az egészségtelen, régi házakból kikívánkozó polgároknak. Bizony minden ki nem elégített szükséglet mellett vakság vagy rosszakarat lenne nem látni azt a rohamos fejlődést, az élet javainak gyarapodását, amit az utolsó negyed század hozott sok tízezer polgár önfeláldozó, munkája nyomán a szocialista rendszer-adta lehetőségeket kihasználva. Az alig százezer lakosú városka, melyet a régi osztrák-magyar monarchia alatt előszeretettel neveztek „Bécs elővárosának“, önálló metropolissá, fejlett ipari centrummá és Szlovákia életének kulturális-társadalmi központjává vált. A lakosság száma megháromszoródott, a modern egyetemi épületek, szállodák, iskolák, üzletházak és sportstadionak egész sora épült fel. Négy állandó színház, gyönyörű hangversenyterem várja esténként a művészet barátait, tükörfényes ven-, déglők és intim vacsorázó helyiségek, sok szórakozóhely szolgálja a pozsonyi polgárt és az itt időző idegent. Az őslaikó ugyan némi nosztalgiával gondol vissza az ódon Pozsony romantikájára, a részben csak gázzal világított homályos utcákra, a Heurlgerek egyszerű, de jő italt árusító kapualjaira, de Iha őszintén akarna felelni arra, hogy elcserélné-e az új Pozsonyt a régivel, minden bizonnyal a mai mellett döntene. Mert hát a dialektika megdönthetetlen törvénye szerint az új mindig győz a régi felett, és az új mindig a fejlődés magasabb fokán áll. A város új korszaka huszonnégy évvel ezelőtt, 1945. április 4-én kezdődött, amikor „feldörögtek a baráti tankok“ a város macskaköves utcáin. Borús volt az idő, és mégis csodálatosan szép volt ez a tavasz. Az emberek arcán belülről sugárzott a napfény, a lelkek tavasza simogatott és bíztatott egy szűnni nem akaró véres korszak várvavárt alkonyán. Igazi, nem szervezett ünnep volt ez a nap, az ország szívének új, szabad lüktetése, annyi gyászos év magábefojtott keserűsége után. jó volt végre nem látni a hódítók pöffeszkedő pribékjeinek fennhéjázó tekintetét és a hazai népárulók, a fasiszta koliaboránsok gyűlölt figuráit, Cáfolhatatlan történelmi tény, hogy hazánk fölszabadulása a Szovjetunió katonáinak hősies és rengeteg véráldozattal járó küzdelmének eredménye. Nem szabad megfeledkeznünk a hősi halottakról, akiknek a várost uraló Slavín hegyen kegyeletes emléket építettünk. A mai Pozsony Szlovákia szabad fővárosa szabaddá válásának napját most sem az utca ragyogó pompája avatja ünneppé, hanem a visszaemlékezés bensőséges élménye és a baráti nép önfeláldozó segítségéneik reális értékelése. De ezen a napon nem feledkezhetünk meg a szovjet hadsereggel vállvetve harcoló Svoboda tábornok hős katonáinak, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosainak megbecsüléséről sem, alkik az áldozatban és a hősiességben nem kis részt vállaltak azért, hogy szabad legyen az ország, szép fővárosunk Igazán a miénk legyen és meginduljon a fejlődés útján. Hogy építhessük, szépíthessük, szerethessük ezt a várost, mint egy drága kincset. A múlt év nehéz napjai után soíkan közülünk, de különösen a fiatalok — akik a fasiszta borzalmakról csak hírből hallottak — súlyos lelki megrázkódtatáson mentek át. A lezajlott események még túl frissek alhhoz, hogy józanul és reálisan értékeljük az események indító okait. Ehhez még hiányzik a szükséges idő-távolság. Még érzelmek uralják a gondolatot és a szenvedély, amely a legtöbbször rossz tanácsadó. A felszabadulás azonban már történelemmé kristályosadott és tisztán éli előttünk. És a történelem nem értékelheti a felszabadulás tényét másképpen, mint egy új, Igazságosabb. emberibb korszak kezdetét, a szocialista társadalmi rendszer hajnalát, amelynek startjelét a szovjet katyusák dörgése jelentette.
