Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-15 / 11. szám

JE/ETÍ ÓLJAKKAL ÁLLOK" \ HOWTEK, VERBELL ES MB EH \ 'óTENTHALÁLLAL MEGHALT „ 1 WÉfTÁRSAIM. MEGHAJIOMA VAR/ \ ZÁSZLAJÁT ELŐTTETEK, TT MEG'S •C^DICSOÜLT WSÓK.j

A 0YEMIO PILLANATBAN

A BORZALMAS OSTROMRA WA ROMNAPI HAL0TTH0RPA5

következerr.„ '

m<. mtvoK/ "

Mii //r A KL//VA '■*%. IRGALMAT M, MOHAMEDNEK/

EswmémA varban

IPA MM KAMA UGROTT 5 KI VAPm, ASQRQK UTÁN...

• MERJETEK, V/TEZfK,

KE CSAK MAKLAR/6. JÁRJÁTOK SZERENCSÉVEL!

OKTOBER 7.-ÍN, HÉTFŐN MAR NEM AGVUSLORA VIRRADTAK.R SÁTOROK OTT FEHÉRLETTEK A HALMOKON BS A HEGYOLDALAKBAN, DE Sd TÖRÖKÖT NEM LEHETETT LÁTNI.

VIGYÁZTUNK, NEHOGY VALAMI CSEL ERJETf BENNÜNKET/

in—mi—mii i iiiiwwi—mm p—Mi——i——wni»am l■n^^llp|ll i n II I n III I'I'I ■ Ili mii miiímímíiii—11111111111111111111111111' inrririwn iin'iriffm "T7 m\ mm ■niWMMwnnininiiiwiMTmwwmrTw um 1

GÁRDONYI GÉZA: EGRI CSILLAGOK •& FELDOLGOZTA: MARKUSZ LÁSZLÓ •& RAJZOLTA: ZŰRÁD ERNŐ ■&

IRODALOM

Szombaton Sári új frizurát csináltatott. Testben És lélekben egyaránt alaposan fel akart készülni a nagy napra, amikor végre saját kocsijukon kószálhatják be a várost, s ha kedvük szottyan rá, akár az erdei menházig ts felmehetnek. Gyönyörű lehet ilyenkor a természet. Gyermekkora óta alig volt alkalma rá, hogy tavasszal utazzon. Házasságuk első éveiben a gyerek kötötte le minden szabad percét, aztán az anyósa nyügösködött a nyakán. Mikor végre megszabadult ezektől a kellemetlenségektől, úgy határoztak a férjével, hogy összespórolnak egy kocsira. Azóta minden nélkülözhető fillérük a takarékba vándorolt. Jóformán eddig még nem ts éh tek. be most már vége mindennek. Marika iskolás, az anyós is belátta, hogy az aggoknak mégis csak jobb egymás között, ahol minden ellenszolgáltatás és megaláztatás nélkül viselnek gondot rájuk. Dezsőnek meg csak egyetlen szavába került, hogy az anyja számára elintézze a szociális otthont.

A magas konty nagyon illett gömbölyű arcához. Az óreg fodrász meg ts jegyezte ravasz mosolyával

— Emellett meg is maradhatnánk, asszonyom,

Szóval minden a legnagyobb rendben volt. Mire elkészültek, Dezső ts megérkezett a csillogó Octáviával.

— A kocsi előállt, — szólt be az üzletbe. Sári szinte megfiatalodott. Ügy érezte, ebben a percben végre elérte, amire egész életében vágyott: Irigykedve néznek utána a sorukra várakozó asszonyok.

— Boldog vagyok — sóhajtott fel, mikor a kocst az útra kanyarodott. A férje nem válaszolt. Minden Idegszálával a vezetésre összpontosított. Az egyik átjárónál egy Idős pár lépett váratlanul a zebrára. Dezsőnek sikerült visszafognia a kocsit, de olyan remegés vett erőt rajta, hogy a foga ts vacogott.

Szerencsére Sári nem. vett észre semmit. Az alkonyati fényben tündöklő kirakatokat figyelte. Még sohasem látta ilyen szépnek a várost. Mintha minden vele örülne, őt ünnepelné, hogy lám, mégis diadalmaskodott. Dezső a lakásuk irányába kanyarodott.

— Kocsikdzhatnánk még egy kicsit — mondta Sári Ismeretlen, könyörgő hangon.

— Marika még nem volt otthon — válaszolta a férje Ingerülten, s gázt adott. Sötétedik is már — fűzte hozzá kissé bizonytalanul.

— Tudom — vált gúnyossá az aszszony hangja — tőled aztán semmit sem várhat az ember. Az előbbi hangulata egészen elromlott. Mindentől elment a kedve.

— Sári, legalább a gyerek előtt nel

— Mtért ne? — pattogott az aszszony. — Tudja meg ö is, milyen ünneprontó apja van. Ezért nélkülöztem? Ezért koplaltam, hogy egy szavam se legyen a házban?

Marika ijedten, érthetetlenül nézett hol az apjára, hol az anyjára. Ilyennek még sohasem látta őket.

— Megmondták titeket a nagyinak — mondta halkan, s csendes pityergésbe kezdett.

— Nagyinak — legyintett lemondóan az apja. — legalább ő volna ttt! Senkije' sincs az embernek;. Öt is eh

£Z£Nj<f SÁNDOR *

dobtam magamtól, de ennek az isten se tehetne a kedvére — intett a felesége felé.

— A te anyád! Miért tetted? Én még elkerülgettem volna.

— Éppen az volt a baj, hogy kerülgetned kellett. Már fél éve ntncs közöttünk, de még egyszer sem jutottál odáig a nagy szeretetedben, hogy meglátogasd,

— Menjünk el hozzá! — élénkült fel a kislány. — Nagyihoz menjünk eh

— Pontosan azért csináltattam meg

a hajamat, hogy a nagyihoz menjek. A kocsit kímélni kell — próbálta megfojtani Sárt az ötletet.

— Márpedig elmegyünk — jelentette ki Dezső Ingerülten. Holnap elmegyünk. Ennyivel tartozik az anyjának az ember.

Éjfél ts elmúlt mire elcsendesedtek.

— Várjatok meg ttt — mondta Dezső — előbb megnézem, kijöhet e.

— Én is megyek — kapaszkodott a kislány a kezébe. Sári is kiszállt a kocsiból, hogy sétál egyet a kertben.

Dezső, mielőtt bekopogott volna az hmert szoba ajtaján, ösztönösen bele hallgatott a szokatlan csendbe.

— Kit keres, fiatalember? — szólt tóttá meg valaki az egyik homályos sarokból, ahol néhányon pthengettek.

— Anyámat — válaszolta Dezső izgatottan, s érezte, hogy a hangja meg remeg. — Kovács Mártát — tette hozzá valamivel élénkebben,

— Nem engem — húzta meg a kabátját Marika.

— Persze, hogy nem. Nagyinak, is az a neve. — Magyarázta az apja. halkan.

— Szóval a Mártt — bólintott az öreg megértőén. — Hát azt már ne ttt. keresse, — folytatta szomorúan — mert az már Úgyse nincs itten. Hajnalban vttték el.

— Talán beteg? — dobbant meg fájdalmasan, rosszatsejtően Dezsőnek a szíve.

— Nem, Nincsen annak már semmi baja —• kerülgette a lényeget az öreg.

— Mert ugyebár, ha már egyszer valakit elvisznek innen — tárta szét aszott karját — az nem Igen lesz többé beteg.

— Gyere apu, — húzta Marika az apja kezét ijedten — én félek itten.

De apja úgy állt, mintha semmit sem érezne. Olyan nagy fájdalom szakadt rá hirtelen, hogy az érzéket elkábultak tőle.

— Így van ez, fiatalember — bólintott. megértőén az öreg.

Dezső maga sem tudta, hogyan jutott el a kocsiig. Még szerencse, hogy Sári elcsavargott valahol a kertben.

— Ment kislányom, keresd meg anyukádat — mondta csendesen, — nemsokára visszajövök értetek.

Délfelé találtak Dezsőre a temetőárokban. A kocsinak nem volt semmi baja, s rajta sem látszott semmi nyo-. ma a sérülésnek.

Elindulunk újra

(Tolvaj Bertalannak)

A remény lázas szédületében köszöntöm újra h Napot a sarjadó búzatáblák felett az igaz szó lángjára szomjasan túl a megaláztatások szégyenoszlopain amiket a tragikus múlt ácsolt ikörénk mikor a íelzaklatott madarak fészkét is besúgók lesték

talán most áttörjük végre az erőszak páncélját s arcunkat bevilágítja az értelem fénye s elindulunk újra a tüskékkel befont ígéret felé súlyos emlékekkel szívünkben

s új törvényt fogalmazunk mely tiszta hitünkből és eszünk akaratából fakad.

Magvetők

A vasárnap zöld csendjében kiülnek a kapuk elé nincs különösebb mondanivalójuk csak ülnek hallgatagon Ilyenkor elfelejtik gondja ukat s a réteken égő pipacsokat

barna arcuk ráncaiban álmaik lehullott szirmai pihennek beesett szemükben a múlt mélysége ásít s reggel ha felébrednek mély fohásszal kilépnek újra a nyíló hajnal kapuján a nehéz fekete földre.

Tavaszi fényben

Forrja

nedvét a venyige feszülnek fénylőn a gallyak hozza

teremtő reményét

Újra a tavasz mosolyt rebbentünk a kéklő égre s megmártjuk a fényben komor arcunkat

— Vidd a koszos kocsidat! — vágta be maga mögött haragosan az ajtót, miután a ház előtt megálltak. Dezső az ajkába harapott, nem válaszolt. Halkan felduruzsolt a motor, aztán, mint aki végképp meggondolta magát, elhallgatott.

Szótlanul fogyasztották el a szerény vacsorát. Csak Marika fecsegett valami Pistikéről, akinek van egy jóságos nagymamija. Minden délután ott várja őt az iskola kapujában, aztán sokáig sétálgatnak a parkban, ahol már kezdik rakni fészküket a madarak.

— Anyu, te is mesélhetnél néha nekem.

— Kérd meg apádatI Amilyen kedves, bizonyára szívesen mesél majd, hiszen az nem kerül semmibe.

A reggel még egészen friss volt, atnikor útra keltek. Harmat csillogott az árok mentén zsendülö gyepen. Marika dúdolgatnl kezdett szokatlanul

jó kedvében.

— Örülsz? — kérdezte az apja nevetve.

— Nagyi is örülni fog. majd meglátjátok. Nagyon szeret ám. engem.

— Téged mindenki nagyon szeret szorította magához a kislányt az anyja — nem úgy, mint engem.

Ezzel aztán ismét vége szakadt a jó kedvnek,

A falut vasárnapi csöndesség töltötte el. A kastély kapuja ts be volt még zárva. Csak néhány korán kelő öregember sétálgatott a fehérkavicsos járdán a kertben.

19R9. március 28-án kerül sor a Komáromi Magyar Területi Színházban Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című történelmi drámájának csehszlovákiai ősbemutatójára. A főbb szerepeket Turner Zsigmond, Thirring Viola, Fazekas Imre és Dréli Mátyás játsszák. A díszletet Platzner Tibor, a kosztümöket Nagy Eszter tervezték. Rendezte: Beke Sándor.

Képünkön Nagy Eszter Ismerteti a szereplőkkel a jelmezterveket. Fényképezte: Nagy László

TŐRÖK ELEMÉR VERSEI