Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 2. szám

problémákra Is, többek között Közel- Keletre és Vietnamra. Az AFP tájé­koztatási iroda szerint a francia kor­mány továbbra is hű marad a fran­cia—szovjet barátsághoz, amely külö­nösen 1966 Júniusa után szilárdult meg, amikor De Gaulle a Szovjetunió­ban járt. A tárgyalások egyik jelen­tős eredménye, hogy mindkét ország a világ problémáinak békés rendezé­sét tűzte ki célul. A Szovjetunió és Franciaország együttesen szilárdítja békés kapcsolatait és törekvéseit. Ezt erősítette meg De Gaulle polhárkö­­szöntöjében is. A politikai tárgyalásokon kívül a két ország kereskedelmi kapcsolataira is sor került. Előzetes jelentések sze­rint 1970 és 1975 között a szovjet­­francia kereskedelmi kapcsolatok lé­nyegesen megszilárdulnak és az áru­csere gyors ütemben fokozódik. Hogy csak egy tételt említsünk, a Szovjet­unió több mint 5,5 milliárd frank ér­tékű gépi berendezést vásárol Fran­ciaországtól. HAZÁNK A KÜLFÖLDI SAJTÓBAN Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának múlt heti szombati felhívását számos külföldi lap kommentálja. A szocialista sajtó­ban általában megnyugvást kelt az a tény, hogy a felhívást a különböző pártszervek és pártszervezetek támo­gatják. A külföldi lapok megjegyzik, hogy Csehszlovákiában egyre erősebb á törekvés a teljes konszolidáció felé. Ügy látják, hogy a lakosság többsége már megúnta a bizonytalanságot és türelmes, de emellett határozott poli­tikát vár, hogy teljes mértékben ki­bontakozhasson az alkotó-teremtő munka. Általában külföldön az a vé­lemény alakult ki, hogy a CSKP KB elnökségének szombati felhívása meg­nyugtatta az egyébként meglehetősen feszült hangulatú közvéleményt. A világsajtó élénken foglalkozik a csehszlovák határok közelében ren­dezett amerikai hadgyakorlattal is. Az olasz lapok nagy figyelmet szen­teltek az amerikai egységeknek a Né­met Szövetségi Köztársaságba való megérkezésének, valamint a közelgő amerikai hadgyakorlatnak. Olyan han­gokat is megütnek, hogy a hadgyakor­lat célja, hogy „feltartóztassák a szovjet seregek Csehszlovákiából és Kelet-Németországból jövő támadá­sait“. A tudósítók megállapítják, hogy az amerikai hadgyakorlatot csak né­hány kilométerre tartják a csehszlo­vák határtól. Az Unita hangsúlyozza, hogy a hadgyakorlatnak kimondottan provokációs jellege van. A szovjet lapok is részletesen fog­lalkoznak a hadgyakorlat előkészíté­sével és megállapítják, hogy a had­gyakorlat emlékeztet Nixon gyakran hangoztatott fő külpolitikai céljára, aki gyakran leszögezte, hogy egyik fő külpolitikai célja a NATO megerő­sítése lesz. A Trud kommentátora megállapítja, hogy ennek itt van az első bizonyítéka. Nixon hivatalba lépése előtt gyak­ran hangoztatta, hogy az USA kül­politikai tevékenységét Ázsiából Nyu­­gat-Európába helyezi át, és valószínű, hogy a Ihadgyakorlat tényleg ezt iga­zolja. Amerikai „angyal-problémák‘‘ Az OKP viharos kongresszusa hEtvEgi iegyzet kEt problémához Az asztalformák háttere Külpolitikai kommentárunkban annakidején megemlítettük, hogy a párizsi Kiéber sugárúton folyó amerikai—vietnami tárgyalások a megegyezés reményének fényét jelentik. Azonban már akkor kife­jeztük aggályainkat a végered­ménnyel szemben. Sajnos, a hely­zet úgy alakult, hogy a jelenlegi időszakban nem sok optimizmussal tekinthetünk a Kiéber sugárút fe­lé. Mégpedig az asztalforma miatt, helyesebben az asztal-problémák háttere miatt. Mint ismeretes, a párizsi tárgya­lások megkezdésére sok huzavona után került sor, míg végül az ame­rikai nagybácsi intelmére a saigo­­ni rezsim is elküldte képviselőit Párizsba, azonban ez a küldöttség azóta sem ült le, mert nincs meg­felelő asztal. A közelmúltban még hatfajta asztalforma volt a tárgya­lások résztvevőinek számára. Volt köztük négyzet, téglalap, rombusz, elipszis, kör, aztán kettévágott kör, azóta pedig újabb asztalformák je­lentek meg, de mind megbuktak, főleg akkor, ha az asztalhoz a négy küldöttségnek úgy kellett volna leülnie, hogy az kifelé azt jelentette volna, hogy a dél-vietna­mi saigoni rezsim ezzel elismeri a dél-vietnami Nemzeti Frontot. Ebből világosan látszik, hogy az asztalforma körül elsősorban azért folyik annyi vita, hogy a Dél-Viet­nami Nemzeti Frontot továbbra is kizárják Dél-Vietnam irányításából és az egyedüli uralkodó kormány továbbra is a mostani báb-rezsim képviselőiből kerüljön ki. Áz asztalforma-vita második oka pedig nem más, mint a tárgyalá­sok valamilyen módon való elodá­zása, elhúzása, tehát a végső meg­egyezés időpontjának eltolása. A dél-vietnami rezsimnek ugyanis nem sürgős a megegyezés, és in­kább szeretne tovább háborúzni az USA támogatását Igénybe véve. Azonban Dél-Vietnamban egyre romlik a helyzet. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy megölték Le Minh Tri közoktatásügyi minisztert. Állí­tólag az elégedetlen diákok keze van benne, de olyan hírek is van­nak, hogy egy kormány-katona öl­te meg. Tehát a bábkormány hely­zete egy cseppet sem rózsás, és nem túl szilárd. Amint látjuk tehát, az asztal­­probléma komoly politikai problé­ma, és sajnos a helyzet úgy néz ki, hogy az is marad, mert a párizsi tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség élére Henry Cabott Lod­­get nevezték ki, akit sok amerikai szenátor a háborús héják közé so­rolt. Miért mondott le Apdullah Jafi libanoni miniszterelnök Az új évbe nem valami bizakod­va léptünk át. Az egész világ béke­szerető embereit aggasztotta a kö­zel-keleti helyzet alakulása. Ron­totta a karácsonyi ünnepek békés hangulatát az izraeliak beiruti merénylete, amely azóta sok követ­kezményt hozott maga után. Egy­részt hozzájárult az arab egység kialakulásához, másrészt megerősí­tette azt a tényt, hogy az arab or­szágok vezető helyein még sok áruló van, akiknek jó részük van abban, hogy a maroknyi Izrael büntetlenül garázdálkodhasson az óriási arab tömbön. Ismeretes, hogy izraeli helikop­terek a beiruti nemzetközi repülő­téren, amely a Közel-Kelet legna­gyobb repülőtere, 13 utasszállító gépet semmisítettek meg. Az akció 45 percig tartott. Izraeli és más reakciós katonai körök „huszár­bravúrnak“ tartják a beiruti repü­lőtér ellen intézett orvtámadást. Csakhogy a másik oldalon más szemszögből néznek a dolgokra. A mai napig is rejtély, hogy ho­gyan gazdálkodhatott 45 percig az izraeli légierő helikopter cso­portja büntetlenül. Hisz (ha értesí­tik a védelmi légierőt, sugárhajtá­sú gépek szinte percek alatt oda­érhettek volna. Ma már világos, hogy mulasztás történt, és nem biztos, hogy nem szándékosan-e. Ezt látja a libanoni diákság is, amely követelte, ha a kormány nem képes biztosítani az ország védelmét, mondjon le. Tény, hogy ma Libanonban tovább mozognak azok az erők, amelyek követelik az ország védelmi erejének meg­erősítését, többek között a katona­kötelesség bevezetését. Abdullah Jafi libanoni miniszterelnök tehát lényegében tehetetlensége miatt nyújtotta be lemondását. De az is lehet, hogy olyan bizonyítékok vannak a háttérben, amelyek miatt távozni kellett a porondról. Végezetül meg kell mondanunk, hogy a beiruti huszárbravúr és a júniusi (hatnapos vilíámháború nagyon is összefügg. Mindkét harci siker csakis azért vált lehetővé, mert nincs meg az arab egység, és az arab országokban is léteznek olyan személyek, akik árulásokkal hozzájárulnak az izraeli fegyverek győzelméhez. Azonban egyre több szó esik egy újabb arab csúcstalál­kozóról, tehát az arab egység megteremtéséről és Izrael jó lenne, ha idejében gondolna arra, hogy egy erős arab tömb majd kamatos­tul megfizetheti a „bravúrokért“ a kölcsönt. Bállá József Jelentős évforduló C3SBM]f°Xs)[]gfMGsg>tt TÖBB MINT EZER INCIDENS Bár a közel-keleti helyzettel külön kommentárban is foglalkozunk, kül­politikai szemlénkben meg kell még említenünk újabb, frisseb eseménye­ket. Külpolitikai kommentátorok sze­rint Közel-Keleten tovább fokozódik a robbanás-veszély. Ezzel kapcsolat­ban Moszkva és Párizs között egyre sűrűbben folynak az eszmecserék és értekezletek. Azonban, míg az egyik oldalon a békés tárgyalásokra töre­kednek, a másik oldalon Izrael Ni­­xonnak olyan követelményeket nyúj­tott be, hogy Amerika tovább folytas­sa a fegyverszállítást Izraelnek, Ame­rika tartsa távol a Szovjetuniót Közel- Kelettől és az új amerikai kormány értsen egyet azzal, hogy Izrael a meg­szállt arab területeket továbbra is magáénak tarthassa meg. A Csehszlovák Távirati Iroda Tel Avlv-i jelentése szerint az 1967. jú­nius 12. óta (amikor befejeződött Izrael és az arab országok közti hat­napos háború) 1287 határincidens tör­tént a palesztinéi partizánok és az Izraeli katonai egységek között. Eb­ből 921 Incidens az Izrael—jordániai határon, 166 az egyiptomi, 37 a Szí­riái, 35 a libanoni határon és 130 Incidens pedig a gazzai övezetben történt. A közel-keleti (helyzet éleződésére Jellemző, hogy Jordániában minden 18 évet betöltő diákot katonai szol­gálatra hívnak. A francia kormány pedig korlátozza a francia fegyverek Izraelbe való szállítását a beiruti események miatt. SZOVJET—FRANCIA TÁRGYALÁSOK Charles de Gaulle fogadta párizsi hivatali székhelyén Vlagyimir Kiril­­lenkőt, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elelnökét és S. P. Kozirevet, a külügyminiszter helyettesét. Kiril­­lenko már hosszabb ideje Párizsban tartózkodik mint a francia—szovjet nagybizottság delegációjának vezető­le. A tárgyalások körül sok találgatás folyik. Több lap megemlíti, hogy fran­cia-szovjet tárgyalásokra a csehszlo­vákiai augusztus 21-i események óta első ízben került sor. A 40 perces értekezleten a kiszivárgó hírek sze­rint elsősorban politikai kérdésekre került sor, de ezek nemcsak a fran­cia—szovjet kapcsolatokra vonatkoz­tak, hanem az aktuális nemzetközi — Mielőtt a washingtoni Postamt­­nisztérium foraglomba bocsátotta öt cent névértékű új karácsonyi levél­bélyegét, egy Connectitut szövetségi állambeli magánlap-kiadóvállalat is­mertette olvasóival a vallásos tárgy­körű bélyeg tervezetét. A karácsonyi bélyeg az „égi hírnököt és az isteni kinyilatkoztatások tolmácsolóját", — vagyis Gábor arkangyalt ábrázolja — női kivttelbenl — írja a LIFE. Ebből a vallástörténelmi tévmagya­­rázatból parázs vita keletkezett az amerikai angyal-szakértők berkeiben. — Milyen nembeli lények tulajdon­képpen az angyalok? Fiúk vagy leá­nyok, férfiak vagy nők? — hangzot­tak a kérdések, jóllehet a világ hit­tudósai már réges-régen megegyez­tek, azaz nem egyeztek meg ebben a kérdésben. Elsőnek egy Morris Gordon nevű polgár intézett válogatott gorombasá­goktól hemzsegő levelet a postamt­­nisztériumhoz, hogyan merészelik dús keblű leányzónak ábrázolni a tisztes föangyalt, akiről — úgymond — min­den kisdiák tudja, hogy jóképű fiatal­ember volt. Legalábbis akkor, amikor még tényleges hírközlő szolgálatot teljesített. Levele végén Gordon a té­nyek elferdítésével vádolja a minisz­tériumot és a biblia kitételeire hivat­kozik, amelyekben még az ördöggé lefokozott bukott angyalok is daliás férfiakként szerepelnek, akiket földi asszonyok bűnre csábítottak. Gábor „nőisítése“ tehát kegyeletsértési Válaszában a Postaminisztérium a washingtoni katolikus egyetem biblia­­tudósaira hivatkozott, akik szerint maga Fra Angelico domonkosrendi szerzetes és világhírű templomfestő művész is lenge női lényeknek ábrá­zolta oltárképein az angyalok népes seregét. Lapzártakor a „létfontosságú“ esz­mecsere még nem ért véget. Feldolgozta: K. E. Ausztria politikai és gazdasági jellegzetességei + Az OKP viharos XX. kongresszusa + Egyhangú határozat az egység megőrzésére -k Mint ismeretes, Ausztriában az Oszt­rák Néppárt egyeduralmi állást tölt be. Klaus kormánya ugyan tisztelet­ben tartja a parlamenti játékszabá­lyokat, felfigyel az ellenzékre, de az osztrák politikai és gazdasági élet alakítására végeredményben a nép­párti célkitűzések nyomják rá bélye­güket. A legerősebb ellenzék, az osztrák szociáldemokrata párt, alap­jában véve bíráló és ellenőrző szerep­re szorítkozik és végeredményben lojális partner. Még kevesebb veszélyt jelentenek a kormányra nézve a par­lamentben ülő szabad demokraták, akikről ismert, hogy nyugat-német befolyás alatt állnak. Kétségtelen, hogy a lagymatag szo­ciáldemokrata politika magyarázata Ausztria viszonylag konszolidált — ha távolról sem felhőtlen-gazdasági helyzetében rejlik. Ausztria fizetési mérlegét kedvezően befolyásolja az idegenforgalomból származó jelentős bevétel, pozitív mozzanat, a nagyipar aránylag jó foglalkoztatottsága is, nyomasztó teher azonban a tetemes költségvetési hiány, Ausztria nehezülő versenyképessége, gazdasági struktú­rájának komoly fogyatékosságai, ame­lyek kérdésessé teszik, sikerül-e tar­tósan biztosítani a konszolidációt. A Klaus kormány a Néppárt régi célkitűzéseinek megfelelően szüntelen erőfeszítéseket tesz, hogy Ausztriát valamiképpen betársítsa az Európai Gazdasági Közösségbe és ezzel széle­sebb piacot biztosítson, de még min­dig csak előszobázik ... Ilyen körülmények közt nem kis tér kínálkozik az Osztrák Kommunista Párt számára, hogy az ország munkás­ságát, parasztságát, haladó értelmisé­gét eszméileg felvértezve, a szocia­lista demokrácia útján a társadalom megújhodása felé vezesse. Az Osztrák Kommunista Pártnak mindössze 36 000 tagja van, jelentősége azonban ko­rántsem mérhető csupán a tagok szá­mával. Erre vall már önmagában azon, érdeklődés, amellyel az osztrák burzsoázia saltója, televíziója és rá­diója a közelmúltban lezajlott XX. pártkongresszus lefolyását követte. Nem becsülte le nyilván az OKP har­cos erejét, amelynek kibontakozását azonban mindjobban gátolták a pár­ton belül dúló áramlatok közti villon­gások, a dogmatikus és a progresszív elemek közti harc, amely különösen az augusztusi cáehszlovák események hatása alatt éleződött ki. Nos, a burzsoázia abban reményke­dett, hogy az OKP XX. kongresszusa valósággal a szétesést eredményezi. A „konzervatívok“ éles támadásokat in­téztek a „progresszívek“ ellen, akik elítélték a varsói szerződés öt tagálla­mának magatartását, beavatkozását és Csehszlovákia szuverenitásának köve­telése mellett rokonszenvvel értékel­ték hazánk január utáni fejlődését és az áprilisi Akcióprogramot anélkül, hogy azt Ausztriára nézve üdvözítő modellként akarnák beállítani. A kongresszusi vita viharos, hogy ne mondjuk, elkeseredett volt. Ernst Fischer, a párt még nemrégiben leg­­prominensebb progresszív ideológusa, aki egyébként nem vett részt a kong resszuson, különösen Iheves támadá­sok célpontja volt. Már-már úgy lát­szott, hogy a leghaladóbb csoport ve­zetőit, Kodiceket, Marguliest, Mareket, Pragert, az ismert közgazdászt is si­kerül kiszorítani a párt Központi Bi­zottságából. Ám az újonnan beválasz­tott 25 bizottsági tag, a fiatalok eré­lyes fellépése és Muhri főtitkárnak az egység megmentésére irányuló nagyvonalú közbelépése újabb szava­zást kényszerített ki, amelynek ered­ménye azután az lett, Kodicek, Mar­­gulies, Marek és Prager továbbra- is benn maradnak a KB-ban, és Ernst Fischer ellen nem érvényesítenek szankciókat. Az egyhangúan elfoga­dott határozat véget vetett az akút válságnak és ha általa út nyílik ah­hoz, hogy a javarészt kiöregedő tag­ságtól egyre több a korszerű fejlődés és az egészséges kommunista inter­nacionalizmus követelményeivel szá­moló fiatal vegye át a zászlót, akkor Ausztria dolgozói minden bizonnyal nagy lépéssel jutnak közelebb a szo­cializmushoz. Szíri Kerek tíz esztendő telt el azóta, hogy 1959. január elsején győzött Ku­bában a forradalom. Latin-Amerika történelmében új fejezet vette kezde­tét. A történelem teljesen új útjára indította el Kubát, amely néhány nap­pal ezelőtt szabad és független életé­nek 11. esztendejébe lépett. Felmérve a megtett utat, a hős ku­bai nép munkájának eredményeit nem könnyű feladat értékelni, mert egy ország életében, és különösen Kuba esetében, tíz esztendő nem sok Idő, — mégis eredményekben gazdag az első évtized. Nem volt könnyű a hatalom megszerzése után a forradalmi erők­nek a félgyarmati múlt súlyos hagya­tékainak eltávolítása, az új társadalmi rendszer kialakítása. Nehéz körülmények között először a mezőgazdaság égetően sürgős tár­sadalmi és termelési problémáit kel­lett megoldani. Hogy milyen is volt a (helyzet a felszabadulás előtt? Az alábbi rövid statisztika mindent el­árul: A felszabadulás előtt 894 latifun­dium-tulajdonos és 28 észak-amerikai vállalat a megművelhető földterület 46 százalékát birtokolta,- ugyanakkor 200 ezer parasztcsaládnak egyáltalán nem volt földje. Mintegy 400 ezer me­zőgazdasági munkás teljes nyomorban élt. Ma a megművelhető földterület­nek több mint 70 százaléka az állam kezében van. A mezőgazdasági mun­kások százezrei állandó munkához jutottak, míg a régi rendszerben éven­te csak három hónapi munkalehető­ségük volt. Több mint 100 ezer pa­rasztcsalád földet is kapott. A felsorolt néhány számadat szinte önmagáért beszél. Az utolsó tíz év alatt nagyon sokat fejlődött Kuba me­zőgazdasága. Kezdetben a termelés szakaszán mindenekelőtt a cukorter­melés növelését helyezték előtérbe. Azonban ez nem azt jelentette, hogy Kuba meg akarta tartani a valamikor rákényszerített monokulturális terme­lési jelleget. Ennek az ellenkezője tör­tént. Kubában megkezdődött az Ipari termelés alapjainak megteremtése. Gyors ütemű fejlődés tapasztalható a hazai építőiparban. Erőteljesen növek­szik a cementgyártás és az áramter­melés. A kubai nép kerek tíz esztendős küzdelmes és fáradtságos munkájának eredményei arról tanúskodnak, hogy az amerikai monopóliumok gazdasági blokádja ellenére a latin-amerikai szigetország biztos úton halad és erő­teljesen fejleszti szocialista gazdasá­gát. Ehhez az igényes munkáihoz hat­hatós segítséget kap a szocialista tá­bor országaitól, főleg a Szovjetunió­tól. Csupán egy példa ennek bizonyí­tására: Kuba 1960-ban 100 millió, — 1968-ban pedig további 295 millió ru­bel értékű szovjet hitelt kapott. Kubát a közoktatás, az egészség­­védelem és a lakásépítés fejlesztése terén a munkanélküliség felszámolá­sának tekintetében az elmúlt tíz év alatt elért eredményei alapján nagyon nehéz összehasonlítani egyetlen latin­­amerikai országgal is. Főleg azért, mert a hős kubai nép fegyverrel és szerszámmal, nem kevés áldozatkész­séggel és forró elszántsággal védi szabad, független hazáját az ellenség­­annyian jól emlékszünk a kubai ese­­gel szemben. Bizonyára még mind­­ményekre, az akkoriban oly sokat használt jelszóra: „El a kezeket Ku­­bátóll“ Az amerikai földrészen nem könnyű létezni egy olyan államnak, ahol először villant fel a szocializmus eszméje, és végérvényesen diadalmas­kodott is. A megtett út eredményeinek mérle­gelése alapján az tapasztalható, hogy még sok megoldatlan kérdés, nehéz­ség merül fel Kubában, mert nem olyan egyszerű dolog az útkeresés, az eddigi tapasztalatok általánosítása. Ez azonban vajmi keveset változtat a valóságon, hogy Kuba tíz év óta szabadon alkotja, építi országát, Ame­rikában pedig létrehozta a szocializ­mus szigetét, amivel meggátolihatatla­­nul előrelendítette a szocializmus ügyét az egész világon. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtti kubai forradalom jelentős év­forduló. K. P. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. január 11.

Next

/
Thumbnails
Contents