Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-15 / 11. szám
AMIKOR ÉN LEGÉNY VOLTAM... ZSITVAPARTI ÜZENET A MAI FIATALOKHOZ! Kedves Írást olvastam a Szabad Földműves mújt évi novemberi vagy decemberi számában. írója régi mondókákat elevenített fel, s azt ajánlotta, ne hagyjuk elkallódni ezeket a becses emlékeket, hanem adjuk át az utánunk következő nemzedéknek. Ez a pár egyszerű szó indított arra, hogy összegyűjtsem, leírjam s beküld- Jem a már-már feledésbe merült versikéket, mondókáikat. No meg az Is, hogy okuljanak belőle a mai fiatalok, milyen egyszerű módon tudott vigadni, szórakozni a hajdani — ötven, nyolcvan, vagy száz évvel ezelőtti — fiatal. Meglehet, más tájakon is ismerik, éneklik, dúdolják az alábbi nótákat, tréfás mondókákat. Tán a szövegük nem egyezik a más vidékeken fellelhetőkkel, azért mégis beküldőm. Nagyanyáink, anyáink még ismerik, de az ő emlékezetükben is egyre halványul, válik a szöveg mind hiányosabbá. Hiába, az ő kis unokáik, dédunokáik feje fölött ma már más nóta csendül... Közrebocsátom ezt az írást, hadd ismerje meg a mai fiatal — aki annyi sok szórakozási lehetőség közt válogathat —, milyen szerény és boldog tudott lenni a századeleji fiatalság, különösen falun. Mert a város már ekkor is többet adott a fiataloknak. A falusi fiatal pedig, az egyszerű körülmények között is, megtalálta a szórakozási lehetőségeket. A hosszú tél sem maradt kihasználatlanul. Mesemondó, tréfáskedvü ember akadt minden faluban. Tollfosztás, fonóbajárás, mindennapos szórakozás volt. A gyerekbad? Csúszkált a Jégen vagy szánkázott, ha volt egy kis lejtő. Legények, lányok nem egyszer fogatos szánra ültek és csak az esti szürkület hozta haza őket. Csengett-bongott a lovakra aggatott számtalan csengő. A szánkózók fogadtatására utcahoszszat kiállt a nép. Ahogy nyílt a tavasz, megszikkadt a föld, benépesedtek a faluvégek, a kertaljak éneklő, játszadozó fiatalokkal. Persze, leginkább csak este, munka után, vagy vasárnap délután. Ám akikor együtt volt a falu apraja-nagy]a, fiatalsága. Egy-egy harmonika hangjára, vagy az öreg cigány muzsikájára, — de legtöbbször csak énekszóra — táncolt, játszott aki csak tehette. Az idősebb esszonynép pedig körbefogva a Játszó, vagy táncoló fiatalokat, élénken vitatta a fontosnak vélt eseményeket. Közösen Játszottak lányok és fiúk. Tűsarkú cipő akkor még nem járta, selyemharisnya se, de nem is kellett, mert a játék hevében a meglevő lábbeli is lekerült a lábról. És hancúrozott fiú, lány. Micsoda fenséges érzés volt futkározni mezítláb a selymes, puha zöld gyepen. Aki nem próbálta, nem is tudja, aki nem hiszi, próbálja meg ... A falusi gyerek mezítláb Járt. örült ha levethette cipőjét, ha volt mit... Nem is húzta fel csak késő ősszel. Hiába, kímélni kellett a lábbelit. Templomba menet rendszerint kézben vitték a cipőt s csak a templomajtó előtt húzták fel. A libapásztor-leányka április közepétől, Szent-Györgynapjától Kisaszszonynaplg (szeptember 8) a Zsitva partján őrizgette a rábízott libanyá- Jat. Egy-egy libapásztorlány 250—300 libát is őrzött. A Zsitva melléke fehérlett a libanyájak sokaságától. Aratás után tarlókra jártak a lúd-reglmentek, őrzőik kíséretében, s késő este — amikor a falu zaja már elcsendesedett — vetődtek haza. A lúdpásztorok ajkán nóta zengett, az alkony utáni csendben messzire szállt a dal — Rózsa Sándor, vagy Bogár Imre szomorú históriája. A fiúk? Teheneket, meg disznókat őriztek a Zsitva másik partján. Míg az állatok deleltek, lányok, fiúk a Zsitva hűs vizében fürödtek, lubickoltak, elviselhetővé téve a nagy meleget. Milyen Jó alkalom volt ez a déli pihenő a Játékra is. Itt tanulta meg a fiatalabb az idősebbtől a dalok szövegét, s szállt nemzedékről nemzedékre. Csak az utóbbi három, négy évtized hozott lényeges változást: ma már nincsenek legelésző libanyájak a Zsitva partján, s libapásztorlányok, meg tehénőrző legények sem incselkednek, Játszadoznak... Az ő .ajkukról távolba röppenő dalok, mondókák emléke is már lassan feledésbe vész. Az alábbiakban idézek néhányat, de vajon lesz-e valaki, aki megtanulja s továbbadja? ... Ének: Hajltk a meggyfa, nagy az árnyéka, alatta ül egy barna kislányka. Hajlottéból hajlott, termetéből termett, szép menyecske, öleld akit szeretsz. Ezt szeretem, ezt kedvelem, A kukoricaszem Azt mesélik, hogy a malom kukoricaszemet rejtett el a bundájába. Mialatt a faágak között ugrált, a kukoricaszem hirtelen leesett. Egy öreg fatönkre esett és eltűnt. A majom így szólt a fatönkhöz: „Ha nem adod vissza nekem a kukoricaszemet. akkor elhozom a tüzet és meggyújtlak.“ A fatönk nem szólt semmit. Ekkor a majom a tűz házába ment és ezt mondta: „Menj oda és égesd el a fatönköt, amely elvette az én kukoricámat!“ A tűz azonban nem akarta megtenni. Ekkor így szólt a majom: „Majd megkérem a vizet, hogy oltson el. „A víz azonban nem akarta megtennt. Ekkor így szólt a majom a vízhez: „Majd megkérem az ökröt, hogy igyon meg téged." Az ökör azonban nem akarta megtenni. Ekkor így szólt a majom az ökörhöz: „Majd megkérem a kutyát, hogy üldözzön téged." A kutya azonban nem akarta megtennt. Ekkor így szólt a majom a kutyához: „Majd megkérem a jaguárt, hogy fogjon meg téged." A jaguár azonban nem akarta megtennt. Ekkor így szólt a majom a jaguárhoz: „Majd megkérem az embert, hogy öljön meg téged." Az ember azonban vállalkozott és már nyúlt ts a puskája után. Ekkor megijedt a jaguár és szaladt a kutya után, a kutya megijedt és szaladt az ökör után, és az ökör megijedt és meg akarta Inni a vizet, a víz megijedt és el akarta oltani a tüzet, és a tűz megijedt és el akarta égetni a fatönköt és a fatönk is megijedt és — elengedte a kukoricaszemet. Indián népmeséből feldolgozta: GYÖRGY RENEE TÁJKÉP — Partali Gyula, Muzsla CSALÁDI KÖR ez az én édes kedvesem. Járd, járd jó katona, hadd dobogjon ez a szoba, ez a kedves jó kislány. Mondókák: Varga vagyok, varga ki a csizmát varrja. Van nékem egy bicsakom, ha jóllakom, becsukom. f ^ Várom, várom, egyre várom, míg szememre nem jön álom. Ha szememre jön az álom, ajtóm, ablakom bezárom. ☆ Ének: Ntncs oly asszony, mint Czakóné, Mint az öreg Dömötörné komámasszony, Mint az öreg Dömötörné komámasszony, Megsüti a túróslepényt, Odahívja, odacsalja a sok legényt; odahívja, odacsalja a sok legényt. Lepényemet megettétek, Sári, Mári, Jutka lányom elvegyétek, Sárt, Mári, Jutka lányom elvegyétek! Nem kell nekünk a kend lánya, Szőlőzsírral pirosított a pofája; Szölőzsírral pirosított a pofája. Mondókák: ^ Már mtnálunk az a szokás, Aludttejjel él a takács. Végigszalad az utcában, Lötyög a tej a hasában. ☆ Elmehetsz a kertünk alatt, Nem kérdik meg, ki lánya vagy. Ha kérdik is csak azt kérdik, Er e még a pentöd térdig? (pentő = pendely) ☆ Főz anya kását gyereknek, Ne fájjon hasa szegénynek. Llptyom — lapttyom Zatytvárt menyecske. Besenyőn lakik egy fecske, Feketeszemű menyecske. Kedves Olvasóink! Lám, a spontán kezdeményezés, amelyet Némethné Öllös Márta levelezőnk indított el „Feledésbemenő szájhagyomány?“ elmen, egyre termi zamatos gyümölcseit. Jönnek, egyre jönnek a levelek, bennük értékesnél értékesebb gyűjtemények. A nagy érdeklődésnek nem szabunk gátat. Csak arra kérjük a beküldőket, legyenek türelemmel, ami a gyűjtemény-közlést illeti. A türelem — ha nem is azonnal, de — rózsát terem. Ezúttal Mackó Ferenc régi, jótollú levelezőnk nagyon kellemesen lepett meg bennünket. Olyan ember, akinek naponta mindkét keze telve munkával. Mint az udvardi szövetkezet jóhírű virágkertésze, nagy elfoglaltsága mellett is szakított időt a közjó pártfogolására. Fáradozását szívből köszönjük! Kinek jó és kinek nem jó a műanyag-fehérnemű A bőrgyógyász gyakran kénytelen betegének azt tanácsolni, hogy ne hordjon nylon, helyesebben műszálból készült fehérneműt. Sokan ezt a tilalmat értetlenül, sőt megütközéssel fogadják, hiszen ismeretes, hogy a sebészek például műtéti sebek zárására műszálfonatot használnak, tehát az emberi szervezet jól tűri azt. Miért tiltják el a számtalan előnnyel renddelkező anyag használatát mégis a bőrgyógyászok? Kétségtelen, maga a nylon, a perion és társaik nem akoznak gyulladást, de az esetek egy részében néha túlérzékenység mutatható ki a festékkel szemben, és az arra hajlamosaknál ez gyulladást okoz, sőt esetleg ekcémát is. S van a műszálaknak olyan tulajdonságuk is, ami miatt el kell tiltani használatuktól minden gombás megbetegedésben szenvedő vagy az erősen izzadókat: nem szívják magukba, sőt taszítják a nedvességet. Amennyi előnyt jelent, hogy az este kimosott fehérnemű reggelre száraz és friss, olyan hátrányt jelenthet, hogy a láb állandóan párás közegben van. Ez kedvez a kórokozók fejlődésének, és hiába kezeli valaki magát gombaölő fertőtlenítő szerekkel, ha olyan környezetet teremt számukra, amelyben zavartalanul szaporodhatnak. (Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy olyan erős gombaölő szert nem adhatunk, mely a gombákat egyszerre elpusztítja, mert ez a beteg bőrét is károsítaná. Célt csakis enyhébb töménységű szer következetes használatával és a kórokozó életkörülményeinek állandó rontásával érhetünk el.) További szempont, ami indokolja a tilalmat az, hogy a műszálból készült anyagot nem szabad kifőzni, csak meleg vízben kimosni, márpedig a gombákat csakis főzéssel lehet elpusztítani. Mosással csak a gyógyszert lehet eltávolítani a fehérneműből, a gombát nem, és ügy a beteg azzal minden felvétel alkalmával újra fertőzi magát. egy kis bűvészkedés Kocka-vetés Vegyünk három műanyag játékkockát és tegyük egymás mellé az asztalra. Mutató- és hüvelyujjunkkal emeljük fel a három kockát. Egy pillanatra lazítsuk meg a két Ujjúnkat úgy, hogy a középső kocka kiessen. Kérdezzük meg a nézőktől, ki tudja ezt utánunk csinálni. Senkinek sem fog sikerülni. Miért? Magyarázat: Nekünk is csak azért sikerült, mivel előzőleg egy kissé megnedvesítettük a két ujjunk hegyét. Megfejtések, nyertesek A Szabad Földműves 8. számában közölt mini-keresztrejtvény helyes megfejtése: korcsolya, szánkózás, sl, hó, szánkó. Nyertesek: Pócos Mária, Ipolynyitra, Molnár László, Nagydaröc, Kosík Katalin, Szlmó, Pásztor Ilona, Szalatnya, Balázs Elemér, Ffilekpiispöki. Nyilvános dicséretet érdemelnek: Torna Gizella, Megyercs — Szőcs Béla, Köbölkút — Erdélyi Éva, Keszegfalu — Duba Irén, Nagymácséd — Kondé József, Komárom-Gadóc — Bérezi Endre, Pered —■ Méhes Ágota, Nyékvárkony — Pongrácz Ibolya, Gomba — Boráros Rozália, Kisabony — Fazekas Erzsébet, Kürt — Nágel Adrianna, Szőgyén — Csala Valéria, Ipolyvisk — Borzi Irén, György és László, Tornaija — ifj. Nagy László, Nagykürtös — Süttő Ágota, Bátorkeszi — Szüllő András, Csicsó — Szlizs Róbert, Vága — Borka Zsuzsa, Szlmő — Házy Gizella, Vásárvámos — Szuperák Ágnes, Lelesz — Bósza Zoltán, Madar — ifj. Czinke István, Nagykapos — Szabó Gábor, Bés — Hornyák Margit, Kaponya-Lelesz — Katona Terézia, Zsigárd — Csáky Mária, Siraik — Markó Pál, Naszvad és sokan mások. BÄBI TIBOR Kisrejtvényünkben Bábi Tibor ismert szlovákiai magyar Író-költő két verseskötetének címét rejtettük el a vízszintes 1. és függőleges 5. számú sorban. VÍZSZINTES: 6. Lakóház eleje. 7. Római 999. 8. Növény. 10. Gőz. 12. Folyó Erdélyben. 14. Folyó Szlovákiában. 16. Morse-Jel. 17. Becézett Mária. 19. Indulatszó. 21. Izomkötője. 23. Nemzetközi segélykérő Jel. 25. Iratkapocs (GÉM). FÜGGŐLEGES: 2. Hamis. 3. Égitest. 4. Folyó spanyolul (ford.). 9. Török férfinév. 11. Cipész szerszám. 13. Sötétség szlovákul. 15. Azonos a vízszintes 17-tel. 18. Fehérneműje. 20. Haza. 22. Ady Endre biogramja. 24. Tiltószó. 26. Időmeghatározás. Beküldendő a ikét elbújtatott verseskötet-clm. 0 Kávészínű dupia gahardénból készült átmeneti kabát, bár övvel. A szoknyarész erősen bővül. A szabásvonalakat tűzés díszíti (André Laugmodel). Fotó: Ente Italiano Della Moda TANÁCSADÓ A béiférgesség Régebben, de napjainkban is igen elterjedt jelenség. Szűrővizsgálatokon az iskolás gyerekek több mint felénél megtaláljuk, de igen gyakori az iskoláskor előtt is. Ha befészkelődnek a gyermek szervezetébe, eltávolításuk már igen nehéz, sok türelmet igényel. Ennek legfőbb oka a fertőzés, s igen gyakori az újrafertőzés. Sokszor azonban nagyobb fontosságot tulajdonítanak a bélférgeknek, mint azt valójában megérdemli. Sokan az étvágytalanság, sápadtság, soványság vagy a hasgörcsök okát kizárólag a bélférgekben keresik. Noha ezek a tünetek nem lebecsülendők, az okot másban is keresni kell. Az ember szervezetében élősködő bélférgek közül leggyakoribb a fonálféreg, az orsógiliszta és a szalagféreg. Gyermekeknél leginkább az első kettővel találkozunk. A fonálféreg apró, fehér, cérnaszerű, 1—2 centiméter hosszú. Kimászik a végbélnyílás környékére és odarakja petéit. Rendszerint a vastagbélben tartózkodik és a bélsárból táplálkozik. Mivel viszkető érzést okoz, a gyermekek vakaródznak és újra meg újra fertőzik magukat. Nagyon elszaporodik és rendszerint az egész család megfertőződik. Az első fertőzés rendszerint mosatlan táplálékkal — nyers gyümölcs, saláta — történik, amelyekben fonálféreg-peték vannak. Az orsógiliszta 10—30 centi hosszú. Rendszerint úgy fedezzük fel, hogy egy-kettő megjelenik belőlük a székletben. Ha nagyon elszaporodnak, még béielzáródást is okoznak. A szalagféreg az ember vékonybelében élősködik, petéi a széklettel kiürülnek. A háziállatok megeszik őket, a borsóka az állatok izmaiban betokozódik, a nyers hússal ismét az ember gyomrába kerül, s onnan újból a vékonybélbe jut. Az elmondottakból máris láthatjuk, hogyan előzhetjük meg ezt a megbetegedést. A főzelékféléket, salátát és gyümölcsöt jól meg kell mosni, a nyers hús szintén veszélyes lehet. A gyermekek ne játsszanak a háziállatokkal, s időben szoktassuk őket a tisztálkodásra, kézmosásra, különösen evés előtt és székelés után. A gyermek körmeit rendszeresen vágjuk és az ujjszopásról szoktassuk le. Mint már mondtuk, a kezelés nagy türelmet és körültekintést igényel. Fontos, hogy valamennyi beteget egyidőben kezeljük, és az újrafertőzés is megelőzhető legyen. Dr. Miklós Nándor A HELYES ORRFÜVÄS Nagyon sok ember nem tudja az orrát kifújni. Befogják mind a két orrlyukat, és olyan hatalmas erővel trombitálnak bele a zsebkendőbe, hogy nemcsak hallani rossz, hanem veszélyes is, mert az illető dobhártyája is megszakadhat, és ami még gyakoribb, az orrból az orrüregekbe fertőző anyagok kerülnek és ott hurutos, gyulladásos folyamatot idéznek elő. Márpedig az orrüregek hurutja igen kellemetlen, sőt nagyon súlyos következményekkel járhat. Orrfúvás közben csak az egyik orrlyukat szabad befogni, a másikat szabadon kell hagyni, nehogy túl nagy nyomás keletkezzék az orrban és orrüregekben. —mcz^< SZABAD FÖLDMŰVES $ 1969. március 15.
