Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-22 / 12. szám

A Varsói Szerződés tagállamainak Európa országaihoz intézett felhívásából BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Európa népeinek Jelene és jövője elválaszthatatlan kontinensünk béké­jének megőrzésétől és megszilárdítá­sától. Az igazi biztonság és a szilárd béke akkor szavatolható, ha az euró­pai államok szándékaikkal, tetteikkel és minden erejükkel a feszültség eny­hítését szolgálják, a realitások figye­lembevételével célul tűzik ki a meg­érett nemzetközi problémák megoldá­sát a sokoldalú együttműködés kiala­kítását össz-európai alapon. A Jószomszédi viszonyhoz, a bizalom megteremtéséhez és az egymás meg­értéséhez vezető út valamennyi euró­pai ország népeinek és kormányainak akaratától és erőfeszítéseitől függ. Napjaink Európája, ahogy a másik világháború után kialakult, több mint 30 nagy és kicsi, különböző társadal­mi rendszerű, földrajzi elhelyezkedé­sű és érdekű országot Jelent. A tör­ténelem akaratából azonban egymás mellett kell élniük, s ezen a tényen senki sem változtathat. Egyre több kormány, parlament, párt, politikai és társadalmi személyi­ség érzi át felelősségét a mai és az eljövendő nemzedék iránt azért, hogy ne kerülhessen sor újabb háborús konfliktusra Európában. Változatlanul hatnak azonban Európában olyan erők is, amelyek az európai fejlődés­hez nem a vitás kérdések rendezésé­vel és békés megállapodásokkal, ha­nem ehelyett évtizedekre kidolgozott új katonai programok alapján újabb hadosztályokat és rakétákat vonultat­nak fel. Egy gyékényen árulnak velük azok is, akik nem vonták le a kellő tanulságokat a második világháború­ból, a német militartzmus és a náciz­mus szétzúzásából. Fondorlataik fo­kozzák a feszültséget, bonyodalmakat idéznek elő a nemzetközi kapcsola­tokban. Az ülésen résztvevő államok köte­lességüknek tartják, hogy a Jövőben Is minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy Európát meg­­óviák az új háborús konfliktusok ve­szélyétől, és a békés egymás mellett élés elvei alapján tág teret nyissanak az összes európai országok közötti együttműködés fejlesztése előtt, füg­getlenül azok társadalmi rendszeré­től. A Varsót Szerződés tagállamai közel három évvel ezelőtt Bukarestben Ja­vaslatot tettek egy össz-európai érte­kezlet összehívására az európai biz­tonság és békés együttműködés kér­déseinek megvitatására. Az sazóta lét­rejött személyes találkozók arról ta­núskodnak, hogy egyetlen európai kormány sem emel szót az össz-euró­pai értekezlet gondolata ellen, hogy megtartására megvannak a reális le­hetőségeik. A második világháború után az európai államok még egyszer sem Jöt­tek össze valamennyien, jóllehet egész sor kérdést kellene tárgyalóasztalnál megvizsgálniuk. Ha a béike megszilár­dításának érdekeiből indulunk ki, semmilyen nyomós ok nem lehet az össz-európai értekezlet összehívásá­nak (halogatására. A világban azonban vannak olyan erők, amelyek igyekeznek fenntartani kontinensünk megosztottságát oly mó­don, hogy a feszültség fokozásának A CSEMADOK rendkívüli X. országos közgyűléséről (Folytatás az 1. oldalról) zeit hetekben a kormány mellett Nem­zetiségi Tanács létesül. A rugalma­sabb, hatékonyabb ügyintézés érdeké­ben Rózsa Ernő, a galántai járás kül­dötte hasonló nemzetiségi tanácsok létrehozását Javasolta a Járást nem­zett bizottságok mellett. Javaslata nagy visszhangra talált. Ez érthető is, hiszen ezek a Járási nemzetiségi ta­nácsok a megoldásra váró nemzetiségi kérdések, s végeredményben az el­fogadott új program gyakorlat! meg­valósításához Is tevőlegesen járulhat­nak íhozzá. Mács József író-újságíró tárgyilagos, bátor hangú felszólalásában párhuza­mot vont a szavak és tettek között. „Sok szó. beszéd elhangzott már, de a tettek elmaradnak, késnek. A CSKP akcióprogramjának a nemzetiségekre vonatkozó részét megváltoztatják. Már huszonhárom év óta várunk a két­nyelvű ügyintézésre, még ma sem létezik a gyakorlatban — mondotta a többi között. Az érsekújvári tárást képviselő Sidó Szilveszter sokrétű felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy a CSKP akcióprogramját — ame­lyet örömmel fogadott a csehszlová­kiai magyarság — pontról pontra tartsák is he, Illetve valósítsák meg. Ügy tartaná helyesnek, ha a főisko­lákon a felvételi vizsgákat a magyar nemzetiségűek anyanyelvűikén végez­hetnék, s végre a komáromi Magyar Területi Színház méltő hajlékot kap­jon. Dr. Zalaba Zoltán (Nyitnál e ma­gyar pedagógusképzés helyzetével foglalkozott. Kifogásolta, hogy kevés a hallgatók száma, valamint azt ts, hogy az iskolák nem akarják a Peda­gógiai Intézet végzettjeit alkalmazni, holott a pedagógiai képzettséggel nem rendelkező tanítók száma igen jelen­tős. A kétnapos tanácskozás során a CSEMADOK nevének megváltoztatását több küldött is szorgalmazta, tekintve, hogy küldetésében is változás követ­kezett be. A rendkívüli közgyűlés egy­hangúan amellett szavazott, legyen a CSEMADOK új neve: Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége. Dobos László vitazáró beszédében több lényeges kérdésre válaszolt. Be­szédében hangsúlyozta: „A elkövetke­ző időben a figyelmet a gyakorlati kérdések megvalósítására fordítsuk. Az együttműködés Jő légkörének ki­alakítása igen fontos. A szlovák-ma­gyar viszálykodás, a kiéleződés min­denképpen csak árthatl 2 SZARArí FÖLDMŰVES 1969. március 22. Majd megválasztották a központi bizottságot. A központi bizottság elnökévé Dobos László minisztert, vezető titkárává Szőke Józsefet vá­lasztották. A közgyűlés záróakkordjaként a küldöttek levelet küldtek Ludvik Svo­­boda köztársasági elnökünknek, meg­köszönték a Munkaérdemrendet, ame­lyet a CSEMADOK 20 éves áldozat­kész munkájáért adományozott a cseh­szlovákiai magyarság ügyéért fárado­zó szervezetnek (Balta — Kovács) politikáját folytatják, elutasítják az államok és a népek békés együttmű­ködésének kialakítását, ellenzik egy Ilyen értekezlet összehívását és az európai biztonság megőrzését célzó egyéb intézkedéseket. A Jelenlegi tanácskozáson részt ve­vő államok meggyőződése, hogy az őssz-eurőpai együttműködés fejleszté­se az egyetlen reális alternatíva volt és marad, ellentétben e veszélyes ka­tonai szembenállással, n fegyverke­zési versennyel, víszálvkodásokkal, amelyeket továbbra is igyekeznek rá­kényszeríteni Európára és a második világháború eredményeinek megsem­misítésére, Európa térképének átala­kítására törekvő agresszív erők. A Varsói Szerződés tagállamai meg­erősítik a világ katonai tömbökre való felosztása elleni, a fegyverkezési hajsza ellen irányuló Javaslataikat, valamint azokat az egyéb intézkedé­seket, amelyeket ez európai béke és biztonság megerősítéséről szőlő 1966. évi bukaresti nyilatkozat tartalmaz. Az európai népek számára lét­kérdés az újabb katonai konfliktusok megakadályozása, az államok közötti gazdasági, politikai és kulturális kap­csolatok erősítése az országok egyen­jogúságának, függetlenségének és szuverenitásának ttszteletbentartása alapján. A szilárd európai biztonsági rendszer megteremti annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi- és légitér hasznosítása, valamint az egészségügy területén az egész földrész lakosságának Jólétével elvá­laszthatatlanul összefüggő nagy terve­ket valósítsunk meg. Éppen ez az, ami közös és ez kell hogy legyen az euró­pai együttműködés alapja. Európa biztonságának alapvető elő­feltétele az Európában fennálló hatá­rok — köztük az Odera—Neisse ha­tár. valamint az NDK és az NSZK kö­zötti határok sértetlensége, az NDK és az NSZK létének elismerése, hogy az NSZK lemondjon az egész német nép képviseletének igényéről és az atomfegyver bármilyen formában tör­ténő birtoklásáról. Nyugat-Berlinnek különleges státusa van, és nem tar­tozik Nyugat-Németországhoz. A politikai tanácskozó testület ülé­sén részt vevő államok azzal e felhí­vással fordulnak Európa országaihoz: működjenek együtt az össz-európai értekezlet összehívásában és azoknak a feltételeknek a megteremtésében, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az értekezlet eredményes legyen, és be­váltsa a népek hozzáfűzött reményeit. R fontos kezdeményezés megvalósí­tása érdekében — amely a kontinens életében történelmi esemény lenne — az ülésen részt vevő államok azzal az ünnepélyes felhívással fordulnak az összes európai államhoz, hogy erő­sítsék a bizalom légkörét, azért tar­tózkodjanak minden olyan cselekedet­től, amely megmérgezheti az államok kapcsolatának légkörét. Feri Elemér Sáfárkodjunk jól a művelődési alappal Ott, ahol jól sáfárkodnak a művelődési alappal, nincs ts ba], A befek­tetett összeg aranyat érő tőke, s busásan visszatérül. Legszemhetfinőbben megmutatkozik a Jobb termelési eredményekben. Mert. ha a tagok zöme szakavatott, kevesebb a hiba, nagyobb a rend. Minimális a gépek Üzem­zavara. Az öntudatosabb, műveltebb ember nemcsak magára, mások egészségére, életére is jobban vigyáz. Az ilyen szövetkezetekben a tagok tájékozottabbak. Vitakedvük nem a nézeteltérések szításában, hanem a helyes nézetek kialakításában, tudatformálásban, a közösség javának kere­sésében Jut kifejezésre. Ezért tisztelet, becsület azoknak a közös gazdaságoknak a vezetőinek, akik valóban küldetésüknek megfelelően a tagság egészének művelődésére fordítják ezeket az anyagi eszközöket. Am elégedettségre éppen nincs okunk! Számos szövetkezetben helytelen nézetek kaptak lábra. Óik nélkül halogatják az év másik felére a művelődési alap felhasználását, bizonyos takarékossági szempontokra hivatkozva. Egy másik nem kívánatos jelenség: az utóbbi években nagyon elharapó­zott „az olyan társasutazások száma — főleg küllőidre —, amelyeknek kevés a gyakorlati jelentőségük. A nagymegyeri szövetkezet vezetői idejé­ben felismerték, hogy bizony drága mulatság az ilyen turizmus, amelynek a közös csak kárát vallja. Ettől függetlenül nem zárkóznak el az olyan kezdeményezés elől, ha a tagok saját pénzükön akarnak világot látni. Ez utóbbi társasutazás szervezési gondját szívesen vállalják. Jó példát szolgáltat — ami a tanulmányutak helyes szervezését illeti — a rimaszombati Járás simonyi, valamint az érsekújvári Járás muzslai szö­vetkezete. A simonyi szövetkezetben, mivel a baromfitenyésztés fellendí­tése a legközelebbi céljuk, ilyenirányú tapasztalatgyűjtő körutat szerveztek a szomszédos Magyar Népköztársaságba, s a többi között a tudományos megalapozottságú baromfitenyésztés fellegvárában, Gödöllőn is elidőztsk. A muzslai BÉKE új elnöke, Barusz mérnök ugyancsak azt tartja: tanulni sosem szégyen! Elsődlegesen Cserháton jártak, alhol tanulmányozhatták a kiváló kukoricatermés f72 mázsa átlaghozam morzsoltan, hetkáronkéntl ■' elérésében szerzett tapasztalataikat. Legközelebbi tervükként említették a muzslaiak a csallóközi tanulmányutat, melynek során a tejtermelésben kimagasló eredményeiket elérő és a leggyöngébb szövetkezeteket látogatják meg. S ezt a köbölkúti, majdpedig a szekszárdi szőlőtermesztési módsze­rek tanulmányozása követi. Arról nem ts beszélve, hogy nagyon tetszik, nekik a szekszárdiak munkadíjazási módszere, s minden remény megvan arra, hogy alapos megismerése után ki is próbálják azt. Az ilyen, nagyon hasznos tanulmányutak lebonyolítása nem követel nagy anyagi áldozatokat, hiszen csak nébányan kelnek útra, attól függően, melyik termelési ágazat részére gyűjtik a tapasztalatokat, mi a látogatás célja. Viszont ott, ahol mégis költségesnek tartják a külföldi tanulmányutat, megoldhatják másként is. Szlovákia-szerte elegendő mezőgazdasági üzem gazdálkodik olyan termelési szinten, amelynek gazdasági eredményeiért a külföld előtt sem kell szégyenkeznünk. Rangos helyet foglal el ebben a tekintetben a dunaszerdahelyi járás nyárasdi szövetkezete, ahol a tej­termelésben szinte egyedülálló eredményeket érnek el, s az állathigiénia igen magas szintű. Vagy ott a vásárvámosi szövetkezet, alhol a gyümölcs­­termesztés és a gyümölcs hűtőházi tárolásának Iskolapéldájával találkoz­hatnak. Ne sajnálják a fáradtságot, azt a csekély költséget, amely ezzel Járl Az útrakelóknek — máris előrebocsáthatjuik — nagy meglepetésekben lesz részük. De a művelődési alap célszerű kihasználásának nemcsak ez az egyedüli mődja. A szövetkezeti munkaiskolák működése az utóbbi Időben úgymond, ellaposodott, egyhangúvá vált. Jó lenne, ha efölött mind a szövetkezetek vezetői, mind az illetékes minisztérium felelős dolgozói elgondolkoznának, hogyan lehetne a szövetkezeti tagak tömeges szakoktatását érdekfeszítőb­­bé, színvonalasabbá tenni. S még valami: március a könyv hónapja. Vajon hány mezőgazdasági üzemben, szövetkezetben rendeztek könyvkiállltást? Hány helyütt terem­tették meg a könyvekkel — szakkönyvekkel — való barátkozás ilyen lehe­tőségét? Holott tudván tudjuk, hogy a Jő szakkönyv termelőeszköznek számít. A szakkönyvtár elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a szak­tudást menetközben is gyarapítsák szövetkezeti tagjaink N, Kovács István Az ún. 18-hatalml leszerelési bi­** zottság — majdnem héthónapos szünet után — újbői felvette az ülé­sezések fonalát Genfben. Franciaor­szág azonban ezúttal sem képviselteti magát a tanácskozásokon, ezért a ve­lőságban csak 17 küldöttség vesz részt a tárgyalásokon, amelyek száma csakhamar eléri a félezret. Hosszú időn át kifejezetten meddő­nek tűntek az ülések. Am éppen ta­valy újból megtört a Jég. Sikerült vég­re megegyezni az atorazáregyezmény végleges megszövegezésében és azt már 84 tagállammal aláíratni. Ez két­ségtelenül egy további eredmény a légköri atomrobbantások tilalmáról szóló részleges szerződés után. Ahhoz azonban, hogy az atomzár-egyezmény hatályba lépjen, szükséges, hogy azt a három atomnagyhatalmat (az USA-t, a Szovjetuniót és Nagy-Britannlátj beleértve, legalább 43 ország parla­mentje jóváhagyja. Újabban az USA Kongresszusának (parlamentjének) szenátusa Is hozzá­járult a ratifikációhoz, amelyhez még Nixon elnök aláírása Is szükséges, hogy Jogerőre emelkedjék. Nixon el­nököt e tekintetben nem köti határ­idő és nyílván előbb bevárja, míg a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóvá­hagyja az egyezményt, amelyet eddig egyébként csupán 10 ország ratifikált. A sietség tehát nem lázas .. Szépséghibák Ha a ratifikációk körül mutatkozik Is huza-vona, nem indokolatlan az a remény, hogy a három atomnagyhata­lom Jóváhagyása után meggyorsulnak a további ratifikációk és hogy n rész­leges atomzár-egyezmény belátható időn belül hatályba lép. Igaz, ez önmagában még nem leszerelési moz­zanat, és egyelőre inkább rögzíti a két szuper-atomnagyhatalom kizáró­lagos jogi állását, mégis a leszerelés Irányába hat. Súlya és hatékonysága minden esetre sokkal nagyobb volna, ha Franciaország és a Kínai Népköz­­társaság is (hozzájárulna az atomzár­­egyezményhez, amire azonban az GENFI KÉRDŐJELEK adott helyzetben éppenséggel nincs remény Jőnéhány más állam is vonakodik az egyezményt aláírni. így többek közt az 500 millió lakosú India, a Né­met Szövetségi Köztársaság és Izrael. Egyesek nem tartják elegendőnek az atomnagyhatalmak garanciáját, mások nem hajlandók magukat alávetni az ellenőrzésnek, amellyel „vissza lehet­ne élni“, meg lehetne pl. állítólag akadályozni a nukleáris erő békés cé­lokra való kihasználását Is. Közre Játszik persze az a tény ts, hogy egyik-másik atomfegyverrel nem ren­delkező országnek mind műszaki fej­lettség, mind nyersanyag szempont­jából nem okoz különös nehézséget az atomfegyverek előállítása. Am nem egy Ilyen állam nem zárkózna el az atomzáregyezmény aláírásától, ha a nagyhatalmak utat-mődot találnának a nukleáris fegyverkezési verseny megakasztására és az Igazi átom-le­­szerelés útjára lépnének. A Szovjetunió elgondolása szerint elsősorban a rakétahordozők számának csökkentését kellene a tár­gyalásokon előtérbe tolni és általában a nukleáris fegyverek eltiltását célzó intézkedéseket volna szükséges szor­galmazni. Az USA viszont eredetileg inkább annak lett volna híve, hogy a két szu­pernagyhatalom a rakétaelhárító rendszer építésének befagyasztásáról tárgyaljon. A Szovjetunió nem mutat­kozott merevnek e kérdésben sem, de az USA az augusztust események ürügyén nem firtatta tovább ez ügyet. Egyídelg úgy látszott, mintha mag* Nixon tétovázna e kérdésben. Az USA kongresszusának számos tag­ja ugyanis kételkedett a rakétaelhárí­tó rendszer katona! hatékonysága és politikai célszerűsége tekintetében. Nem egy honatya úgy vélte, hogy a rakétaelhárító rendszert felölelő Sen­tinel (őrszem) program, amelynek tu­dományos és műszaki kidolgozására az utóbbi években több mint 4 mil­liárd dollárt szavaztak meg, végered­ményben nem megoldás, és a Senti­­nel-rendszer építése méltán telhetné bizalmatlanná a Szovjetuniót és meg­akadályozhatná a tervezett amerikai­­szovjet párbeszédet. Egyes bírálók szerint 50 sőt 100 milliard dollárt is elnyelhetne egy Igazi rakétaelhárltó rendszer kiépíté­se, és problematikus maradna, tud-e ez valóban a növekvő fegyverkezési hajszában tényleges védelmet biztosí­tani és nem veszélyeztetné-e éppen a kilövő állásokhoz közel eső amerikai városokat... Kistiakowsky professzor szerint, aki elismert amerikai tudomá­nyos szaktekintély, a Sentinel, amely állítólag a Kínai Népköztársaság eset­leges rakétáit volna hivatott elhárí­tani, alapjában véve édeskeveset nö­velné az USA védelmét, annál inkább járulhatna hozzá a támadó Jellegű rakéták kapacitásának növeléséhez. Ám sem ez az érvelés, sem más meg­fontolás nem bírta rá Nixont, hogy lemondjon a Sentinelről, Illetve hogy ne járuljon hozzá egyelőre egy még csak Kínára beállított, korlátozott ra­kétaelhárító rendszer építéséhez, Minthogy azonban a kivitelezés még nem beütemezett, Nixon — mint ru­galmas taktikus — nem zárta klán­nak lehetőségét, hogy szögre akasztja elhatározását, ha bizonyos előrehala­dást ér el a Szovjetunióval folytatan­dó tárgyalásoknál. Körültekintésre annál inkább lehet oka, mert a Kong­resszus — mint az U. S. News and World Report megállapítja — már amúgyis sürgeti a mostani 84 milliárd dolláros katonai program csökkentését. A Sentinel-rendszer megvalósítása még az annyira tőke­erős USA-t is súlyos válságba sodor­hatná. A fegyverkezés egyébként vi­lágviszonylatban már tavaly hozzáve­tőleg 200 milliárd dollárt emésztett fel, aminek oroszlánrésze a szuper­nagyhatalmakra esett. Igaz ugyan, hogy sikerült nekik afféle nukleáris pat-helyzetet elérni, melyben egyik fél sem elég erős, iletve kockázat­­mentes, hogy harcképtelenné tegye a másikat, de a további fegyverkezés! verseny útjait járva, rnit sem lehetne várni a leszerelési tárgyalásoktól, amely különben legalább fontos rész­kérdések megoldásával enyhíthetné a feszültségeket és a nyomasztó pénz­ügyi terheket. Mint ismeretes, a Szovjetunió ki­lenc pontban összegezte a leszerelés kulcskérdéseit. Közülük előtérbe tolta a nukleáris fegyverek használatának eltiltását, javasolja továbbá, hogy az atomhatalmak késedelem nélkül tár­gyaljanak a magfegyverek gyártásá­nak beszüntetéséről, a készletek csök­kentéséről, majd pedig a nukleáris fegyverek teljes felszámoláséról. Nem hagyta a szovjet kormány figyelmen kívül az atomfegyverek hordozói szá­mának csökkentését és a földalatti atomrobbantasok eltiltását sem, nem szólván a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolásáról, az atommentes övezetek létesítéséről stb. Sajnos az adott veszélyterhes nem­zetközi helyzet, amelyet nem kismér­tékben bonyolít az elfajuló kínai — szovjet viszály, nem Jogosít vérmes reményeikre, annál kevésbé mentesít­heti a vezető nagyhatalmakat, hogy legalább egyik-másik kérdésben talál­janak megoldást a leszerelés tövises útján ... szírt

Next

/
Thumbnails
Contents