Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-22 / 12. szám
Bratislava, 1989. március 22. Ara: L— KCs XX. évfolyam, 12. szám. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának feszült érdeklődése kisérte a CSEMADOK X. rendkívüli országos közgyűlésének kétnapos tanácskozásait. De felfigyelt e jelentős politikai és társadalmi eseményre az országos közvélemény is. A Párt, a kormány és a Nemzeti Front küldöttségét Anton T a í k f, a CSKP KB és az SZLKP KB elnökségi tagja, a Szlovák Nemzeti Front KB elnöke vezette. További tag|ai voltak BohuS G r a c a, az SZLKP KB titkára, és Miroslav V á I e k költő, a Szlovák Szocialista Köztársaság minisztere. Képünk a gyűlésterem egyik részletét ábrázolja. ■ ........ ► A CSEMADOK rendkívüli X. országos közgyűléséről • A CSEMADOK új neve: A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége • A felszólalók az óvatos politika helyett következetesebb érdekvédelmet sürgettek • A közgyűlés résztvevőinek kívánsága, hogy a párt következetesen harcoljon a szélsőséges nacionalista elemek ellen • A CSEMADOK-ot Munkaérdemrenddel tüntették ki A A közgyűlés első napján, március 17-én a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában ünnepélyes hangulatban nyílt meg a csehszlovákiai magyarok képviselőinak kétnapos tanácskozása. Ott voltak azok, akik húsz évvel ezelőtt a sötétségben magasra emelték a fáklyalángot és azok is, akik a fáradó kezekből átvették a világító tüzet és tovább küzdenek a csehszlovákiai magyar kisebbség egyenjogúságáért és kulturális felemelkedéséért. Meghatóan szorítottak kezet azok az emberek, akik a két évtized alatt egy percig sem torpantak meg a harcban, nem csüggedteik az üldözések, az elmarasztalások idején. Ezek a lelkes CSEMADOK tagok, vezetők a sok-sok sérelem után is előre néznek és szilárdan hiszik, hogy az egyetlen út csakis a szocializmus, és csak ennek keretében emelkedhet fel igazán a csehszlovákiai magyar kisebbség. A közgyűlésnek munkajellege volt. A húszéves ünnepségekre csaik később kerül sor. A munka szellemében beszélt Dobos László miniszter, a CSEMADOK elnöke és dr. Szabó Rezső főtitkár is. Értékelték az elmúlt időszak munkáját, megállapították, hogy a CSEMADOK húsz éven át hatékonyan vett részt az országforméló munkában. Beszéltek a hibákról is, de inikább arról szóltak, hogy mit kellene tenni. A főtitkár hiányolta, hogy a múlt év március 12-én fellángoló tűz csaik szalmaláng jellegű volt, mégpedig azért, mert a januári szellemben bízó magyar kisebbséget csalódás érte. Az ígéretek csak papíron maradtak. A jövőben mindent meg kell tenni azért, hogy a csehszlovákiai magyarok arányosan legyenek képviselve az ország irányító szerveiben és igazi egyenjogúságot nyerjenek, s ne érezzék magukat albérlőknek. A megnyitó' és a beszámoló után a demokratizálódásnak megfelelő jellegű felszólalások következtek a kassai Váraljai Ottó, a losonci Lóska Lajos, a lévai Szebelia János, a galántai Sipos Béla, az érsekújvári Varga Béla, a kassai Béres József, a csata! Ojvári László, valamint a dunaszerdahelyi Császár Tibor olyan tárgyilagosan, amellett olyan színvonalon ismertette nézeteit, hogy fellépésükről csak az elismerés hangján beszélhetünk. Sürgették, hogy az óvatosság és középutas politika helyett a jövőben olyan KÖZLEMÉNY A Komáromi Magyar Területi Színház igazgatósága közli a színházlátogató közönséggel, hogy a^ 1989. március hó 28-ára meghirdetett Háy Gyula: Isten, császár, paraszt cimű drámájának bemutatójára Turner Zsigmond megbetegedése miatt, április 25-én kerül sor. nyílt, de amellett internacionalista politikát kell folytatni, amelynek következtében a magyarok elnyerhetik jogaikat és végre félelem nélkül élhessenek hazánkban. Többen követelték, hogy a párt vegye végre kezébe a dolgok irányítását, érvényesítse vezető szerepét, és felelős politikusok végre mondjanak olyan szót, ami megnyugtatólag hat a magyarságra. Nyíltan ítéljék el azokat a már egyszer levitézlett politikusokat, akik — hogy Szebellai János lévai felszólaló szavaival éljek — már egyszer belegázoltak a magyar parasztok, munkások és értelmiségiek becsületébe. Béres József kassai felszólaló erélyesen követelte, hogy a magyarságot olyan egyének képviseljék, akik nem hagyták cserben és nem vezették félre a magyarságot és úgy élnek, ahogy beszélnek. Sok tapsot kapott Anton Ta2ky elvtárs, a párt és állami szervek küldöttségének vezetője is, aki bejelentette, hogy köztársasági elnökünk a CSEMADOK-nak a Munkaérdemrend című kitüntetést adományozza. Viharos taps volt akkor is, amikor beszédében megemlítette, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a nemzetiségek által lakott területek gazdasági és szociális problémáinak megoldáséra és választási törvények biztosítják, hogy az államhatalmi szervekben arányos képviseletet kopjanak a nemzetiségeik is. A közgyűlés első napja azt tükrözte, hogy a CSEMADOK a húsz év alatt jó munkát végzett, de egyben kidomborította azt a követelményt is, hogy szövetségünk népművelési és érdekvédelmi tevékenységét a jövőben céltudatosabbá és hatékonyabbá kell fejleszteni. A CSEMADOK X. rendkívüli közgyűlésének küldöttei másnap folytatták tanácskozásaikat. Nyílt és őszinte vitafelszólalásaikban a csehszlovákiai magyarság társadalmi és kulturális problémáinak megoldását sürgették. Többen megállapították, hogy a nemzetiségi ügyek intézése az utóbbi időben lelassult, nem is annyira központi, mint inkább járási szinten. Dobos László miniszter, a CSEMADOK elnöke megemlítette, hogy a kö(Folytatás a 2. oldalon) Európa békéjéért és biztonságáért A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácsadó Testületé március 17-én Budapesten ülésezett. A tanácskozó testület ülésén a tagállamok kommunista és munkáspártjainak első titkárai, a miniszterelnökök, külügyminiszterek és a honvédelmi miniszterek vettek részt. Jelen volt a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek főparancsnoka, Jakubovszkij marsall, valamint Szergej Sztyemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke. A csehszlovák küldöttség tagjai Ludvík Svoboda köztársasági elnök, Alexander Dubéek, a CSKP első titkára, Oldfich Cerník miniszterelnök, Ján Marko külügyminiszter és Martin Dzúr tábornak honvédelmi miniszter voltak. A magyar Parlamentben megtartott tárgyaláson résztvevő országok képviselőit Kádár János, az MSZMP KB első titkára üdvözölte. Az ülésen Dubőek elvtárs elnökölt. A tanácskozásokról közleményt adtak ki és elfogadták az európai országokhoz intézett felhívás szövegét. A politikai tanácsadó testület meghallgatta az egyesített fegyveres erők főparancsnokának, a honvédelmi miniszterek által kidolgozott és a kormányok által jóváhagyott intézkedésekről elmondott beszédét. Részletesen megtárgyalták és egyhangúan jóváhagyták a tagállamok honvédelmi minisztereiből megalakítandó bizottságra vonatkozó határozatot, az egyesített fegyveres erők és az egyesített parancsnokságra vonatkozó új döntéseket, valamint más okmányokat, melyeknek célja, a Varsói Szerződés védelmi szervezete felépítésének és irányitó szerveinek további tökéletesítése. Az egyesített fegyveres erők főparancsnoka feladatul kapta, hogy a meghatározott sorrendben biztosítsa a határozatok végrehajtását. A résztvevők szilárd meggyőződésüket fejezték ki, hogy a jóváhagyott intézkedések hozzájárulnak a szocialista államok védelmi erejének további megszilárdításához, a szocializmus, a béke az európai és a világbiztonság érdekében. A tagállamok folytatni fogják a feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására kifejtett törekvésüket, egyhangúlag jóváhagyták a tanácskozásnak az európai államokhoz intézett felhívását az európai biztonság és az együttműködés kérdéseire vonatkozó össz-európai tanácskozás megvalósításáról. A Varsói Szerződés tagállamainak Európa országaihoz intézett felhívását a 2. oldalon közöljük. Köszöntő helyett Immár hagyománnyá vált hazánkban, hogy J. A. Komensktf, a világhírű cseh pedagógus születésnapján ünnepeljük a tanítók napját. Ez az ünnep rendszerint csendes, otthonias, inkább munkajellegű, mintsem tömegeket mozgató, kulturális esemény. A pedagógusok ezen a napon visszapillantanak ez elmúlt évek eredményeire, keresik helyüket környezetük társadalmi és politikai életében. Tudatosítják azt a nagy és felelősségteljes feladatot, amit fejlődő társadalmunk ró rájuk. Mert nagy a pedagógusok küldetése. Egy új, még sohasem volt világ számára készítik elő a jövő nemzedékét, melynek valóra kell majd váltania azokat az elképzeléseket és álmokat, melyre az ember létezése óta törekszik: a kommunizmus eszméit. A falunak sohasem volt nagyobb segítője az értelmiség soraiból a tanítónál. Minden időkben kapocs volt a Jő pedagógus a falusi dolgozók és a kultúra világa között, ö vitte sokszor az egyetlen fényt a faluba, mely a kis munkás- és parasztgyermekek számára az egyetlen lehetőséget jelentette a tudományok, a művelődéshez való közeledéshez. Hány, de hány falusi gyermekből lett kiváló műveltséggel rendelkező ember, éppen azért, mert egy élesszemű pedagógus felfedezte benne a szunnyadozó tehetséget. Ma, a pedagógusok ünnej>én nyíltan kimondhatjuk, hogy olyan egy falu vagy település szellemi és kulturális élete, amilyen annak tanítója Ezt legjobban a csehszlovákiai magyarság felszabadulás utáni fejlődése bizonyítja. Amíg nem voltak magyar iskoláink, úgyszólván beszélni sem lehetett a csehszlovákiai magyarság kulturális életéről. Itt maradtunk egy több mint fél milliós kisebbség saját nemzetiségű értelmiség nélkül, s mikor végre fellélegezhettünk a nemzetiségi elnyomás alól, első dolgunk az volt, hogy megszervezzük a csehszlovákiai magyar iskolákat. Sokat lehetne beszélni a kezdeti nehézségekről, regényeikbe illő az a felmérhetetlen nagy küzdelem, melynek folytán gyakran kaszáló vagy éppen cipőt foltozó, egyszerű emberek csaknem egyik napról a másikra tanítókká váltak Elég erő volt a csehszlovákéi magyarságban ahhoz, hogy újra teremtse létalapját, rendezze saját dolgát. Tömegével Indultak el a délvidék magyar munkás- és parasztgyermekei, hogy birtokukba vegyék az újonnan nyíló iskolákat, beverekedjék magukat az értelmiség megnyirbált soraiba. Ezen a téren egyetlen támaszuk volt: Csehszlovákia Kommunista Pártja. Szerencsére ma már a kezdett nehézségeken túl vagyunk. Minden magyar faluban, ahol ezt a szülők és a gyermekok szükségesnek tartják, anyanyelvűnkön folyik a tanítás. A csehszlovákiai magyar pedagógusok átestek a tűzkeresztségen, megállták a történelmi próbát. Sokan közülük pályát is változtattak Időközben, mert szellemi életünk fokozódó kiteljesülésével egyre nagyobb szükség mutatkozott szellemi, politikai és kulturális fejlődésünk legkülönbözőbb területein rátermett, értelmes emberekre. Így történt, hogy a csehszlovákiai magyarság új értelmiségének legszámottevőbb része éppen a pedagógusok soraiból került ki. Ott látjuk egykori tanítóinkat, társadalmi életünk minden jelentősebb területén. Egyesekből író, újságíró, másokból politikus vagy éppen kulturális dolgozó lett. S ha ma bizonyos eredményeket könyvelhetünk el, nemzetiségi életünk ezért mindenek előtt a magyar szellemiség leghívebb terjesztőinek és továbbfejlesztőinek, a csehszlovákiai magvar tanítóságnak tartozik elismeréssel. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy sok még a tennivalónk. Saját és egész országunk dolgozó népe érdekében el kell érnünk azt, hogy minden gyermek megfelelő műveltséghez juthasson. Nagyobb nyelvi nehézségeik leküzdése nélkül. Nem tékozolhatjuk el egyetlen tehetségünket sem, márpedig a tehetségek kibontakoztatásához az egyetlen és lehetséges út az anyanyelvi iskolákon keresztül vezet. Ezt azonban nem elég csak hirdetnünk, hanem mindennapi munkánk folyamán hangyaszorgalommal bizonyítanunk is kell, hogy minden szónál ékesebben beszéljenek az eredmények. A csehszlovákéi magyar tannyelvű iskoláik csak akkor lehetnek egyenrangú partnerei a többi tannyelvű iskoláknak, ha hatásfokukban semmivel sem maradnak el azok mögött. Ha majd minden magyar nemzetiségű gyermek azzá válhat, amivé tehetsége és rátermettsége révén teljes emberi joggal a világ bármelyik iskoláján válhatna, akkor elmondhatjuk, jó munkát végeztünk. Tudjuk azt, hogy ez eredmények nem mindig csaik a pedagóguson múlnak. Sok még életünkben a visszahúzó erő, bőven akadnak még olyan embereik, akik szűkös önérdekük miatt mindenáron arra törekszenek, hogy meggyorsítsák a mesterséges asszimilációs folyamatot, s ilyenkor mindenekelőtt a csehszlovákiai magyar Iskolák terjedelmének és hatósugarának megnyirbálásával próbálkoznak. A csehszlovákiai magyar pedagógusok feladata lesz a jövőben az is, hogy világosan bebizonyítsák hazánk minden dolgozója előtt, mennyire szükséges továbbfejlődésünk érdekében lehetőséget teremteni a nemzetiségek életének teljes kibontakozása számára. Mi tudjuk azt, hogy a mi tanítóink köztársaságunkat saját hazájuknak vallják, szeretik s minden áldozatra készek azért, hogy ezt az érzést a reájuk bízott gyermekek szívébe és leikébe is beplántálják. Ez ad nekik erőt ahhoz, hogy helyt álljanak a gyakran mesterségesen megnehezített feltételek között is Valamennyien tudatában vannak annak a nagy felelősségnek, mellyel dolgozó népünk tüntette ki őket akkor, amikor reájuk bízta legrágább kincsüket, gyermeküket. Mi bízunk abban, ezen a csendes, szép tavaszi ünnepen, hogy a csehszlovákiai magyar művelődés sorsa jó kezekben van. Ezért helyezzük ma mi is a gyermekek szerény virágai mellé őszinte elismerésünket és megbecsülésünket mindazok iránt, akik a mi ügyünket, a mi jövőnket komolyan gondolják, becsületes munkával szolgálják. Szánk Sándor
