Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-11 / 2. szám
Miért nem táplálkozunk éítzerűen? Szlovákia lakosainak táplálkozásában az elmúlt évek folyamán több örvendetes változást észlelhettünk. Az egy lakosra eső kalöriaértékben például túlléptük az optimális színvonalat, ám az elért egy lakosra eső napi átlagos 2980 kalória 125 kalóriával kevesebb az országos átlagnál. A táplálkozás színvonalát azonban nem annyira a kalőriaérték, mint az elfogyasztott táplálék étrendi minő sége szabja meg. Nézzük meg, mit mond a statisztika: Szlovákiában 1936-ban az egy lakosra eső átlagos évi húsfogyasztás, beleértve a természetbeni fogyasztást is, csupán 21 kg-ot tett ki. Tavaly meghaladta az 55 kg-ot. Jelentősen emelkedett a tojásfogyasztás is. Az 1936-ban elért évi 64 kg-ról tavaly személyenként 200 darabra emelkedett. A vajfogyasztás megkétszereződött, s lényegesen több növényi zsiradékot, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottunk. Az élelmezés negatív jelenségének minősítjük, hogy a tejfogyasztás a háború előtti színvonal alá csökkent, és tejtermékekből is kevesebbet fogyasztunk, mint a háború előtt. Pontosabban, 1936 előtt Szlovákia minden lakosa évente átlagban 192 kg tejet és tejterméket fogyasztott el, 1967-ben azonban csupán 175 kg-ot, annak ellenére, hogy a tejtermelés lényegesen magasabb, mint a tejfogyasztás. Ránk vár az a feladat, hogy a kívánatos kalóriaérték elérése után most minden figyelmünket az ésszerű táplálkozás fokozatos bevezetésére fordítsuk. Ugyanis ha a élelmiszerfogyasztás adatait összehasonlítjuk az ésszerű táplálkozás szempontjából javasolt adagokkal, akkor kitűnik, hogy három döntő jelentőségű élelmezési tényező, az állati eredetű fehérje, mész és vitaminok (főként A és CJ fogyasztása terén jelentősen lemaradtunk. Az állati eredetű fehérjék fogyasztásában azért maradtunk le, mivel 15 kg-mal kevesebb húst, 30 darabbal kevesebb tojást és kb. 100 kg-mal kevesebb tejet és tejterméket fogyasztunk évente lakosonként, mint amenynyit az ésszerű táplálkoz is megkíván. Az alacsony tejfogyasztás egyúttal lényegesen rontja a sze 'vezet mészellátottsáigát is. Az alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás viszont elégte len mennyiségű ásványi anyag és vitaminfogyasztásihoz vezet. Főként a gyümölcsfogyasztást kellete fokozni, amelyből az utóbbi évek folyamán személyenként évente 43—45 kg-ot fogyasztottukn átlagban, ugyanakkor a javasolt évi mennyiség 76 kg. A zöldségfogyasztás valamivel kedvezőbb, mivel az elért átlag 98 kg a javasolt 103 kg-mal szemben. Felvetődik a kérdés: miért eszünk kevesebb húst, tejet, tejte'méket, gyümölcsöt és zöldséget, mint amennyit az ésszerű táplálkozás elvei megkövetelnek? Miért fogyasztanak ezekből az értékesebb tápiáié tokból Szlovákiában kevesebbet, mirt a Csehországi kerületekben? A válasz igen egyszerű és prózaibb is, mint gondolnánk. Ugyanis ezek az élelmiszerek nem csak értékesebbek, de drágábbak is, s Szlovákiában a dolgozók évi átlagos keresete jóval kisebb az országos átlagnál: a nyugat-szlovákiai kerületben 8 %-kal, a kelet-szlovákiai kerületben viszont 18 %-kal. Tehát az ésszerű táplálkozás elveinek betartása a keresetek növekedőiétől függ. Amíg 1000 kalóriaérték fedezése burgonyával és kenyérrel kb. 1 Kés kiadással jár, addig hússal, tojással, vajjal, sajtokkal és hús ermékekkel 5—17 Kés kiadást jelent A legdrágább kalóriákat az étrendi szempontból leginkább javasolt marhahús jelenti, mivel az 1000 kalóriaértéket fedező marahúsmennyiség ára 17,72 Kős. Az étrendi szempontból értékesebb élelmiszeri cikkek fogyasztásának fokozása szorosan összefügg a feldolgozó és végtermékeket gyártó üzemek, valamint a kiskereskedelmi hálózat kiépítésével, mindenekelő t a túlnyomórészt földművesek által lakott területeken. Például a tejfeldolgozó ipar nem tudja fedezni a lakosság tejkülönlegesség, fagyasztott tejtermék, gyermektáplálék, természetes sajt és cukrászipar! félkészárú szükségletét. Az említett tejipari termékek Szlovákiában elfogyasztot mennyiségének túlnyomó részét a csehországi kerületekből kapjuk. A fagyasztott tejtermékekből kb. 2500 tonnát fogyaszt el Szlovákia lakossága, ugyanakkor Szlovákia tejfeldolgozó üzemei ebben az évben is csupán 500 tonnát tudnak előállítani belőlük A kondenzált tejet és a gyermektátokát pedig teljes egészében a csehországi kerületekből kell behoznunk, annak ellenére, hogy Szlovákiában ugyanakkor 6500 tonna vajat készítünk a csehországi kerületek számára, mivel a fent említett tejipari különlegességek gyártáséra nincsen kapacitásunk. Hasonló helyzetben vagyunk a hús és a húsipari termékek esetében is. A hústermelés Szlovákiában lényegesén gyorsabban fokozódik, mint a húsfogyasztás. Például tavaly 9 %-kal több húst termeltünk, de a húsfogyasztás csak alig 4 %-kal emelkedett. T(5b húst fogyasztanánk, ha több és jobban felszerelt húsboltunk lenne, s ezek a kívánt napi időszakokban lennének nyitva. A húsfeldolgozó ipar üzemei is úgy oszlanak el az ország területén, hogy Észak- és Kelet-Szlovákia egész körzetei húsfeldolgozó üzem nélkül vannak, ami természetesen visszatükröződik a lakosság húsellátásának színvonalában is, nem beszélve arról, hogy a húsfeldolgozó ipar kapacitása egészében lemarad a hústermelés szükségletei mögött. Nagyon komoly hiányosságok vannak a zöldség- és gyümölcsterméssel való gazdálkodás terén. Itt sürgős intézkedésekre van szükség annál is inkább, mivel mezőgazdaságunk az utóbbi években nagy Jelentőségű intézkedéseket foganatosított a gyümölcstermesztés fokozására, s a zöldségtermelést is lehetséges az ésszerű táplálkozás által megkövetelt normák színvonalára emelni. A felsorolt ökonómiai kérdéseken kívül megoldásra vár a gyümölcs és zöldség tenyészidőn túli, főként téli, tárolásának problémája. Számolnunk kell azzal, hogy 1970-ben 11000 új telepítésű intenzív gyümölcsös fordul termőre. Lényegesen fokozódik mindenekelőtt a téligyümölcs termelés, ám nincsen megfelelő légkondicionáló berendezéssel ellátott gyümölcstárolónk. Ilyen korszerű gyümölcstárolók építését még csak tavaly kezdtük meg. Ennek következtében nem lehet biztosítani egész év folyamán az egyenletes gyümőlcsellátást. A harmadik negyedévben és a negyedik negyedév elején dúskálunk a gyümölcsben, s az ásványi anyagokat és vitaminokat a szó szoros értelmében pazaroljuk, ám a téli és tavaszi hónapokban gyümölcs- és zöldséghiányban szenvedünk. Az egyenletes és megfelelő gyümölcsellátás csak úgy biztosítható, ha megfelelő, légkondicionáló berendezéssel ellátott tárolókban a gyümölcstermés egy részét optipiális minőségben, minimális veszteségekkel és elfogadható kiskereskedelmi árakon az idényen kívüli időszakba mentjük át. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hazai termésű zöldség és gyümölcs adjusztálására. Az árut osztályozni kell fajta és nagyság szerint, fogyasztásra elő kell készíteni és csomagolni. Ezzel nem csak a fogyasztók kívánságának teszünk eleget, hanem a mezőgazdasági üzemek bevételét is fokozzuk és több munkalehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági dolgozóknak. A fogyasztási zöldségért befolyó jövedelem gyakran 50 %-kal meghaladja az ipari feldolgozásra eladott zöldségért járó bevételt. A téli és tavaszi időszakban a zöldségfogyasztást a hajtatott zöldség termesztésének növelésével nem fokozhatjuk, annak ellenére, hogy a hajtatott zöldség kétségtelenül gazdagítja a piacot, mivel az ilyen zöldség a termelési költségekre és a költségeknek megfelelő kiskereskedelmi árakra való tekintettel nem válhat az alacsonyabb és közepes jövedelmű lakosság tömegfogyasztási cikkévé. A kínálkozó nyersanyagforrásokra való tekintettel a zöldség- és gyümölcsfogyasztás fokozása érdekében mindenekelőtt ki kell építeni az élelmiszeripar alapvető szakágazatainak feldolgozó üzemeit, elsősorban a tejfeldolgozó és húsfeldolgozó ipar végtermékeket gyártó üzemeit. A húsfeldolgozó iparban jó lenne, ha a félreesőbb fogyasztóközpontokban, ahol kissebb a fogyasztás intenzitása, a nemzeti vállalatok, állami gazdaságok, egységes földművesszövetkezetek, esetleg nemzeti bizottságok és fogyasztási szövetkezetek kisebb hústermékeket gyártó üzemeket létesítenének. Ebben az esetben fontos lesz, hogy ezeket a nehezebb gazdaságiműszaki feltételek között működő kissebb üzemeket pénzügyi kedvezményekbe részesítsék, mivel a termeléssel és az áru értékesítésével és a szállítással Járó költségek, tekintettel a fogyasztás kisebb intenzitására, nagyobbak lesznek, mint a nagyobb fogyasztási központokban. Hasonlóképpen hozzá kell látni ez élelmiszerboltok, elsősorban a mindennapi szükségleteket árusító üzletek létesítéséhez. Az állami és szövetkezeti. boltok mellett a termelő üzemek és szervezetek is létesíthetnek árusítóhelyeket, üzleteket. Ezeket is hasonló pénzügyi kedvezményekben kell részesíteni a nagy fogyasz tási központokban működő, nagyobb forgalmú üzletekkel szemben. Az ésszerű táplálkozás szempontjából kívánatos élelmiszeri cikkek fogyasztásának fokozása bonyolult gazdasági és műszaki problémák megoldásával jár, főként Szlovákiában, amely egészbenvéve nem éri el az országos színvonalat. Ezért a föderáció életbelépésével ez a kérdés megköveteli Szlovákiában a központi és helyi szervek állandó gondoskodását és figyelmét. L. Spaéinsky mérnök CSc. Munkabiztonság az állattenyésztésben A Munkatörvénykönyv kiadása után, amely a munkabiztonság és az egészségvédelem alapvető kérdéseit rendezi, fokozatosan nyilvánosságra jutnak a mezőgazdaságban érvényes végrehajtási rendeletek. Tavaly a mezőgazdasági gépeket kezelő dolgozók munkabiztonságával kapcsolatos kérdéseket rendezték, ezekben a napokban pedig új „Az állattenyésztésben érvényes munkabiztonsági rendszabályok“ láttak napvilágot a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium 11/1968-as Közlönyének mellékletében. A rendszabályok pontos előírásokat tartalmaznak a lótenyésztésben, szarvasmarhatenyésztésben, juhtenyésztésben, tenyészbirkák, — kecskék, — kanok, baromfi, méhek, halak, laboratóriumi prémes állatok tenyésztésében és fogásában érvényes munkabiztonsági és egészségvédelmi előírásokról. Az előírás tehát a mezőgazdasági vállalatok és azok állattenyésztési termelő és tenyésztő társulatainak széleskörű ténykedésére vonatkozik. Az előírások a munkabiztonság és egészségvédelem, valamint a munkakörnyezet higiénájának kérdéseit taglalják az egyes állat fajták gondozása és más kezelése kapcsán, valamint azok szállítása, istállózása, mesterséges megtermékenyítése és az állategészségügyi berendezések keretében való kezelése idején. Általános érvényű szabály, hogy az egységes földművesszövetkezetekben állami gazdaságokban és más mező gazdasági vállalatokban az állatié nyésztési dolgozók munkabiztonságáért és egészségének védelméért az adott vállalat vezető dolgozói viselik a felelősséget az irányítás minden fokán és a .tisztségükből eredő hatáskörük terjedelmében. Az egyénileg gazdálkodó földművesek esetében a gazdaság üzemeltetője viseli a felelősséget. Az említett tenyésztők felelősségeihez tartozik, hogy az állatok gondozásával megbízott dolgozókat megismertessék az érvényes munkabiztonsági és egészségvédelmi rendszabályokkal, s ezen kívül gondoskodjanak arról, hogy az állatgondozók az előírásoknak megfelelő védőruhát, lábbelit és más védő munkaeszközöket kapjanak. A mezőgazdasági üzemekben állatgondozással csakis 16 éven felüli, testileg és lelkileg alkalmas, valamint az állattenyésztési munkákkal megismertetett és az orvosi bizonylat szerint fertőzéses megbetegedést előhívó bacillusoktól mentes személyeket szabad megbízni. A kétoldali biztonság érdekében újból bevezetik az állattenyésztési dolgozók kötelező orvosi felülvizsgálását, amelyet évente legalább egyszer kell elvégezni. A dolgozók és a mezőgazdasági üzemek kárára ezt a megelőző intézkedést többnyire az egységes földművesszövetkezetek sok esetben nem tartják be. Pedig ezzel a módszerrel is meg lehetne akadályozni az egyes munkabetegségek előfordulását. A rendszabályok ezen kívül nagy hangsúlyt fektetnek az állattenyésztési dolgozók szakképzettségének iskoláztatás útján való fokozására és a munkavédelmi óvórendszabályok elsajátítására. Jelentőségükre való tekintettel általános érvényű jogi előírásoknak kell tekinteni őket, és a mezőgazdasági üzemekben gondoskodni kell arról, hogy átmenjenek a köztudatba. A törvények és rendeletek gyűjteményéből A 41/1968 Zb. sz. rendelet többek között ezt tartalmazza: # A 143/1968 Zb. sz. alkotmánytörvényt a csehszlovák föderációról, amely 1969. január 1-én lépett életbe, és intézményesen biztosítja a csehszlovák föderáció megalakítását, a föderáció felépítése és elrendezése fő elveinek érvényesítését. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ezzel két egyenjogú nép, a Csehek és Szlovákok föderatív államává válik, amelyet a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság képez. Mindkét köztársaság állampolgárai egyúttal a Csehszlovák Szocialista Köztársaság polgárai is. A föderatív és a köztársasági intézmények hatásköre három alapvető csoportba osztódik. Az első csoportba azok a kérdések tartoznak, amelyek kizárólag a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hatáskörébe esnek (7. cikkely), a második csoportot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és mindkét köztársaság közös jogkörébe tartozó kérdések képezik (8. cikkely), a harmadik csoportba azokat a kérdéseket sorolták, amelyek a két köztársaság kizárólagos hatáskörébe tartoznak. (9. cikkely). .»< > . • . A mezőgazdaság és élelmezésügy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a két köztársaság közös hatáskörébe tartozik. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság jogkörébe a mezőgazdaság és élelmezésügy szakaszán az alábbi kérdések tartoznak: — az agrárpolitika és a közélelmezés alapelveinek meghatározása; — az állami intervenciós politika érvényesítésének szabályozása a mezőgazdaság és élelmezésügy szakaszán; — az állategészségügyi és növénygyógyászati, talajvédelmi, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségét érintő kérdésekkel kapcsolatos törvényhozás, amely megköveteli, hogy az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén egységesen járjunk el, (18. cikkely). A mezőgazdaság és élelmezésügy minden további kérdése — a felsoroltakon kívül — a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság jogkörébe tartozik. A 12. cikkely az adó és az illetékek szakaszán kimondja, hogy a Föderatív Nemzetgyűlés által hozott törvények határozzák meg a mezőgazdasági adót, az adófizetőket, az adóalapot, valamint a megadóztatás főbb elveit. A 15. cikkely kimondja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén egységes árrendszer érvényes. Az árpolitika szakaszán a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jogkörébe tartozik: — az árpolitika elveinek meghatározása és az árak szabályozása; — a nyersanyagok, termékek és szolgáltatások árának megállapítása a Föderatív Nemzetgyűlés által hozott törvény keretén belül, amennyiben ezeknek alapvető jelentőse van az egységes piac szempontjából; — az árjegyzékek és árak kategorizálásának megállapítása a teherszállításban, valamint a postai és telekomunikációs árjegyzékek kiadása. A tudományos, műszaki és beruházási politika szakaszán (21. cikkely) a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hatáskörébe tartozik: — a tudományos és műszaki fejlődés koncepciójának kidolgozása és finanszírozási módjának meghatározása; — a nemzetközi együttműködés, beleértve a licenciós politika fejlesztését; — az országos jelentőségű és a föderáció állami költségvetéséből finanszírozott beruházásokról való döntés. A munkabérek és szociális politika körzetébe tartozó kérdések közül (22. cikkely) a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hatáskörébe tartozik, hogy egységes alapelveket dolgozzon ki: — a munkajogi kapcsolatok, — a bérpolitika és a bérek fejlődésének szabályozása, — a nyugdíj és betegségbiztosítás, valamint — a szociális politika szakaszán. A 24. cikkely kimondja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jogkörébe tartozik: — a jogviszonyok elrendezése és a gazdasági szervezetek irányítási módjának meghatározása, — a szövetkezeti és kisvállalkozások elveinek meghatározása, — a szocialista szervezetek közötti gazdasági kapcsolatok meghatározása, — a termelés és kereskedelem, valamint a fogyasztók érdekeinek védelme, elsősorban az ipari jogok kidolgozása, az állami vizsgáló és inspekciós szolgálat szabványozása, — az ásványi kincsek védelmének és kihasználásának alapelvei. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatalmi szervei, a föderális nemzetgyűlés, amely két kamarából áll, a Népek Tanácsából és a Nemzetek Tanácsából, továbbá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság köztársasági elnöke és kormánya. A Cseh Szocialista Köz társaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság államszervei a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács, továbbá a Cseh Szocialista Köztársaság kormánya, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya.
